Szabad Nógrád. 1952. augusztus (8. évfolyam. 62-70. szám)

1952-08-09 / 64. szám

A propagandisták megtisztelő feladata Élenjáró dolgozók és műszaki vezetők közösen harcolnak az adott szó megvalósításáért a p ál völgyi bányában Fordulat Egyiptomban M D P NÓG RÁDMEGY El PÁRTB I ZOTTSÁG Á N A K LAPJA Vili. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 1952 AUGUSZTUS 9. Köszöntjük vasutasainkat a második vasutasnapon, az őszi forgalom kezdetén Ategyénk' dolgozó népe büszke öröm­mel tekint augusztus 10-re, amikor a vasút dolgozóival együtt másodízben ünnepelhetik a magyar vasutasnapot. Az ipari és mezőgazdasági dolgozók nagyra becsülik a vasúti dolgozóknak azt a hősies küzdelmét, amit 1945-től kezdve a mai napig végeztek. A háború befejezése előtt, a hitleri borda eszeveszett menekülésével egy- időben, mint az egész országban, me­gyénkben is tönkretették a vasútihá- lózatót, a mozdonyok, teher- és sze­mélyszállítókocsik sokaságát és fel­robbantották megyénk vasúti hídjai­nak jelentős részét. A kilátástalan közlekedés ellenére minden erejüket megfeszítve, áldoza­tos munkával harcoltak vasúti dolgo­zóink. hogy bár lerombolt, de a né­met fasisztáktól megtisztított hazánk­ban az üzemek, városok és falvak dol­gozóinak szükségletei biztosítva legye­nek. A kisebb hibáktól eltekintve, ezt a feladatot meg is oldották, bár a gazdasági élet egyetlen területén sem volt olyan súlyos a háború pusztítása, mint a közlekedésnél. A tömegével fel­perzselt és felrobbantott vasúti kocsi, a nyugatra szállított magyar szerelvé­nyek kiestek a forgalomból és ez a szörnyű valóság kemény feladatok elé állította vasutasainkat. Dolgozó népünk még élénken emlé­kezik arra, amikor a hiányos szerel­vények végett a vasúti kocsik teteje is tele volt utasokkal, amikor nyitott kocsikban sokszor száz, vagy ennél több kilométert kellett megtenniük egy- egy cél eléréséhez. Siralmas és egész­ségtelen állapot volt, amibe a náci rablóbanda sodorta hazánk békés la­kosságát. A magyar vasutasok azon­ban pártunkat és Rákosi elvtársat kö­vetve megtalálták a kivezető utat. A gyárak és üzemek részére viszonylag időben biztosították a szükséges nyersanyagokat. Ennek következtében a felrobbantott vasúti sinek helyett hamarosan új sínpárok, az összeégett vasúti kocsik helyett új, modern ko­csik tömegei biztosították az ország eleven gazdasági életének kialakulá­sát. Ezeknek a kemény harcoknak te­vékeny részesei a mi megyénk vas­utas dolgozói. Áldozatos munkával épí­tették újjá megyénk közlekedési háló­zatát és egyre élénkebb forgalommal segítették sikerre az újjáépítés nehéz éveit. Népköztársaságunk minisztertanácsa a vasúti dolgozók hősies, önfeláldozó munkáját látva, határozatot hozott, amelyben kimondja, hogy minden év augusztus második vasárnapja a ma­gyar vasutasok napja. A miniszter- tanácsnak ez a határozata a vasúti dolgozók megbecsülését jelenti, de egyben magyarázatot ad arra is, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonít az állami tervek végrehajtásánál vasúti dolgozóink munkájának. Ötéves tervünk sikere nem kis mér­tékben függ attól, hogy a vasút dol­gozói milyen ütemben szállítják az üzemek és gyárak részére szükséges nyersanyagokat. Különösen most, öt­éves tervünk döntő évében, amikor a megnövekedett beruházások a termelés további fokozását vonták maguk után. Ezenkívül a vasipari termelés alap­anyagának, a szén kitermelésének ütemé is függvénye a vasúti szállí­tásnak, Az, hogy a megrakott csillé­ket a szénosztályozók milyen ütemben tudják kiüríteni, attól függ, hogy ré­szükre biztosítva van-e a szükséges teherkocsimennyiség. Elválaszthatatlan tehát a gyárak és bányák sikere a vasúti szállítás sikerétől. A második vasutasnappal egyidőben megkezdődik az őszi csúcsforgalom, amikor az ipari nyersanyagok és ter- melvények szállításán kívül mező- gazdasági termények továbbítását is biztosítani kell. Ennek a megnöveke­dett szállítási feladatnak a lebonyolí­tása minden eddiginél nagyobb gon­dot1 és munkát követel vasutasainktól. Most különösen, amikor az amerikai zsoldban álló balkáni háborús gyújto­gatok katonai blokkot akarnak létre­hozni Délkeiet-Európa népeinek bé­kéje ellen. A háborús provokátorok nem nézik jó szemmel dolgozó né­pünk békés fejlődését, azt, hogy új, modern gyárak tömegei, munkáslaká­sok, kultúrotthonok és iskolák soka­sága emelkedik ki napról napra a földből és a dolgozók millióiban egy­re jobban megerősödik a béke és sza­badság iránti szeretet. Vasutasaink most az őszi csúcsfor­galomra készülnek fel, mert tudják, hogy ennek sikeres lebonyolításával csapást mérnek a háborús provokáto­rokra, tovább erősödik hazánk, s ben­ne egyre szebb és jobb lesz dolgozó népünk élete. Salgótarján vasutas dolgozói már hetekkel ezelőtt értékes felajánlásokat tettek a csúcsforgalom sikere érdekében. Fogadalmat tettek a kocsifordulók idejének leszorítására, az 500 kilométeres és a 2000 tonnás moz­galom további kiszélesítésére, ezenkí­vül az átlagos rakodási idő csök­kentése is szerepel vállalásukban. Sal­gótarjánban az állomás és a fűtőház minden egyes dolgozója tett egyéni felajánlást. A vállalt kötelezettségeket kemény, határozott tettekkel váltják valóra. Balogh János pénztáros 153, Gyetvai András raktárnok 130, Szabó Péter lakatos 140 százalékot ért el. Kemény Sándor tiszt forgalmi szol­gálattevő és brigádja vonatforgalmi tervét 111 százalékra teljesítette. De hasonló lelkesedéssel teljesítik foga­dalmukat a pásztói, balassagyarmati és a többi vasútállomások dolgozói is. A pásztói vasútállomás árupénztár­noka, Sándor Pál elvtárs levélben hívta fel a pásztói BELSPED vállalat dolgozóinak figyelmét: „A fuvaroztató vállalatok minden esetben tartsák szem előtt a tervszerű rakodások meg­szervezését — írja levelében —, mert a vasút részére nélkülözhetetlenül szükséges, hogy tájékozódjék a vár­ható szállítási feladatokról." Ilyen különös gonddal és előrelátással 'ké­szülnek vasutasaink a második vas­utasnap méltó megünneplésére, az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolí­tására. Mindez azért, mert szeretik hazájukat, szeretik a dolgozó népet. Újvári István politikai tiszt Balas­sagyarmatról ezeket írj at „Vasutas- dolgozók! Éberségre, helytállásra és a munkafegyelem további megszilár­dítására van szükség, . hogy vissza­verjük az ellenség mindenirányú tá­madását. Argusszemekkel figyel ben­nünket az ellenség, mert ismerik a vasút népgazdasági jelentőségét. Vi­gyáznunk kell minden lépésünkre, mert az ellenség felnagyítja hiányosságain­kat, amelyek még előfordulnak mun­kánkban, felhasznál minden alkalmat arra, hogy gálád terveit megvalósítsa, gátolja a vasút tervének teljesítését, balesetet idézzen elő, elégedetlenséget szítson a vasutas dolgozók között.". Helyes ez a figyelmeztetése, Újvári István elvlársnak és törekedni kell arra, hogy a meg meglévő hibákat a legrövidebb időn belül kiküszöböliük. Sokszor előfordul még a személy- vonatok késése, sőt ez az utóbbi idő­ben megnövekedett, mert helyenként nem hajtották végre a vállalt kötele­zettségeket. A vállalásoknak megfele­lően nem csökkentették egyes állomá­sokon a vonatok tartózkodási idejét. Ezzel sok időveszteséget okoztak a dolgozóknak munkába- és hazaszállí­tásának alkalmával. A személyvona­tok késlekedése a tehervonatok késé­sét is maga után vonta. Szükséges tehát, hogy a felelősségérzet minden egyes vasúti dolgozóra kiterjedjen. Mindenekelőtt meg kell javítani a különböző szolgálati ágak között az együttműködést és törekedni a válla­lások maradéktalan teljesítésére. Ezen a téren a vontatás dolgozóira is nagy felelősség hárul, hogy a mozdonyo­kat a legrövidebb időn belül hozzák ismét menetkész állapotba, a pálya- fenntartási dolgozók pedig gondos­kodjanak a vasúti pálya forgalombiz­tos állapotáról! Szép és nagy feladat az, ami vasúti dolgozóinkra hárul. Munkájuk sikeres elvégzésével egyidőben dolgozó né­pünk szeretete övezi őket. Munkájukat megbecsülik, nem az dönti ma már el beosztásukat, hogy milyen „haptá- kot” tudnak vágni a főnök úr előtt, hanem . az, milyen lelkiismeretesen, odaadóan végzik munkájukat. A dolgozó' nép államában egy na- pon születik a jó munka és a meg­becsülés, s most a második vasutas­nap alkalmával, amikor az őszi csúcs.- forgalom kezdetét veszi, együttes erő­vel kell harcolniok vasutasainknak, nagy nemzeti feladataink teljesíté- séért. A cséplés és a gabonabegyüjtés hírei rétsági járás és Tereske község a begyűjtési verseny elén A gabona-begyűjtési versenyben to­vábbra is a rétsági járás tartja az első he­lyet 65.4 százalékos eredményé­vel. Szorosan a nyomában van azonban a balassagyarmati járás 64.8 százalékkal. Harmadik a szécsényi, negyedik a pásztói, ötödik pedig a salgótarjáni járás. A községek közül nemrég még Ér- sekvadkert volt a megye legjobbja, azonban már több község megelőzte Tereske község dolgozó paraszt­Gyorsítsuk meg a cséplést, tegyük élővé a versenyt Megyénk területén a cséplés meg­gyorsítása egyik legfontosabb előfelté­tele, hogy a begyűjtés területén is jobb helyet biztosítson magának me­gyénk dolgozó parasztsága. Számos jélentés, levél számol be a cséplés te­rén elért eredményekről, hibákról. Csé- pány István elvtárs, a pásztói gépál­lomás DISZ-titkára írja: „Gépállomá­sunk július 31-ig cséplési tervét 33.3 jai 150 százalékra teljesítették az évi begyűjtési tervet. Megelőzte Érsekvadkertet Berkenye község is. Zagyvapálfalván, hogy meggyorsítsák a begyűjtés ütemét, felköszöntik a beadásban élenjáró dol­gozókat. Többek között felkeresték ifj Pilinyi Istvánt, aki beadási kötele­zettségét 148 százalékra teljesítette. A községi tanács Balázs Pálnak pedig vándorzászlót adott át, mert 187 százalékos eredményével • ő a község beadásban legjobban dol­gozó parasztja. százalékra teljesítette. Az elkövetke­zendő napok komoly munkál követel, nek tőlünk, hogy alkotmányunk ünne­pére befejezzük cséplési tervünket." A továbbiakban megírja, hogy a DISZ- tagok között folyó versenyben Juhász József halad az élen 59.3 százalékos tervteljesítéssel. Ök egyben a gépállomás legjobbjai is. Második Szappan Ferenc, majd Pisák István, Sándor József, Ra-cskó Ödön és Szlobodnyik Gyula következnek. A pásztói úttörők — mint Pápai Géza cséplési ellenőr írja — felköszöntik a legjobb cséplőmunkacsapatot. Kiss Ká­roly munkacsapata ennek hatására megfogadta, hogy napi tervüket a jö­vőben 140 százalékra fogják teljesí­teni. Természetesen a pásztói cséplőgépek munkája jobb lenne, ha a gépállomás a versenyről állandóan tájékoztatná a dolgozókat. „Így tehát a verseny nem tud kellő­képpen kialakulni" — írja Alapi Pál, akinek gépe 128 százalékos átlagtelje­sítménnyel dolgozik. A kétbodonyi állami gazdaságból arról érkezett jelentés, hogy 5-én be­fejezték a cséplést. A gazdaságban Zachar István 140 mázsás csép­lési tervét 230 százalékra teljesí­tette, Medgyesi Lajos pedig II0 helyett 180 mázsára. E traktorosok erőgépei éjjel tarló- hántást végeztek. Galgagután és Kis­ecset községben vasárnap is zúgtak a gépek. A községi pártszervezet és a tanács, valamint a dolgozó parasztok példamuta­tásának hatására a cséplőmunka­csapat tagjai is vállalták a va­sárnapi cséplést. Ezeken a napokon szép eredményeket értek el. Kohánka András karancsikeszi leve­lezőnk arról írt, hogy a gépállomás nem gondosan kijavított gépet küldött a községbe. Súlyosbítja még ezt, hogy a cséplőgépkezelőt sem oktatták ki megfelelően és így a gyakori, hosz- szú leállások sok időt rabolnak el. Mátraverebély községben is napo­kon keresztül szórta a pelyvába a szemet a gép és nem volt, aki segítsen rajta. Ugyanakkor benzinlámpát sem bizto­sítottak a traktor elindulásához, amely elég komoly kiesést okozott. Sóshartyánban 10 óra alatt 261 maisa gabonát csépeltek Bredjok-médsierrel A karancskeszi gépállomás Sóshartyánban dolgozó cséplőgépe a szerdai napon kezdett Brcdjuk-gyorscséplési módszerrel dolgozni. Lackó János vezeté­sével lelkes munkacsapat valósítja meg a gyorscséplés követelményeit. Szer­dán délután és csütörtökön délelőtt összesen 10 órát dolgoztak és ezalatt 264.75 q ősziárpát csépeltek el. Az eredményen fellelkesülve elhatározták, hogy augusztus 11-ig elvégzik a községben a cséplést és rövidesen elérik a 350 mázsás napi teljesítményt. Sajtóolvasás a cséplőgépnél A cséplési versenyt elindító Sallai cséplőmunkacsapat 30 vagőnos csép­lési tervét már teljesítette. Több mint 33 vagon gabonát csépeltek el és most segítségképpen áthúzattak Nagylóc községbe. Rajtuk kívül még 9 gép fejezte be cséplési tervét az érsekvadkerti gépállomáson. A LEGJOBB CSÉPLŐMÜNKACSAPAT H orpácson, a falu szélén cséplő­gép küzd a magasan tornyozott kazlakkal. Rados Ferenc, a cséplőgép vezetője ezen a napon már negyedszer állítja meg a gépet. — Nem megy és nem megy — mor­molja magában. A szalmázók a kalászokat nézik, amiben félig benne vannak a szemek. Drajkó Ferencné és Horváth Béláné törekezők egymásnak suttognak, aztán mind a ketten Rados felé fordulnak. — Itt az ellenség keze van. Miért állsz Rados, miért nem csinálsz va­lamit ezzel a géppel? Nem azért jöt­tünk ide, hogy itt álljunk ... Rados Ferencet mintha fejbeülötr ték volna, úgy állt egy helyben. Egy éve dolgozik már a vadkerti gépállo­máson és soha- nem volt az utolsók között. Most is jutalomképpen szaba­don választhatott a gépek közül. Le­hajtotta a fejét és indult a gép másik oldala felé. A csapat tagjai, mind a huszonötén rajta tartották szemüket. — A szíjtárcsa — nézett a dob ol­dalára — ez az oka mindennek ... Nagyobb a tárcsa és nincs meg a gép­nek a fordubatszárna. Ha kapnánk egy 280-as szíjtárcsát, nem lenne semmi baj... — Hát próbáljuk meg mégegyszer — mondja Gulyás Mária segédvezető. Helybenhagyják. Újra megindulnak, de hiába. A gépet megint le kellett állítani. Mikor a tanácselnöknő meg­jelent a- gépnél, Rados már remegett dühében. — Hát itt nagy hibát követtek el — mondta most már hangosan a tanács- einöknő. — En?... Nem!... Hiába mon­dom nekik — mutatott Rados Vad­kert felé, ahol a gépállomás van — nem adnak másikat. A tanácselnöknő ezeket csak menet­közben hallotta, elsietett, hogy tele­fonáljon a gépállomásra. D élután aztán kijöttek a gépállo­másról. — Miért nem adnak szíjtárcsát — tört ki belőle a- keserűség, amikor meghallotta, hogy Sailaiék.már a 220 mázsát is túlhaladták, ők meg itt álla­nak napi 50 mázsával. — Még a munkacsapat is azt hisz& hogy én nem akarok dolgozni. Rados nem szólt mégegyszer, arra gondolt, hogy nem most kellene már intézkedni. Még este is, amikor haza­felé ment, úgy érezte, hogy a kapuk alól mindenki őt figyeli. Nagysó- hajtva ült le az asztalhoz és úgy ahogy volt, porosán ette meg a vacso­rát. Éjszaka csak forgolódott. Állan­dóan azon járt a gondolata, hogy lesz-e tárcsa? Mert, ha nem... Szóval ő nem akar a megye szégyenévé lenni! Már hajnalban kint volt a gépnél, a segédvezetője őt is megelőzte. Ahogy ott beszélgetnek, motorkerékpár veri fel az út porát. Egyenesen a szérű felé tartott. — itt a tárcsa — kiáltotta, alig hogy megállt Rados magasra emelte a tárcsát, a segédvezető el is nevette magát és együtt nevetett velük az egész mun­kacsapat, mert, hogy már közben ők is megérkeztek. — A többiek hogy állnak? — kér­dezte Rados a motorostól szerelés közben. — Sallai már 220 mázsánál. 0 a megye legjobbja, a patakiak 190-nél, de azt mondják, hogy még ma el. érik a 220-at. — Mi is — vágta ki Rados — igaz, Pista bácsi? — szólt az etetője felé. Vitéz István csak annyit válaszolt, hogy majd meglátjuk. A falusi DISZ-szeroezetek fiataljai egyre többen ismerik fel, hogy a falu szocialista fejlődését gyorsító kormány- határozatok megvalósítását nékik is elő kell segíteniük. Ezt tették magu­kévá az erdőtarcsai DISZ-fiatalok, akik szombaton este hazajövet az üzemből határozatot hozlak arra, hogy pihenő­napjukat a termelőcsoport megsegíté­sével fogják eltölteni. Podonyi DISZ- I it kár elv társ jó szervező munkája folytán 13 DISZ-fiatal jelentkezett, hogy elősegíti a csoport cséplési mun­káját. A fiatalok szavát telt követte. Ahogy a zsírzás kész lett, Rados maga köré hív'a a munkacsapat tagjait. — Ha ti is úgy akarjátok, akkor behozhatjuk a lemaradást. Használ­junk ki minden időt... — Ha te ezt vállalod, akkor mi meg azt, hogy rajtunk nem fog múlni — ezt Mike István és Doksonyi István majdnem egyszerre mondták. A többiek is helyeseltek. — Na, akkor gyerünk! — volt a válasz és mindenki a helyére ment. A traktor-már melegen állt. Egyszer- kétszer meghajtották a lendítőkereket, aztán feldübörgött a gép... Aznap 180 mázsát értek el. M ásnap már alig hajnalodott, újra együtt voltaic Csúcsteljesít­ményre készültek. Ha valaki elfáradt, Imréné, a női brigád vezetője'-nótára gyújtott, Vitéz István, az etető pedig egyre inkább biztatta Radost, hogy fokozza a traktor ütemét. Este, amikor összeszámolták az eredményt, 225 mázsát mutatott. És másnap Rados Ferenc cséplőmunka- csapata megkapta a megye legjobb munkacsapatának járó vándorzászlót. Amikor a Lenin tszcs-ből a Kossuth szérűjére húzattak át, Rados büszkén vezette a gépet. Előtte a munkacsapat tagjai sorakoztak, élen a vándor­zászlóval. Valamennyien énekeltek... Amikor az új szérűn megindultak, megfogadták: „Elérik a 250 mázsát...” összefogva a tszcs fiataljaivallelkes munkájuk eredményeként vasárnap dél- előtt, 10 áráig 07 mázsa búzát csépel­tek el. A osép'ésnél részvevő öregebb tszcs-tagok nagy megelégedéssel nyi­latkoztak a fiatalok munkájáról. Megyénk DISZ-fiataljai elölt legyen példa az erdőtarcsai fiatalok bátor kezdeményezése. Alakítsanak ifi csép- löbrigádokat, s harcoljanak ök is a cséplési munkák gyors befejezéséért. Juhász Sándor megyei DlSZ-bizottság Az erdőtarcsai DÍSI-fiatalok 67 mázsa gabonát csépeltek el a tszcs-ben — Levél a szerkesztőséghez —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents