Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)

1950-12-23 / 56. szám

2 SZABAD NOGRAD Í9S0 december 23. Pártmunka tapasztalatai A párttagság nyilvántartása és a statisztika jelentősége Rákosi elvtárs a Központi Vezető­ség október 27-i ülésén tartott refe­rátumában élesen bírálta pártszerve­zeteink, tag- és tagjelöitfelvételi mun­káját. Azoknak a hiányosságoknak oka, amelyekre Rákosi elvtárs rámu­tatott, részben abban rejlik, hogy sók pártszervezetünk, sőt megyei párt- bizottságunk sem fordított kellő gon­dot a párttagság nyilvántartására és statisztikájára. A párttagság nyilvántartása — a pártépítés szerves része és politikai feladat. A jó nyilvántar­tás a mutatkozó hibákra kellő időben figyelmeztet. Ä párttagság nyilvántartása terén az utóbbi időben mutatkoznak bizo­nyos eredmények, ami elsősorban an­nak köszönhető, hogy a Központi Ve­zetőség és a megyebizottság is foglal­kozott a kérdéssel és fokozatosan el­lenőrzi. segíti a pártbizottságok, ialap- szervezetek nyilvántartási és statiszti­kai munkáját. Mik az eredmények? Pártbizottságaink egy része foko­zottabb mértékben tekinti politikai feladatnak, a pártépítés szerves részé­nek a párttagság nyilvántartását. A párttagság nyilvántartásánál je­lentkezett lemaradást pártszervezeteink szívós, kemény munkával lényegében behozták. Sok elvtárs, akinek technikai okok­ból nem jött meg a könyvük. az utóbbi hónapok során megkapták köny­vüket. Eredményeink mellett azonban van­nak hiányosságok, amit ki kell kü­szöbölni. Együk legnagyobb hiba az, hogy sok pártfunkcionáriuis még min­dig csak adminisztratív és technikai feladatiak tekinti a tagnyilvántartást. A balaissagyarmati járásnál például nem tűnt fel, hogy a dejtári szervezet 1950 április hóban beküldte egyik elvtárs tagkönyvét javítás céljából és az 8 hónapig a járási bizottságnál hányódott. A mátraverebélvi szervezetnél egyik tag kért négyhónapi haladékot, hogy nem bírja fizetni a tagdíját, az ötödik hónapban ki is fizette, de a taggyűlé­sen kizárták. Amikor állandó felada­tunk Pártunk tömegbázisának kiszéle­sítése, nem szabad a Párthoz forduló párttagok ügyét úgy kezeim, hogy az a legkisebb mértékben is csorbítsa Pártunk tekintélyét, vagy akárcsak egy párttagban is megrendítse Pártunk iránti bizalmát. Es az ilyen hibákra mutatott rá Rákosi elvtárs a legutóbbi beszédében, amikor azt mondotta: „Ott, ahol a pártdemokrácia elemi szabályát nem tartják be, ahol a vezetőség nem ad számot a tagságnak és a tagság­nak nincs joga bírálatot mondani, ott igazi pórtéléiről szó sem lehet." A párttagok nyilvántartása mind szoros kapcsolatban van a pártépítéssel. Ä2ok a pártbizottságok, pártszerveze­tek, amelyek elhanyagolják ia> párt­tagság nyilvántartását, a tagok ügyei­nek intézését, a pártokmánvok rendes kezelését —■ igen komoly károkat okoznak. E tekintetben is tanulni kell példaképünktől, a Szovjetunió Bolse­vik Pártjától, ahol állandóan tanulmá­nyozzák a nyilvántartás és statisztika minden részletét és megismerkednek a párttechnika minden részletével. Igen komoly veszély a nyilvántartás területén a bürokrácia, amelyet még mindig nem tudunk leküzdeni. A büro­krácia forrása a tömegektől való el­szakadásnak. Világosan rámutatott erre Sztálin elvtárs: „Szabálynak ismerhetjük el, hogy a bolsevikok mindaddig, amíg megőrzik kapcsolataikat a nép széles tömegeivel, legyözhetetlenek lesznek. És fordítva, csak el kell szakadniok a bolsevtkoknak a tömegektől és el kell veszíteniük a velük tévő kapcso­latot, csak az kell, hogy belepje őket « bürokratizmus rozsdája és egyszeri­ben elveszítik minden erejüket, sem mivé válnak" A nyilvántartásnak szoros kapcsolat­ban kell lennie a párttagsággal. Min­den pártokmányt, a párttagok nyilván­tartásával kapcsolatos minden ügyet úgy kell tekintetnünk, hogy mögötte egy-egy élő ember áll. Pártbizottsá­gainknak és pártszervezeteinknek a Központi Vezetőség február 10-i hatá­rozatát ezen a területen is érvényre kell juttatni és száműznünk kell a bürokráciát a nyilvántartás területé­ről is. Igen sok lazaság tapasztalható az „éberség“ területén is. Sok helyen, mint például a balassa­gyarmati járás egyik alapszervezeténé! a párttagokat a naptárban tartották nyilván. Sok helyen nem tudják elő­adni a felülvizsgálati névjegyzéket, vagy pedig a tagok nyilvántartását kint hagyják az ablakban, vagy asz­talon, amit az ellenség felhasznál és ebből profitál. Az átigazolások is rend­szeriedének, nem vizsgálják meg azok eredetiségét és pontosságát, ami arra vezet, hogy a pártszervezetekbe ká­ros elemek is. behatolhatnak. Gondolni kell arra, hogy a kémek és kártevők, akiket az imperialista kémszolgálat hamis pártkönyvekkel szerel fel, mindent megpróbálnak, hogy befurakodhassanak Pártunkba és ott romboló munkát végezzenek. És ezért döntő az a határozat, hogy közelebb visszük a nyilvántartást, le a járási és városi bizottságokhoz és nagyüzemi pártbizottságokig és ezen keresztül a feladatok, amiket leviszünk, mindig a hibák kiküszöbölését kell hogy szol­gálják. Ezért fontos feladatunk a nyilvántartás ielentőségének tudatosítása pártíunkcíonáHúsaink, párttagjaink kö­zött és taggyűléseken. Azok a hatalmas feladatok, amiket a közeljövőben kel! végrehajtanunk, serkentse az aíaoszervezeieket és párt- bizottságokat újabb lendületre. A helyi szervezetek a nyilvántartásuk elrende­zése után megkezdik a pártstiatisztika elkészítését, amely elősegíti, hogy a Párt erőit részletesen felmérjük és ezek alapján terveket készítsünk. Mi a munkát a reális tények, az összes körülmények és összefüggések felismerésére alapítjuk. A statisztika számadatai a pártvezetőség számára Lenin elvtárs szavaival — az eleven és változatos valóság konkrét tényeit mutatják meg. Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak igen sok esetben sta­tisztikai feladatok feldolgozásából von­ták le történelmi jelentőségű követ­keztetéseiket. Ennél a munkánál minden párttag­nak éreznie kell a felelősséget, hogy az ő munkája is egy láncszeme an­nak az összefüggő láncnak, amely e statisztikát alkotja. Lelkiismeretessé­get, pontosságot előtérbe kell hozni az adatok pótlására, a számolási mun­kánál és ellenőrzésénél. Döntően fontos a munka határidőre való elvég­zése, mert a késés hátrálhatja az ösz- szefüggö lánc létrejöttét. Meg kei! szívlelni Sztálin elvtárs szavait, amikor azt mondja: „A sta­tisztika munkája olyan, hogy külön­böző ágai, egy egész lánc egyes sze- mmit alkotják, s ha egyetlen lánc el­romlik. meghiúsítja az egész munkát.“ A pártszervezetek vezetőségeinek meg kell szívlelni Sztálin elvtárs szavait és meg kell érteniök, hogy nem csak sa­ját részükre, hanem a felsőbb szervek részére, végeredményben az Országos Kongresszusra fog összefüggő képet nyújtani. Feladataink: a Párt rendelkezéseinek és irányelveinek lelkiismeretes keresz­tülvitele, ezen a területen is elenged­hetetlenül szükséges. Ez a feladat végrehajtása a feltétele annak, hogy a Párt még ütőképesebb legyen, és még jobban tudja megvalósítani politikai céljait. Pártbizottságainknak, funkcio­náriusainknak úgy keli becsülniük és úgy kell elvégezni e hatalmas feladatot és olyan gondosan keli szárooniartaniok a párttagságot, mint Pártunk legna­gyobb kincsét. Brehó Gyula, MDP megyei nyiivántartásvezetS szervezési osztály, ateszt.-vezető Az Építészeti XV dolgozói megbeszélték az MII liatározatát Elnyertem a legnagyobb kitüntetést: párttag vagyok Felragyogott a szemem, amikor Rákosi elvtárs október 27-i beszédét rádión keresztül hallgattam. Úgy érez­tem, hogy egy új világ tárta ki elöl­tem kapuit. Elgondolkoztam. Én, mint tagjelölt, rövid időn belül tagja lehe­tek a munkásosztály élcsapatának. Azóta sok nap múlt el. Állandóan azt kérdeztem önmagámtól: „Vájjon érde­mes vagyok-e már arra, hogy rendes tagként szerepelhessek? Vájjon meg­tettem e már mindent, amit egy tag­jelöltnek tenni kell, mindazért, hogy lag lehessen? Termelésben élenjár­tam-e? Száz százalékon felüt teljesí­tettem-e? Igen. Termettem." Mint leventéi, hurcoltak el a nyilas pribékek itthonról és háromévi távol- létem után, 1948-ban hazakerültem. A Pártba belépni akkor már nem tudtam. Csak később, jó munkám jutalmául ér­tem el azt a megtiszteltetést, hogy tagjelölt lehetek. Somogyi sztahanov­ista elvtárs csoportjában dolgozom mint üvegfúvó. Termelésünk átlagban 130 százaléknál tart már hosszú hó­napokon keresztül. Az igazi nagy öröm a múlt hónap 28-án ért. A taggyűlésre engem ts meghívtak- És 'áfáikor belép­tem a párthelyiségbe, úgy éreztem, hogy minden szem engem néz. Eri még akkor sem mertem hinni, hogy a tagság elfogadja kérelmemet. Megáll­tam egy percre, kissé féiszegen és vár­tam azt a pillanatot, amikor a vezető­ség és a tagság együttesen kimondja az igent vagy a nemet. Egy pillanatra irigyeltem a tagságot, hogy ók milyen megbecsülésnek és szeretetnek örven­denek a dolgozó népünk előtt. De ez csak egy pillanatig tartott. Eszembe jutottak mindazok a szavak, amelyeket azok a barátaim, mondottak, akik már rendes tagjai a Pártnak. „Dolgozz be­csületesen, jó munkád jutalmául el­nyerheted párttagságodat." Én ezt megfogadtam. Es valóban, a tagság egyhangúlag elfogadta fölvételemet. És ettől a naptól kezdve rendes tagja vagyok annak a Pártnak, amely követ­kezetesen, minden megalkuvás nélkül viszi győzelemre a munkásosztály harcát. Én ezt a kitüntetést továbbra is még magasabb termelésh eredmény­nyel fogom megháíáhii a Magyar Dol­gozók Pártjának és szeretett vezé­rünknek, Rákosi Mátyás elvtársnak. JANDALA LAJOS Salgótarjáni Üveggyár, üvegfúvósegéd. Az országos munkaprogram a családom munkaprogramja is Az MDP Nőgrádimegye: Bizottságá­nak határozatát a munkás-paraszt le- velezőmozgalom kiszélesítéséről az Építészeti Vállalat vezetősége és párt- szervezete fontos napirendi kérdésként kezeli. A pártvezetöség december 11-én sajtóaktiva értekezletet tartott. Ezen az értekezleten tüzetesen kitárgyalták a levelezés fontosságát. Minden munka­helyen ismertették az MB-határozatot és irárnvt vettek arra, hogy kiszélesít­sék a sajt,'»szervezést és a sajtó olva­sást. Ugyanakkor részletesem megtárgyal­ták a határozatot a népnevelőértekez­leten is. A dolgozók örömmel csatla­koztak ehhez a mozgalomhoz, mert ezen keresztül munkájuk eredménye, vagy az eiőfordi/rt hiányosság — jisvítás végett — kikerül a sajtóba, vé­leményüket nyilváníthatják, hozzászól­hatnak egy-egy részükre fontos kérdés­hez. Rabénszberger Gyula asztalos mun­kavezető felszólalásában kifejtette azt, hogv müven nagv jelentősége van ennek <a határozatnak. — Ez a hatá­rozat — mondotta — azt mutatja, hogy a sajtó szorosan tartja kapcso­latát a dolgozók széles rétegével. Fel­használja a dolgozók leveleit. Segíti a dolgozókat munkájukban, rámutat hi­bájukra. Vannak azonban még hiányosságok is ezen a téren az Építészeti Vállalat­nál. Eddig még csak egv röpgvűlésen ismertették az MB határozatát. Ennek érezzük is hatását —- mondotta Babu- lya Barna pártit kár —, mert a sajtó az építészettel igen keveset foglalko zott és ebben nagyrészt maga az épí­tészet vezetősége és a pártszervezet a hibás. A pártszervezet látva a hiányossá­gokat, hozzáfogott a munkához. Hatá­rozatot hoztak, — amit a dolgozók egyöntetűen el is fo­gadtak, — hogy ebéd és reggeli idő alatt sajtófelolvasásokat tarta­nak. A dolgozók között állandó, kitartó fel- világosító munkával ismertetik a hatá­rozat jelentőségét. Minden egyes épí­tészeti pártszervezetnél kitárgva’ják az MB határozatát, röpgyűléseken, nép­nevelő értekezleteken, pártnapokon a központi kérdésekkel összekapcsolva elsőrendű kérdésként kezelik. Hiba volt ezen e téren még az is, hogv egy-egy építészetről megjelent cikkhez nem kérték a dolgozók véle­ményét, nem tárgyalták át tüzetesen annak jelenít őségét, esetleges hiányos­ságát. Ennek kijavítása érdekében most az építészeti dolgozók részére faliújságon keresztül ismertetik a cik­ket. meghallgatják a do’gozök véle­ményét, buzdítják a dolgozókat a levél­írásra­A pártszervezet a legmesszebbme­nőkig segítséget nvuiT a levelezőknek. Támogatja őket munkájukban, megvédi szemben. Súlyt fektet a dolgozók egyéni véleményére. Nem akadályoz meg egy-egy dolgozót abban, hogv Ez általa látott hibát vagy hiányosságot a sajtón keresztül felvesse. A megyei bizottság november 25-i határozata a munkás-paraszt ievelező- mozg-lom kiszélesítéséről nemcsak ha­tározat 'égvén, hanem azt hajtsák is végre mind az építészeti vállalat párt- szervezetei, mind a megye valamennyi falusi, városi és üzemi szervezetei. A múltban nem voltam újságolvasó ember, lie minek is olvastam volna 7 ,4r újság is ügy, mint minden a múlt rendszerben, a dolgozók ellen volt. Csak a demokráciában lettem rendsze­res újságolvasó. Megszerettem, mert úgy érzem, /jog?/ az újság is, a parla­ment is és minden a miénk, miértünk ívm. .4- elmúlt napokban nagy figye­lemmel olvastam az újságban ötéves tervünk második évének költségvetési vitáját. Tervszerüen gazdálkodunk, de nem­csak az ország, hanem cn is, a család is. fía szétnézünk Salgótarjánban, úgy látjuk, megvalósul a népgazdaságunk 1950-es évi terve. Vj lakóházakat, óvo­dákat építettünk, és hogy messzire ne menjek. Tűzhelygyárunkat teljesen át- épitjük, — urnára válik tervünk, épülő édes hazánk, a: erős Magyarország. De családi tervünk is teljesült. Reru- házkőritunk az első tervévben. .4r asz- szonyt is felöltöztettem, meg én mn­még könnyebbé tesszük a munkát. Ar asszony és én újrsi összeültünk és megbeszéltük a mi 1951-es tervünkets. Szép konyhabútort veszünk és új la­kásba költözünk — ez a mi jövőévi tervünk. De nemcsak építéssel foglalkozunk jövőévi költségvetésünkben, hanem az­zal is. hogy meguédjük épíiömunkán- kat. Költségvetésünknek 13.8 százalékát fordítjuk honvédelemre. Én is őrködöm családom eddig megszerzett kincsei felett. Vállaltam, hogy Szláiin elviárs születésnapjára, jövőévi tervünk megvalósulása érdeké­ben 10 százalékkal fogom emelni ter­melésemet. Együtt dolgozom Szántai elvtárssal és megbeszéltük, hogy úgy fogjuk teljesíteni vállalásunkat, hogy a gépformázás és az öntés ideje között maradó üres perceinket is felhasznál­juk. Megbeszéljük a műszakiakkal és biztosítják, hogy míg a vas „elkészült", kéziformázásra kihasználjuk munka­gam is bevásároltam. Cipőt, két öltöny időnket. így harcolunk valamennyien ruhát és télikabátot vettem, Vj tervet szavazott meg parlamen­tünk. Megszavazta, hogy I9ö1-ben még többet építünk, új gépek beállításával a tervünk teljesítéséért — a béke vé­delméért. D A KV MIHÁLY a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozója. A TITOISTAK TÚLTESZNEK A HITLERISTÁKON IS Teljes joggal mondható, hogy a titóisták kegyetlen­ségben és kíméletlen szadizmusfoan jóval túltesznek Hitlereken. Ismeretes például, hogy Voje Biijanovics tábor­nok. a főhóhér Ranikovics cinkosa, a hazafiak elpusztítására a börtönökben és a koncén rációs táborokban különle­ges emberirtási módszert dolgozott ki, s ezt a módszert „normális halálnak” keresztelte el. Mi ennek a módszernek a lénvege? A bebörtönzö t hazafiakat végkimerülésig tartó kényszermunkára hurcolják, nyáron tűző napsütésben, víz- és élelem nélkül, télen — éjszaka, a fagyban, teljesen ruhátlanul dolgoz­tatják. Ezt a halálra kínzó kényszer- munkát a hazafiak rendszeres megkor­bácsolásával tetézik. Néhány hónapos gyötrő munka után a véglegesen le­gyengült, kimerült lábukon alig álló embereket különleges „kórházakba“ küldik. E „kórházak” feladata Tito másik hóhérának, Belies ezredesnek a meghatározása szerint az, hogy segítsé­get nyújtson a testileg végietekig ki­merült raboknak ahhoz, hogy „néhány reap alatt meghaljanak-" Amikor a fasiszta • Voje Biljanovics, a börtönök és a koncentrációs táborok vezetőinek el­magyarázta a hazafiak elpusztítására szánt úgynevezett „normális halál” módszerét, cinikus nyíltsággal jelen­tette ki: „Most már senki sem mond­hatja. hogv gyilkosok vagyunk. Ezek i t maguktól fognak meghalni, mi pe­dig teljesítjük feladatainkat." A fasiszta Jugoszláviában tomboló terrorhoz még tömeges kémkedés is járul. A hírhedt UDB (Ti o rendőr- kém szervezete) az egész országra ki­terjesztette csápjait. Ismeretes, hogy a hazafiak kiszimatolásáiban és elfogásá­ban több mint 130 ezer különleges ügynök segít Rankovicsnak. Tito bandája fo­a hazafiak üldözését még jobban kozza azután, hogy az országban a hivatalos betiltás ellenére is megkez­őket miredten ellenséges támadással dődött a lakosság között a stockholmi felhívásra az aláírásgyűjtés. A váro­sokban és a falvakban egymás után Indítják a tömeges hajszát a béke h'vel ellen. Minden embert!, aki alá meri í. ni a stockholmi felhívást, börtönbe, és koncentrációs tálborba vetnek. A nemzeti kisebbségek pusztítása A fasiszta kiikk feltámasztotta és még nagyobb kíméletlenséggel alkal­mazta azt a régi politikát; amely a nagyszert» burzsoáziának különböző nemzetiségek közöl i ellentétek szitá­sán, a nemzeti kisebbségi lakosság ál­latias elnyomásán ós pusztításán alapult. Mindez teljes mértékben vonatkozik az olyan kis jugoszláviai népre is, mint a mecedónok. A belgrádi naciona- Iistáik lángralobbantják a soviniszta ellenségeskedést és kiirtják a macedón történelemből, kultúráiból és nyelvből mindazt, ami számukra drága. Gyi- lasz utasítására például « macedón ábécét az utóbbi két év folyamán há- romizben változtatták meg. hogy kö­zelebb hozzák a szerb ábécéhez. Ilyen erőszakkal olyan nyelvet hoznak létre, amely merőben idegen a macedón nép számára. Belgrad utasítására Macedó­niában megszüntették a sziávság nagy fel világositól Cyril! és Method hagyo­mányos ünneplését- Szenf-Naum kolos­torában, ahol Cyrill és Method a szláv írásjegyek kidolgozásában fáradoztak, ebben a nagyszerű történelmi műem­lékben a jugoszláv fasiszták laktanyát rendeztek be. Különös barbársággal terrorizálják Titóék az albán kisebb­séget, amely számban meghaladja a 800 ezret, tehát az egész jugoszláv la­kosságnak mintegy hat százalékát. Koszova és Melchia területén az Albán Népköztársaság határán élő albánok ezreit lőtték agyon a fasiszta banditák törvényszéki határozat és tárgyalás nélkül. Rankovics, a föhóhér külön ren­delkezést adott ki — el kell távolítani Koszova és Melchia területéről a harc­képes albán férfiakat. Valamennyiüket erőszakkal Szlovénia, Bosznia, Horvát­ország bányáiba viszik rabszolga mun­kára, A Voljevodiában (Szerbia) lakó jugo­szláviai származású magyarok, rorná- • nők és szlovének számára ostromálla­pothoz hasonló feltételeket szabtak. E nemzetiségek képviselői 16 éves ko­ruktól menően hónapban kötelesek nyilvántartásba vétetni magukat Tito rendőrségein és minden nap esle 6 órakor kötelesek jelentkezni a rendőr­őrszobákon. A nemzeti kisebbségekhez tartozó lakosság számára szigorú Köz­lekedési rendet állapították meg az or­szág területén- Aki önként akárcsak néhány órára is elhagyja lakóhelyét különleges engedély nélkül, letartóz a- taindó. A dolog odáig fajult, hogy a nyári munkák legjavában a parasztok féltek kimenni a földekre, hogy meg­munkálják a vetéseket és betakarítsák a termést. Az alsóbbfokú tiíóista hatalmi szer­vek képviselői nemrégiben parancsot kaptak Belgrádiból, hogy maradéktala­nul kobozzanak el a kisebbségi parasz­toktól minden élelmiszer ta r: a lékot, „ne hagyjanak meg számukra egyetlen ki­logramm gabonát, egyetlen juhot, ser. test és tehene! sem". A parancs cini­kusan kimondotta, hogy ez az intézke­dés a legjobban ki fogja mutatni, „ki támogatja Tito kormányát és ki száll szembe vele”. Egyszerűbben szólva, Titóék mindazokat ellenségeik közé sorolják, akik nem akarnak beleegyezni a borzalmas éhemhalásba. • A dolgozók fokozzák harcukat Jugoszláviában a véres terror fotó­zása és a soviniszta nemzetiségi joU- tika szítása, a további fasizálás még nagyobb gyűlöletet keli minden jugo­szláv dolgozóban az aljas Tito-bandá- val szemben. Es bármilyen nehéz is a harc, ame­lyet a jugoszláv hazafiak a dühöngő fasiszta terrorban vívnak, erejük növe­kedését nem lehet feltartóztatni. Ha egy dolgozót letartóztatnak. helyébe fucatszámra lépnek új harcosok egy meggyilkolt hazafi helyett a szabad­ságszerető jugoszláv népek fiainak és leányainak százai és ezrei folytatják még határozottabban a harcol,

Next

/
Thumbnails
Contents