Szabad Nógrád, 1951. október (7. évfolyam, 41-46. szám)

1951-10-23 / 45. szám

2 SZABAD NOGBAJD 1951 ottöbor 28. mogassák bátran az egyszemélyes veze. test, a vezető tekintélyét, az újításokat és minden olyan lépést, amely a terme­lés megjavítását célozza. Semmi kétség, hogy a kommunisták póldamutatása, a fegyelmezettsége az összbányászságot magával fogja ra­gadni. Annák a légkörnek a kialakításiban, amelyben ndnden dolgozó kötelessé­gének tartja a fegyelmezett, szer­vezett, tervszerű és pontos munkát ős elítélendőnek, megvetendőnek tartja a fegyelmezetlenséget, a ló­gást az igazolatlan elmaradást, — a kommunistáké a dönti szerep. Sürgősén meg kell javítani az új bányászokkal való foglalkozási átsegítjük őket a kezdet nehézségein, ha bátorítjuk őket, ugyanúgy megszeretik A bányászoknál éa liozzátehetem, az egész ipari munkásságnál külön kérdés gyanánt jelentkezik' az új munkásokkal és az ifjakkal való foglalkozás. Két hó­nappal ezelőtt több, mint 5000 új műn. kast küldtünk a bányákba Ezeknek je­lentékeny résíze fiatal. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új, fiatal munká­sok között legnagyobb • a fluktuáció. — Ezeket a munkásokat, akiknek zöme so­ha életében azelőtt bányában nem dol­gozott, nem egyszer már a toborzások, nál igyekeztek elijeszteni a bányászat­tól. Minden bányász ismeri azt a bi­zonytalan, szorongó érzést, amely az ilyen új munkást e'fogja, amikor éle­tében először a bánya mélyébe lemegy. Az ismeretlen viszonyok és a szokatlan körülmények megfélemlítik, elcsüggesz­tik az ilyen munkást Ea ha tetejébe még azt tapasztalja, hogy az elhelyezés, vagy az ellátás meg nem fe'elő, hogy kuli úri gúnyéit nem tudja kielégíteni, nincs szórakozási lehetősége senki sem foglalkozik vele, akkor ezeknek az új munkásoknak jelentékeny része meginog és előbb vagy utóbb otthagyja a bányát Az ;s gyakori, hogy a betanításnál nem foglalkoznak az új munkásokkal. Az is e'ófordul, hogy megijesztik, rosszinlu’a- luan kezelik ahelyett- hogy támogatnák és bátorítanák. Ezekért a hibákért gyakran a bá­nyaigazgatók is- felelősek, akik egy­részt siránkoznak- a munkáshiány miatt, másrészt pedig nem becsülik meg, nem támogatják, n'em nevelik az új munkásokéit, akiket rendelkezé­sükre bocsa jtimJc, Ezért nekünk, kommunistáisiak és hozzá- teletem, a Dolgozó Ifjúság Szövetségé­nek, a szakszervezeteknek, fokozottan ke!! fogla'kozni ezekkel az új munká­sokkal, akiknek túlnyomó többsége, ha a bányászmesterséget, ugyanolyan jő bányamunkások lesznek, mint a régi gárda tagjai. Számos felszólalás hangzott el, ame­lyek azt bizonyították, hogyha az új munkásokkal jól foglalkozunk, azok hamarosan lelkes, rendes, jóldolgozó és jóltermelő bányászokká válnak. Egyik-másik párt- és szakszervezeti funkcionáriusunk közlése ékes bizonyí­téka volt annak, hogy az új munkások kérdésével nem foglalkoznak komolyan, ezen túlmenően általában el vannak sza­kadva az emberektől, az élettől, a bá­nyásztömegektől és emiatt nem tudnak sem maguk jó, lendületes munkát vé­gezni, sem a bányászság jelentékeny ré­szét ilyen munkára serkenteni. Lépten-nyomon tapasztaljuk — és ez a tanácskozásokon ismételten meg­állapítást nyert — hogy az újonnan jött munkásokkal nem foglalkoznak eléggé, magukra hagyják őket. Az új munkások sokszor szabadidejükben lézengenek, kocsmáznak, nem egyszer az ellenség befolyása alá kerülnek és emiatt otthagyják munkahelyüket. Gyakran hal­lunk olyan panaszokat, hogy az új mun­kások lakóhelye elhanyagolt, élelmezé­sük nem kielégítő, vagy éppen rossz. Az ilyen csalódottan távozók rossz hírbe hozzák a bányamunkát és megnehezítik az új munkások toborzását. Azt hiszem, hogy ez mindannyiunk számára világos. Mindez azt mutatja, hogy pártszerveze­teink, a DISz, a szakszervezet és — hoz- zátehetem — a bányaigazgatóság rosszul dolgoznak és hogy ezen a téren sürgősen meg kell jaií. tani a munkát. A fegyelem csökkenésének okául a bányász elvtársak — különösen magán, beszélgetés közben — az élelmezési hely­zetet is meg szokták említeni és ezért erre kissé bővebben térek ki. Az öntudatos bányász jő, fegyelmezett munkával mutassa meg, hogy az átmeneti nehézségek nem tántorítják meg Ax elvtársak még emlékeznek arra, 1-ogy egy évvel ezelőtt a szárazság miatt rossz volt az árpatermés és szinte katasz. trofális volt ji kukoricatermés. Szóval ke­vesebb volt az a takarmány, amellyel nálunk általában az állatokat hizlalják, hímek következte ten a parasztság a múlt év Ntégén levágta vagy piacra dobta disznóállományának egyharmadát, só't még marhaállományának 15—20 százalé­kát is- Az élvtársak tudják, hogy egy év­vel ezelőtt 10—20 forintért lehetett egy választási malacot kapni. Ez tavaly ősszel nagy húshőséget okozott és ennek azután az idén megjött a böjtje. Hús- és zsír" hiány lépett fel. Mi gondoskodtunk róla, hogy a dolgozóknak és külön a. bányá­szoknak a minimális hús- és zsíradagot jegyre biztosítsuk, de azt nem tudtuk megakadályozni, hogy a szabadpiacon a hús és zsír ára a tavalyinak többszörö­sére ne emelkedjék. Az idén a termés jó volt. Az elvtársak a már említett terv jelentés számaiból lát. hatják, hogy a terménybeadás is az idén lényegesen jobb eredményeket adott, minit tavaly. A kukoricatermés idén ké’szerakkora, mint a tavalyi. Jó volt az árpatermés, kétszerannyi szálastakarmány termett. A napraforgóból, amely étolajat és napraforgópogácsát ad, 50 százalékkal nagyobb a termés. A cukorrépából is legalább 50 százalékkal több termett', mint a tavaly. Szóval kenyér, liszt és cukor szempontjából hasonlíthatatlanul jobban van biztosítva az idén a közellá­tás, mint egy esztendővel ezelőtt. Ugyan­csak sokkal több disznó áll hízásban, mint tavaly ilyenkor. Ez vonatkozik nem­csak a paraszti gazdaságokra, de az ál­lami gazdaságokra, állami hizlaldákra és a szövetkezetekre is. Ennélfogva minden előfeltétele meg van annak, hagy a hús- és zsír front on vissza­térjünk a normális viszonyokhoz% A hiba. egyelőre ott mutatkozik, hogy az idei hús* * * * és zsirhiánvfoa belekapcsolódott a spekuláció, a kulákság, a jómódú pa­rasztság jelentékeny része és azon az ala­pom, hogy „evés közben jön meg az ét­vágy”, meg hoey „a szokás természetté válik” most a jó aratás után is igyekszik fenntartani azokat a magas árakat, ame­lyek a tavalyi rossz termés következ­ményei. Természetesen mi gondoskodunk róla, hogy ezeknek a spekulánsoknak a terveit keresztülhúzzuk. He addig is, amíg a néhány hete letört kukoricából vagy kiütés alatt álló napra­forgó-pogácsából szalonna és marhahús lesz, még egy idő eltelik. — Mi a nyáron arra számítottunk, hogy a zsír helyzet és a húshelyzet no­vemberben, vagy decemberben már ko­molyan megjavul. Az idei jó termés miatt, valamint az időjárási viszonyok következtében a csépi és 3—l héttel el~ tolódott és emiatt megkésett a kukorica törése, ami viszont természetesen az éllathizlalások eltolódását eredményezte. Ez azonhaai nem változtat azon a tényen, hogy mi tervszerűen dolgozunk azon, hogy a tavalyi szárazság következtében előállott hás- és zsírhiány minél előbb megszűnjön. — Az elvtársak már tudják tapaszta­latból, hogy ha mi erőinket valamilyen feladatra összpontosítjuk, azt a feladatot meg is fogjuk oldani. Ez vonatkozik a zsír- és húshiányra is. Az elvtársak e kérdés megoldásának megvalósításához azzal járulhatnak hozzá, ha fegyelmezetten bevárják azt a nem hosszú időt, ami után ezt a kérdést is megoldjuk, — Néhány nappal ezelőtt Dorogon az egyik elvtárs azt mondta nekem, hogyha kétszerannyi zsírt és szalonnát kapnának, megdupláznák a termelést. Mindjárt arra gondoltam, hogy szaván kellene fogni az elvtársat. Tudvalevő, hogy az ellenség is a hús. és zsírhelyzetre való hivatkozással igyekszik a széntermelés csökkentésére. Az öntudatos bányász verje vissza az ellenségnek ezt a kísérletét és jo, fegyelmezed munkával mutassa meg, hogy az átmeneti nehézségek nem tántorítják meg, nem csüggeszdk el, nem befolyásolják munkajégy elmét és meggyőződését■ — Szándékosan beszéltem, kedves elv­társak, erről a kérdésről ilyen részlete­sen. A bányászok cs különösen a kom­munista bányászok így győződjenek meg róla, hogy milyen fontos számunkra a dolgozók e!lá ásávai való foglalkozás. Különösen jontos, hogy a bányász­ság érezze, hogy a népi demokrácia megbecsüli nehéz munkáját és ennek a megbecsülésnek nemcsak szavak, ban ad kifejezést, hanem gondosko­dik arról, hogy keresetében, ellátásá­ban, kulturális és életszínvonalának megjavításában az első helyen álljon a munkásság közölt. Meg kell értenünk elvtársaim, hogy a munkafegyelem megjavításában, a szén­termelés fokozásában a jó politikai mun­ka mellett ez a döntő tényező. A régi világban a bányász kényszer­munkásnak, rabnak érezte magát, akit a föld alá kényszerített az éhség és ott tar. tolt a csendőrszurony. Minden régi bá uyász emi ékszik azokra a régi időkre, amikor esküdözött, hogy a fiát nem engedi bányamunkára, közel sem engedi a bányához és ugyanakkor örült, ha gyermekét 12 éves korában Urasági mun­kára, vagy egyébre felvették a bányá­ban. Nem egyszer megvesztegette a fő­aknászt, vagy protekciót vett igénybe, hogy serdülő gyermeke egyáltalán bejut, hasson bányamunkára, mert a nyomor erre kényszeritette. A viszonyok ma természetesen egészen mások. A népi demokrácia. Pártunkkal az élen, gondoskodik róla, hogy a bá­nyászság minden téren érezze, hogy a világ az ellenkezőjére változott, hogy nehéz munkája mennyire meg­becsült cs hogy első helyen áll az ipari munkásság derékhadában. De ezért ne higyjük, bogy a hosszú év­tizedes kapitalista szenvedés emléke, amikor a bánya rabszolgaságot jelentett és amikor a munkás mindenáron szaba­dulni akart a bányától, a demokrácia né­hány éve alatt nyom nélkül eltűnt. En. ttok tulajdonítható az is, hogy a bányá­tok mind a mai napig . nem szívesen kül­dik a bányába gyermekeiket. Jó politikai felvilágosító munka és a bányászsás anyagi jólétének állandó javítása! _ Nekünk minden téren szem előtt daszer. Igaz. hogy jelenleg ez áll elő­térben, de a termelés álta’ános megjavu- lásálioz mindazoknak az intézkedéseknek megvalósítása szükséges, amelyekről itt azó esett és csak ezeknek az összessége fogja meghozni a gyökeres és gyors változást. Semmi kétség, hogy mi magunk is hibásak vagyunk abban, hogy a bá­nyászság anyagi kérdéseit még mindig nem fogtuk meg elég keményen és nem foglalkoztunk vele elég mélyrehatóan Mi magunk, a vezetők is hibásak vá­gyónk abban, hogy idejekorán nem fi­gyelünk fel azokra az okokra, amelyek a széntermelés fejlődését meglassították és nem fávolitoítuk el idejekorán a fej. ödós tátjából az akadályokat kell tartani ezt. Ezért többek között oda kell hatnunk, hogy a nehéz fizikai munkát nálunk is — mint a Szovjetunióban — a gépesí­tés levegye a bányász válláról. Gon­doskodunk róla, a bánya biztonsági viszonyai, egészségügyi viszonyai olyanokká váljanak, hogy megköny- nyilsék a bányász munkáját cs óvják egészségét. Az új lakások építésénél, a nyal altatásoknál, a bányászgyer­mekek iskoláztatásánál és az előlép­tetésnél mindenütt éreztessük, hogy ők vannak az első sorban. Gondosan munkáljuk ki azokat a mód­szereket, amelyekkel meg tudjuk javítani a bányászság közellátásit iparcikkekben és élelmezésben egyaránt. Egyszóval a jó politikai felvilágo­sító munka és a bányászság anyagi jó­létének állandó javítása együttesen hoz­zák meg azt az eredményt, aminek kö­vetkeztében megszűnnek a termelés ne­hézsége^ A jó műszaki szervezés fs minden egyéb itt megtárgyalt rendsza­bály szintén fontos, de nem kevésbbé fontos a bányamun­kások között végzendő jó politikai nmnka mellett a szakadatlan gon­doskodás anyagi helyzetükről. A fegyelem és a fegyelmezés, amiről annyit beszélünk, egymagában nem cSo­Most ezt a kérdést napirendre tűz­tük, minden oldalról foglalkozunk vele és gondoskodunk róla, hogy változás történjék). Ebben az igyekezetünkben mellettünk áll és szíwel-lélekkel segítségünkre van a magyar bányászság, amelynek túlnyo­mó többsége szereti ezt a bátorságot, ki­tartást, találékonyságot éa szorgamat követelő szép munkát és amelynek zöme a felszabadulás óta jóban-rosszban hűen kitartott a magyar kommunisták, a Ma­gyar Do'gozók Pártja mellett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára készülve újból fellobog a bányász áldozatkészség tüze Ez év szeptemberében a Bányász-nap­pal kapcsolatban a, bányászság tapasz­talat (a azt a megbecsülést és sze'rete- tet, amelyet nehéz munkája jutalmául az egész dolgozó nép vele szemben ta­núsít. Ugyanakkor az egész ország érte­sült róla. hogy több mint tizenkétezer olyan bd- nyászunk van, alci évek óta egyet­len, egy műszakot nem mulasztott és hűen, fegyelmezetten, szorgalmasan teljesítette azt « feladatot, amely a szocializmus építésében rá hárul Ezek a bányászok képezik a derékhadát a ezéncsaták hőseinek, azoknak, akik az 1945—46-os nehéz esztendőkben annyi íVdozatkészaéggei és példamutatással építették újra a romokból a magyar bányaipart és akikre mindig b:zron számíthatunk, amikor a Párt népünk és szocialista építésünk érdekében hozzájuk fbitiül. Most is, amikor a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 34. évfordulójának megünneplésére készülünk, újra fe"obog a bányász áldozatkészség tüze. Hozzám egymásután érkeztek a tatabányai IX-e? akna, a pécsi Ferenc akna. az ormos­pusztai bányászok és mások felajánlásai, amelyekben lelkes szavakkal Ígérték, hogy tervüket nemesük te'jcsítik, de túl is te'jesítik. Számunkra nem kétséges, hogy ha Váriunk erre a kérdésre megfeé-elö erőket mozgósít, szívósan és terv­szerűen gondoskodik róla, hogy el­háruljanak a széntermelés további fejlődése elöl az akadályok, úgy est ez erőfeszítéséi aa öntudatos, hazáját szerető bányászság segítsé­gével gyorsan siker fogja koro­názni. Biztosak vagyunk benne, hogy hívő sza­vunkra a bányászság egyemberként fog felelni és a termelés terén elért új ered­ményekkel, új győzelmekkel segít ben­nünket tovább jobb, szocialista jövőnk felé [Miért maradt el Újlak a terv teljesítésben? Újlak lejtősakna bányászai több mint 2300 tonna szén tervenfeltili teljesítésére tettek fogadalmat Rákosi elvtársnak. Az üzem dolgozóinak len­dületes munkáját bizonyítja hogy Kelemen György és csapata a vál­lalt 105 tonna helyett már 547 tonnát termelt, ügy látszik az üzem vezető­ségét a dolgozók munkaakarata, a 70 százalékos tervfeljesités még mindig nem ébresztette fel?!... Koreában iárl magyar nöküidöft beszámolja SaioótarjáÉan A Koreában járt magyar nőküldöttség egyik tagja, Zalka Margit elvtársnő Sal­gótarjánban a PártoktatíLS Házában nagyszámú dolgozónő előtt ismertette a hős koreai nép békeharcát, elmondotta személyes tapasztalatait, A gyűlést Ku- della elvtárs, a városi pártbizottság, tit­kára nyitotta meg, majd Zalka elvtársnő emelkedett szólásraj — Úgy szeretném elmondani amit lát­tám, tapasztaltam, hogy mindenkibe erőt és lendületet adjon. Hatalmas földrészen mentünk ke. resztül, 17-000 kilométert teltünk meg, ameddig odaértünk, Alikor megérkeztünk Korea határához, egy dombtetőn álltunk meg. Hálunk mö­gött a felszabadult, épülő Kína, előttünk egy koreai város. Ezt a várost majdnem félezer repülő 4 órán át bombázta és teljesen elpusztult, a romok sokszáz, ezer embert temettek el A folyó túlsó partján már várták a magyar nőküldöttséget olyan leírhatatlan lelkesedéssel és szeretettel, úgy ereztük, hogy hazaérkeztünk. Három hetet töltöttünk Koreában. Ez idő alatt ' mindinkább meggyőződtünk arról, hogy a koreai nép harca csak győ­zelemmel végződhet. A határtól Phön- janig 280 kilométert tettünk meg. Éjszakánként utaztunk s ilyenkor láttuk, hogyan bombázzák az apró j alvókat. Nincs Koreában család, aki ne gyászol­na. Egy koreai asszony elmondotta, hogy 3 gyermekét rabolták el. A 280 kilomé­teren kerecz'ül ezeket a szörnyűségeket láttuk és ökölbeszorult a kezünk, mert ugyanezt szánják a mi városainknak, fő­városunknak, Budapestnek is. — Hajnalban értünk Phönjanba. Min. den rom és rom. Egyetlen magas ház emelkedett ki a. romokból, a Kim ír Szén egyetem. A szenvedések és nélkülözések ellenére bárkivel betzéltünk, minden ko­reai biztos győzelmükben. És meg is tesznek ezért mindent. Megtekintettük Phönjanban egy ci­garettagyárat, amely 13-szor kapott robbanó- és gyujlóbombát. Ennek el­lenére 1931 második negyedévi ter­vét 119 százalékra teljesítette, A munkások a bombázások közepette is a helyükén maradnak. — Nemcsak az üzemek, hanem a föl­dek munkásai is keményen harcolnak a betolakodók ellen. A földek mindenütt bevannak vette, gondozottak. Beszélgettünk egy ko­reai paraszttal, aki megkétszerezte beadását, mert jó volt a termése és, azt mondotta: „minden becsületes ember segít bennünket, akkor én miért ne támogassam a hazámaP. Szeretnék még a koreai asszonyok hart cáról beszélni. A háború kitöréseJtor az asszonyok, tói 342.000 kérelem érkezeti, hogy beléphessenek a hadseregbe, ugyan­akkor több mint 311.000 asszony ment a gyárakba dolgozni. Az asszonyok a felbombázott utakat éj* szaka javítják meg, gyűjtést rendeznek a hadsereg részére, repülőket vásárolnak a frontnak. A koreai népnek erőt harcához az ä tudat ad, hogy nincsennek egyedül. Mellettük áll a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országok. De mellettük állnak a kapitalista országokban élő népek, fegyverrel a kézben mellettük áll a kínai nép, a kínai önkéntesek. Kínában is hosszabb időt töltöttünk el, ahol egy anya úgy mesélte el önkén, tes fia kitüntetésének történetét, mintha ott lett volna. Amikor Pekingben vol­tunk, 104 önkéntes jött haza. Hatalmas tömeg várta őket a pályaudvaron. A koreaiak és a kínaiak nagv szere-' tettel’gondolnak a magyarokra. Egy ko. reai édesanya azt mondotta, hogy ahány­szor egy magyart lát, nagy szeretet van a szívében és soha sem tudja elfelejteni, amit a magyar néptől kapott. Sok helyen megbíztak bennünket, hogy adjuk át Rákost elvtársnak üdvözletüket és szere- tetüket. Azt üzenik a magyar dolgozóknak, hogy harcoljanak még jobban a béke megvédéséért és gyűlöljék az ellen­séget. A koreai nép felmérhetetlen nehézségeket vállal hazája megvédé­séért és teszik ezt értünk is. Befejezésül Zalka elvtársnő megyei példákat hozott fel, hogyan harcolnak Nógrád megye élenjárói a békéért, ho­gyan támad az ellenség. A koreai nép üzenete arra kötelez mindenkit, hogy mindenki megkérdezze magától, megtett-e mindent a béke érdekében. Fokoznunk kell harcunkat, hogy el­mondhassuk a koreai népnek, mi is becsületesen vállaltuk azokat az ál­dozatokat, amelyet a békéért folyó harc megkövetel, de amik messze vannak azoktól a szen­vedésektől, amelyeken a koreai nép megy keresztül. AZ ÜZLETEMBEREK IMÁDKOZNAK • »Oh Istenem segíts uekünk, hogy lövedékeinkkel véres húscafatokra tép­jük katonáikat; segíts nekünk, hogy virágzó mezőiket a hazafiak holttestei­vel boi'ítsuk. Segíts nekünk, hogy hé kés lakóhelyeiket tuzorkánual nu.sx.it_ snk el; segíts nekünk, hogy ártatlan özvegyeik szívet olthaíatlan fájdalom mai zúzzak össze, segíts nekünk, hogy h-Víiéktalannú tegyük és a^-ra ké^zt-s- sük őket, hogy gyermekeikkel éhen, szomjan. rom y niM'klm f dé* né'kft 1 hotyangjanak az elpusztított földön../' Töhb mint ötven évvel ezelőtt a nagy amerikai író. Mark Twain jelle- mezte igy. e gyilkosán taká'é szavak, ka» az amerikai imperialisták erkö". cse-it. A gyilkosok és cmbergyüUilők imáját ma valóban eredeti értelmében kc’l vennünk. Igaz, a mai kongresszus tagjai a képviselők és a szenátorok szívesen öl tilt magukra a békeszoretet tógáját és a vezető um^rika» politikusok nyilatko- za^rnhrtn állandóan ott sz^ri'pel a ,,béke‘* szó is. Truman Hnnk emléke, zetcs levelében. amit Svernyifchez. n Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöké hez intézett, ugyancsak szerepelt ez a szó, de ettől az amerikai kormány po­litikád még nem vá*t békésebbé.. A szemünk előtt játszódik «e a fegv. ve^szipv'ti távval ások ameHka? mes torkedés*», Erfhető ez. ha figyelmesen n^Snv amerikai lapnak el­szólását. A Wall S tree ten fogcsikov gatvn szemlélik 3 fegyverszüneti «ár. gyalásokat és a Wall Street bértollno kai nyomban tollai kát fenik az Ameri­kát fenyegető ,,békehad járat“ miatt. „A legnagyobb veszedelem a koreai fegyverszünet esetleges megkötése után keletkezne“ _ — írja lánilley, a ,,News­week4* folyóirat szemle írója. Miért ag­gódik Morgan, Iiarriiunn és társai szó_ esőve? Amint a cikkből kiderül. ..a fegyverkezési ütem csökkenése“ és kö„ vétkezésképpen ;i hadimegrcndelések és a nyereség csökkenése miatt. Érthető ez az aggodalom, hiszen a VVall Street 19ó8-ben 22.4 milliárd dollár tiszta hasznot keresett a koreai háborún. Ez több, mint kétszer annyi, mint a n*á„ sortik világ/áború legjövedelmezöbD evének haszna. Igaz, Truman nem hagyja cserben » Hail Streutet. Legutóbb a kongresszus hoz intézett gazdasági beszámolójában megnyugtatta a pénzembereket: ..Füg­getlenül átlói. hcJyiv-álLe a béke Ko­reában. vagy sem. az USA .* áborús termelése fokozódni fog és fegyveres erei? tovább növekszik.“ A Wall Street urainak tehát emiatt nem kell különös sebben nyugtalankodniok. Vau azonban még egy probléma, ami miatt nyugtalankodnak. Attól félnek, hogy ha meg‘ör*énik a fegyverszüneti megegyezés csökken Amerikában a háborús hisztéria John Foster Dulles annakidején nvptan megmondotta, hogy az amerikai népet ..a mesterséges fe­szültség4* állapotában kell tartan:. A .Washington Fost44 is kiko*tyanto'ta. hogy az amerikai katonai vezetők bő­rében a háborús hisztéria rsökUooése ugyanolyan izgalmat kelt. mim a há­borús előkészületek ütemcueií esetleges meglassítfisa. Ezért öntenek az amerikai imperia. listák állandóan olajat a háborús hisz­téria tü ****•>

Next

/
Thumbnails
Contents