Szabad Nógrád. 1952. szeptember (8. évfolyam. 71-78. szám)
1952-09-20 / 76. szám
1952 szeptember 20. 3 SZABAD Őrhalom múltja és jelene CIKKEINK NYOMÁN: Leváltották a törvényeket semmibevevő hollókői tanácselnököt Orhalom egy ipolymenti magyar kisközség. Az utas, aki elmegy mellette a Salgótarján — budapesti országúton. azt hiszi, hogy csak annyiból áll az egész község, ahány ház a főúttól látszik, pedig nem így van. A községnek több mint 1300 lakosa van. A múltban gyakran összeállították a vármegyék történetét, monográfiáját. De ezekben az egyszerű dolgozó emberekről, a dolgozó parasztságról egy szó sem esett, legfeljebb csak olyan formában, mint ahogy az 1911 -es monográfiában, hogy me;ylkévben hány adóköteles ház volt a községben és mint ahogy Örhalomró! megemlékezik ez a kimutatás: „1873-ban ko'era pusztította el lakosait”. Egy község története a múltban csak annyit jelentett, hogy megírták, melyik évben melyik földesúr birtokában volt a község. „1665-ben Kohári István özvegye, született Balassa Judit birtokában találjuk”, — írja többek között ez a történet és azután sorolja tovább, hogy melyik évben, melyik íöldesúrnák gürcöltek a dolgozó parasztok. Bár erről egy szót sem ir. de az már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy sein Kohári István özvegye, sem gróf Majláth Géza. sem gróf Forgách József örökösei, vagy a későbbi földesurak. a pekáriak és a többiek nem művelték maguk azt a földet, amiből fényűző módon éltek. A felszabadulás előtt at község lakosainak jórésze vagy állandó cseléd, vagy részes arató volt az úri földeken. A felszabadulás után a parasztságé lett az a föld, amit addig is ő művelt ugyan, de nem ő látta! hasznát. Azóta sokat változott a falu élete. Az újonnan földhöz juttatottak örömmel kezdtek dolgozni földjükön, évről évre gazdagabb lett a falu lakóinak élete. Az egész falué, ha nagy egészében nézzük. Bevezették az utcai világítást, nagyot nőtt a szövetkezeti bolt és 'kocsma forgalma, több mint 20. ház.épült a felszabadulás óta,„most* készül a kultúr- ház. rövidesen mozit kap a község. A szövetkezeti boltban 1946 óta 38 darab szép zománcozott tűzhelyét vettek at dolgozó parasztok. 36 kerékpárt, 14 rádiót. Ezeket a dolgokat azelőtt legfeljebb csak a falu legmódosahbja vásárolta. Ma évről évre több lábbelit, ruhát vásárolnak. de a megnövekedett fogyasztást le sem lehet teljesen mérni a községi bolt forgalmán, hiszen ruhafélét, lábbelit. rádiót, kerékpárt é< még sok minden mást a közeli Balassagyarmaton vásárolnak. A cukor-, a szappanfogyasztás több mint 100 százalékkal nőtt az utóbbi években. Ezt a képet látjuk, ha nagy egészében nézzük a községet. A múltban is a föld gazdáiról emlékeztek meg, az ő életüket írták le, akik a községek történetét vizsgálják. Mi is ezt tesszük, csak éppen most mások a föld gazdái. Míg azelőtt 500, meg 1000 hold volt egy család birtokában, és nekik dolgozott az egész község, most azok a gazdái ezeknek a földeknek, akik mindig csak megművelték. Az ő egyéni életüket nézzük meg' most, mit változott a felszabadulás óta. Vegyük csak Fábián András családját. A felszabadulás előtt nagyon szegények voltak, mindig mások ’jólétéért- robotoltak. A falu legszegényebbjei közé tartoztak, azok közé, akik még csak nem is álmodhattak arról, —- ha akármilyen tehetséges is volt a gyermekük —, hogy taníttassák. A felszabadulás után földet kaptak, egyre jobban éltek, és mikor legnagyobb lányuk elvégezte a VIII. általánost, aizt mondták neki az iskolában, hogy menjen és tanuljon tovább, államunk ma ingyen taníttatja a munkások és parasztok gyerekeit. Amikor a községben meghallották, hogy Fábián András lánya gimnáziumba megy, sokán el sem akarták hinni. „Hogy járhatna egy ilyen szegénv lány gimnáziumba” .— mondták sokan olyanok, akik még mindjg nem látták világosan, hogy ma más világ van. Es a kis Fábián Ilonka ma gond nélkül tanul a balas- sia gy a rma t i g iiminá z i u mb a ni Hegedűs Ferencbői sem lett volna katonatiszt a múltban. Már 12 éves korában uraknál A Magyar Népköztársaság Miniszter Tanácsa és a Magyar Dolgozók Portja Központi Vezetősége határozatot hozott az állattenyésztés- és a takarmány termelés fejlesztéséről az 1952/54. években. A határozat már formájában is kifejezésre juttatja az állattenyésztés kiemelkedő népgazdasági jelentőségét. ..... Ez a határozat nagy arányú és sok oldalú célt tűz ki országunk állattenyésztése terén. Megszabja, hogy 1954 év végéig az ország állatállományát állat fajonkint 8—62 százalékkal kel! növelni és ezen belül a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban egyes állat fajoknál kétszeresére, másoknál .3—4 szeresére. A termelőszövetkezetek baromfi tenyészeteiben pedig 14 szeresére kell emelni.' A határozat komoly hiányosságokra is rámutat. Ezeknek legfőbb oka az, hogy mezőgazdaságunk dolgozóinak még csak egy része értette meg Rákosi elvtárs útmutatását: „Intenzim belterjes á la’itenyész- tés nékiil nincs belterjes mező- gazdaság.“ A határozat feszített, de reális tervet tűz ki állattenyésztésünk elé, s a párt és az állami vezetés együttes súlyává’ cselédeskedett, mindig csak annyiuk volt, amennyit megettek, az is csak szűkösen, ruhából is csak a legszükségesebb volt. Ma demokratjkus hadseregünk egyik tisztje, aki egy percre sem felejti el, hogy népi demokráciánk milyen nagy változást hozott a dolgozók életében. Nagyon elégedett az élet fordulásával Nagy Ferenc csai- ládja is. „Éltünk mink azelőtt is — mondja az idős Nagy r.éni —, csak hát élni sokféleképpen lehet. Azelőtt éppen csak hogy éltünk, részes aratók voltunk, magunknak is volt két hold földünk, így aztán a ke nyer az csak megvolt, de látja,.lelkem, ezt a szép házat már 1948-ban vettünk, meg ezt a szép bútort is” — mutat körül a lakásban*. Gyönyörű ez a konyhaszekrény, — dicsérjük —, ilyet még manapság is ritkán lát a*z ember. „Ezt az öregeim vette Pesten, ezt a konyhabútort — mondja büszkén. — Megmond' tűk neki, hogy nagyon szépet hozzon, ne sajnálja érte a pénzt, no aztán elhozta a legszebbet, ami Pesten volt. Az összes boltokat végigjártál, mire ezt kiválasztotta. Tudja, kedves, nagyon sok mindent vásárol most a magunkfajta egyszerű parasztember, amit azelőtt csak az urak vehettek meg. Tudjuk mink azt, liogv a párt. Rákos] elvtárs nélkül, a felszabadulás nélkül, nem vál teszi törvénnyé, feltételnül teljesítendő kötelességgé, hogy ezt a tervet minden -körülmények között teljesítsük, országunk népét az állattenyésztés termékeivel növekvő mennyiségben, az eddiginél jóval nagyobb mértékben lássuk el. A takarmány biztosítása állattenyésztési tervünk teljesítésének legfőbb kérdése. A tarta-* tékáink még az ide-i ’termésviszonyok között is bőséges. A silózás mind szélesebb körű ai,- ikalmazása, a gabonafélék szalmájának feltárása és felhasználása, az őszi legeltetés kiterjesztése, s általában a takarékos takarmány felhasználása biztosítja azt, hogy veszteség nélkül, és a termelékenység csökkenése nélkül kitel elteljük á; latál iományunkat. Van azonban egy másik követelménye is állatállományunk növelésének, amire szintén nyomatékosan felhívja a figyelmünket a határozat. Ez pedig: megakadályozni az állatállomány szándékos csökkentését, elsősorban az állatállományunkat elherdáló kulákok esetében és mindenütt, ahol ilyen törekvés fellépne. Most a szűkösebb takarmány helyzetben különösen ébernek keli lennünk, és szembe kell szál Inunk minden olyan törekvéssel, amely könynogrXk ■— tozotf volna; a mi életünk semmit." Sorolhatnánk még sok olyan családot, akiknek az életében, a* gyermekeik életében óriási változást hozott a felszabadulás. Badó Ignácék, akik pár hold földecskéjükön igen szűkösen tengődtek a múltban, ma összehasonlíthatatlanul jobban élnek), emellett a fiuk Budapesten tanul az egyetemen. „Bizony a mi fiatalkorunk, meg a gyerekeink élete között olyan n*a*gy különbség van, hogy szinte el sem lehet hinni — mondja Csordás Já- nosné —, akinek hat gyermeke van és ezek közül az egyik fiú államügyész, a másik katonatiszt. a harmadik pedig most tanul repülőtiszti iskolán. Nem kivétel az 6 sorsuk, ez jellemzi ma egész életünket: a munkások és parasztok legjobbjai legtelietségesebbiei vezetik ma az országot, ők vannak néphadseregünk élén, ők tanulnak az egyetemeken, övék a földek, a gyárak minden terméke, ezernyi formában kapják vissza, amit az államnak kölcsön adtak. A becsületesen befizetett adó, a jól megművelt jói.termő föld. a begyűjtés teljesítése, az ál,ami kölcsön jegyzéskor az államnak nyújtott kölcsönök mind, min*d a dolgozó nép életét teszik szebbé, a jövőjüket még boldogabbá, békés életünket segítik megvédeni. nyeiműen szabadulni akar az állatállományától — holott a takarmánytartalékok fáradhatatlan föltárásával és a takarmány takarékos felhasználásával nincs országunkban olyan falu, vagy gazdaság, ahol az áltatok takarmányozását biztosítani ne lehetne. Ki mondja a határozat, hogy közös állattenyésztés gyarapítására az, állam továbbra is hosszúlejáratú hitelt ad a termelőszövetkezetek részére és — az alapszabály által megszabott kereteken belül — ugyancsak segítséget nyújt a háztáji állatállomány fejlesztéséhez le. Sokoldalúan támogatja a határozat az egyéni gazdálkodók állattenyésztésének fejlesztését is: tenyésztési szerződés kötésével, jó minőségű apaállatok biztosításával, új termelékenyebb fajták terjesztésével a ’egfejiettebb állattenyésztő községekről való különleges gondoskodással, A határozat nagy erejű fegyver az állattenyésztés minden dolgozójának kezében. Segítségével sikeresen kifogjuk vívni a határozatban kitűzött hatalmas terv megvalósítását. (Részletek Erdei Ferenc szeptember 18-án a Szabad Népben megjelent cikkéből.) Az állami begyűjtési terv végrehajtása a tanács fe'adata. E munkát az egyre éleződő falusi osztályharc közepette kell végrehajtani tanácsainknak Az osztályharc élesedik és élesedni is fog, mert a szocializmus építésének időszakában az ellenség egyre szőkébb területre szorul és egyre e'keseredettebben védekezik. Ugyan akkor a nemzetközi reakció, a nyugati imperializmus mozgósítja itthon megmaradt erőit. Ilyen viszonyok között nem szabad tűrnünk, a lazulást, hanyagságot, ilyen viszonyok között az eddiginél sokkal keményebben keli fellépni minden fe- gyelmezet'enség, megalkuvás, pártszerűtlenség ellen. Harcedzett káderokra, tanácselnökökre, titkárokra van szükség, akik szakmailag és politikailag a helyzet magaslatán vannak, s minden esetben áldozatvái'alás- sal és fegyelemmel végre tud. ják hajtani pártunk politikáját, államunk rendékezéseit. Megyénkben a tapaszta'at azt mutatja, hogy az a tanácselnök, vagy titkár, aki elhanyagolja politikai színvonalának állandó emelését, s nem törődik többé mozgalmunk távlataivá*', elke. rülhetelenül elszakad az élettől. Az ilyen tanácselnök elvtelenné válik, vakon végzi munkáját, nyárspo'gárrá lesz, s végül az opportunizmus bűzös mocsarába sülyed. Ilyen emberré vált Gondos János a hollókői tanács elnöke. Az ilyfen elvtelen embert minden nehézség nélkül behálóz az osztályellenség. S, behálózta Gondos Jánost is. Miben jutott ez kifejezésre? Bírósági tárgyalás alkalmaival mentővalíomást tett Szabó Elek- Hollókői kulák mellett. Hatósági közegeket a tanácselnök meggátolta abban, hogy a tarlóhántást és másodvetésf szabotáló kulákokkal szemben a bírósági eljárást megindítsák. Gondos János rothadt opportunista magatartása oda fajult, hogy Nagy Ferenc kulák gabonabeadási kötelezettségét nagymértékben csökkentette. Nagy Ferenc kulákot a VB titkár 730 kilogramm kenyérgabona raktárba való szállításra kötelezte. Gondos János elnök másnap utasította, a terménygyüjtőt, hogy a kulák gabonájából 350 kilogrammot tartson visszia a többit pedig adja vissza a kuláknak. Ezt a mennyiséget a kulák el is szállította. Ez is miF tatja, hogy Gondos János tanácselnök kulákvédő politikát folytatott. Mindezeken túlmenő. leg súlyosan megsértette az állami begyűjtési törvényt. A begyűjtést szabotálókra nem vetette ki a kártérítést. Ahol csak tehette gátolta a helyszíni elszámoltatásokat. Semmibe vette a jogszabályo. kát és a felsőbb szervek általános érvényű rendelkezéseit. így nem csoda, ha a község nem tett eleget az állam iránti kötelezettségének. Az 1952/53* gazdasági évre szóló első negyedévi tervre, sertésből még egy dekát sem adott be a község. Mindezért a szécsényi járási tanács végrehajtó bizottsága Gondos János hollókői VB elnököt állásából azonnali hatállyal elbocsátotta. A dolgozó nép, a munkásosztály bizalmával visz*. szaélő tanácselnök elnyerte méltó büntetését. Azonban súlyos hibát követne el a járási tanács végrehajtó bizottsága ha azt gondolná, hogy az elbocsátással megoldódnak a pro-* blémák. Nem! Nem oldódnak meg! A hollókői tanács élére olyan vezető beállítása szükséges, aki megérti pártunk politikai vonalát, magáévá teszi aztj aki meg tudja valósítani a gyakorlatban, ' s felelősséget tud vállalni érte, védelmezni tudja, és küzdeni tud érte, aki a harcban könyörtelen a nép ellenségeivel, legfőbb osztályellenségünkkel a kulákka.1 szemben! A hollókői tanács akkor lesz a munkásosztály erős politikai támaszpontja a falunak, ha a helyi pártszervezet vezetésével a szervezett szegényparasztságra támaszkodik. A járási tanács végrehajtó bizottságának is tudnia kell, hogy a hollókői tanácsot megszilárdítani, a középparasztság ingadozását megszüntetni vagy legalább is csökkenteni csak úgy lehet, ha fokozott figyelemmel, s több munkát fordítanak a szegényparasztság szervezésére és felvilágosítására. • Lapunk már hónapokkal ezelőtt felvetette a hollókői tanácselnök opportunista magatartását. Hogy a nép bizalmával visszaélő tanácselnök leváltása ily hosszú idő múltán történt meg, az elsősorhan a járási pártbizottság, a járási tanács fogyatékos munkájáról tanúskodik. A llatlenyésztésünk fej lesztésének nagyszerű terve A nyolc csalod alig várta, hogy kitavaszodjon, hogy belekósio hassanak az újmódi közös munkába. Addig is a hosszú téli estéket az alapszabály tanulmányozásával töltötték el. Ebből tudták meg, milyen óriási a különbség a tszcs közös munkája, s a prónai-féle „közösség” között. Tavasszal 80 holdon kezdték meg a munkát. A fiatat tapasztalatlan csoport első lépései bizonytalanok voltaké Amint a csoportelnök is elmondja: „Nehéz vak beleszokni az újfajta munkába ’. 1950-ben aszályos ev volt. Lazák.vottak a gabonaszemek, a fejlődésnek induló kukoricaiiltet- vénv elvesztette üde, zöld színét, s a növények levelei összescdródJak. .Seninii remény nem volt arra, hogy az ültetvényről szép csöveket tördeljen le a csoport. Amikpr a tagok így látták első évi munkájuk eredményét, elszorult a szívük. — „Nem lesz termésünk” — mondogatták többen. Mások azért zúgolódtak, hogy „miért kellett szövetkezni”. Egyre többen beszéltek arról tanácstalanul, nem lenne-e jobb újból egyénileg gazdálkodni”. E sokféle nézetet, a csoport kommunistái terelték helves irányba. A kommunisták adtak erőt, s bátorságot a csoport további munkájához. Pártunk és államunk édes gyermekének tekinti , a dolgozó: parasztság szövetkezeti mozgalmát. Ezért heúícsák gépekkel, hanem állami kölcsönökkel is segíti a csoportokat, s azoknak fejlődését. Nyolcezer forint áthidalási kölcsönt juttatott a vTágospusztaiaknak is. A tagok érezték, hogy a nehézségek leküzdésében niuÄ gazdag é csenek egyedül. Csaportgyülésen megfogadtak valamennyien, hogy az állam segítségére még kitartóbb, lelkesebb munkával, vála*szolnak. Újabb állami segítséget kaptak. 10 darab fejőstehén, öt darab üszőborjú érkezett a csoport részére. Ifjabb Gyenes Imrének, — ki a csoport párttitkára volt, — nagyszerű ötlete támadt. Az egyik este a következő szavakkal fordult a tagság felé.-*> — A volt uraság is foglalkozott állattartással, ebből csinálta a legtöbb pénzt, még a gabona sem fizetett úgy,... mi lenne, ha mi is áttérnénk állattenyésztésre? Nagyobb lesz a jövedelmünk ...! Ha a gabona nem sikerül, ha elviszi az aszály, az állattenyésztés pótolja a kárt. Meg aztán a közmondás is azt tartja: „Sok állat, sok trágya, sok trágya. sok gabona". A pari titkár javaslatát elfogadták. Nemsokkal később egy apaállattal és egy sertéstörzs- zse! lett gazdagabb a csoport. Ügyesen össze- táko.tak egy sertéskutricát. Ifj. Gyenes Imre lett az állattenyésztési brigádvezető. Minden idejét az áliafok mellett töltötte. Azok takarmányát mindég maga állította össze. A gondos mun'kánr.k meg is lett a gyümölcse. A sertés- fözs első fialási átlaga 6.5 lett. Nagy volt az öröm a csoporttagök körében. Ez nem is csoda, mert hiszen az első fialási eredmény felülmúlta a volt prónai uradalom öreg anyaserté- seinek fialási átlagát. (4.5) A csoport malacai járás szerte híressé váltak. A csoport a malacokból 30 darabot törzskönyvezett tovább,szálét útján... paritás céljából. Most kezdődött meg csak igazán az aranybánya kiaknázása., A malacok közül 30 darabot eladtak és 60 darabot hizlalásra fogtak. „Sok pénzt kapunk érte”, — mondogatták a tagok bizakodóan,, Hathónapi hizlalás után — 9 hónapos 'korukra, — 130—-140 kilogrammos hízási átlagsúlyt értek el. Amikor a hízók értékesítéséről határoztak ezeket mondotta a párttitkár: „Első feladatunk az állammal szembeni kötelesség teljesítése. Nem nézhetjük fejőstehénnek az államot. Mi rajtunk is segített, mi is segítünk az á lamon.” A párttitkár szava nagy helyeslésre talált a tagság körében. így a csoport'hízóból 1951/52 gazdasági évre 160, míg 1952/53 gazdasági félévre, ugyancsak 160 százalékra teljesítette begyűjtési tervét'. A megmaradó 22 darab hízót a csoport szabadpiacon értékesítette. Ezáltal 56.000 forint nyersjövedoiem-hez jutott a csoport. Azóta már sokan forduítak Gyenes Imre állattenyésztési brigádvezetőhöz, hogy mondja el. milyen módszert alkalmazott a sertéshízfolás terén. Ifj. Gye'nes Imre nem fukarkodik a válasszal. „Az első két hónapiban napi kétszeri etetésre darabonként kaptak sertéseink 70 deka korpát, 25 deka iucernadarát 10 dkg olajpogácsát, 3 dkg. fuiort és 2 dkg marhasót. A második kéthónapban már 75 dkg. korpát, 75 dkg. kukorioadarát, 10 dkg. olajpogácsát, 2 dkg. marhasót és zöldiucernát amennyit csak meg tudnak enni. A harmadik kéthónapban csak tisztán há-rarra és félkiló kukoricát kaptak kétszer napórata.” Ennyiből állt Gyenes Imre hizialási mó*dtsz*e*re. A termelőcsoport tagsága nagyon fogékony az új iránt. Már a sertéshízlalásnál meggyőződtek arról, hogy az új, haladó állattenyésztési módszer alkalmazása több jövedelemhez juttatja a tagságot. Ezért minden új módszer iránt érdeklődnek, s minden alkalmat megragadnak arra, hogy ezeket a gyakorlatban alkalmazva gyümölcsöztetni tudják saját részükre is. Szép tehenészete van a csoportnak, Kezdetben régimódlan takarmányozták az állatokat. Minden tehén egyforma „porciót” kapott. Ez a módszer kevés tejet biztosított. A íejési átlag csupán 3.5 liter volt. így nem volt gazdaságps a tehenészet. Gondosan tanulmányozták a szovjet mezőgazdaság nagyüzemű termelés tehéntartási módszereit és lelkes, szívós munkával sok szeretettel hozzáfogtak rendre, lépésről-lépésre azok megvalósításához. Bevezették a tehenek érdemszerinti takarmányozását. Az egyedi takarmányozás, a napi kétszeri fejés eredményeként a fejési átlag napi 6 literre emelkedett. A lelkes állattenyésztők nem elégedtek meg ezekkel az eredményekkel. Több tejet akartak. Az a céljuk, hogy a több lejből könnyebben tudják teljesíteni a tejbeadási tervet. ezenkívül akár tej, akár jeldogozott vaj formájában nagymennyiségű tejtermékei is tudjanak a szabadpiacon értékesíteni. (Folyta juk)
