Szabad Nógrád, 1952. február (8. évfolyam, 10-17. szám)
1952-02-02 / 10. szám
7 SZABAD 1952 február 2. PÁRTMUNKA TAPASZTALATAI * HÍREK A KÜLPOLITIKÁBÓL Fokozottabb figyelmet a pártiskolára való kiválasztás munkájában vagy igen idős, 65 éves volt. Az ilyenek beküldése azt jelenti. hogy gátolják az iskola elvi, politikai fejlődését, nem érhetjük el a kitűzött célt. A kiválasztás hibáin kívül szervezési hibák is megtörténnnek. Nem egyszer előfordult már, hogy utolsó este értesítik a pártiskolára javasolt elvtársat. Ezért ikét-három nap késéssel érkeznek. Ezáltal késtetiik az iskola indulását — és akkor is apró-cseprő dolgokra való hivatkozással, 1—2 nap halasztást kérnek az iskola vezetőségiből. A hibák onnan származnak — és ezt a Politikai Bizottság május 17-i határozata is megállapítja —, hogy felelőtlenül történik a Kiválasztás, pártbizottságaink sokszor az utolsó pillanatban keresik azokat, akiket pártiskolára akarnak küldeni. Döntő hiba azonban pártbizottságainknál, hogy nem kollektív munka a pártiskolára való kiválasztás. A salgótarjáni járási bizottságnál hárem elvtárs fog- la'kozott a jelöltek kiválasztásával, de úgv. hc|giy két elvtárs egvet-egyet, a káderes elvtárs pedig ennek sokszorosát javasolta. így aztán nem lehet csodálkozni, hogy ellenséges és egyéb elemek kerülnek be a pártiskolába. Vonják le a tapasztalatot pártbizottságaink az eddigi munkából és tartsák szem előtt a Központi Vezetőség május 22-i határozatát, amely kimondja: .,Afeg kell szüntetni a párt- isko'ára való felelőtlen rossz jelöléseket ... Minden vezetőnek, a párt- bizottságok minden, osztálya munkatársának elsőrendű kötelessége a káderek kiválasztása, megismerése, segítése. ellenőrzése és nevelése". Legyen a kiválasztás a pártbizottságok állandó és kollektív munkája, mert akkor megtalálják területükön azokat a jó, becsületes, rátermett kádereket, amelyek az iskola elvégzése után nagy segítséget nyújtanak a munkában. Ha a pártiskolára való kiválasztást megjavítjuk, sok jó kádert kapunk és ezzel elősegítjük ,pártszervezeteínk megerősítését, pártunk II. kongresz- szusa által kitűzött feladatok végrehajtását. Jakab Sándor a háromhónapos pártiskola vezetője A SZOVJET NÉP EREJE Hazánk a dicső Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása óta soha nem látott fejlődést ért el. Pártunk hatalmas, országot irányító tömqgh párttá nőtt. Ezzel együtt nőttek, fejlődtek a párt káderei is. Pártunk II. kongresszusa újabb feladatok elé állította dolgozó népünket. Meg kell valósítanunk felemelt ötéves tervünket, a mezőgazdaság szocialista átszervezését és helyt kell állnunk a béke megvédésében. Megnövekedett, új feladatok a.lnak pártunk előtt — mondotta Rákosi elvtárs —, nielyek megoldása csak úgy sikerül, ha megerősítjük pártszervezeteinket... Az előttünk álló nagy célok megkövetelik ezért, hogy figyelmünket újra pártszervezeteink megerősítésére, pártkádereink nevelésére és előléptetésére irányítsuk." A lezajlott veaetőségűjjáválasztáseal pártszervezeteink megerősödtök. A pártépítésnek a pártszervezetek megerősítésének egyik legfontosabb láncszeme a káderek eszmei-politikai színvonalának emelése. a káderek tervszerű iskolázása. A kitűzött feladatok megvalósításához olyan káderekre van szükség, amelyek a egnehezebb helyzetben is kiállnak pártunk poitikája mellett, bátran felveszik a harcot a nehézségekkel. Áldozatkész, párthű káderekre van szükség, akiknek mindenkor és minden helyzetben első a párt, mindenkor és minden helyzetben a párt. a munkás- oszdály ügye a döntő, akik a saját érdekeiket "alá tudják ' rendelni a párt érdekének. Olyan káderekre vad szükség, akik követik és szeretik a pártot, Rákosi elvtársat. Gyűlölik a külső és belső ellenséget, szeretik a Szovjetuniót, Sztálin elvtársat és hazánk füg- getlenséigéért még az életüket is készek feláldozni. A pártszervezetek megerősítésében nagy szerepe van a pártiskolának. Igaz, hogy három, vagy egy hónap alatt’ nem lesznek teljesen új embereik, ■akiknek már nincs semilyen hibájuk, de az iskolán töltött idő a fejlődőképes, párthű káderek felett nem múlik el nyomtalanul és tovább tudnak járni azon az úton, amelyen a pártiskola elindította őket. amelynek az igaz kommunistává válás a célja. Éppen ezért, ahol a pártbizottságok jól felhasználják a pártiskola adta lehetőséget, ott minden iskola befejezésével új, friss» harcokban helytálló, elméletileg, politikailag képzett káderekkel növekszik és erősödik a párt vezetőségi kara. Az elmúlt háromhónapos iskola, igen jól bizonyltja ezt, mert sok pártbizottsági tag került ki az iskoláról, akik komoly erőt jelentenek pártunk számára. Pártbizottságaink azonban még nem mind — és a salgótarjáni járási bizottság legkevésbbé — érzi ennek jelentőségét. Nem látják, milyen jelentősége, szerepe van a pártisikol áknak a pártépítósben. ami a pártiskolára küldés hiányos munkájában mutatkozik meg. Megmutatkozik elsősorban abban, hogy hiányos a beküldés, nem használják ki a számukra biztosított keretet Az eddig tartott négyhetes iskolákon még nem voltak többen sohasem. mint a tervezett keret kétharmada. A háromhónapos iskola most fo'yó tanfolyamaira sem jött be a teljes létszám. Pártbizottságaink hiányos munkája döntően a kiválogatásban van. A tavalyi kéthónapos iskolára való kiválogatáshoz viszonyítva javulás van. de még mindig sok a kívánnivaló. A pártiskolára való kiválogatásnál tapasztalható az, amit a Politikai Bizottság május 17-i határozata is megál'a- pított, hogy a „pártiskolára való kiválasztást gyakran felelőtlenül végzik, oda nem va'ó, rosszul dolgozó, vagy rosszmultú. sőt ellenséges elemeket is küldenek iskolára." Még most is előfordult mind a háromhenapos, mind a négyhetes iskolára való kiválasztásnál, hogy partizánvadászt küldtek he. De olyan is bekerült a négyhetes iskolára, aki 22 hónapig volt nyugaton. Nem nézik meg pártbizottságaink, hogy a pártiskolára javasoltak meg- érdemlik-e a pártiskolára való küldést. Előfordult már olyan eset is, hogy olyat küldtek be, aki még az alap- szervezet titkárát sem ismerte. Bekül- denek olyanokat is — és nem is kis számbain — akik pártmunikát nem végeztek, funkcióban nem vol'.aik. Mindez odavezet, hogy a pártiskolán való részvételt „áldozatvállalásnak” tekintik rendszerint az ilyenek rombolják az iskola fegyelmét és megnehezítik az iskolavezétőségek munkáját. Gyakori eset az is. hogy a pártiskolára való küldésnél figyelmen kívül hagyják az előképzettséget, nem nézik meg, hogy a jelölt fejlődőképes-e, vaigy van-e kedve pártiskolára menni. Megtörtént, hogy olyat küldtek iskolára, aki írni olvaisni nem tud, Január 9-én tették közzé Moszkvában a Szovjetunió központi statisztikai hivatala jelentését a Szovjetunió 1951. évi állami tervének teljesítéséről. A jelentés beszámol arról, hogy a Szovjetunió ipara 1951-es tervét 103.1 százalékra teljesítette és 16 százalékkal termelt többet, mint 1950-ben. A Szovjetunió gépgyártása 1951- ben mintegy 500 rendkívül fontos újtípusú és márkájú gépeket és szerkezeteket gyártott. Ezek közül különösen kiemelkednek a kommunizmus építkezései, a hatalmas vízierőművek munkálatainak meggyorsítására készített betonkeverők, 25 tonnás tehergépkocsik, magasfeszültségű kapcsolók és az önműködő betengyárak. A széniparban már 1950-ben befejezték a ré- selési, fejtési, szállítási folyamatok és a földalatti közlekedés gépesítését. A vaskohászatban az összacéltermelés 87 százalékát önműködő’ hőszabályozóval ellátott Martin-kemencébe öntik. Hatalmas fejlődésről számol be a jelentés a mezőgazdaság területéről is. A gabonanövények össztermelése 1212 millió mázsát tett ki és a többi terményféleségekbői is túlhaladták az Az Egyesült Államok egyik legnagyobb napilapja, a „New York Times" nemrégiben igen érdekes beismerést tett. A más országok felé irányuló amerikai propagandát három fajtára osztotta fel: feketére, fehérre és szürkére. „A fekete propaganda — írta a ,New York Times’ —, eltitkoljál, vagy meghamisítja a propaganda forrását, rendeltetése hamis hlreszte'ések terjesztése, botrányok megszervezése és lerobbantása és más olyan tevékenység, amelynek célja zűrzavart és bizalmatlanságot kelteni.” Az újság a „fehér” propaganda körébe sorolja „Amerika h.angjáf’-niafc tevékenységét, valamint a külügyminisztérium és más kormányhivatalok béyegzőjével ellátott kiadványok terjesztését. Másszóval a „New York Times” tanúsága szerint a „fehér” propaganda csak abban különbözik a feketétől, hogy az egyiken rajta van egy állami intézmény pecsétje, a másikon pedig nincs. A „szürke” propaganda az újság szerint „A íehér és a fekete propaganda határán áll”. így hát a „New York Times” lényegileg beismeri, hogy az Egyesült A’lamok exportra szánt propagandája fekete, tehát hazug és rágalmazó, célja az, hogy fokozza a fe- szü'tséget a nemzetközi helyzetben és az imperialisták által elkészített agresiz- szív háborút védelmi jellegűnek, a demokratikus országok békepolstikáját agresszívnak tüntesse fel. z elsősorban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló hazug amerikai propaganda széleskörűen1 felhasználja a különböző időpontokban, Amerikába menekült bűnözőket és hazaárulókat. Ezen a téren vezetőszerepet játszik a Szabad Európa Newyárki Nemzeti Bizottsága, amely még 1944-ben alakult Jon Foster Dullesnak, fivérének, Allan Dullesnak, Clay tábornoknak, Donovan tábornoknak, Eisenhower tábornoknak és az Egyesült Államok számos más közéleti személyiségének vezetésével. Ez a Nemzeti Bizottság, amely kb. 300, az európai népi demokratikus országokból kikerült „menekültet” egyesít, s amelyet az amerikai monopoltőkések bőkezűen pénzelnek, széleskörű propagan1950. évi termésátlagot. Egy év alatt a szovjet mezőgazdaság 137.000 traktort, 53.000 tehergépkocsit, valamint 2 millió talajmegművelő eszközt, s egyéb mezőgazdasági gépet kapott. A kolhozok egész gabonatermésének több mint 60 százalékát kombájnokkal takarították be, a szovhozokban csaknem teljes egészében gépesítették a fő mezőgazdasági munkákat. Hatalmas emelkedést mutat a kolhozok és szovj hozek állatállománya. A Szovjetunió jószágállománya 1951-ben csaknem 14 millió jószággal növekedett. 1951-ben újabb sikereket ért el a szovjet nép a kultúra minden területén. A Szovjetunióban az elmúlt évben a tanulók száma 57 millió volt. A hétosztályos középiskolák száma egy év a'atit majdnem 5000-rel eme kedett. Az ország több mint 350.000 állami és társadalmi könyvtárában több mint 700 millió példány áll a dolgozók rendelkezésére. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1951-ben az előző évihez viszonyítva összehasonlító árakban 12 százalékkal növekedett, amely a szovjet nép egyre emelkedő jólétének, gazdagodásának bizonyítéka. daíevékenységet fejtett ki az Egyesült Államok agresszív külpolitikájának támogatására. A Bizottság 1950-ben és 1951-ben „keresztes hadjárat a szabadság védelmében” címmel két propagandakampányt szervezett, szovjetette- nes jelszavakkal, mozgósította az ösz- szes „.menekülteket” a népi demokratikus országokban tervezett „erkölcsi-politikai:” dlverzió keresztülvitelére, számos kü öníélle bizottságot alakított az Egyesült Államok területén, — az oroszt, bolgárt, magyart, románt, csehszlovákot, stb. — mint a keleteurópai népi demokratikus államok ellen irányuló bomlasztó tevékenység állandóan működő központjait. Az amerikaiak ezeket a bizottságokat széleskörűen felhasználják rádióelőaidások (az „Amerika hangja” és a „Szabad Európa”) adásainak megszervezésére tagjaikat mint „szemtanúkat” idézgetik a szovjetellenes könyvelőben és bro surákbam, iigénybevesziik a Tito-kliklk támogatósára, s a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban működő, „elégedetlenség keltésére alkalmas és kész“ ügynökségének feltöltésére. A Szabad Európa Nemzeti Bizottság, hogy fenti tevékenységét kiterjessze, 1951 júliusában Franciaország területén úgynevezett nemzetközi emigrálna egyetemet létesített, ahová az első évfolyamba száz! „banditát és csirkefogót” szándékoznak felvenni Az Egyesült Államok fekete propaganda ja elválaszthatatlan résize az „X-terv”-nek, amely az amerikai reakció terve a világ hafiadó erői ellen folytatott földalatti harcra, előirányoz kémkedést, szabotázst, fegyverhasználatot és „szükség esetén tekintélyes kommunisták meggyikolását”. A „New York Times” 1951 január 6-i számálban többek között azt közölte, hogy 1950 december 13-án az Egyesült Aifiamofc külügyminisztériuma összes dipomácia: misszióinak titkos körlevelet küldött, kiegészítésképpen a „kommunizmus” ellen folyó propagandakampány hosszú időre szóló amerikai tervéhez. A körlevélben hangsúlyozták, hogy az amerikai propagandát nemcsak a sajtón és a rádión keresztül fogják terjeszteni, SÖTÉT PROPAGANDA (pül ai új Handlová — a bányászok városa Handlová a szlovákiai szénbányák egyik központja. Hand'ová azok közé a városok közé tartozik, amelyek az utóbbi években hatalmas fejlődésnek indultak. A régi, öreg Hand o-vá mellett, amely a kapitalisták által épített csúnya, p’szkos épületekből á 1, — épül az új Handlová, amely Szlovákia boldog életének jeliképe. A párt és a kormány gondoskodnak arró , hogy elsősorban az ötéves terv élvonalában harcoló bányászok rendelkezzenek a legjobb munka- és é'etfelté- telekkel. Éppen ezért Handlován szüntelenül építik az új házakat. Az utolsó években a jól do gozó bányászoknak 449 lakást adtak lát Hand'ován. Ezek gyönyörű, fürdőszobás, kétszobás é® az úgynevezett ólmunkás-kolóniában: háromszobás modern lakások. A Mun- kaerőtaríalékok Hivatalának iskolájával szemben új lakások és munkásszá lók épülitek. Valamennyi új lakásban parkett, fürdőszoba, központi fűtés lesz és a háromszobás lakásokban me'egvíz- szolgáliíatás. A nőtlen bányászok hármasával fognak lakni gyönyörű szobákban. Azonkívül a közös szórakozás céljára nagy terem áll majd rendelkezésükre és ugyancsak nagy konyhák gondoskodnak majd arról, hogy e'e- gen-dő mennyiségű és jóm'nőségű ételt kapjanak. Az egyik ilyen munkásszá! ó- ban 360, a másikban pedig 189 fiatal nőtlen bányász nyer elhelyezést. A nit- rai építési kcmb'rtátok célszerűen felosztották az építkezéseket és vállalták, hogy 1952 március 15-ig 198 lakást adnak át a bányászoknak. Azonban Handlová építése ezzel sem ér véget. Az ötéves terv végéig minden évben 450 új lakást építenek. Handlová főterén 1500 személy étkeztetésére alkalmas konyhát építenek és a jövőben sár kerül majd hatalmas kultúrház és egyéb létesítmények építésére, amelyek megjavít ják a handlovai bányászok életét. Tizenhét hónap alatt több mint 7öß ezer embert vesztettek a koreai intervenciósok A Novoje Vremja legutóbbi száma közli az 1951. évi koreai hadműveletek elemzését. A cikk írója, A. Plesa- kov megvilágítja Ridgway nyári tá rriadásának tervét. Ridgwayt nyári támadása irányának megválasztásában (Vonszan térségében) az a cél vezette, hogy ott nagy wolfram- aluminium-, és nikkelérc-bányák, valamint gazdag aranylelőhelyek vannak. A támadás hanem „a hírszerzés olyan eszközeinek felhasizinálásával is, amelyek képesek nyugat hangját terjeszteni a vasfüggönyön túl”. Arra a kérdésre, hogy itt milyen esiz'közökre gondoltak, kimerítően válaszolt a „New York Times”, aimíilkor 1951 december 12-i számában teljes nyíltsággal kijelentette: „A terror az Egyesült Államok propaganda- fegyvere”. így hát tökéletesen világos, hogy az „1951. évi törvény a biztonság kölcsönös biztosításáról”, ame'yet aiz amerikai 'kongresszus október 10-én elfogadott, s amety 100 millió dollárt irányoz elő a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló kém- és diverziós tevékenység céljaira, közvetlen kapcsolatban áll a lélektani háború kérdéseit intéző igazgatóság tevékenységével. Azonban az amerikai kormány a harmadik világháború előkészítését és ki- robbantását célizó, úgynevezett „lélektani háborúra” költött kolosszális pénzösszegekkel nem érté el a kívánt eredményeket. Olykor még az Egyesült Államok reakciós sajtójának is be kell ismernie, hogy az amerikai imperia'is- ták hazug, rágalmaizó külföldi politikája kudarcot vallott. A „New York Times”, amely 1951 január 7-én felállította a különböző országokban az Egyesült Államok diplomáciai misszióinak munkatársai által folytatott „kommunistaellenes” kampány előzetes mérlegét, szomorúan állapította meg, hogy „e programm megvalósításának eredményed mindezideig siralmasak”. A „Walll Street Journal” című napilap határozottan visszautasítja azt a kísérletet, hogy a külföld« amerikai propaganda kudarcát a rossz szervezéssel magyarázzák. „A külpolitikáink reklámozására irányuló kampány kudarca nem a reklám megszervezésével, hanem a (reklámozott) áru jellegével kapcsolatos” — írta a lap. V alóban « fekete propaiganda szervezőinek somilyen ravaszkodása sem menti meg a háborús gyujtogató- kat a teljes csődtől. Elmúltak azok az idők, amikor ők még a vi’ágot befejezett tények elé állíthatták. A világ már nem olyan, mint volt Nem ugyanazok a népek, nem ugyanolyan a tömegek tudatossága és szervezettsége. Az öthatalmi békeegyezmény támogatására adott 596 mil'» aláírás ragyogó tanú- bizonysáig arra, hogy a népeknek elég erejük van az agresszorok megfékezésére. előkészületei a keszoni tárgyalások idején folytak. A támadó amerikai és liszinmanista csapatok létszáma, ekkor több mint 150.000 fő volt. A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek a beavatkozó csapatok támadását keményen visszaverték és az agresszorok nyári támadása teljes kudarcba fulladt. Szeptember 29-én Ridgway újabb vállalkozásba, az úgynevezett „őszi támadásba ’ kezdett. Fokozta a régóta rombadöntölt városok esztelen bombázását. A támadással a keleti és a középső' arcvonalon kívánta lekötni a koreai néphadsereg erőit, hogy az amerikai 8. hadsereg sikeres hadműveletet hajtson végre a nyugati arcvonalon. Az őszi támadásban résztvetf imperialista csapatok létszáma elérte a százezer főt. Heves harcok után a koreai néphadsereg harcosai és * kínai önkéntesek visszaverték ezt a támadást is és ellentámadásba kezdtek. Októberben az amerikai és Fszinma- nista csapatok Riegsemrrisültek a kö- reai néphadsereg és a kínai önkénte- sek kemény csapásai alatt. Az amerikai-angol agresszorok óriási veszte* ségeik következtében háromszor is kénytelenek voltak újjászervezni hadosztályaikat. A harc tizenhét hónapja alatt halottakban, sebesüFekben és foglyokban mintegy 779.000 embert és óriási mennyiségű hadianyagot veszítettek. Ennek a hatalmasarányú veszteségnek. valamint a nyári és őszi támadás teljes sikerte’enséorének következtében nagyon lehanyatlott az amerikai-angol csapatok katonáinak hard szelleme. Fokozta ezt ai keszoni fegyverszüneti tárgyalások elhúzódása és a beállott kemény koreai tél. Viszont a nehéz megpróbál tatásod tüze megacélozta a Koreát védő sereg minden katonáját és a néphadsereg hatalmas ütőképességű modern hadsereggé vált. Csapásai alatt nemcsak az amerikai-angol hadsereg egyszeri! katonái, hanem ai tisztek is egvre inkább felismerik ai koreai háború ki!á- tástalanságát. Ezért igyekeznek Japánban zsoldoshadsereget szervezni, ezért hangoztatja az amerikai sajtó, hogy a jenkiket Kóreában japánokkal cseréljék fel. 0 . 1 * a tőkés monopóliumok Jugoszláviában A Tito-fasiszták háborús előkészületeik fokozásával egyidőben mind gyorsabb ütemben kapitalizáljáli a a jugoszláv népgazdaságot. Egymásután alakulnak a különböző monopóliumait, amelyek eszközökben nem válogatva, erőszakkal kezükbe kaparintják az érdekkörükbe tartozó iparágak kisebb üzemeit, a nyersanyagforrásokat és profitjuk fokozása érdekében, a dolgozók még fokozottabb kizsákmányolásának megvalósítására kü'önbö- zö áregyezményeket kötnek. A jugoszláv cipőipar felett pl. ma már teljhatalmú egyeduralommal rendelkezik a borovoi cipőgyárat kezébe kaparintó tőkés csoport. Ez a pénzcsoport semmit nem törődve a lerongyolt, nyomorúságos viszonyok között élő jugoszláv munkások és parasztok szükségleteivel, a versenyben alulmaradt és kebelezett kisebb vállalatok raktáron lévő je'entős árukészletét befagyasztotta, hogy tarthassa a hatalmas profitot biztosító magas árakat. A legjelentősebb monopóliumok természetesen a gazdaság szempontjából döntő nehézipari termelési ágakban jöttek létre. Megszervezték a feketefémipar s az elektromos áramot termelő erőmüvek monopóliumát és az amerikai monopoltöke beáramlott a szinesfémiparba is. Jugoszlávia legértékesebb természeti kincsei elrablásának egyik formája, hogy az amerikai és jugoszláv nagytőkések u. n. ...vegyes társaságokat’’ alakítanak, amelyekben természetesen az amerikaiaké a vezetőszerep. Az amerikai nagytőke beáramlása elé semmi akadály sem .hárul. Az amerikaik a kezükbe kaparintották az egész jugo- sz'áv ipar legfontosabb pozícióit s az ellenőrzés jogát. AZ ORSZÁGOS BÉKETANACS „Mi van a nagyvilágban?'' című külpolitikai tfüzetsorozatának mos! megjelent legújabb (5.) száma Visinszkij- nek, a Szovjetunió külügyminiszterének az új háború ki robbantására készülő imperialista klikk teilen vívott harcát ismerteti. A kiadvány címe: „A Szovjetunió harca az Envesüit Nemzetek köizgvűésén a háborús gyújtogatok e len a világ békéjéért.*’ pArtephés Útmutatást nyújt a mindennapi párlrnunkábcui 11072317
