Szabad Nógrád. 1953. július (9. évfolyam. 52-60. szám)

1953-07-11 / 55. szám

2

SZABAD KÜURKd

1553 július ti,

A Zagyvapáífalvi üveggyár dolgozói teljesítsék rendszeresen az exportáru termelési terveiket

Népi kormányunk új pro- grammja kifejezésre juttatja, hogy a meglévő külföldi kereskedelmi kapcsolatainkat a közeljövőben növelni fogjuk. Ehhez pedig az szükséges, hogy exportárut termelő vállalataink, üzemeink figyelembe véve a minőséget

mindennap teljesítsék feladatukat.

Ez a kötelességük ai Zagyva- páifalvi Üveggyár dolgozóinak is, akik már évek óta sorozatos mulasztásokat követnek e! az exportáru tervük teljesítése terén.

Már az 1952. fervévben tapasztalható volt, hogy az éves exportterv előirányzatuknak a 44 százalékát, a negyedik negyedévben gyártották le. Evvégi „hajrá munkával“ igyekeziek pótolni a mulasztást. A dolgo zók ekkor minden percet ai tér melés érdekében használtak fel így Cserháti Estván vágó na ponta 48—50.000, Jász falvi Val tér pedig 51—52.000 négyzet -méter táblaüveget vágott le.

A dolgozókban most is megvan a munkakészség, most is küzdenek az exportáruíerv maradéktalan teljesítéséért. Súlyos hiba azonban, hogy a gyár vezetői

nem okultak a múlt év hibáiból,

nem hasznosítják az 1952, tervév negyedik negyedévében szerzett tapasztalatokat. Ennek következtében ez év első felében ;s több mint négy és félmillió forint értékű exportáruval termeltek kevesebbet. A felelősséget igyekeznek az alapa-nyagtermelő vállalatokra hárítani. Hivatkoztak ai szén rossz minőségére, a kővágóőrsi kvarc'tbányai hibáira, a püisvörösvári dolomitbánya által szállított rossz minőségű anyagra.

Exporttervünk maradéktalan teljesí téséhe z el en ge d he tét le n ü 1

szükséges — mondották a gyár vezető káderei — a Csehszlovákiából importált üvegcserép. Súlyos felelősség terhe'i ezért — mondották — az építőanyagipari minisztériumot, mert az üveggyár vezetősége még az

elmúlt év augusztusában összeállította az 1953. tervév exportáru termeléséhez. szükséges anyagigénylést. Az építőanyagipari minisztérium azonban decemberben értesítette a vállalat vezetőségét, hogy az igényelt üvegcserép nincs biztosítva. Ez megteremtette annak a lehetőségét, hogy az exportáru terén fennálló lemaradást „üvegcserép hiányra“ hivatkozva megindokolják. Ugyancsak erre hivatkozik Katona Gyula, a vállalat igazgatójának, május 16-án szerkesztőségünkhöz küldött levele is. A többi között ezeket írja: „Olvasztásunkhoz jól bevált cserépkeverési arányt a múlt év december végén kénytelenek voltunk megváltoztatni, mivel importcserepet csak ez év április közepén kaptunk."

Az építőanyagipari minisztérium valóban csak áprilisban bocsátotta az üveggyár rendelkezésére az első üvegcserép szállítmányt, mert a vállalat rendelkezett megfelelő mennyiségű üvegcseréppel. így ezen a téren

hiány nem volt

és nem ez akadályoztat az exportáruterv teljesítését. Kitűnik ez a keverési arányszá- mokból. Január hónapban a keveréknek 27.2 százalékát cserép képezte, exportíervüket mégis 104 százalékra teljesítették. Ezzel szemben március hónapban a cserép mennyiséget 39.3 százalékra fokozták, exportárutervüket pedig mindössze 58 százalékra teljesítették.

Feladata a vállalat vezetőségének. hogy az elmúlt év utolsó negyedévében és ez év január hónapjában szerzett tapasztalatokat fölhasználva, fokozottabb ellenőrzést gyakoroljanak a gépüzeimné! és a kemencéknél. Kérjék ki a hosszú évek alatt szerzett tapasztalatokkal rendelkező dolgozók véleményét. Közös erővel javítsák meg az exportáru minőségét, az alapanyag termelő vállalatokkal pedig fűzzék szsrosabbrai a kapcsolatot, csak minőségi anyagot fogadjanak el tőlük, amely megfelel az üveggyártáshoz.

Örömmel fogadtam az új kormányprogrammot

Mint régi mezőgazdasági szakember, én is üdvözlöm a minisztertanács elnökének beszédét, melyben a magyar értelmiség között a mezőgazdasági szakemberek munkájának fokozottabb megbecsülését is megemlítette.

A magam részéről ezen a vonalon semmi panaszt nem mondhatok, mert a felszabadulás óta állandóan a mezőgazda- sági vonalon dolgozom. A munkámat mindig megbecsülték és nem is egyszer még külön jutalomban is részesítettek. Igaz, voltak sokan a mezőgazdasági szakemberek közül, akik nem tudtak, vagy nem akartak az új rendbe illeszkedni, voltak azonban olyan esetek is, így a megyetanácson, ahol minden mezőgazdasági szakembert egy kalap alá vettek. Az ilyenek természetesen nem tudták tudásukat érvényesíteni, inkább meghátráltak és más pályán próbálkoztak elhelyezkedni, ami a mezőgazdasági termelés rovására ment. Természetesen ilyen körülmények közölt a két réteg között egy pontos határvonalat meghúzni lehetetlen volt.

Ennek következménye az lett, hogy egyeseket bizalmatlanság, gyanúsítás légköre vett körül.

Véleményem szerint az új kormányprogramm biztosíték arra, hogy ezek a vélt és nem vélt sérelmek is mind ki fognak küszöbölödni, mert a gazdasági szakemberek egytől- egyig a párt és a kormány mezőgazdasági vonalú célkitűzéseit maradéktalanul magukévá teszik.

Igyekeznünk kell nemcsak a saját munkaterületünkön lévőket elvégezni, hanem az újak között és még gyakorlatlan mezőgazdasági értelmiségnek a munkáját segíteni, a termelőszövetkezet .tagjainak és az egyénileg dolgozó parasztjainak elméletben és gyakorlatban is a megfelelő útbaigazítást, szükség esetén a helyszínen is megadni a jobb és több mezőgazdasági termetvények előállításához. hogy a kormány a program m jóban előirányzott életszínvonal emelkedését végre is tudja hajtani.

GOMORI HENRIK agronómus.

Az új kormányprogramm visszhangja pedagógus berkekben

Az új kormány programm- ját az első mondattól az utolsóig feszült figyelemmel hallgattam. Ránk, nevelőkre nézve nagy jelentősége van az új programmnak, mert sok visz- szás helyzet megszűnését várjuk tőle.

Az új kormányprogramm másnapján valamennyi salgótarjáni pedagógus tele volt optimizmussal. Beszélgetéseink alkalmával mintha valameny- nyien azt mondták volna: látod, mi, pedagógusok eddig csak „adminisztratív megbecsülésben részesültünk“, eddig a tőlünk megkívánt áldozat kivételezetten túlméretezett volt. de nem hiába szívleltük meg nagy vezetőnknek, Rákosi elvtársnak tanításait, mert eljött mirészünkre is az erkölcsi és anyagi megbecsülés. Hisszük, hogy ezekután a pedagógusok megbecsülése

A Német Demokratikus Köztársaság elleni felforgató tevékenység finanszírozásáról

Ismeretes, hogy az amerikai parlament több- sz»ázmil!ió dollárt szavazott meg az Egyesült Államok által nem ellenőrzött országokban folytatandó felforgató tevékenység céljaira^ Az AP-hírügynökség nemrég a következőket jelentette Washingtonból: „Ma nyilvánosságra került, hogy a kormány szép csendben jóváhagyatta a kongresszussal 97.5 millió dollár folyósítását, amelyet Ázsiában és más országokban folytatandó földalatti tevékenységre fordítanak.’’

Néhány nappal később ismeretessé vált, hogy McCarthy szenátor újabb félmi 11 tárd dollárt követel az aknamunka finanszírozására. A bőkezű kormány dollárjain kívül az aknamunka céljaira egyéb pénzforrások is rendelkezésre állnak.

A „Canadian Tribune” március 2-án beszámolt róla, hogy csupán a hírhedt Ford-alapbó! 150.000 dollárt bocsátottak az „Embertelenség ellen küzdő harci csoport" e'nevezésű, Nyugit- Beriinben működő szabotőr és felforgató szervezet rendelkezésére.

Két hónappal ezelőtt a „New York german- american" egyik hírmagyarázója a következőket írta: „Egy majnafrankjurti jelentés a közelmúltban említést tett arról, hogy az AFL Szakszervezet havonta 10.000 dollárt utal át a CIA kémközponlnak, amit a CIA viszont, az úgynevezett „Embertelenség ellen küzdő harci csoportnak” továbbít.

Nem vállalhatok felelősséget sem a számért, sem az állításért, de annyit tudok, hogy a CIA hivatalos kormányszerv, amely külföldi országok területén bűnös tevékenységet folytat. Ez a szerv a külügymisztérium egyik részlege. Megbízható forrásból tudom, hogy az AFL közel hárommillió dollárt utalt át külföldi országokban folytatandó titkos politikai tevékenység céljaira.”

Január 29-én ezt olvashattuk a „Newsweek" című amerikai hetilap egyik cikkében: „Ha esetleg tagadják is, bizonyos, hogy az Eisenhower- kormány, amely a hidegháború intenzívebbé tételére törekszik, az eddiginél nagyobb súlyt helyez a felforgatótevékenységre. Ezt a következő okokból tartják titokban: a hivatalos körök tartanak attól, hogy az Egyesült Államok közvéleményét kínosan érintené, ha megtudná, hogy az Egyesült Államok ilyen piszkos módszerekhez nyúl”

Ezekhez az amerikai sajtókivonatokhoz, az amerikai hírügynökség jelentéseihez nincs mit hozzátenni Ahogy mondani szokás: itt felesleges minden kommentár.

Az illegális, felforgató csoportok fenntartására szolgáló összegek nem erednek kizárólag hivatalos amerikai forrásokból. Múlt év szeptemberében a bonni belügyminisztérium úgynevezett belső biztonsági főosztályának vezetője

— egy bizonyos Egidi úr — közölte, hogy a szövetségi kancellár, a Lehr belügyminisztérium és a Kaiser minisztérium titkos alapokkal rendelkeznek, amelynek felhasználásáról még a parlamentet sem tájékoztatják. Nyilvánvaló, hogy ezt az alapot a Német Demokratikus Köztársaságban működő szabotázs és felforgató csoportok pénzelésére fordítják.

Felforgató célokra a nyugatberlini szenátus is kész pénzt folyósítani. Ezt TiiHeh, az úgynevezett .JEmberte'.enség ellen küzdő harci csoport” vezetője mondta el a csoport egyik értekezletén. amelyet Berlin amerikai övezetében tartottak a múlt év decemberében- Tiilich kijelentette, hogy csoportját a nyugatnémet szak- szervezet: vezetők és más érdekelt szervezetek is pénzelik. Ezek közé a szervezetek közzé tartoznak a nyugati Keresztény Demokrata Unió és a Német Szociáldemokrata Párt vezetői is, valamint a nyugati megszálló hatóságok, nyugatnémet vállalkozók egyesületei stb. Ezzel a pénzzel kémeket és szabotöröket toboroznak a Német Demokratikus Köztársaságban, ezzel építenek ki különböző nyugatberlini szabotázs szervezeteket.

Nincs szándékomban az összes szervezeteket felsorolni, mert túlsók időt venne igénybe. Csak néhányat szeretnék megemlíteni. A Keresztény Demokrata Unió „Ostbiiro”-ja irányítja az ügynököket Kaiser megbízatásainak végrehajtásában. A HohenzoMerndamm-on van a keleti szökevények szövetségének főhadiszállása. Ez a szervezet szintén Kaiser irányítása alatt á'i. A R. D. I — a fasiszta ifjúsági szövetség „Technikai Szolgálata" amelyet Zinn, hesseni miniszterelnök múlt évben, mint gyilkos ügynökbandát leplezett le, több fiókkal rendelkezik Nvugat- BerÜnben. A Német Ifjúsági Szövetség ,,Technikai Szolgálatát” a bonni Lehr minisztérium és az amerikai titkos szolgálat egyaránt pénzelt.

A nyugatberlini Reuter főpolgármester vezetése alatt á’ló szenátus által rendelkezésre bocsátott összegekből laboratóriumot tartanak fenn a Kurtfürstendamm-on. Itt erőshatású mérgeket, kézigránátokat és bőröndben elhelyezhető pokolgépeket készítenek. Nyugat-Ber- línben ezenkívül még számos csoport, iroda és bizottság működik, részben egészen ártalmatlanul hangzó fedőnevek alatt, így például a „Szabad Jogászok Vizsgá’óbizottságának” és a Német Szociáldemokrata Párt „Ostbüro"-jának szabotázs csoportjai.

Csak néhány forrást említettem meg. azonban ezek is tanúságot tesznek arról a felforgató tevékenységről, amelyet a német nép ellenség*:' a Német Demokratikus Köztársaság ellen folytainak.

(Tyimufcjev)

nem üres, adminisztratív frázis lesz.

Valamennyi kartárs, valamennyi pedagógus ezzel kezdte. Aztán jött a többi, mert minden pedagógus meglátott valami újat a programmnyi- latkozatban. Kifejeződött az is, hogy az általános iskolák előrerűkkolásában a salgótarjáni városi tanács bizonyára a többévi ígérgetés után most már ki fogja csinosítani a csizmadiaúti és az iskola- utcai általános iskolákat, hiszen éveken keresztül pirultak miatta a dolgozók, mert ilyen elhanyagolt állapotban még a régi rendszer kultúrellenes idejében sem néztek ki iskolák.

Volt olyan kartárs, aki a tanteremhiányok megszűnését látta ki a beszédből. Mi tagadás, sok nehézséggel kellett küzdenünk, különösen 1951 óta.

1945 után pedig a magyar pedagógusok között nagy volt az öröm. Sokan káprázott szemekkel jártunk, mint akjjk most jöttek föl a mélységből a napfényre. A dicső Szovjet Hadsereg felszabadította a magyar kultúrát és vele együtt a magyar pedagógust is, az álta- lánosiskolai törvény, a magyar pedagógust előkelő helyre ültette. Az iskolák államosítása kiragadott a klerikális reakció karmaiból, mert megszűntünk a klérus tisztiszolgái lenni. Az országos pedagógusnapok a megbecsülést jelentették volna, mégis kilátni valamennyi nyilatkozó kartárs szeméből, hogy ezek az eredményeink csak üres szólamok voltak, mert eléggé hiányzott a magyar pedagógus számára az erkölcsi és különösen az anyagi támogatás.

Nem hallgatták el örülő kartársaim azt a könnyebbséget sem, amit ezekután a világnézetük kialakítása terén fognak majd észlelni. A fölemelkedés és a szocialista világnézet döntő győzelmet arat. A pedagógusok berkeiből eltűnik minden gaz és dudva. ami az átkos Horthy időben burjánzott. S hogy most a társadalmi fejlődés békésebb kora következik, azt is érezzük, hogy még inkább a magyar dolgozóké lehetünk. A kis magvarok és nagy magyarok büszke nevelői leszünk.

A munkásosztály élcsapatának szeretete fokozódik bennünk. Érdemes volt 1945-től eddig is Rákosi elvtársra hallgatnunk, ezekután is ezt tesz- szük.

Simonyi Endre

nevelő.

gozo

a1 győztes

FdiKKÍPfliüíP

ÉlfSSfCBESllíTÜSSM ,

A VAL ASZ...

Megpendül a kasza a határban. Az elmúlt napokban még azt mondtuk, hogy a nógrádi dimbes-dombos vidéken „há aratgatnak". Most már azt mondjuk, „aratnak“. Vágják me gyénkben is a bő termés: adó gabonát.

Falun ilyen dologidőben, mindenkinek akad munkája bő ven, kivált, ha a mezőgazdasági állandó bizottság tagjait nézzük. Most övéké a szó. Nagy nekik a vizsgatétel: hogy tudjak irányítani az aratást, cséplést. De maguk & dolgozó parasztok is sokat várnak most az állanidóbizottságoktól: hogy szervezték meg az érést figyelő szolgálatot, hogy irányítják a tűzífigyeto két. felosztotíták-e ai fogaterőket? Tudomásárai hozzák-e a dol- i parasztoknak, hogy kik a versenyben az elsők, ki kerül-e /őztes dűlőbe az elsőséget jelentő vörös zászlót? Egyszóva: van munka.

Ilyenkor aztán, ha nem úgy megy ai dolog, ahogy kéne vagy ha piszkálja az ember oldalát valami, amit szeretne el I mondani, de nincs kinek, kijön az ember a sodrából, még ha | kötélből vannak is az idegei.

I Lengve! Ernő, a má'traszelei tanács mezőgazdasági állandó | bizottságának elnöke is vasárnaptól olyan, mini a mérges ' kígyó, ott mar, ahol tud. Végképp elvesztette a türelmét.

Most is, amikor a községi tanács elnöke — Lengyel nagy csodálkozására — a dűlőban. keresi lei, háirato ia a kalapját, beletúr ritkuló hajába, és amikor ai tanácselnök azon kerde sére válaszol, hogy mi újság?, akkora hang jött ki a torkán hogy megtelik veie a határ.

— Amt itt ment, az piszoksá.g volt, de ki mert szólni? Meg, hai szólt is az ember, ki törődött vele —- és legyint egye a kezével. Most már nem lehet megállítani a beszédben, .még ha akarnák sem. — No de tudfam én. hogy nem marad annyi ban. A párt, meg a kormány nem jár hunyott szemmel, meg csukott füllel. Hogy is mondta Nagy Imre? „Látni kell, hogy ai siker legfőbb biztosítéka a széles néptömegek aktív részvételében van“. Csak egy kicsi szuszt vesz, aztán folytatja. — Hát akkor ezt eddig miért nem így csináltuk, miért engedte e a tanács a füle mellett, ha szóltam?

Lengyel Ernő megint ideges lett, leszakított egy magasan nyújtózó füvet és morzsolgatni kezdte ujjal közt. Akkor engedet fel, amikor végignézett a Verebes-dűlő gyönyörű parcelláin Elfeledte minden mérgét és az orra alatt magának mondta „Micsoda termés lesz itt...“ De aztán újból kezdte. Ügy tűnt, hogy ma már öt nem lehet kibékíteni.

Amikor a beadási kiskönvveoskét kellett kiadni, s a “tanács már jól megkésett vele, a nyilvántartót az úton látom sütközni Szólok neki: „Nosza, te, gyerünk dolgozni“ — elment panaszkodni. En voltam a rossz. Ernő bácsi ilyen, Ernő bácsi olyan A tanácselnök meg nekem jött. Megbeszéltük, hogy megcsinál juk a hullaházat. Minden fuvart ingyen adunk hozzá mi, dolgozó parasztok. Szó nélkül hagyták. Mikor megemlítettem az elnöknek: én voltam a rossz, nem tudok a VB-ülésekről, meri nem kapok értesítést — s itt megnyomja hangját, hogy megint zeng belé a határ — mérv a kisbíró a kiértesítést a zsebében hordja: én vagyok ai rossz. Azt mondják, nem akarok menni. Elveszik a kovácstól a kaszálót, erre a kovács felemeli a pat'kolást havi 128 forintra!, a ráfhúzást meg 40 forintra I Szőlők, hogy nem tudjuík fizetni, lovaink lesántulnak: én vagyok a rossz. De azt nem veszik észre, hogy Mede László, a bika- kezelő, aki a kovácstól átvette a rétét, abból látja el a kél lóvát, meg a tehenét, s közben azt mondják, hogv a kaszáló a bika részére keli. A szövetkezetes ilyen dologidőben reggel nyolckor nyit nagy urasam, nem tudunk egy féldecit meginni, szólok: én vagyok a rosszs

— Hát, e’nök elvtárs. mehet-e ez fgv? — s keményen belenéz a községi tanácselnök szemébe. Eddig az ujjara csavart fűszálat szájába veszi és kegye.lenül rágja, azt hinné az ember, hogy menten lenyeli.

Szabó István, ai községi tanács elnöke, majd egy fejjel alacsonyabb Lengyelnél. Fiatal még, nem is rég vette át a tanácselnöki tisztséget. Mindig érezte, hogy valami nincs rendben. De így még nem mondta el neki senki a bajokat. Ezért nem is szólt közbe Lengyel beszédére, osaik hallgatott. Mit is mondhatna erre, hiszen mióta tanácselnök, az áílandó- bizottság tagjai alig néztek be a tanácshoz. Pedig hát érdekli őket a munka. Ismerik is a feladatot. Mert tudna-e valaki így beszélni a bajokról ha nem ismerné? Most már csak az bosz- szantotta, hogy nem jött előbb ezekhez az emberekhez. A négy fal között várta1, majd csak történik valami. A titkár, az is mindig ezeket szapulja. Hogy így nem törődnek, meg úgy nem törődnek a dolgokkal, hát törődhettek-e, ha velük sem törődtek?

Nyugtalan lett. Az aratást, cséplést így végezni... Milyen ráncolva homlokát, nézett maga elé. Lengyel csak figyelte az elnök vergődését. Nem azért élte már a negyvenen felüli éveket, hogy ne tanulja tneg kiismerni az embereket. Most is várt, majd kijön a szeg a zsákból. Ha az új elnök nekitámad — mert megmondta — akkor az egyik kutya, a másik meg eb.

De amikor látta, hogy Szabó mélyen elgondolkodik és csak hallgat, megkönnyebbült. No most ismered meg, kic'áoda Lengyel — villant át agyán, még el is mosolyodott — aztán hozzákezdett.

— No, elnök elvtárs, igaz-e a sok baj? De azért vagyunk, hogy kijavítsuk — tette mindjárt hozzá.

— Az igaz, azért vagyunk — szólt élénken az elnök.

— Hát ki is tudjuk javítani, hagyta helyben Lengyel. Az első lépésünk az aratás, oséplés, meg a begyűjtés lesz. Nézz széjjel a határban, hegy dolgozik ott mindenki. Ott az átmentén. hogy nekirugaszkodtak az árpának. Ott van az egész család. Az tavasziárpai — figyelmeztette az elnököt, még a nagy bü;y>kös ujját is felemelve.

De nézz oda a hegyoldalba, hogy suhan a. rozsban a kasza, hallod a hangját? A kasza hangja tényleg behallatszot egész hozzájuk, tán még azon túl is. Aztán ismered Cered-i Pétert is, láttad, milyen örömmel vitte hozzád a beérett kalászt. Igazolni ment, hogy itt az aratás ideje. Nézd azt a fiatalt ott fent a dombháton. Az meg a tűz ellen vigyáz. Hát ilyen emberek vannak itt,

— Ki tudjuk-e javítani a hibákat?

— Ki tudjuk és ki is javítjuk — adta meg 5 maga a, választ. — Te csak gyere velünk, mert mi azt akarjuk, amit Nagy Imre mondott, ha velünk jössz, mi is segítünk neked. Aztán meg is üzenheted a vezetőségnek, hogy a mi határunkban nem lesz lemaradás.

— Mátraiszele község parasztjai így válaszolnak a kormány új programmjára. — Ezt már Szabó tanácselnök tette hozzá és akaratlanul is keményen megszorították egymás kezét.

Az aratóktól vidám dalt hozott feléjük a langyos szellő.

— Bob ál —