Szabad Nógrád. 1953. július (9. évfolyam. 52-60. szám)

1953-07-15 / 56. szám

4

SZABAD NOCRId

1953 júthls t5.

(Folytatás a harmadik oldalról)

ban döntő szerepe és jelentősége van a párt eszmei, ideológiai egységének, a nézetek azonosságának, aminek kialakításában, a párt előtt álló kérdésekkel kapcsolatban a legnagyobb szerepe a Központi Vezetőség határozatának van. Ezért olyan fontos ennek alapos megtárgyalása. Végső 6oron a párttagság széles tömegei számára ez tárja fel a hibákat, ez tűzi ki az új feladatokat. Párttagságunk a Központi Vezetőség határozataira támaszkodva tud szembeszállni az ellenség za- vart'keltési kísérleteivel. Helyesen mutatott rá Rákosi elvtárs arra, hogy etekintetben kissé lemaradtunk, amit most a buda- sti aktivaüiéssel lényegesen hozunk.

Látnunk kell azt Is, hogy az ellenség, hol a néptömegek javát szolgáló intézkedések végrehajtásának meggátlásával, hol a követelések túlhajtásával és elsietésével, meg akarja hiúsítani célkitűzéseinket. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a párt és az állam a maga

nagy erejével és befolyásával résen legyen, őrt álljon a Központi Vezetőség határozatában és a kormány programm- jában megjelölt feladatok következetes végrehajtásán.

Meggyőződésem, hogy ezekkel az üdvös rendszabályokkal az utóbbi évek legsúlyosabb csa pását mérjük az ellenségre, fokozottabban megnyerjük velük pártunknak és a népi demokráciának dolgozó népünket, az egész országot. Emeljük velük pártunk tekintélyét, növeljük a hatalmas béketábor magyar szakaszának ereiét és szilárdságát. (Nagy taps.)

Elvtársak!

Tömörítsük sorainkat pártunk Központi Vezetősége köré, és összeforrva a dolgozó néppel, megszilárdítva munkásosztályunk szövetségét a dolgozó parasztsággal, annyi győzelmet kivívott pártunkkal az élen, az eddiginél sokkal biztosabban haladunk előre a népi demokrácia útján, a szocializmushoz. (Hosz- szantartó, lelkes taps.)

A harmadik VIT emlékével a bukaresti találkozó sikeréért

E napokban lázas izgalomban találjak a világ ifjúságát. Valamennyi ország fiataljai készülnek nagy békedemonstrációjukra, a bukaresti IV. VIT-re. Amikor a találkozásról olvasok, társaimmal beszélgetek, minduntalan eszembe jutnak a berlini III. VIT feledhetetlen emlékei. Nógrád megye diákifjúságának képviselőjeként vettem részt a berlini béketalálkozón, amely megmutatta, hogy a világ ifjúsága a győzelmes békeharc első soraiban küzdj Az azóta eltelt idő nem hamátyosítotia el a HL VIT jelentőségét. Éppen ellenkezőleg, ma még világosabban láthatjuk, hogy a III. VIT szerte a világon hatalmas mértékben fellendítette az ifjúság bekapcsolódását a békeharcba, erősítette a világ ifjúságának hitét, saját jövőjében és a Szovjetunió vezette oéketábor erejében. A VIT részvevői hazájukba visszatérve, közvetítették azt a lelkesedést, bátorságot, erőt, amit a nagy találkozóból merítettek.

A III. világifjúsági találkozó jelentősége éppen abban rejlik, hogy az ifjúságot erejének tudatára ébresztette és az optimizmusnak a jövőbe veteti rendíthetetlen hitnek ragyogó megnyilvánulását tükrözte vissza. De bebizonyította a III. VIT azt is, hogy a békére törekvő német ifjúság cselekvőén résztvesz, a neme: imperializmus feltámasztása elleni harcban és minden erejével elősegíti az egységes demokratikus és békés Németország megteremtéséért folytatott küzdelmet. Ezt bizonyítja az is, hogy a HL VIT idején 1951 augusztus 11-én másfélmillió német fiatal tüntetett a békeszerető egységes Németország mellett. De bizonyítja azt is, hogy Nyugat-Németországból 35 ezer fiatal jött el Kelet-Berlinbe, dacolva Adenauer minden intézkedésével.

Egy másik alkalommal a szabad német ifjúság szervezetének egy nagyobb csoportja Nyugat-Berlinbe ment át az ade- nauer-sta Reuter polgármester meghívására zárt rendben, zászlókkal Németország egységét és a békét követelő transzparensekkel haladt; hogy az ottani lakosságot is aktivizálja a Németország egységéért és békéjéért vívott harcra. Reuter, aki a Né. met Demokratikus Köztársaság elleni provokáció egyik szervezője, amerikai gazdái parancsára hallatlan brutalitással verette szét a fiatalok csoportját. íme így festett a fasiszták ,,szívélyes” fogadása. A német fiatalok a zónahaiárok mentén még elszántaiban küzdöttek és hangzott fel a kiáltás .Ami go home" — amerikaiak takarodjatok hasxi! Es ugyanez a Reuter volt az egyik szervezője az elmúlt hónap 17-én lezajlott keletberlini provokációnak is.

A berlini VIT hatalmas iskola volt a fiatalok számára. Megismerték egymást és megtalálták a, módot arra, hogy lerombolják a mesterséges korlátokat, melyeket ellenségeik próbáltak közöttük emelni. Ennek a növekvő összefogásnak lesz újabb hatalmas seregszemléje a bukaresti VIT, erre készül a világ ifjúsága, h'jztük a magyar ifjúság is, így nógrádmegye fiatalsága is. Fiataljaink új munkaeredményekkel tesznek hitet a béke mellett, mert tudják, hogy a békében rejlik a népek boldogsága.

Koh&rtka András, a Lenin Intézet hallgatója, a berlini találkozó részvevője.

„AMIT ÍGÉRTÜNK. TELJESÍTJÜK4*

Rákosi elvtárs szavai új lendületet adtak munkánkhoz

Berzák Imre sztahanovista vájárt a termelés frontján■ el. ért eredményeiről a forgácsi bányaüzemnél, de az egész nógrádi szénmedencében ismerik. Fiatal, bátortekintetű, alig 21 éves, de már jelvé- nyes sztahanovista. Csapatával ez év minden hónapjában tervét magasan túlteljesítette, így már a második sztahanovista jelvényt is kiérdemelte.

Július 11-én reggel Berzák Imre vájár gyors, határozott léptekkel igyekezik a hánya bejáratához. Az elosztóhelyen fürkésző szemmel meg. kereste Zagyi Gyula vájár muiikatársat, majd örömtől sugárzó arccal közölte vele: „Ma este Rákosi elvtárs szól hozzánk, Nekünk erre méltóképpen kell készülni, még a tegnapi 189 százalékos eredményünket is iát kell teljesítenünk

Nem késlekedtek. Az elosztás után azonnal az F. siklóban lévő munkahelyükre siettek. Felkészültek a küzdelemre és néhány perc múlva már az izmok megfeszültek, nagy lendülettel fejtenék a csillogó fekete szenet, melyet csillékbe rakva egymásután küldtek a felszínre. Gyorsan teltek a csillék, s It órára már teljesítették a napi tervüket. A műszak végén 15 csillét számoltak. Terven felül nyolcat raktak. Berzák Imre sztahanovista vájár ezen a napon 214 százalékos tervteljesítést harcolt ki. Büszkén, felemelt fővel haladt a többi bányászok között a. családi otthonába.

Nehezen múltak a délutáni órák, Berzák Imre elv társ egyre gyakrabban nézett az órára. De szomszédai is türelmetlenek Fél 8-kor azután már idős Unger Ferenc, Smirer Gáborné, Balogh Istvánná ott ültek a konyhájában. Csendesen beszélgettek kormányunk új programmjáról, az árak csökkentéséről, az életszínvonal emelkedéséről. Közben, telnek a percek s már Rákosi elvtárs szavai hangzanak. Elhallgat mindenki, s figyelemmel kísérik a beszédet. Szemük örömtől csillog, arcuk derűs mosolyra húzódik Rákosi elvtárs egy-egy mondatára.

Berzák Imre elvtárs is mélyen elgondolkozik. Üzeme,

munkahelye és mun- katársai jutnak az eszébe. Es amikor Rákosi elv társ beje. jezte a beszédet, megered belőle a szó:

Üzemünk havi tervét július tl-ig csak 90.2 százalékra telje, sítette. Sok olyan bányász van, aki nem használja ki a munkaidő mind a 480 percét, ez is előidézi a lemaradást. A terv reális, telje, síthető, csak harcolni kell ezért, de gyakran tapasztal- ható — mondotta Berzák elvtárs — hogy a műszaki előfeltételek hiánya akadályozza a terme, lést. Műszaki vezetőink még bordájáról sem gondoskodnak. Elhanyagolták a légvágatok kar. bantartását is. Ennek következtében Csórtos Imre, Lengyel József, Kupka Ferenc csapatvezetők munkahelyén a rossz levegő három nap szüneteltette a termelést. Ha az ilyen hibákat megszüntetjük, üzemünk maradéktalanul teljesíti tervét.

Mi példát mutatunk. Csapatommal együtt július hónapban 50 tonna szenet termelünk terven je. lül.

Még nem is régen hangzott el a mohorai gépállomás ver: senyfelhívása. Megyeszerte óriás’ visszhangja volt. Rendre csatlakoztak a felhíváshoz a szécsé- nyi, érsekvadkerti, tolmáosi, berceli gépállomások.

E verseny szellemében élnek, léiegzenek, dolgoznak a moho- raiak. Nincs ember, aki ne kísérné figyelemmel Mohorán a verseny teljesítését ill. túlteljesítését. Idősek fiatalok egyformán lelkesen dolgoznak, páros- versenvben állnak az érsekvadkerti gépállomással. Tíznaponként értékelik a verseny állását.

Aki még nem ismeri milyen nagy és szép érzés: versenyben állni valakivel, érdeklődjön csak a mohoraiafcól. A gépállomás dolgozói versenyben állnak egymással, nemes virtus jellemzi munkájukat. így pl. Brezovszki Mihály tszcs tag versenyben áll Hajdú József dolgozóval Brezovszki elvtárs a messzi környék legszebb eredményét érte el, 75 mázsás bíborherét vágott le. Résztvett az ősziárpa csépi ésében is. Versenytársa Hajdú elvtárs erősen hátramaradt a versenyben, még- csak 25—30 mázsát kaszált le.

A gépeket gondosan javítják, karbantartják, olyan féltő gonddá! őrzik, ahogy a őzemefényé- re vigyáz az ember.

A gépállomás dolgozói két airatógéppe! 400 kát. hőid gabona aratását vállalták. Szemükben a helytállás büszkesége csillog: „amit ígértünk teljesítjük." Az ember szívét ilyen lelkes emberek láttára simogató érzés melegíti fel, néha még rejtett könny is felcsillan a szemben,

/ Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a beadás elmulasztása miatt kivetett kártérítések törléséről, a beadási hátralékok elengedéséről, továbbá a termelőszövetkezetek kötelezettségének csökkentéséről

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a parasztság anyagi jólétének emelése, továbbá a termelőszövetkezeti mozgalom fokozottabb támogatása érdekében törvényerejű rendieletet hozott.

A törvényerejű rendelet kimondja, hogy a beadás kötelezettségének elmulasztásai, illetve késedelmes teljesítése miatt a termelőszövetkezetekre, termelőszövetkezeti csoportokra^ ezek tagjaira és az összes egyéni termelőkre a mai napig kivetett teljes összegű kártérítést — minden feltétel nélkül — azonnali hatállyal törölni kell A kártérítés törléséről a helyi tanács aiz érintett termelőket köteles értesíteni.

Mindazoknak a termelőknek (termelőszövetkezeteknek, termelőszövetkezeti csoportoknak, egyénileg termelőknek), akik az 1952. évi 26. számú törvény- erejű rendelet alapján az 1953/54. évre megállapított gabona (búza, rozs, árpái, zab,

köles), beadási kötelezettségüknek a cséplőgéptől pontosan eEeget tesznek — az 1952/53. gazdasági évről, a terület utáni beadási kötelezettségükből származó beadási hátralékát valamennyi cikkből azonnal törölni kell. Ezen címen azonban a tej-, tojás, és baromfibeadás kötelezettségéből csak 1952 december 31-ig fennálló hátralék törölhető. A termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága után a tej-, ai tojás- és a baromfibeadás 1952 december 31-:g fennálló hátralékát minden megkötés nélkül, azonnal törölni kell.

A törvényerejű rendelet ezután előírja^ hegy mind az I., II. és a III. típusú termelőcsoportok, mind a termelőszövetkezetek területe utáni beadási kötelezettséget va! amennyi cikkből 10 százalékkal csökkenteni kell. Ez a kedvezmény nem vonatkozik azokra a termelőszövetkezeti tagokra, akik a következő évben egyénileg akarnak

gazdálkodni. Az ilyen termelők a 10 százalékos beadási kedvezményt utólag visszafizetni tartoznak. A kenyér- és takarmánygabona beadási kötelezettségének 10 százalékos csökkentését a helyi tanács haladéktalanul köteles a termelőszövetkezetek beadásikönyvén keresztülvezetni.

A törvényerejű rendelet végül megállapítja: ezek a kedvezmények a tavalyi aszály, továbbá az egyes túlkapások által okozott károsodásokat kiegyenlítve, lehetővé teszik, hogy minden egyes termelő fennmaradt beadási kötelezettségét nehézség nélkül, hiánytalanul teljesítse. Ezért a kedvezmények után fennmaradó beadási kötelezettséget az 1952. évi 26. számú törvényerejű rendelet előírásai alapján pontosan teljesíteni kell.

Az új törvényerejű rendelettel ellentétes jogszabályok hatályukat vesztik.

a meghatottság, a> szeretet, az öröm édes könnye. Csak úgy ömlik az elvtársak ajkáról a szó: — laróhántási tervünket időelőtt befejezzük, már 113 holdon learattuk a gabonát. Oravecz elvfárs aratógépe ebből 80 holdon, Erdélyi István pedig 33 holdon aratott. Az őszi árpa aratását teljes egészében elvégeztük. Megkezdtük cséplé- sét is.

Nagyon komoly vállalásokat tettek az elvtársak és ahhoz, hogy ígéretüket teljesíteni tudják segítségre, jó szervezőmunkára, fiatalos tűzre és lelkesedésre van szükség. Munkacsapatonként három-három népnevelő elvtárs vállalt védnökséget az emberek és a vállalások teljesítése felett. Az elvtársak korno. lyan felkészültek a munkárai és a harcra. Mert hiszen minden szem gabonáért harcolni, küzdeni kell. „Minden- óra késés a szemveszteséget növeli” ez a jelszavuk és ennek jegyében látnak életbevágóan fontos, az egész ország kenyerét szolgáltató munkájukhoz.

•

A gépállomás le gfiaf ailabb dolgozói közé tartozik Ifj. Ko. sík János. A fiatal elvtárs munkai előtt kutató szemmel viz-s- gália gépét. Számára nincs szebb zene, mint cséplö°éoérek harmonikus dübörgése. Tud ám mesélni egv gép is sok mindenről, de csak gazdája számára. Kosik elvtárs gépe hálás, boldog, kedves hangon zúg. hiszen jó kezekben van és ai gondos kezek munkáját az ő sajátos hangián köszöni meg. Kosik elvtárs a termelőcsoport föld!én 15 hold szántását befejezte, 60 köbméter silót készített, 135 mázsa gabonát csépelt el. Ö nem elégszik meg a norma teljesítésével. 10 mázsával többet vállalt és még többet akar teljesíteni. A hét közepén munkába áll. tiszta, alkotásra kész génén. Kosik elv- társ a tszcs-nél dolgozik.

— De természetesen én tudom, kötelességem segíteni az egyéni-- leg dolgozó parasztokat is — mondja komolyan és öntudatosan csillog barna szeme, ö nem tudja talán olyan szépen kifejezni gondolatait, mint Ju. húsz Gyula:

„A munka ne legyen robot csak, de himnusza a dolgozóknak".

De ezt Kosik e'.vtárs is így érzi és ez még a szavaknál is fontosabb.

•

„A cséplést augusztus 20 helyett augusztus 18-ra befejezzük” — hallatszik még fülünkbe a versenyfelhívás. A cséplés idején a mohoraiak az érsekvadkerti gépállomással párosver- senvben állnak. Az érsekvadker- liek elmaradtak a-z aratással és míg Mohorán két aratógép 110 holdat, addig Érsekvadkerten három gép arat ugyanennyi holdon- Ez természetesen komoly lemaradás. A mohorai gépállomás dolgozói komolyabb, becsületesebb mrnkát várnak versenytársuktól. Még nem késő, legyenek öntudatos, lelkes harcosai a békearatás és cséplés nagy ügyének.

A DISZ-BRIGÁD KEMÉNYEN HELYTÁLL!

Kíváncsiság Ül bennem, amikor Kuti elvtárstól,

a Nagybátonyi Szénbányák igazgatójától elbúcsúzom. A kis gőzös pöfög velünk Felsőkatali-n felé. Itt lakik Nagy László, aki DlSZ-brigádjá- val a nógrádi bányászok közül elsőnek csatlakozott a péntek-mozgalomhoz, vállalta, hogy heti tervét pénteken befejezi.

Ki lehet, milyen leher ez az ember, milyen tervek hajtják? — motoz bennem a kérdés.

Pár perc és már náluk ülök. Jön Nagy László is. Fűért volt, közben szamócát is szedett: a feleségének kedveskedik vele.

Szíve van ennek az embernek! Szereti az életet, az apróságokban a szépséget, ember. Elnézem. Középmagas, nyugodt mozgású, kidolgozott izrnú férfi. Határozott arc, rajta biztonság, nyugalom. Ez van a beszédében is. A múlttal kezdi, a nehéz bá-nyászélettel, a népes családdal, amikor apja nagy rimánkodására felvették a bányába. Vele együtt tizen voltak és Laci dolgos gyermekkezére is szükség volt a szűkös világban, hogy -a család valahogy eltengődjön. És jött a felszabadulás. Vájárvizsgára jelentkezett, jól vizsgázott. Külön csapatot szervezett.

\l első széncsaták emlékét idézi. Boldog, hogy részese volt. Tagja lett a pártnak, tanult politikailag, szakmailag. Sohase maradt adósa az államnak, tervét mindig teljesítette. A honvédséghez került. Itt érett meg igazán. Leszerelése után is Szorospatakra ment Már volt DISZ- brigád az üzemben. Természetesen ebbe állott. Nemsokára ő lett a brigádvezető. Egymást köpették a nagyszerű termelési eredmények. Májusban már 191 százalékra teljesítették a tervüket. Sztahanovista oklevéllel tüntették ki. Aztán olvasott a péntek-mozgalomról. Tűzbejött. Éppen nekik való! Kilencen vannak a brigádban. Fiatalok. Másnap már együtt terveztek.

Nem kellett bíztatni senkit, mimknnyiuk akaratát mondta ki, amikor csatlakozott a mozgalomhoz.

Még nagyobb kedvvel dolgoztak. Vállalásuk nem maradt üres szó. Aztán jött a vízbetörés. Váratlanul, egyik műszakról a másikra. Nem hagyták el a munkahelyet. Féüábszárig érő vízben dolgoztak. Már azt hitték róluk, hogy a 100 százalékot se éri el a teljesítményük. Gúnyolódó is akadt. Most kellett és lehetett megmutatni, hogy mit tud a DISZ-brigád. És megmutatták. Ezt később tudtam meg Révfalvi János üzemvezető elvtársnál. Ilyen körülmények között is 128.6 százalék volt a teljesítményük június hónapban.

ügy mondja ezeket, mintha természetes lenne.

— „DISZ-brigád vagyunk, a szavunkat állni kell” — teszi hozzá mosolyogva.

— Hogy készül a brigád a bukaresti VIT-re?

— vetem fel a kérdést. Egyszerre felosillan a szeme, nekilelkesedik.

— A VIT-en mi is ott leszünk! — vágja ki büszkén. Szabó Lajcsi, a brigádunk egyik tagja megy a VIT-re. De ott leszünk a termelésünkkel is! 150 csille szenet vállalt Lajcsi terven felül a VIT tiszteletére. Ez becsületbeli dolog, teljesítjük.

A nehézségeket is elmondja, a vízbetörés után a régi munkahelyet el kellett hagyni. Elővájáson dolgoztak, új munkahelyet készítettek. Nincs kötélpálya, messzire kell csiüézni. A sín is messze van. Többszáz méterről kell hozni. A nagy távolság miaít két embernek kell érté menni. Mivel egy-egy harmadban hárman vannak, ilyenkor csak egy marad a munkahelyen. A csöveket a régi munkahelyükről kell leszerelni és áthordani. — Ezeknek a megoldását kérem a műszaki vezetőségtől.

És mit szólnak ők? Este hét óra felé jár az idő, amikor Szorospatakra érek s Révfalvi János elvtársat az üzemben találom. Ott van Regős Gyula főaknász is, a körletvezető.

— Nagy László brigádjánál a legkomolyabb probléma a hosszú csillézés. Sok időt vesz el tőlük — mondja Révfalvi elvtárs. — Ezen rövidesen segítünk. Tizedikére akartuk beszerelni a végtelen kötelet. Ez pénteken lenne. Sajnos, egy-két napot késik. Annyit azonban ígérek, hogy hétfőn már nem kell csillézniük.

— Lesz-e állandó munkahelye a brigádnak? Efelől is kétségeik vanak.

— Lesz — hangzik a határozott válasz és Regős elvtárssal a térkép fölé hajolnak, megbeszélik, hogy biztosítanak a brigádnak állandó munkahelyet.

— Tartalék-munkahelyről is gondoskodni fogunk. A Nagy-brigáddal mi is foglalkozunk. Még olyankor is, ha egy-egy harmad ritkábban lát. Regős elvtárs naponként velük van és rajta keresztül is tudok mindenről.

Elmondja még róluk, hogy júniusban két versenyt is nyert a brigád. Égy kéthónapos versenyt és az utolsó dekád versenyét. Elsőért 1500 Ft pénzjutalomban részesültek, másodikért egyenként 100 forintban.

Megtudó® azt is, hogy 3 VIT-re tett 150 csillés felajánlásukból június 20-tól 30-ig 86 csillét teljesítettek. Szép a júliusi termelésük is.

113.5 százalékkal kezdték ugyan, de azután 120, 166, 140.3 százalék volt hatodikéig a teljesítményük.

Ifj. Szabó Lajost keresem fel még. ö megy a VIT-re

A telep szélén találom egy társaságban. Szórakoznak. Éjszakás műszakba megy és itt szívja tele magát a jó mátrai friss levegővel. Vékonyarcú, élénkszemű, frissmozgású fiú. Tizenegy éve dolgozik a bányában. Korán kezdte, heten voltak testvérek, kellett a kenyér.

Mindjárt a VIT-röl besiélgetünk. —Nagyon váratlanul jött, nem számítottam ilyen megtiszteltetésre. Nem tudtam másképpen kifejezni a boldogságomat és hálámat, azonnal vállalást tettem. Nem is tudom, hogy mennék a VIT-re, ha ezt nem teljesíteném. Milyen szép lesz: a világ ijúságának színe-jayával találkozha-tom. Mennyit mesélek majd a gyerekemnek, meg a másiknak is, aki nemsokára születik.

— Ezért dolgozom becsülettel, odaadással. Ez a találkozás béketalálkozás lesz És én azért akarom a békét, hogy nyugodtan dolgozhassam, építhessem munkámmal az országot és gyermekeim boldogan éljenek. És kell ennél szebb? Dolgozni, építeni és a családdal békében élni.

Jövök lefelé Szorospatakból a kanyargós vasút mellett és már messziről világít a nagybátonyi szénosztályzó. Szenet visz mellettem a kis gőzös, éjjel már vagonokba hull az osztály- zóból, áramot fejleszt, cséplőgépnek ad gőzt, a Nagy László DISZ-brigád szene élet lesz kenyér.

faMolnár lenő.)