Szabad Nógrád, 1952. március (8. évfolyam, 18-26. szám)

1952-03-19 / 23. szám

7 SZABAD NOGBAD 1952 MÁRCIUS 19­A demokratikus jogászok nemzetközi szövetségének küldöttsége Koreában A koreai egységes demokratikus hazafias arcvonal meghívására és a demokratikus jogászok nemzetközi szö­vetségének határozata alapján már­cius 1-én a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba érkezett a demokra­tikus jogászok nemzetközi szövetsé­gének küldöttsége, hogy ténymegálla­pításokat végezzen azokról a gaztet­tekről, amelyeket az intervenciósok Koreában elkövettek A bizottságban a demokratikus jogászok nyolc európai, ázsiai és amerikai szervezete képviselteti magát. A bizottság tagjai külön­böző pártállású, politikai, nemzeti­ségű és valiású személyek. A bizottság tagjai március 15-én sajtóértekezletet tartottak a koreai és a külföldi sajtó képviselői részére. Brandweiner, az osztrák demokra­tikus jogászok képviselője, a küldött­ség vezetője kijelentette, hogy a bi­zottság tagjai meggyőződtek azokról a gaztettekről, amelyeket az amerikai beavatkozók minden nemzetközi jog­szabály megsértésével elkövettek és elkövetnek. — Véleményünk szerint — foly­tatta a küldöttség vezetője — az egész világnak tudomására kell hozni, mi történik Koreában az ENSZ lobogójának leple alatt. Brandweiner megái lapította, hogy azok az adatok és bizonyítékok, ame­lyeket a küldöttség tagjai Koreában gyűjtöttek, rendkívül fontosak, mert a bizottság tagjai éppen abban az időben érkeztek Koreába, amikor az amerikai beavatkozók megkezd­ték a baktériumfegyver alkalmazá­sát a koreai nép ellen. A bizottság tagjai az amerikai be­avatkozók baktériumtámadásainak első külföldi tanúi, akik az emberiség ellen elkövetett szörnyű bűncselekmények­ről végzett ténymegállapításaikat nyil­vánosságra hozzák. KOREAI HŐSÖK Köpcös, kerekarcú őr­mester lépett a fedezék­be. Fehér vatiakabátban volt, sapkája havas, vál­lán géppisztoly, széles övén pedig két kézigrá­nát. Jelentette: — Tábornok elvtárs, e parancsot végrehaj­tottuk ... Az őrmester kissé ki­fújta magát, kesztyűjé­vel végigtörölte izzadt homlokát és ezt mond­ta: — Horogra került a „nyelv" (így nevezik a harcosok az ellenség egy-egy foglyulejlett ka- tonáját.) Saroglyán von­szoltuk el idáig. En­gedje meg, hogy meg­mutassam ... Kinyílt az aitó és egy kövér, vö­rösképű amerikait tusz­koltak a fedezékbe. Vál­lán őrnagyi rangjelzés volt. Rőt bajuszán jég- csapok lógtak. Rémült tekintetét elfordította és remegő ajkai alig hall­hatóan mormogtak vala­mit. C/gy reszketett, mint a nyárfalevét. A koreai néphadsereg tábornoka megkezdte a fogoly kihallgatását, mi pedig Kim Je Hon őr­mesterrel átmentünk a szomszédos fedezékbe._ Éjfél volt, a szél sü­vített és hordta a havat. A sziklás dombba vájt fedezékben jó meleg volt. Kim Je Hon le­vette vattakabátját, megtömte pipáját és an- tak ellenére, hogy erő­sen sajgóit a robbanás Utal összezúzott válla, vidáman mókázott tár­saival. Megkértem, hogy beszéljen hőstetteiről Kelletlenül válaszol. — Kérdezze meg Hon Cső Hit, ő jobban el­mondja. mint én, együtt voltunk felderítésen. Csak nagy fáradság­gal tudtam meg az ese­tet. A tábornok azzal a feladattal bízta meg Ki­met és Hont, hogy ami­lyen gyorsan csak le­het és bárhogy is történ­jék, szerezzenek az ame­rikai parancsnokságtól egy „nyelvet”. Több jel­ből ugyanis arra''ehetett következtetni, hogy az amerikaiak támadást terveznek. Ahhoz, hogy pontosan meg lehessen állapítani az ellenséges erők összevonását, hogy meg lehessen tudni, mennyi harckocsi, mi­lyen tüzérség ált ren­delkezésre, szükség volt egy jól tájékozott ame­rikai „nyelvre". Sötét éjszaka borult a dombokra, amidőn a fel- deritő' csoport Kim ve­zetésével útrakelt, hogy az ellenség hátába ke­rülve,megoldja ezt a fel­adatot. Az ellenség gon­dosan őrizte az arcvonal átjáróit. Aknamezőkkel, tüzérségi és géppuska- tüzzel fedezték azokat. Csupán egy lehetőség volt. At kellett halad- niok az „ördög-szik­lán”, egy meredek szír­ien, és onnan köomladé- kon keresztül leeresz­kedni egy hegyszurdok­ba, innen aztán el lehe­tett jutni öt-hat kilomé­terre az ellenség háta- mögé. A felderítők felkapaszkodtak arra a szirtié, ahol évszáza­dok óta nem járt ember. A kőrepedésekbe kellett ütniök tőrjeiket, hogy megtámaszkodhas­sanak. Biztosítaniok kel­lett minden lépést. 4 szírt, a kőomtadék, amelyek leküzdhetetlen- nek mutatkoztak, vala­mint a mély szurdok, lassan mögöttük ma­radt. Hajnalodott. Most még veszélyesebb volt előrehaladni. A fplderi­tők az erdőbe vették be magukat és a szik­lák alatt rejtőztek el. Csak a sötétség beálltá­val folytatták útjukat. Egy település felé vet­tek irányt, ahol a 33. amerikai gyalogezred parancsnoksága állomá­sozott. A település előtti két kilométeres sík terü­leten kúszva haladtak előre, itt amerikai őr­szemek vigyáztak. Kim Je Hon érte el elsőnek a falut és egy tőrszú­rással elnémította az őrt, aki arra a házra vi­gyázott, ahol az asztal­nál térképre hajolva, szájában szivarral ült az amerikai őrnagy. Kim villámgyorsan be­hatolt a házba, rávetette magát az őrnagyra, be­tömte a száját, és oda­siető társainak segítsé­gével kivonszolta a tisz­tet. Itt rákötözték az előkészített sarogjára. A házban magukhoz vették a térképet és a parancsnokság iratait. A faluból ugyanolyan zaj­talanul tűntek el, ahogy jöttek. Egy nap múlva az amerikai tisztet az iratokkal együtt átadták a tábornoknak. Kim Je Hon és Hon Cső Hi felderítők, a ko­reai , néphadsereg hősei most ejtették foglyul a harmincadik „nyelvet" A legújabb zsákmány is értékes volt. Ennek ré­vén tudta meg az ala­kulat parancsnoksága az amerikaiak tervét, meg­tehették az előzetes in­tézkedéseket és meghiú­síthatták két ellenséges hadosztály támadását, amellyel körül akarták zárni a néphadsereg több alakulatát és át akarták törni a keleti front egyik szakaszán a védelmet. (A. Tkacser.ko cikke) TRUMAN BÁRKÁJA Három úriember elindult „felfedező” útra New Yorkból, Észak Karóiméból és Washingtonból, Wi liann Eddy, mint keletkutató szakember. Aaron Smith mint régész és Edwin Lock, mint közgazdasági tudós kutatnak, szimatolnak a nagyvilágban, hogy „felfedezéseikké!” dicsőséggel szolgálják majd a civilizá­ciót. Az igaz, hogy nevüket nem ismerik a tudományos körökben, sőt őket az égvilágon senki sem ismeri, csupán az FBI nevű amerikai kémszolgáiat bennfen­tesei. Viszont ez elég Is. Ezt a három „kutató” gentlemant persze nem úgy kell elképzelni, m*nt a régi ifjúsági regények régészeit, ősz szakállú tudósait, akik fehér térdnadrágban, szaimakaiapban. kamásnihan és lepkehálóval szaladgál­tak egyik kontinensről a másikra. Nem. Például Smith úr, a „régész”, egysze­rűen repülőgépen érkezett Törökországba, ahol kijelentette hogy mast pedig megkeresi Noé bárkáját. Hozzátesszük: Törökországban ...! Hogy a törökök­nek és Smith úrnak semmi közük nincs Noé bárkájához, ahhoz nem fér kétség. Ezalatt a másik csodabogár, mister Lock, a „tudós közgazdász” Libanon, Széria, Irak és Irán terű étén barangol és közben szaglászik jobbra-balra, hogy hol lehet új olajkutakat fúrni, milyen területek alkalmasak repülőterek és had- tengerészeti támaszpontok építésére. Az i yen megfigyeléseit persze, hogy el ne felejtse, — fel is térképezte. .... A harmadik „kutató”, William Eddv úr, mint a földrészeit Teremtő, kije­lentette hogy az arab sivatagokban „a XX. század Általijának paradicsomi kert­jét teremti meg”. A paradicsomi kert megteremtéséhez azonnal hozzá is fogott, méghozzá az Arab-Amerikai Olajtársaság közreműködésével. Az arab lakosság persze még a mai napig sem lát sem Alfahot, sem paradicsomot, sem fákat, de annál több acélfúrőtornyot, amelyből ömlik az arabok olaja, az USA számára. Truman kertészei így ma már évenként köze! 30 mi'lió tonna feketearanyat szivattyúznak az arab főidből. William Eddy úr a modern Teremtő, a parád­ésom fégi őrzési formáját is korszerűsítette: a fángpa iósos arkangyalok helyett nehéz amerikai bombázó repülőgépek őrzik Al!ah, illetve William Eddy úr újon­nan felfedezett paradicsomát. .............. , , , ,, E z a szélhámos társaság valóban hasonlít a hajdani Noé barkajanak lakói­hoz. Csak annyi különbséggel, hogy az USA lobogója a jatt futó bárka főkor­mányosa maga Truman és ga ambocskáit időnként kibocsátja a világ különböző sarkaiba, akik nem olajágat. hanem olajat hoznak, vagy esetleg haditáma'zpon- tok építésére alkalmas területek rajzait, persze — Szovjetunió terü’ete kö­relében. Azonban az özönvíz sem tartott örökké, Noé bárkája rs hamarosan zátonyra firtott és így Truman bárkájának sincs vaami fényes jövője.., A magyar-szovjet barátság hónapja keretében az élenjáró szovjet pedagógiával ismerkednek meg megyénk nevei A magyar szovjet barátság hónap­ja alkalmából Karkész Sándor elvtárs, a közoktatásügyi minisztérium dolgo­zója, a műit év végén a Szovjetunió­ban járt küldöttség tagja beszámolt megyénk pedagógusainak a Szovjet­unió közoktatásügyi munkájáról, ta­pasztalatairól és nagyszerű eredmé­nyeiről. A pártoktatás házában meg­tartott előadáson megyénk peda­gógusai nagyszámban vettek részt, érdeklődéssel hallgatták végig Karkész Sándor beszámolóját. — Nem lehet azt szavakban kife­jezni, mit jelentett közvetlen közelről látni a szovjet iskolát, a szovjet pedagógusok munkáját — mondotta többek között. Ott járni abban az iskolában, ahol a szovjet ifjúság hőse Zója tanult, nevelkedett. Beszélni tanáraival, látni a békekongre szuson az édesanyját. Belépni abba a terembe, ahol Zója tanult és ahol most dicső­ség tanulni és az ő helyén ülni. Elmondotta, hogy a szovjet közoktatás feladatának tekinti megszüntetni a különb­séget város és falu. fizikai és szellemi munka között, utolérni és túlszárnyalni az összes kapitalista országokat. A minisztérium napi postájában ott vannak Sztálin elvtárs levelei is. amelyben segítséget, utasításokat ad e feladat végrehajtásához. A szovjet ember általános művelő­dését szolgálja a 7 osztályos iskola kötelező elvégzése. A kommunizmus építkezései pedig már egészen új, más típusú iskolát követeinek meg. Az építkezésekhez olyan technikai sztnvona’on álló munkások ke lé­nek, akik a bonyolult gépekhez értenek. A továbbiakban elmondotta, hogy bár a 7 ceztály elvégzése kötelező, a na­gyobb városokban, mint Moszkvában, Lenin gr ádban el­enyésző azoknak a gyermekek­nek a száma, akik a 7. osztály elvégzése után ne mennének középiskolába, vagy szaktech- n’rkumba. Ez már jelzi a közoktatás irányát a kötelező középiskola bevezetése felé. Az iskolák számának hatalmas nö­vekedése mellett nagy gondot fordíta­nak a tanulmányt munka és a nevelés színvonalának növelésére is. Ezekuíán a tanterv kidolgozásának kérdéséről beszélt/ Elmondotta, hogy szinte az egész szovjet intelli­gencia éveken át dolgozik a tan- tervek létrehozásán. Az iskolák anyagában rögzítik a szov­jet tudomány új, hatalmas eredmé­nyeit. Nagy harc folyik a bukások megszüntetéséért Is. Moszkvában ma már 4000 olyan pedagógus van, akik­nek keze alól évek óta nem kerültek ki bukott gyermekek. Makarenko pedagógiai elveinek tanulmányoizásá- val dolgoznak a jó tanulőkollektíva megszervezéséért, mert ez alapja a jó tanulmányi munkának. A nevelőmunka alapvető kérdése kiforrná ni a tanulókból az isko'a- irintf odaadást, szeretet és meg­becsülés érzését. A szovjet iskolákban becsületkönyvek vannak, amelybe bevezetik annak a tanulónak a nevét, aki valamilyen szé­pet és jót tett az iskola hírnevének az emeléséért. A bevezetés ünnepi ülés keretében történik. Az iskolák hagyományaihoz tartozik, amikor a végzett hallgatók összejönnek, vagy a népi demokráciák tanulóival való leve­lezés, az arany- és ezüstéremmel érettségizettek moszkvai bálja. A pedagógusok módszertani munká­jának alapjai minden iskolában a mód­szertani munkaközösség. Itt egy-egy módszertani problémát vitatnak meg és dolgoznak ki. Majd elmondotta, hogy a pedagógus képzés három is­kolában történik a Szovjetunióban, ahol komoly módszertani képzést is kapnak. Minden végző pedagógus a tanév befejezése előtt három hónap­pal tudja, hogy melyik iskolába fog kerülni, így a fialal pedagógus már előre levelezhet az illető iskolával. A minisztériumba sok olyan levél érkezik, amelyben kérik a végző hallgatók^ hogy a legtávolabb’ és legnehezebb vidékekre küldjék. Bizonyítja ez a szovjet fiatalok ön­tudatát, hazaszeretetét. A fiatal peda­gógusokat aztán tapasztaltabb peda­gógusok mellé osztják be. A szovjet pedagógus 25 évi szolgálat után nyugdíjba mehet, amikor fizetésének negyven százalékát kapja meg. Ezt megkapja, ha továbbra is szolgálat­ban marad. Nagy gondot fordítanak a Szovjetunióban a pedagógusok üdül­tetésére, gyógyítására és a kiörege­dett tanítók elhelyezésére is. Maid beszélt a szovjet pedagógusok továbbképzéséről és elmondotta, hogy az orosz köztársaságban mintegy 160.000 pedagógus tanul tovább ma­gasabb képesítésért. A pedagógusok 5 évenként bentlakásos tanfolyamon vesznek részt, ahol önálló anyagot dolgoznak fel. Itt realizálódik az az új jelenség, hogy a szovjet pedagógusok a maguk gyakorlati eredményeit képesek tudományos fokon általánosítani A továbbiakban Karkész elvtárs a szovjet ifjúságról beszélt. Elmondotta, hogy minden iskolában működnek szakkörök, sok úttörőház van. Ezek közül legszebb a leningrádi úttörő- palota. Felszerelésében minden lenin­grádi üzem résztvett és sok peda­gógus, kiváló technikai szakemberek segítik a fiatalok képzését és művé­szeti nevelését. Elmondotta, hogy a szovjet iskola nem képzelhető el pionír és Kölns zomo! szervezet nélkül. A Komszomo! legfonto­sabb feladata az isko ai fegyelem és a kollektív szellem létrehozása. A beszámolót több hozzászólás kő­vette, majd a pedagógusok egyhangú­lag táviratot intéztek Moszkvába, a közoktatásügyi minisztériumnak, amelyben megköszönték a szovjet pedagógiai tapasztalatok megismerésé­hez nyújtott segítséget. Táviratot küldtek Rákosi elvtársnak is, meg­fogadva, hogy minden erejükkel dol­goznak az élenjáró szovjet tapasztala­tok elterjesztésén. Végül táviratot intéztek az Országos Béketanácshoz, elítélve az imperialisták gva'ázatos koreai baktériumháborúját, szabadsa­got követelve Beloiannisz-nak és a többi görög hazafiaknak* Két levél fiataljaink életéből Hogyan készülünk az érettségire Alig néhány hónap múlva szá­mot kell adni arról, hogyan dolgoz­tunk az elmúlt tanévben, jól használ­tuk-e fel az iskola padjaiban eltöltött időt? — Legtöbb diákunk számára nem nehéz a felelet. Jó feleleteikkel, dolgozataikkal bebizonyították és be­bizonyítják napról-napra, hogy sikere­sen fognak leérettségizni. Nekünk, most végző diákoknak a jó érettségi eredménnyel kell gya- rapítanunk hazánkat. Ebben a tanévben korábban fogha­tunk az érettségire való készüléshez. A tételeket a minisztérium idejében le- küldte, s most már ennek alapján dolgozhatunk. Az érettségire való felkészülés alap­vető módja az egyéni tanulás. Em­lékszem arra, hogy a múlt tanévben brigádokban dolgoztak a negyedike­sek. Egy-egy brigád-tag csak néhány tételt dolgozott ki, mert a többit csak lemásolta, hiszen a brigád többi tag­ja is dolgozott ki tételt, Ez a kényel­mességre vezetett, no meg arra, hogy várták a sültgalambot, hogy majd magától a szájukba repül. Tehát ez a módszer nem helyes. Mindenki saját maga dolgozza ki tételeit, persze ez nem zárja ki az elvtársi segítséget. Gyengébb társainkat segítjük egy-egy tétel kidolgozásánál. A tételek kidolgozásét már most meg kell kezdeni, nehogy túlterhelés le­gyen közvetlen az érettségi előtt. Nem helyes módszer a tételek dvan ki­dolgozása, hogy kiírjuk a könyvből. Részben időpocsékolás, mert azt meg­találjuk a könyvben. Az a fontos, hogy a tétel vázlatát készítsük el, amit, ha azután megtanulunk, tudjuk, miről kell beszélni annál a tételnél, a vázlathoz tartozó részeket a könyvből megtudjuk tanuini. A legfontosabb, — amit nem győ­zünk hangsúlyozni, — az egyéni felkészülés. Most a minimumra kell csökkentenünk a szórakozást is az érettségi sikere érdekében. Állandó rendszeres tanu­lásnak kell folynia már most, külön­ben túlterhelés fog mutatkozni az érettségi előtt, ami az egészségi ál­lapotunkra js káros lehet. Nagyon fontos, hogy problé­máinkkal felkeressük tanárainkat, hogy azokat tisztázzak, mert a kiesések, a meg nem értett részek akadályoznak abban, hogy tisztán lássuk a szerves egészet. Elősegíti az érettségire való készü­lést a különböző szakkörökben való résztvétel. En magam is tapasztaltam ezt, mint a történelem szakkör tagja. Az anyag megértése nagyban hozzá­segít az érettségi tételek megtanulá­sához. Az ideológiai tantárgyak érettségi tételeinek megtanulásához nagyon szükséges a megfelelő irodáim! anyag elolvasása. Ha ezt valaki megteszi, nagy részben tudj'a az érettségi tételt. Magyarból való felkészüléshez nagy segítséget nyújt a kötelező szépiroáalom elolva­sása. Mennyiségtanból és fizikából talán a legnehezebb az előkészülés. Ezeknél a tárgyaknál a legfontosabb az értelem szerinti, a rendszeres, elmélyült ta­nulás. Elméleti tudásunkat példameg­oldásokkal gyakoroljuk. Példa és pél­damegoldás ... ez igen fontos. Sok diák fél az érettségitől, nem azért, mert nem tud, hanem mert a környezet, a jelenlévők befolyásolják, „lámpalázat” kap. — Éppen ezért nagy segítség számunkra, hogy az érettségi tárgyakból érettségi stí­lusban felelünk az órákon. Nagy segítség számunkra tanáraink áldozatos munkája, akik fáradságot nem sajnálva, igyekeznek könnyíteni munkánkat. Nagyon fontos az. hogy az iskolai DISZ-szervezet is ellenőrizze az érettségire készülő diákokat és ta­nácsaival lássa el őket. Ki kell hasz­nálni a faliújság nevelő hatását. Pellengérre kell állítani az olyan diákokat, akik nem tekintik első­rendű feladatnak a tanulást. Van nálunk is ilyen, Dávid Róbert is ezek közé tartozik, aki a salgótarjáni Bányász labdarúgó csapatában játszik. Ezt megteszi, de nem készül az érett­ségire. Legutóbb két tárgyból egyesre felelt Ebből is arra kell' következtet­nem, hogy a Bányász vezetősége nem végez jó neyelőmunkát, pedig a labda­rúgás mellett a tanulásra is buzdíta- niok kellene Dávid Róbertét. Mi nem fogjuk azt törni, hogy ilyen felké­szültséggel menjen az érettségire! KJszfályunk ezeknek a szempon­toknak figyelembe vételével készül az érettségire és minden jel arra mutat, hogy sikeres lesz az érettségi vizsgá­latunk. Kohánka András, a salgótarjáni általános gimná­zium IV. osztályos tanulója. Nagyobb felelősséget erezzenek a szécsényi szülők gyermekeik fejlődése iránt Cfl ár népi demokráciánk a szé- csényi tangazdaság DlSZ-szer- vezete részére minden módot megad, hogy fiataljaink tanulhassanak, szó­rakozhassanak, ennek ellenére a fiata­lok nem igen élnek szervezeti életet, nem vesznek részt az oktatásban, a DISZ-helyiséget ritkán látogatják. Az olyan lányokat pedig, akik szívesen tanulnak, mint például Kiss Anna, Burgondi Etel és Címer Piroska, azo­kat különböző, rosszakaratú meg­jegyzésekkel, gúnyolódásokkal akarják eltántorítani a DlSZ-szervezettől. Annak, hogy a gazdaságban dolgozó fiatalok ilyen rosszul viszonylanak a tanuláshoz, a DlSZ-szervezetltez, fő­ként a szülök rossz gondolkodási módja az oka. A gyermekeit szerető, gyermekei jövőjéért dolgozó szülőknek az lenne a feladatuk, hogy neveljék a gyermekekben az egymás iránti sze­reletet, a kollektiv szellemet. Ha a gyermek nem is látja olyan világosan, a szülőknek kellene megmagyarázni, hogy milyen fontos, hogy a fiatalok jó DISZ-tagok legyenek, éljenek azzal a lehetőséggel, amit a párt biztosít szá­mukra. így az egymáshoz és a mun­kához való viszony is jobb lesz. De a szülök nem ezt teszik, sőt vannak olyanok, akik gátolják a fia­talok fejlődését, nem engedik őkét, hogy mint jő DISZ-tagok segíthessék a pártot. Gondolkozzanak a fiatalok és a szülők is, akik ilyen helytelenül viselkednek, a párt szeretőiét és gon­doskodását így viszonozzák és akkor a jövőben arról írhatunk, hogy a gazdaság DISZ-szervezetét még a szülök is támogatják és segítik. Kovács István Szabad Nógrád levelezője, szécsényi tangazdaság. A szerkesztőség megvizsgálta ezt a kérdést, és megállapította, hogy a szülők nagyrésze valóban igen hely­telenül befolyásolja gyermekei neve­lését Zsidai Istvánt például kéíhőna. pos DISZ Iskolára szerették volna el­küldeni, hogy onnan visszakerülve, segíthesse a gazdaság DlSZ-szerveze- tét abban, hogy valóban a párt se­gédcsapatává válhasson. Zsidai Ist­ván el is ment volna erre az Isko­lára, de az édesanyja lebeszélte róla. Babcsán Júlia,' Zsidai Erzsi és Mária, Gál Erzsi szintén nem veszik ki ré­szüket a DiSZ-munkából, nem tanul­nak és a szüleik nem világosítják föl őkét arról, hogy ez mennyire helyte­len Nem magyarázták meg nekik, hogy ma már az idős emberek is tanulnak, pótolják azt, amit az el­nyomatás éveiben elmulasztottak Két. szeresen fontos tehát, hogy a fiata­lok, akik előtt még ott az egész élet — tanuljanak.

Next

/
Thumbnails
Contents