Szabad Nógrád, 1952. április (8. évfolyam, 27-35. szám)
1952-04-04 / 28. szám
SZABAD Éljen április 4, hazánk felszabadulásának 7. évfordulója! J MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vili. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 1952 ÁPRILIS 4. Békénk, függetlenségünk, boldog jövőnk forrása Ä magyar nép küzdelmekben gazdag életében, ezeréves történetében a legdöntőbb fordulatot 1945 április 4-e hozta, az a nap, amelyen a dicsőséges Szovjet Hadsereg kiűzte országunk területéről a német fasiszták és magyar csatlósaik utolsó hordáit. Felszabadította az egész ország területét az idegen imperialista megszállás és elnyomás alól, megnyitotta az utat hazánk igazi függetlenségének megteremtésére, népi demokratikus államhatalom kiharcolására, a szocializmus építésére. A magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe a felszabadulás, a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság napja: április 4. Dolgozó népünk ez évben hetedszer ünnepli meg e nagy napot, s visszapillantva az eddig megtett út diadalmas állomásaira, felmérve a jövő ragyogó, kitáruló perspektíváit, megacélozza erejét, elhatározását, hogy megvédje, tovább fejlessze mindazt, amit a felszabadulás hozott számunkra, s amelyet a felszabadulás következményeképpen kiharcolt. Ezen a napon elsősorban a Szovjetunió és nagy vezére, Sztálin elvtárs felé szállnak a magyar nép hálatelt, forró szeretettől, baráti és szövetségi hűségtől áthatott gondolatai. Mit köszönhetünk a Szovjetuniónak? Mi a Szovjetunió szerepe népi demokráciánk megteremtésében? A Szovjetunió hősi harca és a hitleri fasizmus felett aratott világ- történelmi győzelme döntő előfeltétele, kiinduló pontja volt népi demokráciánk létrejöttének, fejlődésének. Kétszeres rabbilincset vert le népünkről a dicsőséges Vörös Hadsereg: a német fasiszta imperializmus idegen elnyomásának és a magyar nagybirtokos — nagytőkés, uralkodó, osztály, elnyomó államhatalmának rabbilincsét. A dicsőséges Vörös Hadsereg Hitler fasiszta hordái felett aratott világtörténelmi győzelmének melléktermékeként szétesett a magyar uralkodó osztály államgépezete is. így dolgozó népünk lehetőséget nyert arra, hogy saját sorsának irányítását kezébe vegye. A Szovjetunió hadserege eleve kilátástalanná tette, hogy a magyar reakció a magyar ellenforradalom uralmának visszaállítása érdekében fegyveres akciót szervezzen. A dicsőséges Szovjet Hadsereg védett meg bennünket az imperialista intervenciótól is. Számtalanszar éreztük nemzetközi vonatkozásban is a Szovjetunió baráti támogatását: ő védett bennünket a nyugati imperialisták diplomáciai beavatkozásával szemben, Segítséget nyújtott a békekötésnél, külpolitikai kapcsolataink kiépítésénél. Mindezekkel azonban nem merült ki az a sokoldalú, számtalan, felmérhetetlen jelentőségű segítség, amelyet nagy felszabadítónktól kaptunk: megindította és nyersanyaggal látta el iparunkat olyan időben, amikor ezt máshonnan nem tudtuk volna beszerezni. Élelmet küldött, amikor népünk ebben meg volt szorulva, elengedte a jóvátétel felét, a békekötésben megállapított határidő előtt hazaengedte hadifoglyainkat. E támogatás és segítség eredfnényeképen mind nagyobb és nagyobb mértékben alkalmazzuk és hasznosítjuk azokat a felmérhetetlen értékű tapasztalatokat, amelyet a Szovjetunió a szocializmus és kommunizmus építése során nyert. Ennek eredményeképen a munkaverseny, a Sztahanov- mozgalom, a munka magasabbrendű megszervezésének az útján haladunk úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban egyaránt. A szocializmus építésének útja így köny- nyebb és rövidebb lesz számunkra. Sikereink záloga és döntő tényezője volt eddig is — és lesz a jövőben is — a felmérhetetlen jelentőségű számtalan és sokoldalú segítség, amelyet a felszabadító, baráti szovjet néptől kaptunk és kapunk. Külön hála és forró szeretet illeti nagy barátunkat Sztálin elvtársat. Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy: „a legnagyobb segítség az az útmutatás és tanács volt, amelyet nehéz, bonyolult helyzetekben bölcs tanítónktól és vezérünktől, a nagy Sztálintól kaptunk, amely mindig jónak, helyesnek, sókat- szenvedett magyar dolgozó népünk életében állandónak bizonyult.” A felszabadulás nagy ünnepét ülve nem feledkezhetünk meg az imperialistáknak arról a rágalmáról, hogy népi demokráciánk létrejötte kizárólag „szovjet beavatkozás” eredménye, hogy a felszabadító Szovjetunió „erőszakos beavatkozása” hozta létre a kommunista pártok vezető szerepét és tette lehetővé a proletárdiktatúra megteremtését. Visszapillantva a felszabadulás óta eltelt idp nagy, eseményeire, a megtett út döntő állomásaira, népünk fényes győzelmére, megállapítjuk, hogy a felszabadulás a Szovjetunió felszabadító harca és szakadatlan jóindulatú támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a népi demokrácia. De nem jöhetett volna létre akkor sem, ha a Magyar Kommunista Párt áldozatos munkájával, a dolgozó nép érdekeinek szívós védelmével maga mögé nem állította volna a nemzet túlnyomó többségét, a munkásosztály döntő . tömegeit, a parasztság zömét a reakció ellen vívott sikeres harc során. Pártunk jó munkája győzte meg dolgozó népünk egyre nagyobb és szélesebb tömegeit arról,, hogy érdekeinek egyedüli képviselője, sikereinek, győzelmeinek és felemelkedésünk kovácsolója és az egyedül helyes utat mutatja számunkra. A párt minden lépésében do’gozó népünk szereteté- fcől, felismert érdeke:ből md’d ki s a nagy Sztálin útmutatása alapján ma gyár viszonyokra alkalmazza a marxizmus-leninizmus elméletét. Mindig meg tudta állapítani az életbevágó tennivalók sorrendjét, s fegyelmezetten, példaadőan, áldozatkészen dolgozó népünkkel karöltve meg is tudta valósítani. így volt ez az ország vérkeringésének a megindulásánál,. amikor rendbehoztuk a vasutakat,, hidakat, amikor az ellenség pénzromlással akarta aláásni a fiatal demokráciát, megtudta teremteni a jó forintot. Nemcsak földhöz juttatta a dolgozó parasztok százezreit, hanem a reakció támadásával szemben meg is védte a földet. A párt nem ismert csüggedést, megalkuvásé az ellenséggel szemben, hanem lecsapott a reakcióra, leleplezte és bemutatta a széles tömegek előtt, mint ügyünk, felemelkedésünk, békés építő munkánk legádázabb ellenségéit. így tudtunk nagy csapást mérni a szociáldemokrata árulókra, kialakítani a munkásegységet, így ková- csolódott és szilárdult meg a munkás-paraszt szövetség, a munkásosztály vezetésével. így vált pártunk egész dolgozó népünk által elismert, megbecsült, híven követett, egyetlen vezétőerőyé, amelyben dolgozó népünk a sikerek és győzelmeink kovácsát látja. így teremtődött meg a proletárdiktatúra, a többség — a dolgozó nép uralmának — előfeltétele. így sikerült kiszorítani a—tőkérekjet a gazdasági és a politikai hatalomból és rátérni a szocializmus építésének útjára. Nógrádmegye dolgozói a párt irányítása mellett bőven éltek a fel- szabadulás adta lehetőségekkel. A munkásosztály 1919. hősi harcaiban, a fasizmus elleni harcokban megedződve gyorsan lerázta magáról a Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű RT és az ezzel egyelt;, jelentő bírópálok uralmát, s hozzákezdett a bányák, a gyárak rendbehozása után új üzemek, műhelyek, öntödék építéséhez, ahol egészséges munkahelyeken, modern gépekkel felszerelt üzemekben a saját országát építi. A feltárt új bányákban ma már jelentős számban vannak szovjet gépek s teszik a bányász nehéz testi munkáját könnyebbé és az új bányák körül —- mint Nagybátony- ban is — modern, fürdőszobás munkáslakások épülnek a düledező, kátránypapírtetejű bányászviskók helyett. A munkához való új viszony kialakítását bizonyítják az április 4-i munkaverseny eredményei. E nagy ünnepre készülve szélesedett a szocialista munkaverseny. Ennek eredményeképpen fejezte be a nógrádi szénbányászati tröszt március 26-án első negyedévi tervét és termelt terven felül az első negyedévben 40.092 tonna szenet. Ma már egyre több követője van a sztahanovistáknak, amit bizonyít, hogy megyénkben a bányászatban 202, az Acélárugyárban 220-ra emelkedett a számuk. Dolgozó parasztságunk a Sztra- nyóczkiak, Szilárdiak és Lubik felosztott földjén — ahol évi 40 pengő és 5—6 mázsa búza volt a látástól vakul ásig végzett munka bére — nagy nehézségek közepette kezdett munkához, hogy hozzájáruljon az ország élelemmel való ellátásához. Dolgozó parasztságunk — a munkásosztály hű szövetségese — bátran lép a társas, nagyüzemi gazdálkodás útjára, amelyet bizonyít, hogy megyénkben 115 termelőszövetkezeti csoport működik, és munkájukhoz hatalmas segítséget nyújtanak gépállomásaink, a fejlett szovjet agrotechnikai módszerek. Mezőgazdaságban is egyre jobban szélesedik a munkáverseny, folyik a harc a többtermelésért — új, eddig ismeretlen munkamódszerekkel — a magasabb termésért, az időben való vetésért, a növényápolási munkák minőségi elvégzéséért. Dolgozó parasztságunk is érzi, hogy megváltozott az állam jellege. Ma minden hatalom a dolgozó népé. Ezt a megváltozott, új helyzetet fejezi ki Gaál István ipolytarnóci dolgozó paraszt, aki 1952. évi esedékes beadásának április 4-e tiszteletére eleget tett, sőt félévi adóját is kifizette. Ezt fejezi ki Kovács Sebestyén érsekvadkerti 4 holdas és Kelemen Pál erdőkürti 5 holdas dolgozó paraszt, akik felszabadulásunk évfordulójára egész évi tojás- és baromfibeadásukat teljesítették. Megváltozott viszonyt bizonyít, hogy dolgozó parasztságunk párosversenyben végzi a tavaszi munkálatokat. Devecseri Gábor: JÖVENDŐ TÜKRE Ki tud olyan tükörbe nézni, melyben saját holnapi arcát látja meg? Ki szökken át ó'.mos évek felett? Ki tudja a jövendőt megidézni? Csak az, aki szeret. Szerelmesek képzelnek fürtös gyermeket, s már mozdulatát figyelik egymás szemében: saját jövendő sorsukat lesik. melp szüntelen jelt ad nekik s nappali fényben jár álomból-szött köntösében. És a barátok, kik együttes tettük gyümölcseit a munka közben együtt ízlelik s szívük az áhított jövő méz-terhével telik. Ki tud olyan tükörbe nézni, melyben saját holnapi arcát látja meg? Mi, mi magunk! Ha rátok nézünk — éjszakát űzők, kik hozzánk fénnyel jöttetek, jövendőnk-arcú szovjet emberek. Halljátok üdvözlő szavunk! Először puszta életünket hoztátok el. Süvöltő ellenségeinket űztétek el. Álltunk síkos domb tetejében, szabadság tavaszi felében mezítelen. Aztán elhoztátok nekünk a saját szebbik életünk: fénykévét dobtatok az útra, melynek meredekjén a csúcsra elérhetünk. Hunyorgott még az út előtt pincék sötétjéhez szokott szemünk. Az acélforgács gyorsabban futott s gyorsabban vert szívünk; az Alföldön virágzott a gyapot s tágabbra nyílt szemünk; Csepel Martinjában kezet fogott Jónás elvtárs és Amoszov a tanító, hogy erősek legyünk. Lesketnek ordasok túl tengeren s közel. De mint fellegrontó sasok szárnya, emel. Bikov kése, Dubjága fonala, és Tyihonov dala. Ki. tudná felsorolni mind, elvtársak, titeket, kik terveink gondozva, mint kertész a rücyeket, segíttek, segítettetek? Még megszámlálni sem tehet! De együtt lát benneteket, aki a szívünkbe tekint. Újra és újra jöttetek. Esztendőkké duzzadtak a hetek s várakká nőitek a napok. Úgy üdvözlünk, hogy megmutatjuk nektek, mivé nőit az öröm, mit népünk tőletek kapott. Évszázadok nyargaltak át hazánkon. Hány fé'e láncon raboskodott! Könnyektől ázik a történelem. De a könnyeket is ezüst fegyverré változtatja már a tudás csóvájával hirtelen visszavilágító jelen. Ki tud olyan tükörbe nézni, melyből saját holnapi arca néz reá? S e tiszta arc nem merülhet többé iszap alá! Mi. mi tudunk! S ti, elvtársak, jertek, köszönt a nép. melynek tanulság s nem teher a múlt. örüljetek neki — ' mert örülni már tőletek tanult. Az értelmiség sorai is egyre b5-> vülnek. Nemcsak a város és falu fiataljai, de felnőttjei is szívesen tanulnak, amit bizonyít a közel félezer szakérettségis, a termelőszövetkezeti csoportokban tartott tanfolyamok látogatottsága. Mintegy ezer ipari tanuló tanul ma a nóg- rádmegyei tanulóotthonokban, a modernül felszerelt tanműhelyekben, mert a népi demokrácia szélesre tárta ifjúságunk előtt az iskola kapuit, s a nők is sorra foglalják el azokat a munkaterületeket, amelyek a felszabadulásig zárva voltak. A soha nem képzelt fejlődés számait mutatja az, hogy míg a felszabadulásig 44 községben volt villany, ma 90 községben van, s csak egy év alatt — 1951-ben 69 MHK- pálya_ és 51 röplabdapálya épült megyénkben. Nógrád megye dolgozó népe ma már nem ismeri a múlt bizonytalanságát, a munkanélküliséget. Ma már a szükséges munkaerőbiztosítás okoz komoly gondot. És folytathatnánk az eredmények felsorolását oldalakon keresztül. Eredményeink és sikereink titka az, hogy élve a felszabadulásadta lehetőségekkel —- dolgozó népünk egységesen sorakozik fel nagy pártunk mögé. Egyemberként áll népünk a békéért folyó harcban a Szovjetunió vezette béketábor oldalán, tettekkel bizonyítja, hegy nem elég a békét óhajtani, a békéért harcolni kell. Ebből a felismerésből születnek a ragyogó munkasikerek, a sokezer tonna szén, a gyorshúzás szédítő eredményei, a mezőgazdaságban holdanként 80 mázsás burgonya, vagy a 250 mázsás cukorrépaterméé. • Ezzel válaszolnak megyénk dolgózói az amerikai imperialisták aljas baktérium- háborújára. A felszabadulás óta eltelt 7 esztendő azt bizonyítja, hogy jól éltünk a szabadsággal, a Szovjetunió nyújtotta segítséggel. Helytelen lenne azonban, ha sikereink önteltté, elbizakodottá tenne bennünket, ha a siker a fejünkbe szállna. Jelentős lemaradás tapasztalható a begyűjtés vonalán, a baromfinál és tojásnál. Hasonló komoly lemaradás van a tavaszi munkák végzésénél is. Egyes községekben, mint például Mátraszőllősön, tanácsaink a vetési munkálatok szorgalmazását elhanyagolták, amelyet bizonyít az is, hogy Tőzsér Lászlóné, Kovács András kulákok, máig sem tettek eleget vetési kötelezettségüknek. Hasonló nagy a lemaradás Örhalom és Hugyag községekben is. Ezek a községek vegyenek példát Héhalom, Erdőkürt községektől. Akkor ünnepeljük igazán április 4-ét, ha az elért eredményünk újabb kiindulópontja lesz a még nagyobb sikereknek, ha az első negyedévi tervteljesítés tapasztalatait fölhasználjuk a második negyedévi terv végrehajtása során, ha minden iparágban, minden nap teljesítjük, illetve túlteljesítjük tervünket. Akkor ünnepeljük igazán április 4-ét, ha még keményebb harcot folytatunk dolgozó népünk belSŐ- és külső ellenségeivel szemben, a kuláksággal, a klerikális reakcióval, ha még áldozatkészebben, fegyelmezettebben, a munkafegyelem megsz:lárdításával harcolunk tervünk maradéktalan teljesítéséért. Ma, felszabadulásunk 7. évfordulóján megyénk apraja-nagyja egyemberként áll a boldog, a- felszabadult ünneplő milliók táborában és ígéretet tesznek, hogy további , jó munkánkkal teszünk hitet a Szovjet, unióval való barátság, a nagy Sztálin mellett.
