Szabad Nógrád, 1952. március (8. évfolyam, 18-26. szám)
1952-03-26 / 25. szám
1952 MARCtUS 28. SZABAD IV n« it'ín 3 A magyar-szovjet barátság hónapja keretében szombaton a mátranováki új kultúrotthonban gyűltek össze megyénk legjobb bányászati szakemberei, sztahanovisták, él munkások és a legjobb műszaki vezetők — mintegy 400-an —, hogy megismerkedjenek azzal a hatalmas segítséggel, amit a Szovjetunió felszabadulásunk napjától kezdve nyújtott a magyar bányaipar íejlődéséhez. A megnyitó szavalat és a bevezető beszéd után Kusnyér Zoltán elvtárs, a nógrádi szénbányászati tröszt műszaki igazgatója tartott beszámolót. Foglalkozott azzal, hogy már csak néhány nap választ el attól a naptól, amikor megünnepeljük hazánk fel- szabadulásának 7. évfordulóját. A Szovjetunió dicső hadserege véráldozatok árán hozta meg részünkre a szabadságot. Ha semmi mást nem kaptunk volna a Szovjetuniótól, csak a felszabadulást, már azzal is mindörökre emlékezetes maradna történelmünkben a szovjet nép. A Horthy- fasizmus idején a bányászság volt a munkásosztály legkizsákmányoltabb, legjobban elnyomott csoportja, ma megbecsült tagja társadalmunknak. — Kezdetben műszaki értelmiségünk, nem ismerve a Szovjetunió iparának fejlődését, sokszor bizalmatlanul fogadta a szovjet tapasztalatokat és nem egy esetben fordult elő, hogy szakembereink tanácsokért nem a szovjet szakirodalomhoz, hanem a nyugati szakirodalomhoz fordultak. Ma már ez a helyzet megváltozott. Műszaki dolgozóinknak alkalmuk volt megismerkedni a szovjet szakirodalommal, a szovjet népekkel, alkalmuk volt beszélni a szovjet tudósokkal és kétségkívül meggyőződhettek arról, hogy a szovjet tudomány és szovjet ipar fejlődése túlhaladta a nyugati ipar és tudomány fejlődését. — Legelőször meg kell emlékeznem a szakirodalom azon bő tárházáról, amely mind orosz nyelven, mind pedig fordításban, kivonatokban, dokumentációban rendelkezésünkre áll. Egy egész sorozat szakkönyvet kiadtunk már magyar nyelven, amelyek biztosítják a bányászatban dolgozó műszakiak és élenjáró fizikai dolgozók továbbképzését. A szovjet szakirodalom segítségével jött létre az első magyar hidraulikus motor, Boldizsár Tibor szaktársunk szerkesztésével. A bányaművelés minden terén, de elsősorban a gépesítés vonalán mondhatjuk, hogy kizárólagosan a Szovjetunió tapasztalataira támaszkodtunk. A Horthy-fasizmus idején a bányák tulajdonosai nem törekedtek a gépesítésekre. Ha megnézzük az ózdi szénbányászat üzemét, annak ellenére, hogy a Rimáhak annak idején rendelkezésére állott a vasanyag —, a gépgyártási kapacitás és minden lehetőség arra. hogv a bányák gépesítését megtudja valósítani, — csak hosszú viták és veszekedések után lehetett elérni, hogy engedélyezzenek egy kaparószalagot a frontfejtést' kísérletekhez. A modern gumiszalagok, amelyek ma már szénbányáinkban nagy számban vannak, akkor ritkaság számba mentek, nem is beszélve a borsodi ú. n. Bicsak bányászatról, amelyről egyik egyetemi professzorunk annakidején úgy emlékezett meg, hogy abban egyetlen gép: a ló. A Szovjetunió segítségével mindjobban gépesítjük bányáinkat. Azelőtt sok szakemberünk véleménye az volt, hogy a magyar szénbányászat viszonyai között fejtőgépet alkalmazni nem lehet. Ma éppen a borsodi medencében a sajókazinci Terv-táróban üzemben van egy Dombas-kombájn, amelyet a Szovjetunió bocsátott rendelkezésünkre. Kezdetben a Dombas-kom- bájnak alkalmazásával kapcsolatban rengeteg nehézség merült fel. Nem tudtuk hol, milyen körülmények között, hogyan alkalmazzuk. Kísérleteztünk vele Oroszlányban vastag-telepen. Később más üzemeknél is próbálkoztunk vele, de nem annyira a gép alkalmatlansága, hanem inkább a mi tapasztalatlanságunk volt az oka, hogy nem mindjárt olyan helyen alkalmaztuk, ami a Dombas-kombájn sajátosságának megfelel. A sajókazinci Terv-táróban ez a gép a szovjet tanácsadó útmutatásai segítségévei ma már teljesen biztonságosan dolgozik és 1.30 méter vastag széntelepben napi 30 vagon szenet termel ki, kézimunkaerő felhasználása nélkül. Miután huzamos üzemeltetés után bebizonyosodott, hogy a Dombas-kombájn hazai széntelepeken kiváló teljesítménnyel alkalmazható, szovjet tanácsadóink közbenjárásával a napokban három újabb Dombas-kombájnt kaptunk. A Szovjetunió által rendelkezésünkre bocsátott bányagépek közül meg kell emlékeznünk az Sz. 153-as rakodógépekről. Ezek is nagyon jól beváltak. Különösen ott, ahol a szénvastagság 2.5—3 méter között van és A magyar-szovjet barátság hónapja Szénbányászatunk rohamos fejlődésének kiapadhatatlan erőforrása a Szovjetunió állandó segítsége tanáig még egy nagytermelési nap után sem fordult elő. L ahol a metlékkőzet viszonyok megengedik, hogy egyszerre nagyobb területet tartsunk nyitva. Éppen a borsodi medencében alakult ki ezzel a minden tekintetben kiváló géppel egy teljesen gépesített munkaüzem. Felsőnyárádon a csoportos kamrafejtésben, millszekundos robbantási eljárással jövesztett szenet az Sz. 153-as rakodógépekkel rakják fel munkahelyi- és kaparószalagokra, onnan alapkaparószalagra, majd a gyűjtőszalagra. A gumiszalag a fő-szállítóvágatban végnélkűli kötéllel szállított csillékbe üríti a szenet és így a munkahelyről kézierő igénybevétele nélkül jut szén az oszlályzóba. Három kamrában és egyelőkészítő vágatban összesen négy darab rakodógép működik és így az eddigi 40 vagonos üzem 80 vago- nossá fejlődött fel. A bánya összkoeficiensben pedig 1.3 tonnáról 2.05 tonnára azaz közel 60 százalékkal emelkedett. A többi rakodógépek ugyan még nem csoportosan működnek, de tervezés alatt állnak rakodógépes művelésű típusüzemek és a folyó évben a Szovjetunióból behozandó újabb gépek segítségével még további 3 üzem köeficiensének legalább 50 százalékkal való felemelése. A Szovjetunió lehetővé tette, hogy ezt a nagyjelentőségű bányagépet Magyarországon is gyártani tudjuk. Ma már rendelkezésünkre áll e berendezés teljes gyártási anyaga és 1953-ban a magyar bányagépgyártás ezt a gépet is elő fogja állítani. Ezután beszélt arról Kusnyér elvtárs, hogy a szovjet tanácsadó elvtársak hosszú hónapokon keresztül vizsgálva bányáinkat, segítettek előrevinni mindig jobban gépesített üzemeink tervét. Az ő javaslatukra kezdtük meg a frontfejtések homlokhosz- szának növelését. A frontfejtések ciklusos grafikonjának kidolgozásánál ugyancsak felhasználtuk a szovjet elvtársak javaslatait és a ciklus-grafikont a 24 órás ciklusba állítottuk be. A korszerű üzemvezetés elősegítése céljából irányelveket kaptunk arra vonatkozóan, hogy a bánya- művelési térképeket hogyan készítsük el és hogy ezeknek a térképeknek alapján hogyan csináljuk meg az üzem termelési tervét, illetve hogyan irányítsuk az üzemet. Megismerkedtünk a Szovjetunió szénbányáinak műszaki statisztikai adatszolgáltatásával. A szovjet elvtársak csodálkozással vették tudomásul, hogy a magyar üzemvezetők milyen kevés statisztikai adatot használnak fel az üzem vezetésénél. A statisztika az üzem tükre, vagy hőmérője, amely megmutatja hol és mi a teendő. Az egyik legnagyobb eszmei segítség szénbányászatunk számára az, amit a ciklusos munkaszervezéssel és a szakosított munka lehetőségeivel kapcsolatban kaptunk. Sajnos a ciklusos munkamódszer nem olyan mederben indult el, mint ahogy annak történnie kellett volna. Sok helyen lejáratták, elcsépelték oly módon, hogy még mielőtt eredményt tudtunk volna elérni vele, publikáltuk és reklámot csináltunk, de nem biztosítottuk a bevezetés minden előfeltételét. Ennek az lett az eredménye, hogy a dolgozók egyrésze még ma sem tudja mi a ciklusos munkaszervezés, mégis ellenszenvvel fordulnak el tőle, mondvián hogy ez nem válik be. A szovjet elvtársak javaslata alapján most rendelkezésünkre áll az egész anyag irodalmi dokumentációja, amelynek alapján új utakon tudunk elindulni a ciklusos munkaszervezés terén. A Szovjetunió tapasztalatai segítettek abban, hogy Tatabányán megnyitottuk az első magyarországi gépesített külfejtést. A bányafa kérdéssel párhuzamosan felmerült annak pótlása, beszerzésének nehézsége. A Szovjetunió mutatta meg részünkre a vasbeton és salakbeton ácsolatok alkalmazásának lehetőségeit. Nálunk az a vélemény alakult ki, hogy a vasbeton biztosítása csak ott jó, ahol nyomás nincs és csak állandó beépítésre alkalmas. A Szovjetunió tapasztalatai azonban bebizonyították, hogy megfelelő helyen és módon alkalmazva a frontfejtésekben is igen kiválóan lehet vasbetontámokat alkalmazni. Jó eredményeket értünk el a salgótarjáni medencében a salak- beton biztosítással, amelyet íve* falazás formájában alkalmazunk. Tapasztalataink azt mutatják, hogy még nyomásos vágatokban is lehetséges és megfelelő ezen biztosítási mód alkalmazása. indezeken kívül — folytatta Kusnyér elvtárs — segítséget kaptunk az új, általános bányászati, biztonsági és egészségvédelmi szabályzatok megteremtéséhez. Mint minden ténykedés, rendelet, ez a szabályzat is visszatükrözi azt az alapvető elvet, hogy „legfőbb érték az ember". Míg az eddigi elavult nagy A. B. Sz.-ünk nem felelt meg a követelményeknek, nem vette figyelembe ezt az elvet, a jelenlegi ÁBBESZ elve az, hogy a dolgozók egészségét, a baleset elleni védekezést szolgálja, gondoskodik a szakmai megbetegedések megelőzéséről, az üzemek biztonságáról, új szempontokat hoz a robbantással kapcsolatban. Mindennek célja, hogy megteremtsük a jobb, biztonságosabb és az egészségre legelőnyösebb munkakörülményeket. Ezen a téren még van nálunk javítani való, mint ahogy' ezt Kucser, Sztálin-díjas kombájnvezető eívtárs mondotta, aki a magyar-szovjet barátság hónapja keretében nálunk tartózkodott. A tatabányai XV-ös akna munkahelyein 35, sőt 40 fokos meleg is előfordul. Ilyen a Szovjetunióban elképzelhetetlen. Nálunk is a legsürgősebben meg kell javítani bányaüzemeink szellőztetését, alkalmassá kell tenni arra, hogy mind levegő, mind pedig hőmérséklet szempontjából olyan kielégítő körülményt teremtsünk, amely- dolgozóink munka- képességét teljes mértékben a termelés szolgálatába állítja. Ezek a szovjet segítségek tették lehetővé, hogy kialakuljon a dolgozók új viszonya a munkához. A munkához való új viszony pedig a munkaversenyeket indította el. A sztálini munkaverseny óta Rákosi elvtárs 60. születésnapja tiszteletére folytatott mun- kaversenymozgalom nagy fejlődésen ment keresztül. Szénbányászatunk az elmúlt évben február kivételével egyszer sem tudta havi tervét teljesíteni. Ebben az évben január havi tervét 101.2 százalékra, február havi tervét 100.1 százalékra és most márciusban is 100 százalék felett teljesít. Olvashattuk az újságokban, hogy március 8-án, Hikosi elvtárs születésnapja évfordulójára szénbányászatunk 177.3 százalékra teljesítette előirányzatát. Ez olyan teljesítmény, amely még egy kiugró műszakon sem fordult elő. Nagy jelentősége van annak, hogy a 8-i nagyteljesítményű műszak után sem esett vissza 100 százalék alá szénbányászatunk termelése, ami mosa munkaverseny tette lehetővé, hogy ebben az évben éppen Rákosi elvtárs személyes útmutatása folytán megszüntettük a vasárnapi termelőmunkát és ezzel biztosítottuk, hogy a vasárnap valóban pihenő napja legyen bányászainknak. A munkaverseny nem zárult le március 9-én. Az elért eredmények csak irány- mutatás részünkre abban, hogyan fejlesszük tovább munkaversenyünket, hogyan valósítsuk meg napról napra jobban Loy elvtárs szavait, „termelj ma többet, mint tegnap.” Amint látjuk, a Szovjetunió segítsége bányászatunkban rendkívül termékeny volt. A horthyista időben a bányatulajdonosok álmodni sem mertek volna arról, hogy ilyen fejlődés a szénbányászatban egyáltalán lehetséges, mint amit az elmúlt két esztendő alatt elértünk és ami vár ránk az ötéves terv hátralévő részében. További feladatainkat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a gazdasági és politikai munkákban azon az úton haladunk, amelyet a bolsevikok nagy pártja és annak lángeszű vezére, Sztálin elvtárs mutatott számunkra. Ez az út a szocializmus építésének útja és ez biztosíték arra, hogy munkánk sikerrel fog járni — fejezte be beszédét Kusnyér Zoltán elvtárs. Ezután a mátranováki bányászok kultúrgárdája jelenetet mutatott be, majd a tánccsoport szereplése után a mátranováki bányász fúvószenekar fejezte be a nógrádi bányászok értékes összejövetelét. 169 hátralékos, 80 ezer forint kivetett, de be nem hajtott kártérítés jelzi a szarvasgedei vezetők rossz munkáját Minden dolgozó, legyen az munkás vagy paraszt, értelmiségi vagy bármi más foglalkozású, nem bízza élete sorát a véletlenre — maga formálja életét, tervet készít. Ez szabja meg egész évi munkáját, költekezését. Egyikük tervében az szerepei, hogy a nyáron nyaralni megy, másikuknak motorkerékpár vásárlás szerepel a tervben. A dolgozó parasztok terve igen változatos. Csaknem valameny- nyien az állatállomány fejlesztését tűzik ki feladatul, mások titokban már azt tervezik, hogy az ősszel belépnek a termelőszövetkezetbe. Megint mások az újonnan épült ház körülkerítését tervezik. Ahogy egy-egy család tervet készít, ugyanígy tervszerűen folyik az ország építése is. Kormányzatunk az egész országra kiterjedő tervet sok sok, apró részletre bontja, hogy minden község tudja mit kell tennie békénket védő, hazánkat erősítő, életünket megszépítő ötéves tervünk végrehajtásáért. A községek jó munkájukkal, a beadás pontos teljesítésével gyorsítják az ország fejlődését, erősítik a béke táborát, de segítik az egyes családok tervének a megvalósítását is. Ha egy- egy község elmarad kötelessége teljesítésével — hátráltatja az általános, az egész országra kiterjedő terv teljesítését is. A kötelezettség nemteljesítéséért, mint az ellenséget szolgáló, az ország fejlődését hátráltató cselekedetért büntetés jár. A pásztói járásban, Szarvasgede azokhoz a — számuk egyre kisebb lesz — községekhez tartozik, amelyek a község vezetőinek hibájából, rosszul teljesítik kötelességüket. A tanácsháza ajtaján 5 géppel írt papíron 169 olyan gazdának a neve szerepel, akik hátralékban vannak multesztendei tej, tojás, baromfibeadásukkal. Miután a község vezetői példátlan hanyagsággal kezelték a törvényes rendelet teljesítését, a beadás nemteljesítéséért a kivetett kártérítés meghaladja a 80 ezer forintot. A tanács a kártérítés befizetése tekintetében is a legteljesebb közömbösséggel viselkedett. Ezidáig a 80 ezer forintból alig 6 és félezer forintot fizettek be. Ha szemügyre vesszük, mi az oka a község példátlan lemaradásának, azt látjuk, hogy maguk a község vezetői nem járnak elő jó példával. A községben nincs meg az az egészséges mag, amely példamutatásával magával ragadná a többi dolgozókat. A 30 tanácstag közül az elnök kivételével nincs senki, aki mindenből eleget tett volna beadási kötelezettségének. Ennek az eredménye az is, hogv a község negyedévi adófizetési kötelezettségét mindössze 68 százalékban teljesítette. Kovács Ferenc (racó) 6 holdas tanácstagnak 1800 forint köztartozása van. Kurinci János szintén tanácstag. Múlt esztendei kártérítési hátraléka 1230 forint. A helyi tanács tagjai még a múlt hónapban, a tanácsülésen fogadták meg, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára törlesztenek adósságukból. Adott szavukat nem követte tett. Jóformán semmit nem teljesítettek vállalásukból. Ügy gondoljuk, a község dolgozó parasztsága nem ilyen példamutatást vár a község vezetőitől. A példamutatás hiánya a rossz munka gyökere. Amint az iparban a jó pártmunkát a jó termelés jelzi, ugyanez áll a mezőgazdaságban is: jó politikai munka — jó beadás. Hiányzik a jó politikai munka, a példamutatás — hiányzik a jó beadás. A pártszervezet titkára, Bakos György elvtárs sem teljesíti példamutatóan kötelezettségét. Neki kellene előljárnia a kőtelességteljesítésben, de nem ezt teszi. 1951-ről Í19 forint adóhátraléka van. A baromfibeadás nem- teljesítéséért 185, a tejbeadás elmulasztásért 307 forint kártérítésre ítélték. Tartozásából még semmit nem törlesztett. A beadási munka ilyen lemaradásáért nagy felelősség terheli a tanácsot, de ez egyben arra is fényt vet, hogy a pártszervezet hogy foglalkozott a beadás kérdésével és mennyivel segítette a tanács munkáját. A munka megjavításában legfontosabb feladat, hogy maguk a tanácstagok és a párt- szervezet titkára, a vezetőségi tagok mutassanak példát a kötelességteljesítésben. A munka megjavításáért elengedhetetlenül szükséges annak a hangulatnak a kialakítása, amelyben a beadás nemtelje- sítése szégyen és hazafiatlan cselekedet. Ha a tanács, közösen a párt- szervezettel hozzáfog a munka megjavításához, az eredmény nem fog elmaradni és Szarvasgede község nevét nem a hátul kullogok között fogják emlegetni. Ennek érdekében azonban fel kell frissíteni a községben lévő versenytáblát is. A szövetkezeti bolt falán lévő két versenytábla nem tölti be hivatását. Az egyik tábla arról tudatja a község dolgozóit, hogy édesség hét van és hogy minden gyerek vegyen cukrot, a másik a gyümölcsfaárusítás szolgálatában áll. A falitáblákra azoknak a hanyag, kötelességmulasztó parasztoknak a nevét keli felírni, akik legtöbbel adósai államunknak. A beadás teljesítésénél 1 tanácsnak nagyobb eréllyel kell fellepni a kulákokkal siemben is. A község 3 kulákjának több mint fOO ezer forint köztartozása Van. A munka megjavításának fontos kelléke azonban az is, hogy a tanács elnöke, Po- lyóka János elvtárs a kocsma gyakori látogatása helyett a beadást elmulasztó gazdákat látogassa. Csak ilyen munkával, a tanács és a pártszervezet összefogásával, a példamutatás biztosításával, a hanyag, nemtörődöm gazdák kipellengé- rezésével lehet elérni, hogy Szarvasgede község a beadás teljesítésében a hátul kullogó községek közül az élre törjön. Berta József 25.000 forintos nyereménye tervkölcsön negyedik húzása c4 során ismét sok dolgozó kapta vissza névértékben vagy többszörösen az államnak kölcsönadott összeget, 24-én délután 3 óráig csupán a salgótarjáni takarékpénztár 650 tételben 75.000 forintot fizetett ki. Vannak olyan dolgozók is, akik a befizetett összeg sokszorosát kapják vissza, mint Berta József, a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozója, akinek 25.000 forinttal húzták ki kötvényét. A befizetett 200 forint helyett 20.000-et, tehát százszorosát kapja vissza. — Már sokszor tapasztaltam a magam sorsán, hogy Rákosi elvtárs vezetésével jó úton haladunk. Amit. ő mond, abban biztosak lehetünk, hogy úgy is van — mondja Berta elvtárs. Mikor megtudtam, hogy nyertem, mindjárt az jutott eszembe, amit Rákosi elvtárs mondott, hogy a pártra, mint egy sziklára, építhetünk. Amit a párt ígért, még mindig betartotta. Amit a szocializmus felépítéséhez kölcsön adtunk az államnak, azt sokszorosan kapjuk vissza közvetve és nagyon sokan. mint én is, közvetlenül. — A felszabadulásig, mint a többi munkástársam, én sem sok jót éltem át. Édesapám bányász volt. kisgyerek voltam még, amikor sérülés következtében meghalt, négy kis árva maradt utána. 12 éves voltam, amikor az Acélgyárba mentem dolgozni. 1938-ig egyik műhelyből a másikba raktak. Akkor a rúdvas- üzemben raktárkezelő lettem, egész 1949-ig. Berta elvtárs ezután elmondja, hogy 1945-ben, a felszabadulás után belépett a kommunista pártba. Ettől az időtől megváltozott az élete. Az özvegy bányászasz- szony gyereke, aki a múltban senki se volt. megbecsült dolgozója tett hazájának, ö, aki a múltban csak 5 elemit tudott végezni, 1949 óta a dolgozók, a párt bizalmából az üzem vezetésében vesz részt, a programmirodán dolgozik, mint a rúd- vasüzem tervezője. Es hogy nem dolgozik rosszul, azt bizonyítja az, hogy a rúdvasüzem márciusi tervét eddig 126 százalékban teljesítette. Berta elvtárs élete összehasonlíthatatlanul szebb most, mint gyermekkora volt.. Az ő három kislányának az élete, a jövője már biztos alapokra épül. Ez a húszezer forint sem a kenyérgondoktól szabadítja meg a családot. Azt jelenti, hogy a távolabbi terveket most mind egyszerre lehet megvalósítani. Előbb lesz szép kabát, ruha, cipő a lányoknak is, a szülőknek is. Rádiót vesznek, a lakásberendezést egészítik ki és még takarékbetétkönyvre is marad.
