Szabad Nógrád. 1952. augusztus (8. évfolyam. 62-70. szám)

1952-08-16 / 66. szám

2 SZABAD IVOGRAD 1952 AUGUSZTUS 16. NEMZETKÖZI JEGYZETEK ,,A nép fel fog kelni...!” (Za Ljudsko Zmago, 1952 VIII. 6) Az elmúlt tanév végén a titóisták Igazi fasiszta módon léptek fel a maribori gimnázium tanárai és tanulói ellen. Először egész sor tanulót kidobtak a gimnáziumból, azután következett a letartóztatások hulláma. Mi vadította meg ennyire a titóistákat? Az igazság! Az igazság, amit olyan nyíltan és bátran megírtak a mariborí gimnázium tanulói dolgozataikban. Egy hetedik osztályos tanuló Prcsernröl, a nagy szlo­vén költőről, a szabadság szerelmeséről irt dolgozatot s a szlovén ftép boldog jövőjéről, a szláv testvériségről, a béké­ről és a népek közötti baráti megértésről, a hires költő témáiról. „Eddig Eresemnek egyetlen eszméje sem valósult meg: nálunk gyilkolásra tanítják az ifjúságot/" — kiált fel kese­rűen a dolgozat írója, majd így folytatja: „Ha politikusaink elgondolkoznak azon, hogy,.. milyen sok ország gyermekei tartoznak a szlávokhoz... talán abba­hagynák a rágalmak és hazugságok szórását szláv testvé­reinkre, az ellenségeskedést, amely szükségszerűen vezet az új háborúhoz ” A hatodik osztály diáklánya mély átérzéssel ir a nyomorról, amelyben a jugoszláv nép él és az erőszakról, amelyet a titóisták alkalmaznak a nép ellen. Egy hetedik osztályos diák a titóisla nevelésről irt, a 'visszataszító amerikai könyvekről, amelyekkel a titóisták meg akarják mérgezni az ifjúságot. „Hazugság — írja a ta­nuló —, amikor azt állítják, hogy ezek a könyvek a jobb életet mutatják nekünk, becsapnak bennünket ezek a köny­vek, mert csak azért tanítanak bennünket, hogy eltakarják elölünk az élet borzalmait, nevelnek bennünket ezek a köny­vek, de arra, hogy szolgák legyünk, ne pedig emberek.. Így és hasonló módon írtak a maribori tanulók. De mit vétettek a tanárok, hogy ugyanarra a sorsra ju­tottak, mint a tanulók? „Kitűnő” jeggyel osztályozták ezeket a dolgozatokat. Az ifjúságot igaz hazafiakká nevelték, hazájuk hü fiává és lá­nyává. Az igazság a szabad szláv testvérek, a haladás és szocializmus szeretetét. oltották beléjük. Az egyik nevelőről „bűnössége” bizonyítékául azt írták a titóista újságok, hogy „a hatalom intézkedéseit barbárnak és terroristának nevezte”, egy másik tanárról pedig azt. hogy „arról beszélt az ifjúságnak, hogy a nép fel fog kelni a titóista hatalom ellen”. Ezekre a nevelőkre és erre az ifjúságra joggal büszke a jugoszláv nép. Ebből az ifjúságból sohasem fognak tudni a titófasiszták hazaárulókat és imperialista zsoldosokat ne­velni. \ „V. I. Lenin“ villamos vízierőmű építkezései Romániában Anélkül, hogy bármit is el­veszítene régi és messzefőldon ismert szépségéből a Bistrita sziklás völgye, most csodálato­sabb és ragyogóbb, mint va­laha. Hatalmas hegyek között épül a V. I. Lenin villamos vízierömű, amely a Román Népköztársaság villamosítási tervének egyik legjelentő­sebb műve. Néhány év múlva egv hatalmas tó fog elterülni a hegyek tete­jén — Románia legnagyobb hegyi tava —, amelyből egy most épülő földalatti víziúton — alagúton — keresztül jut a víz a turbinákhoz, mintegy 50 mé­terre a víz szintje alatt. Két esztendővel ezelőtt ezen a vidéken csak néhány pásztor fordult meg, akik keresztülhaj tották nyájaikat' a legelőkőn. Alig két esztendő múltán a fo­lyó völgyének tájképe teljesen megváltozott. Valóságos harakváros nőtt ki a földből, utak, épületek, villanyvilágítás, üzletek, klu­bok létesültek. A pásztorok fiai ma a vízi-mű építői, az ország legtávolabbi részeiből százszámra/ érkeztek a munkások, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Az építkezés télen sem szünetelt. A bányászok munkájuk után a betonmunká­sok segítségére siettek, hogy minél előbb elkészüljön az erő­mű. Esténként a munkások szak­előadásokat, irodalmi vitákat, előadásokat hallgatnak, amit élénk érdeklődés kísér az épí­tők körében. Erre nagy szük­ség van, állandóan új gépek érkeznek a Szovjetunióból, a szom­szédos népi demokráciákból. Megérkeztek már az erőműhöz szükséges egyes alkatrészek is — és ezeket csak magaskulíú- rájú és szakképzettségű embe­rek lesznek majd képesek kezel- ni. A BOSSZÚ LA A U.JA Üa STE 7 ÓRA LEHETETT, 'amikor a kis hegyi faluhoz ér­keztek. Fáradtak voltak az em­berek, fáradtak a lovak. Jól esett volna egy kis pihenő, de a házak, amelyek mellett eddig elhaladtak, felperzselten és ro­mokban hevertek. Végre meg­pillantottak egy eléggé ép há­zat fenn, a hegyoldalban. Csang Csüng politikai tiszt egyik tár­sával a ház felé tartott. Mélységes csend vette körül a magányos házat. A szoba felfordultsága a gyűlölt ellen­ség nemrégi garázdálkodására emlékeztetett. Az egyik sarok­ban ruhásszekrény állt, s ami­kor beléptek a szobába, mintha nesz szűrődött volna a szek­rényből. A két katona lövésre kész fegyverrel, lábuijhegyen közele­dett a szekrény felé, s amikor a közelébe értek Csang Csüng hirtelen feltépte az ajtaját. Önkénytelenül visszatorpant. A szekrényben kis koreai fiú ku- porgot, nagy barna szeméből szomorúság és rémület áradt. Cang Csüng meleg szeretettel fordult a gyerekhez. — Ne félj, fiacskám... Jó barátok vagyunk, kínai önkén­tesek ... A gyermek egy ideig még dermedten nézett, de aztán elő­merészkedett és kitörő zokogás­sal Csang Csüng karjaiba om­lott. A politikai tiszt gyertyát gyújtott, leültette a kisfiút és gyengéd szóval biztatta, mondja el, mi történt... A fiú törve beszélt valamit kínaiul, de ami­kor Csang Csüng elővette jegy­zetfüzetét és írószerszámát, ki­derült, hogy ismert néhány kí­nai írásjelet is. Megindult hát a beszélgetés szóval és rajzolt je­lekkel, s a1 szavak és írásjelek nyomán kibontakozott a kis ház tragédiája. C SANG TŰK KAI, a kisfiú elmondotta, hogy előző nap dél­tájban amerikai katonák ro­hanták meg a házat. Csang Tűk Kai családja most is me­nekülni akart, de már késő volt... Apja fájó szívvel gon­dolt arra, hogy ott kell hagyni fáradságos munkája eredmé­nyét, a szép termést. Még soha nem ígérkezett olyan dúsnak a termés, mint az idén. A köles szára szép magasra szökött, s a burgonya akkora volt, mint a rizsestá! Az éléskamrában is volt egy kis ennivaló, azt igye­keztek biztonságba helyezni, & ezzel elvesztegelték az időt. Az amerikaiak úgy zúdultak a fa­lura, mint a szennyes áradat... Puszítottak, romboltak, gyújto­gattak és gyilkoltak, gyilkol­tak, gyilkoltak... Csang Tűk Kai nem tudta tovább folytatni. A sírás me­gint fojtogatta: — Apám... ottt., — nyögte fájdalmasan és az ablakon át az udvarra mutatott. K IMENTEK, s újabb meg­döbbentő látvány tárult eléjük. Ott feküdt a gyerek apja, hát­rakötözött kezekkel és fej nél­kül... Vadállati kegyetlenség­gel lenyiszált feje arrébb hevert egy tamariszkuszbokor tövé­ben... Távolabb még egy holt­test, Csang Tűk Kai nagy­bátyja ... És egy kisfiú. Csang Tűk Kai öccse — koponyáján sötét lyuk tátongott, s arcán megaivadt a vér... A ház első szobájában a kis­fiú édesanyját és két nővérét gyilkolták le, a tornácon har­madik leánytestvérének holt­teste volt. A lány menekülni próbált, de utána lőttek a mar- talócok. — Es te, Csang Tűk Kai, — kérdezte a kínai tiszt — ho­gyan menekültél meg? — Egy burgonyabokor mö­gött rejtőztem el, s amikor el­takarodtak, akkor bújtam a szekrénybe... Féltem, hogy visszajönnek... A kínai tiszt szava keményen csengett: — Ne félj, ezek nem jönnek vissza soha... Es ne sírj, meg­bosszuljuk ezt a kegyetlensé­get... ■E* GYRE TÖBB kínai önkén­tes gyülekezett a véráztatta udvaron. Csang Csüng most feléjük fordult: — Elvtársak/ A mi jelsza­vunk: „Szállj szembe az ame­rikai agresszorokkal és segítsd meg Koreát!" ebben a házban újabb értelmet kapott. ...Néz­zétek ezt a szőrnyíl kegyetlen­séget s ezt az árván maradt, szegény gyereket. Meg kell bosszulnunk ennek a kisfiúnak az árvaságát,.. Meg kell bosszulnunk minden legyilkolt derék, békés koreait... Meg kell bosszulnunk a koreai nép minden gyászát és szenvedésétI Acélos erővel tört ki a vissz­hang a katonákból: — Megbosszuljuk! Csang Csüng a kisfiúhoz for­dult: — Hallottad? Megbosszu­lunk! ... Nyugodj meg, elvi- szünk magunkkal, talán van a közelben rokonod, vagy be­adunk egy gyermekotthonba... Csang Tűk Kai megrázta a fejét. Szemében már nem könny csillogott, hanem erős tűz lobogott, a bosszú lángja. — Veletek megyek, de vele­tek is akarok maradni ... Már tizennégy éves vagyok... Ad­jatok fegyvert, harcolni akarok! Már eljött a tél. A hó fehér takaróval borította be a hegye­ket. December 14-e volt. ami­kor Ha Kai Wu Ritől délnyu­gatra a kínai önkéntesek tü­zérsége gyűrűbe fogta az el­lenség állásait. Bömböltek az ágyúk, mint a bosszú harsonái. A völgyek százszorazott erővel verték vissza az ágyúk dörgé­sét, ennek a támadásnak le­hetetlen volt ellenállni... Az amerikaiak és a liszinmanisták Feladták állásaikat, menekül­tek... És ekkor felrengett a kürtszó: rohamra! A KÍNAI ÖNKÉNTESEK mint a fergeteg vetették ma­gukat a gyűlölt ellenségre. Csang Tűk Kai ott rohant az első sorokban ... (Lu Csanq-nak — a Chlnlse Liberationban megjelent cikke nyomán.) Augusztus 20’tól nagy alakban mindennap megjelenik a Szabad Nép Pártunk Központi Vezetőségének lapja, a Szabad Nép augusztus 20-tól nagyalakbar. mindennap meg fog jelenni. A Szabad Népet olvasottsága és a befolyás szempontjából nem lehet semmiféle más magyar újsághoz hasonlí­tani. Az, hogy ma a Szabad Népet sokszáz­ezer dolgozó olvassa, egyúttal jelenti a párt tömegbefolyását, a tömegekkel való szoros kapcsolatát. Az, hogy dolgozóink nagy érdeklő- désstl várják a Szabad Népet — az a dolgozó népünk érdeklődése, a párt szava; a párt út­mutatása — Rákosi eivtárs szava és útmutatása iránt. A Szabad Nép a szocializmus építésének erős fegyvere, a tömegnevelés fontos eszköze. Ma, amikor felemelt ötéves tervünk döntő esztendejének végrehajtásán dolgozunk, amikor fokozott erővel kell harcolnunk az imperialista háborús uszítok és azok magyarországi ügynö­kei, a szocláldemokratizmus, a kuiákság, a kle­rikális reakció ellen, óriási feladat hárul a Szabad Népre. A Szabad Nép a dolgozókhoz közelálló nyelven, napról napra magyarázza meg a párt és a kormány politikáját, a tömegeket a soronlévő gazdasági és politikai feladatok megoldására mozgósítja, az igaz hazafiság szel­lemében neveli. A bírálat és önbírálat hatékony eszközeként segítőkezet nyújt a szocializmus irányában való előrehaladást gátló, minden hely­telen megnyilvánulás felderítésében és kikü­szöbölésében. Kifejezi a Szabad Nép dolgozó népünk béke­törekvését, nap mint nap felemeli szavát az Imperialista háborús gyújtogatok ellen, a népek barátsága, a béke biztonsága mellett. Elősegíti országunk gazdaságának és kultúrájának to­vábbi felvirágoztatását, népünk anyagi és szel­lemi jólétének gyorsütemü növelését. A Szabad Nép a falu szocialista átalakításáért vívott küz­delem erős fegyvere. Népünk öntudata jelentősen megnövekedett, feladataink egyre nagyobbak lesznek, amely azt jelenti, hogy dolgozó népünket még jobban kell tájékoztatni az ország életéről, felkarolni időben az újat, még inkább előre kell mutatni, még bátrabban kell bírálni, nagyobb erővel kell né­pünket a termelés feladataira és az imperialisták elleni harcra mozgósítani. E feladatokat még eredményesebben tudja a heti hétszeri megjele­nésben, nagy Pravda-alakban megoldani és még népszerűbben, színesebben mint eddig. A korszerű rotációs gépet, melyen a nagy- alakban megjelenő Szabad Népet állítjuk elő, a Német Demokratikus Köztársaságban készítet­ték, német szakmunkások szerelték össze, s ez is egyik kifejezője a népi demokratikus orszá­gok együttműködésének. Az augusztus 20-tól nagyalakban, hetenként hétszer megjelenő Szabad Nép még eredménye­sebben tud népünk öntudatának fejlesztésén munkákodni, mint eddig s mindennap eljut á párt szava. Rákosi elvtárs útmutatása sokszáz­ezer dolgozóhoz, tájékoztatja a legfrissebb kIll­és belpolitikai eseményekről. Az új formában megjelenő Szabad Nép még nagyobb segítséget fog adni megyéink dolgozóinak felemelt ötéves tervünk végrehajtásához, a békéért folyó nagy harchoz. Fordítsanak nagyobb gondot a nagybátonyi vájártanulók nevelésére A tiribe-si vállalathoz tartozó Irén bánya vájártanulói, s az oktató vájárok alkotmányunk tiszteletére vállalták, hogy a III. negyedévben 702 tonna sze­net termelnek az előirányzaton felül. Vállalásukból július hó­napra eső 234 tonna helyett. 248 tonnát termeltek terven felül. E hónapban azonban lemara­dás van, mivel 12-ig 11.3 ton­nával maradtak el a vállalásuk teljesítésétől. Az üzemnél dol­gozó vájártanulók és oktatók munkájának az eredményeit csökkenti a szén fokozatos vé- konyodása, a bányai kimerülése. A vájártanulók gyakorlati mun­kájának biztosítása érdekében egy új bánya feltárását vették tervbe. A vállalatnál dolgozó Jeney, és Sándor mérnökök megígérték, hogy a szükséges méréseket időben elvégzik, de szavukat nem tartották be. Most amikor a vállalások teljesítésé ért folyik a harc, Irén-bánya régi műveletei napról napra jobban kimerülnek, de a késői mérések következtében az új feltárás sem teljes termelőké­pes, így az új bányából még nem tudják kiszállítani a szük­séges mennyiségű szenet. A tanbánya eredményeit azon­ban hátráltatják az olyan ta­nulók is, mint Skrabut Józset vájártanuló, aki a kultúrmun- kából ugyan kiveszi a részét, de a gyakorlati termelőmunkát lebecsüli, s nem tekinti elsőren­dű feladatának. Augusztus hó­napban 12-ig már 4 napot hiányzott igazolatlanul, de raj­ta kívül ugyanezen idő alartt még Szarvas Pál 3, Tóth Tibor, Tisza Sándor, Pápai Mihály, Géber László 6—6 napot, Ren­gő Ferenc, Horváth István és még többen 5—5 napot marad­tak távol az üzemtől. Felelőt­lenségüket súlyosbítja, hogy mindannyian DISZ-tagok. A rendszeresen igazolatlanul távolmaradókra az üzem DISZ-szervezete nem figyelt fel. Nem magyarázták meg, hogy a gyakorlati munká­ból való elmaradásuk tapaszta­latlanságot von maga után. Az ilyenek pedig nem állják meg helyüket a jövő bányász szakemberei között. A DISZ vezetői hagyták, hogy továbbra is rendszertelenül járjanak mun­kába, s fegyelmezetlenségükkel, nemtörődömségükkel, nap nap után megsértsék a szocialista munkaerkőlcsöt. De az üzem pártszervezete sem foglalkozott megfelelően a vájártanulókkal. Keveset törődtek azzal is, hogy a fiatalok hogyan töltik e! sza­bad idejüket, pedig nem lehet közömbös az. hogy a Nagybá- tonyban nevelkedő vájártanulók­ból a szocializmus harcos épí­tői, vagy haszontalan, munka- fegyelmet nemismerő, képzetlen dolgozók kerülnek-e- ki. Farkas elvtárs a Központi Ve­zetőségi ülésen mondott szavai vonatkoznak az intézet párt- szervezetére is: „Bányász párt- szervezeteinknek azonban fel I kelt figyelniük arra. hogy a DISZ továbbra is elhanyagolja a bányászfiatalok politikai ne­velését és különösen a legény- szállásokon nem törődik eléggé a fiatalok szabadidejének meg­szervezésével." Valóban így van ez, mert a nagybátonyi vájártanulók egy- része, amely az otthonban töl­ti el szabadidejét a szobákba húzódnak, de igen gyakran elő­fordult, hogv az épület padlá­sára fellopakodva hazárdjáték­kal, kártyázással töltik el idejü­ket. Eddig már több mint 30 csomag kártyát találtak a vá­jártanulóknál. Másrészük meg késő éjszakáig csatangol és csak igen kevesen vannak, akik hasz­nos tanulással töltik szabaidide. jüket. A pártszervezet és DISZ- szervezet nemtörődömsége az­után oda vezetett, hogy az otthon szabályaitól eltérően késő éjszaka hazatérő Molnár Pál tanuló, hogy az otthonba be tudjon jutni leütötte, az éj­szakai nyugalmukat őrző por­tást. Ez a fegyelmezetlenség to­vább folytatódik, mert nincs senki, aki a fegyelmezetlenség megszüntetésére törekedne és így a legutóbb egyik nevelőjü­ket meg akarták verni, csak azért, hogy az utasítást ne kell­jen vérehajtaniok. A vájártanulóotthon DISZ szervezete nemcsak a tanulási idény alatt, de a szünidőben sem törekedett a szervezeti élet helyes kialakítására. Minden le­hetőség meg van arra, hogy a taggyűléseket rendszeresen meg­tartsák, mégis már közel 2 hó­napja annak, hogy az intézet DISZ fiataljai taggyűlésre jöt­tek össze. Nem beszélték meg Farkas elvtárs KV ülésen mon­dott útmutatását sem. Nekünk az a célunk, hogy becsületes bányász szakembereket neveljünk, akik mindenkor áldozatkészek és tovább folytatják azt a har­A megye sok községében és bányatelepén szép eredmények vannak az „Építsük szépítsük iskoláinkat" mozgalom terén. Mátranovák bányatelepen a mozgalom keretében a szülők 20.000 forint értékben végez­tek társadami munkát. Megja­vították, illetve kicserélték az ajtókat, ablakokat, széppé tet­ték áz iskolát, a nyár folyamán elkészítik még a kerítést, is. Kisterenyén is szépen rendbe- tett, kitakarított iskolák várják a gyermekeket az új tanév kez­detén. Itit a szülők még a tanév folyamán megépítették társa­dalmi úton az iskola kerítését, körülbelül 3000 forint értékben. Kazáron kéttantermes iskola épült ennek a szép társadalmi mozgalomnak a keretében. Ró. nabányán az iskola kitakarítása után minden osztályban virágo­kat vittek és szép virágos ud­cot, amelyet Loy Árpád kezde-' ményezett „termelj ma többet, mint tegnap” mozgalmával, amit hős bányászaink jelenleg is eredményesen folytatnak. Az olyan tanulókból lesz tapasztalt és jó bányász szakember, akik Kiss János csapatában dolgoz­nak és augusztus hónap első dekádját 337 százalékra, vagy a hatos csapat tagjai, amely 216 százalékra teljesítette az első dekád előirányzatát. Jó bá­nyásszá válik majd Csornán Sándor élenjáró dolgozó is, de ezeknek a feladatuk, hogy töb­bet foglalkozzanak a tőlük el­maradt tanulókkal. Az intézetben megtörtént ese­ményekért, hibákért felelős a járási pártbizottság és a já­rási DISZ-bizottság is- A já­rási DISZ-bizottságról ug^an -időközönként járnak ki „villám” ellenőrzéseket végezni, vagy a DISZ titkárnak utasítást kiadni, de ilyenkor nem beszélgetnek a tanulókkal. így nem vették észre, hogy milyen hibák van­nak az ifjúság között. Nagyobb súlyt kell helyezniök a szerve­zeti élet ellenőrzésére, s több segítséget kell nyújtani az ott- lévő DISZ-szervezetnek. Ez vo­natkozik a járási pártbizottság­ra is, nagyobb figyelemmel kí­sérje a jövő bányászok életét s vegyék észre az olyan hibákat is, mint amilyet Bazsó János elkövetett, hogy 10 nap alatt a tanulók étkezésén 2800 forintot takarított meg a napi étkezések rovására-. Az intézet pártszervezete, ha tanul, mányozta volna Horváth elvtárs beszámolóját, nagyobb mérték­ben foglalkozott volna e hely­telen takarékossággal. Az otthon DlSZ-szervezeté- nek, pártszervezetének a tel- adata, hogy ai fegyelem megszi­lárdítása után méltó utódokat neveljenek a> széncsata hősei­nek, akik a jövőben meg tud­ják állni a helyüket a termelés­ben. vart létesítettek. Kisterenye bányatelepén négy tantermet látott el a szülői munkaközös­ség Ízléses függönnyel. Puszta- márkházán szépen kitakarítot­ták és népi szőttesből függö­nyöket ajándékoztak az iskolá­nak. Karancsberényben három új tanítói lakás építésénél tár­sadalmi munkaként végezték el a fuvarozást és a/ szükséges segédmunkát. Cereden is így készítik el az iskola kerítését. A kerítéshez szükséges sodrony­anyagot is társadalmi úton sze­rezték tie. Karanoskesziben az iskola udvar kikövezését vé­gezték el társadalmi úton. Társadalmi úton épül a be- depusztai iskola és nevelői la­kás, a sóshartyáni iskola- máso­dik tanterme. Szépen rendbe­hozták a szülők a pásztói fiú­iskolát is, cserepesvi rá gokat ajándékoztad az iskola díszí­tésére. \i „Építsük, szépítsük iskolánkat“-mozgalom eredményei

Next

/
Thumbnails
Contents