Szabad Nógrád, 1952. április (8. évfolyam, 27-35. szám)
1952-04-01 / 27. szám
1952 ÁPRILIS !. SZABAD KOCBId 3 AZ ELMÉLET KÉRDÉSEI * Áz önkéntesség és fokozatosság elve termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztésében Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében az eddigi eredményeket a szövetkezeti mozgalom egyik sarkalatos tétele: az önkéntesség elve alapján értük el. Az önkéntesség elvének messzemenő betartása a termelőszövetkezetek további kiszélesítésének egyik legdöntőbb feltétele. Nagy tanítómestereink mindig hangsúlyozták, hogy a munkásosztály nem alkalmazhat erőszakot a dolgozó parasztokkal 6zemben, nem viheti őket kényszerrel a társas nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára. Már Engels figyelmeztetett bennünket: „A kisparasztsáqra vonatkozólag a mi feladatunk mindenekelőtt abban foq állni, hoqv maqántermelésüket és magánbirtokukat társas alapra helyezzük át, de nem erőszakos úton, hanem az erre a célra irányuló pél d am utatás, társadalmi támogatás révén." Ez a politika természetszerűen következik a munkásosztály és a dolgozó parasztság , között lévő baráti szövetséges viszonyból. A proletariátus diktatúrája munkások és parasztok szövetsége alapján jött létre. A munkás-paraszt szövetség a proletárhatalom első és legmélyebb alapja. Az önkéntesség elvének megszegői tehát durván vétenek a proletárhatalom alapjai: a munkás-paraszt szövetség ellen. A munkás-paraszt szövetség nem akármilyen szövetség. Céljai a munkásosztály vezetésével a szocialista társadalom megteremtése. A szocialista társadalom pedig elképzelhetetlen a szocialista .mezögazda^ ság nélkül. Nemhogy időtlen időkig, de még csak hosszabb ideig 6em állhat fenn az a felemás állapot, amelyben a népgazdaság két különböző alapon áll: egyik lábával a szocialista nagyipar, másik lábával pedig a kieárutermelö. szétszórt, egyéni parasztgazdaság alapján. „Mi is érezzük ennek hátrányát; de szerencsére nem vagyunk megszorulva, hogy erőltetni kellene a szövetkezetét” — mondotta Rákosi elvtárs. A szocialista mezőgazdaságot úgy teremthetjük meg, ha a milliónyi szétszórt parasztgazdaságot közös, nagyüzemi, szocialista gazdaságba egyesítjük; de nem erőszakkal, hanem a dolgozó parasztok önkéntes összefogása, szövetkezése útján. A szövetkezetek erőszakos szervezése egyet jelentene a szövetség alá- ásásával. szegték az önkéntesség elvét,- és egyes esetekben erőszakosan léptek fel a termelőszövetkezetek szervezésénél. Mindenütt tapasztalhattuk megyénk területén, ahol csak megszegték az önkéntesség elvét, ahol túlzásba vitt rábeszélésekkel, nyomással, fenyegetéssel kényszeritettek, vagy éppen Ígérgetésekkel csábítottak dolgozó parasztokat a termelőszövetkezetbe, ott «okáig rosszul ment a munka. így volt ez a balassagyarmati Előre tszcs-nél is, ahol a legnagyobb dologidőben, az aratásnál, amikor már pergett a gabona: a csoporttagok nem érezve sajátjuknak a szövetkezetét, elhanyagoltál! a munkát. Addig, amíg társadalmi munkások aratták a beérett gabonát, a csoporttagok nem vettek részt a munkában. Hasonló példáját lehet ennek megtalálni Jobbágyi községben, ahol azzal csalogatták a dolgozó parasztokat a tszcs-be, hogy lápj be, s csökkentjük a beszolgáltatásodat. Az önkéntesség elvének megszegői nemcsak termelőszövetkezeti mozgalmunk további fejlődésének ártanak, hanem közvetlenül a már meglévő termelő- szövetkezetek megszilárdításának is. — Az önkéntesség elvével szorosan összefügg a fokozatosság elve. „Fontos, hogy ahol a fejlődés arra nem érett meg — mondotta Rákosi elvtárs pártunk II. kongresszusán — ott ne javasoljuk a legmagasabb, a III, szövetkezeti típust, hanem elégedjünk meg a legegyszerűbb I. számú típussal, melynek előnye az, hogy módot ad az egyénileg gazdálkodó, még ingadozó parasztoknak arra, hoqy kipróbálják a szövetkezés jó oldatait, akkor, amikor még félnek a fejlettebb, ssámukra túlságosan kollektív, magasabb formától.” Termelőszövetkezeti mozgalmunk kezdeti szakaszán felütötte fejét: a fokozatosság elvének elhanyagolása. Pártunk idejében figyelmeztetett bennünket erre a hibára. Azóta elért eredményeink bizonyítják, hogy helyes volt pártunk útmutatása: közel 2000 I. típusú termelőszövetkezet alakult és az idei gazdasági évben ezeknek nagyrésze tagosított nagyüzemi táblákon kezdi a gazdálkodást. Megyénkben is kezdetben elhanyagoltuk az I. típusú termelőszövetkezeti csoportok szervezését és csak később tértünk át, Rákosi elvtárs útmutatásának megvalósítására. Jelenleg 24 I. típusú csoportunk van. Ahol az elmúlt évben I. típusú termelőszövetkezeti csoportot alakítottak, ott meggyőződtek a szövetkezés helyességéről és ez évben önként, mint az egyházdengelegi csoport is — átléptek a magasabb típusúba. Termelőszövetkezeti mozgalmunk eddigi eredményei bizonyítják, hogy egyáltalán nincs szükségünk semmiféle erőltetett agitációra, semmiféle nyomásra. Megyénkben az elmúlt év elején 54 tszcs volt, míg ma már 116 van. Még a múlt év elején 108 középparaszt volt a csoportokban, ma mar 707-en választották a nagyüzemi gazdálkodás útját. Országos viszonylatban ezideig negyedmillió dolgozó paraszt tért át a szövetkezeti gazdálkodásra. Egyre több a termelőszövetkezeti községek száma is: számuk megközelíti országosan a 4700-at, a mi megyénkben pedig 6 szövetkezeti község van. A számbeli növekedéssel együtt gazdaságilag is nagy mértékben erősödtek termelőszövetkezeteink: vagyonuk két év alatt tizennégyszerése, szövetkezeti alapjuk értéke huszonhét- szeresére növekedett. Százával vannak ma már milliomos termelőszövetkezetek, köztük a kecskédpusztai Dózsa tszcs, amelynek az elmultévi zárszámadáskor összvagyonértéke több mint 1 millió forintot tett ki. Mindezek az eredmények azt bizonyítják, hogy pártunk politikája helyes: a meggyőzés, a jó példa erejével rá lehet vezetni a dolgozó parasztok tömegeit a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Meggyőző érvekre és beszédes eredményekre van hát szükségünk! Tartsuk mindig szemünk előtt Rákosi elvtárs bölcs tanítását: „A legjobb agitáció elvtársak, a legjobb propaganda az, ha a szövetkezet jól működik, mintaszerű, ha termelése olyan messze felette áll az egyéni paraszténak, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a legjobb termelési forma.” Felvilágosító munkánkban pedig ál landóan gondoskodjunk róla, hogy termelőszövetkezeteink beszédes eredményei tudomására jussanak min-den dolgozó parasztnak. Partszervezeteink, a tanácsok, a termelö'szövetkezetek tagjai lépjenek fel szigorúan az önkéntesség elvének mindenfajta megszegése ellen és mindennapos, szorgalmas munkával kimagasló eredmények elérésével, meggyőző, felvilágosító szóval segítsék tenmelőszövetkezieti mozgalmunk fejlődését. Sípos Gyula Cered dolgozó parasztsága élni tudott a szabadsággal — Levél a szerkesztőséghez — Tered község megyénk északi részén fekszik. A felszabadulás előtt a ku- lákok és a klerikális reakció vezette a községet. Olyanok, mint Pócsa József, aki 8 évig volt bíró, 2S0 birkát lege’te- tett a község legelőjén, ugyanakkor a dolgozó parasztok sorra e szegé- n védték. így volt ez egészen 1945-ig. A felszabadító Szovjet Hadsereg a község kezébe adta a jogot. Ekkor 50 taggal alakult meg a Kommunista Párt. harcolt a nép jogaiért. A ku'ákok nem akartak hatalmukból engedni és arra szervezkedtek, hogy továbbra is fenntartsák uralmukat. Méltán sújtott le rájuk a nép keze. Pócsa József 80 holdas, Cene búrja József 60, (Jene búrja Béla 120 holdasok, Tajti József kocsmáros elnyerték a megérdemelt büntetésüket. A kulákok ellen és a dolgozók jogaiért folytatott harc meghozta eredményét. 1950 augusztus 20-án megalakult a Búzakalász tszcs. A csoport időben végezte el a növényápolást, teljesítette állampolgári kötelezettségét. Nehéz, és a kulákok ellen folyó további harc füzében alakult meg a második csoport, a ceredi Fel- szabadulás 1951. februárjában. Az ellenség nemcsak pártunk Központi Vezetőségében, de az alapszervezetekben is igyekezett bomlasztó munkát végezni. Rákosi elvtársunk útmutatása alapján lelepleztük Rajkókat, de lelepleztük a ceredi pártszervezetbe, befurakodott karrierista elemeket is. akt \ felülvizsgálás során kizárták a pártból a kis- és középparasztokat, azért, mert — mondták ők — politikailag még nem voltak fejlettek. A kulákok azzal érveltek a dolgozó parasztok felé, hogy miért mentek a csoportba, majd onnan is kizárnak benneteket, mint a pártból. Ez megnehezítette munkánkat, de a fejlődést még sem hagytuk egyhelyben topogni. Az ellenség elleni állandó harcban értük el, hogy az elegendő munkaerővel nem rendelkező Felszabadulás csoport az elmúlt nyáron az egyénileg gazdálkodók segítségével két nap alatt elvégezte a betakarítást. Nagyot fordult aztán a helyzet, mikor 1951 nyarán Tajti csörge József elvtárs, 16 holdas középparaszt, párttag a 200 tagú paraszt- kü döttséggel a Szovjetunióban volt tanulmányúton. Amikor Tajti elvtárs hazajött az ellenség tovább folytatta aknamunkáját. Hallatszott a rémhír: megszüntetik a magántulajdont, várjatok még ne hamarkodjátok el a dolgot hátha rövid időn belül megváltozik ez a helyzet Ennek ellenére ez év januárjában a falu dolgozó parasztsága tömegesen választotta a közös gazdálkodás útját, eltemette a régit, új életet kezdett — a Szovjetunió kolhozparasztsága által mutatott útra lépett. Február 13- án megalakult a Kos- suth-tszcs 85 taggal, ugyanakkor a Petőfi- tszcs is 45 taggal és 120 taggal erősödött a Felszabadulás. A község dolgozó parasztságának 99 százaléka a szövetkezeti utat választotta. A csoportok felosztották maguk között a község határát. Azonban az egyiknek rét, a másiknak legelő nem jutott. Veszélyben volt az állampolgári kötelezett, ség teljesítése, a cső por' tok egyenletes, gyors fejlődése- A községi tanács megbeszélésre hívta össze a tszcs vezetőit. Utána összevont cso- portértekezleíet tartottunk. 238 tag vett részt ezen az értekezleten, ahol 15 tag kivételével a csoportok egyesülése me iett szavaztak. Megválasztottuk az új vezetőséget, amelynek elnöke Tajti csörge József lett Az ellenség ezt sem nézte tétlenül és azt a 15 Peíőfi-csoportbeli ta* got azzal akarta visszatartani, hogy a Felszabadulásnak sok az adóssága, azt nem kell bevenni. Mi megmagyaráztuk, hogy ez az adósság már nem áll fenn. amire ők is megnyugodtak. Ma már lelkesen végzik munkájukat az egész községet átfogó csoporton belül. A csoport a Kelet fénye nevet viseli. A csoport 40 pár igával, már több mint 100 hold földet felszántott, elvetettek 10 hold árpát, 10 hold tavaszibúzát. Megindították a kotlóalj- mozgaimat is- Az istállók is már készen vannak az állatok összevonásához. A csoport tagjainak figyelmeztető kell, hogy legyen az egyik csoporttag, Pócsa István mondása; ők mindig azt hitték, hogy Cereden nincs rossz kulák, mégis az igyekezett őket lebeszélni a csoportba való beállásról, ezután sem fognak nyugodni, hanem eszeveszetten támadnak a csoport boldog jövője ellen. B oros L ás zló né, a salgótarjáni járási tanács dolgozója. „Itt erőszakot alkalmazni annyit jelent, mint az egész ügyet tönkretenni” — mondotta Lenin elvtárs. A kollektív gazdaság erőszakos létrehozásáról azt mondja Sztálin elvtárs, hogy „ostoba és reakciós dolog". Azok a dolgozó parasztok, akiket akaratuk és meggyőződésük ellenére erőltetnek a szövetkezetbe való belépésre, nem fognak teljes értékű munkát végezni, legtöbb esetben ezek a fegyelem megbontói. Nem érzik magukénak a szövetkezet tulajdonát, lelkiismeretlenül, hanyagul dolgoznak.. Azok, akik megsértik az önkéntesség elvét, a dolgozó parasztokat a munkás- osztály hatalma ellen fordítják, az ellenségnek, a kulákságnak segítenek. A kulákság nyilván felhasználja az alkalmat és aho! csak módjában áll, igyekszik szembeállítani a munkásosztályt a parsztsággal. A mezőgazdasági nagyüzemek megteremtésének előfeltétele: jó politikai felvilágosító munka a dolgozó parasztok között, ugyanakkor a kulákságnak kíméletlen leleplezése, a párt szívós nevelőmunkája. A jó politikai munka mcj;ett elsődleges a szövetkezetek példamutató munkája. Az egyéni parasztokat saját tapasztalataik alapján keli meggyőzni a nagyüzem előnyéről, így volt ez a nagyoroszi Úttörő tsz- né! is, ahol a megindulásnál mindösz- sze 35 család lépett be, s ma már 130 család 959 kát. hold földön dolgozik. A leninizmus arra tanít, —, hogy a parasztokat az önkéntesség elve alapján kell a kollektív gazdaság vágányára átvezetni, meggyőzve őket arról, hogy a kollektív társadalmi gazdaság előnyösebb áz egyéni gazdaságnál. Nagy tanítóink hangsúlyozzák, hogy a dolgozó parasztságot csak a példa és meggyőzés erejével vezetheti a munkásosztály a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A mi szövetkezeti mozgalmunk terén ezért legdöntőbb feladat, hogy a meglévő szövetkezeteket olyan erőssé, szilárddá tegyük, ami vonzza a parasztságot a szövetkezet felé. A mi pártunk — a lenini-sztálini tanításokat követve, első pillanattól kezdve ügyelt arra, hogy a dolgozó parasztok önként és meggyőződésből lépjenek be a termelőszövetkezetekbe s őket erre semmiféle erőszakkal, ígérgetésekkel, vagy furfanggal senki ne kényszeríthesse. Pártunk példás büntetésben részesítette azokat, akik megKispest környékén parancsnokságunk hatalmas tüzérséget vonultatott fel. Nehéz és legnehezebb ágyúk hosszú csövei meredeztek Budapest felé. Teherautók éjjel-nappal hozták a lövedékeket. Két műszaki ezred megszakítás nélkül dolgozott: vasbetonból és vastag acéllemezekből sziklánál szí lárdabb talapzatot készítettek a félelmetes erejű és félelmetes súlyú lövegek számára. A műszaki csapatok nappal is félhomályban dolgoztak: acél- szürké, mesterséges köd- takarta őket. Mesterséges köd takarta a már beépített ágyúkat is. Egy-egy ágyúóriás hosszú csöve lassú mozdulatokkal kereste a célt, amelyet holnap megsemmisít. Mintha megannyi templomtorony hajlongana a sűrű, csi- pös-szagú ködben. Árboc hadiszállásának egyik falára Budapest és környékének hatalmas térképe volt kiszegezve. A térképen 900 négyszögcentiméter volt az, ami a valóságban egy négyszögkilométer. Erre a térképre (melyen nemcsak minden egyes utca, de minden egyes budapesti ház is látható vc-lt), Árboc vezérkari főnöke kék ceruzával jelölte meg azt a széles, a Kerepesi temetőtől a Dunáig vezető utait, amelyet tüzérségi tűzzel kell szabaddá tenni. Egy asztalon Budapest domborművű térképe állott. Ezen vékony, ruganyos rézdrótok mutatták a pályát, melyet a nehéz és legnehezebb ágyúk lövedékei fognak befutni. — Valamivel több mint hét négyszögkilométernyi terület válik pusztasággá — jelentette a vezérkari főnök. A tábornok megköszönte a jelentést. A domborművű térképen egy-két kisebb változtatást végzett. A vezérkari főnök a változtatásokat körzővel lemérte, aztán telefonon közölte a mesterséges ködben dolgozó, műszaki csapatok parancsnokával. Mikor a vezérkari főnök elment, a tábornok telefonált Jászapátiba. Ott állomásozott a hadseregcsoport parancsnoksága. A beszélgetés négy percig tartott. — Reggel öl óra harminckor? — mondotta Árboc Mihajlovnak, mikor a beszélgetést befejezte. — Reggel öt óra harminckor! — Ismételte meg a parancsot Mihajlov. Ügy lesz, tábornok elvtársi Ejfél után egy órakor Oldner Vlagyimir főhadnagy érkezett meg — politikai információkkal. Debrecenből jött, az ideiglenes magyar kormány székhelyéről. Vologyja összekötő tiszt — a magyar kormány mellett. Folyamatosan, részletesen számolt be a politikai helyzetről, — Debrecen életéről — a volt ellenségek baráti együttműködéséről. Nagyon derűlátó volt. — Tábornok elvtárs, mennyi erő és mennyi tisztaság van egy felszabadult népbenf — mondta lelkendezve. — Beszéltem magyar partizánokkal... Itt Árboc félbeszakította: — Tud a magyar kormány arról, hogy Budapest jórészét ma napfelkelte előtt porrá lőjük? Vologyja felugrott, arca egy másodperc alatt halottsápadt lett. Csak nem?, Csak nem?. BUDAPEST MEGMENTÉSE Részletek Illés Béla „Fegyvert s vitézt éneklek" c. könyvéből — Ülj le és folytasd a jelentést! Vologyja eldadogta mondanivalóját. — A bombázás előkészületeiről és tervezett méreteiről jelentés ment Moszkvába — mondotta neki Árboc, aki a kapott politikai információra egy szó megjegyzést sem tett. * Reggel háromkor kimentünk az ágyúk és tüzérek közé. Az éjszaka sötétjében és a mesterséges ködben rőtvörösen hunyorogtak a villamos zseblámpák. Az ágyúk nehéz, sötét teste beleolvadt a sötétségbe. Árboc minden egyes ütegparancsnokkal személyesen beszélt. A nehéz és legnehezebb lövege- ket jelenlétében mégegyszer be kellett állítani — az előírt célpontra. Az ütegparancsnok kezében lévő térképet zseblámpa világította meg. A sötétbe burkolódzott cél. az igazi, amely felé a hosszú ágyúcsövek meredtek, sejtelmesen fel-felmerült egy- egy pillanatra az égő házak lángjának sárgás fényében. Pontosan fél ötkor Pest felől géppuskatűz hallatszott. — A mieink másodpercnyi pontossággal teljesítik a parancsot — mondotta Mihajlov. — Elhúzódnak a halálraítélt területek közeléből. Árboc karórájára nézett és igent bólintott. Öt óra öt perckor négyen — a tábornok és vezérkari főnöke, Mihajlov és én felkapaszkodtunk egy rommá lőtt ház épen maradt emeletnyi magasságú falára. Árboc három rakétát adott át Mi- hajlovnak. — Egy vörös, egy zöld és ismét egy vörös. öt óra harminc perckor gyors egymásulánban — ebben a sorrendben — mindhármat kilövöd. Ez lesz a jel. Igazítsd az órádat az enyémhez! — intézkedett a tábornok. — öt óra tizenkettő! — mondotta Mihajlov. Árboc igent bólintott. öt óra tizenkilenckor Ignatyov tábornokot telefonhoz hívták. A hadseregcsoport parancsnoka akart beszélni vele. A tábornok futólépésben ment a telefonhoz. Nyolc perc múlva futólépésben jött vissza. — Hívd össze az ütegparancsnokokat, Mihajlov! — Tábornok elvtárs — engedje meg. hogy figyelmeztessem — az órám öt óra huszonhét percet mutat. — Pontos órád van, Mihajlov. Hívd össze az ütegparancsnokokat. Öt óra harmincegy perckor az ütegparancsnokok együtt voltak az árva házfal tövéoen. — Jó reggelt, elvtársak! — köszöntötte őket Ignatyov tábornok. — Megparancsolom, hogy aki nincs őrségen, azonnal. menjen aludni! Csend. — Azonnal aludni! — ismételte meg a parancsot Árboc. — Azonnal aludni. Ügy lesz, tábornok elvtárs! — válaszolt valamennyi jelenlévő nevében a ve■ zérkari főnök. — Még egy pillanatra, elv társak — tgy tgna- tyov, — Az ütegparancsnokok délelőtt tíz óra harminc perckor az én hadiszállásomon gyülekeznek. Délután a nehéztüzérség és legnehezebb tüzérség elindul — Berlin felé. A pontos, részletes utasítást délelőtt tíz óra harminc perckor kapják meg az elvtársak — a hadiszállásomon. ★ — Nem tartóztatom tovább az elvtársakat. JŐ pihenést! Pesten erősödik a .gépfegyvertűz. Időnként egy-egy robbanás hallatszik. A rombadölt ház épen maradt falának tövében sokáig állottunk négyen:. a tábornok és vezérkari főnöke, Mihajlov és én. Árboc a ritkuló sötétségen át a vergődő várost figyelte. — Megengeded, tábornok elvtárs, hogg megkérdezzem, mi történt? Árboc sokáig késett a válasszal. — Nemcsak szabad tudnotok — szólalt meg végre — de tudnotok kell, hogy miért nem semmisítjük meg a várost. Sztálin megmentette Budapestet ... Árboc itt szüneteit tartott. — A főparancsnok azt táviratozta Jászapátiba, a hadseregcsoport parancsnokságnak — folytatta Ignatyov — hogy a Budapest körül harcoló szovjet csapatok feladata nem a magyar főváros megsemmisítése, hanem a magyar főváros felszabadítása, Nehéz tüzérségünk Berlin alá megy... — Na, de a németek ellentámadása — kezdtem dadogva. Árboc szavamba vágott. — Megállítottuk! Most már az egész vonalon mi támadunk — ... sikerrel! Hosszú, hosszú csend. Nem tudtam volna megmondani, hogy mit érzek. — Tudjátok, fiúk mire gondolok — szólalt meg' Árboc. — Te, Voroncov százados bizonyára emlékszel arra, hogy engem a háború elején lefokoztak. gyávaságért. Kilenc perccel előbb vonultam vissza, mint a parancs előírta, Gyávaságból? Nem, szávamra nem! Visszavonultam, mert már nem tudtam elviselni, hogyan pusztulnak a mieink a túlerőben lévő ellenség tüzétől. Ezért lefokoztak. Azóta százszor — nem! — ezerszer tettem fel magamnak a kérdést, hogy megérdemeltem-e a súlyos, megbélyegző büntetést. Már régen tudom, — megérdemeltem! Akkor ugyanis — 1941 őszén — olyanok voltak az erőviszonyok, hogy mink saját fiainkat se kímélhettük. Helyt kellett állani — akármibe került, Es ma? Három és félesztendős háborúskodás folyamán úgu megerősödtünk, hogy ma már ahhoz is van erőnk, hogy az ellenséget, a volt ellenség fővárosát is kíméljük...
