Szabad Nógrád, 1952. május (8. évfolyam, 36-44. szám)
1952-05-31 / 44. szám
2 SZABAD AOfíRAD 1952 május 31 Mi a „Termelj ma többet, mint tegnap!" mozgalom lényege? Pártmunka tapasztalatai ______* A tagdíjfizetés jelentősége Részletek a most meqjelent „Váljék minden bányász jelszavává: Termelj ma többet, mint tegnapi’’ című füzetből. Loy elvtárs, a bányászszakszervezetben tartott tanácskozáson és mindenütt másutt is. ahol mozgalmáról beszélt, hangsúlyozta: „termelj ma többet, mint tegnap!" jelszó megvalósítása azt •jelenti: a bányákban meglévő berendezések észszerűbb kihasználásával, fejlettebb, magasabb színvonalú munkaszervezéssel, a fegyelem megerősítésével megteremtem a termelés fokozásának alapjait. A kezdeményezés nem valami kin lönleges újításon, nem merőben új munkamódszereken alapszik, hanem a munka sokféle, kisebb-nagyobb elemének, a munkafolyamatok egymásba kapcsolódó láncolatának, a munka megszervezésének észszerüsítesén. Egyszerűen: közös erővel vállvetve a termelés meggyorsításáért. Közös erővel tenni eredményessé a brigád, a csapat, a front, a bányamező, az egész üzem munkáját. A Loy-mozgalom ereje tehát a kollektív vállálásokban és q közös erőfeszítésekben van. A brigád, a csapat, a front, a bányamező, az egész üzem naponta újabb célokért indul harcba, amelyet csak együttes erővel érhetnek *1. A Loy-mozga'om lényege tehát, hogy mozgósítja az üzemek minden dolgozóját: a maga posztján jobb és még jobb munkával segítse a termelés állandó, egyenletes fokozását. Nap-nap után többet termelni, napnap után jobban dolgozni — e kettő elválaszthatatlan. A „Termelj ma többet, mint tegnap!” jelszó ereje éppen abban rejlik, hogy szüntelenül ébren tartja a dolgozók alkotó, kezdeményező erejét. Arra ösztönöz, hogy a munka megszokott szervezeti formáik módszereit. szinte apróságnak látszó újítások láncolatán keresztül tökélete- Eif t sék „Termelj ma többet, mint tegnap!" — e jelszó valóraváltásához mindenekelőtt a műszakiak jó, odaadó munkája szükséges. Világos, hogy a műszakiak néjkül, a műszaki vezetők körültekintő segítsége nélkül a széntermelés folytonos emelése nem valósítható meg. Nem elég, ha a szántaion dolgozó bányászok harcolnak a termelés növeléséért, hanem a maga munkaterületén segítenie kell ezt. Elsősorban a műszaki vezetők feladata, hogy a terme’és jó és egyre jobb megszervezésével, a vezetés színvonalának szakadatán emelésével segítsék a bányászok harcát. A „Termelj ma többet, mint teg- 'nap!” jelszó valóraváltásához — mint Loy elvtárs mindig hangsúlyozza — Ez első legfontosabb lépés: a műszaki feltételek biztosítása. A bányaüzem, a mező, a front, a csapat vezetői a helyes munkaszervezéssel. a munkaerő észszerű csoportosításával, a szállítás meggyorsításával, az üresosille és anyagellátás biztosításával, a megelőző — és üzem- közbeni karbantartás megszervezésében adhatják meg a termelés fokozásához a műszaki segítséget. Gondos- kodniok kell arról, hogy helyesen alkalmazzák a bányagépeket és gazdaságosan, jól kiaknázzák az üzem teljesítőképességét. Az egyes csapatok, mezők, frontok, így az egész üzem vállalásának teljesítése csak akkor lehet sikeres, ha a műszaki vezetés jól tölti be egyik legfontosabb feladatát: gondoskodik a munkaerő helyes elosztásáról. A munkahelyek, frontok telepítése olyan létszámmal kell hogy történjék, amely szükséges a meglévő gépek kapacitásának és a munkahely lehetőségének kihasználásához. Sok esetben a felületes telepítésből fakadó úgynevezett tű 1 - telepítés, vagy ennek ellentéte a hiányos telepítés, lerontja az egész bányamező, frontcsapat eredményét. A termelés állandó, egyenletes, emelése, az a cél. amelyet a „Termelj ma többet, mint tegnap" jelszó tűz a bányák dolgozói elé, azt követeli, hogy a műszaki vezetők tökéletesítsék a munka megszervezését. E téren a teljes megoldást csak az adja meg, ha a műszakiak az eddiginél következetesebben, állhatatosakban törekednek a ciklusos munkaszervezés kidől gozási.ra, bevezetésére és állandó tökéletesítésére. A munka észszerűbb megszervezése — ez bányáink egyik legnagyobb tartaléka. Emellett azonban a termelés emelése egyben azt is követeli, hogy a műszakiak a rájukbízott munkaterület felelős gazdái is legyenek. Meg kelj erősíteni bányáinkban az egyszemélyi felelős vezetést. A Loy-mozgalom sikere, a termelés állandó fokozása elképzelhetetlen anélkül, hogy a műszaki vezetők ne váljanak valóban vezetőkké. Vezetőinktől, a felsőktől csakúgy, mint az alsóktól, elvárjuk, hogy valóban vezessenek‘‘ — szögezte le Gerő elvtárs. A bányákban igen gyakran találkozunk azzal, hogy vannak ugyan vezetői, de felelős vezető lényegében nincs. Ha nem megy a szállítás, leáll a kötélpálya, a kaparó vagy a gumiszalagok — senki sem felel ezért. A gépek karbantartása, az Üzemzavarok megelőzésére vannak ugyan brigádok —, de ha h'ba történik (és ez igen gyakori) nincs felelős. Sokszor hátráltatja a szenelő csapatok munkáját a rosszul működő felállítás vagy egyéb anyaghiány. Ilyenkor is hiába keresné bárki a felelőst — mert kézen-közön nyoma vész a tényleges felelősségnek. A szállítóútak és. ezállítópáJyák állapota sokszor rendkívül rossz s ennek következtében sűrűn történnek panaszok. mégis nincs, akinek az lenne a kötelessége, hogy gondoskodjék a szállítás zavartalanságáról. És így lehetne sorolni tovább a példákat, amelyek mind azt mutatják, hogy igen sok bányában gyengén ál! az égvéni felelősség. A Loy-mozgalom sikere, a termelés á lamdó, szakadatlan növelése elképze hetetlen az egyéni fe'elős- ség érvényesítése nélkül A napról napra nagyobb eredményekért harcoló bányászok csak akkor érhetik el célkitűzéseiket, ha a bánva minden műszaki vezetője jó munkájával, a rábízott feladatai maradéktalan teljesítésével küzd a műszaki feltételek biztosításáért, ha következetesen érvényesül az egyéni felelősség elve. A „Termelj ma többet, mint tegnap!" jelszó sikeres megvalósításához tehát a munka észszerű, tervszerű megszervezése mellett, szigorúbb és következetesebb ellenőrzésre van szükség. Csak a jó ellenőrzés nyomán szilárdulhat meg az egyszemélyi felelős vezetés; — ha egy-egy részfeladat megoldásával megbízott műszaki vezető nap mint nap érzi, látja, hogy munkáját figyelemmel kísérik. Ezért a műszaki vezetők a Loy-mozgalom sikere érdekében naponta számoltassák be a középkádereket a rájukbízott feladatok végrehajtásáról Ellenőrizzék a gyakorlatban, hogyan oldották meg a „Termelj ma többet, mint tegnap!" mozgalom elősegítésével kapcsolatos teendőket és adjanak további útmutatást munkájukhoz. A vezetés emelésének színvonala nélkül, S'Z ellenőrzés megerősítése nélkül, az egyéni felelősség érvényesítése nélkül a műszaki vezetés nem teljesítheti a Loy-mozgalom terén rá váró feladatokat. A „Termelj ma többet, mint tegnap!" jelszóban foglalt célkitűzésre, a termelés szüntelen emelése tehát jórészt a műszakiak jó munkáján múfi'k. Ahhoz, hogy a bányászok hősiessége több és egyre több szénben öltsön testet — magasabb színvonalú vezetési«, munkaszervezésre. van szükség. Harcoljon tehát a bányák minden műszaki vezetője, minden műszaki dolgozója a Loy-mozgalom műszaki feltételeinek biztosításáért, a vezetés színvonalának emeléséért: a munka jobb és észszerűbb megszervezésével. A Szervező Bizottság 1952. áprilisi határozatában foglalkozik a tagdíjfizetéssel és az ezzel kapcsolatos politikai felvilágosító munkát az alapszervezetek vezetőségeinek kollektív feladatává tette Nézzük meg, mi tette szükségessé. hogy a Szervező Bizottság ezt a határozatot hozta Megálíapíthatiuk, hogv 1951-ben ezen a téren értünk el eredményt. Emelkedett azoknak a párttagoknak a száma, akik a tagdíjfizetés politikai jelentőségét megértették és elsőrendű kötelességüknek tartják, hogy minden hónapban rendszeresen megvegyék a. 'párttagsági bélyeget. Egyre több olyan párttagunk van, akinek kommunista öntudatát bántja, ha párttagsági könyvébe nem kerül bele minden hónap kockájában az odavaló bélyeg. Különösen jelentős az ilyen párttagok száma üzemi és városi alapszervezeteinknél. Az acélgyári üzemi pártbizottsághoz tartozó alapszervezetek párttagságának 91 százalékai vett áp* rilis hónapban tagsági bélyeget. A Kánvás bányaüzemnél dolgozó kommunisták 94.1 százaléka tett eleget ezen a téren pártkötelességének. De a ió eredmények mellett vannak még komoly hiányosságok is a tag- díjfizetés terén. Ezek kiküszöböléséhez elengedhetetlen, hogy munkánk egészét megjavítsuk. Mondhatjuk-e, hogy a pártépítés területén eredményes munkát végzünk, ha ió! folyik az oktatás, a tag- és tagjelöltfölvétel, de a tagdíjat a párttagság tekintélyes százaléka nem fizeti? Nem mondhatjuk! A pártmunika egészének megjavításáról, a pártépítésről osak akkor beszélhe- tün, ha minden területen, ígv a tag- díjfizetés területén is megszüntetjük a még fennálló lazaságot, ha politikai felvilágosító munkával elérjük, hogy minden párttag és tagjelölt minden hónapban rendszeresen eleget tesz pártunk alkotmányának, a szervezeti szabályzatnak, amely szerint a tagság alapvető kötelességei közé tartozik a tagsági járulék rendszeres fizetése. Különösen súlyos hibák vannak a nagybátonyi pártbizottsághoz tartozó bányaiizemi alapszervezeteknél, ahol áprilisban a tagság 41.4 százaléka, a kisterenyei pártbizottságnál 3Ö százaléka nem fizetett tagdíjat. Miért van ez? Talán a nagybátonyi vagy kisterenyei bányász elvtársak rósz- szabbak, kevésbé öntudatosak, mint a kányási bányász elvtársak? Nem. A nagybátonyi és kisterenyei bányász elvtársak nem kevésbbé öntudatosak, mint a kányásiak. 'Nem itt van a hiba. A hiba az, hogy a nagybátonyi és kls- terenvei bánvász alaeszervezef vezetőségei, de maguk a pártbizottságok Is lebecsülik a tagdíjfizetés politikai jelentőségét, azt csak adminisztrációs és gazdasági feladatnak, a gazdasági vezető reszortmun'kájénak tekintik és nem az egész pártvezetőség kollektív feladatának. Nem tudatosítják eléggé azt, ha egy párttag nem fizeti be ideiében — minden hónapban rendszeresen — a párttagsági járulékot, ez any- nvlt jelent, hogy nem törődik a párttal, hogv a párt iránti kötelességét félvállról veszi. „És az, aki a párt iránti kötelességeit, méghozzá ilyen egyszerű, szigorú szervezeti jellegű kötelességét, mint a párttagsági járulék befizetését, ekként fogja fel — az bizony nem fogadta szivébe a pártot. Hiszen, aki törődik a párttal, annak számára a párttagsági járulék fizetése jó érzés, mert így szinte anyagi kapcsolatot létesít a párttal. mintegy tapintható közelségbe kerül vele." — mondotta Kailinin elvtáns, amikor a tagdíjfizetés politikai jelentőségét magyarázta meg. De hibák vannak falusi pártszervezeteinknél Is. Varsány község alapszervezete tagjainak csak 26 százaléka vette meg április hónapban a tagsági bélveget. Mikor közelebbről megnéztük, mi lehet ennek az oka, kiderült, hogy a pártszervezetben egv pártcsoportvezető volt, az is csak papíron. A vezetőség egyedül a pártcsoportvezetők segítsége nélkül, a pártépítés bármely -területén, fgv a tagdíjfizetés területén sem tud eredményes munkát végezni. Viszont ahol a vezetőség mellett pártcsoportveizetők és aktívák dolgoznak, ott minden területen fó eredmények születnek. Hogy ez így van, bizonyítja a ságújfalusi alapszervezet, ahol a vezetőségi Ülésen határozatot hoztak, hogv a vezetőségi tagok személyesen megtanítják dolgozni a pártcsoportvezetőket, s ennek egvik eredményeként márciusban a tagság 96.8 százaléka, áprilisban, pedig minden párttag eleget tett tagiárulék- fizetési kötelezettségének. Az itt elmondottakról azt a tapasz- falatot kell leszűrnünk, hogy tagdíjfizetési munkánk további megjavítása, a még fennálló hiányok kiküszöbölése érdekében fokozni keH ák^nszérvéze- teinkben a tagdíjfizetés politikai jelentőségének ismertetését. Vezetőségi üléseken, pártcsoport- és népnevelő értekezleteken bírál iák felül az alap- szervezet tagdíjmunkáját, hogv ezen keresztül elérjük a .tagdíjhátralék meg- szüntetését és legkésőbb ez év végéig ne ,legyen olvan párttagunk és tag- jeJŐItunk, aki fagdí’fizetési kötelezettségének minden hóoanhan ne tenne eleget. Vizt János, MB páctgazda^áSI osztály pol. m n nkvitőrsá Az áruló bonni Adenauer-klikk atg. írta az úgynevezett keretszerződést, amely nem egyéb Nyugat-Németország gyarmatosításánál, amelynek segítségével a bonni kormány a német népet belesodorja az új világháború előkészületeibe. SZ Í rate ezzel egyidőben érkezett Párizsba Ridgway, a koreai hóhér, hogy átvegye az atlanti erők főparancsnoki szere pét. Az amerikai imperialisták és nyugati csatlós lakáj- kormányaik tovább haladnak a fasizmus útján, tovább folytatják a fegyverkezést. Az imperialista tálbor valamennyi államában folyik a gazdaság mííitarizálása és a katonai kiadások ezzel kapcsolatos növelése. Az uralkodó imperialista klikkek a fegyverkezés kiadáaafnak egész súlyát a munkásosztály, a parasztság, a seéles néprétegeik vállára hárítják. Hadikiadások Tőkések jövedelme Az Egyesült Államokban 13 év alatt több mint Aarmincegyszeresére nőtt a hadikiadásokra fordított összeg. Ezzel párhuzamosan tizenötször nagyobb a tőkések jövedelme. Az Egyesült Államokban 1951—52-ben 4£ny!iagesen 77 milliárd dollárt fordítanak a Háborús előkészületekre, amely több mint harmincszorosa az 1938—-39-es pénzügyi év hadikiadásainak. Angliában az 1951—52. évi költségvetés összegének több mint 35 százalékát fordítják a fegyverkezési programm végrehaj- fására, a francia kormány pedig erre az évre 1400 milliárd franknyi előirányzatot követel katonai célokra. Ugyanígy emelkednek a hadikiadások összegei Olaszországban és az Észak- atlanti Tömb többi tagállamainak költségvetéseiben Ezeket a hallatlan összegeket az imperialista országok kormányai a dolgozóktól az adóprés megszorításával teremtik elő. Truman elnökségének hat év és két hónapja alatt 277 milliárd dollár összegű adót szedett be, míg az előző 81 elnök 156 év alatt összesen csak 256 milliár. dot. A íz amerikai dolgozók már a múlt évben keresetüknek 20—25 százalékát fizették be adó A fegyverkezési hajsza a tőkés országokban támadás a dolgozók léte ellen címén. Angliában az összes adók a dolgozók összbérének 53 százaléka, Franciaországban pedig 1938-tó! 1951-ig az adóteher megháromszorozódott. A nyugatnémet dolgozóknak a keretszerződés aláírása évi 11 milliárd 250 millió márka „előzetes hozzájárulás” katonai kiadás megfizetését jelenti. Az osztrák dolgozók és alkalmazottak évenként legalább négy és fél hónapot csak azért dolgoznak, hogy az adókat befizethessék. A háborús készülődés, a „agy, tőkés monopóliumok profitéhsége nemcsak az adók felemeléséhez, hanem az általános drágasághoz, a munkásosztály és a széles néprétegek életszínvonalának süllyedéséhez is vezet. Szüntelenül emelkedik az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek ára. Az általános drágaság és a dolgozók életszínvonalának süllyedése az amerikai—angol intervenciós tömbnek a koreai nép ellen intézett támadásával kapcsolatban erősen meggyorsult. Franciaországban az iparcikkek árai 1938 óta több mint huszo-nkétszeresére emelkedtek. 4 millió francia 8600 frankkal kevesebbet keres a létminimumnál, így tehát télig ehezik. Tovább növekedtek a közszükségleti cikkek árai. ,,A francia dolgozó — írja az egyik francia lap — reggelenként reszketve veszi kezébe az újságot, attól félve, hogy a közszükségleti cikkek újabb áremelését köziik benne." Angliában a háború óta még fennáll a jegyrend&zer. Azzal egyidőben. hogy 1951 első felében hatvankétszer emelték a kiskereskedelmi árakat, az előző évhez viszonyítva a hús- fejadagot 37, a vajfejadagot 33 százalékkal csökkentették. Az USA azzal tűnik ki a többi tőkés országok közül, hogy ott a legijesztőbb az ellentét a nyomorban dolgozók és a monopolisták fényűzésben dúskáló élete között. A háborús készülődés, a fegyverkezési hajsza a széles nép- tömegek életszínvona’a e.len: támadással jár együtt. 1939 óta 176 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek. Ehhez még hozzá kell venni a dollár állandó romlását és akkor elképzelhetjük, hogy milyen hatással van a széles tömegek helyzetére háborús készülődés. Ezeknek az országoknak a dolgozói nemcsak, hogy napról napra drágábban élnek. hogy a nemzeti jövedelem mind kevesebb része jut nekik és mind több a tőkéseknek — sújtja még őket a munkanélküliség. A munkanélküliség a tőkés országok munkásosztályának ostora. Az amerikai gazdasági érdekeket kiszolgál nyugati lakájkormányok ös.szezsugoritják a békés célokra termelő iparágakat, amerikai árut vásárolnak, ezzel’ sorvasztják a hazai termelést. Olaszországban a múlt év végén 4 millió teljes és részleges munkanélküli volt, ugyanakkor a kormány 100 milliárd Urát irányzott elő külföldi, elsősorban amerikai gépvásárlásra. Amíg a Német Demokratikus Köztársaságban régen felszámolták a munkanélküliséget, Nyu- gat-Németországban több mint 2 millió németnek nincs munkája. Franciaországban a munkanélküliek száma 1950-ben félmillió volt, az elmúlt évben pedig ez a szám 25—30 százalék, kai növekedett. Az Egyesült Államokban a teljes és részleges munkanélküliek száma eléri a 15—16 miliőt. Az autóipar minden negyedik munkása jelenleg munkanéiküíi és munkát keresve az utcát járja. A tőkéseknek szükségük van ezekre a munkanélküliekre, hogy ezzel is rosazabbítsák a dolgozók helyzetét és fokozzák a kizsákmányolást A munkásfömiegek kizsákmányolásával párhuzamosan hihetetlen gyorsasággal növekszik a tőkés társadalom gazdagsága. Az amerikai monopóliumok profitja 1938-ban 3.3 milliárd dohár volt. A részvénytársaságok jöveIparcikkek ára Reálbér Franciaországban 13 év alatt az iparcikkek ára huszonkétszeresére emelkedtek, a fizetések vásárló értéke pedig a felére csökkent. delme 1951-ben rekordszínvonalat ért el — 50 milliárd dollárra emelkedett. Az amerikai imperialisták koreai agressziója és a növekvő profit közötti összefüggés világos. Az egyik nagy amerikai fémipari vállalat 1949 első kilenc hónapja alatt 26 millió dollár tiszta jövedelmet ért el, míg a koreai háború megkezdése után, 1951 első kilenc hónapjában 46 millió dollárt, vagyis 80 százalékkal többet. Angliában a járadékok és kamatok összege 1938-hoz képest jóval megkétszereződött. Franciaországban 1947-tŐI 1950-ig több mint 670 miliiáíd frankkal emelkedett a monopóliumok profitja. A tőkés államokban az olyan jellegzetesen háborús jelenségek, mint a munkásosztály kizsákmányolásának fokozása, a tömegek tönk. remenése, éhezése, megszokott jelenséggé válnak békeidőben is. Sőt az USA áítaj diktált katonai programotok végrehajtásának következményei a végsőkig fokozzák a dolgozók kizsákmányolását és minden erőt és pénzt felhasználnak a fegyverkezési hajsza, a támadó háború előkészítésére. A ' tőkés monopóliumok és a parancsukra működő államhatalmi szervek, a jobboldali szocialista lakájok segítségéve! dühödt hadjáratot folytatnak a kommunizmus ellen, ezzel leplezve, takarva a dolgozók létérdekei és jogai ellen folytatott támadásukat, az agresszoroknak a béke ellen irányuló összeesküvését. A kommuniizmuis ellen támadnak, eközben pedig az utolsó inget is leszedik a dolgozókról. Februárban múlt egy éve annak, hogy a Pravda közölte Sztálin eívtársnak, a lap munkatársa által felvetett kérdésekre adott válaszát. Az azóta eltelt idő ragyogóan igazolta a tőkés országok helyzetének sztálini jellemzését1 .. Az ország fegyveres erőinek megsokszorozása és a fegyverkezési hajsza a hadiipar bővítésére, a polgári szükségletekre dolgozó ipar csökkentésére, a nagyszabású polgári építkezések beszüntetésére, az adók emelésére, a közszükségleti cikkek árának emelésére vezetnek." Ezért van az, hogy a nyugati országok dolgozói a békeharcot összekötik a kenyérért folytatott harccal is. Egyre jobban megértik, hogy nem tudják megvédeni betevő falatjukat, nem tudnak ellenállást tanúsítani a rabló tőkés monopóliumokkal szemben, ha nem lépnek fel a fegyverkezési hajsza és országuk gazdaságának miilitarizállása ellen. Ennek a harcnak a vezetői mindenütt a kommunista- és munkása pártok. Ez országok dolgozói mind egységesebben zárkóznak fel mögéjük, mert felismerik, hogy harcuk egyedüli képviselői és vezetői a kommunisták, felismerik, hogy a béke fennmarad és tartós lesz, ha ők maguk veszik kezükbe megőrzésének ügyét.
