Szabad Nógrád. 1953. augusztus (9. évfolyam. 61-69. szám)

1953-08-08 / 63. szám

T953 augusztus 8. SZABAD NÍÍf.R'CD 3 HARCBAN MINDEN SZEM GABONÁÉRT MValamennyien a géptől adták be a gabonát" Csesztve községben élenjár a beadásban Krupai Mária 3 hol­das dolgozó paraszt, ki kenyér- gabona beadási kötelezettségét 144 százalékra teljesítette. Nem sokkal marad el mögötte Tóth János sem, ki- 8 hóid földjéről teljesítette 115 százalékra be­adását. Baosa Mihály pedig 102 százalékban, tett eleget az ál­lam iránti kötelezettségének. Ezek a dolgozó parasztok megértették kormányzatunk fel­hívását és a beadási kötelezett­ségen felül is adtak gabonát államunknak. A községben ed­dig már 93 dolgozó paraszt csépelt et, de nincs köztük egy sem olyan, aki hátralékos volna. Valamennyien a cséplőgépül adták be a gabonát. Petrás Veronika nyilvántartó Bod-a Antal, az érsekvadkeríi gépállomás kommunista trakto­rosa, a megye élenjáró oséplő gépvezetője lett. Napi cséplési eredménye állandóan meghalad­ja a 200 mázsát. Ezáltal cséplé­si tervét július 31-ig 120 száza­lékban teljesítette. Boda elvtárs becsülettel harcol saját vállalása túlteljesítéséért. Előzőleg azt ígérte, hogy napi cséplési tervét 60 mázsával túl­teljesíti. Ma már 70—80 mázsá­val többet teljesít. E nagyszerű eredmény titka a Bozsik Antal Kövessük az új kenyérért folyó harc élenjáróit Oj országot építettünk, ahol a népé a gyár és a föld. Népünk megbecsüli munkáját, éberen őrködik telette. Az ed­digi eredményekkel azonban nem elégszenek meg. Harcolnak' a többért. A tegnapi eredmény nem elég, hiszen ma többet termelhetitek. S holnap? Holnap már túlszárnyalják a mát is, mert csak Így lesz teljesítue az augusztus 20-i nagy vál­lalás: a cséplés befejezése. All a verseny gyárban, szántó- földön. Boda János, az érsekvadkerti gépállomás felelős csép­lője, 18 nap alatt 3424 mázsa gabonát csépeli, 1200-as gépé­vel. De nem akar lemaradni a versenyben Modorán Tóth j László sem, kinek 1070-es gépével 2320 mázsa a teljesítmé­nye. Boda és Tóth elvtársak kommunistához méltóan kiveszik részüket a nagy harcból. Nem hátrálnak meg a nehézségek elöl, mert tudják, hogy egész népünk kenyeréről van szó. Pék Mihály, a szécsényi gépállomás dolgozója 1070-es cséplőgépével már 2991 mázsa gabonái csépel:. Mravik Antal pedig 2135 mázsával segíti népgazdaságunkat. Katonák őr, népünk katonái. Köszöntjük az új kenyérért folyó harc élenjáróit. Népünk bizalmát, háláját és szereíetét adja nékik. Igyekezzenek tehá mél ák lenni erre a bizalomra. Rájuk, mini példaképre tekin­tenek munkatársaik. Ügy kell tehát dolgozniok, hogy tovább­ra is követésre méltók legyenek. Jó munkájukkal serkenteniök kell a lemaradókat, mert csak így jog augusztus 20-ra be­zárulni mögöttük a széles, határtalan sárga rét. — Köszönt­jük az új kenyérért folyó harc élenjáróit. Megyénk büszkesége A szécsényi járás jó munkájáért elnyerte a megyei pártbizoltság és a megyei tanács vándorzászlaját A szécsényi járás hosszú időn keresztül kerékkötője volt a me­gyének gyenge eredménye miatt, mind a mezőgazdasági munkák­ban, mind a begyűjtési terv tel­jesítésében. A járás messze a többiek mögö.t kullogott. Ez a lemaradás tapasztalható volt még az év elején is. A válasz­tások idején már voltak jó eredményeink. Ez bebizonyította mindenki számára, hogy lehet a szécsényi járásban is komoly, jó eredményt elérni. A régi hibák és bajok azon­ban nagyok voltak. H.ba volt főleg az, hogy szervezetlenül dolgozott a járási tanács. Ez a szervezetlenság rányomta bé­lyegét a községi tanácsok mun­kájára is. Ez évben ezen a területen komoly változás tör­tént. Uj, friss erők kerültek a járás élére. Első teendőnk az volt, hogy a hibákat föltárjuk, azokat kija­vítsuk és mielőbb elkerüljünk az utolsó helyről. A tanács dolgo­zóival megbeszéltük a tenniva­lókat, megindítottuk a jobb szer­vezést és biztosítottuk azt, hogy az utasítások, amelyek a közsé­gi tanácsokhoz mentek, meg is valósuljanak. Különös súllyaJ foglalkoztunk az állandó bizott­ságokkal, ismertettük minden esetben a dolgozókra vonatkozó rendeletekeí. Főleg a kormány- programúi ismertetését biztosí­tottuk gazdagyűléseken, tanács­üléseken és az állandó bizottsá­gokon keresztül. Ezzel megte­remtettük eredményeink alap­ját. Szélesítettük a versenymoz­galmat és biztosítottuk annak értékelését Megváltoztattuk a gépállomás iránti helytelen magatartást és nem a hibák fel­nagyításával akattuk a gépállo­más munkáját megjavítani, ha­nem a hiba helyszínen történő kiküszöbölésével, az operatív se­gítségadással. Mos^ az a feladatunk, hogy párt, a nép iránti szeretet, a munkaidő jó kihasználása, a gépállítási szünidő 10 percre való csökkentése. Ezen túlmenő- leg Boda elvtárs minden este a munka befejeztével elkészíti a munkacsapat másnapra való be­osztását. Boda elvtársat már többen kö­vetik a gépállomáson. Lázas harc folyik a többi trakíorista részéről is a 200 mázsás moz­galom eléréséért. Például Ocskó Bertalan cséplése már megha­ladta a 221 mázsás eredményt. elért eredménye'nket meg tud­juk tartani, iletve ezt még tudjuk fokozni és biztosítani tudjuk azt, hogy a megyei párt- bizottság és a megyei tanács vándorzászlaját továbbra is megtartsuk. Sírkő Sándor járási tanács VB-e!nők, Szécsény 8 holdas kazári, dolgozó pa­raszt jó hazafi. Csupán búzából 24 mázsa 40 kilót termelt Ez az eredmény a becsületes, szak szerű munkát igazolja. De ha­lomra dönti azokat a téves és hazug állításokat is, amely sze­rint „kevés gabona termett, ne­héz teljesíteni a beadást”. Bozsik Antal búzabeadási kö­telezettsége 5 mázsa 33 kg volt. Ezt becsülettel teljesítette is, egyenesen a géptől. A vetőma­gon, a fejadagon kívül jelentős mennyiségű gabonája maradt szabadpiaci értékesítésre. A nagybátonyi tanács jól szervezi a betakarítási és a begyűjtési versenyt A nagybátonyi pártszerve­zet, tanács és a begyűjtési ál­landó bizottság tagjai úgy ha­tároztak, hogy a dolgozó parasz­tok közötti verseny serkentése érdekében a legjobban dolgozó és a legjobb eredményt elérő dolgozó parasztot jutalomban ré­szesítik. Első díj egy Csepel ke­rékpár, második egy ballonka­bát, harmadik egy pár férficsiz­ma, negyedik egy zsírosbödön, ötödik pedig egy ébresztőóra. A tárgyakat a községi Népbolt ki­rakatában helyezték el. Mellet­te egy versenytábla található, amelyre mindennap felírják a legjobb eredményt elért dolgo­zó nevét. A nagybátonyi tanács intézkedése serkentőleg hatott a további munkához. A verseny nagy lendülettel folyik. Augusztus 12-re befejezik a cséplési Hugyagon Hagyag község dolgozó pa­rasztjai vállalásukban leszögez­ték, hogy augusztus 12-re befe­jezik a cséplést és valamennyien teljesíteni fogják a kenyér- és takarmánygabona beadási köte­lezettségüket. A vállalás teljesí­tésében dön ö szerepe van a cséplőgép és munkacsapat jó munkájának. Varga Pál és Oinácsik Ferenc felelős vezetők versenybe léptek a vállalás tel­jesítéséért. A cséplőgépet ők maguk javították ki, mielőtt hozzákezdtek volna a munká­hoz. A napi eredményt rendsze­resen ér.ékelik. A versenyzászló jelenleg Varga Pál gépét díszí­ti. Ok ugyanis 5-én 220 mázsát cséoeltek el. Varga Pál kerese­te 98 forint volt e napon, a munkacsapat tagjai pedig 52 kg gabonát kereslek. Vinárcsik Ferenc munkacsapata 200 má­zsái csépelt. Vinárcsik 88 forin­tot keresett, a munkacsapat tag- jai pedig 44 kg gabonát kaptak. Varga Pál eddig 2114 mázsa, Vinárcsik Ferenc pedig 2110 mázsa búzát csépelt el. Köszöntjük megyénk vasutasait Ismét elmúlt egy győzelmek sorozatával telített év, s most, 1953 augusztus 9-én az ország többi vasutas dolgozójával együtt, megyénk vasutas dolgo­zói is büszkén és emelt fővel ünneplők a harmadik vasutas napot. Ez alatt az idő alatt me­gyénk vasutas dolgozóinak sót nehézséggel kellett megküzde- niök. Az elmúlt év ötéves ter­vünk döntő éve volt és az 1952t*s őszi csúcsforgalom le- lionyolítása mellett az üzemi nyersanyagok, íélkészáruk és kész ipari termékek határidős továbbításai is rájuk nehezedett. Vasutas dolgozóink megálltak helyüket. Megfeleltek a legnehe­zebb erőpróbáknak is és lelkiis­meretes munkájukkal elősegítet­ték a városok és ipari vidékek zavartalan élelmiszerellátását, biztos kezekkel irányították az ország különböző ipartelepei fe- 'é, épülő hatalmas békeművei fe­lé az azok működéséhez szüksé­ges szénmennyíséget, nyersanya­gokat és félkészárukat. A második vasutasnap óta a kisterenyei, pásztói, balassa­gyarmati, salgótarjáni vasuta­sok is becsülettel helytálltak a békéért vívott küzdelemben Me­gyénk bányászai, vasipari, építő­ipari és mezőgazdasági dolgozói me'lett a vasút dolgozóinak is nagy része van abban, hogy Ko reában elnémultak az öldöklő fegyverek. A győzelmek sorozatát me­gyénk lakossága most együtt készül ünnepelni vasutas dolgo­zóinkká'. Kíváncsi szemekkel nézték egész éven keresztül azt a küzdelmet, amit vasutasaink a terv maradéktalan teljesíté­séért folytattak. Elismerésre métló az az ered­mény, amit az elmúlt év decem­ber 21-e, Sztálin elvtári szüle­tésnapja tiszteletére kiharcoltak Ez alkalommal vonatforgalmi tervüket 100, személyvonat me­netrendszerinti indítását 106.6, az elegyfovábbítási tervet 100. gőztartási tervei pedig 112 szá­zalékra teljesítették. De azóta felszabadulásunk évfordulójára, majd a választási békeverseny ideje alatt további győzelmek sorozatát érték el vasutas dol­gozóink. Most, a harmadik magyar vas­utasnap élőt is lázas munka, nagyszerű versenyszellem ala­kult ki megyénk minden vasúti állomásán. Salgótarjánban egyetlen dolgozó sincs, aki ne tűzött volna maga elé valami harci programmot a vasutasnap tiszteletére. Balázs Sándor for­galmi szolgálattevő 18 főből át­ló brigádja azt a fogadalmat tette, hogy a tehervonatok át­lagos terhelését 112 .százalékra fokozza. Ezt a vállalását augusztus 6-ig 164 százalékra teljesítette. Sándor Géza forgal­mi átmenesztő a tehervonatok menetrendszerinti indításánál 88.6 százalékot vállalt és 100 százalékot ért eJ. De rajtuk kí­vül Salgótarján minden vas­utas dolgozója eleget lett vállalt köte'ezettscgének. Hogy vasúti dolgozóink mun kaját mennyire megbecsülik és tiszteletben tartják, ezt legjob­ban igazolja Cserháti István, a zagyvapá’lfalvi üveggyár párt­titkára által szerkesztőségünk­höz küldött jelentés. Cserháti elvíárs arról számol be, hogy az üveggyár vágó és csomagoló üzemében röpgyülést tartottak és elhatározták, hogy a gyár szállítási dolgozói jó kollektív munkával elősegítik a kocsik for­dulási idejének csökkentését. En­nek éi d«»kében Zséit Károly üvegberakó brigádja, Litkei Já­nos, Kovács Jams és még töb­ben szocialista kötelezettséget vállaltak. Vasutas dolgozóink tehát érezzék, hogy megvénk mái ipari üzemednek, vállalatainak doloozói velük együtt közps erőfeszítéssel harcolnak az eredmények további fokozása érdekében. Nagy, de nemes feladat ez. ami a vasút dol­gozóira hárul. Dolgozzanak a •jövőben is büszkén, bát­ran és rendíthetetlen hittel. Harci posztjukon álljanak maga­biztosan. Lelkiismeretes munká­jukkal segítsék elő népi kormá nvunk programmjának megva­lósulását. az egész magyar dol­gozó nép további felemelkedése érdekében. Ünnepi vásár Salgótarjánban Augusztus 20. alkotmá­nyunk ünnepén Salgótarján­ban a játszótér környékén és a vasút melletti sétányon lesz megtartva az Ünnepi Vásár. Már a multévi vásáron bebizo­nyosodott, hogy dolgozóink megkedvelték ezeket az új­típusú, szocialista vásárokat. Az Ünnepi Vásár bemu­tatja mindazokat az ered­ményeket, amelyeket pár­tunk vezetésével az öt­éves terv megvalósítása során iparunk már eddig elért. A kormánynyilatkozat óta a kereskedelmi dolgozók is a jobb ellátást kívánják bizto­sítani és a vásáron a minő­ségi áruk az eddiginél na­gyobb választékban jelennek meg. A vásár sátraiban és pavi­lonjaiban felhalmozott áruk hatalmas bősége, a minőségi áruk széles választéka bebizonyítja majd azt, hogy pártunk és kormányunk messze­menően gondoskodik a dolgozók ellátásáról, a nö­vekvő igények kielégíté­séről. A vendéglátóipar is komo­lyan készül a vásárra. A vidékiek utazását kü­lön, erre a célra beállított vonat- és autóbuszjáratokkal fogja biztosítani a vásárren­dező bizottság. A vasúton 50 százalék, autóbuszon pedig 20 százalékos menetkedvezmény lesz biztosítva. A DEJTÁRIAK ELHATÁROZÁSA Ha valaki szombattól egy hé­tig szombatig nem látta a dej- tári „József Attila" tsz földjeit és most végignézné, azt hinné, valami ördöngösség történt. Egyszerűen letűnt róla a gabo­na. Magukat az egyénieket is annyira megzavarta a tsz-tagok nagy sietsége, hogy még a gye­rekeket is elszólították a libák­tól, gereblyét, vagy valami szer­számot nyomtak a kezükbe, ne­hogy nagyon lemaradjanak. Pedig van ám területe a „Jó­zsef Attilának". Egész Ersekvad- kert határától húzódik végig az Ipolyig. Közbeesik a vojt herceg, prímási tanya. Jószemű ember­nek kell annak lenni, aki határ- tót-határig végig akar tekinteni rajta. No meg azért is feltűnő, ez a gyors munka, mert míg má­sok azon siránkoztak, hogy hát az eső így, meg az eső úgy, addig itt se húztak ponyvát a gabona fölé, hanem a vihar égy párszor úgy végig pásztázta a határt, hogy azt hitte volna az ember, tövestül szedi ki még a nagy kötésű rozsot is. Meg is ka­varta a táblákat némely helyen úgy, hogy kaszás volt a talpán, aki nekiment. De nemcsak az aratás ment ilyen ripsz-ropszra, hanem a hordás is. Aztán a tarló is úgy eltűnt, mintha ott se lett volna, feltárcsázták az egészet. A szérűben meg ott pöfög már a traktor, vereti a dobbal a ma­got és mire ez az írás napvilá­got lát, magtárban lesz a gabo­na. Az államé az államiba, ami meg a csz-é, abból az első eresz- lésből pirosra sült, ropogós fe­hérkenyér lesz. Mert erről éppen vasárnap így határoztak. Ami aztán végképp igazolja, hogy a „József Attilában" tör­tént valami, az, hogy ilyeti do­logidőben, amikor minden kézre a gép körül volna szükség, az asszonyok, meg a fiatalok egy része ott tarkállik a cukorrépá­ban, a kukoricában, irtják a gyo­mot. Még éjszaka sincs nyuga­lom náluk, mert ekkor meg a traktorok szántanak a másodve­tés alá. Hát így vannak a „József At- l'dá"-ban, ★ Hanem története van ám en­nek a sietségnek. Még pedig nem is kicsi. Mert ezelőtt ió két hó­nappal, olyan fancsali képpel jár­tak a józsefattilaiak, hogy még a sírás is rájött volna az em­berre, amikor látta. Dolgozni dolgoztak. De hát hiányzott eb­ből a szív... a fogd meg... Amikor le is ültek ebédelni, alig- alig esett szó köztük. Pedig hát beszédes nép a dejtári. Azon a nevezetes szombaton történt a pálfordulás, amikor meghallották a kormány pro- grammját. Akkor sem mindjárt, hanem rá egy pár napra, ami­kor azok, akik inkább a hűvöset keresték, mint a munkát, moz­golódni kezdtek. ügy történt, hogy akkor szom­baton a tanács bekapcsolta a hangoshíradót. Az meg bekiáltja az egész határt. Olyan pattogós indulót játszottak rajta, hogy mindenkinek oda kellett figyel­ni. Egyszer csak hallják a hang- foszlányokat: .,... a kormány programmját ismertetjük.'’ Közben a szél is kavargóit, csak nem tudták a szót tisztán kivenni. A kíváncsiság meg már égette mindnyájukat, ügy, hogy Búr is Ferenc né odaszólt az egyik jtatainak: — Eredi csak, lelkem, és tudd meg, mit mond a hangosbeszélőt Hogy szaporáziassa a szedelőz- ködö fiatalt, még bíztatta is: — Eredj csak, eredj... de siess vissza. Nagy része aztán így tudta meg, hogy mi is lesz estére. Még egy félóra volt a nyolc Órához, amikor már mind ott voltak a tsz-irodában. Az meg olyan kö­zepes helyiség, így hát eléggé szorongták. Volt, aki a folyosón is kintrekedt. Majd két órán át tartott a beszéd, de meg se moccant sen­ki. Csak néha-néha krákogta el magát valaki, de arra úgy rá­néztek, hogy az inkább rhegjuD ladt volna, mintsem még egyszer hangot adjon. Mikor vége volt a beszédnek, úgy kóválygott a fejük, mintha bunkóval verték volna. Hol az járt eszükben: „... nagyobb se­gítséget a tsz-nek”, „...10 szá­zalékos kedvezmény”, .......eltö­rölni a tartozást" .........biztosíta­ni az életszínvonalemelést". Hol még az: „...eltörölni a kuláklistát"..........egyes tagok, ha kedvük tartja, a gazdasági év végén kiléphetnek", „.. .saját el­határozásra feloszolhatnak". Mert akárhogy is volt, magukba gondoltak. Volt olyan, akiket még az izzadság is kivert. Aztán sustorogni kezdtek. Majd hangos megjegyzések jöt­tek innen is. onnan is: „... no, mégis meghallották a szavun­kat." — „Hát igazság volt-e, ami itt is történt. Csak dolgozni, de ha egy pohár sört akart inni az ember, akkor meg nem volt. Egyszerűen azt mondják: nincs." — „De a kenyér! — kiáltja el magát valaki a sarokban — ehe­tetlen." A nagy zűrzavarban Tamási István kezdett tülekedni Laczkó István felé, aki a párttitkár. Azt tartja, ő a párttitkár, neki kell magyarázatot adni: — No, Pista, hát mi lesz? Legalább már az elnök itthon volna — mondja kétségbeesve. — Azt is ilyenkor kellett behívni katonának? — Nyugalom, Pista bácsi, majd meglátjuk. — Nyugalom-nyugalom. Hát a tsz-t csak nem adjuk? Hát most, amikor mán rendbejönnénk? — Majd meglátjuk, hogy hatá­roz a tagság — mondta a tit­kár, mosolyt erőltetve az ajká­ra, de látszott, hogy nagy vihar dúl benne. Még hosszú ideig folyt a vita. Lehetett úgy féltizenkettő, ami­kor az utolsó tag is elment, ★ Vasárnap aztán minden kez­dődött elölről. Még soha nem volt ilyen kapós a „Szabad Nép", mint ezen a napon. Kéz­ről kézre járt. Hol meg hango­san olvasta valaki egy csoport közepén. Ekkor este kezdtek el suttog­ni, hogy a kocsisok között arról kezdenek beszélni. — máig sem tudják, kicsoda —, hogy a lova­kat szétosztják egymás között. Még vitáztak is, hogy a ló kit illet meg. Aztán jött egy másik hír is, hogy a honfiak egyenként menjek a búzának és mindenki magának vágott. Akik együtt voltak az irodá­ban, cSak néztek egymásra. Min­denki azt várta, hogy a másik szóljon. Buris Ferencnének jött először szó a szájára, — Hát abból aztán nem esz­nek! — kiáltotta és neki vörö­södön. — Hát hogyne, amikor már rendbejönnénk. Hogy a mennykő csapjon azokba is — és az istálló felé mutatott, — hát mibe törik a fejüket. De tu­dom én, honnan fúj a szél! Akik­nek egész életükben csak a he­nyélésen járt az eszük... Csend volt az egész irodában. Az asszonyt figyelték, akit tény- leg elöntött a méreg és hogy a mérgét levezesse a kendőjét kezdte húzogatni homlokára, majd álla alatt megszorította és vári, mit mondanak a többiek. — Igaza van Marinak — mondta csendesen Bolemant Ist­ván — aki akar, menjen. Most menjünk szét, amikor törődnek velünk, meg ilyen termésünk van? Az árpa duplája lesz, amit vártunk. Krumpli olyan, amire már régen emlékszem. Es a cu­korrépa! De az állatok .. J Bolemant is idegesen kezdte szedni a levegőt, rágyújtott egy cigarettára. Aztán Gál Károly kezdett beszélni. Csend lett, mindenki figyelte, mert ö keve­set szokott szólni, de annak ez­tán van veleje: — En azt mondom, mivelhogy cséplésben vagyunk, hogy amíg a nagyobb része csépel és a töb­bi munka se maradion el, szólít­suk munkába a családtagokat is. így nem maradunk el semmi munkával. Törhetjük a dohányt, rendbehozhatjuk még egyszer a kukoricát, a cukorrépát, meg amit kell..,. ★ Ezután már nem esett sok szó. De azóta, boszorkányos gyorsa­sággal dolgoznak a József At- tilá’’-ban. (bobál)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents