Szabad Nógrád, 1952. február (8. évfolyam, 10-17. szám)

1952-02-27 / 17. szám

2 szarai» xSfinln T952 FEBRUAR 27. KÉT VILÁG LEVELEI A nw.rshaUizd.lt országok kormányai engedelmesen szolgálják az ame- rfkai, imperializmust. A második világháború romjait még el sem takarítot­ták, s máris új háborúra uszítanak. Fokozódik a hadianyaggyártás, a békés célokra gyártó üzemeket leállítják, emelkedik a munkanélküliek száma, egyre nagyobb az ínség és a nyomor. A népek azonban békét akarnak és ez a béke- °ágy jellobog azokban az országokban is, amelyekben üldözik, bebörtönzik a béketábor harcosait. A népek békevágyát tükrözik a levelek százai, ezrei, amelyek a világ minden tájáról a Komszomolszkája Pravda szerkesztőségébe érkeznek. Két világból jönnek ezek a levelek. Egyrészük feltárja az imperialista országok dolgozóinak sivár életét és békevágyát, a levelek másik része pedig a Szovjetunió és a népi demokratikus országok dolgozóinak boldog, munkás életéről beszél. Nézzük meg, mit írnak ezekben a levelekben, amelyek onnan érkeznek. Ahol boldog világra vágynak: Marét Mineda Laby, amerikai re­pülőhadnagy, koreai hadifogoly: „Aka­ratom ellenére lettem a véres koreai háború részvevője. Gépemet az első napokban lelőtték és fogságba kerül­tem. Mi vár rám, amikor hazakerü­lök? Ami az eddigi háború leszerelt- jeire, — munkanélküliség...“ Jacques Planquet francia gépkocsi- szerelő: „Öcsémmel együtt munkanél­küli lettem, mert a Salmson-gyár, amelyben dolgoztunk, beszüntette üze­mét. Minek francia autó, amikor a Marshall-terv keretében amerikai gép­kocsikat hoznak be? Azzal, hogy ez­rek elveszítik a kenyerüket, senki sem törődik," Enze Malozzi otasz munkás: „Az elmúlt év 12 hónapjából mindössze he­tet dolgoztam. Ha aláírnák a nagy­hatalmak a békeegyezményt, megvál­toznék minden, dolgozhatnák egész évben, családot alapíthatnák. Most az amerikaiak ülnek a nyakunkon és fo­lyik a háborús uszítás. De ha eszükbe jutna, hogy megtámadják a Szovjet­uniót, a dolgöz'ók elállják majd a há­borús gyujfögátók útját.“ Hans Treffenfeld hamburgi munka- nélküli: „Amikor az amerikai imperia­lista megszállók 1951. áprilisában bombázási „főpróbát” tartottak Hel­goland szigetén, ott voltam 36 fiatal társammal és tiltakozásul Helgoland, a Német Demokratikus Köztársaság és a béke zászlaját tűztük ki. Letar­tóztattak bennünket, amikor pedig ki­szabadultunk, elvették a munkaköny­vünket, azóta nem dolgozhatunk. Hi­szem azonban, hogy még ebben az évben munkához jutok, de nem a fel­darabolt, hanem az egységes, függet­len, békeszerető, demokratikus Német­országban." Ahol boldog világban élnek: A. Murov sztálinszki mérnök: „1951-ben végeztem el a novoszi- birszki építészeti főiskolát, azóta, mint építészmérnök a Kuznyeck me­dence hatalmas építkezéseinél dolgo­zom. Tanulmányaimmal párhuzamo­san a zeneakadémiai karmesteri sza­kát is látogattam és most arra törek­szem, hogy szakképzettségem tovább­fejlesztése mellett megszerezzem a karmesteri oklevelet is." Benka Galova bolgár étmunkás szö­vőnő: „Az embert őrömmel tölti el munkája eredményessége. A szovjet tapasztalatok átvétele megsokszorozta az én eredményeimet is, sokáig négy, most már hat gépen dolgozom, s en­nek köszönhetem, hogy egy év alatt két ötéves tervemet teljesítettem, most pedig harmadik ötéves tervemet feje­zem be. Tizenegy évvel haladtam túl az időt, 1952-ben már 1963-ra dolgo­zom.’’ Kuo Kvang De kínai paraszt, Ko­reában harcoló önkéntes: „Ott voltam Phenjangban, amikor 650 amerikai bombázó szórta gyilkos terhét a vá­ros békés lakosaira. Láttam a füs­tölgő romokat, a könnyező koreai anyákat, akik felismerhetetlenné tett holttestek között keresték gyermekei­ket. Akkor értettem meg igazán, meny­nyire helyesen cselekedtem, amikor az ekét fegyverrel cseréltem fel. Hi­szem, hogy a béke már közel van, és a koreai véres háború kezdeménye­zői az emberiség szigorú ítélőszéke elé kerülnek." Növekszik a jugoszláv hadsereg ellenállása Tito fasiszta rendszerével szemben Az amerikai-angol Háborús gyújto­gatok, a koreai és malájföldi nép gyil­kosai már régóta a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni agresszió rohamcsapatának tekintik belgrádi zsoldosaikat. A „Manchester Guardian” című angol lap írta: „Anél­kül, hogy az Esza-katlanti Szövetség­ben résztvevő országok Jugoszláviát rá akarták volna beszélni, Tito lényegi­leg már kijelentette, hogy aiz ő olda­lukon fog harcolni.” A titóista bandavezérek úgy akarják megszolgálni a dollárzsoldot, hogy szüntelenül csörtetik kardjukat a Bal­kánon és nem riadnak vissza sémii yen eszköztől, amikor arról van szó, hogy még jobban felkorbácsolják Jugoszlá­viában a háborús hisztériái A Titó-klikk a fegyverkezési haj­szára költi el Jugoszlávia állami költ­ségvetésének több mint 70 százalékát. A kaszárnyákat vadsággal e lep­ték az úgynevezett „amerikai ka­tonai szakértők”, akiknek a titó­ista bandavezérekkel együtt min­det» igyekezete oda irányul, hogy az imperialisták ágyútöltelékévé változtassák a jugoszláv népeket. A je ek azonban azt mutatják, hogy a jugoszláv hadsereg katonái nem óhajtanak résztvenni az impe­rials! ák katonai kalandjaiban. A jugoszláv hadsereg' kötelékében szolgáló becsületes katonák még na­gyon jól emlékeznek a fasiszta rab­lók szörnyű gaztetteire. Most saját szemükkel láthatják, hogy a titóista- klikk még a náci fasizmusnál is ször­nyűbb sorsot szánt Jugoszláviának. Ez a felismerés készteti a becsületes ju­goszláv katonákat arra, hogy egyre határozottabban forduljanak szembe a fasiszta Tito-rendszerrel, mert ér­zik, hogy ezzel hazafias kötelességüket teljesítik országuk, népük iránt. Nem engedik, hogy a titóisták európai Ko­reává változtassák Jugoszláviát, Az egész világ előtt egyre világo­sabbá válik, hogy a titóisták a tőrök bégekkel és a görög monarchofasisz- tá'kkal, meg akarják támadni a népi demokratikus országokat, majd a Szovjetuniót A jugoszláv nép fiai azonban még nem felejtették el a tör­ténelmi időket, amikor Habsburg igá­ban és török járomban nyögött a nép. Es nem felejtették el azokat a véráldo­zatokat, amelyeket dicső őseik hoztak a haza védelmében. De nem felejtették el a jugoszláv katonák, tiszthelyettesek és tisztek az orosz anyák hős fiait sem, a'kik, akárcsak őseik — a második világháborúban is segítsé­get nyújtottak a jugoszláv népnek: nem felejtették el a sztálingrádi hő­söket, a szovjet katonákat, akik Jugo­szláviában is hullatták vérüket a ju­goszláv nép szabadságáért. Együtt harcoltak a jugoszláv ha­zafiakkal, s ez a fegyverbarát­ság még szilárdabbá kovácsolta a Szovjetunió és Jugoszlávia népei­nek egységét, testvériségét. Ezt az őszinte és me eg érzést a titóis­ták se mi'yen eszközzel nem tud­ják kitörő ni a jugoszláv emberek szívéből. Ennek beszédes bizonyítéka az a tény, hogy a jugoszláv hadsereg sorai­ban is egyre nő az ellenállás. A szara­jevói tisztképző iskolában például meg­tagadták, hogy a macarthuri és az eisen-howeri tankönyvekből tanulják a haditudományt. Ugyancsak itt megron­gálták az amerikai gyártmányú hír­adós berendezéseket. Amikor a titóis­ták nemrégiben Doboj, Caziin és más falvak dolgozó parasztsága ellen kive­zényelték a katonaságot, a katonai egységek megtagadták az engedel­mességet és átálltak a nép oldalára. Katonák gyújtották fel a V. P. 1144-es számú belgrádi hadiüzemet és egv sza­rajevói hadiraktárt. Ezzel is megmu­tatták. hogy nem lesznek soha az im­perialisták ágyútöltelékei. A hadseregen belül egyre tevéke­nyebben működik és erősödik a „Haza­fiak Szövetsége", a jugoszláv hazafiak illegális szervezete. A szövetség lelep­lező és ellenállásra mozgósító röpira- tai egyre népszerűbbek a katonák között. Az illegális szervezet legfontosabb fe adatának tekinti a tfto-fasiszta nevelés elleni harcot. Köztudo­mású tény, hogy ez a fasiszta ne- ve'és elsősorban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányú!. A hadseregben lévő kom­munisták ma gasra eme ik a proite- táriníemac.iona!izmus zászlaját, s mindent megtesznek, hogy meg­akadályoznák a hadsereg fasiztá a- sát. Legfőbb példaképüknek a felszabadító nagy Szovjet Hadsereg katonáit tekin­tik, akiket az emberiség legnagyobb iángelméje é< a jugoszláviai népek legőszintébb barátja: a nagy Sztálin vezet. A szovjet módszer alkalmazásával emeltük tehenészetünk fejési átlagát Levél a Salgótarján-vadaskerfi állami gazdaságból T M isztett Szabad Nógrádi Amikor sorainkkal felkeressük a Szabad Nőgrád szer­kesztőségét, meg kell, hogy emlékezzünk a baráti nagy szovjet nép tapasztalatairól. Múlt év október 1-én a mi­nisztérium küldöttei meglátogatták gazdaságunkat és dol­gozóinkat megtanították a szovjet tapasztalatok gyakor­latban való alkalmazására. Ebben az időben teheneink tejtermelést átlaga igen gyenge volt. alig érte el a 4.5 literes átlagot. Ezzel szemben ma már a fejési átlagunk 13.5, míg istállöátlagunk 9.5 liter. Ezt az eredményt úgy értük el, hogy műszaki vezetőink és dolgozóink a gyakor­latban alkalmazták a szovjet fejési módszert. A szárazra állitot: teheneket mindennap kétszer t'ágymasszázstuk és az abrakolást egyedileg adtuk számukra. A teheneket 5 liter tejig alaptakarmányon, vagyis csak a tétfenntartáshoz szükséges takarmányokkal tartjuk, míg 5 literen felül minden litpr tejre 40 deka abrakiakarmányt adunk. Az abraktakarmány 22 deka tengeridara, 10 deka korpa, 8 deka olajpogácsa keverékéből áll. A szárazra állított te­heneket 20 literre készítjük elő, tehát ezzel a módszerrel több tejet biztosíthatunk dolgozó népünknek. A fiatat borjúkat is a szovjet Jurmaliát-féle borjúne­vetési módszerrel neveljük. Az újszülött borjakat már elléskor elvesszük az anyától és mesterségesen tápláljuk. 5—6 napig föccs-tejet italunk velük. Egy-egy itatásnál 3 liternél több tejet nem kapnak. Darából is, jórninöségű lucernából viszont korlátlan mennyiséget juttatunk szár mukra. Ezzel az etetési módszerrel borjaink napi 90—100 dekával gyarapodnak. A borjuknál 3 hetes korban fokozatosan csökkentjük a fejet, de igen óvatosan, hogy a borjuk ne szenvedjenek tejhiányban. Ebben az időben jóminőségű lucernaszénát és fehérjében dús abraktakarmányt kapnak a borjak. Az abraktakarmány 30 százalék olajpogácsa, 40 százalék ten- geridara, 20 százalék zabdara, s amit tejben kapnak, 8 százalék takarmányliszt, 2 százalék só. Ahogy a tejet csök­kentjük, a borjuk már önmaguktól is több abraktakar» mányt és lucernászéná fogyasztanak. Slezák Jenő Kalmár János igazgató párttitkár 1 .........- ---------------------­N agyobb gondot fordítsanak gépállomásaink a munkaerő biztosítására Megyénk gépállomásai a téli gép- javítási munkálatokat nagyobb rész­ben befejezték. De amíg a gépjavítás terén komoly eredményekről beszélhe­tünk, meg kef! állapítani, hogy a szük­séges munkaerő biztosítása terén igen lemaradtunk, súlyos mulasztásokat kö­vettek el gépállomásaink. A kistere- nyei, a karancskeszi és a pásztói gép­ál lomé sokon nincsenek meg a kétváltásos műszak bevezetéséhez szükséges szakképzett traktoristák. E mulasztás annak tudható be, hogy nem megfelelő a gépállomások és a termelőcsoportok kapcsolata.. Rákosi elvtárs a termelőcsoportok és gépállo­mások élenjáró küldötteinek második országos tanácskozásán így szabta meg ezzel kapcsolatban a feladatokat. „A gépállomások és a szövetkezetek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a szövetkezetekből kerülnek ki a traktorosok és a gépállomás legtöbb dolgozója.” Tehát ebből az következik, hogy gép­állomásainknak arccal a termelőszö­vetkezetek felé kell fordulniuk. E fel­adat végrehajtására minisztertanácsi határozat is jött létre, amely felhívja a termelőszövetkezeteket, hogy ,,tag­jaikat a gépi munka szükségletének megfelelő számban küldjék a gépállo­másra traktorvezetői kiképzésre abból a célból, hogy a tavaszi munkák ide­jére már mint termelőszövetkezeti traktorvezetők dolgozzanak a gépállo­más gépeivel, a termelőszövetkezet földjén. Különösen fordítsanak gondot árra, hogy fiatalokat, ezek között is elsősorban nőket küldjenek a gépállo­másra.” Megyénk területén e határozat vég­rehajtásában születtek Ijó eredmények. Az érsekvadkerti Béke és a pásztói Béke termelőcsoportok két-két női dol­gozót küldtek traktorvezetőképző isko­lára. Jó példával járt elől még a pa- lotási Palóc termelőszövetkezet, amely öt csoporttagot küldött iskolára hogy azok az ott szerzett szaktudás­sal becsületes és jó minőségű gépi munkával segítsék már ebben az év­ben szövetkezetüket a tavaszi munkák végrehajtásában. De még igy lehetne felsorolni több termelőszövetkezeti csoportot, amelyek elküldték legjobb férfi és női tagjaikat traktorképző is­kolára:, hogy saját földjükön - saját traktoristáik dolgozzanak E fontos határozat végrehajtásának elentőségét azonban még igen sok :erme!őcsoportunk vezetősége, tagsá­ga nem értette meg és nem tette ma­gáévá. így a litkei, ipolytarnóci, ai ce- redi, kutasói, a bokori termelőcsopor­tok nem küldtek be iskolára egy tagot sem. Cered községben több termelő- csoport alakult az elmúlt hetekben. Ezért szükséges, hogy a nagyobb ter­mésátlag kialakítását már a gépállo­másra küldött tagjaikkal alapozzák meg. Ugyanez vonatkozik Bokor szo­cialista községre és a többi termelő- csoportokra is. Gépállomásaink, fgy a kisterenyei gépállomás is magára volt hagyatva a munkaerőszervezésben. Sem a ta­nács, sem a DISZ, az MNDSZ, vagy a többi tömegszervezetek nem adták meg a kellő felvilágosító és szervező munkát ahhoz, hogy a termelőmunká­ban kitűnt dolgozó paraszt asszonyok, lányok, a fiatalok legjobbjai kerülje­nek a gépállomásokra traktoristák­nak. Sok esetben előfordult, — így a kisterenyei gépállomáson is, — hogy egyedül a politikai vezetők foglalkoztak a munkaerők beszervezésével Mondanom sem kell, hogy milyen ká­ros és eredménytelen munkájuk. E hónapban e súlyos mulasztásokat eredményekké kell változtatnunk, hogy az erdőkürti és berceli gépállomások — ahol minden erőgépre biztosították a kellő számú traktoristát — példája nyomán a termelőszövetkezetek és a falvak dolgozó paraszt fiataljaiból biz­tosítani tudjuk a szükséges munka­erőt Szomszéd József vezető mechanikus A falu dolgozói is állják Rákosi elvtársnak adott szavukat A MAGYARNANDORI ALLAMI GAZDASAG fejőtehenészetében még alig két héttel ezelőtt is a napi két­szeri fejest alkalmazták, habár az egyedi takarmányozást bevezették. Ez segítette a gazdaságot ahhoz, hogy ja­nuár havi tejbegyűjtési tervüket 102 százalékra teljesítették. Amikor a gazdaság dolgozói munkafelaiánlással készültek Rákosi eivtárs születésnapjá­nak megünneplésére, a tehenészek: Filip János, Tóth János, Poroszka Jó­zsef, Oman István vállalták, hogy be­vezetik a napi háromszori fejést, és a fejési átlagot 8.9 literről 9.9 literre emelik. Pajer Miklós vezető agronó- mus mezőgazdasági szaklapok tanul- mányoztatásával segítette a vállalás teljesítését. Tejhozam emelkedés he­lyett csökkenés állt be. Ugyanis a te­henek, amelyek hozzá voltak szokva a kétszeri fejőshez, a déli pihenéshez, a háromszori fejőssel kizökkentek a megszokottságból, s fgy egy literes esés állt be. A fejőgulyások azonban nem adták fel a harcot. Lelkiismerete­sen végezték munkájukat, amely után napról napra növekedett a tejhozam Két hét leforgása alatt behozták a csökkenést, sőt Rákosi elvtárs szüle­tésnapjára tett vállalásból csupán egy deci hiányzott még 23-án. * SÁNDOR ANDRAS a fari községi ta­nács elnöke jelenti: Halász Sándor VB tag vái'alta, hogy március 9-ig első negyedévi baromfibead'ásának eleget tesz. Ezidáig évi tervét tojásból, ba­romfiból 40 százalékra teljesítette. Nagv Sándor tanácstag, mint a begyűjtési állandó bizottság elnöke ugyancsak évi tojás-baromfi beadásának 40 százalé­kát teljesítette. Ha'ász János tanácstag és Sándor János járási tanácstag 100 százalékban teljesítették első negyed­évi tojás-baromfi beadási tervüket és Sándor János első negyedévi adóköte. lezeítségét is rendezte, * PINTER JANOS, a pásztói járási DISZ-bizotiság ágit. prop. titkára je- lenti: Az erdőtar csal tszcs DISZ fia­taljai felajánlásként Rákosi elvtárs éle­tét tanulmányozzák és minden egyes tag pártszemináriumra jár. Kitataroz­ták a kultúrházat, a lóistállót kivakol­ták, a tavaszi vetéshez szükséges ve­tőmagmennyiséget előkészítették, ki­rostálták. A többi DISZ fiatal a 200 facsemete ültetéséhez szükséges göd­rök kiásását végzi. • HORVATH ZOLTÁN a MEDOSZ megyei aktívája szerkesztőségünknek küldött levelében ezeket írja: A sziráki állami gazdaságban Molnár Mihály növendék gondozó munkacsapata tel­jesítette a vállalt 5 százalékos súly- gyarapodást. Hlavacska Ferenc fejő­gulyás munkacsapata a fejési átlag 10 százalékra való növelését vállalta. Ezt már 50 százalékban teljesítette. Tre- novszki Pál brigádvezető 4 ülj munka­erő beszervezését vállalta. Ezidáig már három férfi munkaerőt szervezett be. Penci Ferenc 10 munkás leszerződ- tetését, a verseny rendszeres kiértéke­lését vállalta, amit már 50 százalék­ban teljesített. Duhonyi István malac- gondozó, aki a malacok 5 százalékos súlygyarapodását, valamint az elhullás 5 százalékkal való csökkentését vál­lalta február 22-ig megszüntette az el­hullást. Hogyan végezhetünk sikeresen expresshízlaSást Az expresshízteláB lényege, hogy a süldők növekedés, hústermelés-! és hí- zási képességét már fiatal korban he­lyes gondozással és okszerű takarmá­nyozással elősegítsük. Ki kell kapcso'nunk a sűldorieve- lésből azt az időszakot, amikor a sertés csak létfenntartási takarmá­nyozásban részesül. Olyan módszert kell bevezetni, amely segítségével a süldő mindig egyenlete­sen fokozódó mértékben gyarapszik. Expresshíz’alá'sra azokat a ma'acoka: fogjuk be mindjárt az elvé asztás után, — amelyek életerös-ebbek. nagyobb test­súlynak. Az expresshí®la:á»ra beállított sertéseknél mlné' hamarabb végezzük e! a herélést és a mfekárolást. A kano­kat legcélszerűbb szopóskorukban „csecs a'att”, az emséket pedig 20—30 kg-os éiősúlyná’ ivartalanítani. Ez azért szükséges, mert a nemi ingerek káro­san befolvá-so':ák a híz-is menetét Hizlalás előtt kell elvégeztetni a pestis és orbánc elleni védőoltásokat is. Hfzás előtt cé szerű még a bélférges- ség ellen Kebál-lal keze'tetni express- sü Időinket Az expresshizla'ástó! akkor várha­tunk jó eredményeket, ha a sertéseket I hizlalás e'őtt falkásítjuk. Ez azt jelenti, I úgy állítjuk össze az egyes eso- l portokat, hogy se korban, se súly­ban ne legyen köztük nagyobb kü­lönbség. A legfiatalabb és legidősebb egyedek között is legfeljebb 3—4 hét életkor* különbség, súlyban pedig 5—10 kg le­gyen. Az egyöntetű falsa jobban hí­zik és a vágósúlyt zömével egyidöben érik el. A falka létszáma a szállásoktól függ, lehet 50—100, de lehet ennél ke­vesebb is. Hizlalásra 4 hónapos süldőt átütünk be. Ebben a korban az állat szerveze­tének takarmánykihaszniló képessége a legmagasabb. Amíg a sertés száz kiló a’att van, a takarmányhoz 2 százalékos szén­savas meszet adagoljunk, ezen a súlyhatáron felül pedig ezt csökkentsük 1 százalékkal, majd 120 kg súly után már a szénsavas mész etetését elhagyhatju'k. A hizlalás első időszakában délelőtt és délután %—3A óra mozgatási időt biztosítunk a sertéseknek és ha mára 80 kg-os súlyt eiérték, azt az időt 20—25 percre csökkentsük le. Ha már a 100 kg-ot nicgha'adták, a mozgást mellőzzük és biztosít­suk a hízófalka nyugodt eiheiye- ___ lését.

Next

/
Thumbnails
Contents