Szabad Nógrád. 1953. július (9. évfolyam. 52-60. szám)

1953-07-15 / 56. szám

2 SZABAD KÖl.RÁn 1953 július 15. (Folytatás az első oldalról) létre kapjon és segítsen meg­gyorsítani népünk jólétének emelését szolgáló célkitűzésein­ket. Ez egyben a legjobb válasz ez ellenségnek arra a tervére, amellyel alá akarja ásni a munkafegyelmet, terveink telje­sítését és mindazokat a rend­szabályokét, melyek szocialista építésünk folytatását és dolgo­zó népünk felemelkedését szol­gálják. Ki kell térnem itt azokra a nézetekre, amelyeket gyakran az ellenség, de néha a jóhi- szeműek is hangoztatnak, s amelyek szerint rendszabályaink rendkívül rövid idő alatt és gyors iramban javítják meg dolgozó népünk életszínvonalát. Vigyáznunk kell e téren, hogy a várakozásokat fel ne csigáz- zuk. Mint minden alapos mun­kához, a népjólét emeléséhez is többek között idő kell. A jó aratás lehetővé teszi, hogy hét­ről hétre bővebb legyen és hozzáteszem, olcsóbb is egy sor élelmiszernél, különösen zöld­ségféléknél, a gyümölcsnél, a burgonyánál az ellátás. Ezen a téren éppen az utolsó hetekben komoly javulás és hozzátehe- tem, komoly áresés is van, amint az elvtársak erről meg­győződhettek. Néhány héten be­lül, ha a begyűjtés fegyelme­zetten és szervezetten folyik, a 4 forint és 60 filléres liszt is országszerte kapható lesz. A cukorrépatermés jónak ígér­kezik és minden jel szerint ok­tóberben már bőségesen áll majd rendelkezésünkre or­szágszerte a kristálycukor. Egy sor textilárunál és lábbelinél már komoly árcsök­kentést hajtottunk végre. Más rendszabályok lehetővé teszik, hogy jóminőségű textiláru, láb­Rátérek most mezőgazdasá­gunk kérdéseire. Szóltam arról, hogv a túlzott iparosítás követ­keztében az utolsó esztendők­ben a mezőgazdaságra jutó be­ruházások aránya esett. Ez már magában véve hiba, mert a mezőgazdaság termeli az élel­miszereket. melyek az életszín -vonal emelésénél jelentékeny szerepet játszanak. Emellett azonban külön elkövettük még azt a hibát is, hogy a termelő­szövetkezetek és az állami gazdaságok gyors fejlesztése érdekében elhanyagoltuk az egyénileg dolgozó parasztság, tehát a mezőgazdaságban dől gozók többségének érdekeit. A műtrágyát, a mezőgazdasági gépeket szinte kizárólag az állami gazdaságoknak és szö­vetkezeteknek juttattuk, s első­sorban nekik dolgoztak a gép­állomások is. A szövetkezetek és állami gazdaságok gyors fejlesztésének egyik velejárója Volt a tagosí­tás, amely az egyénileg dolgozó parasztok gyakori zaklatásával járt. A tagosításnál sokszor meg­szegték az önkéntesség elvét. Vannak olyan községek, ahol áz utolsó évek folyamán két­szer, sőt háromszor is tagosí- tcttak és ezzel kapcsolatban kétszer vagy háromszor cse­rélték, vették el az egyéni gazda földjét és adtak helyette másikat. Sok egyénileg dolgozó paraszt emiatt elégedetlenkedett. Nem érezte a jogbiztonságot, a birtoklás biztonságát, vagy nem tudta, hogy a legközelebbi tago­sítás esetén nem zavarják-e újra termelését. Begyűjtési rend­szerünk olyan, hogy évről évre változott és megnehezítette a dolgozó parasztok számára, hogy esztendőkre előre ismer­jék az állammal szemben fenn- ál’ó kötelezettségeiket. A terme­lési szerződéseket gyakran az önkéntesség megsértésével kö­tötték és azokkal szemben, akik önként nem voltak hajlandók szerződni, nem egyszer nyomást, adminisztratív rendszabályokat alkalmaztak, mintahogy általá­ban sűrűn alkalmaztak az egyéni parasztokkal szemben és meggyő­zés helyett adminisztratív rend­szabályokat, büntetéseket Azok az egyénileg dolgozó parasztok, akik még nem hívei a ter­melőszövetkezeteknek. állandóan nvucralankodtak amiatt, hogv esetleg őket előbb vagv utóbb termelőszövetkezetbe kényszerí­tik. Mtodezek a ténvek együtt­véve oda vezettek, boo-v dolgozó parasztságunk ieien'ékenv ré- sze bizonytalanná vált. nem egv esetben otthagyta földjét, s el ment az iparba, vagy az állami gazdaságokba dolgozni Pártunk e tények fel'smerésé' ben határozta el, hogy ezen a beli a legközelebbi hónapokban már nagyobb mennyiségben áll­jon a dolgozók rendelkezésére. De ugyanakkor mindenki meg­érti, hogy pl. abból a kukoricá­ból, amit októberben fogunk le­törni, az ősszel még nem lesz disznóhús, és hogy életszínvona­lunk általános emelése hosszabb idő munkáját veszi igénybe. Hosszú és gondos munkát köve­tel beruházásaink átütemezése is abban az irányban, hogy' a ne­hézipari beruházások egy részét a könnyűiparba, az élelmiszer- iparba és a mezőgazdaságba ve­zessük át. Az életszínvonal javítását szolgáló nyersanyagok, amilyen a gyapot, a gyapjú, a bőr, jelen­tékeny részben külföldről, im­port útján kerülnek hozzánk és ez mái magában véve is megne­hezíti, hogy ezen a téren gyors- ütemű, vagy hirtelen növekedést tudjunk elérni. Mindjárt hozzá­teszem azonban, hogy nem lebe­csülendő az a juttatás, amelyet az utolsó hetekben foganatosí­tott rendszabályok már eddig is eredményeztek. A ruhaneműek, a cipő, az idénycikkek árainak eddigi csökkentése egy évre ki­vetítve 1.200,000.000 forint meg­takarítást jelent a fogyasztók­nak. A tatarozást például Buda­pesten már az ősszel nagy arány­ban megkezdjük. A lakásépítés fokozására, benne a budapesti lakások építésének fokozására jövőre nyolcszázmillió forint­tal többet költünk, mint az idén A budapesti utcai közleke­dés megjavítása is nemsokára jótékonyan fogja éreztetni hatá­sát. Maga az a tény, hogy gazdaságpolitikánk most irányt vett a dolgozó nép és különö­sen az ipari munkásság élet­színvonalának megjavítására, kezesség arra, hogy lassan, de biztosan megvalósítjuk ezt a célkitűzésünket. téren is ki kell javítani az elkö­vetett hibákat. Már egy sor ko­moly rendszabályt foganatosí­tottunk, hogv csak egyet említ­sek: 600 millió forinttal csökken, tettük már eddig is a mező- gazdaság kötelezettségeit. Ter­veink átdolgozásának egyik fő­célja, hogy az eddiginél sokká' többet tudjunk beruházni a me zőgazdaságba. Külön meg keli nyugtatnunk az egyénileg dől gozó parasztságot, meg keil nyugtatnunk minden téren. Gaz­daságilag erőteljesen támogat­nunk keli, hogy kapjon műtrágyát, igénybe vehesse a gépállomások segítségét, hogy a beadás telje­sítése után szabadon, tetszése szerint értékesíthesse termelvé- nyeit. Gyors, konkrét, kézzel­fogható rendszabályokkal kell biztosítani azt, hogy nyugodtan termeljen földjén, hogy a mi új rendszabályaink következtében ne csak termelési kedve nőjőn meg, de nőjön meg jövedelme és ezzel együtt életszínvonala csak úgy, mint az ipari munkásságé. Meg vagyok győződve róla hogy azok a rendszabályok, me­lyeket pártunk Központi Vezető­sége kidolgozott, végeredmé­nyükben nemcsak megnyugtat, ják az egyénileg dolgozó parasz­tokat, de emelik életszínvonalu­kat, s egyben újra megszilárdít­ják a munkás-paraszt szövetsé­get is. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok, akik mezőgazdasági né­pességünk többségét teszik ki. ezeknek az általunk javasolt rendszabályoknak a’apján meg értik, hogy pártunk és államunk felismerte bajaikat és gondjai­kat. amelyek eddig nyugtalaní­tották őket és gyorsan, erőtel­jesen, segíteni akar rajtuk. Az egyénileg dolgozó parasz­tok megnyugtatását szolgálja jórészt az a javaslat is, meiv meglassítja a termelőszövet­kezetek számszerű növekedését s az a javaslat, amelv mó­dot ad a szövetkezeti ta goknak, hogy a gazdasági év végén kilépjenek a szövetkezet­ből, sőt ha a tagok többsége ezt óhajtja, a gazdasági év végén a szövetkezet ki is mondhatja feloszlását. A termelőszövet­kezetek alapszabálya szerint a tag a szövetkezetből a belépés után csak három év múlva lép­het ki. Mi az önkéntesség elvé­nek aláhúzására javasoltuk, hogv ettől a szabálytól tekint­sünk ei, az idén már a gazda­sági év végén kiléphet az a tag, aki azt hiszi, hogv gazda­sági boldogulását a szövetkeze­ten kívül jobban el tudja érni. Mi megállapítottuk, hogy a szövetkezetekben jelenleg van­nak olyan tagok, akik nem azért lénfek be. mert meg voltak győ­ződve a kollektív nagyüzemi mezőgazdasági termelés fölé nyéről, hanem azért, mert mondjuk, ártól tartottak, hogy egyébként földjüket tagosít- ják, vagy mert a falu többsége belépett, vagy mert így remél­tek szabadulni adótermüktől, sőt nem egyszer azért mentek szövetkezetbe, mert ebben az irányban nyomást gyakoroltak rájuk. Vannak olyan szövet­kezeti tagok, akik saját szö­vetkezetük rossz munkafegyel­me, rossz vezetése, vagy szer­vezete miatt elégedetlenek és ezért szeretnének kilépni. És elsősorban szeretnének kilépni a Jogosok, a napiapók, ez olyan ,,tagok”, akik egy esztendő Ki kell mondanunk világosan és félreérthetetlenül, hogy pártunk és népi demokráciánk változat­lanul a termelőszövetkezetekben látja a falu szocialista építésé­nek útját, és ennek megfelelően, a jövőben is mindent megad a termelőszövetkezetek erősítésé­re és fejlesztésére. Ebben a te­kintetben nincs változás. A mi rendszabályaink a szövetkezetek­kel kapcsolatban változatlanul azt célozzák, hogy a szövetke­zetek erősítsék meg az eddig el­ért eredményeiket, javítsák meg szervezetüket, sajátítsák el a legjobb termelési módszereket, emeljék termelési eredményeiket, és ezen keresztül emeljék a szö­vetkezeti tagság jövedelmét, jó­létét, életszínvonalát. Ennek megfelelően a népi de­mokrácia változatlanul fenn­tartja, sőt növeli mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a termelőszövetkezetek fejlesztésé­vel kapcsolatban eddig biztosí­tott. De tovább is megyünk. Tekintettel arra, hogy különösen az új, nemrég alakult termelő- szövetkezetek tagjainak sok nehézséggel kell megküzdeniök, drága tandíjat kell fizetniök. míg elsajátítják a nagyüzemi mezőgazdasági termelés tudo­mányát, javasoltuk a kormány­nak, hogy az idén a termelő- szövetkezeteknek, nemcsak a fll-as típusúaknak, de az I. és fi. típusúaknak is, amennyiben a termelési év befejezése után tovább is szövetkezeti formá­ban dolgoznak, az összes be­gyűjtési cikkeknél adjunk az ed­digieken felül még tíz százalék engedményt. A kormány e javas­latunkat elfogadta, s holnap nyil­vánosságra hozza. Ebből min­denki világosan meg fogja érte- ni, hogy mi változatlan erővel támogatjuk a termelőszövetke­zeteket. A mi javaslatunk célja az. hogy kijavítsuk azokat a hibá­kat, amelyek a termelőszövet­kezetek fejlesztése terén eddig történtek. Mi változatlanul val!- fuk a termelőszövetkezeti ter­melés fölényét, valljuk azt, hogv a dolgozó parasztság gazdasági és kulturális fel- emelkedésének egyedül járható útja a termelőszövetkezet. Ezért felszólítjuk a termelőszövetke zetek híveit, a termelőszövetke­zetek többszázezres tagságát is, akik az utolsó esztendőkben annyi áldozatta! és hozzátehe- tem, annvi eredménnyel építet­ték szövetkezeteiket, hogv fog­janak össze és védiék meg a termelőszövetkezetüket. Külön fordulok a termelőszövetkezetek kommunistáihoz, pártszerveze teihez. DISZ-tagjaihoz és DISZ- szervezeteihez, a traktoristákhoz, kombáinvezetökhöz, hogv állja­nak a szövetkezetek megvédé­séért, megerősítéséért vívott harc élére. Legyenek mindenüM az első sorban, bátran, kemé­nyen leplezzék le. verjék vissza az ellenség minden megnyilvá­nulását, minden támadását! Ne engedienek a csüggedésnek. ne engedőnek az ellenséges pro- nagandának. amelv a mi helves intézkedéseink túlhejtásával most megkísérli az egész szö­vetkezeti mozgalom ellen a tá­madást. A termetös’,övetkezetek tagiai és hívei legvenek bizto sak afelől, hogv támogatta őket nárfunk. mögöriük á!l a népi demokráciánk egész ereje. Nem fogiuk tétlenül tűrni, hogy a falu szocialista építésének ed­digi eredményeit az ellenség most megnróbália aláásni. Nem fogunk tűrni szövetkezetellenes agitációt sem. mint abogv nem tűrünk agitációt szocialista épí­tésünk ellen sem. Ezzel kapcsolatban fel kell lépni azok ellen, akik most az aratás kellős közepén azzal za­varják a termelőszövetkezetek munkáját, hogy rögtön, azonnal alatt néha csak 5—6 munka­egységet dolgoztak. Mindezek a tagok csak hátráltatják a szö­vetkezet fejlődését és a szövet­kezeti mozgalom nem gyengül, hanem erősödik, ha a szövet­kezet az ilyen tagoktól meg­szabadul. Ezért mindenki megérti, hogy e javaslatunk ugyanúgy, mint a szövetkezetek fejlesztésének meglassitása. nem a termelőszövetkezetek gyengítésére, hanem erősítésére irányul. Amikor mi segítjük az egyénileg dolgozó parasztokat, ezzel nem változik meg az a politikánk, hogy a termelőszö­vetkezeteket méginkább segít­jük. ki akarnak lépni, vagy a szö­vetkezet rögtöni feloszlását kö­vetelik. A javaslat, amely az országgyűlésen a termelőszövet­kezetekből való kilépésre vonat­kozóan elhangzott, úgy szól, hogy kilépést csak a termelé­si év végén, tehát ez év októ­berében lehet megengedni. Azoknak a jóindulatú termelő­szövetkezeti tagoknak, akik most a legnagyobb munkaidő közepette akarják elhagyni a szövetkezetét, vagy éppen a szövetkezetek feloszlását kö­vetelik, türelmes felvilágosító munkával meg kell magyarázni, hogy mégha nem is az ellenség tanácsát kövétik, ezzel a köve­telésükkel lényegében szétzilál­ják, dezorganizáiják a termelő- szövetkezetek munkáját, mégpe­dig éppen most, ezekben a döntő napokban és hetekben, amikor az egész esztendő termésé*, akarjuk begyűjteni. Az ilyen türelmetlenekkel meg kell ér­tetni, hogy most ne zavarják az aratást, ne zavarják a begyűj­tés munkáját, ne zavarják a termésbetakarítást, hanem vár­janak nyugodtan a terme­lési év végéig s ha a szö­vetkezetből ki akarnak lépni, ak­kor ezt megtehetik úgy, ahogy ezt javasoltuk, a termelési év végén, október hó folyamán, azaz három hónap múlva Ezt annál inkább alá kell húzni, mert egyre-máisra tapasz­taljuk, hogy a termelőszövet­kezetekből kizárt ellenséges ele­mek és különösen a kuiákok most általános támadásra indulnak a szövetkezetek ellen. Pártszerve­zeteinknek, tanácsainknak, de elsősorban magának a termelő- szövetkezetek régi tagjainak és híveinek egyesült erővel és keményen vissza kell verniök ezt a támadást. Nekünk változatla­nul nincs kifogásunk az ellen, hogy ácsok a tagok, akik ki akar­nak lépni a termelőszövetkeze­tekből, ezt a gazdasági év vé­gén megtegyék. De mert mi a szövetkezetek megerősödését, felvirágzását és gazdagodását akarjuk, nem fogjuk megenged­ni, hogy akár a türelmetlenség, akár az ellenséges agitáció eze­ket a mi helyes rendszabályain­kat a szövetkezetek ellen fordítsa. A jó termés lehető­vé teszi, hogy a szövetkeze­tek éppen az idén megtud­lak végre mutatni fölényü­ket. Ezért mindent meg kel! tenni arra, hogy a szövetkezetek szervezetten, zavartalanul vé­gezhessék az aratást, nyugodtan végezhessék a betakarítást és pontosan teljesíthessék a begyűj­tést is. Ennek megfelelően ismét­lem, nem szabad megengedni, hogy a termelőszövetkezetek ara­tási munkáját és további fejlődé­sét akár türelmetlenségből, akár ellenséges szándékkal bárki is megzavarja. Különösen fel kell lépni azok­kal a kulákokka! szemben, akik dolgozó népünk életszínvonalá­nak emelésére irányuló rend­szabályainkat gyengeségnek magyarázzák. Abból a tényből, hogy javasoltuk a kuláklista megszüntetését, a falu e kizsák­mányoló elemei arra a követ­keztetésre jutottak, hogy most eljött az ő idejük. (Derültség.) Gondoskodnunk kell róto, hogy ebből a tévhitükből gyorsan ki­józanodjanak. (Nagy taps.) Mi azért javasoltuk a kulák- Iista megszüntetését, mert ren­geteg visszaélésre és fölösle­ges zaklatásra adott okot. Rá­jöttünk arra, hogy sok kulák okkal-módda! keresztül tudta vinni, hogy lekerült a listáról, viszont nem egyszer dolgozó középparasztok kerültek erre a listára és utána őket ugyan­úgy korlátozásoknak, sőt zak­latásnak vetették alá, mint a kulákokat. Ezért szüntettük meg a kuláklistát. De a kulák kulák maradt listával, vagy lista nélkül. (Nagy taps.) Akinek e felöl valami kétsége lett volna, Hegszilárdítjuk a munkás-paraszt szövetséget Á termelőszövetkezetekben látjuk továbbra is a falu szocialista építésének útját az ezt tapasztalhatta most az utóbbi napokban, amikor meg­nőtt a kuiákok szarva. A mi dolgunk most, hogy letörjük a megnőtt szarvakat. (Nagy taps.) Ismétlem, abból, hogy lefa­ragjuk és kijavítjuk azokat a hibákat, melyek külpolitikánk­ban előállottak és amelyek a kuiákok korlátok közé szorítása helyett nem egyszer a kuiákok általános zaklatására vagy ki­sajátítására mentek át, nem kö vetkezik az, hogy most a kulák számára szabad a vásár, hogy a kuiákok korlátőzását célzó poli­tikánkban változás állott be. Ezért hatóságaink helyesen jártak el, amikor őrizetbe vet­ték azokat e kulákokat, akik megjelentek a szövetkezeti föl­dön és ott aratni kezdtek (de­rültség) vagy azokat a kuláko­kat, aki'k abban a hiszemben, hogy már eljött az idejük, át­hágták a népi demokrácia tör­vényeit. Az utolsó napok tapasz­talatai a kulákokkal kapcsolat­ban újra azt mutatták, hogy ku­tyából nem lesz szalonna. (Taps.) Ezért mi ugyan­akkor, amikor pontosan, sa­ját rendelkezéseink betartásá­val érvényt szerzünk a kuláko­kat korlátozó rendszabályoknak, nem fogjuk tűrni, hogy a kulá- kok zavarják szocialista építé­sünket a falun, visszaköveteljék a szövetkezetbe vagy állami gaz­daságba tagosított földjeiket, tá­madják a szövetkezeteket és kárt okozzanak nekik, vagy éppen népi demokrác'ánk ellen izgas­sanak. Ezt nyíltan és világosan meg kel! mondani. Párttagjaink, szervezeteink, tanácsaink, hatá­ságatok ehhez tartsák magukat. Biztos vagyok benne, hogy a falu dolgozó népe és különösen a termelőszövetkezeti paraszt­ság zöme lelkes helvesléssel tá­mogatja ezt a politikát. (Taps.) A mezőgazdaságra vonatkozó javaslatotok között szerepel, hogy azok, akik földjeiket fel­ajánlották vagy elhagytak, a tartalékföldekből — ismélem, a tartalékföldekből — földet kaphatnak, ha erre igényt tar­tanak és támogatni fogjuk őket vetőmaggal és egyébbel, hogy a főidet az ősszel meg is tudják művelni. Erre a rendszabályunkra is vonat­kozik azonban, hogy csak a mezőgazdasági év befejezésével hajthatjuk végre. Mindenki meg­érti, hogy most az aratás kellős közepén nem lehet ezeket a 'megművelt tartalékföldeket ki­osztani és hogy erre csak a rajta lévő termés begyűjtése után kerülhet sor. Azok tehát, akik ilyen földeket kívánnak igénybevenni, legyenek türe­lemmel, mert világos, hogy ké­résük most az aratás idején még nem valósítható meg. Külön fel kell hívnom a fi­gyelmet arra, hogy most a me­zőgazdaság központi, döntő kérdése, amelyre minden fi­gyelmünket és minden erőnket összpontosítani kell ezekben a napokban az aratás és a begyűjtés jő, veszteség­mentes, gyors elvégzése. Áz idei termés a legjobb, amit a felszabadulás óta elértünk és gondos, szervezett betakarítása egvesapásra megjavíthatja köz­ellátásunk legtöbb területét. Ezért mindent el kell most ke­rülnünk, ami az aratás, a be­gyűjtés menetét a legcsekélyebb mértékben is zavarná. A törvényesség megszilárdítása nem tompíthatja az éberséget Központi Vezetőségünk hatá­rozatának megfelelően irányt veszünk arra, hogy államappa­rátusunk, a tanácsok, a rendőr­ség, tartsák be pontosan a sza­bályokat, ügyeljenek a törvé­nyességre, ne zaklassák a la­kosságot, ne legyenek ridegek, érdesek munkájuk közben. Mi javasoltuk az amnesztiát, az in­ternál ások rendszerének felszá­molását. E rendszabályok azon­ban nem jelenthetik azt, hogy elfelejtkezünk róla, hogy az el­lenség nem alszik. Hiszen ép­pen ezekben a napokban tapasz­taljuk, hogy hibáink kijavítá­sával kapcsolatban az osztály­ellenség az országon belül és az országon kívül eleven lett, ak.i- vizatódik és megpróbálja helyes, a dolgozó nép életszínvonalát és jólétét emelő rendszabályainkat az ellenkezőjére fordítani. Azt is látjuk, hogy ezzel kapcsolat­ban minden módon támadja népi demokráciánkat, szocialista építésünket. Ezért most fokozott éberségre és harckészségre van szükség mind a pártban mind a munkásosztályban, mind az egész dolgozó népben. Amikor az e téren elkövetett hibák®)! kijavítjuk, ugyanakkor fel keli hívni a figyelmet arra, hogy az éberség most szükségesebb, mint valaha és hogy pártunk száljon szembe minden olyan kísérlettel, amely kapitulál, amely az éberséget el akarja al­tatni és szálljon szembe minden olyan kísérlettel is, amellyel he­lyes rendszabályainkat az ellen­ség a maga céljaira akarja ki­használni. Az általunk tavasolt rend­szabályok között szerepel az is, hogv hatóságaink ott, ahol arra szükség van, kisiparosoknak ad­janak iparengedélyt Mindjárt hozzátehetem, hogy ez nem új rendszabály erre eddig is volt lehetőség, csak hatóságaink rendkívül szűkmarkúan éltek vele. Elvtánsaink egv része most attól fél, hogy ez a rend­szabály odavezet, hogy a kis­ipar hirtelen virágzásnak indul és újratermeli a tőkés rend­szert Megnyugtathatom az elvtár­sakat. hogy nem erről van szó. A szocialista ipar szívó hatása, no meg nem egyszer sajáti hi­báink következtében sek kisipa­ros elhagyta a falut és e’ment ipari munkásnak. I^v állott elő az, hogy most sok faluban nincs borbély, nincs kovács, nincs cipész, és ahhoz, hogy egy lovat meg lehessen patkoi- ni vagv egy cipőt meg lehes­sen talpalni, nem egyszer a harmadik faluba, vagy a iárási központba kell menni. Termé­szetes, hogy a falu lakossága emiatt mérgelődik. De. sajnos, a városokban is nem egyszer hasonló a helyzet. Ha mi most megengedjük, hogy a falvakban — és ahol szükséges, a városokban — újra dolgozzon a kisiparos, a kovács, a borbély, az üveges, a szerelő vagv a- cipész, az még nem ve­szélyezteti a mi szocialista épí­tésünket (derültség) és nem félünk attól a kapitalizmustól, amelv ebből termelődik. (Nagy taps.) Viszont az a körül­mény. hogy a lakosság elemi szükségleteit ezek a kisiparo­sok ott helyben. különösebb utánjárás nélkül kielégítik, ugyancsak része az életszínvo­nalnak és egyben mutatója an­nak, hogy népi demokrác ánk a lakosság minden, még oly apró­nak látszó kérdésévé! is törődik, és segít e kérdések megoldásá­ban. Mindazon intézkedések leg­többjére vonatkozólag egyéb­ként, amelyek megtételét pár­tunk javasolta, és amelyeket Nagy elvtárs az országgyűlésen beterjesztett, még e hónap fo­lyamán a minisztertanács, vagy az illetékes minisztériumok a megfelelő állami határozatokat meghozzák. Foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel is, amelyet pártunk Rag­jai központi vezetőségi ülésünk óta gvakran fö'vatettek. hogy miért volt szükség azokra a szervezeti á'alakításokra, ame­lyek pártunk vezetésében és a minisztertanácsban történtek. A mi pattunk politikai vezetése bo­nyolult volt. A Központi Veze­tőség mellett még volt a Politi­kai Bizottság, a Titkárság és * Szervező Bizottság is, melyek mind foglalkoztak politikai kér­désekkel. Ezt most leegyszerű­sítettük. A Központi Vezetőség két ülése közti időben a politi­kai határozatokat most egye­dül a Politikai Bizottság hozza. A háromtagú titkár­ság munkája pedig elsősor­ban abban áll, hogy gondosko­dik a határozatok végrehajtásá­ról. Ez az átszervezés egysége­sebbé, gyorsabbá teszi a párt politikai munkáját. Üj, fiatal erőket von be a vezetésbe s elő­segíti, hogv ez a vezetés való­ban kollektiv és egységes le­gyen. A minisztertanáccsal kapcso­latban azt tapasztaltuk, hogy a nagyszámú minisztérium és fö­lötte a minisztertanács elnök- helyettesetoö! álló elnökség nem gyorsította, harem lassította a munkát, az ügyek intézését. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján határoztok el a minisz­tériumok összevonását. Ami azt a rendszabályt illeti, hogv a párt Központi Vezetőségének titkári teendőjét és a mtoiszter- tanács elnökének teendőit most más-más e'vtárs látja el, ennek oka az, hogy ezek a munkakörök külön-külön olyan nagyok, hogy (Folytatás a harmadik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents