Szabad Nógrád, 1951. január (7. évfolyam, 1-4. szám)

1951-01-13 / 2. szám

4 SZABAD NOGRAD 1951 január Ti. Mit ad a kétéves állattenyésztési terv megyénknek? AGRESSZOROK ÖSSZEESKÜVÉSE A minisztertanácsnak az állattenyész­tésről és takarmánytermelésről szóló nagyjelentőségű határozata megyénk (dolgozó népe előtt világosan föltárta íís megszabta azokat a feladatokat, amelyeknek maradéktalan végrehaj­tása saját népünk jobblétét és fejlődő iparunk nyersanyaggal való ellátásál biztosítja. A szocializmust csakis terv­szerű munkával lehet építeni. Ezért vált szükségessé, hogy az állatte­nyésztésben is keressük a tervnélküli gazdálkodás helyett a tervszerű gaz­dálkodást. i A minisztertanács állattenyésztésiről & takarmány-termelés fejlesztéséről szóló határozata alapján a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályának állat­tenyésztési csoportja a múlt hónap ék­jén megyénkre vonatkozólag is meg­kapta a tervfeladatokat és most azon dolgoznak, hogy egy-egy községre eső tervet legkésőbb feb- rnár 15-ig minden községi tanács­hoz eljuttassák. Az 1Í>5*1—52- évre szóló (kétéves ál- ■Satlenyésztési terv eredményes beindí­tása és annak megvalósítása érdeké­ben, a Párt, a megyei tanács, az ál­lami gazdaságok és megyénk összes állattenyésztési szakelőadói közös ér­tekezleten tárgyalták meg az előliünk álló feladatokat és a terv 'kivitelezésé­nek kérdéseit. De örömmel fogadta megyénk dolgozó népe is a kétéves ál. lattenyésiztési terv célkitűzéseit, mert ez elsősorban a dolgozó nép élet- színvonalának emelését, népgazdasá­gunk enösödését jelenti A minisztertanácsi határozat hatal­mas segítséget ad a feladatok teljesí­téséhez és reálisan megmutatja azt a célt, amelyet a kétéves állattenyész­tési terv' során megyénknek ei kell érnie. A kétéves állattenyésztési terv telje, «'lésével megyénk szarvasul arhaállománva 8700. sertésállománya 9000, juh­állománya 12.000. baromfiállo­mánya tyúkféléknél 58.000. liba- állománya 13.400, kacsaállománya 5800, pulykaállománya 300 darab­bal lesz magasabb az eddiginél. E számadatok elérése azonban meg­követeli, hogy állattenyésztésiünk mennyiségi fejlesztése mellett, terv- szerűséget vezessünk be a tenyésztő munkába. A tervszerűség annál is inkább fontos, mert enélkül ezeket a számadatokat nem tudnánk elérni. Nagyon fontos, hogy ne csak a meny- nyilséigi fejlesztését fokozzuk, mert az magában nem elegendő ahhoz, hogy biztosítani tudjuk dolgozó népünknek húsellátását, lejellátását, valamint fej­lődő iparunk nyersanyagfejlődésének szükségletét. Szükséges, hogy foko­zottabb gondot fordítsunk a minő­ségre is. Nagy feladat hárul állatállományunk egészséges fejlődése során a szakelő­adókra és az állatorvosokra. Emelni kell megyénk állattenyésztési dolgo­zóinak és állatorvosainak szakképzett­ségét, biztosítani kell az állatbetegsé­gek ellen a megfelelő gyógykezelési és gyógyszereket. A kitűzött tervet csakis nagyold* szakképzettséggel és a Szovjetunió ál­lattenyésztési tapasztalatainak fel­használásával lehet elérni. Állatállo­mányunk fejlesztése során emelkedik dolgozó népünk húsellátása, tej, zsír, gyapjútermelékenysége is. Tejtermelésünk kél év alatt 8,172.000 literrel emelkedik, gyap- jiítermelésünk 378 méiermázsával lesz több és ezzel a gyapiúterme- Ies.se! több nyersanyagot fogunk tudni biztosítani textiliparunk számára, és ezzel párhuzamosan emelkedni fog dolgozó népünk ruházati cikkeinek ellátása. Az áltatok termelékenysége (a tej, a bús, a zsír, a gyapjú, a tojás és a toSHermelés) hozamát csak akkor tud­juk biztosítani, ha kellőképpen bizto­sítjuk ezen állatok takarmány ellátását is. Éppen ezért fokozottabb gondol kell fordítanunk a szálastakarmányt termelő területeinkre. Növelni kell a szántóföldi takarmány termeléséi, biztosítani keli a másodnövények ter­mesztését, állatállományunk zöidlakar- mámnyai való ellátása érdekében a rétek és legelők hozamának emeléséi. A takarmánytermelés emelésével egyidejűleg fokozni kell a silók építését, mert ezen keresztül ér­hető el a nyáron fölöslegessé vált zöldtakarmánynak féltre való tárolása. A minisztertanács határozata a dol­gozók millióinak érdekére épüli, ezért végrehajtása megköveteli, hogy párt- szervezeteink, járási és helyi tanácsa­ink, valamint összes tömegszereveze- teink a legmesszebbmenő fölvilágosító munkát fejtsenek ki a terv megvaló­sítása érdekéiben. Szocialista szektora­ink vezetői és dolgozói tekintsék ha­zafias kötelességüknek a terv nép­szerűsítését és a pártszervezet vezeté­sével hassanak oda, hogy megyénk dolgozó parasztsága, ne csak megis­merje és helyeselje feleimelkedésének tervét, hanem odaadó munkával részt is vegyen annak végrehajtásából. — S. L. — h'irek a népi demokráciákból HATÁRIDŐ ELŐTT BEFEJEZTÉK A KÉTÉVES TERVET. A „Muhamftt Gycllesa” építtezéei vállalat »kodra! telepének dolgozói határidő előtt fe­jezték be kétéves tervüket. Ennek során 87 különböző építkezést fejez­tek be. Többek között két hét osztá­lyos iskolát, több üzemi konyhát és étkezdét, számos munkásklubot, kü­lönböző irodahelyiségeket, népi ol­vasóházakat építették. Ezenkívül kü­lönböző bánya- és ipartelepeket és több mint száz rmmkáscsalád részére egészséges lakóházakat építettek. SZÓFIA ELSŐ KERÜLETÉT SZTÁLINRÓL NEVEZTÉK EL. A szófiai városi tanács végrehajtó bi­zottsága ünnepi ülést tartott, amelyen elfogadták a főváros I. kerülete dől-' gozóinak javaslatát, hogy a kerületet 'korunk legnagyobb emberének, I. V- Sztálinnak nevéről nevezzék el. A FUTÓSZALAGOS ÉPÍTKEZÉS SIKEREI. A futószalagos építkezési módszer mind jobban terjed Cseh­szlovákiában. Egyre újabb és újabb sikerekről érkeznek jelentések. De­cember közepén újabb lakások épül­tek fúlószalagos módszerrel. Ezek a lakások 72 munkanap alatt készül­tek el. A BANYAIPAR ÚJABB SIKEREI A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZ­TÁRSASÁGBAN. A bányaiparban. a munkaversenyek az 1950. év negye­dik évnegyedében nagy eredmények­kel zárultak. Kriebitschben 131-7 százalékra. Rositzban 120 3 százalékra és Altert burgban 122 százalékra tel- jesíírtték a dolgozók az előirányzott tervet. 4 kiszabadított Szöulban ismét megindult az élet A néphadsereg és a kínai önkénte­sek általi felszabadított Szöulban is­mét megindult az élet. Szőui lakosai közül sokan (akik az intervenciósok elől a hegyekbe mene­kültek) visszatérnek a városba, hogy résztvegyenek az újjáépítés munkála­taiban, Az amerikai intervenciósok és I; színűi an ist a bűntársaik majdnem tel­jesen szétrombolták a várost. A leg­szebb épületeket felrobbantották és felégették. A műemlékeket — a par­kokat és a pagodát por;g égették. A Csonno- és a Csungu-utcán, a vá­ros munkásnegyedeiben szinte egyet­len ép ház sem maradt. A felszabadított Szöul újjáéled rom­jaiból. A népi bizottság megszervezte a lakosság számbavételét, ideiglenes lakóhelyeket létesít a hajléktalanok számára, intézkedéseket tesz, hogy élelmiszereket, fűtőanyagot, gyógyszert és építőanyagot szállítsanak Szöulba. A lakosok aktív segítséget nyújtanak a népi bizottságnak, lelkesen vesznek részt az újjáépítési munkákban. Szöul, ban helyreállítják a vízvezetéket és a villanyhálózatot, a város közlekedését és a közüzemeket. Achesont, az USA külügyminiszterét Truman azzal a szilárd, elhatározással küldte Brüsszelbe, ahol az Északa 'anti Szövetség tanácskozását tartották, hogy keresztülviszik az amerikaikra ked­vező határozatot, melyszer int: f,Azon fogunk dolgozni, hogy Németország haderejét bekapcsoljuk Európa védel­mének rendszerébe és én meg vagyok győződve, hogy ezt az eredményt el is fogjuk érni“ — mondotta a külügy­miniszter Európába, érkezésekor. Az imperialistáknak sikerűit csatlósaikat egy fedél alá kényszeríteni, és ahogy a tanácskozásról kiadott közlemény megalapítója, az Északatlanti szö­vetség tagjainak nézetei Németország­nak az európai védelembe -való be­kapcsolásáról egyeznek. Ennek a közleménynek bizonytalan fogalma­zása mögött határozott megállapodás rejtőzött: teljesen szabad kezet adtak a német militaristáknak Nyugat-Né- niefonszág újbóli felfegyverzésére. A nyugati országok brüsszeli össze­esküvésének érteimében az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország uralkodó körei hallgatólag hozzájárul­tak a néme: militaristáknak ehhez a maximális követeléséhez. Természete­sen nem arról van szó, hogy a bonni gyarmati kormányzat igazi politikai egyenjogúságot kap, hanem csak áriról, hogy teljesen rábízzák a német agresz- •szió feltámasztását mind gazdasági, mind katonai téren. A német reakció természetesen nem késlekedett kihasz­nálni ez" a bátorító jeladást, amelyet a brüsszeli összeesküvőt adtak és most még nagyobb erővei folytatja katonai előkészületeit Gazdasági téren a nyugat-német reak dós kormány úi ."intézkedéseket tett a haditermelés fokozásárja, nyersanyag- és éielmiszerkészletek létesítésére és a német polgári fogyasztás korlátozá­sára. Mint a „Manchester Guardian'1 angol újság nemrég jelentette, Ade­nauer gazdasági tanácsadói tervet dol­goztak ki, mely szerint Nyugat-Német- országban az acélgyártást évi 14.1 millió tonnára emelik. Az acéit aztán tankok, ágyúk, ©1b. gyártására fogják felhasználni. A hadrieunelést korlátozó összes in­tézkedéseket ténylegesen hatályon kí- i vül helyezték Nyugait-Némeíorezágba-n. Nemrég hivatalosan kijelentették, hogy megszüntették a termelés újbóli meg­kezdésére vonatkozó tálaimat az első kategóriába tartozó hadiipari vállala­toknál, vagyis azoknál a vállalatoknál is, amelyek közvetlenül hadianyagot gyártanak. A német demokratikus sajtó közölte az újjáépített nyugat­német hadiipari üzentek jegyzékét. A listában 51 üzem neve szerepel, de magától értetődik, ez csak egy része az újból üzembebelyezett hadiipar: vállalatoknak. A német „szaikemberek’’ a főbizto­sok jóváhagyásával hozzáláttak a Krupp ágyúgyártó konszern újjáépí­téséhez. A bonni „parlament“ gazda­ságpolitikai bizotisága elhatározta, hogy erre a célra M millió márkát folyósít. A bonni hatóságok Nyugat-Németor­szágban tipikus hadigazdálkodást te­rem enek. Egész tevékenységük vezér­elve a régi hitleri jelszó: „Vaj helyett ágyút.“ Adenauer ellenőrzés alá he­lyezi a békeipar 30 nyersanyagfajtájá- nak felhasználását. A nyersanyag most a hadiipar íejksítéséhez szükséges. Adenauer egyidejűleg elhatározta, hogy élelmiszerkészleteket gyűjt. A határo­zat szerint kezdetnek 1 milliárd márka értékű készleteket teremtenek. Mindezeket az intézkedéseket bete­tézi a bonni kancellárnak adott rend­kívüli felhatalmazás, hogy a nyugat­német gazdaságot a hadigazdálkodás síkjára állíthatja át. A bonni „parla­ment” december 19-én törvényt foga­dott el „az egyes gazdasági ágakban garanciális és á'meneti intézkedések“ keresztül vitelérők E törvény alapján Adenauer és gazdasági minisztere, Erhard, rendelkezéseket adhatnak ki készletek beszerzésére, feldolgozására és felhalmozására, nyersanyagok be­szerzésére és szállítására. A bonni militaristák fő figyelmüket egy nagy, agresszív hadsereg megte­remtésére fordítják, hiszen elsősorban ezt várják tőlük gazdáik, az amerikai monopolisták. A napokban kezdte meg munkáját az. úgynevézett „német é6 szövetséges haditechnikai bizottság“. Az amerkai, angol és francia tábornokokkal egy asztalnál ült Heitziniger, a német vezérkar hadműveleti osztályának egy­kori főnöke és Speidl tábornok, Rom­mel tábornagy vezérkarának volt fő­nöke, akinek csapatai Észak-Aíri'kában a szövetségesek hadseregei ellen har­coltak. Egy és ugyanaz a feladat ált előttük: összekalapálni a nyugat-német zsoldos hadsereget, hogy megindíthas­sák a háborút a demokratikus népek el­len. Adoif Heitzinger és Hans Speidl kész tervvel -jöttek a tanácskozásra: Nyugat-Németországban úgynevezett „harci csoportokat” akarnak alakítani, élükön ezred,esi rangban lévő német tisztekkel. A kiképzés folyamán minden két „harci osoporínak“ szabályos had­osztályba keil majd egyesülnie. Kijelölték már ezeknek a hadosztályok­nak a jövendő parancsnokait is: Man- teulfel tábornokot, Scherpenburg tá­bornokot, von Schwehrin tábornokot, Röbmen tábornokot és még többeket. Egyszóval': nem nehéz megérteni, hogy it a hírhedt „Wehrrnacbf-nak, a reguláris hitleri hadseregnek a feltá­masztásáról van szó. P IGNATOV: EGY PARTIZÁN FELJEGYZÉSEI Az alábbiakban közöljük a regény­nek azt a részét, amely az Iqnatov- fivérek hősi halálának történetét Írja le. Némán útnak indultunk. ff a az ember előre látná a jövőt! Ha azon az átkozott éjszakán tudtam volna, hogy utoljára látom fiaimat!... Akkor apai szeretetem jogán megparancsolom, hogy maradjanak helyükön és magam mentem volna helyettük a halálba. Evek teltek el; de jó', emlékszem még a bor­zalmas éjszaka minden percére. Szereltem volna elfelejteni — de szívem mégsem felejtheti el let', genyij kedves mosolyát, fíenya kezének gyengéd érintését. Hideg szél fújt. Kimentünk az erdőből. Elöl a felderítök haladtak levgenyijjel az élen, oldalt az előőrsök, hátút a géppisztolyos utóvéd. . Előttünk nyílt mező. Ezen húzódik végig a magas topolyákkal szegélyezett töltés, rajta túl az országút. Messze mögöttünk emelkedtek a hegyek. Hirtelen fehér fény gyulladt ki Georgije-Afip- szkaja és Szerverszkaja felett. Zöld, majd vörös ragyogás váltotta fel. A színek váltakozásában törvényszerűséget vettünk észre. De meglejthel- tük-e, milyen hírt továbbítanak a fasiszták fény- távírójukon? Ha értettük volna ezt a nyelvet, Zse- nya és Genya életben marad... Tizenöt percig dolgozott a táviró. Újra sötét és csendes lett a környék. De Jevgenyij nyugtalankodott — Sietnünk kell. nagyon kell sietnünk... A feideríiők előre mentek, elnyelte őket a ^ sötétség. De a töltés felöl hamarosan békabrekegés hal­latsz ít. Jevgenyij jelentette, hogy szabad az út A töltés széléhez topáztunk. Felkapaszkodtunk a talpfákra és a túlsó oldalon leereszkedtünk. Köz­ben vigyáztunk, hogy ne hagyjunk nyomot a ho­mokon. A fedező csoport és az örök kijelöli helyükr. vonultak. Aknászaink megkezdték u munkát. Egy óra alatt e. keltett készülnünk minden­nel ... * Emlékszem, hogyan ásott finn késekkel göd­röket az úton Genya és Janukevics. Genya a fölös­leges földet a sapkájában hordta félre. ■ Emlékszem, hogyan adogatta Genya az akna­dobozokat Janukevicsnek. Viktor Ivanovics óvato­san a földbe helyezte azokat. Genya pedig gondo­san álcázta a gödröket. Vállára vetette karabélyát és vidáman teljesí­tette Janukevics utasításait. A vasüti töltés mellett Jevgenyij és Kiricsenko dolgozott. Genya is oda indult, de egy percre meg­állt mellettem. — Nem fázol, papa? Vigyázz, nehogy meg­hűlj. Már kiásták a gödröt és belehelyeztek két tankelhárító gránátot, amikor Genya odafutott. Melléjük rakta az övét is. — Hadd emlegessenek meg engem is a frit- zek a túlvilágon! — mondta mosolyogva. A talpfa alá, a gránátok mellé még robbanó­anyagot is raktak. Kirincsenko kihúzta a biztosí­tót és levette a burkolatot. Már csaknem végeztek a munkával. Még az utolsó biztositószeget kellett kihúzni. Ezt rend­szerint egy aknász szokta csinálni, amikor a töb­biek már visszahúzódtak. Kiricsenko és Jevgenyij most hát az úthoz sietett. Nyugodtan vártam, míg az úton elkészül a munka. Eddig minden terv szerint, rendben folyt le. flhatároziuk, hogy az országutat nem ak­1J názzuk alá. Olyan rossz állapotban volt, hogy a németek most úgysem használhatják. ,.Be­fejezzük a munkát a másik úton és hazamegyünk a hegyekbe" — gondoltam. Ekkor Georgije-Afipszkaja irányából, valami berregő hangot hallottunk, mely egyre erősödött. Talán repülőgép igyekszik éjszakai bombázásra? A zaj minden másodpercben t sztábban hallat­szott. Azután új hang vegyült bele. Vonat! Nehéz szerelvény futott felénk, teljes gőzzel. Az országúton pedig páncélosok közeledtek. Hát erről beszéltek az átkozott táviró színei! Habozás nélkül keilelt határoznunk. Nincs más hátra, mint a visszavonulás. De az aknába még nem húztuk ki a biztosítószeget, az út is szabadon ál!. A németek harapófogóba szoríthat­nak bennünket. .. Két fiam rohant el mellettem. Futás közben töltötték lm eg az utolsó aknákat és az országúira szaladtak. Elhelyezték az aknákat, azután a töltés­hez indultak. A mozdony már egészen a közelünkbe ért. Szelelőlyukaiból a láng csapott ki. Kerekei csat­togtak. A két- fiú a vonat felé roiiant. — Mit csinálnak? — kiáltott a fülembe Vet- lugin. — Ebben a sötétben úgysem tudják meg­találni a biztosítószeget. TV? a fiúk másra gondoltak. A kezükben szo­’ * rongatott gránátokat akarták elhajítani, hogy a detonáció felrobbantsa az aknákat. Megragadtam gránátomat és utánuk szalad­tam. Későt Egymásután robbant fél a kiét kézigránát, majd szörnyű, fülsiketítő dörejjel az akna. Forró lett a levegő. A légnyomás letépte az elöitem álló hatalmas jávorfa koronáját, engem pedig hátradobolt. Most, évek múltán is látom magam előtt, ho­gyan repültek a mozdony roncsai a levegőbe és hogyan temették el a németeket... Uj robbanás hangzott fel. Az országúton ak­nára futott egy páncélos. Ez a sors érte a máso­dikat is... A robbanások folytatódtak. Most a gépkocsi került sorra. Szétroncsott német holttestek hever­tek mindenütt. A vonat égett, egyre-másra robbantak az ak­nák, de nem volt erőm tovább várni! A vasút felé futottam. Vetlugin és Janukevics utánam. A töltésnél, a tűz fényében megláttuk a halótI Jevgenyijt. Barátai elvitték. De Genyát nem találtam sehol. Talán el... Talán sikerült elmenekülnie s most sebesülten fek­szik valahol... — Genya! — kiáltottam. Hangom elveszett a sebesült fasiszták jajgatásának zajába. — Genya! fjgy tűnt, hogy már órák óta keresem. De amikor megtaláltam, távol a bokrok kö­zött, teste még meleg volt. Újra megmozdult bennem a remény: él! Karomra emeltem. Meleg vére vcgigfolyi raj­tam. így vittem át az aláaknázott úton. Kiricsenko odalépett hozzám és el akarta venni Genyát. Ma- gamonkívül rászóltam: — Menj! Nem adom!... Ekkor rVetlugin állt elém. Mióta eljöttünk Krasznodarból, először szó'ítotl nevemen ... Pjotr Karpovics, fektesse Genyát Jevgenyij mellé... A bonni hatóságok és a szövetsége­sek közt folyó „haditechnikai megbe­szélések” egyáltalán nem a kezdetét jelentik a nyugat-német hadsereg meg­alakításának, mint ahogy ezt most a nyugati országok reakciós sajtója sze­retné feltüntetni — inkább e folyamat első szakaszának befejezéséről beszél­hetünk — Nyugat-Németországban már vannak katonai jellegű egységek. Ilye­nek a Grassel tábornok „rendőrségé­nek“ reguláris osztagai, amelyeket könnyű lőfegyverekké!, golyószórókkal szereltek fel, sőt még tankokkal is el­láttak. Ilyenek az úgynevezett „ipari rendőrség“ és a „muiikászászióaljak’’, amelyeknek tagjait most laktanyákban összpontosították, a különböző „meg­figyelő századok“, „védelmi századok”, a „polgári vegyes szervezetek cso­portjai“, stb., amelyek az amerikai és angol övezetekben működnek. Az ösz- szes iiyen mllitarizált egységek ieljes létszáma több mint 450.0Ó0 ember. Külföldi fiatalok látogatása Balassagyarmat városát az a meg­tiszteltetés érte, hogy az új esztendőt külföldi vendégekkel köszönthette. Ezek között a vendégek között volt a Szovjetunió II. Honvédő Háborúiának három fia, az Albán Népköztársaság, a szabadságáért harcoló Vietnam és Bulgária fiataljai. Itt voltak á Tito- einyomás alatt élt jugoszláv fiatalok is, akik a béketábor harcosai. Ezen a találkozáson még jobban megismertük a testvéri népeket és még jobban meg­szerettük őket. A kisgy üléseken a Szovjetunió fiai beszéltek hazájuk épí­téséről, a jugoszláv és bolgár nép munkájáról és a békeharc fokozá­sáról. AZ AVESZ DOLGOZÓI az 1950. évre kitűzött faluvillamosítási tervüket december 7-re befejezték. December 7-rc befejezték Dejtártól Honfig a 12 ezer voltos magasfeszültségű vonal elkészítését. Az ÁVESZ dolgozói ter­vük időelőtti befejezésével kívánják sikerre vinni az ötéves tervet és a béke védelmét.

Next

/
Thumbnails
Contents