Szabad Nógrád, 1952. január (8. évfolyam, 1-9. szám)
1952-01-16 / 5. szám
r Mit kell tudni az új begyűjtési tönréiryerejfi rendeletről Készüljünk a tszcs-k és gépállomások megyei tanácskozására J M DP NÓGRÁDMEGYEI PART B I ZOTTSÁGÁNAK LAPJA Vili. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM. ARA 50 FILLER 1952. JANUAR 16. Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a gazdasági vezetők országos értekezletén A Magyar Dolgozók Párttá Központi Vezetősége által január 12-re- össze- hívott országos aktívaértekezleten a Kedves Elvtársakl Teljesen egyetértek azzal, amit Gerő elvtárs itt, az aktíva elé tárt, de egy-két kérdéshez kiegészítésképpen hozzá akarok szólni. Az egyik, a legtöbbet hangoztatott, a munka- fegyelem, melynek hiányát úgy tekintjük, mint egészséges fejlődésünk gyermekbetegségét. Az itt felszólalt vezető elvtársak egy része ezt a kérdést nem kezelte ázzál a komolysággal és keménységgel, amellyel kellett volna. Úgyszólván minden felszólaló elvtárs érintette a munkafegyelem kérdését, de szinte semmit sem hallottunk arról, hogyan harcoltak a munkafegyelem helyreállításáért. Rengeteg panaszt kaptam e tárgyban, de amikor konkrét eseteket kértem abból a célból, hogy felhasználjuk a munkafegyelem megszilárdítására, a lógósok elleni küzdelemben, a legtöbb elvtárs rögtön viszolyogni kezdett és magyaráz- gatta, hogy az az eset, amelyet éppen szóvátett, talán mégsem olyan súlyos, mint ahogyan a kezdetén látta. Ha csak tőlük függött volna, az a bizonyos felsőbírósági határozat — amelyet most helyeselnek s amely módot ad nekik arra, hogy végre a törvény erejével is fellépjenek a munkafegyelem megszegőivel szemben —, nem jött volna létre. Hozzátehetem, hogy ez az én megfigyelésem — sajnos — összeesik a munkások tapasztalataival. • Az elvtársak itt hallották az aj- kacsingervölgyi bányász elvtárs felszólalását, aki elpanaszolta, hogv a vezetőség nem harcol keményen a munkafegyelem megszilárdításáért. A 22. építési tröszttől felszólalt igazgató elvtárs szintén kénytelen volt megállapítani, hogy a munka- fegyelem kérdésében liberálisak a vezetők. Aki figyeli a Szabad Népnek a munkafegyelemről szóló, munkások által írt cikkeit, annak is meg kell állapítania, hogy ezek a munkáslevelezők szinte kivétel nélkül panaszkodnak a vezetők liberalizmusára. Előre meg lehet jósolni: ha ezen a téren nem történik változás, akkor hiába adjuk meg a lehetőséget a gazdasági életben a vezetőknek, hogy a törvény erejével is segítsenek helyreállítani a munkafegyelmet, ez nem fog megfelelő eredménnyel járni, mert az elvtársak félnek az erőteljes eszközök használatától. Mi százszor ismételjük, hogy e téren döntő annak a szellemnek kialakítása, amelyben szégyen és gyalázat naplopónak, csellengőnek lenni. De ugyanakkor hozzátesszük hogy vannak bizonyos ellenséges vagy egyéb elemek, amelyeknél a puszta agitáció, rábeszélés csak annyit használ, mint a szenteltvíz, s ezért velük szemben a törvény erejét is igénvbe kell venni. Ezért kérem a gazdasági vezetőket, hogy ezt a kérdést kezeljék keményebben. Ne legyen a jövőben folyton panasz arra, hogy gazdasági vezetőink, igazgatóink — megmondhatom: középkás&reink is — nem egyszer puhák, liberálisak, viszolyognak a keményebb eszközök használatától. Hiába adjuk akkor az elvtársak kezébe ezt a lehetőséget. E téren feltétlenül változtatni kell. Minden elvtársunk, minden üzemből jövő hír azt közli, hogy ennek a rendelkezésnek igen üdvös volt a hatása s hogy bár úgyszólván csak pár napja közismert, mégis már mutat kozik az eredménye. vitában felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs is. Felszólalásában ezeket mondotta: Ha az elvtársak most sem nyúlnak konzekvensen és kemény kézzel a fegyelmezés kérdéséhez, akkor megint úgy járunk vele, mint egy csomó egyéb rendszabállyal,' amelynek nem konzekvens, nem következetes kezelése miatt nem lett meg az eredménye. A munkafegyelem lazításához gyakran az is hozzájárul, hogy gazdasági vezető elvtársaink a kisebb ellenállás . vonalán mennek. Azt hiszik, hogy ezzel hozzájárulnak a termelés emeléséhez, holott végeredményben az ellenkezőt érik el. Egyetlen ilyen kérdést ragadok ki, a vasárnapi munkát a bányákban. Amikor ezt a kérdést közelebbről megnéztük, rájöttünk arra, hogy százával, sőt ezrével váfl olyan bányászunk, aki kidolgozza a hat napot egy héten, de hogyan? Egy napot hétköznap mindig igazolatlanul hiányzik, akkor pihen, helyette Vasárnap dolgozik, amikor dupla fizetést kap. Ezzel eléri, hogy — az olyan rendes munkással szemben, aki a hat munkanapot hétköznap-hiányzás nélkül kidolgozza —, egynapos hiányzása ellenére, 10—15 vagy 20 százalékkal többet keres. A rendes munkások — a báHasonló a kérdés a munkáshiánnyal. Itt van egy sor elvtárs, aki jelen volt, amikor mi Várpalotán, Perecesen vagy Tatabányán és egyebütt a helyszínen termelési értekezleteket tartottunk. Állandó volt a panasz, hogy kevés a munkás. Ugyanazon az értekezleten pedig, mindenütt kivétel nélkül, egymásután sorakoztatták fel azokat a tényeket, amelyekből kiderült, hogy az odaküldött, odatoborzott munkásokkal a kutya sem törődött, különösen a fiatal munkásokkal, vagy a nőmunkásokkal. Ez állandó kísérője volt az összes termelési megbeszéléseknek. Egyrészt panaszkodtak arról, hogy nincs elég munkás és ugyanakkor megállapították, hogy azokat a munkásokat, akiket a párt vagy az állam odaküldött, elhanyagolták, nem foglalkoztak velük, engedték, hogy az ellenség hatása alá kerüljenek és otthagyják a munkahelyet Különösen fontos ez a kérdés Az új munkásokkal kapcsolatos másik kérdés, amelyre Gerő elvtárs már kitért, de amelyről én szintén nyomatékkai szólni kívánok, a balesetelhárítás, a munkásvédelem, a biztonsági intézkedések, berendezések kérdése, valamint az ezzel kapcsolatos felvilágosító munka, plakátok, figyelmeztető felhívások stb. Elvtársaim, évente száz-kétszázezer új munkás kerül be iparunkba, ezt mindenki tudja. Ezek a munkások legtöbbször tapasztalatlanok, faluról jöttek, fiatalok. Ezeknek semmi- féle gyakorlatuk nincs a munkavédelem terén és éppen ezeknél keltene fokozottabban — sokkal inkább, mint a régi, tapasztalt, gyárba szokott munkásoknál — Sok szó esett a minőségről. Több elvtárs panasz tárgyává tette, hogy a tervteijesítésnél már szokássá vált, hogy a nagy, könnyen legyártható, vagy kevés megmunkálást igénylő darabokkal a gyár túlnyászok zöme — elkeseredetten látják, hogy az, aki hetente rendszeresen igazolatlanul mulaszt egy napot s ezzel megzavarja az egész csoport terme- . lését, a végén a vasárnapi műszakkal még 15—20 százalékkal többet keres, mint a rendes, fegyelmezett munkás. Annak dacára,' hogy vezető elvtársaink a bányában ezt jól tudják, eddig nem léptek fel ellene. Sőt újabban helyenként bizonyos hallgatag kooperáció alakult ki a műszaki vezetés és az ilyen, vasárnapi műszakra specializált munkások között azon az alapon, hogy a műszaki értelmiség is kétszerannvit keres vasárnap, mint hétköznap és ahelyett, hogy üldözték volna ezt a jelenséget, még bizonyos fokig maguk is résztvettek benne. Az eredmény az, hogy a rendes munkás is kezdett rászokni a vasárnapi műszakra és emiatt szenved a hétköznapi műszak, továbbá a vasárnapi karbantartás és vele az egész termelés is. Bár ezt minden vezető bányász elvtársunk tudja, a kérdést nem is nagyon feszegették. Ugyanakkor pedig szakadatlanul panaszkodtak általánosságban a munkafegyelemre és hogy a termelés nem megy úgy, ahogyan kell. Ezért minden téren keményebben kell fogni a fegyelmet: az elvtársaknak most erre megvan a lehetőségük. az új munkásoknál, a nőknél, a fiataloknál, az átképzősöknél. Hogy a nőkkel és az ifjakkal a mi gazdasági vezetőink nem bántak úgy, ahogyan kellett volna, azt eddig is tudtuk. Minden értekezleten újra felmerül ez a kérdés: az ifjakkal és nőkkel való bánásmód. Újabban már kezd ehhez hozzájárulni az átképzősökhöz való rossz viszony. Az elvtársak itt is két esetben hallották, amint a felszólalók ezt szó- vátették. Amikor a gyárakat járom, most már tipikus jelenség, hogy elémáll egy ifjú, vagy munkásnő és közli, hogy az állam öt nagy áldozattal valamire átképezte és utána takarítónőnek, vagy napszámosnak osztották be, vagy egyik gyárból a másikba küldték. Már a sajtóban is kezdenek az ilyen panaszok jelentkezni, ami azt mutatja, hogy gazdasági vezetőink e kérdést még nem fogják azzal a komolysággal, amelyet megérdemel. vigyázni minden néven nevezendő munkásvédelmi és egészségvédelmi intézkedés betartására. Ehelyett ez a kérdés meglehetősen háttérbe került. A szakszervezetek, amelyeknek egyik legnemesebb feladata éppen ez volna, szintén nem nagyon törődnek vele. Emiatt gyakoriak a súlyos balesetek. Nem egyszer egy-egy ilyen üzemi baleset jóidőre megnehezíti a fiatalok vagy az új munkaerők toborzását is. Felhasználom a mi gazdasági vezetőink ez aktíváját arra, hogy nyomatékosan felhívjam figyelmüket, itt is el vagyunk maradva és változtatnunk kell ezen a téren is: meg kel! javítanunk a balesetelhárítás, a munkavédelem minden ágát. teljesíti tervét, viszont a finomabb, jobb megmunkálást követelő, kisebb darabokkal elmarad. Globálisan megvan a tervteljesítés de amikor közelebbről megnézzük (Folytatás a 2. oldalon) A munkafegyelem kérdése Többet törődni az új munkásokkal Nagyobb gondot a minőségre Javítanunk kell a balesetelhárítás minden ágán A megyei le velezőértpkezle t távirata Rákosi eivtárshoz Drága Rákosi Elvtárs! Mi, nógrádmegyei levelezők, harcos üdvözletünket küldjük az első megyei levelezőértekezlet alkalmából. Ezen az értekezleten megvizsgáljuk levelezési munkánk eddigi eredményeit, hibáit és megszabjuk a feladatokat. Egyúttal megválasztjuk az országos levelezőkonfercncia küldötteit is, akik központi lapunk, a Szabad Nép megjelenésének tO. évfordulóján fognak összeülni. Mi, a szabad magyar sajtó nógrádmegyei levelezői, átérczziik azt • nagy felelősséget, amely ránk, munkás-paraszt levelezőkre hárul az ötéves terv maradéktalan megvalósításában, a béke megvédésében. ígérjük, hogy leveleinkkel továbbra is harcolunk a munkafegyelem, az állami fegyelem megszilárdításáért, állhatatosan küzdünk a hibák, a fogyatékosságok ellen, el)«rjesztjük • jó kezdeményezéseket, az élenjárná munkamódszereket és kíméletlenül leleplezzük az ellenség mesterkedéseit. Nógrádmegyei munkás-paraszt levelezők értekezletének részvevői. A meg vei levelezoértekexlet határozatai A magyar sajtó nógrádmegyei levelezői 1052 jan'.ár 13-án megtartott megyei értekezletükön megtárgyalták a levelező-mozgalom eredményeit, időszerű problémáit, feladatait. A levelezőértekezlet megállapította, hogy Nógrád megyében vannak ugyan eredmények a levelezőmozgalom terén, de ez a fejlődés nem haladt együtt szocialista építésünkkel. A Politikai Bizottság a munkás-paraszt levéezőmozgalomról szóló határozata szellemében a levelezőmozgalom továbbfejlesztése érdekében, s hogy az országos tevelezőkonferenciát a magunk részéről méltóképen előkészíthessük, a következő határozatokat hozzuk: Mi, nógrádmegyei munkás-paraszt levelezők személyes példa- mutatásunkkal, termelési tervünk és begyűjtési előirányzatunk teljesítésével harcolunk hazánk szocialista építéséért. Hogy az eseményeket, feladatokat és azok végrehajtását megérthessük és minden esetben az igazságnak megfelelően tájékoztathassuk a sajtót elhatározzuk, hogy mindannyian résztveszünk az oktatás valamilyen formájában, tovább, képezzük magunkat. Kérjük a pártszervezeteket, párt- bizottságokat, hogy vonjak be a levelezőket a szervezett politikai oktatásba. Politikai és szakműi nevetésünk érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a szerkesztőségek megismertessenek bennünket a szovjet sajtó levelezőinek és a népi demokratikus or. szagok levelezőmozgalmának eredményeivel, módszereivel. A szerkesztőségek adjanak ki tájékoztatókat, rendszeresen tartsanak ankétokat, levelező tanfolyamokat, emeljék a válaszlevelek színvonalát, törődjenek a levelezők közötti verseny szervezésével, továbbfejlesztésével. A szerkesztőségekhez írt leveleinkkel, bírálatunkkal elősegítjük a munkafegyelem megszilárdítását, a begyíijiési terv teljesítését, a nehézségek, és hibák feltárásával harcolunk az üzemek évi tervének teljesítéséért, a párt- és a kormányhatározatok maradéktalan végrehajtásáért. Vállaljuk, hogy február 2-ig az országos levelezőkonferencia napjáig személyesen egy-két levelezővel bővítjük a magyar sajtó megyei levelezőinek táborát, különösen szem előtt tartjuk az ifjúság, a nők. az egyéni dolgozó parasztok bevonását. © Kérjük a pártbizottságokat, párt- szervezeteinket, segítsék a leve. lezömozgalom továbbfejlesztését, segítsenek problémáink megoldásában, biztosítsák a bírálat szabadságát, lépjenek fel keményen a levelezők esetleges üldözése ellen. A megyei levelezői értekezlet elnökségébe a küldöttek a legjobb levelezőket választották. Olyanokat, mint Kicsiny Péter, a Szabad Nép, Pölhös Lajos, a Szabad Főid, és a Szabad Nógrád levelezői. A megnyitóbeszéd után került sor a beszámolóra. Nádasdi András, a megyei pártbizottság agit.-prop. titkára beszédét tartja. A nagybátonyi vállalat vezet a szénbányák versenyében A nógrádi szénbányászati tröszt vállalatai január 12-ig bezárólag etö- irányzott havi tervüket az alábbiak szerint teljesítették: A nagybátonyi vállalat 104.3, a mizserfai 101.9, a mátranováki 99.1, a zagyvái 98.8, a ménkesi 95.8, a rónai 94.4, a kisterenyeí 94.3, a tiribesi 85.5, a kányási 67.1 százalékot érlek el.
