Szabad Nógrád, 1952. február (8. évfolyam, 10-17. szám)

1952-02-23 / 16. szám

2 SZABAD NÍÍGIiSd 1951 FEBRUÁR US. Terror Görögországban Plasztlrasz—Venizelosz kormánya újabb kísérletet tett arra, hogy el­nyomja és kiirtsa a fasiszta rendszer ellenfeleit. A reakció ezúttal a legfőbb csapást az Egységes Baloldali Demokrata Párt ellen irányította. Az athéni vezetőiknek és angol-amerikai „tanácsadóiknak’1 nem sikerült megakadályoz­niuk, hogy ez a párt mindjárt létrejötte után komoly tekintélyre tegyen szert a dolgozók között és jelentős politikai erővé váljék. E párt még az 1951. szep­tember 9-i választásokon uralkodó vad hajsza és kíméletlen fasiszta terror ellenére is tíz parlamenti helyet kapott. A néhány néphez hű képviselő megjelenése a parlamentben aktivizálta azokat az erőket, amelyek Görögország békéjéért és függetlenségéért, a dol­gozók életviszonyainak javításáért harcolnak. Az Egységes Baloldali Demo­krata Párt képviselői követelték, hogy Plasztlrasz teljesítse a választás előtt tett ígéreteit, adjon amnesztiát a politikai foglyoknak, számolja fel a kon­centrációs táborokat, szüntesse meg a tömeges kivégzéseket. A kormány azonban nem is gondolt ilyesmire. Sőt, amikor az észak- atlanti tömbben való részvételből következő kötelezettségek teljesítésére ké­szült, elhatározta, hogy szétzúzza az Egységes Baloldali Demokrata Pártot és megszünteti parlamenti képviseletét. Január 19—20-án az Aszfália, a görög Gestapo bebörtönözte Gavriü- diszt, az Egységes Baloldali Demokrata Párt főtitkárát, valamint Imriotisz Cahoszt és Proimakiszt, a párt tekintélyes politikusait. Valamennyieket kém­kedéssel vádolták meg, bár — mint ismeretes — hosszú évek óta őrizetben voltak és csupán parlamenti megválasztásuk után kerültek szabadlábra. Egyidejűleg betiltották a „Demokratiki” és a „Fruritisz Irinisz” című lapokat, amelyek az egyedüli haladószellemü újságok voltak Görögországban. Február 4-én a görög újságok újabb letartóztatásokról, többek között az Egy­séges Demokratikus Ifjúság több vezetőjének bebörtönzéséről számoltak be. Az Aszfália ügynökei a Gavrllidisz és a többi letartóztatott elleni per előkészítése során hamis iratokat gyártanak és rejtenek el, majd egyszerre „megtalálják“ ezeket a „kémtevékenységre" valló’’ okmányokat, hamis „kom­munista utasításokat” és hasonlókat. A szennyes ügy célját maga Venlzelosz miniszterelnökhelyettes leplezte le, amikor kijelentette a sajtó képviselőinek: — Ha a nyomozás kideríti, hogy az Egységes Baloldali Demokrata Párt álcázott kommunista párt, törvényen kívül helyezzük és automatikusan el­veszti parlamenti képviseletét... Görögország demokratikus közvéleménye tiltakozik az elrugaszkodott fasiszta provokátorok és hóhérok újabb gaztette ellen. A. Vatikán új hivatása Olaszországban ég a talaj az ame­rikai megszállók lába alatt. Az ame­rikai katonai vezetőség, amely úgy­látszik komolyan nyugtalankodik a tö­megek fenyegető megmozdulásai miatt, most elhatározta, hogy a ka­tolikus egyház vezetői segítségét ve­szi igénybe. A Vatikán utasította a katolikus papokat — közli az auszt­riai „Abend” című lap római tudósí­tója —, prédikáljanak az amerikai csa­patok olaszországi tartózkodásának fontosságáról. A római pápa az olasz városok megszállását, a katonai tá­maszpontok építését, az amerikai ka­tonák garázdálkodását ezentúl kész „az úr színe előtt kedves” cselekedet­nek minősíteni. A Vatikán arról is rendelkezett, hogy az amerikai törzskarok mellé háborús tapasztalatokkal rendelkező tábori lelkészeket kell beosztani. A Vatikán ügynökei voltaképpen össze­kötőtisztek lesznek a katolikus főpap­ság és a megszállók között. A Vati­kán, különösen Borgongini-Duca, az olasz kormány mellett működő pápai nuncius washingtoni látogatása után kezdte igen aktívan támogatni az Olaszországban tartózkodó amerikai csapatokat. A Vatikán könnyedén és gyorsan átveszi az amerikai meg­szállók őrangyalának szerepét: Asce- lesi kardinális például a közelmúltban résztvett a Nápolyban elszállásolt amerikai csapatok főhadiszállásának ünnepélyes fölavatásán. Az amerikai megszállást dicsőítő próféciáknak azonban nincs nagy si­rs felháborodással fogadta az új sze­repet. Az óceánontúli agresszorok tün­tető támogatása nem szerzi meg a Vatikán számára a nép szeretetét. Sőt, sok hívőnek felnyitja a szemét, még nyilvánvalóbbá teszi azt a tényt, hogy az egyházi fejedelmek nyíltan szövetségre" léptek Olasz­ország leigázóival. Leplezzük le a klerikális reakció aknamunkáját A politikai iskolákon használják fel ezt az anyagot, egészítsék ki helyi konkrétumokkal. Az elmúlt évben pártunk irányításá­val, Rákosi eivtárs vezetésével komoly eredményeket értünk el szocialista építő munkánkban. Eredményeinket az egyre jobban élesedő osztályharc vi­szonyai között értük el. E harcban nem utolsó helyet foglaltak el a klerikális reakció felett aratott győzelmeink. Eredményeink mellett azonban komoly hiányosságok is vannak, amelyeket le kell küzdeni ahhoz, hogy fejlődésünk ne akadjon el, hogy továbbra is biz­tosan vigyük előre országunk, dol­gozó népünk ügyét, a szocializmus épí­tését. Elért eredményeink hatalmas csapást jelentettek a klerikális reak­cióra. Komoly eredmény, hogy létre­jött az állam és az egyház közötti megegyezés, létrejöttek az alsópapság soraiból a papi békebizottságok. Az állam és az egyház közötti megegye­zés a mi erőnket mutatja. E megegyezés fegyver dolgozó népünk kezében, népünk el­lenségei elleni harcban. Az a felada­tunk, hogy mindazokat, akik a meg­egyezést támadják, vagy igyekeznek azok megvalósításai elé akadályokat gördíteni, le kell leplezni, mint előre­haladásunk kerékkötőit, a béke ellensé­geit. Hiba lenne azt gondolni, — mint ahogyan egyes helyeken tapasztaljuk azzal —, hogy létrejött a megegyezés, most már véglegesen megszűnt a kle­rikális reakció. A szocializmus építése fokozza és élesíti a régi, uralkodó osz­tályok maradványainak a letűnt tőké­seknek, Horthy-katonatiszteknek, a kulákságnak, a klerikális reakció el­lenállását. A klerikális reakció táma­dása szorosan összefügg azzal, hogy az osztályharc a szocializmus építésé­A „régi jő Angliában” egyre gyak­rabban lángolnak fel a sztrájkok. Mindezideig azt hitték, hogy a mun­kások általában munkabérük emelé­séért, életviszonyuk javításáért sztráj­kolnak. Lord Hankey azonban valami egészen új „felfedezést” tett e megle hetősen régi kérdés terén. Kijelentette a lordok házában, hogy a munkások egészségtelen sztrájkhajlamainak az oka, a — fehér kenyér! „A fehér kenyérben olyan anyagok vannak — fejtegette bölcsen, tisztelet­reméltó kollégái előtt —, amelyek in­gerlő hatást gyakorolnak a ‘kutyák és más állatok idegrendszerére.” Ezért — vonta le a következtetést a brit arisz­tokratákra jellemző hidegvérüséggel az elaggott lord — „a kenyérben jelen­lévő anyagoknak bizonyos vonatko­zásuk lehet azoknak a fellángoló sztráj-kokhoz, amelyek általában a fe­hér kenyeret nagy mennyiségben (!) fogyasztó vagyontalan lakosság köré­ben divatosak”. Hankey lord szenzációs „felfede- kere az olasz nép körében. Amint Ró-1 zése” csakhamar eljutott a brit biro­Őlordsdga „felfedezése“ mából közük, még sok katolikus pap | dalom legtávolabbi részeibe fef­szó­ausztráfiai „Tribune” ctmfi lap, használva az önként kínálkozó játékot, ezt a címet adta a falrengető felfedezésről szóló cikkének: „Hankey- Pankey”. Ez a kifejezés ugyanis az angolul beszélő népek nyelvén körül­belül annyit jelent, mint „tökfiikó”, vagy „kerge birka”... Azt hinné az ember, hogy a tiszte­letreméltó lordot, aki az angol mun­kásokat kutyákkal, vagy házinyulakkal téveszti össze, a lordok házából nyíl­egyenesen a híres-nevezetes londoni tébolydába szállították. De nem — Hankey törd továbbra is ünnepélye­sen üldögél a parlamentben. Azért, ha jól végiggondoljuk, nincs ebben semmi meglepő. A lord persze, túllőtt a célon, de Hankey eszelős okoskodásában — legalább is az an­gol tőkések szempontjából —, van va­lami „észszerű mag”: vízre és fekete kenyérre kárhoztatni a munkásokat és családjukat — hát nem ez az az „élet­színvonaleszmény” az angol dolgozók számára, amelyről a Cityben álmo­Az doznak? nek időszakában fokozottabban élese­dik, valamint összefügg az egyre éle­sedő nemzetközi helyzettel, az impe­rialista háborús uszítok fokozódó ag­ressziójával. Amit a magyar klerikális reakció tesz, folytatása nemcsak annak, amit 1943-ben a demokrácia ellen tett, ha­nem annak is, amit 1938-ban csinált, de a klerikális reakció politikája kezdettől fogva népellenes volt, a ba­jok és nehézségek demagóg felnagyí­tása, kiállás a háborús bűnösök mel­lett, Szovjetunió elleni hangulatkeltés. Nem véletlen, hogy nagy íróink, köl­tőink szinte mindnyájan Petőfitől Ady Endréig, Mikszáth Kálmántól József Attiláig szenvedélyesen gyűlölték és leleplezték a klerikális reakciót. Petőfi úgy beszélt róluk, hogy „olyan sötét a telkük, mint az öltözetük". Nem vé­letlen, hogy a klerikális reakció a fel- szabadulás pillanatától kezdve eiőhar cosa a régi rendszer, a nagybirtokos és a nagytőkés osztály uralma vissza­állításának és teljes erővel támogatják a kulákság ellenállását a begyűjtésnél, a mezőgazdaság szocialista átépítésé nél. Jó példa volt erre, a lezajlott Mindszenty- és Grősz-per. A mi ellen­tétünk a klerikális reakcióval abból származik, hogy mi 1945-ben kiosztot­tuk a földnélküliek között a grófok és püspökök földjét, ök pedig szeretnék visszakergetni a dolgozó parasztokat megint béreseknek. Visszaadni tehát a földet a grófoknak, s önmaguknak. Ez a fő célkitűzésűk. Azt akarják, hogy Dejtár községben is, ahol most a köz­ségi tanács épülete van, visszaállítsák az esztergomi érsek székhelyét. Ide­tartozott körülbelül a környék 10— 15.000 hold legjobb minőségű földje. Ezek az urak megmutatják, hogy es­küdt ellenségei dolgozó népünknek, de ma már közel sincs olyan nagy befolyá­suk, mint az elmúlt esztendők folya­mán volt. Pártunk helyes politikájá­nak eredménye, hogy dolgozó népünk minket ‘követ, akik népünk felemelkedé­séért dolgozunk és nem az ezerholda- sokat, szolgabírókat csendőröket visz- szahozni kívánó klerikális reakciót. Világosan kell látni azonban, hogy a megegyezés még nem minden és az a feladat, hogy a megegyezés minden pontja valóra is váljon. Az a feladat, hogy meglegyen a közös fellépés azok ellen, akik azt megszegik. Pártszervezeteink hajtsák végre a Központi Vezetőség 1950 június 1-i határozatát, mely ki­mondja. hogy ,,fel kell számolni a népnevelők, vidéki pártszervezeteink egyrészénél tapasztalható passzivitást a klerikális reakció elleni harcnál". Nálunk a megyében ez a passzivitás különösképpen megmutatkozik. Sokan úgy vélekednek — mint ahogy Révai elvtárs mondotta — „népnevelőink fél­nek hozzányúlni ehhez a kérdéshez, at­tól tartva, hogy a klerikális reakció el­leni harc erélyes folytatása átcsap a vallásos meggyőződés elleni harcba és elidegeníti tőlünk a hívő töme­geket. Es miután félnek ettől — foly­tatta Révai elvtárs — az ellenkező véglettől nem csinálnak semmit." Dolgozó népün'k számára annyit ét a megegyezés, amennyi a gyakorlatban megvalósul belőle. Vannak olyan pa­pok, akik betartják a megegyezést, mint ai drégelypalánki, aki beszélt a begyűjtés fontosságáról, vagy a nóg- rádszatkáli, aki prédikációban kérte a hívőket, hogy teljesítsék az állam iránti kötelezettségüket, valamint beszélt a dolgozó parasztokkal, hogy lépjenek be a tszcs-be. De vannak szépszámmal olyanok, akik a megegyezéssel mit sem törődnek, mint a nagvbátonyi Madarász Jenő, aki 18 katasztrális hold földet műveltet és az elmúlt évben mindösz- sze 53 darab tojást adott be 540 darab kötelezettségéből. Szövetkeznek ezek az elemek jó barátjukkal, a kulákolckal . is, mint Csesztve községben, ahol Fe­kete Márton kulák borbeadási kötele­zettségét nem teljesítette, a helyszíni elszámoltatásnál a meglévő bormeny- nyiségét a papnál találták meg. Van még olyan pap a megyénkben, mint a karancssági Miklósi László, aki arról prédikál, hogy „Napoleon és Hitler is hatalmasak voltak, mégis elbuktak” nyilván arra célozva, hogy a Szovjet­unió által vezetett béketábor hatalmas, de úgyis el fog bukni, s visszajön a régi világ. Ma már a szocializmus olyan óriás, amely egyik lábával a Csendes-óceán­nál, a másik lábával az Elbánál van. Olyan óriás, amely legyőzhetetlen, s napjainkban sikerrel építik a kommu­nizmust a nagy Szovjetunióban. Van­nak még olyan papok, mint a moho- rai, aki amikor a „Különös házasság" című filmet játszották, megtiltotta a hívőknek, hogy elmenjenek, mondván, hogy ez erkölcstelen. Mindebből lát­hatjuk, súlyos mulasztást követnénk eJ, ha ezek ellen nem vinnénk a harcot, nem lepleznénk le őket, mint azokat, akik semmibe veszik a megegyezést Ml békét akarunk, szabad virágzó or­szágot, ők pedig a régi rend vissza­állítására törekednek. Mint ahogy egyetlen szóval sem tiltakozott a kle­rikális reakció az első és második vi­lágháború idején, az esztelen vérontás ellen, sőt áldását adta a szovjet nő­ket, gyermekeket gyilkoló fegyverekre, úgy nem tiltakozik, sőt támogatja a harmadik világháború kirobbantását is. Ennek a harcnak döntő része: a mindennapos, türelmes, szívós, fd világosító munka a legszélesebb töme­gek között. Nevelni keil tehát a dol­gozókat arra, hogy mi nem a túlvi­lágon, hanem a földön keressük a bol­dogságot. Kém mondunk le sorsunk irányításáról, hanem magunk akarjuk berendezni, ahol nem lesz helye az el­nyomásnak, kizsákmányolásnak. Mi azt valljuk, hogy a milliók sorsát eldöntő erő emberekben, a tömegek tudatos, megfontolt cselekedetében rejlik. A mi pártunk világnézetének igazát, egy új ország, egy áj állam megteremtésének gyakorlata igazolja. Mi kommunisták vagyunk az ország sorsáért felelősek. Ez a felelősség egy­úttal ezt kell, hogy jelentse, hogy meg­mutassuk dolgozó népünknek félreért- hetelenül, kik a barátaink, kik az el­lenségeink. Minden úijabb csapás a klerikális reakcióra, csapást jelent az imperialista háború uszítókra, ezzel meggyorsítjuk hazánkban á szocializ­mus építését, fölemelt ötéves tervünk végrehajtását. Teljesítse vállalását a pásztói Szabadság tszcs — A következő hozzászóló Kelemen István, a pásztói Szabadság termelő­csoport elnöke. — hangzott el a tszcs-k és gépállomások küldötteinek megyei tanácskozását vezető elnök hangja. Kelemen István a mikrofon elé lép és beszélni kezd: — Rákosi etvtársat tagságunk forró szeretete övezi körül. Tagjaink java­része cseléd, nincstelen szegénypa­raszt volt a múlt rendszerben. Most felszabadult, boldog emberek, akiknek a szövetkezeti út napröl-napra jobb életet biztosít. Rákosi elvtárs mutatta meg ezt az utat, ezen az úton hala­dunk egyenesen, előre, hogy erősek le­gyünk, s olyan kulturáltak, mint a szovjet kolhozparasztok. Tagjaink ezért határozták el, hogy a legszebb ajándékkal, csoportunkat erősítő több, jobb munkával köszöntik Rákosi elv­társat 60. születésnapján. Március 9-ig 200 köbméter siiógödröt kiásunk, 64 férőhelyes istállóba vízvezetéket szerelünk be, 700 méteres gyalogjárdái építünk. Ugyancsak felépítjük a 750 férőhelyes baromfiólat. Krizsanik Já­nos. Juhász János tehenészek bevezetik a napi háromszori fejést. Mikita János, Vass Kálmán, Tan János a gyümölcsfák megtisztítását, permetezését vállalták. A kocsisok 300 mázsa trágya kihor­dozását végzik el. Rigó Jánosáé, Kis- pál Jánosné 25 melegágytakarót köt­nek és 70 mázsa vetőburgonyát válo­gatnak ki. Markov Péter kertész 15 darab melegágy elkészítését, beveté­sét vállalta. A vállalás teljesítéséből minden tag kiveszi a részét, hogy megköszönje egyre jobbra forduló éle­tét — fejezte be beszédjét Kelemen István. A megyei tanácskozás óta egy hónap telt el. A Szabadság tszcs tagjai se­rény munkát folytainak a vállalás valóraváltásáért. Igyekeznek a mun­kával, mert alig egy-két hét választja el őket március 9-től, amikor száma­dást kell tenniök: állták-e szavukat, vagy sem. Gyengén havazik, de a vasútállomás túlsó oldalán elterülő 12 holdas föld­táblában gyors munka folyik. Markov Péter kertész és Kocsis József épp egy melegágy összeállításán dolgoz­nak. Elég rossz az időjárás, bakan­csuk sáros. A már 7 kész melegágy el­árulja, hogy szavukat lett követte. — Már elvetettük a salátát, március 9-ig mind a 30 darab melegágyat el­készítjük, sőt be is vetjük. Nem hazu- dok, ha azt mondom, hogy akkorára a palánták két-három levélben lesznek. — mondja Markov Péter kertész. — Baj van ám, mi elkészítjük a me­legágyakat, ki is kelnek a magok, de ha nem lesz szalmalakaró, könnyen kárbavész eddigi munkánk. Az asszo­nyok még nem kötöttek egy takarót sem, — válaszolja vissza Kocsis Jó­zsef. Annak ellenére, hogy havazik, a Tepke-pusztára vezető utat bokáig érő sár borítja. A tanyára siető dolgozó paraszt sem bánná, ha már az elké­szített járdán mehetne. A járdát nem látni sehol, mindenütt a feneketlen sár, víz uralkodik. A hatalmas mag­tárépületből mintha vízesés moraja hallatszana. Rigó Jánosné búzát triö- röz. Fiatalos ügyességgel öntözi a triörbe a gabonát. Munka közben mondja el, hogy 70 mázsa búza ki triörözését vállalta el március 9-ig. — Már az 56. mázsát triörözöm — mondja. — Nem ez volt az én vállalá­som, hanem 25 melegágytakaró elké­szítése. Mivel vezetőségünk még nem biztosította a takaróhoz szükséges kö­télmennyiséget, így azzal lemaradunk. Szégyen lesz a csoportunkra az biztos. Kelemenék felelősek érte. A triörözés mellett már teljesítettük a vállalt 70 mázsa vetómagburgonya kiválogatá­sát. De ha megjön a kötél, megkötöm a melegágytakarókat is. mert nekem van mit meghálálnom Rákosi élvtárs nak. A múltban lealázott cseléd vol­tam, Mélik András, vitéz Mikulai föld- birtokosnál. Most megbecsüli dolgozó­ja vagyok az országnak. Jól élek, 4 malacot vettem, ma is lisztet árultam a piacon. Van miből! Gyurka fiam Salgótarjánban géplakatos iparita­nuló. Ezt akarom megköszönni Rákosi elvtársnak. A hosszú tehénistáit óban lustán ké­rődzőnek a tehenek. Az istálló végé­ben Krizsanik János és Juhász János tehenészek beszélgetnek. — Mafd visszahozzuk még mi a vándorzászlót — mondja Krizsanik János. Viola, Hattyú, a Manci, a Mar- csa és az Ibolya nevű tehenek hozzá­segítenek a 3200 literes tejhozam elé­réséhez. Igaz, a Hattyú nevű tehén megadta az évi 3500 litert is már. Be­vezettük a érdemrendszerinti takar­mányozást. a napi háromszori fejést. Úgy gondolom, nem fogunk lemarad­ni az országos versenyben. A tanya szélén félig kész baromból van, mellette a tetőzetet szolgáló cse­rép, az új ablakok is megvannak, míg a második baromfiéinak a négy fala van fétig felhúzva. Ettől távolabb ugyancsak egy hosszú istálló látható. Az egyik végében Sidi János és id. Lukács Árpád sertésgondozók burgo­nyát főznek a sertésnek. Épp etetés előtt állnak. Sidi János vödrökkel hordja a meleg moslékot az istálló előtt fekvő hosszú vályúba. Lukács Árpád elmondja, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára vállalták, hogy az él­lé s idején minden darab anyakoca után 5 malacot elletnek. Vállalásuk eredményeként elérték a majdnem 6 darab malacozási átlagot. így a ser­téstenyésztés terén 102 százalékra tel­jesítette a csoport az állattenyésztési tervét. — Most arra vigyázunk, hogy a meglévő 92 darab malac (17 anya- disznótól) megmaradjon. A jó etetés­sel és felügyelettel harcolunk az elhul- lási százalék csökkentéséért. A' járási tanács épülete előtt van a Szabadság tszcs irodája. Kelemen Ist­ván elnök, Mikita János, Markó Béta. Valus József a termelési tervet készí­tik közösen. Nem szívesen veszik, ha zavarják őket e munkában. Da ha már az ember az irodába Csöppent, nem engedik el szó nélkül. — Ami a vállalások teljesítését illeti, van amit végrehajtottunk, van amit nem. — mondja Kelemen elnök. — Hiába, ez a „rossz időjárás" keresz­tül húzta a számításunkat. De nem esünk ám kétségbe. Amit vállaltunk, valóra is váltjuk. ,.A kommunisták szavai és tettei között nincs különb­ség." — ügy biz a — helyesel a fiatal Mikita János. — Együttesen kiássuk a siiógödröt. Elkezdjük február 23-án és március 9-re befejezzük. Megy az könnyen, ugyanígy a gyümölcsfatisztí- iást is elvégezzük. Mi az a négyszáz darab gyümölcsfa. Megtisztítjuk azt három nap alatt. Kelemen elnök mosolyog e beszé­den, mert egy kicsit Mikita János el­bízta magát. Markó Béla arcán is mo­soly jelent meg, mert ő tudja, hogy ennyi munkának az elvégzése nagy erő­feszítést követel. Aztán még hozzá sem kezdtek a vízvezeték építéséhez. Markó Béla meg is mondja: — Emberek, ne bízzuk el magun­kat, mert a szarka is sokai akart még sem bírta a farka. — Ugyan Béla — felet vissza fölé­nyesen Kelemen. Nézd csak a naptárt, tudjátok mennyi nap áll még rendel­kezésünkre? — 15 nap! — Hajaj, van idő bőven — szólt be­le Valus József elbizakodva. Ennyi idő alatt kész lesz még a gyalogjárda is. * A szabadságbelieknek nagyon jól keli dolgoznak, hogy behozzák a le­maradást, hogy ne maradjanak szé­gyenben a Rákosi elvtársnak tetjt' munkavállalás teljesítésével. Pártunk és Rákosi elvtárs, amit ígért dolgozó népünknek, azt mindig határidőre, de legtöbb esetben, határidő előtt teljesí­tette. Így kell dolgozni á csoporttag­ságnak is, hogy ténylegesen valóra váltsák Rákosi elvtársnak adott sza­vukat. Az elbizakedás nem az eredmé­nyek, hanem a lemaradások s mulasz­tások előhírnöke. A „pató páloskodás" nem erősít, hanem gyengíti a csopor­tot. Lantos László

Next

/
Thumbnails
Contents