Szabad Nógrád. 1953. január (9. évfolyam. 1-9. szám)

1953-01-21 / 6. szám

-----------~ ' - --------r—------ ---------r- ­2 SZABAD i\0;> RÁD 1053. január 21. Szakszervezeti A Szakszervezeteik Országos Tanácsa hatodi'k teljes ülése 1952. december 20-án elhatároz­ta. hogy 1953. február 27-re összehívja a magyar szakszer­vezetek XVIII. kongresszusát. A kongresszus küldöttei ez alkalommal meghatározzák az üzemi szakszervezet; munka fcegi3ivífisának 'ésfo* teabb f< í- adatai't, újjá választják a Szak- szervezetek. Országos Tanácsát és az ellenőrző bizo.tságot. A SZOT hatodik teljes ülése határozata alapján a szakszer­vezetek XVIII. kongresszusának határozati javaslattervezetét minden üzemben. bányában, építkezésnél, hivatalokban és egvéb intézményekben 1953. ja­nuár 31-ig szakszervezeti tag­gyűlésen keli megvitatni. A ha­tározati javaslat tervezete a szaksaervezietek köz-ponti lapjá­ban. a Népszavában fog megje­lenni. A határozati javaslat ter­vezetének alapos megismerése, megvitatása érdekében szakszer­vezeti taggyűléseket kell össze­hívni üzemrészenként, műhe­lyenként, és azt a szakszervezeti tagsággá' kell megbeszélni. Ez a feladat a Nógrád megye területén lévő összes szakszerve­zeteket arra figyelmezteti, hogy minden eddigi taggyűlésnél gon­dosabb előkészítő munkát kell végezni. A határozati javaslat tervezetének megvitatásában minden szakszervezeti tagnak bele kell folynia. Ezt pedig csak gondos, ió előkészítő munkával lehet elérni. Legyen erre intő példa az 1952 .júliusában meg­tartott vezetőségválasztó tag­gyűlések tapasztalatai. Ez a'lr.- !ómmal több üzemnél előfordult, hogy a taggyűlések hiányos, lel­kiismeretlen előkészítése követ­keztében a tagság egyrésze tájé­kozat la nut, íeMcésizűleitkeniÜ!! je­lent meg' a taggyűlésen. De a Nagybátonyi 63/2. Építő­ipari Vállalatnál még súlyo­sabb volt a hiba, ahol két­szer kellett összehívni taggyű­lést, mert a megjelent tagok egyrésze ittas állapotban jelent meg, nagyrészük pedig távol maradt a taggyűléstől. így má­sodszor is össze kellett, hívni a taggyűlést, ahol aztán az öntu­datos szakszervezeti tagok ke­Lei pipit ményen megbírálták a rossz elő­készítő munkát. Hiba volt. hogy ennél a vál­lalatnál nem kérték a taggyűlés megszervezéséhez a pártszerve­zet segítségét. Főképpen ennek tudható be, hogy az előkészítő munkájuk nem veit sikeres. Helyes volt a Zagyvapálíalvai Üveggyárban a taggyűlés elő­készítése, ahol a pártszervezet* segítségével elérték, hogy min­den szakszervezeti tag megje­lent a gyűlésen, sőt az abban az időben munkában lévő dolgozók is küldötteket küldtek a tag- gviTésr“, ho^v a határozat ho­zatalnál képviseltessék magu­kat. A szakszervezeti bizottságok és üzemi bizottságok a mostani taggyűlések sikerének biztosítá­sa érdekében szervezzenek össz- bízalmi értekezleteket, ezenkívül gondoskodjanak arról, hogy ’ a határozati javaslat tervezete .kö’nonf hely-hen, fal.itáb'ákon is ki legyen függesztve. Ismer­tessék hangos híradón, faliújsá­gon a .határozati javaslat terve­zetét, ezenkívül az agitáció kü­lönböző eszközeinek felhaszná­lásával mozgósítsák a dolgozó­kat a tervezet megismerésére, észrevételeik, javaslataik kidol­gozására. Teremtsenek szoros kapcsola­tot az üzemi pártszervezetekkel és kérjenek munkáiukhoz segít­séget. Közösen, határozzák meg az összb zaimi értekezletek, és a szakszervezeti taggyűlések időpont iát. A szakszervezeti funkcionáriu­sok akkor készülnek legméltób­ban a SZOT XVIII. kongresszu­sára, ha magasabb színvonalra emelik a szakszervezeti munkát, ha feilu ismeretesebben foglal­koznak szocialista munkaver- senv szervezésével. Akkor ké­szülnek legméltóbban fel, ha a politikai és kulturális nevelést, a dolgozók munkakört" '• mén vei­nek megjavítását állandóan szem előtt tarják, ha minden erejüket összpontosítjáp pártunk Központi Vezetőségének 1952. november 29-i ülésén meghatá­rozott feladatok végrehajtására, az 1953. évi terv maradéktalan teljesítésére. Rnry Vince SZMT-elinök. NÓGRÁDI HÍREK PÁSZTÓ JÁRÁSI SZÉKHELY az 1953-as tervévtől 10 darab tisztviselői lakást, strandfürdőt, új hidat kap. Ezenkívül fölépítik a rendelőintézetet, kibővítik a járdát, helyreállítják a tornater­met. • ★ SZALMÁTERCS KÖZSÉG is elfogadta Szilvii község verseny- felhívását. Szalmatercsón tanács­ülés alkalmával felszólalt Imrik Atbertné, aki vállalást tett, hogy az első negyedévi baromfi- és tojásbeadását 101 százalékra tel­jesíti. ★ BŰNVÁDI ELJÁRÁS indult Réti Kálmánná drégelvpalánki lakos ellen, mert a sertésvágás alkalmával félrevezette a taná­csot azzal, hogy több személyt jelentett be családtagnak, mint ahányan vannak. ★ A MATRAMINDSZENTI ter­melőszövetkezetben gépesítik a munkát. Most készítettek el szecskavágót motorházzal együtt, amit a napokban már üzembe is helyeznek. Ezzel is a munka megkönnyítését akar­ják biztosítani. * JOBBÁGYI KÖZSÉGBEN a tanácsülésen arra tettek foga­dalmat a tanácstagok, hogy az első negyedévben 110 száza­lékra teljesítik beadási köte'e- zettségiiket s versenyre hív­ták Csecse községet. A tanács- ü ésen felszólalt Manik Imre, aki bejelentette: vele úgy versenyezzenek, hogy már eddig 80 százalékra teljesítette baromfi­tervét. Felszólalásához számos dolgozó paraszt csatlakozott az­zal, hogy nem maradnak el a begyűjtéssel, versenyre kelnek Manik Imrével. ★ KURIS ANDRÁS szécsényfel- falui levelezőnk írja: „Január 12-én tanácsülés volt, ahol a köz­ség dolgozói előtt megtárgyalták az 1953-as évi begyűjtési rende­letet. Alig volt olyan dolgozó pa­raszt, ki ne tett volna felajánlást az első negyedévi begyűjtési terv teljesítésére. Községünk dolgozói elfogadták Szügy község ver­senyfelhívását is.” Javítsuk ki a versenyszervezés és nyilvánosság terén mutatkozó hibákat Pártunk Központi Vezetőségé­nek november 29-i üíése meg­szabta feladatait a szakszer­vezeteknek is. Többek között fel kell számolni a bürokratikus versenysizervezést. De a ha táró-, zat megjelölte azt is, hogy hi­báinkat hogyan] kell kijavíta*rf. Azonban ebből még keveset való­sítottunk meg, mert üzemi bízott ságaink még mindég nem meg,- felelően foglalkoznak az 1S53 első negyedévi versenyszerve- zéssel. Üzemi bizottságaink részletesen megkapták a felada­tokat és január 11-én a bizalmi konferencián is ismertettük, hogy mi a szakszervezet felada­ta az 1953. évi tervteljesítés idő­szakában. Ei!enőrzése:nk alkalmával megállapítottuk, hogv a Salgótarjáni Acé'árugyár- ban, Tűzhelygyárban, s a Zagyvarónái Vasötvözet­gyárban a szocialista köte­lezettségvállalásokat nem a szakszervezeti bizalmiak szervezték, nem ismertették a verseny poli­tikai jelentőségét. Arra a hely­telen álláspontra helyezkedtek üzemi bizottságaink, hogv a mű­szaki vezetők szervezzék a ver­senyt, akik eddig bürokratiku­sán papíron végezték. A ver­senyt a bizalmiak nem tették élővé. Nem törődnek vele. elha­nyagolják a versenynyilvános­ságot. 10 naponként nem beszé­lik meg az elért eredményeket és a hiányosságokat. A műhelv és üzemi bizottságaink nem adnak kellő segítséget és nem ellenőrzik a bizalmiakat, hogy vezetik-e a bizalmi füzetet, s na­ponként nyilvánosságra hoz- zák-e a dolgozók eredményeit. Ezek a hiányosságok különösen észlelhetők az Acélárugyár két öntödéjében s a gazdasági szer­számüzemében. Ennek következ­tében a dolgozók vállalása: csák számszerű adatokra támaszkod­nak. Az ilven hiányosságok akadá­lyozzák a Zagyvarónai Vasötvő- zetgvár dolgozóinak is a Verseny fokozását. Ennél az üzemnél az üzemi bizottság, a műszaki ve­zetők nem veszik Levelembe az Hűhói jövő kezdeményezést, pe­d'g a dolgozóik már számos esetben felhívták erre a vezetők­nek a figyelmét. Többek között a faliújság táblára egy cikket helyeztek el a következő szö­veggel: „Bírálat és önbírálat. Minden értekezleten elhangzik, hogy a bí­rálat fegyver a kezünkben. Mi a Petőfi-brigád tagjai elhatároz­tuk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tisz­teletére versenyre szólítjuk a Kossuth- és a Gerő-brigádot. Versenypontjainkba foglaltuk, hogy tervünket túlteljesítjük és még nagyobb tisztaságot terem­tünk a kohóknál. A terv teljesí­téséért folyó verseny eredményét közölték velünk. De a tisztasági versenyről még a mai napig sem kaptuk meg az értékelést. A ver- senvfelelős ne csak akkor keres­se fel a dolgozókat amikor fel­ajánlásokat kell tenni, hanem az eddiginél még többet foglalkoz­zon a verseny értékelésével, s azt minden esetben velünk- dol­gozókkal ismertesse.” A Kóssuth-brigád dolgozói újabb vállalást tettek az 1953 első negyedévi terv 2 százalék­kal való túlteljesítésére. Fel­ajánlásuk megtételénél azonban felhívták xa műszaki vezetők fi­gyelmét, hogv vállalásukat csak abban az esetben tudják teljesí­teni, ha számukra a megfelelő nyersanyagot biztosítják. Ver­senyre szólították a Gerő- és a Pé'.öfi-br'gádot, melvet azok el is fogadták. így három brigád 93 fővel saját kezdeményezésük­re, konkrét vállalást tett. A területi bizottság kivizsgál­ta, mi az oka annak, hogv a dolgozóik versenyvál'alására, kezdeményezésére, bírálataikra nem figyelnek fel az üzemnél. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy az üzemi bizottság nem harcolt ke lóképpen a Központi Vezetőség útmutatásainak meg­valósításáért. Elhanyagolta a tömegekkel való szoros kapcso­lat megteremtését, az alulról jövő kezdeményezés továbbfej­lesztését. A másik döntő hiba, hogv a vállalatvezetőség részé- rő' a versennyel senki sem fog­lalkozott. Súlyos az is, hogv az üzemben a műszaki igazga­tótól kezdve, a művezetők és a többi műszaki vezetők nem tettek szocialista kötelezettség­vállalást. Igv nem is igyekeznek biztosítani a dolgozók vállalá­sához szükséges műszaki elő­feltételeket. A hibáika't egves ve­zetők nem merik nyíltan feltár­ni a dolgozók előtt. Ezért nem állnak ki a dolgozók elé, hogv 10 naponként ismertessék a dekád eredményeit és hibáit. Ez je'lemzi a tömegektől való elszakadást és a bürok­ratikus versenyszervezést. Igv nem is lehet élővé tenni a versenyt. Feladataink, hogv a bizalmiak a műszaki dolgozókkal közösen szervezzék a szocialista munka- versenvt és magyarázzák meg a dolgozóknak egy-egy vállalás politikai jelentőségét. De annak teljesítéséhez a műszaki vezetők­nek minden esetben meg kell te­remteni a műszaki előfeltétele­ket. A versenyt rendszeresen, mindennap, éríéke'ni, s az eredményt, a dolgozókkal minden esetben közölni kell. A művezető a csoport előtt 10 naponként számoljon be a dekád eredményéről, s a hiányosságai­ról. Ezen az értekezleten kell meghatározni a hibák kijavítá­sának módjait, a bizalmiaknak ped'g be kell számolrrlok. hogv a dolgozók javaslatait, kéréseit hozván valósították meg. Ezzel megteremtjük a dolgozókkal való szoros kapcsolatot, de élővé tesszük a versenyt is és meg­szüntetjük a bürokratikus ver­senyszervezést. Súlyos felelősség terheli a te­rületi bizottságunk minden egves tagját, de ugyan igv az üzemi bizottságainkat is, mert a hibák megszüntetéséhez nem kértük a pártszervezet segítsé­gét. Területi bizottságunk emel­lett aiz ellenőrzést és a se­gítségadást sem végezte megfe­lelően. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogv ezeket a hibá­kat rövid időn belül megszüntes­sük és fokozatosabb .ellenőrzést és segítséget kell adnunk az üzemi bizottságoknak, mert ígv tudjuk b’ztosítani 1953 első ne­gyedévi terv tejesítését. Banyinszki Györgv Vasas szakszervezet elnöke ELISA BRANCO - A BÁTOR BÉKEHARCOS A Nemzetközi Szltálin-béke- díjjad kitüntetett kiváló békeharcosok névsorában ott ta­láljuk a brazil nép dicső leá­nyát, a Brazíliai Nőszövetség egyik vezetőjét, Elisa Brancot. Elisa Branco neve 1950 vé­gén vált ismertté a latinameri- kaii országokban és a tágabb ér­telemben vett külföldön], A bra­zil hatóságok abban az időben az amerikai imperialisták utasí­tására brazil fiatalokat készül­tek küldeni Koreába. 1950 szeptember 7-én a brazí­liai katonaá hatóságok katonai díszszemlét rendeztek Sao- Paulóban a 25.000 hrazsliai ifjú útnak indítása előtt. A Brazil Nőszövetség felvonulást szerve­zett a díszszemle színterén.' A tüntetők 'plakátokat ragasztot­tak, röplapokon leplezték le az imperialista agresszorókat és el­lenállásra hívták fel a népet. A díszszemle idején Elisa Branco bátran előrement és a katonák előtt hatalmas vászonlapot Con­tort ki, amelyen ez állilt: „A mi fiaink nem mennek katonának Koreába!" Elisa a katonák előtt tartott lángoló beszédében a kő­vetkezőket mondotta: „Katonák, fiaink! Ne hagyjátok, hogy Ko­reába vigyenek benneteket. Nem engedjük, hogy hozzátartozóink elpusztuljanak. Nem akarjuk az árvák seregét, a lerombo't családi tűzhelyeket és az anyák könnyeit." Az elvetemült rend­őrök rávetették magukat ai bátor honleányra, letartóztatták és börtönbe vetették őt. A szeptember 7-i események után Braziljában újult erővel bontakozott ki a békemozgalom. A gyűlések részvevői már nem­csak Koreába küldendő katonák visszatartását követelik, hanem Elisa BrancS szabadonbocsáta- sát is, aki a nép érdekeinek odaadó védelmezésével kivívta .az egyszerű brazil emberek szeretetét. T/’lisa Branco, az egyszerű textil munkásnő dicső har­ci utat tett meg. Férjével együtt résztvesz a „Frigorif.ieo Anglo“ társaság vállalataiban rendezett sztrájkokban, amelyekkel sike­rült számottevő béremelést ki- haroolniok. 1946-ban irányítja a munkásas&zcnyok harcát az élel­miszerárak mérsékléséért. A de­mokratikus nőmozgalom aktív funkcionáriusaként nőbizottsá­gokat szervez, bátor fellépésé­vel nagy népszerűségre tesz szert. 1947-ben szülővárosából, Bar­relesből átköltözik Sao-Paulóba, itt folytatja a harcot hazája bé­kéjének és nemzeti függetlensé­gének, a nők és a gyermekek jogainak védelmében. E tevé­kenységéért többízben letartóz­tatják. Ez az út vezette él az 1950 szeptember 7-i események­hez. Az újabb letartóztatás nem törte meg a bátor nő harci szel­lemét. A katonáik előtt tartott beszédért négy évi három hó­napi börtönbüntetésre ítélték. A börtön szenvedéseiről így ír osa:- ládj árnak: „A sok borzalom és az önkény felháborodással tölt el, de még nagyobb bátorságot ad abban a harcban amelyet a háború és a nyomor ellen, ha­zám felszabadulásáért folyta­tok". Elisa Branco a börtönben nagyarányú politikai munkát vé­gez. Elsőnek kezd éhségsztráj­kot, tiltakozásul a börtön ke­gyetlen rendszere ellen.' A sao- paulói börtön összes politikai foglyai csatlakoznak hozzá. Er­re a hatóságok a városi börtön legborzalmasabb részébe helye­zik át. 1951 júliusában, amikor össze­ül a brazil nők kongresszusa. Elisa .a börtönből lelkeshangú felhívást intéz a részvevőkhöz. Elisa Branco bátor harcát az egész brazil nép elismeri. Letar­tóztatásának évfordulóján, 1951 szeptember 7-én több városban tiltakozó . tüntetések zajlottak le ilyen jelszavakkal: „Katonák; gyermekeink, ne menjetek Ko­reába!" Szabadságot Elisa Branconak!” „E.jen a béke!" A közvélemény nyomására a brazil hatóságok 1951 szeptember 26-án kénytelenek voltak szabadonbocsátani Elisa Brancot. A hős brazil nő azóta is fáradhatatlanul harcol a bé­kéért, a nők jogainak védelmé­ben, népének érdekében. A bra­zil nép Elisa Brancot bízta meg azzal, hogy tolmácsolja el­szánt békeakaratát a Népek Bé- Ikekongresiszusáíiak emelvényé­ről. 1V1 í brazil anyák, készek 9?L“- vagyunk arra, hogy saját kezünkkel fegyverezzük fel fiain­kat, hogy megvédjék hazánkat bármely agresszorral szemben. De semmiesetre sem engedjük meg, még ha foggal és köröm­mel kell is harca nurik, hogy fiaink más népek elnyomásának és rabsúgbadöntésének eszközei­vé váljanak, hogy városokat és falvakat pusztítsanak olyan or­szágokban, amelyek szabadság- törekvése legforróbb együttérzé­sünket és szolidaritásunkat ér­demli meg. Ez a helyzet Koreá­val kapcsolatban is. Korea hős népének joga van ahhoz, hogy döntsön saját sorsa fölött". A megingathatatlan békehar­cos e szavaiból a brazil nők szilárd eltökéltsége, békeharcos elszántsága jut kifejezésire. A Nemzetközi Sztálin-békedíj oda­ítélése Elisa Bramcónak — elis­merése a nagy érdemeknek, amelyet a világ békéjéért vívott harcban szerzett. (L. Petrova) SZABADSÁGOT A ROSENBERG-HÁZASPÁRNAK! Az egész világon óriási fel­háborodást keltett az amerikai imperializmus újabb aljas me­rénylete, amely a békeharcos Rosenberg-házaspárt halálra ítélte. Táviratokban, levelekben, tiltakozó gyűléseken emelik fel szavukat a becsületes dolgozók ez ellen az újabb gazság ellen.. Daróczi Gusztáv, a Magyar Jogász Szövetség balassagyar­mati csoportjának megbízásából így ír erről a szerkesztőségünk­höz küldött levelében: „A felháborodás, amelyet az amerikai bíróság halálos ítélete váltott kj, s amely világszerte hatalmas tiltakozó mozgalmat eredményezett, bennünket is arra indított, hogy az Egyesült Államok elnökétől kegyeimet kö­veteljünk a Rosenberg-házaspár számára. A következő szövegű felhívást intéztük az Egyesült Államok elnökéhez: „A béke megőrzése az egész emberiség ügye. Ezért mindenkinek joga és kötelessége a békéért harcolni. A jog, az igazság és a szabadság nevében kegyelmet és azonnali szabad- lábrahelyezést követelünk a Ro­senberg-házaspár részére.” Magyar Jogász Szövetség balassagyarmati csoportja A salgótarjáni járás kultármunkásainak seregszemléje Vasárnap- már a reggel« szür­kületben .nagy volt a forgalom a Salgótarjáni Acélárugyár sugáf- útján. Felnőtt- és gyermekcso­portok, lelkes kis úttörők ke­zükben szorongatva tánccsizmá- jukat, népi ruhájjukat, izgatot­tam beszélgetve igyekeztek az acélgyári kultúrotthon felé. Reggel 9 órakor kezdődött az első járási kultúrverseny, a. sal­gótarjáni járás művészeti együt­teseinek nagy seregszemléje. Mire a kultúrverseniy kezdetét vette, sokszáz főnyi kultúra.ktíva öltözködött, készülődött már az előre elkészített, beíűtött ter­mekben. Meg kell állapítanunk, hogy az együttesek felkészültsé­ge, a délelőtt megrendezett isko. l.albemutató nívója komoly fejlő­désről tanúskodott. A salgótar­jáni Rákóczi-úti iskola 140. tagú központi énekkara példás fe­gyelmezettségével lepte meg ai bírálóbizottságot. S amikor e .sok kis gyermekajlkon felcsen­dült „Védd a békét, ifjúság” — ebből a tömegdalból érezni lehe­tett a sok viruló fiatal egyöntetű helytállását a béke védelmének érdekében. De nem maradt el a vidék sem igazi lelkesedés, jó felkészültség tekintetében. A kist erenyei úttörő énekkar 41 tagja, a nemti, dorogházi, szu­kái iskolák lelkes kis fiataljai helyi gyűjtéseikkel, népdalaik­kal, gyermekjátékaikkal komoly ígéretet je!en<tenek a jövő kul­turális élete számára. Külön ki kell emelnünk a mátraverebélyi iskolásokat, akik Rádi Györgyné. elvtársnő veze­tésével nagy meglepetést okoz­tak a bemutatón, úgy a bíráló­bizottságnak, mint a közönség­nek. Gyermekjátékuk, a „Sárga csikó csengő rajta“, komoly mű­vészi igényeiknek is megfelel. E kicsiny úttörők rendkívüli felje- sítménye példaképül kell, hogy álljon az egész megye tanuló- ifjúsága előtt. De tanulhatnak ebből a felnőtt művészeti együt­tesek tagjai és minden művé­szeti csoportvezető és szervező is. Az MTH iskolások táncai, jelenetei, serdülő ifjúságunk szebb életét tükrözik vissza. Fel­lépésükön meglátszott az az igyekezet, hogy művészi szem­pontból is értékeset adjanak, helyes volt a témaválasztás'. A szereposztás megoldásán azon­ban lett volna mérni javítani való. A felnőttek bemutatója is ar­ról tett bizonyságot, hogy a tavalyival ellentétben most már nemcsak a községek 'kulfúr- együtteseinek vezetői, hanem a falu szocialista építésének veze­tő káderei és az egész járási ta­nács apparátusa másképpen vi­szonyult a versenyhez már a megszervezésnél és ez éreztette is hatását az egész bemutatón. A községi csoportok végre kigyó­gyultak a „három felvoniásos“ be tegségbői, leszoktak a köp íro­zásról, a hevenyészve összeállí­tott kampányszerű, időszakos kult úrmuntka ren de: 1 en ességei ­ről. Homokterenye, Karancsalja, K'sterenye, Cered, Mátranováík igyekeztek helyi gyűjtésű mű­sort összeállítani. Ezt a célkitű­zést többé kevésbbé sikeresen oldották meg. Karancsalja 24 tagú tánccsoportja egyéni ízt adott a bemutatón. Homoktere­nye tüneményesen szép népvi­seletével tette még színesebbé a kultúrversenyt. A maga termé­szetes szépségével nagyon jó volt még a kisterenyei népi együttes -is. Méltóképpen vették ki részüket a nemzetiségi cso­portok, így a sámsonházi a luc- falvi szlovák népi együttes is. Táncaik és dalaik egy szabad or­szágban élő, fejlődő nemzetiség békeakaratának kifejezője volt. Kimagaslóan jó volt a megyei rendőrka p it ániyság művészi en felkészült tánccsoportja és pró­zai gárdája, akik a „Kanonok“ című jelenetet igazi művészi át­éléssel adták elő. Jó volt a MÁV énekkara és zenekarai, a salgó- tarján|i egyesített népi zene­kar is. Néhány adat a benfútatóról, amely megmutatja azt a hatal­mas érdeklődést, amely a kul­túra iránt megnyilvánul. Reggel 9 órátój este 6 óráig 1540 kul- túraktíva szerepelt az Acéláru­gyár színpadán. Az állandóan változó nézők száma a nap fo­lyamán több mint háromezer volt. Igazi seregszemle volt ez.; Fokmérője volt a járási tanács ku! t ú r m u n k á j á na k, m űvés zc t i együtteseink lelkesedésének. De még ennél is jobb lehetett vol­na, ha a járási pártbizottságtól^ a tömegszervezetoktőil nagyobb segítséget kaptak volna a be­mutató sikerén dolgozó vezetők* Nagy változást hozott ez a be­mutató a salgótarjáni járás kul­turális életében, Ú jjáéledt és nemrégen alakult új együtte­seink a versenyen megerősödve, aktív harcosokká válnak az el­következendő feladatok megol­dásában. Ez a kultúrverseny tanulság lehet azoknak a> községeknek is* ahol a kultúrmunkát, a kultúr- agitációt eddig nem sokra érté- * kelték. Mint pl. Bocsárlapujtő, Karancskeszi, Karancsberényj Pogony, Mátramindszent, Sós- hartyán* és Kishartyán. Nagyon fontos, hogy a tanácsok ezek­ben a községekben is megértsék a kultúrmunkai fontosságát és segítsék anniak kibontakozását községeikben. Komoly felelősség terheli Zabar község művészeti együttesének a vezetőjét. Ebből a községből bejöttek a kul túr­csoport tagjai a versenyre, de itt a vezető a csoport népi ru­háival együtt úgy eltűnt, hogy Zabar község lelkes fiataljai nem tudtak fellépni a verse* nye-n. Chmely Ödön művészeti előadó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents