Szabad Nógrád. 1953. április (9. évfolyam. 26-34. szám)

1953-04-04 / 27. szám

»98 JpriTfe I SZABADaSgrXr 3 Megyénk minden községében hajtsák végre a minisztertanács tavaszi mezőgazdasági munkákról szóló határozatát A minisztertanács határozat« kimondja: „Amint a talaj hő­mérséklete elérte az 5—8 Cel- ziusz fokot, me» kell kezdeni és április 10-ig- be kell fejezni a tavasziárpa vetését. A jó me­leg; idő azonban ezt a határ­időt jóval lerövidítette. S ott, ahol a tanács és a pártszervezet jól dolgozik, már határidő előtt elvetették a tavasziárpát. Jó eredménye­ket értek el Karancskeszi, Szú­patak, Luciáivá, Litke, Ber­kenye, Szendehely, Bánk, Pa­lotás, Iliny, Becske Vanyarc, Galgaguta község dolgozó par rasztja.i, de a ceredi Búzaka­lász tszcs és az eíest Haladás tszcs is elmondhatja már nyu­godtan, hogy a tavasziárpa ve­tési tervünknek már eleget tet­tünk. Hiba volna azonban, ha a«t hinnénk, hogy minden köz­ségben vagy minden termelő­szövetkezetünknél ilyen szépen megy a munka. Súlyos mulasztások mutat­koznak még egyes tanácsaink­nál, egyes termelőszövetkeze­teinknél, pedig a miniszterta­nács határozata előírja, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők saját maguk kötelesek / gondoskodni teljes tavasza vetőmagszükségletükről február 28-ig. Mégis, ha vizs­gáljuk Bárnai, Cered, Nézsa, Varsány, Alsópetény, Karancs- ság, Drégely palánk, Magyar- nándor, Borsosberény, Buják, Ecseg, Pásztó községeket, meg­állapíthatjuk, hogy ezek a köz­ségek nem tették magukévá ai minisztertanács határozatát, megalkudtak az ellenséggel és ahelyett, hogy erélyes kézzel intézkedtek volna a tavaszi­árpa mielőbbi elvetéséről, el­aludtak és a pártszervezet sem figyelmeztette a tanácsokat, hogy milyen súlyos kárt okoz­nak ezzel népgazdaságunknak. Pedig április 10-e rohamosan közeledik. Ha a tanács nem ébred föl idejében álmából, ak­kor kifutnák az időből és nem fogják tudni teljesíteni tervü­ket. De vizsgáljuk meg termelő- szövetkezeteinket is. Ott is -meg­lehet még találni ilyen lemara­dást. A lemaradók közé tarto­zik a nagybárkányi Uj élet tszcs és a zabari Uj élet termeíőszö- vetkezeti csoport is. A megal­kuvás helyett itt is sürgősen meg kell javítani a favasziárpa vetési munkát, mert csak így tudnak eredményesebb munkát elérni. Hiba volna azonban, ha csak az egyéni dolgozók és termelő- szövetkezetek munkáját értékel­nénk. Nézzük meg, mit csinál­nak népünk legdühödtebb el­lenségei, a tkulákok. Patakon például Varga András 30 hol­don felüli kulák állandóan sír, hogy nincs vetőmagja, mégis sörárpával tartotta hosszú hó­napokon keresztül sertését, köz­ben a vetéstervét elszabotálta. Vagy Nótics községben ahol a kulákok a tavasziárpa vetési tervüket mindössze 60— 70 százalékra teljesítették ed­dig. Nem' csoda, hiszen Sza­bóki Mihály és Davcsó Mihály kulákok árpából bort főznek és eldugták a vetőmagjukat. Köz­ben a tanácsnál állandóan ar­ról panaszkodtak, hogy nincs vetőmagjuk. Ez a két kulák úgy gondolkodott, mit nekem« tanács, hiszen úgy sem ellen­őriz. Es amíg a tanács aludt, addig a kulák dolgozott, szabo­tálta a vetési tervet. Legsürgősebb feladat tehát, hogy a tanácselnökök, — ahol a tavasziápra-vetésben le van­nak maradva, — vizsgálják meg a vetési tervet nem teljesítőket, hogy nem-e az ellenség uszá­lyába kerültek és a legszigo­rúbban járjanak el azok ellen, akik a vetési tervet szabotálni próbálják. A tanácsnak és a pártvezetőknek arra- kell gon­dolni, hogy nem érdemli meg a bizalmat az a vezető, aki nem harcol a minisztertanács hatá­rozatának sikeres végrehajtá­sáért u Versenyben a begyűjti Nógrád megye országos vi­szonylatban negyedik helyezést ért e! az első negyedévi be­gyűjtési terv teljesítéséért folyó versenyben. Az eredmény elle­nére március 31-ig megyénk nem teljesítette negyedévi begyűjté­si tervét minden részletében. Te­hát adósa maradt államunknak. Az állammal szembeni adós­ság mielőbbi törlesztése, a máso­dik negyedévi begyűjtési terv­teljesítés tervszerűbb és fokozot­tabb beindítása csak akkor vá­lik lehetővé, ha tanácsaink to­vább fokozzák a felszabadulási héten megnyilvánuló verseny­lendületet, s keményebb harcot folytatnak az osztályellenség el­len. A járások között folyó be­gyűjtési versenyben továbbra is a pásztói járás vezet 1403 pont­aránnyal. Így továbbra is tulaj­donosa a megyei pártbizottság, valamint a megyei tanács ván­si terv teljesítéséért dorzászlatjánafc. A járásnak nagy adóssága maradt még tojásból, mive! első negyedéves tervét csak 52 százalékra teljesítette. A versenyben második helye­zést ért el a balassagyarmati já­rás, amely után a salgótarjáni, rétsági és a szécsényi járások következnek. A községek párosvensenyei szép eredményt hoztak. A ver­senyben első Pásztó, második Legend, harmadik Szécsényfel- falu. Utánuk következnek még Kisbáigyon, Bencuríalva, Dorog- háza községek. Termelőszövetkezeteink sem maradtak le a tervteljesítésben. A versenyben első lett a balas­sagyarmati Előre, mely tejből 100, tojásból 200 százalékra tel­jesítette tervét. Második helye­zést a pásztói Szabadság ter­melőcsoport érte el, mely tej­ből 371, tojásból 97 százalékra teljesítette tervét. Késziiljünk elő beadási kötelezettségünk teljesítésére Minden községben megkezd­ték a községi tanácsok az egyéni beadási kötelezettségi terv fel­bontását. A felbontás eredmé­nyét az egyes termelők nyilván­tartási lapjára és beadási köny­vébe be kell vezetni. A felbon­tást a vetésterületek alapján végzik. A beadási kötelezettséget a termelők beadási könyvecskéjébe bejegyzik és a beadási könyv­ben szereplő beadási kötelezett­séget mindenkinek minden kö­rülmények között teljesíteni kell. Alihoz, hogy a termelők be­adási kötelezettségüket könnyen teljesíthessék, szükséges, hogy tavaszi vetéstervüket maradék­talanul teljesítsék, a továbbiak­ban pedig szükséges, hogy a tavaszi növényápolási munkála­tokat kellő időben és a legna­gyobb gondossággal végezzék el, mert ez az előfeltétele an­nak, hogy jó termést takarítsa­nak be. Miért maradt le a pásztói gépállomás tavaszi terve teljesítésével ? A pásztói gépállomás szé­gyenteljesen lemaradt a ta­vaszi munkával. Az előírt 2020 normálhold tervfeiadatbói március 29-ig bezárólag mind­össze 1637 normál holdat vé­geztünk el. Ezen belül 1231 kh szántást, 59 kh vetést, 610 kh tárcsázást és 815 kh fogasolást végeztünk. Ezek a számok még messze vannak tervünk teljesí­tésétől. Ha vizsgáljuk a lemaradás okát, megállapíthatjuk azt, hogy a gépállomás vezetó'sége keve­set törődik azzal, hogy szerve­zetté tegye a munkát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy képtelen a vezetőség egy negyedik brigádvezetőt beállí­tani, pedig minden lehetőségük megvan rá. De a tehetetlensé­get még jobban bizonyítja az, hogy nem szervezik meg az éjjeli műszakot. Van ugyan egy-két gép, ahol az éjjeli mű­szak meg van szervezve, de akik éjjelre ki vannak rendelve műszakra, hol dolgoznak, hol nem. Ezért van aztán ez a nagy lemaradás a pásztói * gép-1 állomáson. De nemcsak a ve­zetőségben, hanem a gépállo­más minden dolgozójában is hiba van. Érezni kellene a dol­gozóknak is azt a felelősséget, ami rájuk hárul. Vájjon nem olyan felelősek-e Pisák, vagy Jambrik traktoristák a terv tel­jesítéséért, mint a gépállomás vezetősége, vagy Bojtos trakto- rista, aki műszaknormáját mind­össze 40—50 százalékban telje­síti? Vagy talán ezek az elvtársak nem érzik azt, hogy ezzel a hanyag munkájukkal milyen kárt okoznak népgazdaságunk­nak? De érzik, hiszen a pász­tói traktoristák szép felajánlá­sokat tettek a felszabadulási hétre. Itt van például Álló György, aki vállalta, hogy 3.6 normáiholdró! műszaknormáját 5 normálhoWra teljesíti. Mindez szép felajánlás. De a felajánlás csak akkor válik tetté, ha adott szavukat a traktoristák teljesí' tik. Csépány István pásztói gépállomás. Megyénk dolgozói méltóan felkészültek a felszabadulás évfordulójára Nógrád megye ipari ég mező- gazdasági dolgozói termelésük fokozásával, a felszabadulási hét nacrvszerű győzelmeivel készül­tek felszabadulásunk nyolcadik évfordulójának méltó megün­neplésére. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt va.laáaíai közül elsőnek a mátranovákiak jelentették ne­gyedévi tervük teljesítését. A felszabadulási héten elért sike­rek után a zagyva! vállalat dolgozói is büszkén jelentették, hogy eleget tettek a reájuk há­ruló’feladatoknak. A Salgótar­jáni Üveggyár dolgozói március 3C-án teljesítették Rákosi elv- társnak tett fogadalmukat és megfogadták, hogy a hátralévő egy napon még 250 ezer forint értékű készüvegárut adnak nép­gazdaságunknak. Rákosi elvtárs­nak küldött táviratukat így feje­zik be: „ígérjük, hogy munkánk további fokozásával harcolni fo­gunk a második negyedévi terv tűLeljesítéséért hogy méltóan kiérdemeljük a feledhetetlen nagy Sztálin elvtárstól kapott „rohambrigád” megtisztelő cí­met* A Salgó'arjáni Acélárugyár­ban a rúdvasüzem után az ön­tödék, majd a többi üzemek is beváltották adott szavukat, s március 31-én délben az Acéláru­gyárból is. elindult a győzelmi jelentés: Az éveleji lemaradá­sunk ellenére, maradéktalanul eleget tettünk az első negyedév­ben reánkháruló feladatoknak. Az ipari dolgozók példája nyomán a mezőgazdasági dol­gozók is kapcsolódtak a fel- szabadulási hét mozgalmába, s nemcsak a vállalt tavaszi mun­kákat végezték el határidő előtt, hanem jelentős lépéseket tettek a beadási terv teljesítése terén is. Megyénk dolgozó népe, a ki­magasló termelési eredmények mellett külsőségekben is felké­szült április 4 méltó megün­neplésére. Az üzemekben és gyá­rakban már napokkal előbb ké­szültek a 6zebbnél-szebb deko­rációk és április 3-án a gyárak kapui, Salgótarján város fő­tere, az utcák, hivatalok és köz­épületek ünnepi díszbe öltözve készen álltak felszabadulásunk nyolcadik évfordulójának méltó megünneplésére. A bányák, gyárak és hivatalok legjobb dolgozói április 3-án este ünnepi díszgyűlésre jöttek össze a salgótarjáni pártoktatás házában, aho! Nagy Kálmán elvtárs, a megvei pártbizottság titkára tartott beszédet. Április 4-én reggel 6 órakor zenés ébresztőt rendeznek a vá­ros utcáin. Délelőtt 10 órakor az üzemek, bányák és hivatalok dolgozói felvonulnak a szovjet hősök emlékművéhez, ahol hálá­juk jeléül elhelyezik koszorúi­kat. A koszorúzási ünnepségen Kudela József, a városj pártbi­zottság titkára mond ünnepi be­szédet. Ezután a város főterén és az acélárugyári iskolában nagyszabású sportműsorra ke­rül sor. A sportműsor keretében bemutatót tart a „felszabadulási kupa” nyolc legjobb röplabda­csapata. Felszabadulási váltó- futást rendeznek, női és férfi csapatok részvételével. Este 19 órától az üzemek és intézmények kultúrtermeiben táncos, műsoros ünnepi estet tartanak, ahol kiosztják a ter­melésben élenjáró dolgozók ju­talmát. A kányási vállalat a második negyedév első napján mindössze 71.6 százalékot ért el A kányási vállalat dolgozói a fe szabauuiási hét első napjaiban alaposan visszaestek a termelés terén. En-.k egyik oka, hogy a műszaki előkészületek hiányos­sága folytán termelési zavarok állottak elő. A gépek megelőző karbantartását is felületesen vé­gezték, melynek következtében a légkompresszor megbénult. A gyenge teljesítmények láttán a pártszervezet népnevelői és a szakszervezet aktíviái megszer­vezték a csapatok párosverse­nyét, s az időközben helyrehozott légkompresszor termelésbe va'ó állítása után igen szép javulás állott be az üzem termelésé­ben. A nagyszerű küzdésemben pél­damutatóan harcoltak a fejtési csapatok. Különösen Holkó Gusztáv csapata ért el ki­magasló eredményeket. Ennek a csapatnak a felszabadulási hét első ö‘ napjában 220 százalékra emelkedett a termelése. A Hol- kó-csapat tagjai nagyszerű ered­ményüket a 480 perc teljes ki­használásával! tudták elérni. A csapat tagjai már műszakkez- dés előtt megkapták az egész napi feladatukat, a szükséges faanyagot is elére biztosították. Nagy gondot fordítanak a szov­jet fejtőkalapácsok kihasználá­sára. A fejtésnél figyelembe ve­szik a szén vá laposodá6át, azt először nyitásra bontják, és a fejtést a könnyebb oldalról kez­dik meg. Ezzel a módszerrel a szén könnyebben jőveszthető és elérték, hogy a felszabadulási héten április 1-ig már 352 csille szenet termeltek előirányzaton felül. Jó eredményt ért el a Holkó-csapat versenytársa, Zsi- dai kis István vájár fejtési csa­pata is* amely a felszabadulási héten átlagosan 127 százalékot ért el. Ezenkívül Bece József vájár csapata is az élenjárók közé került. A kányási vállalat harcos dol­gozói március 30-án már 100 százalék fölé emelték havi terv- teljesítésüket 31-én azonban is­mét súlyosan visszaestek. Mind­össze 79.7 százalékra teljesítet­ték napi tervüket, s ezzel egyi- időben jelentős adóssággal — több mint 400 tonna — zárták az első negyedévet. A második negyedév előkészítése sem volt kielégítő. A szervezetlenség a második negyedév első napján súlyos nyomot hagyott maga után. Ez alkalommal mindössze 71.6 százalékot értek el. A kányási vállalat dolgozói­nak és műszaki vezetőinek na­Nógrádmegyei tanács IV. ipari osztálya jelenti: Helyi mari vállalataink jól fej­lődtek a negyedév alatt. Foko­zódott a versenymozgalom, mely különösen a felszabadulási héten fejlődött nagyot. A válla­latok közül élenjár a Nógrád- megyei Nyomdaipari Vállalat, a Balassagyarmati Vegyesipari Ja­vító Vállalat, a Salgótarjáni Fi­nommechanikai Vállalat. A Nógrádi Nyomdaipari Vállalat­nál Molnár Ferenc gépmester jár az élen, akinek utolsó négy­havi teljesítménye 187 százalék. Utána Iványi László és Fonfá- nyi János szedők következnek 140 százalékos átlagos teljesít­ményükkel. A balassagyarmati gyobb lelkiismeretességgel, — ugyanúgy, mint ezt a Holkó- vagy a Zsidai-csapatok teszik — kell harcolniok a terv mara­déktalan teljesítéséért. A terme­lés hullámzása és a második ne­gyedév kezdeti lemaradása sú­lyos veszélyt rejteget magában és rossz kihatással van az egész második negyedévi terv sikerére. A gépek gondosabb megelőző karbantartása, a fa­anyag és ürescsilleellátás jobb megszervezése, a tartalékmun­kahelyek biztosítása szükséges ahhoz, hogy termelésünk egyen­letessé váljon és napról napra, óráról órára teljesíteni tudják a több szén kitermelése terén reá­juk háruló feladatokat. betonárut gyártó üzemnél pedig Godó Sándor betoncsőkészítő érte el a legjobb eredményt, aki­nek hathavi átlaga 150 százalék. Az ipari osztály ezeket a dolgo­zókat sztahanovista oklevélre való kitüntetésre terjesztette elő. Vállalataink között azonban van olyan, mint a Balassa­gyarmati Fatömegcikk Ipari V., amely a tervét sem teljesíti an­nak ellenére, hogy a termelés­hez szükséges anyagok és szak­munkások a rendelkezésükre állnak. A vállalat szakszervezete elhanyagolta a munikaversenyf. Hiányos a műszaki vezetés, a munkaszervezés kapkodó és szervezetlen. A dolgozók kezde­ményezéseit pedig nem veszik figyelembe. A balassagyarmati fatömegcikk ipari vállalat az utolsó a versenyben-ti ■* Útijegyzet A tiszalöki vízierőmű a Nógrádiaké is Felsö-Tisza vidékén járunk. A nógrádme- gyei paraszlhüldöltséget szállító autóbusz sebesen robog Tiszadob felé. Egymás után hagy­juk magunk mögött a pirostetős falvakat, a Ti­szán úszó kompot, a nagy földtáblákon dolgozó szövetkezeti parasztokat, a zöldelö akáclige- leket, a gémeskút mellett delelő tehéncsordákat. A magyar romantika csodálatos fejezetei vonul­nak el szemünk előtt. Küldöttségünk tagjai gyö­nyörködnek a nyírségi rónaságban. Számukra itt minden új,' hisz közülük többen még sosem jártak ezen a vidéken. — Nagyon szép ez a táj, s ez mind a miénk, örülök, hogy öregségemre megláthattam — szól társához az egyik parasztküldöti, miközben le sem veszi tekintetét a tájról. — Persze, hogy a miénk, csak a múltban nem volt rá módunk meglátni — válaszolja rá amaz. A küldöttek rövid szóváltása a két társadalom közti különbségről tanúskodik. Horthy nem adta meg a nógrádi parasztoknak a legkisebb lehető­séget sem arra, hogy megismerjék hazánk szép­ségeit, hogy gyönyörködjenek abban. Ma a dol­gozók állama ezernyi módot nyújt erre... Egyre közeledünk Tiszalökhöz. A küldöttek még mindig szótlanul tanulmányozzák e vidék szépségeit. — Elvtársak! — szólalt meg a küldöttség ve­zetője. — Mi most történelmi nevezetességű tár jón járunk. Ott a folyómenti nádasokban — mutat a Tisza felé — gyülekeztek 250 évvel ez­előtt a tiszai falvak jobbágyai Rákóczi Ferenc lobogója alá, hogy harcrakeljenek a népünket, nemzeti függetlenségünket sárbaüpró Habsburg­elnyomás ellen. Minden rög ezen a tájon hősi küzdelmek, feledhetetlen emlékét őrzi. A küldöttség tagjai figyelmesen hallgatják e történelmi epizódot. Képzeletükben maguk előtt látják a súlyos csatákat, melyet népünk legjobb­jai vívtak a független magyar hazáért. E gon­dolatokból közös cél, elhatározás kovácsolódik ki, ez tükröződik kemény arcvonásaikból: meg- védjük szépülő hazánkat az új, imperialista mezbe öltözött Habsburgoktól! A tiszalöki járás dolgozó parasztjai már példát mutattak ezen a téren. Pártunk zászlaja alá tömörülve a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára léptek. — Nézzék csak elvtársak, már ide látszik az épülő Tiszalöki Vízierőmű — kiáltotta a küldött­ség vezetője. küldöttek felugrálnak helyeikről, s öröm­ujjongás közepette szegezték tekintetüket a mindjobban kibontakozó hatalmas építkezésre. Az újságból már ismerték az épülő erőművet és most íme meglátták valóságban is. A küldöttek szeméből az öröm sugárzik. Érzik, hogy a Tisza­löki Vízierőmű az övék is. — Megfékezzük a szeszélyes Tiszát — mondja ujjongva a küldöttség vezetője. — Hosszú tör­ténete van e vizduzzasz’ónak. A folyó megzabo- lázásához Széchenyi kezdett hozzá legelőször. Munkáját nem sok siker koronázta, men a Hor­tobágyon továbbra Is szik virágzott a repedezett földön, s a forró napsütésben megperzselödött még a fű is. Az Alföld nagy rónáin akadálytala­nul pusztított az aszály. A nép hóhéra, Horthy is megígérte a Tiszalöki vizduzzasztó megépíté­sét, de az csak Ígéret maradt... — De mi megvalósítjuk — szólt fellelkesülve Lánszki Pálné felsőpetényi küldött. mi azt illeti, a magyarországi kapitalisták 45 esztendő alatt nem fordítottak olyan összeget vízműépítésre, mint amennyit ötéves tervünk előirányoz a Tiszalöki duzzasztóra. A szovjet tapasztalatok segítségével felépülő alko­tás hármas célt fog szolgálni: öntözést, hajóz­ható víziutal és vlilanyenergiát ad. — A mi szépülő országunkat erősíti ez is — szól közbe Tóth István küldött. A küldöttség több ‘ mint 40 tagja helyeslőén bólogatott Tóth István szavára. — A Tiszalöki duzzasztótól kiinduló csatorna­hálózat mintegy 500 ezer katasztrális holdon teszi lehetővé az öntözéses gazdálkodást. Az eddig kas ználhal allem szikes talajokon többezer mázsa számra fogjuk termelni a rizst. Innen fogjuk majd ellátni a nógrádmegyei dolgozó pa­rasztokat is rizzsel. — Az nagyon jó lesz — mondja Juhász József szécsényi küldött. — Most már csak az a fontos, hogy minél előbb felépüljön az erőmű — teszi hozzá nevetve. — Közel 100 kilométer hosszú főcsatornát épí­tünk, amely behálózza a Tiszántúlt. A csatorna lehetővé teszi a kukorica, lucerna és a többi takarmánynövény, valamint zöldségfélék öntözé­ses termesztését. Valóságos kincsesbányája lesz ez országunknak. Az erőmű villanyárammal látja el a nyírségi falvakat. Kultúrát visz min­den dolgozó paraszt házába. A küldöttek nagy érdeklődéssel hallgatták e szavakat, s most látják, hogy a természettől nem várhatnak könyöradomáayokat, hanem azt el kell venni tőle erőszakkal. A felszabadult em­ber alkotó ereje hatalmas erő... — No ugye, hogy átalakítjuk a természetet? — szól Bernáth elvtárs az épülő duzzasztógátat erősen figyelő Lőrinc Jánoshoz. — Át bizony — mondja jogos büszkeséggel — méghozzá a mi javunkra! néhány percig tartó beszélgetés a küldöt­tek határtalan lelkesedése új alkotásaink iránt azt igazolja, hogy a nógrádmegyeiek is magukénak vallják az épülő Tiszalöki Vízierő­müvet, mely szebbé, erősebbé teszi szocializmust építő hazánkat, az eddiginél gazdagabb, kultu­ráltabb életmódhoz juttatja az ország dolgozóit — köztük a nógrádmegyei dolgozó paraszto‘ kát is. Ami a múltban csak ígéret volt, az ma pár• tank és államunk vezetésével megvalósuló bob dog valóság! LANTOS LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents