Szabad Nógrád. 1952. augusztus (8. évfolyam. 62-70. szám)
1952-08-13 / 65. szám
2 S ZilBAD IVŐGR^D 1952 AUGUSZTUS 13. LEVELEINK NYOMÁN A kerteli gépállomáson hiányzik az egyszemélyi felelős vezetés, elfojtják és lebecsülik a bírálatot A BOLSEVIK PÁRT TAPASZTALATAIBÓL * A kommunista mozgalom történetének fontos dátuma Munkás-parasztlevelezőink egyre bátrabban, harcosabban tárják fel építésünk fogyatékosságait. Dóka Margit berceli levelezőnk a cséplési tervet gátló hibákat bírálja levelében. Ezeket írja: „A gépjavítás ellenőrzését hanyagul kezelte a vezetőség. Rossz a munkafegyelem. A leglázasabb cséplési időkben törtek össze erő- és cséplő- gépjeink. A dolgozók kérését az igazgató semmibe vette. Elnyomja a bírálókat. “ A levél kivizsgálása során fény derült azokra a súlyos hibákra, fogyatékosságokra, amelyek nemcsak a szemveszteségnélküli, gyors cséplés végrehajtását, hanem a munkásosztály előretolt bástyájának, a gépállomásnak megszilárdítását is veszélyez, tetik. Melyek ezek a hibák, fogyatékosságok? Elsősorban az egyszemélyi vezetés hiánya. A vezetőség munkáját a széthúzás jellemzi, A vezetőség tagjai nemcsak a gépállomás igazgatójától, hanem egymástól is félnek. Lackó gépállomás igazgató nem az öntudatos vasfegyelemmel, hanem a vakfegyelem' fenntartásával akarja tekintélyét biztosítani. Kiski- rályoskodik. Hiába fordulnak hozzá segítségért vagy ha bírálják munkája fogyatékosságát, mint Dóka Margit brigádvezető is, a bírálót ledorongolja. A kritika és önkritika lebecsülése, semmibevétele, egvike a legártalmasabb kapitalista maradványoknak, amely Lackó igazgatónál érvényesül. Úgy tekint a kritikára, s önkritikára, mint egymás bemocskolására, mint ami arra irányul, hogy a megkritizált személy tekintélyét aláássa. Dóra István vezető mezőgazdász tevékenységében pedig az a rothadt opportunista elv érvényesül, hogy nem akarja feltárni és kijavítani hibáit. Nem akarja — mintegy nem is akar ellenséget szerezn^magának. Tehát bármilyen súlyos legyen is az elkövetett hiba, ő azt nem tárja föl, nem bírálja meg azzal a jelszóval „én se bántok senkit, engem se bántson senki”. Sztálin elvtárs azt tanítja erről: „Ha mi, bolsevikok. akik kriti- kát gyakorolunk az egész világ fölött, akik Marx szavával megostromoljuk az eget, ha mi egyik, vagy másik elvtárs nyugalma kedvéért lemondunk az önkritikáról, akkor világos, hogy ez semmi máshoz nem vezethet, mint a mi nagy ügyünk romlásához." A berceli gépállomáson az opportunista politika, a rossz munkafegyelem a sorozatos géptörések az ellenőrzés hiányában, a cséplési tervteljesítés lemaradásában jutott kifejezésre. Megtörtént az, hogy a Szandaváralján cséplő G. 35-ös erőgépnek két esetben olvadt ki a csapágya a gép felelősségnélküli kezelése miatt. Ez nem kevesebb, mint 15 órai kiesést jelentett a munkából. Kremnyicsán Gábor vezető mechanikus nem folytatott a téli gépjavításoknál, a most folyó cséplé- seknél kellő ellenőrzést. így aztán nem is csoda, ha a sorozatos géptörésekből adódó munkaórakiesések száma meghaladja a hatszázat, amely annyit jelent, mintha a legnagyobb dologidőben két és félnap állt volna a gépállomás összes erőgépe. Mind- ezekért a hibákért Lackó gépállomásigazgató felelős. A meglévő hibákat, fogyatékosságokat ki lehet javítani. Ehhez megvan minden lehetőség. Meg van az üzemi pártszervezet, amely a bátor kritika alkalmazásával olyan kádereket tud nevelni, akik meg tudják oldani a gépállomás előtt álló feladatokat. akik a társadalmi érdekeket az egyéni érdek fölé tudják helyezni. A gépállomás kommunistáinak nem szabad elfeledniük Sztálin elvtárs tanítását: „Az, aki fél munkájának bírálatától, az megvetendő gyáva és nem méltó a nép szeretetéreTehát a párt- szervezetnek és Babcsány politikai vezető elvtársnak több segítséget kell nyujtaniok a vezetők hibáinak kijavításában. Arra kell törekedniük, hogy a vezetők felé gyakorolt kritika komoly és mély, nem pedig a felületen elsikló legyen. Fel kell tárni a hiányosságok gyökereit és rámutatni a leküzdésük eszközeire. Éneikül a további előrehaladás, a munka megjavítása lehetetlen. A helyes bírálattal ki kell fejiesztegiök a gépállomáson dolgozók munka iránti felelősségérzetét. Arra kell neveljék őket, hogy naponta levonják saját munkájuk tanulságait, hogy behatóbban foglalkozzanak az elért eredményeikkel, hogy saját maguk bírálják meg munkájuk fogyaté. kosságait, hogy azon gondolkozzanak, hogyan tudnának jobb eredményt elérni. A gépállomás faliújsága, párttaggyűlése. termelési értekezlete komoly eszköz a helyes, pártszerű bírálat kifejlesztéséhez, alkalmazásához. Csak a bírálat, önbírálat pártszerű alkalmazása teszi lehetővé a hibák kijavítását, azt, hogy a gépállomás valóban a falu szocialista erő dévé váljon, hogy elősegítője legyen a falu szocialista átépítésének. Az egész világ dolgozói szeretettel emlékeznek meg a nemzetközi munkásmozgalom történetének kiemelkedő eseményeiről. Ezek egyike a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának 1917 augusztus 8 és 16-a között tartott VI. kongresszusa. Ez volt a párt utolsó kongresszusa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt, s munkája előkészítette a forradalom győzelmét. A VI. kongresszus idején a bolsevik párt illegalitásban volt. V. I. Lenin, a párt vezére, akit a burzsoá ideiglenes kormány kopói üldöztek, kénytelen volt a Razlij-állomás közeiében lévő kunyhóba menekülni. A kongresszus munkáját Lenin távollétében, az ő útmutatásai alapján Sztálin elvtárs irányította. Sztálin elvtárs tartott politikai beszámolót a Központi Bizottság munkásságáról. Beszámolója — az alkotó marxizmus nagyszerű példája — mélyrehatóan elemezte az új osztályerőviszonyokat Oroszországban, meghatározta a párt taktikáját az új körülmények között. Sztálin elvtárs rámutatott, hogy a burzsoá ideiglenes kormány, amelyben az eszerek és mensevikek is resztvettek, az imperializmus és az ellenforradalom útjára lépett. A júliusi napok idején, amikor az ellenforradalmivá lett ideiglenes kormány támadást indított a bolsevik párt ellen és föld alá kényszerítette a munkásosztály élcsapatát, véget ért a kettős hatalom — véget ért a burzsoázia javára. Az „A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN A NŐK A FÉRFIAKKAL EGYENLŐ JOGOKAT ÉLVEZNEK" „El sem tudom már képzelni hogy ne dolgozzam a gyárban. Amikor egy hét szabadságon otthon voltam, nem találtam helyem, aliq vártam, hogy megint a qép mellett legyek, mindig örömmel tölt el, ahoqy szaporodnak munkám nyomán a fényes drótkarf- kák." — így gondolkodik Csabai Zoltánná, a Salgótarjáni Acélárugyár dróthúzóüzemének dolgozója. Ez csak egy példa a sokezef közül, amely bizonyltjai, hogy a hők milyen lelkesen dolgoznak. Csabai Zoltánná utolsó három dekádjának átlaga 121 százalék. „Már 159 százalékot is elértem az új normával” — mondta büszkén. Csak két éve dolgozik, addig háziasszony volt. Mindjárt a dróthúzóüzemben kezdett dolgozni és jó eredményeket ért el már akkor is. Ezután másfél évig üzem- írnok, majd bérelszámoló volt. De ezt a munkát nem nagyon szerette, a gépekhez vágyódott visszaL Saját kérelmére visszahelyezték az üzembe. „Nincs annál nagyobb öröm — mondja —, mint az a tudat, hogy az én munkám nyomán több huzal kerül ki az üzemből. 6-án is olyan boldog voltam. Két qépről 23 karika drótot készítettem.” Nevetve meséli: addig dicsekedett Gulyás Dezsőnének, hogy hány százalékot ér el, mennyit keres, milyen öröm neki a munka, még ő is kedvet kapott rá és ma már sztahanovista. A dróthúzó másik sztahanovistája. Miskolci Erzsébet azt mondja, hogy ő sem tudná otthagyni a gyárat, ha férjhez megy, akkor sem. Már nem elégítené ki az olyan élet, amelyben csak mosogat, takarít. Az az igazi öröm, amikor munkájának eredménye szép fényes huzaltekercsek formájában mutatkozik meg. De így lehetne sorolni még soká, hiszen nagyon sokan vannak már, akik a felszabadulás óta ízlelték meg a munka örömét, akik ezelőtt nem voltak mások, „csak nők”. Ma megbecsült munkásai társadalmunknak. Alkotmányunk biztosítja a nőknek a férfiakkal való egyenjogúságát Es ők bebizonyították, hotgiy megérdemlik. Egyre nagyobb számban jelentkeznek a gépállomásokon, az építkezéseknél, a bányákban és a gyárakban. Egy pár számadat is ékesen bizonyítja, milyen nagy az érdeklődés a nőknél az olyan munkaterületek iránt is, _ahol_ a felszabadulás előtt el sem tudták képzelni, hogy nő is megállhatja a he«itS« tert$eitat*Ki PÁRTÉPiTtS Útmutatást nyújt a mindennapi pártmunkábaa lyét. A bányáknál a felszabadulás I előtt nem dolgoztak nők. Különösen | bent a bányában egyáltalán nem. Ma a nógrádi bányáknál több mint 1200 nő dolgozik. És míg bent a bányában még 1949-ban is csak 8 női dolgozó volt, ma már ezeknek a száma 178- ra emelkedett. De ugyanígy emelkedett például az acélárugyárban is a női dolgozók 6záma, az utóbbi három évben 250-ről 500-ra. Ezek közül 170-en mint szakmunkások dolgoznak olyan gépeknél, ahol a fel- szabadulás előtt kizárólag csak férfiak dolgoztak. Az építkezésnél egyre több nő lesz szakmunkás olyan mesterségekben, amit azelőtt csak férfiak végeztek. Az építőipari tröszttől sztahanovista: iskolán van két kiváló szakmunkásnő: György mézes Julia kőműves és Tóth Gizella vasbetonszerelő. A múltban a nők csak kis számban dolgoztak az iparban. A kapitalista rendszer még a férfiak, a családapák számára sem tudott munkát biztosítani, nem még a nők számára. Szakmát nem tanulhattak, csak a legnehezebb fizikai munkát végezhették. Sit- nyik lehetett a kőműveseknél, vagy behordó az üveggyárban. A fizetés pedig csekély volt. Népi demokráciánkban egyenlő munkáért egyenlő bér jár. „900—1000 forintot Is megkeresek — mondja Csabai elvtársnö —, ugyanannyit, mint a férfiak, ha annyi százalékot érek el, mint ők.” Es hogy el tudnak érni a nők is any- nyit, azt sok élmunkás- és sztahanovista nő munkája bizonyítja. Pap Istvánná a dróthúzóban gyönyörű célt tűzött ki maga elé. Azt mondja: ,,Uqy fogok dolgozni, hogy jó munkám után kiérdemeljem a Kossuth- díjat, ezzel bebizonyítsam, „férfimunkán” még Kossuth-dijas is lehet egy nő, ha becsülettel végzi el feladatát/ Minden munkaterületen becsülettel megállják helyüket a nők, a férfiakkal egyenlő bérezésben, kitüntetésben és jutalmazásban részesülnek. Míg a nők a múltban kettős elnyomás alatt sínylődtek, most kétszeres lelkesedéssel igyekeznek bebizonyítani, hogy rájuk épp úgy számíthat népi demokráciánk a szocializmus építése során, mint a férfiakra. Salgai Mária, rétsági postakézbesítő országos viszonylatban negyedik helyezést ért el a kézbesítők versenyében és a sztahanovista oklevél után megkapta a sztahanovista jelvényt is. A Galyatetőn üdül. Ugyanitt tölti szabadságát betegsége után Pap elvtársnő is az acélgyárból. Szerkesztőségünk már nagyon sok levelet kapott, amelyet fiatal lányok írtak és elmondják benne, hogy alapos megfontolás után milyen pályát választottak. Sándor Valéria^ egy I salgótarjáni üveggyári dolgozó leányai a hódmezővásárhelyi Sallai kollégiumból írja, hogy mindannyian tisztában vannak vele: a Szovjetunió felszabadító harca, állandó segítsége és a párt harca ’nélkül soha nem lett volna a közgazdasági iskola hallgatója, egyik munkás- vagy parasztszármazású gyerekből sem. Kedves levélben írta meg Kovács Julika, a cered-tótújíalui tsz-ből, hogy édesapja a múltban nem tanulhatott, most ment el mezőgazdasági akadémiára. ö már nem a kapitalista rendszerben él, hanem népi demokráciában. ö már azon is törhette a fejét, hol is tanuljon tovább. Végül úgy döntött, hogy mezőgazdász lesz. Ezeknek az asszonyoknak, lányoknak és még sokezer hozzájuk hasonlónak a példája bizonyítja, hogy szocializmust építő társadalmunkban nincs különbség a férfi és nő között, ugyanazt a munkát elvégezheti és ugyanazt a kitüntetést, megbecsülést kapja jó munkájáért, mint a férfiak. Van Fleet tábornok, a Koreában tartózkodó 8. amerikai hadsereg parancsnoka július 30-án leplezetlen megelégedéssel jelentette ki egy szöuli sajtókonferencián, hogy ma kisebb kilátás van a fegyverszünet megkötésére, mint valaha. Huszonkétnapos zárt tárgyalás után a panmindzsoni megbeszélések ismét zsákutcába jutottak. A koreai és kínai fél jóakarata, újabb komoly engedményei az amerikai delegáció obstruk- ciós taktikájával találkoztak. Az amerikaiak a tárgyalások megkezdése óta mindent megtesznek ezek eredményességének meghiúsítására. Július elején, a tárgyalások megszakítása után a koreai és kínai fél az egyetlen eldöntetlen kérdésben, a hadifoglyok kicserélésének kérdésében újabb javaslatokat terjesztett elő, amelyek e zsákutca gyors megszüntetésére és a fegyverszünet megkötésére irányultak. Azt várhatta voln.a az ember, hogy a tárgyalások végre kimozdulnak a holtpontról. A koreai és kínai fél jóakaratát még a kapitalista sajtó is kénytelen volt beismerni. Az „Observer“ című angol lap július 6-án rámutatott arra, hogy „a fegyverszüneti tárgyalások eredménytelenségének leküzdése egyre kevésbbé látszik kilátástalannak.” A koreai és kínai fél, mint ismeretes, a hadifoglyok átminősítését javasolta nemzetiségük és lakóhelyük szerint. Ez alkalommal a llö ezrei szálúból indult ki, amelyről folyó év április l-én az amerikai képviselők kijelentették, hogy „pontosabb elképzelést ad a csere arányairól”. Ez a szám magú ban foglalja a húszezer kínai önkéntest. A kínai és koreai fél beleegyezett a 116 ezer embert tartalmazó jegyzék eszerek és mensevikek vezetése alatt álló szovjetek az ideiglenes kormány függvényeivé váltak. Ezzel véget ért a forradalom fejlődésének békés időszaka. Míg ai bolsevikek a júliusi események előtt arrai törekedtek, hogy felvilágosító munkával a tömegek nevelése és új választások útján többséget szerezzenek a szovjetekben, megváltoztassák a kormány összetételét és politikáját, addig a júliusi napok után az ideiglenes kormány megdöntését tűzték ki célul, mert úgy ítélték meg a helyzetet, hogy ezután már csak ezen az úton lehet hatalomra jutni. Sztálin elvtárs ezt mondotta a VI. kongresszuson: „Az imperialista burzsoázia diktatúrájának megdöntése — ez legyen most a párt soronlévő jelszava. A forradalom békés időszaka véget ért. Elkövetkezett az ütközetek és robbanások időszaka.’’ Sztálin elvtárs bebizonyította, hogy csakis a szocialista forradalom mentismételt felülvizsgálásába és javasolta a húszezer kínai hadifogoly haza- szállítását. Ugyancsak javasolta az ószakkoreai illetőségű — számszerint 96 ezer — hadifogoly hazaszállítását is, hogy ezek visszatérhessenek békés munkájukhoz, valamint a hazatérés lehetővé tételét azoknak a koreai hadifoglyoknak is, akiknek lakóhelye Dél- Korea területére esik. A koreai és kínai delegáció a kérdés eldöntésének meggyorsítására zárt tárgyalásokat javasolt. Ez a javaslat módot adott a hadifoglyok kicserélése kérdésének gyors megoldására. Mialatt azonban a zárt tárgyalások folytak, az amerikai parancsnokság több új agresszív lépést tett. Dühödt támadások indultak a Jalu-folyó békés célokat szolgáló ipari objektumai ellen, fokozódott Phenjan lakónegyedeinek barbár bombázása és az amerikai légierő provokációs tevékenysége kínai területek fölött. Ugyanakkor az amerikai haláltáborok őrsége folytatta a védtelen hadifoglyok tömeges kínzását és gyilkolását. Az amerikai parancsnokság magas- rangú képviselői nyiltan tudtul adták, hogy nem óhajtják a tárgyalások eredményes befejezését. Többek között erről tanúskodik Clark tábornoknak, az intervenciós fegyveres erők parancsnokának nyilatkozata, aki július közepén kijelentette, hogy a fegyverszünetet még akkor sem lehetne megkötni, ha a hadifoglyok kérdésében sikerülne rendezni a nézeteltéréseket. Clark szerint revízió alá kellene venni a katonai demarkációs vonal és a demilita- rizált övezet kérdését, mivel az eredeti megállapodás csupán harminc naPROVOKÁCIÓS TAKTIKA hetj meg Oroszországot attól a kai- tasztrófától, amely felé a kadetek, eszerek, mensevikek vezették. Ezek a népelienes pártok arra a szerepre kárhoztatták Oroszországot, hogy ágyútölteléket szállítson az imperialista háború frontjára — ugyanúgy, mint ahogy most az Atlanti Szövetség államainak polgári kormányai és a jobboldali szocialisták arra törekednek, hogy ágyútö!teleket szállítsanak a világuralom amerikai igénylői számára. Sztálin elvtárs a VI. pártkongresszuson tartott beszédeiben leleplezte az amerikai imperialistákat, bebizonyította, hogy ezek elrabolják ä népek szabadságát. A kongresszusi vita után a munkásosztály ellenségei, a trockisták azt javasolták, hogy addig várjanak a szocialista forradalommal Oroszországban, amíg Nyugaton is bekövetkezik a forradalom. Sztálin elvtárs a trockisták ellen folytatott harcában megvédte és tovább fejlesztette a szocialista forradalom lenini elméletét. „Méltatlan vaskalaposság volna azt követelni, hogy Oroszország ,várjon’ a szocialista átalakulással, mig Európa meg nem .kezdi’. .Kezdi’ az az ország, amelynek több lehetősége van rá...** mondotta Sztálin elvtárs. Sztálin elvtárs igen fontos megállapításokat tett arra vonatkozóan, hogy éppen Oroszország lehet az az ország, amely utat tör a szocializmus felé: „El kell vetni azt az elavult felfogást, hogy csak Európa mutathat nekünk utat.. A VI. pártkongresszus határozatai az alkotó marxizmus teljes diadalát jelentették. A kongresszus Sztálin körül tömörült, aki megvédte Lenin tanítását arra vonatkozóan, hogy a szocializmus győzelmet arathat egy országban is. A lenini-sztálini stratégiával és taktikával felfegyverzett párt bonyolult bel- és külpolitikai viszonyok között biztos kézzel vezette rá a tömegeket a győzelemhez vezető útra. A győzelem előkészítésében nagy szerepet töltött be a bolsevik párt VI. ktngresz- szusa. A győzelem: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségű esemény volt. Uj korszakot nyitott meg: a kapitalizmus összeomlásának, a szocializmus diadalának korszakát. A Szovjetunió létrejöttével olyan világító torony emelkedett a magasba, amely a világ valamennyi dolgozója számára megvilágítja az új, szabad, szocialista élet felé vezető utat. pig volt érvényes és már 1951 december 27-én hatályát veszítette. Amikor világossá vált, hogy az amerikai fél a tárgyalások megszállásán fáradozik, és a panmindzsoni zárt tárgyalásokat csupán újabb agresszív lépéseinek álcázására használja fel, Nam ír tábornok, a koreai és kínai delegáció vezetője, nyílt tárgyalásokat követelt, hogy a világ közvéleménye megismerkedhessek az igazi tényekkel. _hz „Üj-Kína” hírügynökség által közzétett okmányból látható, hogy a zárt tárgyalások során az amerikai fél visszavonta a korábban előterjesztett 116 ezres számot. Az amerikai képviselők önkényesen új számot vetettek Jel, csupán 83 ezer ember haza- szállításáról akartak tudni. A 20 ezer fogságba esett kínai önkéntesből az amerikai parancsnokság csupán 6400 embert volt hajlandó hazaszállítani. Az amerikai fél képviselői ezzel ismét bebizonyították, hogy semmibe sem veszik az 1949 genfi megália- uodást,_ amely előírja a hadműveletek befejezése után az összes hadifoglyok szabadságának visszaadását. Az amerikai intcirvenciósok aljas javaslataikkal, s a koreai békés városok és falvak barbár bombázásának egyidejű folytatásával meg akarták félemlíteni a koreai és kínai népet. Provokációs taktikájuk azonban kudarcba fulladt. Hogy eltakarják a világ közvéleménye elöl a dolgok igazi állását, az amerikai delegátus Pan- mindzsonban mindjárt július 26-án tüntetőén elhagyta a-z első nyílt ülést. Nem is hallgatta meg a koreai ■ és kínai delegáció javaslatait. Az amerikai intervenciósok ezzel újból megmutatták az egész világnak, hogy meg akarják hiúsítani a panmindzsoni tárgyalások eredményes befejezéséi
