Szabad Nógrád, 1952. május (8. évfolyam, 36-44. szám)

1952-05-17 / 40. szám

t«52 nv"<i 17.

3

lilém a magas tervelőirányzat, hanem a kétlakiak fegyelmezetlensége akadályozza a tervteljesítést a tiribesi vállalatnál

„.... a szénbányászat termelése nem elégíti ki gyors ütemben fellődd népgazdaságunk igényeit. A széntermelés feilődéséne« elmaradása népgazdaságunk általános fejlődési ü.eme mögött veszélyezteti az ipar és a közlekedés zavartalan fejlődését, az életszínvonal emelkedését” — élla-pitja meg a szénbányászat fejlesztésérői hozott párt. és kormányhatározat.

ti 3 megállapítás napjainkban különösen érvényes a nógrádmegyei szénbányákra, mert a nógrádmegyei szénbányászati tröszt május 14-ig mindössze 86.3 százalékra teljesítette tervét. Megyénk szénbányáinak tervteljesítését nagymértékben lerontja a tiribesi bányaüzem termelése, _ amely vállalat május 12-én 83.3 százalékos tervteljesítését „ért el”.

A szavakat nálunk, bármily nagy a súlyuk, megszokjuk, nyűjük, mint a ruhát. Kopik és veszít jelentőségéből, így van ez akkor- is, mikor azt mondjuk: a terv teljesítése — törvény. Beszélünk róla — és sokszor csak beszélünk róla. Mostanában Ti- ribesen is csak a beszéd tárgya.

A tiribesi bányavállalatnál nem érezni a vezetők és a dolgozók egy- részénél, hogy bántaná őket a lemaradás és olyan elhatározásuk sincs, hogy ezekután minden erejükkel a hiány pótlásáért dolgoznak. Sőt ellenkező a helyzet. A vezetők indokolatlanul optimisták. Csökkent az ál- betegek száma, javult a munkafegyelem, alig néhány dolgozó hiányzik naponként — ezzel hitegetik önmagukat az üzem vezetői. Peresi Ferenc körletaknász más véleményen van: „Azért nem tudjuk az előirányzatot teljesíteni, mert magas a norma."

Ebből a kétfajta hamis nézetből fakad a legtöbb baj. Ténylegesen az üzemben az utóbbi időben csökkent az ál betegek száma (és ezért nem kis munkát végzett az üzemvezetőség) de állíthatja-e azt valaki komolyan, hogy javult a munkafegyelem, mikor az üzem tervét sem teljesíti. Ez nem más, mint a tényleges helyzet be nem ismerése, a felsőbb szervek félrevezetése és önmagunk ámítása.

De talán az a terv nem teljesítésének az ok>a, hogy magas a norma, az üzem tervelőirányzata?

Az üzemben minden lehetőség meg van a terv teljesítéséhez!

Mi tehát a súlyos lemaradás oka? Bakos György elvtárs, a személyzeti osztály vezetőjének véleménye szerint komoly befolyással van a tervteljesítésre az, hogy az üzemben nagy létszámú kétlaki dolgozó van. Elmondja, körülbelül 35—40 olyan dolgozó van az üzemben, aki 2 holdtól 8 holdig terjedő földterülettel rendelkezik. Mit jelent a kétlakiaknak ez a „körülbelül” 35—40-re tehető száma? Röviden: jelenti a laza munkafegyelmet, a 8 órás munkaidő ki nem használását. Azit, hogy az üzem nem teljesíti tervét.

Király János, a tiribesi bányaüzemnél, mint vájár dolgozik, falujában, Nagybárkányban úgy ismerik, mint 6 holdas gazdaembert. Az elmúlt hónap 18-án szabadságot kért az üzem vezetőségétől. Az üzem tervteljesítése akkor is ú°v állt, hogy minden dolgozó munkájára szükség volt és azt mondták Királynak: később vegye ki szabadságát. De Király nem pihenni akart, hanem hazai földje megmunkálása hívta falujába. így mit volt mit tennie, „megbetegedett". Április 18—24-ig betegállományban volt, de mikor a beteglátogató lakásán felkereste, kiderült, hogy Király földje megmunkálásáért maradt odahaza. Mi lett a ravaszkodás eredménye? Jó néhányszáz forinttal megkárosította — önmagát. Hasonló módon cselekedett Gyetvai Pál is, aki ugyancsak Nagybárkány községből jár a tiribesi bányába dolgozni.

fia megfigyeljük a kétlaki dolgozó munkáját, életét, azt látjuk, hogy igen hajlamosak a „megbetegedésre". Mátyás András április hónapban 368, Koós István 140 forint táppénzt vett fel. A kétlaki dolgozók döntő többségükben az átlagos bányászfizetés alatt keresnek. Ez érthető is. Fáradtan mennek munkába, mert odahaza már kidolgozták magukat és így keveset is termelnek. Különösen rosz- szul termelnek azok a kétlaki dolgozók, akik délután, illetve éjszaka mennek munkába. Az elmúlt év őszén néhány tiribesi dolgozó megértette, ha kétlaki életet folytat, ez nemhogy elősegítené a család boldogulását, hanem a föld hátráltatja a bányában végzett munkáját — ezért lemondtak a földről. A bányát választották.

Ha összehasonlítjuk azoknak a dolgozóknak a fizetését, akik a múlt év őszén lemondtak a földjükről, szókéval, akik még ma is kétlaki életet folytatnak, vagy bányamunkájuk melleit odahaza alkalmi munkával foglalatoskodnak, az alábbi képet látjuk: Rács Géza április havi fizetése 1370, Gergely Istváné 1398, Forgács

Józsefé 1435 forint, Barta István április hónapban nem dolgozott, március havi fizetése 1537 forint volt. Most nézzük a kétlakiak fizetését: Király János 893, Gyetvai Pál 684, Kiss József (dobre) 635 forintot keresett ápr'lis hónapban. Még számtalan példát fej lehetne hozni, hogy a kétlaki dolgozók nemcsak az államot fosztják meg évente sok tízezer tonna széntől, hanem saját maguknak, csa- láduknak is ellenségei — öntudatlanul.

A kétlakiak'íal való foglalkozás. a kevésbbé öntudatos dolgozók közölt nyíl ván nem népszerű feladat. A vezetőség mindenáron azon van, hogy megőrizze „népszerűségét". Ezért nem is foglalkoztak eddig alaposan a kétlakiak problémájával és csak általánosságban beszéltek, hogy a bányászok legyenek bányászok és mondjanak le a földről. Hogy mennyire nem foglalkozott komolyan a vezetőség a kétlakiság megszüntetésével, igazolja Zsidai Sándor aknász esete, aki kérdésünkre elmondja, hogy nem ismeri, ki a kétlaki azok közül a dolgozók közül, akik az o körletében dolgoznak.

A bánya felolvasójának falát szépen feldíszítették képekkel és különböző jelszavakkal. Csak az a hiba, hogy a jelszavak azért kerültek a falra, hogy ne legyen üresen. Ilyen semmitmondó jelszavak vannak a falon: „Aki igazolatlanul elmarad, az az ellenséggel egy úton halad", de ki az, aki igazolatlanul elmarad, arról már nincs szó. Egy másik felirat: „A lógás szégyen és gyalázat, gyűlöld a lógót". Felmerül a kérdés, mennyiben segítik ezek az önmagukban üres és semmitmondó jelszavak az üzem munkáját, az üzem becsületes dolgozóit. Az olyanokat, mint Fodor János és csapatát, amely vállalta, hogy II. negyedévi tervén felül 130 tonna szenet termel, vagy Teplán István és csapatát, aki terven felül 60 tonna szén kitermelését vállalta, hogy elítéljék a lógósokat a fegyelmezetlenkedöket. a kétlakiakat, akik nem használják ki rendesen a munkaidőt és fegyelmezetlenül végzik munkájukat. Ezek a jelszavak nem segítik ezt. Most m jelszavakat készítenek a kétlakiakkal ka-csolatban. Nem kétséges, az ilyen jelszó nem fogja segíteni, hogy a kétlakiak lemondjanak földjükről és élethivatásul a bányamunkát választják.

Mi tehát a teendő? A kétlakiság megszüntetéséért nem két hétig kell harcolni, hanem addig, míg kétlaklak vannak. Az agitációt úgy kell irányítani, hogy az egyszerű példák meggyőzzék a kétlakiakat, önmagukat és családjukat csalják meg, ha a bányában is és odahaza földjükön is dolgoznak, mert sem itt, sem ott nem tudnak jó munkát végezni. A párt- szervezet népnevelőértekezleten beszélje meg az ezzel kapcsolatos feladatokat. Nagy segítséget tudnak adni ehhez a munkához azok a dolgozók, akik még a múlt évben lemondtak a földről és élethivatásul a bányát választották. Ezek győzzék meg társukat kétlaki élet tarthatatlanságáról.

Ipolyi Antal míg kétlaki volt, munkája végeztével rohant haza a földre, hogy ott folytassa munkáját.. Soha nem volt egy nyugodt napja. Mióta megvált a földtől, egész másfajta életet él. Szemináriumra is járt. Be akarja pótolni, amit a tanulás terén még kétlaki korában elmulasztott.

\ jól dolgozó munkásokat népszerűsítsék. Tegyék ki fényképüket a verseny- táblára, hogy mindenki megismerje és példamutató munkáját mások is kövessék. Számos példa van arra is, hogy a nyilvánosság és a közhangulat jó útra térítette azokat a dolgozókat, akik eddig hanyagul, fegyelmezetlenül végezték munkájukat. A jól dolgozó munkások mellé írják ki azoknak a neveit is, akik fegyelmezetlen munkájukkal fejlődésünk kerékkötői és évente soktízezer tonna szénnel károsítják népgazdaságunkat.

MSZT-szervezeteink segítsék a megyei béketalálkozó előkészítését

A MEGYEI BEKETALALKOZÖ a ** Magyar Szovjet Társaság számára is fontos feladatokat szab meg. A béketalálkozó alkalmat aidazMSZT- nek arra, hogy a magyar szovjet barátság hónapja alatt megnövekedett politikai és szervezeti erőnket a helyes irányba továbbfejlesszük. Lehetőséget ad szervezeteink számára, hogy a béketalálkozóra való előkészületek so. rán jelentős tömegek előtt ismertessék a Szovjetunió békepolitikáját és buzdítsák dolgozóinkat annak követésére. Dolgozóink nagy lelkesedéssel hallgatják ezeket a beszámolókat. Példa erre a május 11-én Varsány községben megtartott békegyülés, ahol a Magyar Szovjet Társaság járási titkára ismertette a Szovjetunió vezetői szerepét a békeharcban. Mintegy 500 dolgozó vett részt ezen a gyűlésen és arra kérték az előadót, a DISZ-kultúrcsoportot és az MSZT-zenekar tagjait, hogy gyakrabban látogassanak el a községbe. Nagy hatása van annak, ha a dolgozókkal ismertetik, hogy a világ népei milyen hatalmas harcot folytatnak a béke fenntartásáért. Ipolyszögön a bé- kekisgyüléseken sok dolgozó tett felajánlást és mindjárt a kisgyűtés után hozzá is fogtak annak teljesítéséhez. Több, mint 1000 darab tojást adtak be a béketalálkazó tiszteletére.

A MAGYAR SZOVJET TARSASAG feladata a béketalálkozó előkészítése során, hogy a dolgozóknak megmagyarázzák, mit jelent a jó! és időben elvégzett növényápolás, hogy az aratás, cséplés, begyűjtés konkrét feladataira, a szocialista munkaverseny további fellendítésére mozgósítsa a dolgozókat és az MSZT tagok, aktívák, megmaigyarázzák a dolgozóknak, hogy a béketalálkozó célja: békeharcunkat még szervezettebbé, eredményesebbé tenni. Ezért tömegelőadásainkat, „Sztálin népének küldöttei hazánkban" címmel a békebizottságokkal közösen szervezzük városokban, üzemekben, falvakban egyaránt.

Azokat az eredményeket, amelyeket a békekisgyűléseken elértünk még fokozni kell a küldöttválasztó gyűléseken. Minden szervezetnek aktívabban bele kell kapcsolódni a békemozgalomba. Kövessék azoknak a szervezeteknek a példáját, akik már a béke- kisgyű'ések szervezésénél és megtar fásánál nagy segítséget adnak a békebizottságnak. Hugyag községben az MSZT előadói tartottak két békekis- gyülést Ezeken 70 hallgató vett részt. A dolgozók nagyrésze felszólalt, a begyűjtésre és a mezőgazdasági munkák elvégzésére tettek felajánlásokat és ennek végrehajtására párosversenyre hívták ki egymást. Vizsláson is két békegyülést tartott az MSZT. A

hallgatók itt is megértették, hogy kötelezettségüket teljesíteni, túlteljesíteni és jó békeharcosnak lenni egyet jelent. Sokan vállalaták, hogy jún’us 1-re nem lesz kapálatlan földterület. Vállalták, hogy hízottsertésbö! a félévi beadási kötelezettséget június 1-re 100 százalékig teljesítik.

De így sorolhatnánk még nagyon sok községet, ahol a szervezetek komoly segítséget adtak a békebizotlság- nak és a munkájukat nem választották külön a béketalálkozóra való készülődéstől. Szervezeteink akkor végzik a legjobb munkát, ha egyre több dolgozót kapcsolnak a békemozga- lomba. Segítsenek az MSZT-szerveze- tek a békebizottságoknak a küldöttválasztó gyűlések előkészítésében, tagjaink tegyenek konkrét felajánlásokat előadások, felolvasások tartására, amelyeken új szovjet módszereket és a már alkalmazott szovjet módszerek eredményeit ismertetik. Kultúrműsorokkal tegyék színessé, vonzóvá a gyűléseket, kultúrbrigádok köszöntsék, népszerűsítsék a szovjet módszerekkel jó eredményt elérő dolgozókat, képeiket helyezzék e! a vitrinekben.

CJZERVEZETEINK előadásokkal, kultúrműsorokkal, sportrendezvényekkel járuljanak hozzá, hogy a béketalálkozó napija necsak a megye- székhelyen, hanem a megye minden községében ünnepi esemény legyen.

Takács Lajos MSZT megyei titkár

Pánmunka tapasztalatai

Állandóan, a napi gyakorlati munka közben neveljék a vezetők munkatársaikat

Dolgozó népünk a felszabadulás óta pártunk vezetésével hatalmas feladatokat oldott meg. A nemzetközi helyzet élesedése, a szocializmus építésének előrehaladásával ezek a feladatok még nagyobbak és bonyolultabbak lesznek ^Pártunk erejének, tekintélyének növekedésével, államhatalmunk megszilárdításával, a szocializmus építésének előrehaladásával növekszik a kádermunka fontossága. A fejlődés nemcsak több kádert, több vezetőt igé. nyel, hanem egyre nagyobb igényeket támaszt minden pártmunkás, minden kommunista részéről.

Az előttünk álló feladatok megvalósításában is

a legfontosabb az új vezetők, új káderek kinevclése,

akik a párt-, az állami- és gazdasági munka területén képesek dolgozni. Káderszükségleteinket csak úgy tudjuk biztosítani, ha megjavítjuk a kádermunkát, színvonalában emeljük, _s minden vezetőnek feladatává tesszük ennek a végzését. A vezetők ma még gyakran megfeledkeznek erről a fontos feladatról. A káderekkel való foglalkozást, csak egy feladatnak tekintik a sok közül. Vezetőink, s nagy tanítóink, Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arra tanítanak bennünket, hogy a> párt politikai vonalának kidolgozása után minden a káderektől függ, magának a határozatnak a sorsa is. így tehát világos az is, hogy a kádermunkának szorosan együtt kell haladnia a párthatározatok végrehajtásának ellenőrzésével. A kádermunkának minden vezető legfontosabb feladatának, mindennapi munkája: alapjának kell lennie.

Tehát szükséges, hogy a vezető ala. posan ismerje munkatársait és a mindennapi gyakorlati munkán keresztül nevelje, tanítsa őket, adja át tapasztalatait. Az a vezető, aki minden munkát maga akar elvégezni, képtelen feladatait megoldani, de ha munkatársait bátran bízza meg feladatokkal, önállóságra neveli őket, lehetőséget ad képességeik kibontakozására, ezzel a módszerrel új vezetőket, új kádereket tud nevelni, akik önállóan is képesek lesznek a feladatok megoldására.

A káderekkel való egyéni foglalkozás a kádermunka fontos része. Az egyéni foglalkozáson keresztül ismerhetjük meg a káderek képességeit, hiányosságait, ismerjük meg azokat a tisztamultú, fejlődőképes, tehetséges ereiket, akiket a gyakorlati munkán keresztül, a velük való rendszeres foglalkozással, elméleti képzettségük emelésével olyanokká tudunk nevelni, hogy magasabb funkciókban is helyt tudnak állni, önállóan is képesek legyenek a feladatok megoldására.

Ma már közvetlen munkatársainkkal rendszeresebben foglalkozunk, azonban még nem neveltük rá ezeket az elvtársakat arra, hogy ők is foglalkozzanak, neveljék a gondjaikra bízott kádereket. A vezetőnek tehát fontos feladata:

tanítsa meg munkatársait az emberekkel való foglalkozásra.

Ma még gyakran előfordul, hogy a megfelelő segítséget nem adjuk meg a gondjainkra bízott elvtársaknak, ugyanakkor elhalmozzuk őket feladatokkal, amelyeket segítség hiányában képtelenek elvégezni. Több módszertani segítséget kell adni a kádereknek lenn a helyszínen gyakorlati munkájukban ahhoz, hogyan kell dolgozni, s ha a bírálatot helyesen alkalmazzuk, türelmes foglalkozással meg tudjuk tanítani a vezetésre a gondjainkra bízott elvtársakat.

MEGYÉNK BÜSZKESÉGEI Kindlik István rétsági dolgozó paraszt

RETSAG KÖZSÉG. BöL Pál Károly tanácselnök elvtárs levelében arról ír, hogy: „az első félévi hízott- sertésbeadásunkat 125, vágómarhát 110, baromfit 110 és a tojást 80 százalékra teljesítettük. A begyűjtési versenyben kimagasló eredményt értek el Kindlik István, Sári János, Bánszki András határi, ’ Vitrik Ferenc, Szűcs János és Bubenka János. Jó eredményünk jutalmául elnyertük a megyei békeiroda vándorzászlaját."

Kindlik Istvánt az elsők közö't említette Pál elvtárs. Joggal irta az elsők közé, hiszen a

községi versenyíáblán Is mindig az elsők között szerepel a neve. Kindlik István már egész évi tojásbeadási kötelezettségét teljesítette és még 40 darabbal többet adott be. Teljesítette már félévi baromfibeadását, úgyszintén vágómarha és sertésbeadási kötelezettségét. A félévi adófizetési tervet 200 százalékra teljesítette.

Mint párttag és tanácstag rendszeres fel- világosi'ó nu'.nkát végez a község dolgozó parasztjai között. Minden joga meg van rá, hiszen nemcsak beszél, hanem ö maga is példát mutat. A tavaszi vetést

és most a növényápolási munkálatokat az elsők között végezte el a községben, igaerejével segítette azokat. akik ilyennel nem rendelkeztek. Már elvégezte az egyelést, sarabolást és elhatározta, hogy kísérletezni fog a nyári ülte- tésű burgonyával Is, a tapasztalatok alapján pedig a jövő esztendőben négyzetesen fog ültetni.

Kindlik elvtárs kis- gyüléseket is tart a községekben és dolgozik azért, hogy minél sikeresebb legyen a megyei béketalálkozó és a község továbbra is megtartsa a megyei békeiroda vándorzászlaját.

A vezetőségek újjáválasztásával sok új becsületes, fejlődőképes elvtárs került funkcióba. De mivel nem kapták meg a megfelelő segítséget munkájukhoz, fejlődésük, képességeik kibontakozása lassan halad. Ugyanezt elmondhatjuk a pártiskolát végzett elvtársakról, akik az iskola elvégzése után nem kapnak minden esetben pártmegbízatást. Előfordul, hogy jó, fejlődőképes káderek vannak alapszervezeteinknél és nincsenek megfelelően bevonva a pártmunkába. Meg kell léhát bízni bátran ezeket az elvtársakat pártmunkával, hogy a mirtdennaoi munkában, a harcok tüzében fejlődjenek, s képességeik legjavát adják a szocializmus építéséhez.

A káderek gyakori cserélgetése is akadályozza a káderek fejlődését. A járási pártbizottságnál az utóbbi időben egyre hosszabb ideig dolgoznak az elvtársak egy-egy területen, ami a pártmunka eredményességét nagyban elősegíti De ez nem mondható el az alapszervezetekről, mivel elég gyakoriak a változások. Járásunkban az utóbbi egy év alatt az alapszervezetek titkárainak 15 százaléka került leváltásra, de a vezetőségi tagoknál ez a szám még nagyobb.

A járási titkárok országos értekezlete felhívta figyelmünket a pártvezetés stabilizálására. A pártmunka megjavítását egy-egy területen nem a gyakori cserélgetéssel lehet elérni, hanem az ott lévő káderek munka közben való nevelésével. Bizonyítja ezt Nagyoroszi, Szente, Nógrádsáp községek pártszervezetének példája, ahol a járási pártbizottság nem úgy igyekezett a pártmunkát megjavítani, hogy a meglévő kádereket kicseréli, hanem alaposabb segítéssel a helyszínen, a vezetés és az irányítás módszerének átadásával.

Minden vezetőnek gondja legyen arra, hogy a káderek állandóan képezzék magukat, emeljék elméleti tudásukat, a rendszeres tanuláson keresztül sajátítsák el azt a politikai képzettséget, ami a jó munkának az alapjai Az elmélet segíti funkcionáriusainkat a legfontosabb teendők meg* találásában, megoldásában, megvédi az eltévelyedésektől és a hibáktól. Se* gitséget nyújt a mindennapi a.pró munkában, munkamódszereik fejlesztésében. Az elmélet funkcionáriusaink és párttagságunk számára olyan nélkülözhetetlen szerszám, mint az esztergályos számára a kés. Ezt a szerszámot is állandóan élesíteni, tökéletesíteni kell, hogy el ne tompuljon, be ne rozsdásodjék.

Úgy foglalkozzon a vezető a hozzátartozó káderekkel, hogy ismerje meg azok problémáit, segítse azokat munkájukban, s a felmerülő nehézségek megoldásában.

Megismerni a káderek képességeit,

mivel úgy tudunk csak minden kádert odaállítani, ahol a legotthonosabban érzi magát, legtöbbet tudja adni képességeinek. A vezető feladata, hogy szilárdságra és helytállásra nevelje a kádereket, akik a legviharosabb időben is hűek maradnak a párt- és a munkásosztály ügyéhez, akik egyéni érdekeiket alá tudják rendelni.a munkásosztály ügyének. Olyan káderekre van^szüksége a pártnak, akik gyűlölik a népünk elen törő külső- és oelsö ellenséget, akik határtalanul szeretik a pártot, Rákosi elvtársat, a Szovjetuniót. Ma a káderek helytállását, a termelés, a begyűjtés, az adófizetés, vagyis az állami fegyelem betartásán és a pártmegbízatások végrehajtásán keresztül mérhetjük le. A lazaságot és fegyelmezetlenséget nem lehet elnézni, mint ahogy nem nézte el a nézsai és’ szendehelyi pártszervezet tagsága sem a párttitkárnak az adófizetésben és a begyűjtésben való lemaradását. A fegyelem betartását legelső sorban a f. nkcionáriusoktói keli megköve.eini. A vezetőnek legyen gondja arra is, hogy védje a kádereket az ellenség támadásai ellen, nevelje a kádereket fegyelmezett, pártszerű magatartásra.

A Politikai Bizottság határozata, amely szerint a káderosztályok a párt- bizottságokon megszűnnek, ismét azt célozza, hogy a kádermunka reszort- jellegét szüntessük meg,

a kádermunkát helyezzük szélesebb alapokra,

emeljük annak színvonalát, tegyük minden vezető állandó gyakorlati munkájává. Minden vezető igyekezzen olyan kádereket nevelni, akik harcos katonái lesznek az ötéves terv megvalósításának, a szocializmus építésé- nek, hűek a párthoz. Rákosi elvíárs- hoz és felszabadítónkhoz a Szovjetunióhoz.

LAKATOS JÓZSEF

a rétsági járási pártbizottság titkára.