Szabad Nógrád, 1952. február (8. évfolyam, 10-17. szám)

1952-02-06 / 11. szám

Megyénk dolgozói teljesítik, túlteljesítik március 9-re tett felajánlásukat.

Lelkesen ünnepelték Salgótarján dolgozói a Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulóját.

______________________________________^

M

DP NÓG RÁD MEGYEI PÁRT B 1 ZOTTS/

AGÁNAK LAPJA

Vili. ÉVFOLYAM. II. SZÁM. ARA 50 FILLÉR

. 1952 FEBRUAR 5.

Levelezőink érezzék át milyen szép és hálás feladat a mi sajtónk levelezőjének lenni

A munkás- és parasztlevelezés további fejlődésének feladatairól tárgyalt az első országos levelezőkonferencia

A .magyar sajtó történetében nagyjelentőségű nap 1952 február 2.

Ezen a napon kezdődött meg a magyar sajtó levelezőinek első országos konferenciája.

Az építőipari dolgozók szakszervezeti székhaza ünnepi díszt öltött szombaton a levelezők- első seregszemléjére. A díszterem sorait a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek küldöttei — a sokezer magyar sajtólevelezö legjobbjai töltötték- meg. Sokuk mellén a Munkaérdemrend, kitüntetés bizonyítja, hogy a levelezők:küldöttei a legkiválóbb dolgozók közül kerülnek ki.

A konferencia részvevői nagy tapssal fogadták a Politikai Bizottság s a Központi Vezetőség megjelent tagjait: Laky Teréz elvtarsnö, a Szabad Nép levelezési rovatának vezetője, üdvözölte a konferencia részvevőit. Javaslatára hatalmas lelkesedéssel választották, meg népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat a konferencia 'díszelnökévé. A díszelnökség tagjaivá választották a Pravda. szerkesztőségi -kollégiumát, a Tartós békéért, népi demokráciáért! szerkesztőségi kollégiumát, a népi demokráciák központi pártlapjainak, továbbá a Tffumanifé, az Unit a és a Daily Worker főszerkesztőit, s Manolisz Glezosz élvtársat, a görög nép szabadsághősét, a monarchofasiszták által betiltott Rizoszpasztisz című láp főszerkesztőjét.

A konferencia elnökségébe választották Révai József, Horváth Márton,

Hegedűs András, Kristóf István, Kiss Károly, Rónai Sándor, Hidas István,

Harustyák József, Zsofinyecz Mihály elvtársakat, a Politikai Bizottság tagjait, Házi Árpád és Dénes István elvtársakat, a Politikai Bizottság póttagjait. Megválasztották az elnökségbe a Szabad Nép nagy példaképének, a Pravdának képviselőjét, Mihail Avarkievics Harlamov elvtársat, a nemzetközi munkásmozgalom nagy harcos lapjának, a Tarlós békéért, népi demokráciáért! képviselőit, a Zsenminzsibao, a l’Humanité, a Try buna Ludu, az Unita, a Rudé Práv'o," a Neues Deutschland, a Scantéia, a Rabotriicseszko Delo, a Daily Worker és az Österreichische Volksstimme küldötteit. A 65 tagú elnökségben foglaltak helyet a magyar sajtó és a levelezők képviselői is, köztük Béres fjerehcné, a Fonalkikészítőgyár dolgozója, Gerván József, a Láng Gépgyár dolgozója, Valkó Endre, a Műszaki és Tudományos Egyesület főtitkára, Rozgonyi Sándor hadnagy, Bandik Ferenc délszláv dolgozó paraszt,

Tajkov András tatabányai sztahanovista vájár, Benedek Jenő Munkácsy-díjas festőművész.

Ezután Betten Oszkár elvtárs, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának vezetője tartott előadást a magyar, levelezőmozgalom helyzetéről és felMunkás- és parasztlevelezők kitüntetése az első országos levelezőkonferencia alkalmából

adatairól.

Betlen Oszkár elvtárs beszámolója

— A kommunista újság alapvető tulajdonsága — mondotta — a munkásosztállyal, a1 dolgozók tömegeivel való összeforröttság. A kommunista, lapok mindig és minden körülmények között helyet adnak hasábjaikon a dolgozók hangjának, a dolgozók leveleinek. A fasiszta elnyomás idején, a föld alatt titokban készült pártlapjaink is megtalálták az utat a dolgozók tömegeihez ás a dolgozók megtalálták az utat a rendörkopók egész faunájától üldözött lapjukhoz. Pártunk illegális lapjai, a Kommunista, 'a Dolgozók Lapja, s a tízéves fennállását ünneplő Szabad Nép, ifjúsági szövetségünk lapja, az Ifjú Proletár rendszeresen közöltek munkás- és pa- rasztleveleket az elnyomatás legnehezebb éveiben is.

— A felszabadulás után tovább fejlődött a munkás- és parasztlevelezés. A fejlődés üteme hosszú ideig nem volt kielégítő. Az utolsó esztendőben azonban a levelezőmozgaiom fejlődése meggyorsult, komoly, országos népi mozgalommá nőtt, s ennek az országos népi mozgalomnak eredménye és tanúja a mi konferenciánk is. A levelezőmozgalom fejlődésének hatalmas ösztönzője volt a Központi Vezetőség 1950 február 10-1 ülése. Rákosi elvtárs nagy beszéde pártunk tömeg- kapcsolatainak erősítéséről, a párton- belüli demokrácia, a kritika és önkritika fejlesztéséről.

— A levelezőmozgalom fejlődésének, jelentőségének növekedéséről tanúskodik az egyes szerkesztőségekbe érkező levelek megnövekedett száma is. A Szabad Néphez 1950-ben összesen 27.408 levél érkezett. 1951-ben nyolcezerrel több, 35.408. Megyei pártlapjainkhoz 1950 júliusában 2500. 1951 júliusában 4000, 1951 decemberében 4937 levél jött. De a levelezőmozgalom fellendülésének a számszerű emelkedésnél jelentősebb mértéke a levelek tartalmában, szerepében beállott változás, a levelezők munkájában beállott változás. Ma már a szerkesztőségbe érkező levelek zömét állandó levelezők írjak, akik szinte hivatásuknak érzik, hogy lapjukat tudósítsák munkahelyük, környezetük eseményeiről, eredményeiről és gondjairól.

A mi levelezőink olyan emberek, akiket lelkesít építőmunkánk minden eredménye és mélyen felháborítanak a hibák, hanyagságok, elkövetett igazságtalanságok. Teljesen átérzik, mit jelent az, hogy ez az ország a dolgozó nép hazája;

a gazda szemével nézik üzemüket, falujukat, az egész országot; együtt élnek és éreznek a dolgozók tömegeivel, jól ismerik azok gondjait és örömeit és minderről állandóan lelkiismeretesen, harcosan és szeretettel tájékoztatják lapjukat.

— A kapitalista lapok szerkesztőségeinek is vannak levelezőik — folytatta Betlen elvtárs. — Közel sem annyian, mint a mi lapjainknak, de vannak. A kapitalista lapok is közölnek leveleket. Távolról sem annyit, mint a mi lapjaink, de közölnek. A Life című tekintélyes amerikai folyóirat legutóbbi számában például az alábbi leveleket közli: Ridgwaynek, a véreskezű amerikai tábornoknak egy levelét; egy levelet, amelynek Írója azt panaszolja, hogy túl sok amerikai vérez Koreában, de nagyon kevés vér áll ott rendelkezésre vérátömlesztéshez. Javasolja, hogy más nemzetek fiai is vérezzenek, majd akkor gondoskodnak azok, hogy több vérplazma legyen; és így tovább. Több levél a legképtelenebb ostobaságokkal foglalkozik: Az egyiknek írója ezt kérdi: minthogy Eden angol külügyminiszternek olyan kis bajusza van, mint Acheson amerikai külügyminiszternek, az a kérdés, hogy ennek a csinos kis bajusznak az ötlete Londonból vagy Washingtonból származik-e. És a Life válaszolt: valószínűleg Achesoné az elsőség, aki négy évvel idősebb.

— íme, a kapitalista sajtó levelezési rovata. De ne higgye senki, hogy ezek a levelek ártalmatlanul ostobák. Ostobának ostobák, de nem ártalmatlanok. A butaság nem semleges az osztályharcban, haneni ellensége a munkásosztálynak, fontos szövetségese a kapitalistáknak. Az ilyen Eden-bajusz- kákkal . is nevel az imperialista sajtó bárgyú és embertelen zsoldosokat a koreai frontra, ilyesmivel is nevel üres- agyú, becsületet nem ismerő sztrájktörőket és chicagói gengsztereket.

Levelezőink

nagyon eredményesen segítik a szocializmus építését

— A mi levelezőink munkája úgy különbözik a Life-féle levelezők munkájától* mint tűz a víztől, fényes nappal a sötét éjszakától. A mi levelezőink: életünk új jelenségeinek hírnökei. Sok nagyszerű kezdeményezés születeti már levelezőink munkája, levelei nyomán. Az elvtársak tudják, hogy a Rőder-mozgalmat Rőder Béta élvtársnak egy levele indítottá el. Az egész ország ismeri ma már Szemán

Erzsi trakíoristalánv nevét. Annakidején a Szabad Nép egyik levelezője, Kovács István hívta fel rá a figyelmet. Munkáslevelek vetették fel azt is, hogy .sok ; üzem igazgatója erély- telenségével egyenesen támogatja a fegyelmezetleneket.

A párt felfigyelt az öntudatos munkások hangjára és maga Rákosi elvtárs figyelmeztette üzemeink igazgatóit, hogy a munkáslevele- zó'k komoly kérdést vetettek fel, hallgassanak az igazgatók az öntudatos munkások hangjára, teremtsenek fegyelmet üzemükben.

— A szerkesztőségek mindennap tucatjával és százával kapnak olyan leveleket, amelyek. életünk és építőmunkánk kisebb-nagyobb hibáira, hiányosságaira figyelmeztetnek; Ezeknek a leveleknek a lelkiismeretes kivizsgálása nagyon komoly eredményeket hoz, építőthufrkánk komóly emelője. Fekete Mihály, a Szabad Nép levelezője például megírta, hogy Bugacmo- nostoron a József Attila tszcs feloszlóban van, a csoport komoly hibái miatt egymásután lépnek ki a tagok. A levél nyomán indított vizsgálat kiderítette, hogy a csoport elnöke és a pártszervezet titkára kiskirályos- kodtak, ez vezetett a csoport züllésére. A kiskirályok leváltása- fordulatot hozott a csoport fejlődésében. Kapás Ignác elvtárs, a Ganz Hajógyár dolgozója bejelentette, hogy 1951-ben 35 újítási javaslatot adott be, s ebből 24-re nem kapott választ. Az üzemi pártbizottság kérésünkre foglalkozott a? üggyel és értesítette a szerkesztőséget: lépéseket tett az újítások gyors elbírálásának és alkalmazásának érdekében. órákon át lehetne sorolni azokat a példákat, amelyek. mutatják, hogy a mi levelezőink nemcsak igyekeznek, hanem nagyon komóly eredménnyel igyekeznek segíteni a szocializmus építését.

Az előadó ezután arról beszélt, hogy levelezőinket az ellenség megpróbálja fenyegetésekkel elriasztani. De levelezőink nem riadnak vissza a fenyegetésektől. Az ellenség megkísérli üldözni, munkahelyéről is kitúrni a hibákat felfedő, leleplező levelezőket. E mellett sok esetben egyes helyi vezetők hiúsága, sértődöttsége, önteltsége vezet a levelezők üldözéséhez, a bírálat elfojtásához. De a . hiúság, a sértődöttség, az önteltség nem éppen szocialista tulajdonságok.

— Országosan ismert lett Magony Istvánnak, a Szabad Nép tömörkényi parasztlevelezöjének esete. Magony elvtárs leveleiben leleplezte a község vezető, állásaiba beférkőzött ellenséges elemeket.. Az. ellenség Magony elv- társ ellen hatalmas hajszát indított, kizáratták a. pártból, a földmüvesszö- vetkezetből. Rágalmazták, fenyegették. Ma Magony elvtárs itt ül közöttünk, párttagsági könyvét visszakapta s azok a funkcionáriusok, akik tűrték az ellenség garázdálkodásait, ■ komoly pártbüntetést kaptak. Még egy esetet. Láng Lajos elytárs, a miskotci MÁV igazgatóság dolgozója a. Népszavának írt levelében felhívta a figyelmet arra, hogy a miskolci MÄV igazgatóságon vezető állásban ül egy volt nyilas vészbírósági tag. Az igazgatóság párt- szervezete és a vasútpolitikai osztály Láng elvtársat kezdte piszkálgatni, majd alaptalan vádakat felhozva, kizárták a pártból. Láng elvtárs nemrégiben résztvett levelezőink borsod- megyei konferenciáján. Büszkén mutatta fel. visszakapott pártkönyvét: a párt megvédte őt, megtorolta a rajta esett sérelmet.. Láng elvtárs a konferencián alt mondta: „A múltban az a közmondás járta, mondj igazat, betörik a fejed. Az én esetem bizonyítja, hogy ma már ez máskép van."

— Igen, máskép van. Ideig-óráig érvényesülhet az ellenség keze, vagy befolyása a levelezőknek, bírálóknak üldözésében De

a párt előbb vagy utóbb felderíti az igazságot és megérdemet büntetéssel sújtja azokat, akik nagyszerű katonáit, a becsületes munkás- és parasztlevelezőket üldözik. Pártunk Politikai Bizottsága szeptemberben '-foglalkozott -a munAz első országos levelezőkonferencia alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetésben részesítette a legjobb munkás- és parasztlevelezőket:

A Népköztársasági Érdemérem ezüstfokozatát kapta: Magony H. István, tömörkényi egyholdas egyénileg dolgozó panaszt, Gerván József, a Láng- Gépgyár segédmunkása, Bertalan József tatabányai bányász,. Gáspár, .Istvánná, az orosházi Vörös Csillag tszcs tagja (a Szabad Nép levelezői), Rácz Imre, a Duna Cipőgyár dolgozója (Népszava); Országh B. András Vájártanuló (Szabad Ifjúság); Mórocz János, az orosházi Dózsa tsz tagja (Szabad Föld).; Rozgonyi Sándor hadnagy, volt bányász (Néphadsereg).

A Népköztársasági Érdemérem bronzfokozatát kapta: ■ Kulcsár Bálint, a Gödöllői: Méhtenyésztési Intézet méhésze, Orbán Károly, az ásötthalmi álkas- és- parasztlevelező mozgalom helyzetével. A Politikai Bizottság határozatot hozott, amélyben hangsúlyozza: „A levelezők népi mozgalma pártunk és népköztársaságunk belső demokratizmusának sarkalatos pontja: a dolgozók legszélesebb rétegeit közvetlenül bevonja a párt- és államvezetés, az ellenőrzés munkájába, megteremtve a bírálat és önbírálat tömegméretű kibontakozásának alapjait. Ezért minden olyan törekvés, amely a levelezők üldözésére, leveleik cenzúrázására irányul — pártellenes és a népi demokratikus " rendszer elleni megnyilvánulás.” A Politikai Bizottság ülésén nagy szeretettel beszélt a munkás- és parasztlevelező munkájáról a mi drága Rákosi elvtársunk Nagyon nyomatékosan hangsúlyozta, hogy szerkesztőségeinknek, pártszer- veinknek, állami szerveinknek minden- erővel ki kell állniok azok mellett, akiket" bírálatuk, tevelezőmunkájuk miatt üldöznek, s nem elég megvédeni a levelezőket az üldözéstől, hanem teljes erkölcsi és anyagi elégtételt kell adnunk nekik, s keményen meg kell torolni az üldözést, a bírálat elfojtásának minden esetét.

Hogyan dolgozzék a levelező :

— Noha a munkás- és parasztlevelezési mozgalom az elmúlt évben komolyan fejlődött — sokan vannak még, akik előtt egyáltalán nem v’lá- gos a levelezők szerepe, jelentősége. Nem árt ezert, ha röviden összefoglaljuk, milyen legyen a munkás- és parasztlevelező, miből állnak jogai és kötelességei.

A munkás- és parasztlevelező nem megbízottja, nem hivatalos képviselője valamelyik vállalatnak, vagy szervezetnek. A levelezőt nem választ, iák és nem jelölik ki. Senkinek sincs jogában előírni, hogy a levelező miről írjon és miről ne írjon. Nem akadályozhatja meg senki abban, hogy bármelyik lapunk szerkesztőségébe írjon. A szerkesztőségek sérthetetlen jóga, hogy azzal a dolgozóval tartsanak levelezői kapcsolatot, akivel akarnak. Ez azonban nagy felelősséget ró a levelezőre is, a szerkesztőségekre is. Mint hogy a levelező leveleit nem szabad a vállalatnál vagy szervezetnél senkinek sem ellenőriznie, cenzúráznia — a levelezőnek féltő gonddal kell megszerkesztenie ' leveleit, gondoskodni arról, hogy annak minden adata helytálló legyen, s ne torzítsa, ne ferdítse el a tényeket.

— A levelezőnek a legjobb lelkiismerete szerint kell levelét megírnia, de ugyanakkor tisztában kell lennie azzal.hogy amikor ő levelet ír a szer- kesztőségbe, már nem magánlevelet ír, a közvélemény tolmácsa és ezért helyes, ha levélírás előtt tanácskozik dolgozótársaival, pártszervezetének tagjaival, igyekszik tényleg környezetének, dolgozótársainak véleményét, hangulatát, örömét és panaszait közvetíteni a szerkesztőséghez.

A levelezők támaszkodjanak a pártszervezetekre és azok vezetőségeire, Forduljanak hozzájuk tanácsért, beszéljék meg velük problémáikat. És a pártszervezetek támogassák, karolják fel munkájuk nagy erőforrását, a levelezők mozgalmát. Támogassák — de ne támogassák agyon. Engedjék szélesen érvényesülni a levelezők salami gazdaság konyha vezetője, Ma- gvarovits Antal az . Esztergomi Szerszámgépgyár munkása. Csőtó Géza, a túrkevei- Vörös Csillag tsz tagja. (Szabad Nép); G. Tóth János, a nagykamarás! Magyar-Román Barátság tszcs tagja (Viharsarok Népe); Kerekes János, a kunhegyest községi tanács dolgozója (Szolnok- megyei Néplap); Tóth Béla, a Diósgyőri Gépgyár süllyesztékes kovács- műhelyének sztahanovistája (Észak- magyarország); Varga Géza, a Budapesti Szerelő Vállalat dolgozója (Világosság); id. Kapusi József, a mo- sonszentjánosi Előre tsz tagja (Győr- Sopronmegyei Hírlap); Gaál Zsig- rnond, a biharnagybajomi Decemberül tsz tagja (Debreceni Néplap); Baán Géza tizedes , (Néphadsereg). A kitüntetésekét az első országos levelezői konferencián adták át

ját hangját, meglátásait. Tanácsaikkal szélesítsék ki a levelezők látókörét, he akarják szűkebb korlátok közé szorítani.

— A szerkesztőségek kötelessége, hogy a maguk részéről is a legalaposabban ellenőrizzék a ' levélek : tartalmát. A levelek közlése előtt győződjenek meg arról, hogy az azokban foglaltak helytállóak, ' hogy a lévél tartalmáért olvasóik előtt, áz egész nép előtt váj falhassák, a felelősséget. A szerkesztőségek feladata', hogy gondosan tanulmányozzanak minden egyes levelet külön-külön és tanulmányozzák a leveleket összességükben is. Ügyeljenek arra, Hogy, egyetlen fontos bejelentés, hír, amely a levelekben néha csak elrejtve, van' benne, ne kerülje el figyelmüket, ismerjék fel a levelekben a fontosat, az értékeset, az újat. Vonjanak le következtetést abból is, hogy milyen kérdésekről írnak a legtöbben, s ad- jahak lapjaikban minél több helyet az olyan kérdéseknek is. amelyek nem tartoznak szorosan az úgynevezett fő kérdésekhez, de amelyek a levelezőket és a dolgozókat foglalkoztatják.

— A szerkesztőségekhez naponta) sokezer levél érkezik és természetesen távolról sem lehet az Összes, vagy a legtöbb levelet közölni. De a lapok* nak úgy kell dolgozniok, hogy

a levelek egyetlen fontos gondolata se maradjon kiaknázatlanul, szerepeljenek a lapokban a nem közölt levelek is, merítsenek azokból a szerkesztőségek cikkeikhez, írásaikhoz, az egész lap megszerkesztéséhez.

A levelezők neveléséről

— A szerkesztőségek levelezőmunkájá- nak talán leggyengébb pontja, a levelezők nevelése. A levelezők nevelésének mindennapos fontos formája: a válaszlevelek. Ha a levelező leveleire megfelelő választ kap, nem általánost, nem sablonszerűt, hanem olyant, amely tényleg útmutatás a számára, amely megbírálja levelét, rámutat annak gyengeségeire, hiányosságaira és előnyeire, érdemeire — akkor a szerkesztőség már sokat tesz levelezőinek nevelésében. Sajnos,': nem ez a gyakoribb eset. A gyakoribb az. hogv a levelezők olyan válaszleveleket kapnak a szerkesztőségtől, , amelyeket akár nyomtatásban ki. lehetne küldeni a legtöbb levélre. A levelezők nevelésének formái az ankétók, értekezletek, egyéni beszélgetések a levelezőkkel. Emellett határozottabban rá kell térni lapjainknak és; mindenekelőtt a Szabad Népnek arra,, hogy rövid tanfolyamokon tanítsák- a levelezőket. De mindez nem pótolhatja még azt, hogy a szerkesztőségek állandóan, munkájuk közben neveljék, segítsék a levelezőket. Sztálin ^Ivtárs a levelezők neveléséről a, következeiket mondja: „A munkás- és falusi levelezőket meg kell tanítani ráz. újságírás-technika némi minimumára. De ez nem a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy a munkás, és falusi levelezők munkájuk folyamán tanuljanak és neveljék ki magukban az aktív társadalmi munkásnak, az újságírónak azt az érzékét, amely nélkül a levelező nem tudja teljesíteni küldetését és amely nem nevelhető . ki a tanításnak a szó technikai értelmében vett mesterséges módszereivel."'

— Azt hiszéfn' — mondotta befejezésül Betlen elvtárs — nemcsak a