Szabad Nógrád, 1951. január (7. évfolyam, 1-4. szám)
1951-01-06 / 1. szám
1951 január 8. SZABAD NÓGRÁD s Teljes erővel a; ötéves terv második évének sikeréért EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ESZTENDŐ van mögöttünk. Pártunk, Rákosi eivtárs vezetésével, a Szovjetunió állandó támogatásával az 1950-es évben is hatalmas eredményeket értünk el. Ötéves népgazdasági tervünk első évére kitűzött feladatokat nemcsak teljesítettük, de túl is teljesítettük. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladé értelmiség eredményes munkája nyomán felemelhette ötéves tervünk beruházási összegét. Hozzákezdhettünk ötéves tervünk, népünk büszkeségének legnagyobb alkotásához, a Dunai Vasmű felépítéséhez. Megkezdődöd a budapesti gyors- ' vasút építése s az egész országban, amerre csak megyünk, mindenütt épí ö állványok emelkednek és hirdetik népünk hatalmas alkotó munkáját, a békéért folytatott harcát. Megyénkben is megvannak munkánk eredményei, az ötéves terv alkotásai- A Salgótarjáni Tűzhelygyár új öntödéje Középeurópa egyik legmodernebb öntödéje lesz. A teljesen gépesített öntöde sokezer nógrádi dolgozónak ad munkaalkalmat. Az Acélárugyár sod,- romyüzeme a bővítés után az ország legnagyobb sodronyüzeme lesz. A munkáslakások százai is hirdetik társadalmi rendünk magasabbrendűségét, Nagybátonyban új város épül. Modern, egészséges, tiszta, világos szobákról gondoskodik népi demokráciánk a dolgozók részére, és ezzel is kifejezésre juttatja, hogy nálunk „a legtöbb érték az ember”. Más téren is megnyilvánulnak szorgalmas munkánk eredményei. Tizennégy községet villamosítottunk, 14 helyre jutattuk el a fényt, a kultúrát, amii a múlt soha nem vitt volna el. Közlekedésünk óriásit fejlődött- Jóleső érzés látni és öröm utazni:- a ki-, világított, jól fűtött, bőrpárná-s kocsikban. Ma már óránkén: közlekednek a személyvonatok. Autóbuszközlekedésünk kiterjedt olyan helyekre, mim Barna, Pogonv. Kazár. Csécse, Ecseg stb., ahová ezelőtt autóbusz 6oha nem járt. MEGYÉNK DOLGOZÓI ÁTÉRZIK •-azt, a felelősséget, amely a békéért folyó harcban rájuk hárul. Naponta érnek el jobbnál jobb eredményeket és ezért vált lehetővé, hogy üzemeink idő elölt teljes! ették a tervet. Büszkén, örömmel jelentették Rákosi elvtársnak, hogy „az ötéves terv első évére vállalt termelési jeladatainknak eleget tettünk’. A somoskői kőbánya már. szép ember 4-én. a Tűzhelygyár öntödéje november 11-én, a Vasöt vözet- gyár és a Salgótarjáni Üveggyár november 17-én, az Acélgyári vasöntöde október 13-án és a Szénbányák december 11-én teljesítették tervüket. Üzemeink a teljesítésnél nem álltak meg, hanem újabb vállalásokat teltek, hogy erősítsék népgazdaságunkat s ezzel is erősítsék a béketábor növekedését. Elért eredményeinket szívós, kemény harcban értük el- Munkánkat az ellenség —- ha néha olajos ruhában is volt — igyekezett -szabó álni. Az acélgyárban a Darázs-íéíe klikk lopla a nép vagyonát. A Tűzhelygyárban a jobboldali szociáldemokrata Bozó— Jancsó-csoport akadályozta a termelés emelését. Rakoncai Sándor bocsár- lapujtöi kulák fegyvert rejtegetett, Mátraszelén Molnár József kulák 73 pár cipőt vont el a közösség ők Sorolhatnánk még tovább az ellenség aljas mesterkedését, de egyet állandóan tartsunk szem előtt, hogy éberen kell őrködni elért eredményeink fölött és nem szabad hogy sikereink megrészégi senek. Az év végén jó gazda módjára végezzünk számve ést, éles szemmel nézzük meg, hol követtünk el hibát, hogy azt kijavíthassuk tovább: előrehaladásunk érdekében. Szükséges a hibák felfedése és kijavítása annál is inkább, mert a jövőévi feladatok még nagyobbak. Ebben az évben még jobban, még erőteljesebben kell dolgoznunk, mert ezt követeli a nemzeiközi helyzet. Sz álin elvtárs tanítja, hogy „aki elmaradazt verik". Mi nem akarunk elmaradni, mi nem akarjuk, hogy verjenek bennünket. Azért fokozzuk termelésünket, hogy helyt álljunk a békéért folyó harc reánk eső szakaszán, hogy csapást mérjünk az amerikai imperialistákra és láncos kutyáira. Hogy jobb eredményeket érhetünk el a jövőben, mint most, azt biztosítják azok az előfeltételek, amelyeket ez ideig nem használtunk fel. A feltételek közül csak azokat említjük meg, amelyek döntőek országunk erősítéséhez, életszínvonalunk emeléséhez. A MUNKAMÓDSZERATADAS területen az elmúlt évben komoly hiányosság volt. Üzemeinkben, bányáinkban nem tulajdonító tak ennek lehetőséget és teljesen elhanyagolták. A munkamódszerátadás gazdá lan volt. Veze óink elfeledkeztek arról, hogy nekünk nem sztárok kinevelése a cél, hanem az, hogy általános emelkedést érjük el, amit a munkamódszerátadás segít elő. A Zagyvapál- f-álvi Üveggyárban Tábori András generátorkezelő 3 hónap alatt 100 tonna szenet takarított meg. Kérte az üzemi bizottságot, tegyék lehetővé számára, hogy más üzemekben is bemutathassa munkamódszerét. Bélafalvi Lajos, az üzenni bizottság volt titkára „majd elintézzük“’ felelettel foglalkozott az üggyel. Eredmény, hogy még ma — a széncsata idején — sem került bemutatásra sehol. Bányáinktól kisebb-nagyobb csoportok az ország különböző bányáiban voltak tapasztalatcserén. Tanulmányozták az olt dolgozók munkamódszerét, de hazajöveteliik után nemhogy nem alkalmazták, de még csak be sem számoltak arról hogy mi. láttak. A munkamódszerátadás a Tűzhelygyárban sem a legjobb, de hogy menynyire eredményes, azt az öntödei példa bizonyítja. Normaredezés után 170 fő 100 százalékon alul termelt. Az öntöde vezetősége gondolkozott a hibák kijavításán és a szervezet munkamódszerátadással ma már o t tartanak az e'ső két hét után, hogy 80 fővel emelkedett azoknak a száma, akik elérik és túlteljesítik a normák Láthatjuk, a szervezett munkamód- szerátadás eredményes és ezt az u at kell járni üzemeknek, bányáknak egyaránt. AZ ÜJITAS területén sem kielégítő a helyzet Az üzemekben csak kevés olyan hely van, ahol rendszeresen foglalkoznak az újításokkal és újítókkal. A kisterenyei körzetben 1947 óta hal (!) újítás volt. Nem hisszük, hogy több úji ást ne lehetne alkalmazni a kistere, nyei körzetben. De ha Bánki üzemvezető is úgy beszél az újításról, „hogy nem érek rá ezzel foglalkozni", akkor nem is várhatunk jobb eredményt. Az újítások benyújtásánál bürokrácia tapasztalható. Jambrich József kis elek! vájár az év elején több társával együt. Kossuth-tárón volt tapasztalatcserén. A frontátszerelésre nyújtott be javaslatot, azonban javaslatának sorsáról még most sem tód semmit. Vájjon az igazgatóság újítási felelősénél? van-e tudomása róla? Tirbes-aknáról Scheff Ferenc csuzda- tarió-harapó szerkezetének újítására csak két hónap múlva kapott választ s akkor te azért, mert lapunk munkatársa érdeklődött az újítás felől. ANYAGTAKARÉKOSSAGI MOZGALMUNK szintén szomorú képet mutat. Az acélgyári öntödében még a nyár közepén indítottak takarékosságot, az öntödei homokkal. Napok alatt ezreket takarítottak meg és azóta sem sokat fejlődött az anyagtakarékosság az acélgyárban. Persze vannak ló példák is, m nt pl. a vízválasztó erőműnél, ahol a kazánfűtők 125 ezer mázsa 6zénmegtakarítást vállai ak, amit túl is teljesítettek. Fellángoló esetekkel még találkozunk egyes helyeken!, de az anyagtakarékossághoz való viszony fejezi ki az az eset, hogv a Salgótarjáni Üveggyárban és Zagyva- pálfalvai Üveggyárban a miniszter- tanácsnak a szénmegtakarításról szóló rendeletét a megjelenés után 3 héttel sem tárgyalták meg. Fokozott figyelmet az anyagiakarékosság felé, mert felbecsülhetetlen értéket tudunk megtakarítani egy kis körültekintéssel. Tárjuk fel rejtett tartalékainkat, mert ez szorosan hozzátartozik a terv teljesítéséhez. Szólni ke,'! még röviden munkaversenyünk hyíezetéről és a kommunisták példamutatásáról. Rákosi elvtárs az október 27-i beszédében a munkaversenyről szólva azt mondotta: „A munkaverseny nálunk még mindig kampányszerű: egy- egy eseményhez kapcsolva jellobbant s utána újra el lány halt". Rákosi elv- lárs szavai teljes egészében vonatkoznak a mi üzemeinkre is. A Tűzhelygyárban pb az év elején a versenyben lévők száma 80 százalék felé járt. A nyár közepén ez a szám 32 százalékra csökkent, majd később kezdett újra emelkedni. De nemcsak a Tűz- helygyárbam, van így, hanem az Acélgyárban, Üveggyárban és a bányáknál egyaránt. Ezen sürgősen változtatni kell, s arra kell venni az irányt, hogy a munkaverseny ne kampány, hanem állandó jellegű legyen. Ezen pedig úgy tudunk változtatni, ha a kommunisták ezen a téren is példát mutatnak. A KOMMUNISTA PÉLDAMUTA- TÁSNÁL szintén hiányosságok vannak. A Salgótarjáni Acélgyár egyéni ver- ■ senyzőínek száma 2.643. Ebből párttag 1.353, alig valamivel több, mint a fele. Az Acélgyáriak felé is, de a többi üzem kommunistái felé is — mert ott sem jobb a helyzet — szóljon Rákosi elvtárs szava: „A kommunista azért kommunista, hogy a termelésben is megmutassa, hogy népének és Pártjának hű fia. És nem lehet jó képviselője a kommunista ügynek az, aki munkában nem mutatja meg, hogy ott is egész embert tesz ki.” Megismerkedtek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeivel a nőgrádszakáli II. számú tszcs tagjai — A múltban csak cselédek és zsellérek, de többnyire sunimások voltunk. Egész éven át a kulákok és a föld- birtokosok földjén dolgoztunk — mondja Dancsák István, a nógrád- szakáii 11-es mintájú „Tolbuchin” termelőcsoport tagja, A csoport 1949 novemberben alakult meg 11 családdal. Ezek a családok hasonló helyzetben voltak, mint Dancsák. elvtárs és csak a felszabadulás után javult meg az életük. Földet kaptak és mindenki művelte a fö’djét egyénileg. De a csekély föld mellett elhatározták, hogy alakítanak egy 11-es számú termelő- csoportot, amelyet saját földjeik mellett még meg is tudnak művelni. A csoport a működést 40 hold szántó, 32 hold rét és négy hold szőlővel kezdte meg. Ez a terület mai napig is érvényes. Ezt a földet a köz- ségiiket bitorló „méltóságos” Faradi Veres Imre császári és királyi arany- kulcsos kamaéás botokéból szelték ki. A földek elhanyagoltak voltak. Saját erejükből megjavítani aligha tudták volna. De az állam westíte(;(*iilire siefelt és hitelt kaptak pénzbeüleg is és vetőmagban is. 15 mázsa borsót ’ és hét mázsa árpát kaptak az OSZH-tcl és ezzel kezdték meg működésüket. A csoportnak kevés őszi vetése volt, mert későn alakultak. Állatállományaikat nem vették , igénybe, földjeiket a gépállomással műveltették. Ez meg is hozta a várt eredményt. Tavaszi búzából az egyéni dolgozók termésétől lényegesen magasabb termést értek eb Az idei szárazság ellenére négy vagon szénájuk termett, amelyből két vagont eladtak, két vagont pedig üzemi alapra fektettek be. Ezenkívül termett a csoportnak 70 máfcsa szerződéses káposztája. Szőlőtermelésük a szécsényf járásban a legjobb volt. Egy családra 5—6. sőt 7 hektóliter bor Is jutott. Az évvégi kifizetésnél, ahogy egyes csoporttagok mondják természetbeni és pénzbeni napi jöudrlmük ,»2 forintot trtt ki. Azonban még magasabb eredménye, két érhettek volna el, ha a csoport egyes tagjai nem a saiát földjüket tekintették volna elsőnek és nem az egyéni érdekeket tartották volna szem előtt, hanem a csoport fejlődését. A csoporton belül nagymértékben fötütötte fejét a nemtörődömség és legtöbbje úgy gondolkodott, mint Bagi István, volt tszcs-elnök, aki inkább a kártyázásra és ivásra, fordította a ügyeimét és magatartásával gátolta a csoport fejlődését. Az ilyen tagokat a csoport még a munkák folyamán kizárta és helyébe most az ősz folyamán becsületes gazdákat .fogadott soraiba. A csoport létszáma az őszi fejlesztés során 14 családra emelkedett. A csoporton belül az elvégzett munka után részesedtek a tagok. Tancsák József 80 elvégzett munkanap után készpénz jövedelmben 819 forintot, 250 kg. búzát, 230 kg. árpát, 150 kg. kenyérgabonát mondhat magáénak. A csoport egyik legbecsületesebb tagja Dancsák József bátyjával, Istvánnal és Zatra Mihály tszcs-taggai együtt most arra törekszenek, hogy soraikba bevonják községük becsületes kis. és középparasztjait. A csoport valamennyi tagja büszke eredményeire. Jogos bírálat a Szabad Nógrádiéi A „Szabad Nógrád” szerkesztőségéhez két olyan jogos bírálat érkezett, amin a szerkesztőségnek mélyen el kell gondolkoznia. Az egyik Nád- újfalu község tanácselnökétől, a másik Cserháísurány község tanácsát ól. Nád- ú.jfalú község tanácselnöke jogosan sérelmesnek tartja, hogy a „Szabad Nógrád“’ december 9-én, az „Állami fegyelem megszdárdításáérí” című cikkében a valóságnak meg nem felelően azt közölte, hogy a tanács elnöke és a titkár erőszakosan felbontották a ievermeft répát, hogy burgonyát keressenek benne. A szerkesztőségnek ezt az információt a helyi pártszervezet titkára adta, akit a Párt, — mert fé’re- vezette megyénk dolgozóit, a Pártot és a Párt lapját — megfelelő fenyítésben részesített. A másik jogos bírálatot Cscrhát- surány község tanácsa mondta azért, mert a december 30-án megjelent lap foglalkozott a község eredményeivel de a címben és a cikkben Cserhátsu- rány helyett Cserhátszenfiványt írt. A fent említett hiányosságok valóban azt mutatják, hogy a szerkesztőség murik ájáiban mutatkoznak felületességek, amit a Párt szervei és a Párt funkcionáriusai nem követhetnek el. Különösen most, az egyre élesedő nemzetközi helyzet és az egyre fokot, zódó osztályharc megköveteli mindenkitől, így a szerkesztőségtől is, hogy munkája maradéktalanul pontos és kifogástalan legyen. A szerkesztőség köszönettel fordul a feléje mondott bírálatért, mert ez segített munkájának megjavításában. Ígéretet tesz a Pártnak és megyénk minden dolgozójának, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel szemelőtt tartva az előttünk álló feladatok mind nagyobb követelményeit fogja végezni munkáját. Bohál Gyula felelős szerkesztő A szocialista szektorok együttműködése Pásztori ÖTÉVES NÉPGAZDASÁGI TERVÜNK megvalósítása, a szocializmus építése megköveteli, hogy állandóan gyarapílsuk, fejlesszük a mezőgazdaságban is a szocialista szektorokat, mindenekelőtt. a termelőszövetkezeti mozgalmat. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében, ötéves tervünk végrehajtásában fontos szerepe van a gépállomásoknak. A gépállomások olyan támaszpontok, amelyek segítségével a munkásosztály gazdasági és politikai segítséget nyújt a dolgozó parasztságnak a termelőszövetkezetek kiépítésében. a kutákok ellen folytatót! osztály harci» n. Ä dolgozó parasztság társasgazdál- kodásra való áttérésében, a tszcs- mozgalom további fejlődésében és erősítésében fontos szerep jutott az állami gazdaságoknak is. Ezek feladata egyrészt az, bogy árutermelő gazdaságok legyenek és hozzájáruljanak a dolgozó tömegek mezőgazdasági termékekkel való ellátásához másrészt nemesített vetőmaggal és tenyészállatokkal lássák el a termelőszövetkezeteket és mezőgazdaságunk többi területét, iskolái legyenek a nagyüzemi gazdálkodásnak. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK is döntő tényezőt játszanak a szocializmus építésében. Ez érthető is, hisz az egyéni parasztgazdaság keveset ter- .mel. Annak egy részét feléli és a modern technika hiányában igen sok ínnnkaerö-t leköt. Ezért hátráltatja egész népgazdaságunk fejlődését. Ahhoz. hogy a szocialista ipar fejlesztéséhez szükséges munkaerői, a dolgozó nép mindjobban növekvő élelmiszerszükségletét biztosíthassuk, és a fejlődő ipart elegendő növényi és állati nyersanyaggal láthassuk el, a mezőgazdaságot képessé kell tenni a technika és a tudomány alkalmazására, sok árugabona és más élelem tervszerű termelésére, a termelés ál landó fejlesztésére. Vagyis az iparhoz hasonlóan a mezőgazdaságban is modern, bővített újratermelésre képes, szocialista nagyüzemeket kell létesíteni. Ezért az állami gazdaságokra, gépállomásokra, a már meglévő és nagyszerű eredményeket felmutató termelőszövetkezeti mozgalomra hárul a feladat megoldásának legnagyobb része. Ezeket csak a jól működő, erős üzemi pártszervezetekkel és a három szocialista szektor szoros összeműködésé- vel oldhatjuk meg sikeresen. Már pedig e hármas összemíiködést nem igen lehet megtalálni megyénk szocialista szektorai között, Szemléltető példát ad számunkra a pásztói szocialista szektorok egymáshoz való rossz viszonya. Habár az állami gazdaság kora őszkor létesült, azóta még nem akarta és nem is tett semmi-próbálkozást arra, hogy felvegye és kiépítse a tartós kapcsolatot a Szabadság-1szcs. vei és a gépállomással. Ez a rossz viszony megmutatkozott a gazdaság agronónnisának a szavában is, aki kijelentette, bogy: „már én csak nem meijyek n tszcs-t szakmailag oktatni, ha akarnak valamit, majd eljönnek hozzám, van nekem úgyis elég más elfoglaltságom is." Krfetó agronómus szavából még a múlt agronómusainak lenéző politikája cseng ki. Az ilyen agronómusoktól, akik inkább szeretik a kényelmességet, az irodában való üldögélést, bizony nem sokai várhat a Szabadság tszcs. Mivel hogy a gazdaságban nincs pártszervezet, nem is lehet döntő változást várni. Krisló agro- nómusnak azonban meg kelti változtatni téves nézetét, mert hisz ez nem más. mint a termelőszövetkezeti mozgalom lebecsülése. Ép ezért, nem is csodálkozunk azon. hogy a tszcs tagsága — bár nagy szüksége lenne szakoktatásra — nem mer támogatást kérni az állami gazdaság vezetőjétől. A GÉPÁLLOMÁS, amely megalapítója volt a Szabadság-tszcs-nck, az egymáshoz való jó viszonyt már hosszú hónapok óta nem tartja fenn a csoporttal. Ennek tudható az Ize. hogy a gépállomáson és a tszcs-ben meglazult a munkafegyelem. A gépállomás nem nyújtott konkrét segítséget politikai, szakmai és kulturális téren, ami által a tszcs fejlődése alá- hanyallott. Szappanos József, a gépállomás agronómusa sem törődik a tszcs-tagok szakmai képzésével, pedig módjában állna. Mondása szerint ő már hosszú évek óta a gépállomáson van, de még egyszer sem történt meg az, hogy szakmai oktatást tartott volna a csoport tagjai részére. E mulasztását a sok munkára hivatkozva akarja elsimítani, ligy látszik. Szappanos József agronómusnak sem érdeke az, hogy a tszcs tagjai elsajátítsák a fejlett agrotechnikai tudományt, amelynek helyes alkalmazásával többet, jobban tudnánk termelni és átlagos életszínvonalunkat még magasabbra emelnénk. Ezek a súlyos mulasztások azonban nemcsak-a pásztói szocialista szektorok. körében mutatkoznak meg, hanem szerte a megye területén. Az állami gazdaságok, a gépállomások politikai és szakemberei ezidáig nem törekedlek arra, hogy kiépítsék tartóssá és szilárddá az egymáshoz való viszonyt. Hagyták, hogy a termelőcso portok minden szakirányítás nélkül küszködjenek a magasabb terméseredmény eléréséért. Ha a szakemberek megadták volna a kellő szakmai irányítást, akkor a termelőszövetkezeti csoportok még hatalmasabb termelési eredmények elérésével vívták volna ki a nagyüzemi gazdálkodás elismerését az egyéni gazdálkodással szemben. E súlyos mulasztások miatt nem fejlődhet kellőképpen a tszcs sem Iét- szúmittag, sem gazdaságitag. Pásztóit, Erdőtarcsán, Szécsényben, Tolmácson és a megye többi részén a szocialista szektorok egymáshoz való rossz viszonyának tudható be az is, hogy még sokezer egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt nem találta meg a fölemelkedés egyetlen helyes útját, » társasgazdáilkodás útját. A SZOCIALISTA SZEKTOROK egy- mástközötü szoros kapcsolatának kiépítésére nagy szükség van a tszcs mozgalom további fejlesztésében. Az apró, szétforgácsolt, kevés vagyonnal rendelkező falusi gazdasággal a falu egyetlen feladatát sem tudjuk megoldani, különösen nem tudjuk azonban az apró gazdaságok alapján a falu felemelkedéséi elérni. Ha az apró egyéni gazdaság továbbra is változatlan márad. nem tudjuk, de nem is lehet a falusi tömegek számára megteremteni a jólét és a kulturális élet feltételeit. Épp ezért szocialista szektorainknak meggyőző, konkrét felvilágosító munkával, az egymáshoz való viszony kiépítésével, a még nagyobb termelési eredmények e’érésével kell megmutatmok az egyénileg gazdálkodó parasztságnak a társas, nagyüzemi gazdálkodás útját, amely biztosítja a dolgozó parasztság gazdasági és kulturális felemelkedését. LANTOS LÁSZLÓ Ezt tartsák szem előtt Pártunk tagjai. és álljanak a termelés élére, legyenek kezdeményezők, támogassák az újat, mert ezzel is előbbre viszik a szocializmus ügvét. Legjobb agitáció a terv teljesítésben, a munkafegyelemben, az önköltségcsökkentésben áz lesz, ha a kommunisták példát mutálnák. Most. a kongresszusra va-ió készülődés idején fokozottabban kel! érvényesüljön Pártunk szervezeti szabály zatának, az a pontja, hogy minden egyes párttag és tagjelölt ,,élenjárjon a termelésben, példát mutasson a munkafegyelemben, a szakmai képzettség emelésében, őrködjék a népi demokratikus állam törvényei, rendje, fegyelme felett." Ha ezt és Rákosi elv árs. szavait betartják a mi párttagjaink, akkor magukkal ragadják a pártonkívüliék tízezreit és biztosítják a terv ’minőségi és mennyiségi teljesítését. Röviden ezek lennének azok a feladatok a többin kívül, amelyeket a terv- teljesítés és az életszínvonal emelése érdekében végre kell hajtani. Ezen leiül még kisebb-nagyobb feladatok minden. üzemben vannak. Vizsgálja meg minden üzemvezetőség saját területének a munkáját, küszöbölje ki a hiányosságokat, mert ezzel elősegíti Pár- ’unk V. Kongresszusának sikerét, népünk győzelmét a békéért és a szocializmusért vívott harcban. Jakab Sándor
