Szabad Nógrád. 1952. október (8. évfolyam. 79-88. szám)

1952-10-18 / 85. szám

Világ proletárjai egyesüljeteEf MDP NOGRÁOMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vili. ÉVF. 85. SZ. ARA: 50 FILLÉR 1952 OKTÓBER 18. ★ Sztálin elvtárs szava világító fáklya a békéért folyó harcban! I * í--------------------------------------------------------------------­Indul az 1952/53-as pártoktatási év * Irta: Kádasdi András, a megyei pártbizottság ágit. prop. titkára A káderoktatás megindulása trtán október 21-én az egész megyében megkezdődik az aisófokú oktatás. Ezen a napon, falun és üzemben a kommunisták és a pártom- kívüli dolgozók legjobbjainak ezrei gyűlnek össze, hogy eleget tegyenek a Politi­kai Bizottság határozatának, amely a párttagság marxista- .leninista képzésének növelését írja elő. Pártunknak az a célja, hogy ideológiai nevelés­sel képessé tegyen bennünket arra, hogy az építés és a béke védelmének nagy feladatait eredményesebben tudjuk meg­oldani. A párttagság elméleti szín­vonalának emelése elsőrendű feladat. Erre figyelmeztet ben­nünket és hívta fel a kommu­nisták figyelmét a SZK(b)P XIX. kongresszusa. Malenkov elvtárs előadói beszédében mondotta:... „A pártszerve­zetek figyelmét a párttagok és tagjelöltek politikai színvona­lának emelésével kapcsolatos feladatokra kell összpontosí­tani”. Nyilvánvaló, hogy nagy példaképünk a Szovjetunió Kommunista Pártja a párt­tagság ideológiai nevelésében messze előttünk jár. Ennek ellenére a kongreszus fő feladatnak szabta meg, hogV „továbbra is folytatni kell a kommunisták műveltségének és kommunista helytállásnak megjavítását, mert a pártot nemcsak tagjainak száma teszi erőssé, hímem elsősorban azok minősége" — mondotta Malenkov elvtárs.. — Ez a figyelmeztetés számunkra százszmosan érvényes. Ennek ellenére sok párt­bizottságunk és pártszerveze­tünk vezetősége nem szívlelte meg ezeket a tanításokat. A pártoktatás előkészítésének munkája, de a közelmúltban lezajlott taggyűlések is bizo­nyítják, hogy sok elvtársnál, sőt felelős pártfunkcioná­riusoknál is, előfordul, hogy a szavak és a tettek külön­böznek egymástól. Különböz­nek azzal, hogy bár szavak­ban igen sokat „prédikáltak” a tanulás fontosságáról, csak éppen a gyakorlatban el­hanyagolták a politikai isko­lák előkészítését a dolgozók felvilágosítását a tanulás fon­tosságáról. Példa erre a salgó­tarjáni járási pártbizottság, amely többszöri figyelmezte­tés után csak az utolsó na­pokban fogott hozzá a vidék­ről bejáró bányászok tanulá­sának _ rendezéséhez. Nem okultak e’éggé a multévi íbány ászoktat ás tapasztalatain, nem harcoltak következetesen a határozatok végrehajtásáért. Nem érvényesítene a párt- bizottság a felelősségrevonást azok felé a bányász oártbizott- sági funkcionáriusok felé, akik bűnösen elmulasztották a ha­tározatok végrehajtását. A já­rási pártbizottság opportu­nista magatartása azt ered­ményezte. hogv nem volt biz­tosítva ^ becsületes bányászok tömegeinek a nevelése, amely azután a munkafegyelem, a tervek teljesítésénél érezteti hatását. Az oktatás lebecsülése a párthatározatokhoz való tűr­hetetlen viszonv nem egyedül I salgótarjáni járásnál van meg. Megvan ez a többi járá­soknál is, amelyen sürgősen változtatni kell. Az alap­szervek ellenőrzésének és se­gítésének az elhanyagolásából következik, hogy több alap­szervi titkár nem gondosko­dott, hogy a hallgatók kiválo­gatása, beosztása, egyéni meg­győzés, elbeszélgetés alapján történjen. így fordul elő, hogy igen sok hallgató nem is tud arról, hogy őt oktatásba osz­tották be. De az ellenőrzés elhanya­golása miatt fordulhatott elő, hogy például a pásztói, szé- csényi, de a rétsági járásban is több szervezet van, ahol még nem áll hiánytalanul rendelkezésre a pártoktatási anyag, egyes helyeken még meg sem rendelték. A párt- bizottságok és pártszerveze­teknek fokozottabban meg kel! szívlelni Malerjkov elvtárs fi­gyelmeztetését, amikor azt mondja: „A pártszervezetek még mindig nem foglalkoznak eléggé a párttagokkal és tag­jelöltekkel — eszmei politikai felkészültségük emelése érde­kében rosszul szervezik és ellenőrzik a marxista-lenin­ista elmélet tanulmányozásá­val kapcsolatos munkájukat, aminek következtében sok kom­munista nem rendelkezik kellő marxista-leninista ismeretek­kel. A párttagok és tagjelöltek politikai képzettségének foko­zása elengedhetetlen feltétele annak, hogy fokozódjék élen­járó Szerepük az élet minden területén, hogy tovább aktivi­zálódjanak a párttagok töme­gei, hogy javuljon a pártszer­vezetek munkája’'. Ez a fi­gyelmeztetés váljon rmodén kommunista vezetőnek és párt­tagnak húsává és vérévé, en­nek szellemében kell végezni és javítani a munkát. Csak a párttagság szervezett és szín­vonalas oktatása biztosíthatja, hogy párttagjaink egyaránt álljanak helyt és mutassanak példát a termelés, az állam iránti kötelezettségek, a dol­gozók ügyéért folytatott harc­ban. A párttagok magatartása, helytállása ma már példaként áll a pártonkívüli dolgozók előtt. Ezek a dolgozók jog­gal elvárják, hogy a kommu­nisták képzettek, műveltek le­gyenek és válaszolni tudjanak a dolgozók mindennapi kér­déseire. Pártunk, Rákosi elv- társ arra tanít bennünket, hogv mindenért ami ebben az országban történik, mi, kom­munisták vagyunk a felelősök. F fele'ősséget kell, hogv érez­zék párttagjaink a tanulás, a termelés, az építés minden területén. A mi számunkra párt­tagjaink és a dolgozók neve­lésében rendelkezésünkre áll­nak nagy testvérpártunk, a .Szovjetunió Kommunista Pártjának kimerithetet’en ta­pasztalatai. Rákosi elvtárs a SZKP XIX. kongresszusán mondott beszédében hangsú­lyozta: , Felmérhetetlen segít­séget jelentett és jelent a Ma­gyar Dolgozók Pártja szenná­ra, hogy rendelkezésre állnak a Bolsevik Párt, a Szovjet­unió fejlődésének mérhetetlen gazdag tapasztalatai”. Igen, nagy feladat hárul pártszervezeteinkre: a fiatalok *¥• I7. Sztálin elvtárs beszéde a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. k«Hí{|rcKSZi! §á n Moszkva, október 15. (TASZSZ) J. V. Sztálin a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán, Október 14-én a következő beszédet mon­dotta: (A szónoki emelvényen megjelenő Sztálin elvtársat viharos, sokáig szűnni nem akaró, ünneplésbe átmenő taps fogadja. Mindenki fel­áll. Kiáltások hangzanak: „Sztálin elvtársnak hurrá!’*, „Éljen Sztálin elvtárs!”, „Di­csőség a nagy Sztálinnak!’*) Elvtársak! Engedjék meg, hogy kon­gresszusunk nevében köszö­netét mondjak a baráti üd­vözletekért, a sikereket kívánó köszöntésért, a bizalomért, mindazoknak a testvérpártok­nak és csoportoknak, ame­lyeknek képviselői megjelené­sükkel megtisztelték kongres­szusunkat, vagy amelyek üd­vözletét intéztek hozzá. (Viha­ros, szűnni nem akaró, ün­neplésbe átmenő taps.) Különösen értékes szá­munkra ez a bizalom, amely azt jelenti, hogy készek tá­mogatni pántunkat a népek ragyogó jövőjéért vívott har­cában, a háború ellen vívott harcában, a‘ béke megőrzésé­ért vívott harcában. (Viharos, hosszantartó taps.) Hiba volna azt gondolni, hogy hatalmas erővé vált pár­tunknak többé nincs szüksége támogatásra. Ez nem igaz. Pártunknak és országunknak mindig szüksége volt és min­dig szüksége is lesz a hatá- rontúli testvéri népek bizal­mára, együttérzésére és támo­gatására. Ennek a támogatás­nak sajátossága abban rejlik, hogy bármely testvérpárt részé­ről pártunk békeszerető törek­véseinek nyújtott minden tá­mogatás egyben támogatja sa­ját népüket is a béke megvédé­séért vívott harcába,!. Midőn 1918—1919-ben az angol búr zsoáziának a Szovjetunió el­leni fegyveres támadása ide­jén az angol munkások har­cot szerveztek a háború ellen ezzel a jelszóval: „El a keze­ket Oroszországtól!” — ak­kor ez mindenekelőtt saját népüket támogatta a békéért vívott harcában és ezután volt támogatás a Szovjetunió nevelése. Fiatalságunk ne­velésének biztosítása előfel­tétele annak, hogy az ifjúság a békeharc, a szocializmus építésének rohamcsapata le­gyen. Annak ellenére, hogy párt- szervezeteink többségében lát­ják az ifjúság nevelésének fontosságát, mégis igen sok helyen nem segítették, nem ellenőrizték a DISZ-oktatás előkészítését. Több helyen elő­fordult, hogy az alapszervi titkár elvtársik feléje sem néztek a DTSZ-oiktatás elő­készítésének. Előfordult, hogy nem segítik tapasztalt propa­gandisták módszerátadásával a DISZ-oktatás biztosítását. De még az hogy a propagandistát sem abból az hogy képezzen ki propagandistát magának. Ezek számára is. Midőn Thorez elvtárs, vagy Togliatti elvtárs kijelenti, hogy népe nem fog harcolni a Szovjetunió népei ellen, (Viharos taps.) akkor ez mindenekelőtt Franciaor­szág és Olaszország békéért harcoló munkásai és paraszt­jai számára támogatás és az­után támogatás a Szovjet­unió békeszerető törekvései számára is. A kölcsönös tá­mogatásnak ez a sajátossága azzal magyarázható, hogy pártunk érdekei nemcsak, hogy nem állnak ellentétben a békeszerető népek érdekei­vel, hanem ellenkezőleg, egy- gyéforrnak azokkal. (Viharos taps.) Ami a Szovjetuniót il­leti — annak érdekei egyálta­lán nem különíthetők el az egész világ békéjének ügyé­től. Érthető, hogy pártunk nem maradhat a testvérpártok adó­sa és a maga részéről is rá­adjon megyénkben í-s a poli­tika: nevelésnek, a párttagság zébe vette a hatalmat, s mi­után reális intézkedéseket telt a kapitalista és földesúri el­nyomás megszűnte é éré — a tesívérpártok képviselői pártunk bátorsága és sikerei feletti elragadtatásukban a vi­lág forradalmi és munkásmoz­galmának „rchatnbrigádja” névvel illették pántunkat. Ez­zel azt a remén;ükét fejezték ki, hogy a „rohambrigád” si­kerei megkönnyítik a kapi- taTzmus jármában sínylődő népek helyzetét. Ügy gondo­lom, hogy pártunk igazolta ezeket a reményeket, különö­sen a második világháború idején, amikor a Szovjetunió szétzúzta a német és japán fasiszta zsarnokságot, meg­szabadította Európa és Ázsia népeit a fasiszta rabszolga­ság veszélyétől. (Viharos taps.) Ezt a megtisztelő szerepet természetesen igen nehéz volt segítsék, el.enorizzék az alap- szervezetek munká ját, az alap- szervezetek vezetői pedig bát­ran kiérjenek segítséget, ha bámr’ven nehézségük van a pártoktatási munka területén. Most, amikor Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyarországig új „roham- brigádok” jelentek meg a népi demokratikus országok képé­ben — most könnyebbé vált pártunk harca és vidámabban folyik a munka. (Viharos, hosszantartó taps.) Különös figyelmet érdemel­nek azok a kommunista, de­mokratikus, vagy munkás-pa- rasztpártok, amelyek még nem jutottak hata'omra és amelyek továbbra is a bur­zsoázia drákói törvényeinek igája alatt dolgoznak. Nekik természetesen nehezebb dol­guk van. De mégsem olyan nehéz a munkájuk, mint ami­lyen a mienk — orosz kom­munistáké — volt a cárizmus idején, nvdőn a legcsekélyebb előrehaladást is a legsúlyo­sabb bűncse'ekménynek nyil­vánították. Az orosz kommu­nisták azonban állták a sarat, nem rettentek meg a nehéz­ségektől és kivívták a győzel­met. Ugyanígy lesz ezekkel a pántokkal is. Mért nem lesz mégsem olyan nehéz e pártok dolga, mint a cári korszak orosz kommunistáié volt? Először is azért, mert a harcnak és sikereknek o'yan példái vannak szemük előtt, amilyenek a Szovjetunióban és a népi demokratikus orszá­gokban láthatók. Következés­képpen tanulhatnak ezeknek az országoknak hibáiból és sikereiből és ezzel megkőny- nyíthetik munkájukat. Adásodszor azért, meri ma­ga a burzsoázia — a felsza­badító mozgalom fő ellensége — más lett, jelentősen meg­változott, reakciósabbá vált, elvesztette kapcsolatait a nép­pel és ezzel meggyengítette önmagát. Érthető, hogy ennek a körülménynek szintén meg kell könnyítenie a forradalmi és demokratikus pártok mun­káját. (Viharos taps.l Á burzsoázia ezelőtt meg­engedte magának a szabadel- vűsködést. véde!m?zte a bur­mereteik növelésével is járul­janak hozzá, hogy országunk valójában a. szocializmus épí­tésének, a béke védelmének „rohambrigádja” legyen. betölteni, amg a „roham­brigád” egyesegvediil állott és amíg ezt az élenjáró sze­repet úgyszólván egymagá­nak kellett betöltenie. De ez már a múlté. Most egészen másként áll a dolog. zsoá-d-mokrattkus szabadság- jogokat és ezzel népszerűvé tette magát a nép körében. A szabadelvűségnek most már nyoma sincs. N’ncs már meg az úgynevezett „személyes szabadság” — csak annak a (Folytatás a 2. oldalon.) mogatnia kell őket, valamint népeiket a felszabadulásért ví­vott harcukban, a béke meg­őrzéséért vívott harcukban. Közismert, hogy pártunk így is jár el. (Viharos taps.) M'ittán pártunk 1917-ben ke­a funkcionáriusok és párt­titkárok érisók meg, hogy a DISZ-oktatás leih anyagolá­sával saját maguk alatt vág­ják el a. fát, saját munkájuk sikeres elvégzését nehezítik meg. A DISZ-szervezetek oktatá­sáért a pártbizottságok, a pártalapszervezetek felelősek. Fel kelj számolni minden te­rületen azt a közömbösséget, erneiv epves helveken a DISZ-fiata!ok oktatása iránt megmutatkozik. Az SZKP XIX. kongresz- szusának útmutatásai, anya­gának alapos fe'dolgozása. újabb lendületet kell, hogv is. A párttagok példamutatása a tanulásban nagyban előse­gíti, hogy a tanulástól eddig húzódozó, távolmaradt do’gő­zök százai megszeressék a tanu'.á sf, hogy síívesen vegye­nek részt a politikai iskolák foglalkozásain. A pártbizott­ságok, pártszervezetek vezető­ségéi harcoljanak következe­tesen a . tanulási fegye'em megszilárdításáért, ne tűrjék egy pillanatra sem a tanulás lebecsülését, vonják felelős­ségre azokat, akik példamuta­tás helyett elhanyagolják magúik vagy a hozzá kik be­osztott dolgozók politikai ne­velését. A járási, városi pártbizott­ságok a jövőben még jobban | Az állandó ellenőrzéses rend­szeres segítés a pártbizottsá­gok részéről az alapszerveze­tek felé, az egyik biztositéka annak, hogy a párt- és a DISZ-oktatás a mi megyénk­ben is újabb sikereket és eredményeket hozzon. Sztálin elvtárs az SZKP XIX. kongresszusán mon­dotta: .Most, amikor Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyarországig új „roham- brigádok” jelentek meg a népi demokratikus országok képé­ben — most könnyebbé vált pártiunk harca és vidámabban folyik a munka.” A nógrád- megvei kommunistáknak az a feladata,-, hogy elmélet: tu­dásuk, marxis ‘a-leninlsta is­is megtörténik, DISZ-nek kiképzett; marxista-leninista képzésének. adják át Minden kommunista vezető elvből kiindulva, és párttag érezze, hogy fele- a DISZ lős nemcsak saját maga. ha­nem dolgozótársai tanulásáért

Next

/
Thumbnails
Contents