Szabad Nógrád, 1952. július (8. évfolyam, 53-61. szám)

1952-07-19 / 58. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! SZABAD NÓGRÓD Az 1952—53-as oktatási évad előkészítésének tapasztalatai a salgótarjáni járásban nek > Az aratás, cséplés, begyűjtés hírei „Tanulónevelés” a Salgótarjáni Üveggyárban — és ami mögötte van MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA J VIII. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 1952 JÚLIUS 19. Teremtsük meg a mezőgazdasági verseny igazi lendületének minden feltételét Dolgozó parasztságunk élete a felszabadulás óta új értelmet ka­pott. Magának épít, saját maga és országa javára termel többet, job­bat- A múltban az „aki bírja marja" elv érvényesült. Az erősebbek az egyenlőtlen versenyben elnyelték a gyengébbeket, árverések, kisajátí­tások, a dolgozó parasztság nagy tömegeinek tönkremenése, a kulá- kok, a falu kizsákmányolóinak gaz­dagodása jellemezte akkor az éle­tet. Most máskép van. A szovjet emberek gazdag tapasztalatai, a felszabadult dolgozó parasztság alkotó ereje, aktivitása, törekvése az egymásnak való segítésben és a haza javára való jó munkálkodás­ban nyilvánul meg. A verseny most a falun is új értelmet, új tar­talmat kapott. Megyénk dolgozó parasztsága is — a munkásosztály szocialista versenyének eredményei­ből, tapasztalataiból merítve — küzd azért, hogy egymást a mun­kában megelőzve szerezzenek dicső­séget maguknak, falujuknak és az egész országnak. A gabona betakarítása a falu legnagyobb munkái közé tartozik, gyors munkát, határozott cselekvést követel. Ebben az időszakban dol­gozó parasztságunk, egészséges versenyszelleme még magasabb fokot ér el- Bizonyítja ezt, hogy megyénkben a pásztóiak felhívá­sára 120 község^ lépett egymással párosversenybe és mintegy 3000 dólgozó paraszt folytat nemes vetélkedést egymással. Vannak megyénkben „örök vetélytársak , mint Nógrád szakái és Ludány- halászi, ahol egy egész gazdasági évre megkötötték a versenyszer­ződést. Ugyancsak egy egész évre szóló versenyszerződést kötöttek a palotást Palóc tsz tagjai a déli­bányai bányászokkal. De a verseny megértésének, jelen­tősége felmérésének tudata nem­csak abban jut kifejezésre, hogy sokasodnak az egymással versenyző községek és dolgozó parasztok, hanem abban is, hogy javul a ver­seny szervezési formája, agitációs tartalma, hogy egyre szélesebb méreteket ölt. Sok községben, mint Ersekvadkerten, Erdőkürtön, Ma- con.kán a versenyt ább'n, a közér­dekű hírszolgálat felhasználásával, a verseny állandó értékelésével bizto­sítják, hogy a verseny élő, a falu mozgató, lendítő ereje legyen. A pásztói járás sok községében zászlóval jutalmazták az aratási versenyben legjobb eredményt el­érő dűlőket. Dolgozó parasztságunknak ez az alulról jövő kezdeményezése, a versenyszellem egészséges meg­nyilvánulása sok szép eredményt hozott már. Ennek felkarolása és továbbfejlesztése tehát nem többlet- munka hanem szerves része, segí­tője a nagy, mindennapi feladatok megoldásának. Ide is vonatkozik Sztálin elvtársnak az a megállapí­tása, hogy a munkaverseny a szocia­lizmus építésének kommunista módszere. Azonban a verseny jelentőségé­nek felismerése megyénkben még nem általános jelenség. A verseny­ben sok a formalizmus, a büro­krácia, a dolgozók nagyszerű moz­galmának lebecsülése. Vannak ve­zetők, akik úgy gondolják, hogy ketten-hárman összejönnek, a dol­gozók nélkül megszövegeznek egy versenyfelhívást — és ezzel eleget tettek kötelezettségüknek. Megyénk területén leginkább az tapasztal­ható, hogy a községi tanácsok és a MEDOSZ nem értékelik állandóan a verseny eredményeit, nem bizto­sítják a verseny nyilvánosságát. Nagylócon például versenytábla sincs a községben, Rimócon pedig egy dolgozó paraszt beadott 12 zsák ősziárpát és nem hogy kiírták volna a község dicsőségtáblájára, de azt sem tudják, hogy ki az. Különösen súlyos a verseny lebe­csülése gépállomásainkon. Egyene­sen tizedrangú kérdésként kezelik. Karancskesziben például fogalmuk sincs a vezetőknek arról, hogy a cséplőmiunkacsapatok milyen telje­sítményt érnek el, melyek a leg­jobbak. A tolmácsi gépállomáson még versenytáblát sem készítettek. Nem egy gépállomáson arról pa­naszkodnak a dolgozók, hogy ver­senyben vannak egymással, de soha nem tudják, ki jár az élen, ki maradt le. Petrás elvtárs, a mohó­ra! gépállomás igazgatóhelyettese úgy vélekedik, hogy most a leg­fontosabb az aratás-cséplés, majd aztán jön a versenytábla. Közben nem veszi észre, hogy a verseny le­becsülése is egyik oka annak, hogy gépállomásuk a megyében a leg­utolsók között van. És egy egész sor példát lehetne még felsorolni, bogv mezőgazdaságunkban a gaz­dasági vezetők milyen lelkiismeret­len módon lebecsülik a dolgozók nagyszerű versenyszellemét, kezde­ményezéseit, amely végsősoron nem .egyéb, mint vezetni a dolgo­zók nélkül. Ez pedig kontárkodás. Nógrád megyében senki sem tudja például azt, hogy a gabona- betaiarítás nagy munkájában me­lyik a legjobb község, gépállomás, vagy termeiőcsoport. A múlt évi tapasztalatok azt mutatták, hogy a versenyértékelés mindig az ese­mények után kullogott, későn, idejetmulva került a széles nyil­vánosság elé. Bár ezen a téren van java’és. de közel sern kielégítő. A megyei tanácsnál és a járási ta­nácsoknál versenyfe.elősöket állí­tották be, de — éppen e mozgalom lebecsüléséből eredően — valami- fe’e „mindenesnek”, „rejtett tarta­léknak” tekintik a vcrsenyfele'ő söket, akiket alkalomadtán más mun­kával is megbíznak és nem bizto­sítják a megfelelő segítséget, fel­tételeket munkájukhoz. Ezért aztán a verseny értékelésében sok a lel- ketlenség, az ellenőrzés nélkül ki­adott számadatok. Az ilyen büro­krácia pedig lerontja a verseny lendítő erejét, fékezi a dolgozó pa­rasztok, a falu munkásainak nemes vetélkedését. A verseny csak akkor lesz élő, eleven valóság, ha a falvakban naponta értékelik az eredményeket és azt tudomására hozzák a dolgo­zóknak. A járási tanácsok állan­dóan közöljék községeik felé a pá­rosverseny eredményeit. A párt- szervezetek ne engedjék meg a verseny lebecsülését, ellenőrizzék annak nyilvánosságát. Az agitáto­rokat, az állandó bizottság tagjait, a kultúrbrigádokat rendszeresen tájékoztassák a verseny állásáról, kísérjék figyelemmel és olvassák rendszeresen a sajtót. A 'emaradt községek hasznosítsák az élenjárók versenyagitációjának tapasztalatait. A verseny lebecsülése, a verseny nyilvánosságának elhanyagolása fékezője a munkának és éppen ezért a pártszervezeteknek fokozottabb figyelemmel kell fellépniök minden­féle bürokrácia, formalizmus ellen. A verseny nem reszortfeladat, nem­csak a versenyfelelős feladata, hanem minden vezető, a tanács­elnök. tszcs-elnök, agronómus köte­lessége, hogy a dolgozók kezdemé­nyezését összekapcsolja a vezetők által kitűzött célok helyes meg­oldása érdekében. A pártszervezetek őrködjenek azon, hogy a gazdasági vezetők minden erejükkel támogas­sák a dolgozók versenyét, meg­teremtsék a verseny igazi lendüle­tének minden feltételét. Előre az alkotmány tiszteletére tett fogadalmak teljesítéséért AKIK VALÓRA VÁLTJÁK RÁKOSI ELVTÁRSNAK ADOTT SZAVUKAT Kártyás 109.5 Mizserfa 102.5 Zagyva 101.9 Ménkes 100.4 A NÓGRÁDI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT üzemei a július hónap első dekádját befejezve, harcos lendülettel küzdenek a termelés frontján, hogy adott szavukat valóra válthassák. Július 15-ig Pálhegy-üzem a II. dekád 5* napjában 120.7 százalékos átlagot ért el. Délibánya dolgozói 103.9 százalékra teljesítették előirányzatukat. Harmadik helyen a Duclos- akna áll 103.2 százalékkal. A ZAGYVAI SZÉNBÁNYÁK dolgozói alkotmányunk tiszteletére terven felül 2088.7 tonna szén kitermelését vállalták a harmadik negyed­évi tervben. Ebből Margittáró dolgozói 1377.6 tonnát, Forgács-lejtős dolgozói 648, Karancslejtős dolgozói 93.5 tonna szén kitermelését vállal­ták. A vállalások teljesítésében a marg’ttárói üzem halad az élen. A vállalat 150 tonnával termelt többet előirányzatán felül július 15-ig. A vállalások teljesítésében nagy segítséget nyújt a margittárói üzemnél Pál János csapata, amely 117 tonna szén kitermelését vállalta előirány­zatán, felül és július 16-ig 237.5 tonnát termeltek. Tor jak V'lmos csapata, amely 80.3 tonnát vállalt, már 108.3 tonnával termelt többet. Orosházi Ferenc csapata a vállalt 117 tonnából már 95.4 tonnát termelt terven felül. A forgácsi üzemnél a legjobb eredményt Balga József csapata érte el, amely vállalását már 148.6 százalékra teljesítette. De szorosan mellette halad Párosi István csapata, amely szintén 148.6 százalékra teljesítette eddig az augusztus 20-ra tett vállalását. A SALGÖTARJANI ACÉLÁRUGYÁR dolgozói alkotmányunk tisz­teletére vállalták, hogy közel egymillióhatszázezer forint értékkel szapo­rítják népgazdaságunk vagyonát. A dolgozóknak 87.5 százalékot tett fel­ajánlást ez alkatommal. Eddig 1928 dolgozó teljesítette vállalt kötele­zettségét. Stadler Ernő formázó, aki vállalta, hogy az új normát 120 százalékra teljesíti, 138 százalékot ért el és selejtmentesen dolgozik. Munkája megkezdése előtt ellenőrzi formázószekrényeit. Már az 1953 augusztus 18-i tervét is teljesítette. Jó eredményt ér el Papanyecz József acélöntődéi' Béke-brigádja. A vándorzászló jelenleg is hirdeti eredményeiket. Vállalták, hogy augusztus 20-ig 160 mázsa formahomo­kot takarítanak meg. Eddig már 89 mázsával használtak kevesebbet, Horváth Sándor sztahanovista formázó vállalta, hogy augusztus 20-ra az 1953 szeptember 15-i tervét befejezi. Jelenleg már 1953 szeptember 1-i tervénél tart. A júliusi hónap első dekádjának előirányzatát 140 szá­zalékra teljesítette. AKIKNEK ADOTT SZAVUKAT NEM KÖVETIK TETTEK Róna 80.1 Kisterenye 93.4 Nagybátany 96.4 Tir'bes 97.2 Mátranovák 98.2 A BÁNYATRÖSZT 99 százalékra teljesítette előirányzatát. Július hő második dekádján az első öt napban 95.8 százalékos eredményt ért el. * AZ' üzemek közül a fővölgyi üzem 84.2, Gáti 87.9, Szorospatak 93.7, Béke-táró 94.5, Tordas 94.9 százalékra teljesítették előirányzatukat. A vállalások teljesítését veszélyeztetik ezek az üzemek. A vállalatoknál a munkafegyelem meglaZulásának jelei mutatkoznak, mert naponta közel 70 mulasztás történik. AZ ACÉLÁRU GYÁRI ÜZEMEK közül a gazdasági szerszámüzem kullog leghátul a terv teljesítésében. Július 16-ig csak 76 százalékra teljesítie előirányzatát. Ha a műszaki vezetők és a szakszervezet vezető­sége nagyobb gondot fordítana a versenyre, ez az üzem is az elsők kö­zött foglalna helyet. Miért akadályozza a bürokrácia az iijítómozgalmat a bányagépgyárban ? A Zagyvapálfalvi Bányagépgyár dolgozói az eredményeiket látva, mé[ lendületesebb, lelkesebb munkává igyekeznek tervüket túlteljésíteni Számos újítással könnyítették met munkájukat. Az egyik ilyen újítá: Gazsi Zoltáné, amely 180—200 eze forintos megtakarításhoz juttatta a: üzemet. Azonban a dolgozók akarata nem teljes mértékben párosult az üzem- vezetőség támogatásával. A Zagyva­pálfalvi Bányagépgyár dolgozói el­határozták, hogy üzemük elsőnek fe­jezi be az évi tervét megyénkben. De hogy ezt meg tudják valósítani, szükséges, hogy az üzemvezetőség a dolgozók javaslatait meghallgatva, azokat megvalósítsa. Már régen java­solták a vállalat, illetve az üzemveze­tőségének, hogy a be- és kirakodás­hoz egy csigasort alkalmazzanak. A csigasor állványa már egy éve el­készült, de a rakodási munkálatokat még mindig a régi módszer szerim kell végezni. Ha továbbra is így ké­szül a csigasor, előreláthatólag csak két-három év múlva alkalmazhatják. A vállalat vezetősége nagyobb fi­gyelmet fordítson a dolgozók javas­lataira, azon legyen, hogy a csigasort minél előbb alkalmazhassák és segít­sék elő a dolgozókat vállalt kötelezett­ségük teljesítésében. SZABÓ IMRE. levelező. Négy nappal megrövidítik a pálfalvi üveggyár kemenceépitését A Zagyvapálfalvi Üveggyár műszaki vezetősége és az E. M. 30/1. vállalat építésvezetője, a dolgozókkal karöltve vállalja az alkotmány ünnepének tiszteletére, hogy a kemence 26 napos építési idejét 22 napra rövidíti. E cél elérése érdekében komplex-brigádokat alakítanak, az építés ütemét, vezeté­sét a brigádvezetőkön keresztül a dol­gozókig szorosan egybehangolják. Az építkezési költségeket lecsökken­ek, amelyet más beruházásokra hasz­nálhatnak fel. Ezt úgy eTtk el, hogy a kemencebontási munkálatokat kőműve­sek irányításával végeztetik és a múlt évi 45 kőmívcs helyett jelenleg csak 15 kőműves dolgozik. A tervezett 100 szakmunkás létszámmal szemben a munka racionalizálásával az anyag és munkaterület folyamatos biztosítá­séval 80-ra csökkentik. \ műszaki feltételek hiánya, a fegyelmezetlenek akadályozzák a tervteljesítést Rlagybátonyban Nagybáfonyi Szénbányák üzemei is harcba lendültek a harma­dik negyedévi tervük túlteljesítéséért. Augusztus 20-ra, az alkotmány tisz­teletére tett felajánlásukban Rákosi elvtársnak megfogadták, hogy terven felül 6942 tonna szenet termelnek ki. A bányászok többsége előrelátóan reálisan tette meg felajánlását, mun­kaidejük minden percével, tudásuk legjavával igyekeznek vállalásukat teljesíteni. E harcban Kossuth-tárón július 14-én Zsidai Pál gvurka csapata 150.3, Fekete Vilmos csapata 144.4 százalékos eredményt ért el. Szoros­patakon ezen a napon Pádár István csapata 150.8 és Asztalos István csa­pata 144 százalékos eredménnvel. Béke-tárón Kollár Pál csapata 152.7. Kovács r. József 116.5 százalékos eredményével bizonyította be az al­kotmányhoz való ragaszkodását. A dolgozólf’többségének harci len­dülete hiábavalónak latszik, mert a vállalat a július 1 -tői július 15-ig ter­jedő idő alatt 5608 tonr.a szénnel ma­radt el vállalásának teljesítésétől. Ter­vét csak 97 százalékra teljesítette. A becsületes dolgozók munká­ját akadályozlak olyanok akik e vál­lalást nem vették komolyan, s adott szavuknak nem is igyekszenek eleget tenni. Beteget jelentve igyekeznek a felelősség elől szabadulni. Szorospata­kon június 17-től 35.4 százalékkal emelkedett a betegek száma. Ezek kö­zül sok csak szimulálja a betegséget, s érdemtelenül feives-zi a táppénzt és otthon mezőgazdasági munkákat vé­gez. Sok az olyan dolgozó, aki még mindig nem tudja, hogy hol vé­gezze munkáját, a bányában-e, vagya mezőgazdaságban. Ezek fáradtan jár­nak munkába, melynek következtében napi tervüket nem tudják teljesíteni. A munkaidő kihasználásánál is hiányosságot találunk Szorospatakon. A műszaki vezetők nem kellő mérték­ben végzik az ellenőzést. ígv iúiius I4-én a nyugati főereszketetőn a délelőtti műszakban Oláh Szabó Gyula és Ditkó Miklós kapcsolók munka közben elaludtak. A_ műszaki vezetők nem vették észre, hogv két dolgozó nem a termelés érdekében használja ki munkaideje minden percét. Ilyen esetek azért fordu’baitnak elő. mert nem sokat törődnek a versennyel. A szorospataki üzem főnöke. Ker­tész elvtárs az üzemvezető megkérde­zése nélkül, sőt annak megkerülésével osztogatja a beütemezett üdülésen fe­lüli 5—6 napos üdülési szabadságo­kat. Ennek következménye, hogy az üdülések száma, jelenleg pont az ara­tás idején, egyszerre megduplázódott. A szorospataki üzem terme­•ését akadályozta a két darab kaparó lassú beépítése, amelyet „csak” két hétig próbálgattak a Bamert szerelői. Ez 1500 tonna szén kiesését jelenti. A Zagyvapálfalvi Bánvagépgyár sze­relői. akik a gumiszalag szerelését vezetik szintén nem tartják fontosnak a bánya termelését, mert a segítsé­gükre _ bocsátott bányászok után csak 2—3 óra múlva mennek le a bányába. Igv a szerelés lassú ütemben folyik, pedig ez naponta 100 csille szén ki­esését jelenti. A vállalat vezetősége, üzemvezető­sége és a pártszervezet tekintse fel­adatának, hogy a fennálló hiányossá­gokat rövid időn belül megszüntessék s lépvén intő és figyelmeztető szám a 89.9 százalékos' tervtaliesítés, melyet iúiius 16-ig értek e!'. Hibájukat kija­vítva, zárkózzanak fel a többi vállala­tok mögé és tekintsék feladatuknak Rákosi eivtársnak adott szavak telje­sítését.

Next

/
Thumbnails
Contents