Szabad Nógrád. 1953. január (9. évfolyam. 1-9. szám)

1953-01-31 / 9. szám

1953 január 31.

SZABAD nSgrId

3

Nagyorosziban már minden dolgozó kis- és középparaszt szövetkezeti tag

A nagyoroszi Hl-as mintájú Úttörő termei őcsoport bebizonyította az egyénileg dolgozó parasztság előtt, hogy a nagy üzemi gazdálkodás jövedelmezőbb az egyéni parasztgazdál- kod ásnál.

A termelőcsoport búza beadási kötelezettségét 146 százalékra teljesítette. De ugyanúgy minden növényié!eségből becsülettel eleget tettek az állammal szembeni kötelezettségeinknek. A beadás terén való példamutatásért a csoport elismerő oklevelet és 3000 forint pénzjutalmat kapott államunktól. Mindezen eredmények mellett az őszi munkálatokat 100 százalékra idő előtt teljesítette.

A csoport jó életet biztosított egész éven át becsületesen dolgozó tagjai számára. Kovács

Károly, aki feleségével dolgozott 625 munkaegységet ért el. A természetbeni jövedelmen kívül, jutalmul kétheti üdülésre megy február első felében Lillafüredre. Ennek a munkának köszönhető, hogy a község dolgozó parasztsága felismerve a nagyüzemi gazdálkodás előnyét, beléptek az Úttörő tszcs-be. Ezzel Nagyoroszi község szövetkezeti községgé fejlődött át.

Ma már a csoport vezetősége megalakította a növénytermesztő, állattenyésztő brigádokat, me tyek között nemes verseny alakult ki az elsőbbségért.. A csoport bátran bevonta a női munkaerőket is a brigádokba. Például a dohánytermesztő brigádban több mint 40 nő dolo-ozik. özv. Garazsi Miklósáé Nagyoroszi Úttörő tszcs.

Hogyan segíti a kishartyáni föidművesszövetkezet a termelési szerződéskötést

Földművesszövetkezetünk dolgozói különösen most, a termelési szerződések megkötési munkájában nagy segítséget nyújtanak a tanácsnak. Ez ai segítség legfőképpen a népnevelő munkánál jut kifejezésre.

Meggyőző, felvilágosító munkát folytattunk annak az érdekében, hogy dolgozó parasztjaink tervszerűen leszerződött alapon termeljenek cukorrépát, dohányt, uborkát. Minden dolgozó parasztnak megmagyarázzuk a szerződéses cukorrépatermelés jelentőségét.

Ha szerződésesen termel cukorrépát, az áílotáMománynak biztosítva van a zöld répailevéi, amit ugyancsak kora tavasztól késő őhzig tudnak állataikkal etetni, őszkor a répakitermelésnél bőséges silótakairmányhoz is jut a dolgozó paraszt, mert a jóminőségú, sok répalevél, répafej kitűnő silótakarmányul

szolgát. Ezenkívül a dolgozó paraszt a cukorgyártól a fóld* müvesszövetkezet segítségével családja részére biztosítja a cukorellátást, illetve a szerződésben biztosított cukormem-nyi- séget. Ezt a népnevei »munkái leginkább pultagitációval segítik a földművesszövetkezet dolgozói.

Községünk részére 8 kát. hold cukorrépa vetést terveztünk az 1953-as évre. Ezt a tervet mi tű] is akarjuk teljesíteni. Nálunk a 2—3 holdas gaz. dák is kötöttek egyen kint 200 négyszögöl termelést szerződést. Szerződésesen termelünk 9 kát. hold uborkát is. így segíti föld- müvesszövetkezet ünk a tervszerű gazdálkodás megvalósítását, népgazd asá gunk továbbfejlészté- sét.

Varga Gábor

a kishartyáni földművesszövetkezet ügyvezetője,

Hekli János

sertéstenyésztési eredménye

Hekli Ionos e szondái Lenin termelőszövetkezet sertésgondozója nagyszerű eredményeket ért el az 1952-es évben. A jelenlegi 20 darab anyakocától darabonkint egy év alatt 11 darab malacot választott le. A kocákat kétszer fiaz- tatja. Bevezette a szopósmalacok 6—8 napos kort etetését a természetszerű tartást és így veszteség ne. kill nevelte fel a malacokat.

Hekli János munkáját pontosan, idő. ben megszervezi, szakismereteit fej- leszti, brosúra tapasztalatcsere útján. Alkalmazza a Szovjetunió állattenyésztésének fejtett módszereit úgy a tenyésztési, mint a takarmányozás vonalán. Már kora ősszel gondoskodott a sertések téli áttelelteté- séről, a melegebb istauozfisroi, a takarmányozás gazdaságos beosztásáról, állandó legeltetésé, rőt, makkoltaTasáröl.

Hekli János különös gondot fordít <* kocák fíalási idejének megválasztására, de nem feledkezik meg a vemhes kocák és a lefialtak gondozásáról, takarmányozásáról sem. A termelőszövetkezetnek úgy mennyiségileg, mint minőségileg gyorsan félje fi észt ette sertésállományát. Ennek

tudható be, hogy a csoport teljesítette ntzobeadási kötelezettséget, Hekli János gondos munkája

tette lehetődé azt is, hogy a szövetkezet az államtól kapott anyatörzset letör, tesztelte es ezenkívül 40 darab sertést a tagság részére szétosztottak. Hekli János a sertések 1° gondozásáért és a sertéstenyésztési terv túlteljesítéséért 4 darab suMot kupon egyenként 50 kg súlyban prémiumként. Hekli János egy év alatt 550 munkaegységet szerzett és a természetbeni juttatáson kívül még nagyobb pénzjutalmat is kapott.

Hekli janosrot nyugodtan el lehet mondani, hogy az állattenyésztési dolgozók legjobbjai közé tartozik.

Pribéti Kálmán

X

Szátok község versenyfelhívása a tavaszi munkák végrehajtására

Szátok községben a Tanács gazda,gyűlést hívott Ö6«ze, ahol ai község 64 dolgozó parasztja elhatározta, hogy versenyt indítanak április 4 tiszteletére.

A versenykihívás a következőképpen szól:

Mi. Szátok község dolgozó parasztjai 1953 évi tavaszi mezőgazdasági munkálatok elvégzésére versenyre hívjuk a járás valamennyi községét, párosversenyre pedig Romhány község valamennyi dolgozó parasztját. Április 4. tiszteletére vállaljuk. hogy:

1. 100 kh földet letrágyázunk és atászánt luk.

2. A vető szánt ást 100 százalékig befelezzük és tiszta vetőmagot biztosítunk.

3. A mezőgazdasági szerszámokat még február hóban kijavítjuk, hogy a munka beálltára készen legyen.

4. \ dullöutckat járhatóvá tesszük és a patakok medrét kitisztítjuk. hogy ezzel a víz szabadon! utas át biztosítsuk.

5. A mák, cukorrépa, napraforgó vetési tervünket 100 százalékig tel jesítjük.

fi. Vállaljuk, bogy a tavaszli kalászosok és kaoásnövények vetését 5 nappal előbb befejezzük, mint fhogy azt a minisztertanácsi határozat előírja.

A versenyvá’Hal áis rregfárgva- lása után id. Zahar Péter dolgozó paraszt Kosztolnik Pétert és id. Varga Péter dolgozó parasztokat hívta ki párosver- senvre. Nagyszerű kezdeményezésüket még ott a tanácsülésen 27 dolgozó paraszt követte.

Vigyinszki Gusztáv VB. elnök Pénzes Gusztáv

mezőgazdaság állandó bizottság elnöke

Akad munka bőven, ha jól szervez a brigád vezetője

Gál István 1950 május 1-től dolgozik az érsekvadkerti gépállomáson. Szorgalmas munkájával már 1951 márciusában kiérdemelte a brigádvezetöi tisztséget. Munkáját tervszerűen végzi. Tervszerűségre, példa- mutatásra, helytállásra neveli a brigád tagjait. Ennek eredményeként már az 1952. évi csép- lésnél elnyerte a gépállomás vándorzászlaját. Ez alkalomból így köszöntötte öt a gépállomás csasztuskabrigádja:

„Vörös Csillag brigádban akad munka bőven, ha minden/ jól megszervez a brigád vezetője. Serkents mindig jó példával, jó munkával minket, hogy a tervet teljesítsük, oszd be az időnket."

Gál István méltó is lett a megbízatásra, mert a brigádja nyári idénytervét 100. t százalékra teljesítette.

Hogy tervüket határidő előtt le'jesítsék úgy mennyiségben, mint minőségben, Gál István vállalást tett brigádja nevében. Vállalta, hogy az ekeiavításhoz szükséges alkatrészeket felújítással és hulladékanyagokból pótolják. így tehát a 26 darab eke minőségi kijavítása mellett 1500 forint megtakarítást érnek el.

Lelkesen fogtak hozzá a vállalás teljesítéséhez. Munkaközben látták, hogy a fölaján’ott megtakarítást meg is lehet emelni. így Marcsók János, a brigád kovácsa az új párttagsági könyv átvételekor 2000 forintra emelte a megtakarítás nagyságát. Január 25-én értékelték a munkaversenyt. Gál Islv&ri brigádja nagyszerű eredményt éri el már a vállalás teljesítése terén. Gépjavítási tervét 84.9, takarékossági vállalását 74.4 százalékban teljesítette ezidáig a brigád. Tehát biztosítva van a gépjavítás határidő előtti teljesítése. Gál István brigádja megint elhatározta, hogy a 26 darab eke kijavítása mellett még egy kultivátort is kijavítanak február 5-re.

Bocsó Gyula,

érsekvadkerti gépállomás

Mire int az első negyedévi begyűjtési terv kiértékelése

A megyei tanács begyűjtési osztálya kiértékelte az első negyedévi tervteliesítést, amely szer'nt a baromfibegyüjtési versenybe január l-től 20-ig a rétsági járás érte el a legszebb eredményt. Baromfibegyüjtési tervét 41.5 százalékra teljesítette. E járásban fokozni kell a tojás és a tejbegyüjtés ütemét, mert tojásból 0.8. tejből 21.5 százalékos az első negyedévi tervteljesítésük.

A tojásbegyüjtési versenyben a balassagyarmati és a pásztói járás egyformán halad az élen.

Mindkét járás 0.9 százalékos tervteljesítést ért el fojásbe- gyüjtés terem Ez az eredmény azt mutatja, hogy nem nagy gondot fordítanak az első ne. gyedévi tojásbegyüjtési terv teljesítésére.

A tej begyűjtési versenyben a pásztói járás az első. Tervét 24 százalékban teljesítette. A tej- begyűjtés ütemét meg kell gyorsítani a salgótarjáni és a szé- csényi járásokban. E két járás tejbegyüjtési eredménye egyen- kimt alig haladja meg a 20 százalékot.

ÉLJEN FEBRUÁR 1 A MAGYAR SAJTÓ NAPJA'

1953 február 1-én másodízben ünnepli a magyar dolgozó nép a magyar sajtó napját. 11 évvel ezelőtt, február 1-én jelent meg először Illegalitásban a magyar kommunisták harcos sajtóorgánuma, a Szabad Nép.

11 évvel ezelőtt, a Horthy-Magyarország kommunistaeílenes, rettenetes terrorjának ellenére pártunk felvilágosító hangját hirdette leigázott népünk között ez a harcos kommunista lap. Ebben az időben nehéz, áldozatos munka volt kommunista sajtót írni, terjeszteni, de megíródott, mert írói kommunisták voltak, akik nem ijedtek meg az üldözéstől, eljutott a népek közé, mert terjesztőit a pártunk igaza vezérelte.

A Szabad Nép, megjelenésének első percétől megvilágította a függetlenség és szabadság felé vezető utat, harcra hívta, mozgósította, szervezte és nevelte a magyar dolgozó népet a fasizmus ellen, a rablóháború ellen, a békéért vívott küzdelemre.

E harcos lap első megjelenésének 10. évfordulóján a kommunista sajtó szeretetének és megbecsülésének jeléül a minisztertanács határozatot hozott, miszerint minden év február első napját a magyar sajtó ünnepévé nyilvánította. Ez a határozat dolgozó népünk elismerését, szeretetét jelenti. Dolgozó népünk előtt ismeretes, hogy az illegális Szabad Nép munkásait állandó veszély fenyegette. Tudják azt is, hogy Rózsa Ferenc élvtársat, a Szabad Nép első szerkesztőjét halálra kínozták a Horthy- fasiszták. Rettegtek, féltek ezek a szennyes fenevadak a kommunista sajtó hangjától, ezért a legkegyetlenebb eszközöktől sem rettentek vissza, hogy meggátolják a terjesztését. A múlt „urai” tudtak azt, hogy ha a b i n«bevert, rabságban szenvedő dolgozó nép felismeri a maga igazát, az a tök ésuralom összeomlásához vezet. A kommunista sajtó azonban az elvetemült Horttiy-pribékek legnagyobb terrorja ellenére is megjelent, vitte, terjesztette a bányáik, gyáraik és a mezőgazdaság munkásai között pártunk bölcs szavát.

1945-ben, felszabadulásunk alkalmával legálissá vált a magyar kommunisták sajtója. A Szovjetunió dicsőséges hadserege megtisztította a magyar rónákat, gyárakat, közhivatalokat és miniszteriális székeket a „nagyméltóságú” bitangoktól és fenevadaktól. Ettől kezdve tág teret kapott a Szabad Nép. Elkerült a dolgozók tíz- és százezreinek asztalára, hogy útmutatást, tanácsot és segítséget adjon az új élet kialakításáért vívott harchoz.

A felszabadulástól eltelt Időszakban a magyar nép már meggyőződött arról, hogy a Szabad Nép valóban a nép sajtója, amelv kérlelhetetlen harcot vívott és ma is vív a nép ellenségeivel szemben Együtt él, együtt harcol a dolgozókkal hazánk megerősödése és az emberi haladás érdekében. Harcol az amerikai imperialisták és csatlósaik háborús törekvései ellen. Leleplezi a dolgozó nép belső ellenségeit Bírálja a fogyatékosságokat, megdicséri a jót, terjeszti a fejlődésünket, előrehaladásunkat elősegítő módszereket.

A Szabad Nép azért lett az egész magyar dolgozó nép lapja, mert a Pravda példáját követve, szoros kapcsolatot teremtett a dolgozó tömegekkel. Naponta száz és száz levél érkezik a Szabad Nép szerkesztőségéhez, amelyben a dolgozók megírják problémáikat, a termelés terén tapasztalt hiányosságokat. A Szabad Nép magáénak érzi a dolgozók leveleinek minden sorát. De így vannak ezzel a felszabadulás után megjelent megyei és üzemi pártlapok is.

Hogy a kommunista lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak a munkás- és paraszt-levelezőhálózat kiépítésének, azt igazolja az elmúlt évben megtartott munkás- és paraszt-levelezők megyei és országos konferenciája. A megyei és országos levelezőkonferenciákon még jobban megerősítették, elszakíthatatlan kapcsolatokat teremtettek a pártlapok a dolgozó tömegekkel. Azóta még nagyobb bizalommal fordulnak munkáslevelezőink a párt- laphoz. A kommunista újságírók elengedhetetlenül fontosnak tartják, hogy a pártsajtó olyan tömeglap legyen, amelynek szerkesztésében a dolgozók tízezrei és százezrei vegyenek részt, mert ezt az utat jelölte meg részükre Lenin elvtárs. Ennek a nagyszerű tanításnak az alapján érhettük el, hogy a kommunista sajtó minden múltbeli burzsoá sajtónál hasonlíthatatlanul közeiéig került a néphez.

A múltban a burzsoá sajtónak az volt a feladata, hogy elterelje a dolgozó nép figyelmét a mindennapi problémákról, hogy megtévessze a dolgozó népet, tudományt;,ianná, tartalom- nélkülivé tegye az élete* és növelje a tőkések profitlehetőségeit.

A burzsoá lapok arra törekedtek, hogy szenzációt csináljanak a nép nyomorúságos életéből. A lopások, zsarolások és gyilkosságok tömegeivel tömték tele hasábjaikat. Ilyen elvetemült cselekedetekre „tanították" az amúgyis elkeseredett dolgozók tömegeit. Ópium- és méregkeve, ék volt az olvasók számára a tőkések Lipja.

Ma azonban a kommunista sajtók, élén a Szabad Néppel, a Magyar Dolgozók Pártja központi [apjával, minden erejükkel azon küzdenek, hogy dolgozó népünket egy boldogabb, szebb élethez irányítsák. Az újságíró tolla ma szerszám és fegyver egyszerre. Az újságíró ma az építés munkása és a béke katonája. Azért harcol, hogy védje a dolgozó nép jogait, keményen és bátran szembenéz a nép minden ellenségével, harcol a tartós békéért, szabadságért, a felszabadult nép boldog jövőjéért.

A kommunista sajtónak ez a dicsőséges útja és munkája tette ünneppé február 1-ét

SZÉPÍR odalmi szemel vény

(JELAGIN: „VIRÁGZÓ FÖLD" C. REGÉNYÉBŐL)

„1938 ban egy amerikai közgazdaságtanprofesszor, Robert Merriman érkezett a szmolen- szki területen fekvő Kalinyin kolhozba. Utazásának az volt a célja, hogy megismerkedjék a kolhozgazdálkodással és utána a sanfranciscói egyetem hallgatóinak előadásokat tartson ebbő! a témából.

Az összes kolhozparasztok egybegyűltek a tengerentúli vendég fogadására. Ekkor igen érdekes esemény történt.

Alig zajlott le a kölcsönös üdvözlés, a profesz- szor tört oroszsággal megkérte a kolhoz elnökét, hogy mutasson neki egy kolhozparasztot és egy faekét.

Az elnök összecsapta kezét a csodálkozástól, mikor a váratlan kérdést meghallotta. A profesz- szor első kérését azonnal teljesítette és bemutatta neki az egvbegyűlt kolhozparasztokat. A professzor zavartan bámult a kolhozparasztokra és magvarázni kezdte, hogy ő „igazi, bocskoros, kilógó ingű, szakállas kolhozparasztokat akart látni. Amerikában csakis ilyennek tudják elképzelni az orosz kolhozparasztokat”. Az egybegyűltek amennyire tudták, megmagyarázták az amerikainak, hogy későn érkezett Oroszországba. Olyan parasztokat, mint amilyenekre az amerikaiak gondolnak, 20 esztendővel ezelőtt lehetett „eredetiben" látni.

A professzor második kérését már végkép nem lehet teljesíteni, a kolhozokban még ócska álla pótban sem maradt egyetlen faeke sem. A kolhozparasztok réges régen elfeledték már, milyen is volt a faeke, a fiatalabbak pedig soha életükben nem is láttak ilyesmit.

Végül valakinek eszébe jutott, hogy Iván Lu- kícs Lopuhovnál a hátsó udvaron a csalán között látott valami faekéhez hasonló dolgot.

Odahívták Lukicsot. A bozontosszakállú öreg el is jött. meghallgatta a professzor kérését és így szólt:

— Valóban volt valahol egy heverő kampós faekém. Talán valami tréfa céljára van rá szüksége? Jöjjön inkább velem, én szívesen megmutatom önnek HTZ, CSZT-tipusú másfajta traktorainkat.

A professzor elkomorodott és megmagyarázta, hogy traktort Amerikában is látott, ahol kampós faeke nincsen, neki pedig azt mondották hogy Oroszországban a kolhozparasztok még mindig csupán faekével művelik a földet.

— Bocsásson meg — vágott szavába Iván Lukics —- de az önök Amerikájában hazudnak Ifjúkoromban valóban kampósekével szántottam. Jelenleg a gép- és traktorállomás jögépésze vagyok és csupán traktorral szántok. Ma már nem tudom, hová kallódott el a faeke.

így történt azután, hogv kampós fa- eke hiányában HTZ—CSTZ—SZTZ-rendszerű traktora in ka! nézte meg Merrimian úr. Csak később, a moszkvai kiállításon látott kampós faekét, mint érdekességet.

Ott díszelegtek a kiállításon kortársai — a

cséphadaró és a sarló is, A kolhozgazdaságbó! egyszer s mindenkorra eltűntek ezek az özönvíz előtti földművelő szerszámok.” •

Ezen szemelvény után beszélhetünk még arról is. hogy Amerikában pl minden új traktor 4—5 családot kerget el a földjéről és többszázezer család vesztette el a kenyerét a mezőgazdaság gépesítése miatt. Az az amerikai nagybirtokos, aki újabb traktorokat szerez be, a bérlőket is nélkülözheti, kiebrudaihatja őket a földjéről.

Erről ír John Steinbeck amerikai író ,.£rik a gyümölcs” című könyvében. Ste'nbeck egyáltalán nem kommunista, haladó polgári író, mégsem titkolhatja el az igazságot az amerikai földművesek helyzetéről. Ezt írja:

„Az új traktor, a gazda újonnan szerzett tulajdona odagördül n bérlő házacskája elé. A traktor most kezdi felszántani a tegnapi bérlő udvarát. összedönteni a házat.

A traktor körül összegyűltek a bérlő

rongyos gyermekei. Mohószemmel lesik, áment a traktorvezető előveszi vajaskenyerét. Az éhségtől érzékennyé vált orrocskák beszívják a sajt, az uborka, a sütemény illatát.

— Miért mentél ilyen munkára, a tied ellen? — kérdezi a ttakíorvezetőtői az odaérkező bérlő.

— Három dollár naponta! — feleli amaz. — Megelégeltem mer, hogy egy darab száraz kenyérért túrjam a földet és szűkösen éljek. Feleségem van, gyermekeim vannak ...

—... Az mindegy... A te 3 dollárod miatt most 15 vagy 20 család marad kenyér nélkül. Majdnem 100 ember vált hajléktalanná. Ezek most az országúton kóborolnak. Mindez a te 3 dollárod miatt. Hát igazság ez?

— Ez már az én dolgom. Az én dolgom: gondoskodni az apróságairól. A bérlő megtudja, hogy a traktorvezető mindjárt „elvontatja” házacskáját.

— A ház az enyém. Magam építettem. Próbáld csak elvontatni, puskával állok az ablakba. Ha közeledni merészelsz, lelőlek, mint a kutyát.

— En nem tehetek róla. Nem tehetek semmit Ha nem hajtom végre a parancsot, engem kergetnek el.

— Hát ki adta ezt a parancsot? Hadd me^ek hozzá! Hadd lövöm agyon!

— Az sem oka semminek. Ö is csak parancsot teljesít, a bank parancsát.

— Egyszóval a bankigazgató a ludas? Vagy az igazgatóság? Veszem a puskám, megyek a bankba)

— Úgy hallottam, hogy a bank is csak a parancsra jár el...

Ki hát a hibás? Kit lőjjek agyon? Mielőtt éhen döglenék, hadd ölöm meg azt, aki romlásba kerget!"

Ilyen a mezőgazdasági gépesítés „amerikai módra”, száz meg százezer ember nyomora, kétségbeesése árán...