Szabad Nógrád, 1952. február (8. évfolyam, 10-17. szám)
1952-02-23 / 16. szám
2 SZABAD NÍÍGIiSd 1951 FEBRUÁR US. Terror Görögországban Plasztlrasz—Venizelosz kormánya újabb kísérletet tett arra, hogy elnyomja és kiirtsa a fasiszta rendszer ellenfeleit. A reakció ezúttal a legfőbb csapást az Egységes Baloldali Demokrata Párt ellen irányította. Az athéni vezetőiknek és angol-amerikai „tanácsadóiknak’1 nem sikerült megakadályozniuk, hogy ez a párt mindjárt létrejötte után komoly tekintélyre tegyen szert a dolgozók között és jelentős politikai erővé váljék. E párt még az 1951. szeptember 9-i választásokon uralkodó vad hajsza és kíméletlen fasiszta terror ellenére is tíz parlamenti helyet kapott. A néhány néphez hű képviselő megjelenése a parlamentben aktivizálta azokat az erőket, amelyek Görögország békéjéért és függetlenségéért, a dolgozók életviszonyainak javításáért harcolnak. Az Egységes Baloldali Demokrata Párt képviselői követelték, hogy Plasztlrasz teljesítse a választás előtt tett ígéreteit, adjon amnesztiát a politikai foglyoknak, számolja fel a koncentrációs táborokat, szüntesse meg a tömeges kivégzéseket. A kormány azonban nem is gondolt ilyesmire. Sőt, amikor az észak- atlanti tömbben való részvételből következő kötelezettségek teljesítésére készült, elhatározta, hogy szétzúzza az Egységes Baloldali Demokrata Pártot és megszünteti parlamenti képviseletét. Január 19—20-án az Aszfália, a görög Gestapo bebörtönözte Gavriü- diszt, az Egységes Baloldali Demokrata Párt főtitkárát, valamint Imriotisz Cahoszt és Proimakiszt, a párt tekintélyes politikusait. Valamennyieket kémkedéssel vádolták meg, bár — mint ismeretes — hosszú évek óta őrizetben voltak és csupán parlamenti megválasztásuk után kerültek szabadlábra. Egyidejűleg betiltották a „Demokratiki” és a „Fruritisz Irinisz” című lapokat, amelyek az egyedüli haladószellemü újságok voltak Görögországban. Február 4-én a görög újságok újabb letartóztatásokról, többek között az Egységes Demokratikus Ifjúság több vezetőjének bebörtönzéséről számoltak be. Az Aszfália ügynökei a Gavrllidisz és a többi letartóztatott elleni per előkészítése során hamis iratokat gyártanak és rejtenek el, majd egyszerre „megtalálják“ ezeket a „kémtevékenységre" valló’’ okmányokat, hamis „kommunista utasításokat” és hasonlókat. A szennyes ügy célját maga Venlzelosz miniszterelnökhelyettes leplezte le, amikor kijelentette a sajtó képviselőinek: — Ha a nyomozás kideríti, hogy az Egységes Baloldali Demokrata Párt álcázott kommunista párt, törvényen kívül helyezzük és automatikusan elveszti parlamenti képviseletét... Görögország demokratikus közvéleménye tiltakozik az elrugaszkodott fasiszta provokátorok és hóhérok újabb gaztette ellen. A. Vatikán új hivatása Olaszországban ég a talaj az amerikai megszállók lába alatt. Az amerikai katonai vezetőség, amely úgylátszik komolyan nyugtalankodik a tömegek fenyegető megmozdulásai miatt, most elhatározta, hogy a katolikus egyház vezetői segítségét veszi igénybe. A Vatikán utasította a katolikus papokat — közli az ausztriai „Abend” című lap római tudósítója —, prédikáljanak az amerikai csapatok olaszországi tartózkodásának fontosságáról. A római pápa az olasz városok megszállását, a katonai támaszpontok építését, az amerikai katonák garázdálkodását ezentúl kész „az úr színe előtt kedves” cselekedetnek minősíteni. A Vatikán arról is rendelkezett, hogy az amerikai törzskarok mellé háborús tapasztalatokkal rendelkező tábori lelkészeket kell beosztani. A Vatikán ügynökei voltaképpen összekötőtisztek lesznek a katolikus főpapság és a megszállók között. A Vatikán, különösen Borgongini-Duca, az olasz kormány mellett működő pápai nuncius washingtoni látogatása után kezdte igen aktívan támogatni az Olaszországban tartózkodó amerikai csapatokat. A Vatikán könnyedén és gyorsan átveszi az amerikai megszállók őrangyalának szerepét: Asce- lesi kardinális például a közelmúltban résztvett a Nápolyban elszállásolt amerikai csapatok főhadiszállásának ünnepélyes fölavatásán. Az amerikai megszállást dicsőítő próféciáknak azonban nincs nagy sirs felháborodással fogadta az új szerepet. Az óceánontúli agresszorok tüntető támogatása nem szerzi meg a Vatikán számára a nép szeretetét. Sőt, sok hívőnek felnyitja a szemét, még nyilvánvalóbbá teszi azt a tényt, hogy az egyházi fejedelmek nyíltan szövetségre" léptek Olaszország leigázóival. Leplezzük le a klerikális reakció aknamunkáját A politikai iskolákon használják fel ezt az anyagot, egészítsék ki helyi konkrétumokkal. Az elmúlt évben pártunk irányításával, Rákosi eivtárs vezetésével komoly eredményeket értünk el szocialista építő munkánkban. Eredményeinket az egyre jobban élesedő osztályharc viszonyai között értük el. E harcban nem utolsó helyet foglaltak el a klerikális reakció felett aratott győzelmeink. Eredményeink mellett azonban komoly hiányosságok is vannak, amelyeket le kell küzdeni ahhoz, hogy fejlődésünk ne akadjon el, hogy továbbra is biztosan vigyük előre országunk, dolgozó népünk ügyét, a szocializmus építését. Elért eredményeink hatalmas csapást jelentettek a klerikális reakcióra. Komoly eredmény, hogy létrejött az állam és az egyház közötti megegyezés, létrejöttek az alsópapság soraiból a papi békebizottságok. Az állam és az egyház közötti megegyezés a mi erőnket mutatja. E megegyezés fegyver dolgozó népünk kezében, népünk ellenségei elleni harcban. Az a feladatunk, hogy mindazokat, akik a megegyezést támadják, vagy igyekeznek azok megvalósításai elé akadályokat gördíteni, le kell leplezni, mint előrehaladásunk kerékkötőit, a béke ellenségeit. Hiba lenne azt gondolni, — mint ahogyan egyes helyeken tapasztaljuk azzal —, hogy létrejött a megegyezés, most már véglegesen megszűnt a klerikális reakció. A szocializmus építése fokozza és élesíti a régi, uralkodó osztályok maradványainak a letűnt tőkéseknek, Horthy-katonatiszteknek, a kulákságnak, a klerikális reakció ellenállását. A klerikális reakció támadása szorosan összefügg azzal, hogy az osztályharc a szocializmus építéséA „régi jő Angliában” egyre gyakrabban lángolnak fel a sztrájkok. Mindezideig azt hitték, hogy a munkások általában munkabérük emeléséért, életviszonyuk javításáért sztrájkolnak. Lord Hankey azonban valami egészen új „felfedezést” tett e megle hetősen régi kérdés terén. Kijelentette a lordok házában, hogy a munkások egészségtelen sztrájkhajlamainak az oka, a — fehér kenyér! „A fehér kenyérben olyan anyagok vannak — fejtegette bölcsen, tiszteletreméltó kollégái előtt —, amelyek ingerlő hatást gyakorolnak a ‘kutyák és más állatok idegrendszerére.” Ezért — vonta le a következtetést a brit arisztokratákra jellemző hidegvérüséggel az elaggott lord — „a kenyérben jelenlévő anyagoknak bizonyos vonatkozásuk lehet azoknak a fellángoló sztráj-kokhoz, amelyek általában a fehér kenyeret nagy mennyiségben (!) fogyasztó vagyontalan lakosság körében divatosak”. Hankey lord szenzációs „felfede- kere az olasz nép körében. Amint Ró-1 zése” csakhamar eljutott a brit biroŐlordsdga „felfedezése“ mából közük, még sok katolikus pap | dalom legtávolabbi részeibe fefszóausztráfiai „Tribune” ctmfi lap, használva az önként kínálkozó játékot, ezt a címet adta a falrengető felfedezésről szóló cikkének: „Hankey- Pankey”. Ez a kifejezés ugyanis az angolul beszélő népek nyelvén körülbelül annyit jelent, mint „tökfiikó”, vagy „kerge birka”... Azt hinné az ember, hogy a tiszteletreméltó lordot, aki az angol munkásokat kutyákkal, vagy házinyulakkal téveszti össze, a lordok házából nyílegyenesen a híres-nevezetes londoni tébolydába szállították. De nem — Hankey törd továbbra is ünnepélyesen üldögél a parlamentben. Azért, ha jól végiggondoljuk, nincs ebben semmi meglepő. A lord persze, túllőtt a célon, de Hankey eszelős okoskodásában — legalább is az angol tőkések szempontjából —, van valami „észszerű mag”: vízre és fekete kenyérre kárhoztatni a munkásokat és családjukat — hát nem ez az az „életszínvonaleszmény” az angol dolgozók számára, amelyről a Cityben álmoAz doznak? nek időszakában fokozottabban élesedik, valamint összefügg az egyre élesedő nemzetközi helyzettel, az imperialista háborús uszítok fokozódó agressziójával. Amit a magyar klerikális reakció tesz, folytatása nemcsak annak, amit 1943-ben a demokrácia ellen tett, hanem annak is, amit 1938-ban csinált, de a klerikális reakció politikája kezdettől fogva népellenes volt, a bajok és nehézségek demagóg felnagyítása, kiállás a háborús bűnösök mellett, Szovjetunió elleni hangulatkeltés. Nem véletlen, hogy nagy íróink, költőink szinte mindnyájan Petőfitől Ady Endréig, Mikszáth Kálmántól József Attiláig szenvedélyesen gyűlölték és leleplezték a klerikális reakciót. Petőfi úgy beszélt róluk, hogy „olyan sötét a telkük, mint az öltözetük". Nem véletlen, hogy a klerikális reakció a fel- szabadulás pillanatától kezdve eiőhar cosa a régi rendszer, a nagybirtokos és a nagytőkés osztály uralma visszaállításának és teljes erővel támogatják a kulákság ellenállását a begyűjtésnél, a mezőgazdaság szocialista átépítésé nél. Jó példa volt erre, a lezajlott Mindszenty- és Grősz-per. A mi ellentétünk a klerikális reakcióval abból származik, hogy mi 1945-ben kiosztottuk a földnélküliek között a grófok és püspökök földjét, ök pedig szeretnék visszakergetni a dolgozó parasztokat megint béreseknek. Visszaadni tehát a földet a grófoknak, s önmaguknak. Ez a fő célkitűzésűk. Azt akarják, hogy Dejtár községben is, ahol most a községi tanács épülete van, visszaállítsák az esztergomi érsek székhelyét. Idetartozott körülbelül a környék 10— 15.000 hold legjobb minőségű földje. Ezek az urak megmutatják, hogy esküdt ellenségei dolgozó népünknek, de ma már közel sincs olyan nagy befolyásuk, mint az elmúlt esztendők folyamán volt. Pártunk helyes politikájának eredménye, hogy dolgozó népünk minket ‘követ, akik népünk felemelkedéséért dolgozunk és nem az ezerholda- sokat, szolgabírókat csendőröket visz- szahozni kívánó klerikális reakciót. Világosan kell látni azonban, hogy a megegyezés még nem minden és az a feladat, hogy a megegyezés minden pontja valóra is váljon. Az a feladat, hogy meglegyen a közös fellépés azok ellen, akik azt megszegik. Pártszervezeteink hajtsák végre a Központi Vezetőség 1950 június 1-i határozatát, mely kimondja. hogy ,,fel kell számolni a népnevelők, vidéki pártszervezeteink egyrészénél tapasztalható passzivitást a klerikális reakció elleni harcnál". Nálunk a megyében ez a passzivitás különösképpen megmutatkozik. Sokan úgy vélekednek — mint ahogy Révai elvtárs mondotta — „népnevelőink félnek hozzányúlni ehhez a kérdéshez, attól tartva, hogy a klerikális reakció elleni harc erélyes folytatása átcsap a vallásos meggyőződés elleni harcba és elidegeníti tőlünk a hívő tömegeket. Es miután félnek ettől — folytatta Révai elvtárs — az ellenkező véglettől nem csinálnak semmit." Dolgozó népün'k számára annyit ét a megegyezés, amennyi a gyakorlatban megvalósul belőle. Vannak olyan papok, akik betartják a megegyezést, mint ai drégelypalánki, aki beszélt a begyűjtés fontosságáról, vagy a nóg- rádszatkáli, aki prédikációban kérte a hívőket, hogy teljesítsék az állam iránti kötelezettségüket, valamint beszélt a dolgozó parasztokkal, hogy lépjenek be a tszcs-be. De vannak szépszámmal olyanok, akik a megegyezéssel mit sem törődnek, mint a nagvbátonyi Madarász Jenő, aki 18 katasztrális hold földet műveltet és az elmúlt évben mindösz- sze 53 darab tojást adott be 540 darab kötelezettségéből. Szövetkeznek ezek az elemek jó barátjukkal, a kulákolckal . is, mint Csesztve községben, ahol Fekete Márton kulák borbeadási kötelezettségét nem teljesítette, a helyszíni elszámoltatásnál a meglévő bormeny- nyiségét a papnál találták meg. Van még olyan pap a megyénkben, mint a karancssági Miklósi László, aki arról prédikál, hogy „Napoleon és Hitler is hatalmasak voltak, mégis elbuktak” nyilván arra célozva, hogy a Szovjetunió által vezetett béketábor hatalmas, de úgyis el fog bukni, s visszajön a régi világ. Ma már a szocializmus olyan óriás, amely egyik lábával a Csendes-óceánnál, a másik lábával az Elbánál van. Olyan óriás, amely legyőzhetetlen, s napjainkban sikerrel építik a kommunizmust a nagy Szovjetunióban. Vannak még olyan papok, mint a moho- rai, aki amikor a „Különös házasság" című filmet játszották, megtiltotta a hívőknek, hogy elmenjenek, mondván, hogy ez erkölcstelen. Mindebből láthatjuk, súlyos mulasztást követnénk eJ, ha ezek ellen nem vinnénk a harcot, nem lepleznénk le őket, mint azokat, akik semmibe veszik a megegyezést Ml békét akarunk, szabad virágzó országot, ők pedig a régi rend visszaállítására törekednek. Mint ahogy egyetlen szóval sem tiltakozott a klerikális reakció az első és második világháború idején, az esztelen vérontás ellen, sőt áldását adta a szovjet nőket, gyermekeket gyilkoló fegyverekre, úgy nem tiltakozik, sőt támogatja a harmadik világháború kirobbantását is. Ennek a harcnak döntő része: a mindennapos, türelmes, szívós, fd világosító munka a legszélesebb tömegek között. Nevelni keil tehát a dolgozókat arra, hogy mi nem a túlvilágon, hanem a földön keressük a boldogságot. Kém mondunk le sorsunk irányításáról, hanem magunk akarjuk berendezni, ahol nem lesz helye az elnyomásnak, kizsákmányolásnak. Mi azt valljuk, hogy a milliók sorsát eldöntő erő emberekben, a tömegek tudatos, megfontolt cselekedetében rejlik. A mi pártunk világnézetének igazát, egy új ország, egy áj állam megteremtésének gyakorlata igazolja. Mi kommunisták vagyunk az ország sorsáért felelősek. Ez a felelősség egyúttal ezt kell, hogy jelentse, hogy megmutassuk dolgozó népünknek félreért- hetelenül, kik a barátaink, kik az ellenségeink. Minden úijabb csapás a klerikális reakcióra, csapást jelent az imperialista háború uszítókra, ezzel meggyorsítjuk hazánkban á szocializmus építését, fölemelt ötéves tervünk végrehajtását. Teljesítse vállalását a pásztói Szabadság tszcs — A következő hozzászóló Kelemen István, a pásztói Szabadság termelőcsoport elnöke. — hangzott el a tszcs-k és gépállomások küldötteinek megyei tanácskozását vezető elnök hangja. Kelemen István a mikrofon elé lép és beszélni kezd: — Rákosi etvtársat tagságunk forró szeretete övezi körül. Tagjaink javarésze cseléd, nincstelen szegényparaszt volt a múlt rendszerben. Most felszabadult, boldog emberek, akiknek a szövetkezeti út napröl-napra jobb életet biztosít. Rákosi elvtárs mutatta meg ezt az utat, ezen az úton haladunk egyenesen, előre, hogy erősek legyünk, s olyan kulturáltak, mint a szovjet kolhozparasztok. Tagjaink ezért határozták el, hogy a legszebb ajándékkal, csoportunkat erősítő több, jobb munkával köszöntik Rákosi elvtársat 60. születésnapján. Március 9-ig 200 köbméter siiógödröt kiásunk, 64 férőhelyes istállóba vízvezetéket szerelünk be, 700 méteres gyalogjárdái építünk. Ugyancsak felépítjük a 750 férőhelyes baromfiólat. Krizsanik János. Juhász János tehenészek bevezetik a napi háromszori fejést. Mikita János, Vass Kálmán, Tan János a gyümölcsfák megtisztítását, permetezését vállalták. A kocsisok 300 mázsa trágya kihordozását végzik el. Rigó Jánosáé, Kis- pál Jánosné 25 melegágytakarót kötnek és 70 mázsa vetőburgonyát válogatnak ki. Markov Péter kertész 15 darab melegágy elkészítését, bevetését vállalta. A vállalás teljesítéséből minden tag kiveszi a részét, hogy megköszönje egyre jobbra forduló életét — fejezte be beszédjét Kelemen István. A megyei tanácskozás óta egy hónap telt el. A Szabadság tszcs tagjai serény munkát folytainak a vállalás valóraváltásáért. Igyekeznek a munkával, mert alig egy-két hét választja el őket március 9-től, amikor számadást kell tenniök: állták-e szavukat, vagy sem. Gyengén havazik, de a vasútállomás túlsó oldalán elterülő 12 holdas földtáblában gyors munka folyik. Markov Péter kertész és Kocsis József épp egy melegágy összeállításán dolgoznak. Elég rossz az időjárás, bakancsuk sáros. A már 7 kész melegágy elárulja, hogy szavukat lett követte. — Már elvetettük a salátát, március 9-ig mind a 30 darab melegágyat elkészítjük, sőt be is vetjük. Nem hazu- dok, ha azt mondom, hogy akkorára a palánták két-három levélben lesznek. — mondja Markov Péter kertész. — Baj van ám, mi elkészítjük a melegágyakat, ki is kelnek a magok, de ha nem lesz szalmalakaró, könnyen kárbavész eddigi munkánk. Az asszonyok még nem kötöttek egy takarót sem, — válaszolja vissza Kocsis József. Annak ellenére, hogy havazik, a Tepke-pusztára vezető utat bokáig érő sár borítja. A tanyára siető dolgozó paraszt sem bánná, ha már az elkészített járdán mehetne. A járdát nem látni sehol, mindenütt a feneketlen sár, víz uralkodik. A hatalmas magtárépületből mintha vízesés moraja hallatszana. Rigó Jánosné búzát triö- röz. Fiatalos ügyességgel öntözi a triörbe a gabonát. Munka közben mondja el, hogy 70 mázsa búza ki triörözését vállalta el március 9-ig. — Már az 56. mázsát triörözöm — mondja. — Nem ez volt az én vállalásom, hanem 25 melegágytakaró elkészítése. Mivel vezetőségünk még nem biztosította a takaróhoz szükséges kötélmennyiséget, így azzal lemaradunk. Szégyen lesz a csoportunkra az biztos. Kelemenék felelősek érte. A triörözés mellett már teljesítettük a vállalt 70 mázsa vetómagburgonya kiválogatását. De ha megjön a kötél, megkötöm a melegágytakarókat is. mert nekem van mit meghálálnom Rákosi élvtárs nak. A múltban lealázott cseléd voltam, Mélik András, vitéz Mikulai föld- birtokosnál. Most megbecsüli dolgozója vagyok az országnak. Jól élek, 4 malacot vettem, ma is lisztet árultam a piacon. Van miből! Gyurka fiam Salgótarjánban géplakatos iparitanuló. Ezt akarom megköszönni Rákosi elvtársnak. A hosszú tehénistáit óban lustán kérődzőnek a tehenek. Az istálló végében Krizsanik János és Juhász János tehenészek beszélgetnek. — Mafd visszahozzuk még mi a vándorzászlót — mondja Krizsanik János. Viola, Hattyú, a Manci, a Mar- csa és az Ibolya nevű tehenek hozzásegítenek a 3200 literes tejhozam eléréséhez. Igaz, a Hattyú nevű tehén megadta az évi 3500 litert is már. Bevezettük a érdemrendszerinti takarmányozást. a napi háromszori fejést. Úgy gondolom, nem fogunk lemaradni az országos versenyben. A tanya szélén félig kész baromból van, mellette a tetőzetet szolgáló cserép, az új ablakok is megvannak, míg a második baromfiéinak a négy fala van fétig felhúzva. Ettől távolabb ugyancsak egy hosszú istálló látható. Az egyik végében Sidi János és id. Lukács Árpád sertésgondozók burgonyát főznek a sertésnek. Épp etetés előtt állnak. Sidi János vödrökkel hordja a meleg moslékot az istálló előtt fekvő hosszú vályúba. Lukács Árpád elmondja, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára vállalták, hogy az éllé s idején minden darab anyakoca után 5 malacot elletnek. Vállalásuk eredményeként elérték a majdnem 6 darab malacozási átlagot. így a sertéstenyésztés terén 102 százalékra teljesítette a csoport az állattenyésztési tervét. — Most arra vigyázunk, hogy a meglévő 92 darab malac (17 anya- disznótól) megmaradjon. A jó etetéssel és felügyelettel harcolunk az elhul- lási százalék csökkentéséért. A' járási tanács épülete előtt van a Szabadság tszcs irodája. Kelemen István elnök, Mikita János, Markó Béta. Valus József a termelési tervet készítik közösen. Nem szívesen veszik, ha zavarják őket e munkában. Da ha már az ember az irodába Csöppent, nem engedik el szó nélkül. — Ami a vállalások teljesítését illeti, van amit végrehajtottunk, van amit nem. — mondja Kelemen elnök. — Hiába, ez a „rossz időjárás" keresztül húzta a számításunkat. De nem esünk ám kétségbe. Amit vállaltunk, valóra is váltjuk. ,.A kommunisták szavai és tettei között nincs különbség." — ügy biz a — helyesel a fiatal Mikita János. — Együttesen kiássuk a siiógödröt. Elkezdjük február 23-án és március 9-re befejezzük. Megy az könnyen, ugyanígy a gyümölcsfatisztí- iást is elvégezzük. Mi az a négyszáz darab gyümölcsfa. Megtisztítjuk azt három nap alatt. Kelemen elnök mosolyog e beszéden, mert egy kicsit Mikita János elbízta magát. Markó Béla arcán is mosoly jelent meg, mert ő tudja, hogy ennyi munkának az elvégzése nagy erőfeszítést követel. Aztán még hozzá sem kezdtek a vízvezeték építéséhez. Markó Béla meg is mondja: — Emberek, ne bízzuk el magunkat, mert a szarka is sokai akart még sem bírta a farka. — Ugyan Béla — felet vissza fölényesen Kelemen. Nézd csak a naptárt, tudjátok mennyi nap áll még rendelkezésünkre? — 15 nap! — Hajaj, van idő bőven — szólt bele Valus József elbizakodva. Ennyi idő alatt kész lesz még a gyalogjárda is. * A szabadságbelieknek nagyon jól keli dolgoznak, hogy behozzák a lemaradást, hogy ne maradjanak szégyenben a Rákosi elvtársnak tetjt' munkavállalás teljesítésével. Pártunk és Rákosi elvtárs, amit ígért dolgozó népünknek, azt mindig határidőre, de legtöbb esetben, határidő előtt teljesítette. Így kell dolgozni á csoporttagságnak is, hogy ténylegesen valóra váltsák Rákosi elvtársnak adott szavukat. Az elbizakedás nem az eredmények, hanem a lemaradások s mulasztások előhírnöke. A „pató páloskodás" nem erősít, hanem gyengíti a csoportot. Lantos László