Szabad Nógrád, 1951. február (7. évfolyam, 5-9. szám)
1951-02-17 / 7. szám
4 SZABAD NÓGRAD 1951 február 17. A Szovjetunió négyhatalmi tanácskozást javasol a nemzetközi vitás kérdések megtárgyalására élesen felszínre hozta az imperialisták táborában mutatkozó ellentéteket. A német fegyverkezés kérdése, amelyben a szovjet javaslat szerint a négy külügyminiszter tanácskozásán dönteni kellene, vitathatatlanul az európai béke fenntartásának központi kérdése. Ha megnyugtató és kielégítő megoldást sikerül találni ebben a kérdésben, amelv egyformán nyugtalanítja Európa valamennv; népét, s amelynek kiéleződése közvetlenül fenyegeti a világ békéiét — akkor vitathatatlanul megenyhülne a nemzetközi feszültség és egyéb vitás kérdések rendezése, kedvező _légkör teremtődnék. E kérdés sikeres és békés rendezése jelentősen megjavítaná a nagyhatalmak egymás - közötti viszonyát is. A SZOVJET NÉP JELÖLTJEI Február második felében lesznek a Szovjetunió Szövetséges Köztársaságai Legfelső Tanácsának választásai. Az Orosz Szövetségi Köztársaságban és más köztársaságokban február 18- ra, a többiekben pedig február 25-re tűzték ki a választásokat. A december közepén elkezdett választási kampány már az első napokban tőmegjellegűvé vált. A választók tömeggyűléseken választották meg a körzeti és a területi választási bizottságok tagjait. Január 10-én pedig megkezdődtek a választási gyűlések, ahol a dolgozók a köztársasági legfelső' tanácsok küldöttjelöltjeit választották meg. Sokmillió választó vett részt ezeken a választási gyűléseken, akik igen nagy érdeklődéssel és komoly figyelemmel vitatták meg a kül■ — ■ . .1 ................- 1 . Ml ■ A igörög gyermekek nélkülöznek és szenvednek A népeknek azonban más fogalmaik vannak a békeakaratról, mint az amerikai imperialistáknak. A népmilliók világszerte a nemzetközi kérdések tényleges békés rendezését követelik. A békeszeretó' népek e legyőzhetetlen akaratának jegyében ül ösz- sze: február 21-én Berlinben a Béke Világtanács, amelynek napúendjén a béke biztosításának legfontosabb kérdései — a német és a japán kérdés — szerepeinek. A békeszerelő emberiség vezérkarának, a Béke Világtanácsának berlini . tanácskozásai felé fokozott érdeklődéssel és reménykedéssel fordulnak a világ népei. dőlt jelöltek személyét. A dolgozó nép a legtehetségesebbeket, a legméltóbbakat választotta be a legfelső tanácsok küldöttjelöltjei közé. Az összes szövetségi köztársaságok népei első küldöttjelöltjükként a kommunizmus lánglelkű vezérét, a szovjet nép és az egész haladó emberiség tanítómesterét, a béke fáradhatatlan harcosát, Sztálint jelölték köztársasá-. gaik legfelső tanácsába. A szövetségi köztársaságok dolgozói egyhangúlag jelölték küldöttjükké a nagy Sztálin leghűbb fegyvertársai, a Bolsevik Párt és a szovjet kormány vezetőit: Molotovot, Malenkovot, Beriját, Voro- silovot, Mikojánt, Bulganyint, Kaga- novicsot, Andrejevet, Hruscsovot. Ko- I szigint, Svernyiket, Szuszlovot, Pono- I marenkót, Skirjatovot. A világpolitikai események előterében a Szovjetuniónak az a jegyzéke áll. amelyet a hél eleién nyújtottak át Moszkvában a három imperialista nagyhatalom képviselőinek s amelyben a Szovjetunió kormánya újból leszögezi álláspontját a négv nagyhatalom konferenciájának fontosságáról. A jegyzék hangsúlyozza hogv amennyiben a három nyugati hatalom ugyanolyan őszintén kívánja a vitás kérdések békés rendezését és ugyanúgy törekszik a nemzetközi feszültség okainak megszüntetésére, mint a Szovjetunió — úgy a halogatásra semmi alap nincs. Á iegvzék rámutat a halogatás okaira is. „Olyan helyzet alakult ki — állapítja meg a szovjet jegyzék — hogy a külügyminiszterek tanácskozását ezzel, vagy azzal a kérdéssel kapcsolatosan egyre halogatják és ugyanakkor nemcsak hogy nem folyik Németország demilitarizálása. hanem ellenkezőleg, intézkedéseket tesznek a reguláris német hadsereg és a nyugatnémetországi hadiipar újjáépítésére. Sok más lépést is tesznek az iti háború erőltetett ütemii előkészítése érdekében. Ha ez a helyzet továbbra is így marad, akkor a külügyminiszterek tanácsa szemmelláthatóan befelezett tények elé kerül■ A szovjet kormány már kijelentette, hogy ellenzi a befejezett tényeknek ezt a politikáiét.” A nvucatj sajtó jelentékeny része igen behatóan foglalkozik a Szovjetunió javaslatával, amelv a külügyminiszteri tanácskozás egybehívásával lehetőséget teremtene a nemzetközi feszültség feloldására és a nagyhatalmak közötti együttműködés biztosítás. isára. Ez a lépés a mai faszült világhelyzetben döntő jelentőségű. Az a halogató taktika, amit a nyugati hatalmak a Szovjetunió békekezdemén^ezésével kapcsolatban folytatnak, arra vall, hogy ezek a hatalmak nem akarják megragadni ezt a döntő lehetőséget a vitás nemzetközi kérdések rendezésére. Semmi : sem magyarázhatja meg a szovjet kormánv jegyzékének világosan kifejtett álláspontja után, hogy miért van szükségük a nyugati kormányoknak arra. hogv a jegyzéket hetekig tanulmányozzák és esetleg újabb kérdésekkel forduljanak a Szovjetunióhoz — mint ezt az angol kormánv egyik hivatalos szóvivője a minap kijelentette. A szovjet jegyzék sajtóvisszhangéból azt a benyomást merítheti a megfigyelő. hogv a nyugati hatalmak között bizonyos ellentétek vannak a külügyminiszteri tanácskozás jelentőségének megítélésében. Az amerikai álláspont változatlanul a legmerevebb és a legelutasítóbb. Washington nvütan tör ,a nemzetközi helyzet végső ki élesítése felé és ugyanolyan ellenséges' magatartást tanúsít az európai kérdések rendezésével kapcsolatban, amilyet legutóbb a kínai javaslatok elgáncsolásá- nál is tanúsított. Ez a magatartás a közvélemény nyomására, már a kínai kérdéssel kapcsolatban is elég A gyerekek élete a mai Görögországban tele van kimondhatatlan keserűséggel és borzalmas nélkülözéssel. Az országban az árvák száma 400 ezerre tehető, akikkel az athéni fasiszta kormány egyáltalán nem törődik és éhezésre vannak ítélve. Makronizosz szigetén és a többi görög szigeteken a koncentrációs halál- táborokban haladó gondolkodású emberek ezreivel, férfiakkal és nőkkel együtt szenved sokszáz görög gyermek is akiknek minden bűnük az, hogy szüleik demokratikus nézeteket vallanak és bátran harcolnak a monarchofasiszta zsarnokság ellen, íme egy levél, amelyet a Makroni- zoszon bezárt kiskorúak írtak és amelyet az athéni „Mahi" újság hozott nyilvánosságra. — „Elszakítottak bennünket szüléinktől — írják a kisA fasiszta kényurak hóhérmunkájának arányairól tanúskodnak a következő esetek: Szeptemberben hadbírósági ítéletek alapján börtönbe vetettek, vagy konkorúak — és miután valamennyiünk ellen hazug vádakat emeltek, rendkívüli katonai bíróság elé állítottak bennünket. Azokat, akiket nem lőttek agyon, kazamatából-kazamatába, börtönből-börlönbe, laktanyákból-íak- tanyákba küldik tovább ..." Végül a fiatal rabok Makronizoszbn kerültek és itt át kell szenvedniük ennek az új Dachaunak összes borzalmait. „A katonai börtön őrei gunr- botokkal és pisztolyokkal felfegyverkezve fogadtak bennünket, — folytatják levelüket. — Mihelyt kiléptünk a csónakból, vadul verni kezdtek bennünket, eltörték kezünket, lábunkat. Azokat, akik nem voltak hajlandók aláírni a nyilatkozatot, hogy megtagadjuk eddigi nézeteinket, órákon át verték, mindaddig, amig el nem vesztették eszméletüket, azután a tengerbe hajították őket..." centrációs táborba zártak több mint 1500 hazafias érzésű vasutast, akik meghiúsították hadi célokra szolgáló nyersanyagok (színesfémek) és élelmiszerek kiszállítását Jugoszláviából az imperialista országokba. Szerbia falvaiban egyetlen napon, augusztus 26-án, a hadbíróságok 118 paraszt „szabotázs" ügyével foglalkoztak, annak alapján, hogy megtagadták az erejüket messze meghaladó, teljes kifosztásukkal egyértelmű ga- bonabeszolgállatást. Közülük 68-aí 15—20 évig' terjedő fegyházra ítéltek. Ugyanazon a napon Szerbiában 342 parasztot küldtek kényszermunkára és 249-et pénzbüntetésekkel sújtottak. A parasztok, akik már nem bírták elviselni az erejüket meghaladó gabonabeszolgáltalásl és adókat, elszántan seembeszálllak ezzel a rablással. Megtagadták a hatósági képviselők intézkedéseinek teljesítését, kikergették a falvakból a karhatalommal élelmiszert rekviráló „különleges meghatalmazottakat". A belgrádi urak a banjalukai 179. rendőrezredet, a nisi rendőrzászlóaljat és a szarajevói lövészhadosztályt küldték Montenegróba, hogy „intézzék " el a parasztokat. A montenegrói parasztok százait lőtték agyon, többezer parasztot pedig koncentrációs táborba és kényszermunkára küldtek. Ugyanez a 179. rendőrezred Ran- kovics hóhérparancsára vérfürdőt rendezett Cazin város (Bosznia) é6 a környező falvak lakossága körében. Utóbbiak kijelentették, hogy nem hajlandók részt venni utak és katonai objektumok építésében. Amikor pedig a rendőrség erőszakkal akarta a népet munkára hajtani, a város hazafiai felkelést szerveztek; csatlakoztak hozzájuk a környező falvak parasztjai is. Ekkor Rankovics janicsárjai betörtek Cazinba, az utcákon lőtték agyon az embereket és néhány napon át tömeges hajtóvadászatot rendeztek az emberek ellen. Minden vizsgálat és bírói eljárás nélkül börtönbe és koncentrációs táborba vetettek több mint 500 város' lakost és körülbelül 300 parasztot. ÜZLETEK AZ EMBEREK VÉRÉRE Alig ért véget a háború, Morganék máris hozzáláttak az újabb háborús kalandok előkészítéséhez és a fegyverkezési hajszához. Azt a háborús hisztériát, amelynek most az USA-ban tanúi vagyunk, nagyrészt Morganék megfizetett sajtója tenyésztette ki. A Morgan-csoport bábjai a leglontosabb állásokat töltik be az VSA jelenlegi kormányában. íme csak néhány példa: Dean Acheson külügyminiszter 1921-től kezdve jó ideig működött a legnagyobb pénzmágnások és köztük természetesen a Morgan-csoport ügyeit intéző ,,Covington, Darling and Rubley" ügyvédcégnél. Politikai karrierjét 1933-ban, mint William H. Woo- din pénzügyminiszternek, Morganék egyik hírhedt kreatúrájának helyettese kezdte meg. Közvetlen kapcsolatban áll Morganékkal Steyart Symington, a háborút előkészítő „Nemzeti Biztonsági Hivatal" vezetője. Egyik ügyvédjük. John Foster Dulles, Truman „külpolitikai tanácsadója" és még hosszú sorát lehetne felsorolni a neveknek, amelyeknek viselői Morganék szolgálatában vannak. A Morganék által mesterségesen felszított hadikonjunktúra természetesen óriási üzlet Morganék és vállalataik számára. Az „US Steel Corporation" bevételei 1950 második negyedévében már 69.8 millió dollárra emelkedtek az ugyanilyen időszakra esett 1949-es haszonhoz képest. „General Electric" tiszta jövedelme — miután ez a vállalat jelentős kormánymegrendelésekhez jutott az atombombagyártással kapcsolatban — 26.7 millió dollárral 36.8 millióra nőtt ugyanebben az időben. Az „atomipari tanácsadó testületet" kezükben tartják Morganék és érthető, hogy ennek tagjai minden tőlük telhető erővel igyekszenek megakadályozni az ENSZ-ben az atombomba gyártásának betiltását. Morganék rabló törekvéseivel közvetlen kapcsolatban áll az amerikai imperializmus barbár koreai betörése is. A Morganléle „First Nationál City Bank" már 1945- ben megkaparintotta a délkoreai ásványkincsek kiaknázására monopóliummal rendelkező „New Corean Company t". De ez Morga- néknak nem volt elég. Kcbelbaráljukkái, John Dullessel együtt gyújtogatták a háború tüzet, hogy az északkoreai ásványkincsekre is rátehessék a kezüket. Morganéknak a Kínai Népköztársaság és a Vietnám elleni ■fegyveres agresszióban éppen úgy, mint a iülöp- szigeti, burmai és ma- láji lakosság szabadságharcának leverésére irányuló véres kísérletekben benne van a kezük. A tőke mágnásai, Morganék és társai jobbnak látják, ha az új háború tüzének fel- szítása közben meghúzódnak a háttérben és az elnökeiket, minisztereiket és a Mac- Arthur-iéle hóhér-tábornokokat tolják előtérbe. A világ népei azonban már ismerik az emberiség legádázabb ellenségeinek, a veszett háborús gyújtó- gutáknak igazi arcát. A jugoszláv nép faarcot Tito ellen Hiányosságok a talajművelési szerződéskötésben A TAVASZI TALAJMUNKAKRA szóló szerződések lekötése, a gépállomások üzemi pártszervezeteinek, vezetőinek feladata. Jó felvilágosító munkával a talajmunka szerződéskötését 100 százalékig biztosítsák. Ha megnézzük, hogy ezen feladatoknak mennyiben tettek eleget pártszervezeteink, azt látjuk, hogy komoly hiányosságok vannak. A Politikai Bizottság határozata óta javulás, állott be a népnevelő munkában, helyesen kötötték össze, a szakmai agitáciőt a béke védelmével és a termelőcsoportok eredményeinek ismertetésével. Eredményesén vitte az agitáciőt ezen a téren Hokkeszter Erzsébet, a karancs- keszi gépállomás DiSZ-titkára és Galamb Szaniszló. Jó módszerrel dolgozik a pásztói gépállomás: Csecsén gaz cl a gyűlést hívott össze, ahová a DlSZ-szervezet énekszámmal ment ki. A titkár elvtárs ismertette az őszi munka eredményeit és hiányosságait, majd rámutatott a gépállomás által elkövetett hibákra, c# ugyanakkor a dolgozó parasztság hibáira is. Ezen a gazdagyülésen felszólaló dolgozó parasztok is elmondották, hogy sa]át hibájukból kifolyólag nem tudta a gépállomás felszántani a földjüket. A ku- fákoknak ezért a szántásért 200 forintot fizettek, amit a gépállomás jobb minőségben 140 forintért végzett volna el. A GÉPÁLLOMÁSOK VEZETŐSÉGEI nem látják, hogy a szerződés- kötés harci feladat a gépállomások dolgozói számára. Nem tanultak a régi hibákból, amikor a szerződéskötés nem volt biztosítva, és tervük teljesítése is lehetetlen volt. A gépállomás vezetői, mezőgazdászai csak a pártszervezet feladatának tekintik e munka vitelét. Erre legjobb példa az érsekvadkerti gépállomás, ahol az üzemi pártszervezet titkára, Baranyi elvtárs Patakon gazdagyülést hívott össze, de sok munkája miatt nem tudott kimenni. Megbízta a mezőgazdászt, hogy tartsa meg a gazdagyűlést, aki nem ment ki és maga helyett sem küldött ki senkit. Varga elvtárs úgy gondolta, ha Baranyi elvtárs megszervezte a gyűlést, akkor tartsa is meg. A párttagságból hiányzik a kommunista példamutatás, ami főleg Pásztón mutatkozik meg. Amikor a gépállomás dolgozói, párttagok és pártonkívüliek, örömmel mentek ki Csecsére szerződést kötni, tszcs-t szervezni, Ottmár elvtárs nem ment ki. Egyéni érdekek vezetik. Azért, hogy keresete biztosított legyen semmit sem tesz. Legtöbb gépállomásunk pártszervezete olyan dolgozókat küldött agitálni, akik lelkiismeretlen munkát végeztek és nem tudatosítják kellőképpen a dolgozó parasztsággal a talajművelési szerződéskötés előnyét. Ez előfordult a berceli gépállomáson is. Az egyik traktorista nő úgy „agitált”, hogy bemenve a házhoz, mindent kérdezett, csak pont azt nem, amiért odament. A GÉPÁLLOMÁSOK PARTSZERVEZETEINEK feladata, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljék s a szerződéskötés érdekében mozgósítsák a gépállomások békebizottságát, a DISZ szervezetét. Lássák el a népnevelőket agitációs érvekkel. A jó munkában kitűnt dolgozókat népszerűsítsék, villámokon, faliújságon keresztül és dicsérjék meg őket a gépállomások értekezletein. A pártszervezet hasson oda, hogy a jó agitációs módszereket minél több dolgozó átvegye és ezzel indítsa harcba a dolgozókat a szerződéskötés sikeréért. Szűcs Zsuzsanna, AMG megyei politikai munkatárs. Lesújtunk a rémhír terjesztő ellenségre z Elnöki Tanács törvényerejű rendeletc a Munka Törvénykönyvéről újabb bizonyíték arra, hogy a Párt és kormányunk a dolgozók érdekeit képviseli, ázok érdekeinek szem előtt tartásával hozza határozatait. A Munka Törvénykönyvének rendeletéiben ránknézve is legjelentősebb az üzemi kollektív szerződés rendszerének bevezetése. Lehetősége van minden dolgozónak, hogy javaslataival, észrevételeivel hozzájáruljon jogai és kötelezettségei kialakításához. A dolgozók a vállalatvezetőkkel együtt határozhatják meg a munkafegyelem biztosítása, a munkaverseny, Sztahá- nov-mozgalom kiszélesítése, szakképzettségük emelése érdekében szükséges intézkedéseket. Igen kedvező ránk. bányászokra különösen a Munka Törvésykönyvének az a része, ahol kimondja, hogy a munkaidő napi 8 óra, de az egészségre ártalmas munkakörökben ennél eövidebb munkaidő is megállapítható. Azért kedvező ez ránknézve, mert sok olyan hely van a mi bányánkban is, ahol térdig vízben járunk. Ez persze nem jelenti mindjárt azt, hogy mi kevesebb ideig dolgozzunk, de látjuk ebből, hogy a demokráciában a legfőbb érték az ember, és Pártunk, kormányunk valóban vigyáz is egészségünkre. Van a Munka Törvénykönyvnek egy része, amit igen sietett felhasználni az ellenség. Nagy hangon hirdette azt, hogy ..lám, már csak 12 nap szabadságot kaptok, egész évben meg dolgozhattok, mint a kutyák". Minden áron igyekezett az ellenség fellázítani a dolgozókat a Munka Törvény- könyve rendeletéi ellen. Azt már kihagyta az ellenség lazító beszédéből, hogy ez csak az alapszabadság. Hogy pótszabadságot biztosít azok részére, akik egy évnél hosszabb időt töltöttek a vállalatnál. Kihagyta azt is, hogy mi, bányászok csakúgy megkapjuk szabadságunkat, mint eddig, mert részünkre is biztosít pótszabadságot a Munka Törvénykönyve. Mi, öntudatos bányászok tudjuk, mit kell ilyenkor tenni. Könyörtelenül le kell sújtani az ellenségre, hogy eszükbe ne jusson máskor munkánk elé akadályt gördíteni. VODA iOZSEF élmunkás vájár. Jázsej-lejtőt Elmegyek a dolgozó parasztokhoz talajművelési szerződést kötni 11 ánt földműves ember kerültem a tolmácsi gépállomásra 1948-bah. Munkámat Pártunk irányításával végeztem, mindig szem előtt tartottam Pártunk és a minisztertanács határozatait. Igyekeztem jó munkát kifejteni a szerződéskötés területén is. Meggyőztem a dolgozó parasztságot a gépi munka előnyéről, elmondtam, mennyivel jobb a gépi munka, mint a kis, gyönge állatokkal való kínlódás. Munkám eredménye az tett, hogy még az olyan dolgozó paraszt is szerződést kötött, akinek jó fogata volt. Mikor láttam azt, hogy még kevés a szerzö- déstkötők száma, munkám után a határba mentem, beszélgettem az emberekkel a gépi munka előnyéről. Elmentem oda, ahol kaszáltak, kapáltak, csépeltek, vasárnap a faluban tartózkodtam, hogy szorosabb kapcsolatot építsek ki a dolgozó parasztság és a gépállomás között. A talajmunkát is ágy végeztem, ahogy azt Pártunk és a minisztertanács határozata előírta. Nem vártam másra. Ha a gépem elromlott, magam javítottam ki, hogy kiesésem ne legyen. Ha láttam, hogy egyik községben már fogyóban van a munkám, altkor a segédvezetőin szántott, én pedig mentem más községbe munkát szervezni, szerződést kötni. Munkánkat úgy szerveztük meg, hogy már hajnalban megkezdtük a szerződéses helyen. A gépeket lekezeltük, kezelés után az egyik műszak elindult munkájára, a másik'meg pihenésre. Este mindig kijelöltem a (fis parcellákat, hogy éjszaka a munka folyamatosan, megszakítás nélkül menjen. Ha ráértem, akkor az öreg gépekből csavarokat szedtem ki, hogy csavarhiányomat pótoljam. Ezzel elértem, hogy ez nem került pénzbe, segítettem nemzetgazdaságunk további fejlődését. Mimikámnak meg lett az eredménye. 1949-ben 157 százalékra teljesítenem normámat és így tettem Nógrád megye trakloros-élmunkása. 1950-ben is így igyekeztem dolgozni és normámat 157 százalékra teljesítettem. A jó munkámért, a szerződéskötésben elért eredményeimért 1949-ben az élmunkás jelvényt és 800 forint, 1950-ben pedig 1124 forint prémiumot kaptam. DRUHOLÖVSZKI ANDRÁS traktorvezető. Tolmács. A BALASSAGYARMATI városi tanács dolgozói a kongresszus tiszteletére felajánlották, hogy az irattárat felülvizsgálják, a papíranyagot, amely még használható irodai célokra, bevon ják és ezzel mintegy félévi papírszükségietet takarítanak meg. Továbbá vállalták, hogy szombaton szén- és faanyagot takarítanak meg oly módon, hogv a hét 5 napjára eső tüzelőanyagot egész heti fűtésre állítják be. Elhatározásukat máris eredmény kísérte. A szocialista kereskedelem jő fejlődését, az elvtársi segítség kialakulását mutatja, hogy a salgótarjáni Ecetipart Vállalat a megyei Fűszerkereskedelmi Vállalatnak minden támogatást megadott a növekvő forgalom lebonyolításához. Egy 60 és négy 250 hl-es hordó összeállításában, valamint szaktanácsok, kai segítene munkájában. A MEGYE ÉPÍTKEZÉSEIN dolgozó építőmunkások január hónapban 7 újítási javaslatot nyújtottak t>e. melvet elfogadtak. Az újítások évi gazdasági eredménye 22 ezer forint. Az újítóknak 1200 forintot osztottak ki.
