Szabad Nógrád. 1952. október (8. évfolyam. 79-88. szám)

1952-10-18 / 85. szám

Világ proletárjai egyesüljeteEf

MDP NOGRÁOMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Vili. ÉVF. 85. SZ.

ARA: 50 FILLÉR

1952 OKTÓBER 18.

★

Sztálin elvtárs szava világító fáklya a békéért folyó harcban!

I *

í--------------------------------------------------------------------Indul az 1952/53-as pártoktatási év

*

Irta: Kádasdi András, a megyei pártbizottság ágit. prop. titkára

A káderoktatás megindulása trtán október 21-én az egész megyében megkezdődik az aisófokú oktatás. Ezen a napon, falun és üzemben a kommunisták és a pártom- kívüli dolgozók legjobbjainak ezrei gyűlnek össze, hogy eleget tegyenek a Politikai Bizottság határozatának, amely a párttagság marxista- .leninista képzésének növelését írja elő. Pártunknak az a célja, hogy ideológiai neveléssel képessé tegyen bennünket arra, hogy az építés és a béke védelmének nagy feladatait eredményesebben tudjuk megoldani.

A párttagság elméleti színvonalának emelése elsőrendű feladat. Erre figyelmeztet bennünket és hívta fel a kommunisták figyelmét a SZK(b)P XIX. kongresszusa. Malenkov elvtárs előadói beszédében mondotta:... „A pártszervezetek figyelmét a párttagok és tagjelöltek politikai színvonalának emelésével kapcsolatos feladatokra kell összpontosítani”. Nyilvánvaló, hogy nagy példaképünk a Szovjetunió Kommunista Pártja a párttagság ideológiai nevelésében messze előttünk jár. Ennek ellenére a kongreszus fő feladatnak szabta meg, hogV „továbbra is folytatni kell a kommunisták műveltségének és kommunista helytállásnak megjavítását, mert a pártot nemcsak tagjainak száma teszi erőssé, hímem elsősorban azok minősége" — mondotta Malenkov elvtárs.. — Ez a figyelmeztetés számunkra százszmosan érvényes.

Ennek ellenére sok pártbizottságunk és pártszervezetünk vezetősége nem szívlelte meg ezeket a tanításokat. A pártoktatás előkészítésének munkája, de a közelmúltban lezajlott taggyűlések is bizonyítják, hogy sok elvtársnál, sőt felelős pártfunkcionáriusoknál is, előfordul, hogy a szavak és a tettek különböznek egymástól. Különböznek azzal, hogy bár szavakban igen sokat „prédikáltak” a tanulás fontosságáról, csak éppen a gyakorlatban elhanyagolták a politikai iskolák előkészítését a dolgozók felvilágosítását a tanulás fontosságáról. Példa erre a salgótarjáni járási pártbizottság, amely többszöri figyelmeztetés után csak az utolsó napokban fogott hozzá a vidékről bejáró bányászok tanulásának _ rendezéséhez. Nem okultak e’éggé a multévi íbány ászoktat ás tapasztalatain, nem harcoltak következetesen a határozatok végrehajtásáért. Nem érvényesítene a párt- bizottság a felelősségrevonást azok felé a bányász oártbizott- sági funkcionáriusok felé, akik bűnösen elmulasztották a határozatok végrehajtását. A járási pártbizottság opportunista magatartása azt eredményezte. hogv nem volt biztosítva ^ becsületes bányászok tömegeinek a nevelése, amely azután a munkafegyelem, a tervek teljesítésénél érezteti hatását.

Az oktatás lebecsülése a párthatározatokhoz való tűrhetetlen viszonv nem egyedül I salgótarjáni járásnál van

meg. Megvan ez a többi járásoknál is, amelyen sürgősen változtatni kell. Az alapszervek ellenőrzésének és segítésének az elhanyagolásából következik, hogy több alapszervi titkár nem gondoskodott, hogy a hallgatók kiválogatása, beosztása, egyéni meggyőzés, elbeszélgetés alapján történjen. így fordul elő, hogy igen sok hallgató nem is tud arról, hogy őt oktatásba osztották be.

De az ellenőrzés elhanyagolása miatt fordulhatott elő, hogy például a pásztói, szé- csényi, de a rétsági járásban is több szervezet van, ahol még nem áll hiánytalanul rendelkezésre a pártoktatási anyag, egyes helyeken még meg sem rendelték. A párt- bizottságok és pártszervezeteknek fokozottabban meg kel! szívlelni Malerjkov elvtárs figyelmeztetését, amikor azt mondja: „A pártszervezetek még mindig nem foglalkoznak eléggé a párttagokkal és tagjelöltekkel — eszmei politikai felkészültségük emelése érdekében rosszul szervezik és ellenőrzik a marxista-leninista elmélet tanulmányozásával kapcsolatos munkájukat, aminek következtében sok kommunista nem rendelkezik kellő marxista-leninista ismeretekkel. A párttagok és tagjelöltek politikai képzettségének fokozása elengedhetetlen feltétele annak, hogy fokozódjék élenjáró Szerepük az élet minden területén, hogy tovább aktivizálódjanak a párttagok tömegei, hogy javuljon a pártszervezetek munkája’'. Ez a figyelmeztetés váljon rmodén kommunista vezetőnek és párttagnak húsává és vérévé, ennek szellemében kell végezni és javítani a munkát. Csak a párttagság szervezett és színvonalas oktatása biztosíthatja, hogy párttagjaink egyaránt álljanak helyt és mutassanak példát a termelés, az állam iránti kötelezettségek, a dolgozók ügyéért folytatott harcban.

A párttagok magatartása, helytállása ma már példaként áll a pártonkívüli dolgozók előtt. Ezek a dolgozók joggal elvárják, hogy a kommunisták képzettek, műveltek legyenek és válaszolni tudjanak a dolgozók mindennapi kérdéseire. Pártunk, Rákosi elv- társ arra tanít bennünket, hogv mindenért ami ebben az országban történik, mi, kommunisták vagyunk a felelősök. F fele'ősséget kell, hogv érezzék párttagjaink a tanulás, a termelés, az építés minden területén.

A mi számunkra párttagjaink és a dolgozók nevelésében rendelkezésünkre állnak nagy testvérpártunk, a .Szovjetunió Kommunista Pártjának kimerithetet’en tapasztalatai. Rákosi elvtárs a SZKP XIX. kongresszusán mondott beszédében hangsúlyozta: , Felmérhetetlen segítséget jelentett és jelent a Magyar Dolgozók Pártja szennára, hogy rendelkezésre állnak a Bolsevik Párt, a Szovjetunió fejlődésének mérhetetlen gazdag tapasztalatai”.

Igen, nagy feladat hárul pártszervezeteinkre: a fiatalok

*¥• I7. Sztálin elvtárs beszéde

a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. k«Hí{|rcKSZi! §á n

Moszkva, október 15.

(TASZSZ)

J. V. Sztálin a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán, Október 14-én a következő beszédet mondotta:

(A szónoki emelvényen megjelenő Sztálin elvtársat viharos, sokáig szűnni nem akaró, ünneplésbe átmenő taps fogadja. Mindenki feláll. Kiáltások hangzanak: „Sztálin elvtársnak hurrá!’*, „Éljen Sztálin elvtárs!”, „Dicsőség a nagy Sztálinnak!’*)

Elvtársak!

Engedjék meg, hogy kongresszusunk nevében köszönetét mondjak a baráti üdvözletekért, a sikereket kívánó köszöntésért, a bizalomért, mindazoknak a testvérpártoknak és csoportoknak, amelyeknek képviselői megjelenésükkel megtisztelték kongresszusunkat, vagy amelyek üdvözletét intéztek hozzá. (Viharos, szűnni nem akaró, ünneplésbe átmenő taps.)

Különösen értékes számunkra ez a bizalom, amely azt jelenti, hogy készek támogatni pántunkat a népek ragyogó jövőjéért vívott harcában, a háború ellen vívott harcában, a‘ béke megőrzéséért vívott harcában. (Viharos, hosszantartó taps.)

Hiba volna azt gondolni, hogy hatalmas erővé vált pártunknak többé nincs szüksége támogatásra. Ez nem igaz. Pártunknak és országunknak mindig szüksége volt és mindig szüksége is lesz a hatá- rontúli testvéri népek bizalmára, együttérzésére és támogatására. Ennek a támogatásnak sajátossága abban rejlik, hogy bármely testvérpárt részéről pártunk békeszerető törekvéseinek nyújtott minden támogatás egyben támogatja saját népüket is a béke megvédéséért vívott harcába,!. Midőn 1918—1919-ben az angol búr zsoáziának a Szovjetunió elleni fegyveres támadása idején az angol munkások harcot szerveztek a háború ellen ezzel a jelszóval: „El a kezeket Oroszországtól!” — akkor ez mindenekelőtt saját népüket támogatta a békéért vívott harcában és ezután volt támogatás a Szovjetunió

nevelése. Fiatalságunk nevelésének biztosítása előfeltétele annak, hogy az ifjúság a békeharc, a szocializmus építésének rohamcsapata legyen.

Annak ellenére, hogy párt- szervezeteink többségében látják az ifjúság nevelésének fontosságát, mégis igen sok helyen nem segítették, nem ellenőrizték a DISZ-oktatás előkészítését. Több helyen előfordult, hogy az alapszervi titkár elvtársik feléje sem néztek a DTSZ-oiktatás előkészítésének. Előfordult, hogy nem segítik tapasztalt propagandisták módszerátadásával a DISZ-oktatás biztosítását. De még az hogy a

propagandistát sem abból az hogy képezzen ki propagandistát magának. Ezek

számára is. Midőn Thorez

elvtárs, vagy Togliatti elvtárs kijelenti, hogy népe nem fog harcolni a Szovjetunió népei ellen, (Viharos taps.) akkor ez mindenekelőtt Franciaország és Olaszország békéért harcoló munkásai és parasztjai számára támogatás és azután támogatás a Szovjetunió békeszerető törekvései számára is. A kölcsönös támogatásnak ez a sajátossága azzal magyarázható, hogy pártunk érdekei nemcsak, hogy nem állnak ellentétben a békeszerető népek érdekeivel, hanem ellenkezőleg, egy- gyéforrnak azokkal. (Viharos taps.) Ami a Szovjetuniót illeti — annak érdekei egyáltalán nem különíthetők el az egész világ békéjének ügyétől.

Érthető, hogy pártunk nem maradhat a testvérpártok adósa és a maga részéről is ráadjon megyénkben í-s a politika: nevelésnek, a párttagság

zébe vette a hatalmat, s miután reális intézkedéseket telt a kapitalista és földesúri elnyomás megszűnte é éré — a tesívérpártok képviselői pártunk bátorsága és sikerei feletti elragadtatásukban a világ forradalmi és munkásmozgalmának „rchatnbrigádja” névvel illették pántunkat. Ezzel azt a remén;ükét fejezték ki, hogy a „rohambrigád” sikerei megkönnyítik a kapi- taTzmus jármában sínylődő népek helyzetét. Ügy gondolom, hogy pártunk igazolta ezeket a reményeket, különösen a második világháború idején, amikor a Szovjetunió szétzúzta a német és japán fasiszta zsarnokságot, megszabadította Európa és Ázsia népeit a fasiszta rabszolgaság veszélyétől. (Viharos taps.)

Ezt a megtisztelő szerepet természetesen igen nehéz volt

segítsék, el.enorizzék az alap- szervezetek munká ját, az alap- szervezetek vezetői pedig bátran kiérjenek segítséget, ha bámr’ven nehézségük van a pártoktatási munka területén.

Most, amikor Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyarországig új „roham- brigádok” jelentek meg a népi demokratikus országok képében — most könnyebbé vált pártunk harca és vidámabban folyik a munka. (Viharos, hosszantartó taps.)

Különös figyelmet érdemelnek azok a kommunista, demokratikus, vagy munkás-pa- rasztpártok, amelyek még nem jutottak hata'omra és amelyek továbbra is a burzsoázia drákói törvényeinek igája alatt dolgoznak. Nekik természetesen nehezebb dolguk van. De mégsem olyan nehéz a munkájuk, mint amilyen a mienk — orosz kommunistáké — volt a cárizmus idején, nvdőn a legcsekélyebb előrehaladást is a legsúlyosabb bűncse'ekménynek nyilvánították. Az orosz kommunisták azonban állták a sarat, nem rettentek meg a nehézségektől és kivívták a győzelmet. Ugyanígy lesz ezekkel a pántokkal is.

Mért nem lesz mégsem olyan nehéz e pártok dolga, mint a cári korszak orosz kommunistáié volt?

Először is azért, mert a harcnak és sikereknek o'yan példái vannak szemük előtt, amilyenek a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban láthatók. Következésképpen tanulhatnak ezeknek az országoknak hibáiból és sikereiből és ezzel megkőny- nyíthetik munkájukat.

Adásodszor azért, meri maga a burzsoázia — a felszabadító mozgalom fő ellensége — más lett, jelentősen megváltozott, reakciósabbá vált, elvesztette kapcsolatait a néppel és ezzel meggyengítette önmagát. Érthető, hogy ennek a körülménynek szintén meg kell könnyítenie a forradalmi és demokratikus pártok munkáját. (Viharos taps.l

Á burzsoázia ezelőtt megengedte magának a szabadel- vűsködést. véde!m?zte a burmereteik növelésével is járuljanak hozzá, hogy országunk valójában a. szocializmus építésének, a béke védelmének „rohambrigádja” legyen.

betölteni, amg a „rohambrigád” egyesegvediil állott és amíg ezt az élenjáró szerepet úgyszólván egymagának kellett betöltenie. De ez már a múlté. Most egészen másként áll a dolog.

zsoá-d-mokrattkus szabadság- jogokat és ezzel népszerűvé tette magát a nép körében. A szabadelvűségnek most már nyoma sincs. N’ncs már meg az úgynevezett „személyes szabadság” — csak annak a

(Folytatás a 2. oldalon.)

mogatnia kell őket, valamint népeiket a felszabadulásért vívott harcukban, a béke megőrzéséért vívott harcukban. Közismert, hogy pártunk így is jár el. (Viharos taps.) M'ittán pártunk 1917-ben kea funkcionáriusok és párttitkárok érisók meg, hogy a DISZ-oktatás leih anyagolásával saját maguk alatt vágják el a. fát, saját munkájuk sikeres elvégzését nehezítik meg.

A DISZ-szervezetek oktatásáért a pártbizottságok, a pártalapszervezetek felelősek. Fel kelj számolni minden területen azt a közömbösséget, erneiv epves helveken a DISZ-fiata!ok oktatása iránt megmutatkozik.

Az SZKP XIX. kongresz- szusának útmutatásai, anyagának alapos fe'dolgozása. újabb lendületet kell, hogv

is. A párttagok példamutatása a tanulásban nagyban elősegíti, hogy a tanulástól eddig húzódozó, távolmaradt do’gőzök százai megszeressék a tanu'.á sf, hogy síívesen vegyenek részt a politikai iskolák foglalkozásain. A pártbizottságok, pártszervezetek vezetőségéi harcoljanak következetesen a . tanulási fegye'em megszilárdításáért, ne tűrjék egy pillanatra sem a tanulás lebecsülését, vonják felelősségre azokat, akik példamutatás helyett elhanyagolják magúik vagy a hozzá kik beosztott dolgozók politikai nevelését.

A járási, városi pártbizottságok a jövőben még jobban

| Az állandó ellenőrzéses rendszeres segítés a pártbizottságok részéről az alapszervezetek felé, az egyik biztositéka annak, hogy a párt- és a DISZ-oktatás a mi megyénkben is újabb sikereket és eredményeket hozzon.

Sztálin elvtárs az SZKP XIX. kongresszusán mondotta: .Most, amikor Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyarországig új „roham- brigádok” jelentek meg a népi demokratikus országok képében — most könnyebbé vált pártiunk harca és vidámabban folyik a munka.” A nógrád- megvei kommunistáknak az a feladata,-, hogy elmélet: tudásuk, marxis ‘a-leninlsta isis megtörténik,

DISZ-nek kiképzett; marxista-leninista képzésének.

adják át Minden kommunista vezető elvből kiindulva, és párttag érezze, hogy fele- a DISZ lős nemcsak saját maga. hanem dolgozótársai tanulásáért