Szabad Nógrád, 1952. március (8. évfolyam, 18-26. szám)

1952-03-05 / 19. szám

SZAB II» N Of.BAB 1952 MÁRCIUS 8. Az MNDSZ vezetőségválasztás hírei NÁDUJFALUBAN az MNDSZ vezetöségválasztö taggyűlés előkészí­tése során az iskolás gyerekek szép meghívókat küldtek szüleiknek. Ezen­kívül dobszóval is kihirdették a gyűlés időpontját. A legfontosabbat azonban, • a személyes agitációt elmulasztották. így a tagoknak csak mintegy ötven százaléka jelent meg. A taggyűlés mégsem, volt eredménytelen, mert a meg­jelent asszonyok bátran feltárták a hiányosságokat és elmondták, hogyan akarják azt kijavítani. Többek között Gyurcsák Ignáczné elmondta, hogy mint tizes bizalmi, eddig elhanyagolta munkáját, a hozzá beosztott tagok­nak nem vitte rendszeresen a bélyeget. ígérte, hogy ez a jövőben nem fog előfordulni, ezenkívül tizenöt taggal megszervez egy olvasókört. Több hozzászóló elmondta, hogy a legfontosabb feladat a nőnevelő és tízesbizalmi hálózat megerősítése, ezt azonban csak úgy lehet megvalósítani, ha minél több asszony tanul az olvasókörökön. — A mi környékünkre sem főttek eddig a iízes bizalmiak — mondotta Kán Gusztáváé —, ez is hátráltatta a rendes tagdíjfizetést. Vállalta, hogy tizenöt asszonyhoz rendszeresen el fogja vinni a bélyeget. Beszámolt arról is, hogyan teljesítette Rákosi elvtársitok tett vállalását és március 9-e helyett már február 22-ra teljesítette negyedévi tojás-, baromfi- . és tejbeadási kötelezettsé- K ét. László József né (Deme) negyedévi tojás- és baromfibeadási kötelezett­ségét és a negyedévi adóját már február 10-re befizette. Kuborczik Ferencné, a szervezet újonnan megválasztott titkárnője vállalta, hogy Rákosi elv társ születésnapjára egész évi tojás- és baromfibeadási kötelezettségét teljesíti, lejből pedig' az első negyedévit, A MIZSERFAI MNDSZ-SZERVE- ZET vezetősége nem tudott, eddig jó munkát kifejteni, ment- nem tartott kellő kapcsolatot a pártszervezettel. Nem kér.te ki a pártszervezet útmuta­tását. segítségét, egy-egv fontosabb feladatnál,- így volt ez a vezetőség­választó taggyűlés előkészítésénél is. A párttitkár elvtársnak csak az utolsó napon adták tudtára, hogy taggyűlést tartanak. Ennek a hiányos előkészí­tésnek tudható be, hogy a tagoknak csak a negyvenöt százaléka jelent meg a taggyűlésen. Kirívó módon sértették meg a belső demokráciát ä csitári MNDSZ- szervezethél. A szervezetnek tizennyolc tagia van és eddig hattagú vezető­sége volt. A vezetőségválasztó taggyűlésre azonban csak mindössze négyen jelentek meg és választottak egy öttagú új vezetőséget. Súlyosbítja az esetet, hogy ezt nem tudatlanságból követték el, mert hiszen Tóth Alajosnénak, az újonnan „megválasztott” titkárnőnek tudnia hellett volna, hogy a taggyűlés nem határozatképes annál is inkább, mert MNDSZ járási titkárnő volt. De ismernie kell Csábi János elgtársnak is, aki a pártszervezetet kép­viselte a gyűlésen. Ennek ellenére mégis megengedte, hogy négyen rnlasz- szanak öttagú vezetőséget és ezt a jegyzőkönyvet cila is írta. A vezetőség- választás csak úgy hozhat döntő fordulatot egy szervezet életében, ha ott a tagság döntő többsége jelen van és a szervezeten kívülálló asszonyok is el­mennek a taggyűlésre. Csitáron is csak úgy tudják megerősíteni, új tagok­kal felfrissíteni a szervezetet, ha az úi taggyűlésre a tizennyolc tag mellett minél több kívülálló asszonyt is meghívnak. MATRASZELEN százhárom tagja van az MNDSZ-nek. Ezzel a száz­három taggal nagyon keveset törődött eddig úgy az MNDSZ, mint a párt- szervezet vezetősége. Ez a szervezet csak papíron van meg, a valóságban nem élnek szervezeti életet az asszo­nyok. ezt bizonyítja a vezetőségvá­lasztó taggyűlés sikertelensége. Két­szer volt már kitűzve eddig a tag­gyűlés időpontja, de megtartani mind ez ideig nem tudták, mert első eset­ben öt, másodszor pedig tfz tag jelent meg. 4 SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁR TERÜLETI MNDSZ-SZERVEZETE jól sikerűit vezetöségválasztö taggyűlést tartott. A jól előkészített gyűlésen százkilencven tag jelent meg. Az ügyvezető, Pap elvtársnő beszámolója után sok hozzászólás hangzott el, többen dicsérték a vezetőség eddigi munkáját, de jogos bírálatok is elhangzottak. Többek között Szűcs Albertné elmondta, hogy a politikai .nevelőmunka terén még hiányosságok vannak. A taggyűlés részvevői ennek érdekében vállalták, hogy olvasóköröket szerveznek, ahol Rákosi elvtárs életrajzát ismertetik. Tizenegy tag ajánlotta fel otthonát egy- egy olvasókör megtartására. Ezenkívül, vállalták, hogy Rákosi elvtárs szüle­tésnapjára ötven új taggal erősitik szervezetüket. "A vezetőségválasztás előkészületei alatt me~gjavütí á kapcsolat a párt- szervezet és az MNDSZ között a salgótarjáni vasutas szervezetnél. A két alapszervezet vezetősége, a párttitkár elvtársakkal az élen, nagy segít­séget nyújtanak az MNDSZ-nek. Ennek köszönhető, hogy a tagok döntő többsége megjelent a taggyűlésen. Könyvismertető LÁZÁR VILMOS: MIT ADOTT A SZOVJET HATALOM A PARASZTSÁG NAH? A Művelt Né,p Könyvkiadó kiadásá­ban megieleut Lázár Vilmos: . M’t ado't a szovjet hatalom a parasztságnak?”, című műve. Ez az első plvan könyv, amelyben magyar szerző összefüggő 'képet ad a szovjet mezőgazdaság nagyszerű fejlő­déséről, a koihozok útjáról, arról, ho­gyan alakította át a szovjet társadalmi rendszer a falut, hogyan fejlesztette az egykor oly elmaradt Oroszországi me­zőgazdaságot a világ élenjáró, legfejlet­tebb technikájával rendelkező mező- gazdaságávál A Szovjetunióban járt magyar pa- rasztkiOdöttsétrek beszámo'ó' és a hoz­zánk ellátogatott ukra jnai kolhozparasz­tok tanácsai egy csodálatos gazdagságú mezőgazdaság tapasztalataival ismertet­ték meg dolgozó parasztjainkat. Eddigi eredményeink azonban arra is ráirányí­tották figyelmünket, hogy még elmé­lyültebben foglalkozzunk a szovjet me­zőgazdaság fejlődésével és tapasztala­taival. A könyv három részből áll. Az első rész történeti áttekintést ad a szoviet mezőgazdaság fejlődéséről. A második rész a szovjet tudomány és mezőgazda­ság kapcsolatával foglalkozik, — ho­gyan változott meg Micsurin és L!- szenko tanításai nvomán egve« fal­vak, sőt egész területek növény- és á-Vatvüága. a mezőgazdaság géoes'téso, villamosítása, a nagy sztálini természet- áta’akítú tervek távlatai. A könyv har­madik része a kolhozok be'ső életéve! foglalkozik. Itt is gyakorlati példákon keresztül látjuk hogyan változik meg például a nők élete a kolhozban, ho­gyan óvva a szovjet állam a kolhoz­parasztok egészségét és végül megis­merkedünk a kultty-íorradalom falusi diadalútjával. Lázár Vilmos könyve nemcsak mező- gazdasági dolgozóink, funkcionáriusaink számára jelent komoly segítséget, ha­nem érdekes olvasmány mindazokszá mára, akik érdeklődnek a Szovjetunió é’ete iránt, akiket érdekel mezőgazda­ságunk jövője. A könyv ára fűzve 14—, kötve 18.50 forint. Gyenge csatárjátéka miatt vesztett pontot a Salgótarjáni Bányász Salgótarjáni Bányász^— Dorogi Bányász 1:1 (0:0) Vasárnap délután. mintegy 2500 néző várta kíváncsian a Salg. Bányász 1932-es bemutatkozását. De ez a kíván­csiság a dorogi csapatnak is szólt, akik az elmúlt vasárnap 5:0 arányú győzel­met arattak a Bp. Kinizsi felett, s így az első forduló után a bajnoki táblá­zat első helyét foglalták el. A Salg. Bányász a következő felállí tássa! kezdte a játékost: Oláh — Kiss, Para, Debreceni — Szojka. Dávid — Bablenna, Vilezsái, Csuberda, Lahos, Zsédely. Mindjárt a tarjániak veszik át a já­ték irányítását, de a tarjáni csatárok •lövései nem igen találják el a kaout. A dorogiak szép helycserés támadásaik elismerést váltanak ki a közönség kö­réből. A félidő közepén Vi’ezsálnak van nagy helyzete, majd Bablena és Csuberda hagy ki jó helyzetet. A második félidő elején a dorogiak támadnak.^ mégis a tarjáni csapat ér el gólt. Zséde’v beadását Csuberda egy- jpol a hálóba lövi. Ezt a játékvezető nem adta meg. (Szerintünk teljesen szabá­lyos volt a gól.) Majd egy perc muiva Bablena két dorogi védővel harcol, a beadását Csuberda rálÖYi, a lab­da a gólvonalon túlhalad, amikor Buzánszkj menteni akar, de rúgása nyomán a labda a lábáról a hálóba pattan. Ezt már megadta Pósa já­tékvezető. 1:0. Alig telik el 1—2 perc, a tarjáni véde. lem hibájából máris egyenlít a dorogi csapat. Debreceni a mérkőzés folyamán nem igen vigyázott a szélsőjére, csak kísérte Pozsonyit, akinek be­adásával a dorogi középcsatár ki­ugrik és a későn kijövő Oláh mel­lett megszerzi az egyenlítést 1:1, Ezután már hiába támad a tarjáni csapat, a győzelmet nem tudja megsze­rezni. Az utolsó percekben Csuberda lemegy a pályáról, helyette Kanyó jön be. is Szojka lesz a közéipcsatár, de az eredmény már nem változik. A mérkőzés legnagyobb részében a tarjáni csapat volt támadásban, sok A ..Béke és Szabadság" című hetilap fontos fegyver a békéért folyó harcban TV/! egyénk békemozgalmának erő- södésében eddig is már j'elen- tős szerepet játszott az Országos Béketanács kiadásában megjelenő ,,Béke és Szabadság” című képes heti­lap, amely nélkülözhetetlen békebi­zottságaink munkájában, de ott kell. hogy legyen megyénk, minden üzemi és falusi kultúrotihonában, az olvasó- és kultúrszobákban és nem utolsó­sorban az iskoláink nevelőszobáiban. A „Béke és Szabadság" komoly fegyver dolgozóink kezében. írásai és képei feltárják azokat a szörnyűsége­ket, amelyeket az imperialista gyar­matosítók folytatnak Koreában, Viet­namban, Egyiptomban s a többi el­nyomott és kizsákmányolt országban. A lapon keresztül látjuk a világ dol- gozómak békéért folyó küzdelmét, a sztálini korszak hatalmas építkezéseit a Szovjetunióban és a népi demokra­tikus országokban, valamint a kapita­lista országok kizsákmányolt dolgo­zóinak a szabadságért és a felemel­kedésért való harcát. A lap segíti dolgozóinkat a haza iránti szeretet elmélyítésében s az ellenség elleni gyűlölet fokozásában. A lap írásai és képei bemutatják a világ különböző népeinek kultúráját: táncait, szoká­sait, de sok más tartalmas cikkben és képben számol be a világ különböző eseményeiről. Ezért fontos minél szélesebb kör­ben terjeszteni a „Béke és Szabad­ság” című képes hetilapot. Február hónap második felében folyó terjesz­tési időszaknak már vannak eredmé­nyei. Például a Kiskereskedelmi Vál­lalat 270, a Kelet-Nógrád Kiskeres­kedelmi Vállalat 200 . előfizetésgyüj- tést vállalt. Békebizottságaink felada­ta, hogy a lapot tovább népszerűsít­sék, megismertessék dolgozóinkkal, használják fel egyéni és csoportos agitációjukban, használják fel fali­újságokon és békeharcos-táblákon, hogy a dolgozók tudását ezzel is emeljék, hogy még egységesebben fel­zárkózhassunk a Szovjetunió mellé. Juhász Sándorné, megyei békeiroda vezetője SZABAD NóGRAD MDP Nógrádmegyel Pártbizottságának lapja Felelős kiadó: NAGY KALMAN Szerkesztőség és kiadóhivatal- Salgótarján, Rákóczl-u. 92. Telefon: szerkesztőség 52. kiadóhivatal 30. Előfizetési díj: egy hóra 3.50 Ft. negyed évre 10.50 Ft, félévre 21.— Ft. egy évre 42.— forint. Szikra Lapnyomda. Bpest, József-krt 5 Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály helyzetük is volt a csatároknál;, tűi ■lassúságuk és körülményességük fo'y- tán nem tudták ezeket góllá értékest, tenl. Feltűnő volt a tarjáni csatárok lassúsága és gyenge kapuralövése. Sokszor hosszú perceken keresztül csak a kapu fölé és mellé küldték lö­véseiket. Ezen feltétlen változtatni kell. Az edzéseken sok gyorsasági gyakor­latot kell tartani, különösen Vilezsái- nak Csuberdának és Zsédelynek. Ezen. kívül a minden helyzetből való kapura, lövést és a keményebb játékot kell gyakorolnlok. Nagyon szembetűnő volt Csuberda léleknélküli játéka, aki ezen a mérkőzésen nem nyújtotta a tőle megszokott jó játékot Leváltása telje­sen indokolt volt. Csak azzal nem ér­tünk egyet, hoov az edző miért két védőjátékost tartalékol, hiszen a csatár, sor a csapat leggyengébb része, s itt kell javítani. Nem volt helyes, hogy védőjátékost vittek előre, s a jó védel­met pihent játékossal erősítették meg, mert így az e'őrehozott fáradt védő. játékos nem tudta az amúgy is lassú csatársort gyorsabbá, átütőképessé a gólerőssé tenni. Ugyanakkor a fiatal tehetséges csatárok, mint Hegyi, Szabó és Herceg, a lelátón nézi tétlenül csa­tártársaik vergődését. Ezeknek a fiút«, nak meg kell adni a lehetőséget fej­lődésük továbbfokozására. De meg kell adni ezt a lehetőséget Veres kapusnak Is, hogy tudását állandóan emelni tudja és képességeit fejlessze Tizenegyest hagyott ki ,t a tarjáni csapat Sajószentpéteri Bányász—Salgótarjánt Vasas 2:1 (1:1) Sajószentpéteren, mintegy 2000 néző előtt, hatalmaslramú mérkőzésen, bal. szerencsés, körülmények között vesztett a salgótarjáni csapat. Az első félidőben Nagy szerezte meg a salgótarjániak gólját. Ezt Puskás 1 l esből egyenlítette ki. A második félidőben 11-éshez ju­tott a salgótarjáni csapat. A büntetőnek Langár állt neki. A gyengén helyezett lövését Román, a sajószemtpéteri csa­pat kapuvédője kivédte. Ezután már hiába támadott többet a tarjáni csapat. Románnak lehetetlen volt gólt lőni. A mérkőzést eldöntő gólt. egy kapueiőttl kavarodásból Pintér érte el. A SALGÓTARJÁNI motoros szak. OSZTÁLY a JTSB rendezésében 1952 március 9_én járási túriba j nők Ságot rendez.. Nevezni lehet március 7-ig, a salaótarjáni megyeházán, földszint 8 as szobában ÉVZÁRÓ SJVERSENY A nagy hóolvadás ellenére, 24-én. va­sárnap reggel városunk síelőit a leg­kedvezőbb hóviszonyok várták a dugdelpusztat síterepen, ahol lebonyolí­tásra került a városi TSB által rende­zett lesíkló-. mű'lestkló-’ ée ugróverseny. Az eredmények a következők a ser­dülők lesikjóversenyében: 1. Velsec László 17.8, 2. Omaszta 'Lajos 21, 3. Langár Lajos 21. lfiúság'ak: 1. Sujer Sándor 25, 2. Váióczi István 31, 3. Szendrődi László 31.2. Fe'nőtteik: J, Hegyi István 22.7. 2. Kovács 'István 2J.9, 3. Vlacsil Ferenc 24. A le3iklóversenyt a serdülők 10 ka­pus rnü lesikló versenye követte, melynek eredménye a következőképpen alakult: I. Stadler Gusztáv 31.2, 2. Langár La­jos 39.6 3. Darázs Sándor 45. Ifjúságiak 15 kapus műieslk'överse. nyében: 1. Szendrődi László, 33.5,' 2. Kovács Béla 41, 3. Bodon Béla 47.5. Felnőttek 20 kapus mfllesiklő verse­nyét két futamban bonyolították le,-az eredmény a következő: 1. Hegyi Ist­ván 42. 34.5. összidő 76.5. 2. Hangonyi János 50. 37.5. összidő 87.5, 3. Kovács István 55, 33. összidő 88. A műlesiklás után az ugrásra került sor: 1. Langár Lajos 9. 10.5 m-es ug­rással. 2. Knapiczius Nándor 9. 9-2 m-es ugrással. 3. Omaszta Lajos 8.5. 9.5 m-es ugrással. Ifjúságiaknál: 1. 'Sujer' Andor 14, 5, II. 11, 2. Szendrődi L. 8.5, 11. 12 3. Váióczi, Isvtán 14.5, 14. 11.5. Váiócz! a két ugrását bukta. Felnőtteknél: 1. Vlacsil Ferenc 14.", 14 13.5 2. Hangonvi János 19.5, 18, 21,' 3. Kovács István 17. 17. 8.5 . Az Ipoly völgyében fekvő, hegyekkel körülövezett Drégely- palánk község többszázéves, a kizsákmányolok elleni harcra te­kinthet vissza. Most, amikor ez év július 6-án a történelmi_ ne­vezetességű drégelyvári csata hőseinek 400 éves évfordulójára készülünk, fel kell elevenítenünk a négy évszázad küzdelmét annál is inkább, mert az új kor alibasái, az amerikai impe­rialisták és hű szövetségeseik, a klerikális reakció lázasan dol­gozik az új. rablóháború kirobbantásán, mint 400 évvel azelőtt a török szultán. E község történelmének vázolásával beigazoló­dik ország-világ előtt, hogy a klerikális ‘reakció nemcsak a múlt­ban, hanem most is a dolgozó parasztság .ellensége. Drégelypalánk eredetileg két, községből állt, Drégely és 'Palánk. Az előbbi már az Árpádok korában, az utóbbi pár szá­zaddal.később létezett. Drégelyvára már: 1285-ben fennállott. Zsigmond király 1438-ban Palóczy György érseknek adomá­nyozta. Palóczy utódja Széchy Dénes bíboros lett. A vár ezidö- ben a magyar érsekek nyaraló-vadászkastélya volt. A mohácsi vész után ide menekült Várday Pál érsek, aki állandó helyőrsé­get szervezett a várban, Esztergom és Nógrád eleste után Várday Pál érsek Szondy Györgyöt nevezte 'kJ. a drégelyi, vár parancsnokává. 1552 tavaszán AU, budai pasa 12.000 főnyi, jól felszerelt rabló seregével Drégely vára felé tartott, hogy leigázza Ipoly völgyének dolgos népét. Drégely vára hadászati szempontból szomorú képet festett. Falai megrongálva, lőporraktárát felgyúj­totta a villámcsapás, helyőrsége mindössze 146 emberből állott. Már ebből kitűnik, hogy a vár tulajdonosa, az esztergomi érsek nem volt bőkezű, annak ellenére, hogy sokezer holdas birtoká­nak jövedelméből futott volna a vár megerősítésére is. Már 1550-ben Drégely várának katonái arról panaszkodtak, hogy az érsekségtől nem kapják meg zsoldjukal■ Szondy, amikor még a törökök Budánál állottak, az érsekségtől sürgette a vár falainak kijavítását, mert azok annyira elhanyagolt állapotban voltak, hogy a törökök támadásaival szemben alig lehetett ellenállási kifejteni a várban. Szondy mindenfelől sürgette a segélyt. A ki­rálynál, a kamaránál, a főpapoknál. Igyekezetének nem volt sikere. Szondy tudta, ha nem erősítik meg a várat, a törökök prédájává válik Ipoly-völgye, hogy elhurcolják az embereket, fiatalokat, meg fogják szégyeníteni az asszonynépet. Erre föl 1552 április 14-én újra segítségért fordult a pozsonyi kamará­hoz. Ide intézett levelében elmondja, hogy Drégelyvár sem lő­szerrel, sem ólommal, se más nélkülözhetetlen hadi felszereléssel ellátva nincs, Támogatást innét sem kapott. Ali pasa körülzárta, felgyújtotta a vár palánkját és Szondyt a sziklavárba szorította. SZONDY UNOKÁINAK ÚJ ÉLETE A HERCEGPRÍMÁSOK EGYKORI BIRODALMÁBAN Július 7-én a törökök a vár alatti várbércen sáncot emeltek és onnan mozsarakkal megkezdték a vár fövédőművének, a kapu­toronynak lövetését. A két napon át tartó ágyútűz szétrombolta a kapujoronyt, a vár arcéle rommá lett. Ekkor Ali pasa ravasz cselhez folyamodott. Felhasználta árulásra Márton nagyoroszi papot, áléi egyébként ráakarta bírni Szondyt arra, hogy adja fel a várat, s ezzel egész Ipoly-völgyét a törököknek, Szondy vissza­utasította az áruló papot és Ali pasa megadásra kérő szavát is. Ezután Ali pasa nagy erővel támadt a vár ellen, amit Szondy hazájához hűen, utolsó lehelteiéig kézbeniartott. A drégelyvári csata után 1685-től 1848-ig az esztergomi ér­sekség volt a község földesura. Az érsekség, amelynek annak­idején a vár kijavításához és ezzel a népnek a törököktől való megmentéséhez „nem volt pénze”, most saját gazdaságának, va­gyonának gyarapítása érdekében majorokat létesített. így jött létre a községtől alig két kilométerre fekvő Szondy-major is. Az érsekség Verbőczi népnyúző törvényei alapján folytatta a pa­rasztság kizsákmányolását. Drégely falu lakosai mint várnépek végezték az úrdolgát. Termékeikből adót, dézsmát rabolt az ér­sekség. Palánk lakosai, mint várkatonák, földdel nem bírtak. A várban őrködéssel és hadjáratokban való részvétetekkel szol­gálták az érsekség uralmát. 1848 után továbbra is az érsekség bitorolta Ipoly-vötgyének — így Drégelypalánknak is — legnaj gyobb részét. A község lakossága, amelynek jelentős része ura­dalmi földeken, mint cseléd, vagy napszámos dolgozott, továbbra is rá volt kényszerülve arra, hogy munkájával az érsekséget gazdagítsa. Az 1930-as években Serédi, Juszfinián hercegprímás zsákmá­nyolta ki a Szondy-major cselédeit. 1942-ben a hercegprímás le­utazott a Szondy-majorba. A volt cselédek elbeszélései alapján nem szívesen vette tudomásul az uradalom akkori bérlőjének ténykedését, aki a jövedelem legnagyobb részéből egészségesebb lakáshoz juttatta a cselédeket. — 4 major életében egyedülálló volt az — beszéli Molnár Istvánná —, hogy meglátogatta a cse­lédek házát. Betért hozzánk is, mivel kilenc csalóddal bírtam. Azt kérdezte, kora tavasszal, meleg-e a lakás? £n mondtam neki, hogy hideg, mivel rossz kályha volt benne. Megígérte, hogy küld egy jó kályhái, de bizony abból nem tett semmi. Ügy lát­szik, „nem telt" a jövedelméből, amit mi izzadtunk ki. — Mól- nárné elmondja, hogy kilencedmagüra 24 mázsa gabonát, min­den nap 4 és.félliter tejet és mivel a családból két ember volt kommenciós cseléd, két hold földet kaptak művelésre, és 46 pengőt. Mindezt egy évre, Ifj. Nekula János, aki mint csejéd dolgozott a hercegprímásnál, elmondja, hogy a hercegprímás arra sem tartotta érdemesnek a cselédeket, hogy egy szót is szólt volna hozzájuk. Kín és szenvedés volt a cselédek élete. Az 1-én kijáró kommenciói mindig a következő hónap I5:e felé osz­tották ki és így a cselédek közül sokan kenyér nélkül, rossz láb­beliben, és ruhában dolgoztak hajnali 3 órától este 10—II óráig hóban, sárban, vízben. 1945-ben a dicsőséges’ Vörös Hadsereg szabadságot adott Szondy-major dolgozóinak. Az érseki fő'det ők kapták meg, akik­nek könnyük, vérük tapadt ahhoz a földhöz. 1945-ben és azután következő években Mindszeniy József ült a- hercegprímást szék­ben. Szövetkezve’ az amerikai imperializmussal, luxrcolt a föld­reform elten, s vissza akarta rabolni a földet jogos tulajdono­saiktól, a dolgozó parasztoktól, így a Szondy-major dolgozó pa­rasztjaitól is. Beigazolódott; hogy a Mindszenty-vezette kleriká­lis reakció 1945-töl kezdve a nagybirtokos és. nagytőkés osztá­lyok, a régi rendszer restaurációjának elöharcosa volt: Mind- szenty népellenes összeesküvését követő Grösz-per is bebizonyí­totta, hogy a klerikális reakció ma is ellensége a népnek, s kü­lönösen a dolgozó parasztságnak, akik egyre nagyobb tömegben lépnek a pártunk által mutatott nagyüzemi gazdálkodás útjára; mint a Szondy-major Béke tszcs tagjai is —, hogy biztosítsák maguknak a boldog, szebb, kizsákmányolásmentes életet. Igen, Drégely palánkon is gyökeret vert a szocializmus. Meg­alakult a III-as típusú Béke tszcs, amelyben már a múlt nyáron 5.5 hold földön 4 és fél vagon burgonyát termeltek, 'melyből be­csülettel túlteljesítették beadási tervüket, üj'életet kezdenek a volt cselédek és építő munkájukat az ellenség elleni gyűlölet, a Szovjetunió iránti hála, partunk és Rákosi 'elvtárs iránti forró szeretet fűti. Ezért készülnek a község dolgozó paraszt iái már­cius 9-re, a kultúrházba a filmvetítögép beszerelésével E mun­kából kiveszik részüket a DISZ-jiatalok, dolgozó parasztok, ipa­rosok, kőművesek. Drégelypalánk népe most is olyan egységesen dolgozik az új életért a háború ellen, mlpt, Szondy és kálónál a rabló törökuralom ellen.., (faritos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents