Szabad Nógrád, 1952. május (8. évfolyam, 36-44. szám)

1952-05-10 / 38. szám

2 SZABADSOCBTB 1952 mSJus Ttt Nam Ir tábornok nyilatkozata a teljes fegyverszüneti küldöttség szerdai ülésén Nam ír tábornok, a koreai-kínai küldöttség vezetője a fegyverszüneti tárgyalásokat folytatva, a teljes kül­döttségek május 7-i üiésén nyilatko­zatot tett, amiben a többi között eze­ket mondotta: „Önök április 28-án kijelentették, hogy az ülés zárt lármáját tartják a legkedvezőbbnek arra, hogy általános megoldás jöhessen létre a még ren­dezetlen kérdésekben. A zárt ütéseken azonban nem volt lehetőség az előreha­ladásra. önök makacsul elzárkóztak a vita elöl és a zárt üléseket csupán arra használták fel, hogy a világ né­pei előtt leplezzék az igazságot. Kül­döttségünk ezért hivatalosan javasol­ja, hogy vessünk véget a zárt ülések­nek és a teljes küldöttségek a mai naptól kezdve nyilvános üléseket tart­sanak. Április 28-án önök javastatot ter­jesztettek elő, amelyben az egyetlen engedmény, hogy elállnak a koreai repülőtéri berendezések kor.átozására irányuló követelésüktől. Változatlanul ragaszkodnak azonban a felügyelő bizottság tagjaiként általunk jelölt semleges nemzetekkel szemben támasz­tott észszerűben ellenvetésükhöz és kitartanak amellett az egyolda ú, méltánytalan követelésük mellett, hogy visszatarthassák több mint százezer foglyul ejtett emberünket. önök semmiféle elfogadható magya­rázatot sem tudtak és most sem tud­nak adni arra, hogy az általunk ki­jelölt semleges nemzetek bármelyikét is visszautasítsák — folytatta Nam ír tábornok. Küldöttségünk azonban, hogy mielőbb létrejöhessen a koreai fegyverszünet, május 2-án a követke­ző méltányos kompromissziumos ja­vaslatot tettek: Ha önök elállnak at­tól a követelésüktől, hogy a repülő­téri berendezések korlátozásával be­avatkozhassanak belügyeinkbe és el­fogadják a hadifogoly kérdésben tett észszerű kompromissziumos javasla­tainkat, abban az esetben mi hozzá­járulhatunk ahhoz a javaslatukhoz, hogy a felügyelő bizottság négy si am- leges nemzetből álljon. Küldöttségünk, hogy előbbre len­dítse a hosszú ideje zsákutcába ju­tott tárgyalásokat és kölcsönös enged, mények alapján rendezze a kérdést, a hadifoglyaik hazatelepítésének kér­désében már március 21-én és 27-én nagy engedményeket tett Önöknek, önök azonban folytatták arra irá­nyuló észszeriitlen kísérleteiket, hogy az őrizetükben tartott összes embe­rünkre alkalmazzák az úgynevezett önkéntes hazatelepülés elvét és azzal hozakodtak elő, hogy mintegy 70.000 embert telepítsenek haza. Ilyenmódon önkényesen vissza akarják tartani több mint 100.000 emberünket. Míg Önök őrizetükben tartott 176.000 em­berünkből csupán 70.000-et akarnak hazatelepíteni, addig mi hajlandók vagyunk hazatelepíteni a gondozá­sunk alatt álló 12.000 emberüket. Világosan és félreérhetetlenül rá kell mutatnom, hogy semilyen kö­rülmények között sem fogadhatjuk el ezt az egyoldalú, észszcrütlen javasla­tukat és bűnös mesterkedésüket. Hz csupán azt bizonyítja, hogy Önök a legcsekélyebb mértékben sem törőd­nek katonáik érdekével és szándéko­san-halogatni, sőt esetleg meghiúsí­tani akarják a fegyverszüneti tárgya­lásokat. Mi, a hadifoglyok hazatele­pítésével kapcsolatban március 21-én előterjesztett javaslatunkban és már­cius 27-i módosítási indítványunkban nagy engedményekei tettünk. Május 2-i általános javaslatunkban nagy en­gedményt tettünk a semleges nemze­tek kijelölésének kérdésében. Május 2. óta azonban önök nem hajlandók érveléseinket meghallgatni és javasla­tainkról tárgyalni. Nyíltan kijelentet­ték, készek bármilyen hosszú időn át továbbra is figyelmen kívül hagyni érveléseinket. Ez nyilvánvaló kísérlet a fegyverszüneti tárgyalások elnyuj- tására és meghiúsítására. A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek küldöttsége mindig a fegy­verszünet mielőbbi megvalósulásáért küzdött és ezért türelmesen tárgyal önökkel. A leghatározottabban vissza­utasítja azonban az Önök bármilyen egyoldalú, észszerűtlen javaslatát. Önöknek a tárgyalások előrehaladása érdekében újból fontolóra kell ven­niük álláspontjukat és fel kell hagy­niuk azzal az önkényes magatartásuk­kal, hogy nem hajlandók megvitatni, javaslatainkat. Mi, minden tőlünk tel­hetőt elkövettünk. Kizárólag önökön a sor. hogy a következő lépést meg­tegyék” — fejezte be nyilatkozatát Nam ír tábornok. Á lilémet Demokratikus Köztársaság kormánya díszülést tartott a felszabadulás ünnepén A Német Demokratikus Köztársa­sáig kormánya csütörtökön, a Szovjet Hadsereg történelmi jelentőségű győ­zelmének, Németország felszabadulá­sának 7. évfordulóján diszüiést tar­tott a berlini állami Operabálban. Az ünnepi beszédet Otto Grottewohl mi­niszterelnök tartotta. Amerikai lökhajtásos gépek embertelen támadásai Phenjan környéke ellen Május 7-én reggel és a nap folya­mán amerikai lökhajtásos repülőgépek 12 támadást hajtottak végre Phenjan környéke ellen. A repülőgépek bom­bázták és gépfegyverezlék a földeket, amelyeken parasztok dolgozlak és a Phenjan felé vezető utakat, amelye­ken parasztszekerek haladtak. A tá­madások áldozatokat idézett e'ő a polgári lakosság körében. Ifjúsági vezetők letartóztatása Indonéziában A De Waadheid Dzsaikairtábóll nyert értesülésekre hivatkozva közli, hogy az indonéz ifjúság vezetőit letartóz­tatták. A többi között letartóztat!ák Dzsamart, az indonéz ifjúság egyik vezetőjét is. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának levele Sztálinhoz és militarizmus újjá­Ottá Grotewohl miniszterelnök a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nevében levelet intézett Sztálinhoz, a Szovjetunió miniszterta­nácsa elnökéhez, amelyben a többek között ezeket írja: „A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya és a magam inevében megragadom az alkalmat, hogy a né­met népnek a hitleri fasizmus alóli felszabadulásának évfordulójáéi legszí- vélyesebb üdvözletemet küldjem Ön­nek, tisztelt Sztálin elvtárs. Mélységes hálával hajtjuk meg lobogónkat a di­csőséges Szovjet Hadsereg bátor hő- sei előtt, akik vérüket vesztették a német népnek a hitleri fasizmus alól történő felszabadítása során. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága olyan időponlbnn ünnep i felszabadulá­sának évfordulóját, amely döntő je­lentőségű az egész német nemzetre nézve. A támadó amerikai imperializ­mus és bonni vazaiusai Németország földjén akarják előkészíteni Európa leigázását. A békeszerződés megköté­sének visszautasítása elmélyíti Német­ország széttagoltságát és elősegíti a német fasizmus születését. Számtalan példa bizonyítja, hogy a Szovjetunió á’landóán támogatta és segítette a német népet és segített a német hazafiak egységre, békére, füg­getlenségre és a német nemzet szuve- rénitására irányuló követeléseit. Ezt látta a német nép a szovjet kormány 1952 március 10-én és 1952 április 9-én kelt jegyzékeiben is. Köszönetét mondunk a nagy békés gazdasági és társadalmi újjáépítésben nyújtott tevékeny segítségért és tá­mogatásért. Köszönetét mondunk azért a szovjet kezelésben állott 66 üzem­ért, amelyet az elmúlt napokban a német nép kezébe juttattak vissza. A német nép jnem akar háborút! A német nép hazafas. fcékeszerető erői a Német Demokratikus Köztársaság polgárai tudják, hogy milyen nagy fe­lelősség hárul reájuk Európa békéjé­nek megszilárdításában és fenntatásá- ban. Biztosítjuk tisztelt Sztáún elvtárs, hogy továbbra is fáradhatatlanul dol­gozunk és harcolunk a béke fenntar­tásáért” — fejeződik be a nyilatkozat. A Nemzetközi Diákszövetség titkárságának felhívása A Nemzetközi Diákszövetség prá­gai titkársága közli, hogy az Arrdra- tartományi diákszövetség (az össz- diákszövetség egyik szervezete) leve­let intézett a Nemzetközi Diákszövet­séghez és a Nemzetközi Diáksegély­hez A levélben leírják, hogy Andra több mint 6 millió lakosa olyan nyo­morúságban és éhínségben szenved, amelyhez hasonló 1868 óta nem for­dult elő a tartományban. Az éhínségtől sújtott diáikok támo­gatására létesült segélyakciónak éle­lemre, gyógyszerre, ruhaneműre és pénzre van szüksége. A Nemzetközi Diáikszövetség prágai titkársága és a Nemzetközi Diáksegély titkársága azonnal értesítette a világ valameny- nyi diákszervezetét és felhívták őket, nyújtsanak segítséget az éhhalál ve­szélyétől fenyegetett, szenvedő tár­saiknak. A lengyel kultúra és tudomány palotája 1952 április 5-én Varsóban Bie- rut köztársasági elnök jelenlétében a Szovjetunió és Lengyelország között egyezményt írtak alá, amely, nek értelmében a Szovjetunió kor. mánya szovjet erőforrásokból és szovjet munkaerővel Varsóban fel­építi a lengyel kultúra és tudo­mány hatalmas, 28—30 emeletes palotáját. A palota felépítésének költségeit a Szovietunló viseli. A lengyel kultúra és tudomány palotája Varsó középpontjában, a Marszalkovszka, Aleja Jerozolimsk', Sosnowa és Swientokrzyska utcák ál­tal határolt több, mint 40 hektár terü­leten épül majd fel. A hatalmas mé­retű előkészítő munkák már folynak. A szovjet és a lengyel nép örök ba­rátsága már több, mint hét évvel eze­lőtt Lengyelország felszabadításakor megpecsételődött. A lengyel dolgozók örökre emlékezni fognak a hős szov­jet katonákra, akik életük veszélyez­tetésével'harcoltak a lengyel nép sza­badságáért A felszabadító szovjet ka­tonák a háború után hazatértek hazá­jukba, hogy elfoglalják helyüket a munkapad mellett. Most azok az emberek, akik akkor a szabadságot hozták el Lengyelország­nak, ajándékokat küldenek. Egymás^ után érkeznek Varsóba a földkiemelő kombájnok, az óriásdaruk, a teherau­tók és a falbontó gépek. A szovjet nép, amelyik eddig lakóházak, gyárak, kórházak, iskolák, kutatóintézetek és vasútvonalak építésében segítette a lengyel dolgozókat most fölépíti Varsó­ban a lengyel kultúra és tudomány központját. A lengyel kultúra éc- tudomány pa­lotája mintegy 800.000 légköbméter térfogatú lesz. A felhőkarcoló magas­sága eléri majd a 200 métert. Hatalmas szovjet exkavátorok készítik elő a területet a palota építé­séhez. Az itt dolgozók már most is rendszeresen túlteljesítik a terveiket, hogy határidő előtt készen álljon a ta­laj az építkezésre. Az építkezés szín­helyéről eddig két és félmillió téglát, 150.000 tonnái törmeléket és körülbelül ugyanannyi vasbeton romot takarítot­tak el. A lengyel munkások nagy örömmel várják az „igazi” építkezés megkezdé­sét: — A palota építése nagyszerű iskola tesz számunkra — mondja M. Szy- mansky épitömunkás... — Együtt dolgozva a szovjet elvtársakkal, meg­ismerkedünk maid a szovjet munka- módszerekkel, közvetlen, baráti együtt­működés alapján megismerjük a szov­jet embert, aki példaképünk életünk­ben, munkánkban. A központi építkezés előkészítésével párhuzamosan Varsó egyik nyugati peremövezetében, Jélonk'ban szintén szovjet erőforrásokból és a Szovjet­unió költségén ű'j lakónegyed épí­tését kezdték meg a palota szovjet építőmunkásai számára. E lakónegye­det három év múlva — a?, építkezések befejezésével — a szovjet kormány Lengyelország rendelkezésére bocsát­ja. Jelenleg 70 ház építése — helye­sebben mondva összeállítása — folyik, hiszen a házak jórészét kész épületele. mekből állítják össze. A munkák futó­szalagrendszerrel, gyors ütemben ha­ladnak és a nyár közepéig 200 egy és többlakásos házat adnak át rendelte­tésének. A házak mindegyikében köz­ponti fűtés, vízvezeték, villanyvilágí­tás, fürdőszoba, telefon és rádió lesz. A lakónegyed területén ezenkívül klu­bot, könyvtáraik, kultúr- és olvasóter­meket, filmszínházat egészségügyi rendelőt, számos üzletet, sportpályát és úszómedencéi létesítenek. A jolon- ki-i építkezésnek egyébként már megvannak az első élmunkásai. A má­jus 1-i ünnep tiszteletére folyó szoci­alista munkaversenyben a ragov ifjú­sági asztalosbrigád állagban 200 szá­zalékra teljesítette normáját. Ugyan­ilyen eredményt ért el a Kurowski és Homa kőművesbrigád is. Az építkezések számára a főváros határában, mintegy 70 hektárnyi terü­leten raktár-és műhelyhelyiségekkel el­látott anvagbázisf létesítenek Ide futnak he naponta a .Szovjetunióból ai7 újabb és újabb építőanyag, vala­mint gépszállítmányok, amelyekből eddig összesen 1300 vagon érkezett meg Varsóba. A lengyel társadalom forró háláját juttatja kifejezésre ezért a történelemben egyedülálló ajándé­kért — a gyönyörű felhőkarcoló fel építéséért. — Ragyogó épület tesz — mondja a palota építésénél dolgozó St. Witee- ki gépkocsivezető. — Az ember szive hevesebben ver, ha rágondol. Ez pa'ota a szovjet is lengyel nép rest- véri barátságát Ielképezi. Forrón kö­szöntük felépítésé* a Szovjetunió né­pének és a nagy Sztálinnak. A levelezők segítésének helytelen módszere A tavasza munkák beállta ellenére munkások, tszcs-tagok és egyénileg dolgozó parasztok a megye különböző részéről számos levéllel keresik fel szerkesztőségünket. Május első 8 nap­jában 56 levelet ^kapott szerkesztősé­günk. A beérkezett levelek tartalma igen változatos. A munka, a népek közötti barátság napja, május elseje megünnepléséről több levelet kaptunk levelezőinktől. Kovács János Szügy községből írt le­velében arról számol be, hogy a köz­ség dolgozói közül sokan részt vettek a május 1-i ünnepléseken. Zeneszó, vidámság volt az egész nap. Kovács János emlékszik még a múltra. „Ré­gen nem ünnepelhettünk így — írja levelében. — Ha három ember összeállt beszélgetni, akkor már jött a csendőr és szuronyával szétkergette a „csopor­tosulóhat”. Gyebnár Albert ludányhalászi leve­lezőnk is lelkes szvakkal írt a május 1-i ünnepségek lefolyásáról: „Soha még ilyen vidáman nem ünnepeltek községünk dolgozói.” . Kuris Mihály Vili. osztályos szécsényfalui ta­nuló levelében arról ír, hogy ősszel a tatabánya: bányász technikumban foly­tatja tanulmányait. Agócs Ferenc szán. dai levelezőnk a helyi DlSZ-szervezet munkájáról ír, a továbbiakban megem­líti, hogy a helyi pártszervezettől munkájuk segítéséül rádiót kaptak. A DISZ bekapcsolódott a vasgyüjté6i munkába. Egy brigádot alakítottak, hogy a munkát szervezetté tegyék. Borvitz elvtárs Cserháthaláp község párttitkára egyjke a legszorgalmasabb levelezőnknek. Annak ellenére, hogy nagy elfoglaltsága van, rendszeresen időt szakít, hogy a szerkesztőséget tá­jékoztassa a község munkájáról. A fenti levelek dolgozó emberek írásai. Munkájukról beszélnek, de az egész társadalom feladatairól írnak. A levelek legfőbb sajátossága a munka szeretete, felelősség az ország sorsá­ért. Az ilyen levelekről tanítja Sztálin elvtárs: „általuk, mini valami baromé­ter segítségével, amely közvetlenül tükrözi építőmunkánk hibáit, nagyon sokat tudnánk kideríteni és kijavítani.” Bár levelező-mozgalmunk (-mind mennyiségi, mind mípőségi) fejlődés­ben van, de mégsem fejlődik úgy, ahogy építömiunkánk és megnövekedett feladataink azt követelik. Az, hogy ez a fejlődés mégsem annyira minőségi, nem kisrészben a szerkesztőség hibá­jából ered, abból ered, hogy nem ér­tettük meg az országos levelezői ér­tekezlet tanulságait és nem értettük meg Betlen elvtárs akkori beszámoló­ját sem: „Senkinek sincs jogában elő­írni, hogy a levelező miről írjon és miről ne írjon”, — mondta Betlen elvtárs említett beszédében. Bár a szerkesztőség munkatársai tudják, hogy a levelezőkkel való fog­lalkozás, segítésüknek egyik legfőbb formája a levelek helyes válaszadásá­ban van, a válaszadások zömében nem szolgálták a levelezők munkájának segítését, különböző „szempontokkal” ,,agyontámogattuk” őket. így nem egy esetben előfordult, hogy levele­zőink nem arról írtak, amiről szeret­tek volna, hanem a „szempontokra”, a felvetett kérdésekre válaszoltak. Hogy ez mennyire helytelenül befolyá­solja a levelezők munkáját, hogy mennyire gépiessé válik munkájuk, jól példázza Valkai elvtársnak, egyik leg. jobb levelezőnknek hozzánk küldött le­vele. Valkai elvtárs hozzánk küldött levelében a „szempontokra” írt választ pontokba foglalta. A levél befejező részében megírta saját véleményét rö­viden három-négy sorban. Amint a le­velet elolvastuk, kiderült, hogy ez a 3—4 soros közleménye sokkal érté­kesebb és sokkal fontosabb volt, mint levelének az a hosszabbik része, ami­kor a mi „szempontjainkra” válaszolt. A levelezőnek az ilyen „támogatása" nem segítség, hanem- a levelezők ön­állóságát veszi el és megfosztja a le­velezői mozgalmat tényleges jelentősé­gétől. Ennek a hibának a belátása után javítani fogunk a levelezőinkhez küldött válaszunkban. A levelezők munkáját, sen'.i semilyen körülmények között nem korlátozhatja és nem szab. hatja meg, hogy miről írjanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy levele­zőink munkáját a jövőben nem fogjuk segíteni és azt sem jelenti, hogy párt- szervezeteink se segítsék. „A levele­zők támaszkodjanak a pártszervezetek­re és azok vezetőségeire. Forduljanak hozzájuk tanácsért, beszéljék meg ve­lük problémáikat... a pártszervezetek támogassák, karolják fel munkájuk nagy erőforrását, a levelezők mozgal­mát. Támogassák — de ne támogas­sák agyon. Engedjék szélesen érvé­nyesülni a levelezők saját hangját, meglátásait, tanácsaikkal szélesítsék ki a levelezők látókörét, ne akarják szűkebb korlátok közé szorítani’'. A levelező-mozgalomnak ilyen se­gítése eredményezi majd azt, hogv a levelek ezekután még több problémá­val foglalkoznak. A levelezőknek Lenin elvtárs szavai adják meg a legfőbb útmutatást munkájukhoz: „írjanak a szó szoros értelmében mindenről, írja­nak lehetőleg minél többet hétköznapi életükről, érdekeikről és munkájukról”. Mindenről írjanak. Ez a feladatuk, nagyszerű és megtisztelő feladatuk. Az élenjáró természettudománnyal ismerkednek a balassagyarmati Kedves Elv társak! A balassagyarmati gimnáziumban többjéle szakkör működik. Nézzük meg, hogyan is végzi munkáját a biológiai szakkör. Egy héíen 2 órai foglalkozás van. A szakköri tagok először előadást tarta­nak. Az előadás után következik a vi­ta. majd a gyakorlati foglalkozás. Az előadások igen nívósak. A kijelölt tagiársak lelkiismeretesen készülnek az előadásra, az anyagot az Elet és Tu­domány folyóiratból veszik. Ugyan­akkor a Magyar Természettudományi Társulattat kapcsolatot tartanak fenn, ami nagyban elősegíti munkájukat. Az előadást követő viták, hozzászólá­sok igen értékesek. Nagyon sok tag- társnak nyújt segítséget tanulmányi munkájában. Csaknem mindenki azon van, hogy elsajátítsa az ott tanult és tapasztalt dolgokat. Igyekeznek tudo­mányosan magyarázni a természetben fellépő jelenségeket, A szakkör jó munkáját bizonyítja a tagok kezdemé­nyezése• nyilvános előadásokat tarta­nak, ami annyit jelent, hogy a szak­köri tagok szívesen adják tudásukat a szakkörre nem járó társaiknak. A szakkör jó munkáját elsősorban Barna Béla biológiai tanárnak köszön­gimnázium tanulói heti, aki egyben lelke a szakkörnek. Dicséretet érdemel Pap József, a szak. kör titkára. A tagok közül Kovács György. Kollárovics László, Garai Anna, Neuvelt Györgyi, Dudás György, Lantos Sándor, Soivánszki Irén, akik mindenkor részt vesznek a foglalkozá­son és kitűnő munkát végeznek. Rosszul fognánk fel a kérdést, ha azt gondolnánk, hogy a szakkörön belül nincsenek hibák. Vannak hibák — mégpedig az. hogy olyanok is ta­gok, akik nem járnak el a szakkörre, vagy csak néha látogatnak el. Pl: Baksa István vagy Deák József. Ezek a tagtársak hátráltatják a szak­kör munkáját. Ugyanakkor saját ma- guknak is ártanak, mert tudásuk nem lesz teljes. A tagok nem akarják azt, hogy ők abbahagyják ezt a szép mun­kát. Felvilágosító munkával próbálják őket meggyőzni. Megállapíthatjuk, hogy a szakkör jó munkát végez. Azt, hogy hazánkban sok ilyen más szakkör működhet, a nagy Szovjetuniónak köszönhetjük. Köszönhetjük a Szovjetunió nagy tu­dósainak, akiknek tanításait már sza­badon tanulmányozhatjuk. CSONGRÁDI ERZSEBET levelező. DOLGOZÓ NŐK! Házi munkátokat lényegesen megkönnyíti, ha árudáinkban készételeket vásároltok. A készételekből olcsón és gyorsan lehet akár ebédet, akár vacsorát, több személyre is előállítani. Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat

Next

/
Thumbnails
Contents