Szabad Nógrád. 1953. május (9. évfolyam. 35-43. szám)

1953-05-16 / 39. szám

SZABAD nScrId 3 Í9SS mfjus W, A jelölt választói között Kéfv is el ö jelölt jeink ezekben a napokiban sorra látogatják az üzemek, falvak dolgozott, hogy személyesen is tnegismerkedje­nek velük. Megyénk egyik képviselője­löltjét, Róka Mihály ezredes elvtársat nagy szeretettel fogad­ták a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói. ... Olyan ez, mint amikor na­gyon kedves ismerősök találkoz­nak. Mindenhonnan mosolygós szemek villannak feléje és mert a zai nagy a sok gép zúgásá­tól! messziről sapkához emelt kézzel köszöntik a dolgozóín Mosolygásukat még kedvesebbé teszi az a' szeretet,, amellyel néphadseregünk 'katonáit, tiszt­jeit körülvesz", népünk. Aki* így köszöntetlek: katona, néphadse­regünk ezredese, de akik kö­szöntik is katonák, a békés épitőmunka hadseregének kato­nái. Ünnepen, az ő mellükön is csillog a kitüntetés, sztahano­vista jelvény. érdemérem, ér­demrend. Amikor megállt mel­lettük az ő jelöltjük, olyan ter­mészetes egyszerűséggel fognak vele kezet, ami csak a nép ál­lamában lehetséges, ahol a ve­zetők a dolgozó néo fiai. Nem lepődnek meg. amikor kemény, vasas kézfogásukra ugyanolyan kemény szorítás a válasz, hisz tudják róla, hogy vasas volt, 'mielőtt katona lett. Minden egyes ’dolgozóvá? nem lehet beszélni egy ilyen nagy gyárban egy délelőtt, de azok, akikkel megélj egy kis ba­ráti beszélgetésre, mindannyin k bizalmát, szeretetét tolmácsol­ják, mindannyiuk nevében mondják el. hogyan, milyen tel­jesítménnyel készülnek a vá­lasztásokra. A hengerdében Stadler Gyula büszkén mondja, hogy havi átlagteljesítménye 150—160 százalék, de nemcsak ő készül így május 17-re. ha­nem az üzem minden dolgozója — mondja. Hamar meggyőző­dünk róla, hogy ez valóban így van. Elég ránézni az emberek­re, figyelő nézésük, gyors, pon­tos mozdulataik és az egyes gépek fölött függő táblák szá­zalékai bizonyítják, hegy itt a dolgozók már tetteikkel tettek hitet a nép í r ont- p rog r a mm mel­lett. Ozsvárt Bálint sztahanovista, többszörös újító azt magyaráz­za, miképpen oldotta meg. hogy most két munkafolyamatot egy­szerre végez. Neki sincs szé­gyenkeznivalója. az ő átlagtelje­sítménye is 160—170 százalék. Az acélöntődébe n lelkesen magyarázza Stadler Ernő szta­hanovista formázó, hogy hány munkafolyamatot gép es ítet te k az öntődében a felszabadulási óta. Csak úgy röpködnek a kü­lönböző szakkifejezések. De így van ez minden üzemnél. A dol­gozók már a második szó után' látja!.1, hogy olyan emberrel be­szélnek, aki ért a szakmához. Amikor Lehóczki Dezső sztaha­novista kapakovács gépe mellett ál' meg, az előbbi befejezi a munkát azon a munkadarabon, amelyen éppen dolgozik. Izzó vasat tart a kezében és keze- nyomán szinte pillanatok alatt ásó formálódik belőle. Amikor kész, letörli arcárój az izzadsá­got — mert bizony az izzó vas nagyon melegít — és a követ­kező percben már elmerül len beszélgetnek munkájáról, a kö­zelgő választásiról és arról, hogy ő s rendszeresen eléri a 140—150 százalékot. De nemcsak a vasasok látják azt az első szó után hogy hoz­záértő, közülükvaló emberre! van dolguk. Ezt érzik azok a dolgozó parasztok is. ak'ket meglátogatott, hiszen Róka ©ly- társ gyerekkorát falun töltötte. Mielőtt Budapestre ment dol­gozni az édesaipjai, gazdasági cseléd vólt. A balassagyarmati járásban, Becs ke községben több, mint 800 szavazó vária ió munkával május 17-ét, köztük Paróczí Pál középparaszt. Itt ugyanúgy, mint az üzemiben, mindjárt a választásokra, maid a gazda ságra terelődik a szó. Paróczí Pál az elsők 'között van a köz­ségben, a beadási kötelezettsé­gét mindig túl tudja teljesíteni mert nem sajnálja a fáradságot 'a földtől, jól veze+i gazdaságát. A május elejei hideg időre ma gabiztosan jelenti ki, hogy az rnég nem ártott. Ami kevéske fagy ás volt ist azt bőségesen helyrehozza az a jó kis május' eső. Sáli György dolgozó paraszt 'nagy örömmel fogadia a várat- lan vendéget. „Hei, de mások is most a mi tisztjeink! — mondja — Emlékszem, mikor én voltam katona, a „tiszt urald’ nem is 'tartottak embernek bennünket, csak ittak, meg kártyáztak, a fronton meg nekünk kellett har­colni azért, hogy továbbra is éhezzünk, őik meg továbbra is dorbézolhassamak. Most más. Most a katonatiszt is, a képvi­selő is miénk." ’Hosszasam elbeszélgetnék még a 45 előtti föl de's űr ró! Buttler báróról, a kőbánya volt kapita­lista tulajdonosairól, meg arról, „hogy most igen, most van mi re szavazni, hisz itt van a szomszédban a nógrádkövesd" kőbánya, ebből látjuk, hogy mire is költi államunk a dolgozók pénzét. Meg aiztán az ötéves 'terviben nekünk is megvan a magunk terve. Kultúriháza't. úi iskdlát. villanyt kap maid a község. Erre szavazunk mi má­jus 17-én. De ugyanígy beszél minden dolgozó. Munkájukról, a, válasz­tásról beszélnek a kőbánya dol­gozói, akiket ugyancsak meg­látogatott munkahelyükön Róka elvtáns. Béke, munka, jólét, felemelkedés K millió tonna acélból Acéltermelésünket á második ötéves tervben, mintegy 3.5—4 millió tormára emeljük. 4 millió tonna acélból 700 db lánctalpas traktor, vagy 1600 db ara­tó-cséplőgép, vagy 6700 db rácsos­6700 db rácsos­szegecselt vasúti híd «?Ö!QQQ <600 -700 acélszükségletét le­hetne fedezni. „Az új ország­gyűlés egyik leg­fontosabb feladata lesz, hogy törvénybe­iktassa a magyar népgazdaság második ötéves tervét, azt a tervet, amellyel fel akarjuk építeni ha­zánkban a szo­cialista társadalmat” — mondotta Rákosi elvtárs május 10-i beszédében. A második ötéves terv számadatai mu­tatják hatalmas cél­kitűzéseinket. Évi ke­nyérgabona termelé­sünket 40 millió mázsára fogjuk emel­ni. Ez azt jelenti, hogy az ország min­den egyes lakosára naponként 1 kg ke­nyér vagy fél kg fó'zőHszt vagy 12 péksütemény juthat. Széntermelésünket évenként 40—50 mil­lió tonnára fogjuk emelni, 50 millió ton­na szénből 10 évig lehetne fedezni Ma­gyarország egész la­kosságának fűtő- anya gszüksé gletét, vagy li.000 meg­rakott teher vonat ke­50 millió tonna szén jószágunk rülhetné meg a föl lokossoganolt iO évi síénszükséglete det az egyenlítőnél. AZ ADOTT SZŐ TELJESÍTÉSE Megyénk dolgozó parasztsága egyre nagyobb számban teljesí­ti adott szavát a választási bé­keversenyben. Ilyen jól teljesí­tők közé tartozik Benkő János 7 kataszteri holdas nézsei dol­gozó paraszt is, aki féléves to­jásbeadását 140 százalékra, ba­romfibeadását 100 százalékra teljesítette. De még szebb ered­ményt ért el Csevó Tibor 6 ka­taszteri holdas nézsai dolgozó paraszt, aki ezideig évi tojás­beadását 110 százalékra, ba­romfibeadását pedig 100 száza­lékra teljesítette. Bimbó Ferenc- né 7 'kataszteri holdas, Micsik István 3 kataszteri holdas szen­tel dolgozó parasztok pedig már egész évi tojástervüket teljesí­tették. Szép eredményt értek el ifj. Bánszki András rétsági, Pál­mai József jobbágyi dolgozó pa­rasztok is, akik ezideig már fél­éves baromfi- és tojás-beadásu­kat 100 százalékra teljesítették. Megyénk dolgozóinak jelöltjei B6di Jánosáé elvtársnő sízegény parasztcsa’ádból szár­mazik. Szülei gazdasági cselé­dek voltak egészen a felszaba­dulásig. A múlt rendszerben, mint szegény gazdasági cseléd gyermeke sokat nyomorgóit és nélkülözött. A felszabadulás után ugyanúgy, mint az egész ország dolgozó népének' élete, az övé is gyökeresen megváltozott. Mint újonnan földhöz juttatott, példamutatóan dolgozott azért, hogy a gyárakat helyreállító ipari minkásoknak, betegek­nek kenyeret tudjunk biztosítani. 1949-beni megyerik dolgozói megválasztották országgyűlési képviselőnek. Jól képviselte az elmúlt négy év alatt dolgozó né­pünk ügyét. Része van ötéves tervü n k törvén ybeifct a t ásába n. amely a szocializmus alapjainak lerakását, nrndanmyiunik élet­színvonalának emelését, békénk védelmét szolgálja. Bódi Jánosné eív társnő nem­csak az ons'zággyű lésben volt je­len. amikor a mindannyiunk ér­dekét szolgáló törvényt meghoz­ták, hanem jelen volt. vállvetve harcolt egész dolgozó népünk­kel ezeknek a törvényeknek vég­rehajtásáért. Gyepesi János elvtárs a pásztói járási pártbizottság titkára, a járási népfrontbizott­ság elnöke. Gyepest János elvtárs 1915- ben született Zagyvapálfalván. munkáscsaládból származik. Az egész család nehéz körülmé­nyek között élt, s emiatt, mint fiatal gyermek az üveggyár­ba került dolgozni. Itt dolgozott fillérekért, egészen a felszaba­dulásig. A felszabadulás első napjától kezdve azok között volt, akik fáradságot nem ki* mélve dolgoztak á jó pénz meg­teremtéséért, a hároméves terv megvalósításáért, ötéves tervünk megindításáért és végrehajtásá­ért. E hősies küzdelemben vált ki dolgozó társai közül és ke­rült a megyei pártbizottságra dol­gozni. A megyei pártbizottsá­gon végzett ió munkája után került a pásztói járás élére. A járásban minden becsü­letes dolgozó szereti. Szeretik azért, mert tudják, hogy mindenütt ott van, ahol kíméletlen harcot kell foly­tatni dolgozó népünk ellenségei ellen, s ott van. ahol a becsüle­tes dolgozóknak segítségre van szükségük munkájuk végrehaj­tása során. Munkája elismeréseképpen kormányunk ezért április 4-én a „Szocialista munkáért” érem­mel tüntette M. Raj László elvtárs a borsosberényi állami gazda ság igazgatója. Raj elvtárs Kedden éjjel' kiadós eső esett. Reg­gel a sár miatt nem lehetett kimenni a földekre. Bazsó Sándor tari dolgozó paraszt is otthon, a ház körül tett­vett. Az egyik szobában a padlót meg a falakat javítgatta. Jó idő az ilyen a beszélgetésre, kivált ha van is miről. Most pedig ugyancsak van .. A vá­lasztás. Rákosi elvtárs beszéde, meg ahogy ilyenkor lenini szokott, a múlt, a jövő is felelevenedik Ba-zsó bácsi szívesen indítja meg a szót. 63. évét tapossa' már, sok ta­pasztalattal, még több küszködéssel. Nehezen olvas, a szemei meggyöngül­tek. De Rákosi elvtárs beszéde nagyon érdekelte A fiával olvastatott fej be­lőle, meg amit tudott maga is meg­nézte. — Nagyon ió beszéd — így mond­ja tömören. Most újra elővesszük a kis füzetet.-., Olvassuk csaife-mit is mond Rákosi elvtárs a dolgozó pa­rasztságról ... Messze, messze -megy vissza, a muH emlékei között keres­gél. Pályamunkás voltam 1912-ben, aztán kőbányákban is dolgoztaim. Bu­rákban laktunk.. Mondom is most a vejemnek. hoieiy nektek egész más, szép munkásszálló, autóbusz, vasút.. ügy jártok munkába, ahogy akartok. Jó három hold föld volt aiz, amiből a Bazsó családnak meg kellett élni. 8 gyerek ülte körül az asztalt ebédnél. Bazsó bácsi fuvarozni járt, a gyere­kék meg cukorrépát vállaltak ai nagy- gazdáktól holdszámra. A kulákok, meg a esendőrezredies mindig úgy számoltak, hogy nekik legyen jó. — Amikor virradt, már mentünk. Egy szemet sem volt szabad otthagy­ni — Így a felesége — Mindent meg­próbáltunk, mégis szegényesen éltünk. — Hát bizony most máskép áll a dolog — és Bazsó bácsi az ország gazdájának tudatával mondja el, ho­BAZSÓ BÁCSI GONDJAI gyám vették birtokukba a mai kultur- házat. Tóth József, akinek a faluban naietv üzlete meg korcsmájai volt, be­csapva a falu népét, épített egy szép nagy termet. Elvették tőle és most azokait szolgálja, akiknek a munkájá­ból épült. — Én is szoktam odajárni... Gyű­lésre. ünnepségre, mert mindég tanul az ember. Addig a korcsmába járt a nép, ileitták magukat, aztán összeve­rekedtek.«. Butaság volt. Butították a népet... Most tanulunk, a jó tanácso­kat hasznosítjuk .. Tud ja, akikor ezt a Tóthot mi bírónak is megválasztottuk, mert hitelre adott a faluban, így szer­zett népszerűséget. Ott volt, iigaz, a ta­ri nép mikor megválasztották, de sen­ki sem volt akkor tisztában a helyzet­tel, mint most. Ez bizony nagy igazság. Most már olyanokat választanak Taron is a ve­zetésbe, mint maga Bazsó Sándor, ő is tanácstag. Nemcsak azért választot­ták meg, mert jó gazdái híréiben áll, hanem azért is, mert együtt fejlődik a faluval. Szemináriumokra, szakelő­adásokra járt és úgy figyeli a falu minden gondját, baját, mint a saját­ját. — Ha a változás nem jött volna — így mondja, hogy változás, ami alatt a felszabadulást érti — még minden gryferek itthon ülne, itt lennének egy rakáson. Es kezdi számolgatni, merre is vaninaik a gyerekek: „A Laci most véözi el a külügyi akadémiát, az Im­re fiam szakérettségis, a Feri, alig 18 éves. üzemlakatos lett, a múlt évben szabadult. A lányok is jól férjhez mentek, megvan a megélhetésük.” Lassan mondja ezeket, nagy nyoma- fákkal, mint amilyen nagyok maguk is ezek a dolgok, mert a múltban — Bazsó bácsinak a jelen mellett mindég eszébe jut a múlt is — azt kellett számolni, hogy csak a magáéból gaz­dálkodjon, nehogy a vánkost is kihúz­zák alóla. — Magában volt akkor az ember, csak a Mákokat segítette az állam. Amikor már annyira adósok voltak, hogy majd tönkrementek, akkor, úgy a harmincas évek közepén, rendelet jött és egyszeribe elengedték minden adósságukat. Rajtunk meg egyenesen behajtották. Nézzük tovább, lassan olvassuk mit ife mond Rákosi elvtárs. Keményen az asztalra bők az újjávail, amikor az állampolgári fegyelemről esik szó. Adót mindig kellett fizetni de más volt az értelme. En minden hónapban Űzetem, most rendiben is van. Ponto­san intézem mindég. Tudom aizt, hogy Sándor Mibályné, meg Tóth Mihály is ki tudná fizetni, ha akarná. Nehéz lesz, amikor már ezer-kétezer forintra rúg az adósságuk... De a tanács is hibás. Minek engedte, hogy így felsza­porodjon nekik. Bazsó bácsi egyszer 346, egyszer meg 175 forintot fizetett adóba. És úgy gondolkozik, hogy 17-ig ai máso­dik félévi adót is rendezi. „Van miből” — büszkélkedik s ebben a néhány szóban nemcsak az van benne, hogy ezt az adót. meg a beadást saját fiai nak adja, hanem az is. hogy Bazsó Sándor gondos, előrelátó gazda. A múlt évben megdolgozta a földet. A ré­pa után búzát vetett. Igen jól sikerült. A répa alá tavasszal is felszántott. Két éve, hogy 800 négyszögöl földön 96 mázsa cukorrépát termeit. A pénz mellett 186 kiló cukrot kapott. Most 1« ott áll már az udvaron a trágya, rendszeresen gyűjti, mindég azon van. hogy ahogy kiviszi a földbe, mindjárt be is szántsa. — Mindég úterv forgatja az ember, hogy jó sorrendbe kerüljenek egymás után a nővények. Hogy tavasszal szántottam a répa alá, kevesebb lett a gyom, mások már harmadszor is kapálták, amikor nekem egyszeri ka­pálás után is szépen fejlődött.Disz­nót is hizlalok. Az asszony csirkét ne­vel •.. Mert * végén nem kapkodhat az ember. Azt már most kell tudni, hogyan számítja az ember a beadási.. Amíg hay elmondja a maga gazda­ságát, nem mulasztja el, hogy a- fa­luban lévő csoportról is beszéljen Nemcsak a saiát földjét látja már, ha­nem a másokét is és különösen a cso­portét. amelyről nyíltan megmondja: többet kellene termelnie, mint akik maguk dolgoznak. — Mondtam nekik, hogy árpa után ne igen vessenek búzát, de ha már azt csinálják, dolgozzák meg rende­sen a földet alája, ne pedig csak fel­túrják... A traktor bizony nagyon hasznos. En is dolgoztattam vele ... Dehát a mi földünk kicsi a traktorhoz... Takarmányt sem termeltek a mult- évben Ügy meg nem lehet jószágot tartani ■.-. Én még most ai tavaszon is 50 mázsa takarmányt adtam el.. Pe diig. megnézhetik, ritka az ilyen tehén a faluban, mint az enyém és a borja is szépen fejlődik. Bazsó Sándor 8 holdjával már nem áll egyedül, segíti őt az állam, meg is becsüli... Ö sem marad adósa. Sza­vazata mögött dolgozó parasztságunk egész megváltozott élete, magabiztos sága, és az egész faluért érzett fele­lősségérzete ál 11. 1920-ban született. Letkés köz «égben. Szülei szegény földnél- iküit agrár-proletárok voltak. Mint szegény sorsú gyermek ko­rán megismerte a nélkülözést, nyomort, ami az akkori társa dalmi rendszerben a szegény parasztok osztályrésze volt. ö is. mint cseléd dolgozott hosszú időn keresztül a rragvb'rtokosok és kuiákok földjein. A felszabadulás után három hold földet kapott. Látva azt hogy az újjáépítő munkának, az ország helyreállításának a dol­gozók ellátásának biztosítója, irányítója és vezetője a kommunista párt, ő is tagja lett a pártnak. , Felismerve, hogy a dolgozó parasztok boldogulását, élet­színvonaluk emelését csak a szocialista gazdálkodás biztó- sítja. 1949-ben belépett a tszcs- be. Az itt végzett becsületes munkáia alapján az a megtisz­teltetés érte, hogy a Szovjet­unióba ment tanulmányútra, hogy a világ legfejlettebb mezőgazdaságát tanulmányoz­za, maid hazatérve elmondja tapasztalatait. A községekben tartott beszámolók a'anián több. mint 100 egyénileg dolgozó lé­pett a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Sándor Pál a hényelpusztai állami gazdaság brigádvezetője. Az elemi iskola elvégzése után, cselédember fia lévén, ö maga is gazdasági cseléd lett. Mint nagyon sok szegényember, ő is munka után vándorolt. Dolgozott Budapesten az épít­kezéseknél, volt cukorgyárban, és még több helyen. A felsza­badulás után a dolgozó néppel eayütt Sándor Pál élete is meg­változott. Nem kell már vándo­rolnia munka után, nem kell félnie a földbirtokosoktól. Nyu­godt megélhetése biztosítva van. Ez a megváltozott helyzet adott erőt Sándor elvtársnak is az állami gazdaságban végzett példamutató munkájához. Ezzel érte el, hogy brigádvezetövé ne­vezték ki, elvégezhette a bri­gádvezetői tanfolyamot. A múlt­ban a dolgozókat nemhogy je­lölni. de még szavazni sem en- gdték A gyárosok és földbirto­kosok nem képviselték a dolgo­zó nép ü'O'ét. A nép államában a dolgozók maguk jelölik azo­kat, akik egyek velük, akik az országgyűlésben is becsülettel teljesíteni fogják népünk iránti kötelességüket. AMIT RÁKOSI ELVTARS MEGÍGÉR, AZT TELJESÍTI IS Vizslás község dolgozó pa­rasztjai vasárnap este rádió mellett ülve hallgatták Rákosi elvtársnak a budapesti vá­lasztási nagygyűlésen mon­dott beszédét. Jakab matyi István dolgozó paraszt így nyilatkozott: „En már meggyőződtem róla, hogy Rákosi elvtárs szavára úgy építhetünk, mint a kősziklára. Amit ő egyszer megígér, azt teljesíti is. Na­gyon helyeslem azt, hogy a beadási kötelezettséget több évre előre megállapítják, így előre tudunk számítani és felkészülni a többtermelésre, így könnyen tudjuk teljesí­teni a begyűjtési tervet, de több jut a szabadpiacra is. Ez a begyűjtési rendszer az eddiginél jobb életet hoz a faluba.” MÉLTÓAK LESZÜNK A BIZALOMRA Mi, a 63/1. Építőipari Vál­lalat kőműves-brigádjának tagjai is örömmel hallgattul Rákosi elvtárs beszédét. A következő nap reggelén meg­fogadtuk, hogy az eddig el­ért eredményeinkhez méltóan fogunk tovább harcolni szo­cialista hazánk felépítése ér­dekében. Az első félévi ter­vünket május 13-ig 142 szá­zalékra teljesítettük. Ezt az eredményt még tovább fokoz­zuk, a legnagyobb áldozató' árán is harcotunk a tovább győzelmekért, mert megértei- 'ük Rákosi elvtárs szavát és méltóak akarunk lenni to •jobbra is arra a bizalomra, melyet Rákosi elvtárs szocia- 'isla hazánk minden dolgo­zójába helyezett. Szabó kőműves-brigád 63/1. sz. Építőipari Vállalat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents