Szabad Nógrád, 1950. december (6. évfolyam, 53-57. szám)
1950-12-02 / 53. szám
A Párt segítségévei, a tagság széles rétegeit mozgósítva biztosítsuk a DISZ vezetőségválasztások sikerét Bányászaink elméleti színvonalának emeléséért Újabb négy községet mentesítettek a szállítási korlátozás alól VI. évfolyam, 53. szám Ára 50 fillér 1950 december 2 Előre* Eííkosi elvtárs szavával! A nógrádi szénmedence bányászai között, mint a futótűz, úgy terjedt el Pártunk Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak határozata. A bányászok valamennyien megértették, hogy az, amit Rákosi elvtárs mondott: „Tervgazdaságunk rohamos növekedése megköveteli a szén- termelés gyors emelését“, bányászaink törvényévé kell, hogy váljon. Az egész szénmedencében, megindult a készülődés, hagy válaszoljanak Rákosi elvtárs szavára- Nem volt egyetlen földalatti munkás, egyetlen külszíni munkás sem. aki ne készült volna, hogy megmutassa erejét Ehhez a lelkes, mindent elsöprő készülődéshez csatlakoztak a műszaki értelmiségiek is. kik terveztek, csapatokat osztottak el, munkahelyeket készítettek elő, hogy minden dolgozónak sikerüljön szilárd elhatározása, hogy eleget tudjon tenni az ország hívó szavának. A magyar nép vezére, Rákosi elvtárs szólt a bányászokhoz. Dolgozók millióinak hangját tolmácsolta^ Több szén kell! Rákosi elvtársnak, a bányászok nagy barátjának szava nem volt hiábavaló. Behatolt minden bányába, minden munkahelyre és az 1945-ös nagy széncsaták katonái egyemberként mozdultak meg. Válaszoltak igazi bányászmódra: „November 26-án Rákosi-műszakot tartunk, s amilyen jontcs tanácskozást tart az Országos Bányászértekezlet, olyan jó munkát végzünk majd mi is a bánya melyén“. ‘ Az eredmény nem maradt el- Amíg az értekezleten a dolgozó nép kormányai, de maga a dolgozó nép legjobban szeretett fia, Rákosi Mátyás elvtárs megszabta a feladatokat a bányászat felé, addig a föld mélyén hősiesan dolgozó bányászok teljesítményükkel minden eddigit felülmúlva adtak szenet a magyar népnek. A szénmedence bányászai termelésük előirányzatát 184 százalékra teljesítették. Mi volt az ez erő. amely ezen a műszakon halomra döntötte az eddigi rekordokat? Mi volt az a lelkesedés, ami ezen a napon nem egy, nem száz, hanem az egész szénmedence bányászait vitte az aknák mélyébe, hogy dolgozzon é« több szenet adjon? Ezt legméltóbban akkor tudjuk elmondani, ha idézzük Jecsme- nik József, a Köztársasági Érdemérem bronz fokozatával kitüntetett bányász szavait, aki egyszerű bányászmódra ezt mondta: „Nincs még egy olyan ember az országban, mint a mi Rákosi elvtársunk. Az ő szava erő a harcunkhoz. Ö az, aki mindig oH van, ahol a legnagyobb szükség van rá. Nincs szebb, mint őmellette élni és dolgozni.“ Ez volt az az erő. ami 26-án győzelemre vitte hős bányászainkat, ez tette olyan csodálatossá, amilyen november 26-án volt úgy medencénkben, mint az egész országban. A munkától lüktetett az egész szénmedence. A fekete, csillogó szén egymásután jött a föld felszínére, a bányák egymásután jelentették büszkén, örömmel teljesítményeiket. A zagyvái körzet napi előirányzatát 188.3, a kistere- nyei körzet Í61.8, a mizserfai körzet 217, a nagybátonyi körzet 170.8 százalékra túlteljesítette- Nemcsak e számok fejesik ki azt a nagy lelkesedést és szeretetet, amit a bányászok éreznek nagy barátjuk iránt. Kifejezi az is, hogy Karancskeszi község bányászai. amikor munkahelyeikre indultak, szállító-autójuknak keréktörése lett. 15—20 perces volt a késésük. A késés miatt a dolgozókat soha nem látott izgalom fogta el- Amikor odaértek a bányájukhoz. valamennyien futólépésben szaladlak a munkahelyeikre. hogy behozzák iemncadásu- kat. Havran István, mizserfai bányász csapatával 228 százalékot ért el a termelésben. Ez esfck egy a sok közül, azok közül, akikről most hő_s. költemények születnek s akik méltók ezekre a hőtköltemínyekre. A bányászfintalok, a bányászasz - szonyok egybeforrtak a bányák mélyével. Üjlako-n az ifjúság megmutatta, hogyan kell viselkedni a bányászifjúnak. Az első harmad kidolgozása ulán azt kérték, hogy a második harmadot is ledolgozhassák. Példát mutattak az újlaki fiatalok. Ezzel a lelkesedésükkel bebizonyították, hogy tényleg méltóak a bányász- fiatalok elnevezésre. Ugyanilyen határtalan lelkesedés vitte munkájukban a bányásznőket is. a 26-i műszakon ledöntött ék a régi, elavult felfogást, hogy a nő nem való a bányába. Helytálltak a versenyben és bebizonyították, amit Rákosi elvtárs a 26-i bányászértekezleten mondott: „Az elv társnők elpanaszolják, hogy kezdetben azzal fogadták őket: mit keresnek ezek a. bányában, menjenek vissza a főzőkanál mellé- időbe tellett, amíg a nők kiharcolták maguknak a megfelelő helyet. ‘ Valóban, ezen la napon kiharcolták maguknak az elismerést. Most már a bányásznőkön múlik, hogy további jó munkát végezzenek. Bányászaink hősi tettét dicsőség övezi. Nincs a megyében egyetlen dolgozó sem, aki ne gondolna rájuk elismeréssel és tisztelettel. Hogy sietett mindenki 26-án, hogy elsónek üdvözölje őket, amikor kiszálltaik a bánya mélyéről. Virágcsokrok, meleg kézfogás, cigarettával, borral, forró teával várták őket. Nem tudott senki sem sokat beszélni. Azt mondták el, ami a legbelülről jött: Hősök vagytok! Verseket mondtak az úttörők, jövőnk nemzedékének drága kincsei. A kemény bányászszivek felengedtek. Könnyek csillogtak a szemükben és mint ahogy Gubán Ábel a Déli-bányánál mondta: „erről a szeretetről és megbecsülésről álmodni sem mertem.“ Ezt a szeretetet, mely bányászaink felé száll, Rákosi elvtárs Pártunk nevében tolmácsolta. Ö az, aki megmutatta mindenkinek, hogyan kell szeretni, hogyan kell megbecsülni azokat, akik ezt munkájukkal kiérdemlik. A szeretet ée megbecsülés mögött ott van Rákosi elvtárs biztatása is, amit Rákosi elvtárs így mond el: Dolgozzanak elszántan, lelkesen, ön- feláldozóan! Legyenek tudatában annak, hogy mögöttük áll a mi hatalmas, harcedzett Pártunk. Legyenek tudatában annak is, hogy minden csákányüléssel, minden csille szénnel segítik felépíteni nemcsak a magyar népi demokráciát, a szocialista jövőt, de segítenek megvédeni békénket“ Rákosi elvtársiak ezeket a szavait kell, hogy hallják nap mint nap. Ezzel szánjanak le a bánya mélyébe, ezzel engedjék a csilléket megtömve fekete szénnel, föl a föld színére, ezzel küldjék & tüzes kohókba, ezzel küldjék a.családi otthonokba, gondoljanak arra, minden csákányvágáskor, hogy a békéért harcolnak. Munkájuk az egész világ békeszerető népének fegyvere, emi- vel harcolhatnak a családi békénket veszélyeztető, hazánkat rombadöntem akaró gyilkosokkal szemben. Mi a békéért, a boldogabb, jobb életért harcolunk. Ebben a harcban nem vagyunk egyedül; a nyolcszázmilliós béketáborral együtt menetelünk. Velünk van. aki nekünk a legdrágább, a nagy Szovjetunió. Az tanít minket is, aki felnevelte a Bikovokat, a Salvjuginokat, a Filiminovokat; ami legdrágább kincsünk, a mi életünk, jövőnk, a dicső Sztálin. A mi harcunk biztos harc, ez csak győzelemmel végződhet, mert minket az emberiség legnagyobb lángelméje, Sztálin vezet, ö tud arról a nagy, hősies küzdelemről is, amit hős bányászaink is győzelmesen vívtak meg. Ezt elmondta nekünk Rákosi elvtárs is. Nem az első széncsata volt ez. Voltak már azelőtt kimagasló győzelmeink. De az igazi győzelmek csak ezután következnek és a mindennapos elkövetkezendő nagy harcok küszöbén köszönetét mondunk bányászainknak. Harcoljanak a bányász névhez méltóan, legyenek méltó ki- toriéi a békeharcnak. Termeljenek nap mini nap több szenet, ezt kéri minden bányásztól a nép! S ehhez az eljövendő sikerhez kívánunk megyénk minden dolgozója nevében: Jó szerencsét! Harcoljunk mi magyar dolgozók is fokozottabban és eltöké a békéért HAZATÉRTEK A II. BÉKEKONGRESSZUS KÜLDÖTTEI Mielőtt bármit is mondanék, kö- szöneteinet és hálámat akarom kifejezni megyénk dolgozóinak, hogy engem, és hogy éppen engem vála.szítottak meg küldöttüknek a Béke Hívei II. Világkongresszusára. Mini nehéz teher, úgy nehezedik gondolkodásomra a több mint kéthetes külföldi tartózkodásom tengernyi élménye. Nem is tudom, hogy kezdjem beszámolómat. Talán Londonnal, ahol meglátogattuk a nemzetközi munkásosztály nagy tanítójának, Marxnak egyszerű, dísztelen sírját; vagy Londonnak arról az útjáról beszéljek, ahol 15 ezer becsületes, békét akaró angol dokkmunkás tiltakozott az amerikai fegyverszál- lító hajók kirakása ellen; vagy talán Brüsszelről beszéljek. ahol még vizet sem kaptunk, mert nem volt dollárunk; Varsóról, a béke városáról, ahol szinte szemlátomást nő, fejlődik a város, ahol még sok a rom, de az emberek a béke új várát, a szocialista Varsót építik; Auswitzről, ahol Attle.eék tanítómesterei, Hitler pribékjei négymillió embert pusztítottak el. Ltazásomnak minden egyes perce őrök élmény számomra. Munkásemher vagyok, nem szoktam a sok utazást és így észre som vettem, bőgj’ gépiinkkel Prágába érkeztünk. fsak néhány óráig tartózkodtunk Prágában, de ezalatt a rövid idő alatt is megismerhettük a cseh nép békcakarását: a megelégedett, a jólöltözött dolgozókat, az életet szerető fiatalokat. Prágából utunk Frankfurton keresztül Brüsszelbe vezetett, majd onnan egyenesen Londonba, az Egyesült Királyság fővárosába, az 500 milliós gyarmatbirodalmat kizsákmányoló Anglia fővárosába. Londonban, mint a „vasfüggöny“ mögül jött idegeneket, megmotoztak. Nem igazoltattak, hanem ahogy mondom, motoztak. Két órán keresztül tartottak fogva, majd „szabadlábrahelycztek“. Két napig tartózkodtunk Londonban és volt alkalmunk megismerkedni a nyugati „demokráciával“ és a nyugati „civilizációval“. Londoni tartózkodásom során találkozhattam egy angol ifjúmunkással, aki résztvett a budapesti Világifjúsági Találkozón, Ö mondta el, hogy hogyan él az angol dolgozó: sok a munkanélküli, és akik dolgoznak, hc- lenkint öt fontot keresnek, amiből kettő font a lakbérré kell. London belvárosában a bankárok és a nagytőkések lakónegyedében is van még rom, de ezeket újjáépítik. London külvárosában, a munkásnegyedekben egészen más a helyzet. A lerombolt mini. kás-bérkaszárnyáik tetejét ponyvával fedik be, ezekben a munkáslakásokban él az angol dolgozó, ahol nyolc családra jut egy WC és ahol az utca szemétjében mezítláb játszik a „győztes“ Anglia munkásosztályának gyermeke. Angliában hatalmas méreteket ölt a fegyverkezési verseny. Az angol kormány évente kilenc milliárd fontot költ háborús előkészületekre. Egyik alkalommal a magyar követségről jövet az egyik mozi előtt sor- banálló embereket láttunk. Megálltunk, megnéztük a képeket, hogy mit játszanak a mozik: Ruhátlan nők —- amerikai film. íme fgv fest valójában a nyugati demokrácia. Van azonban a inarshallizált Angliának egy olyan pártja, mely harcol az egyszerű ember jólétéért: a Kommunista Párt. Angliából való elutazásom előtt ennek a parinak a képviselője búcsúztatott és elmondta, hogy nincs már messze az az idő. mikor Anglia szabadon fogadhatja a béke követeit. Az amerikai tőkések parancsára az Attlee-kormány megakadályozta a sheffieldi béketalálkozót, de az angol nép, az egyszerű dolgozók együttéreznek a világ valamennyi béke- szerető dolgozójával. És harcolnak a békéért! London. Brüsszeli, Frankfurt, Prága, Varsó — ez volt utunk a Béke Hívei II. Világkongressszusára. Prágában, amerre csak mentünk, mindenütt ünnepeltek bennünket, éltették a békét. Prágából, a világ minden részéből egybesercglett békeharcosokkal, angolokkal, kínaiakkal, ausztráliaiakkal, svédekkel, franciákkal, olaszokkal koreaiakkal és amerikaiakkal együtt egy hatalmas különvonattal mentünk Varsóba, a béke épülő városába. Felejthetetlen élmény számomra a varsói fogadtatás. Sokezernyi munkás várt bennünket az állomáson, zászlókkal és virágokkal és éltették a béke legfőbb őrét, a legyőzhetetlen Szovjetuniót, Sztálin elvtársai, és az egyszerű emberek proletár-összefogását. A kongresszuson a sok küldött a saját népe békeakaratát tolmácsolta, azt, hogy élni akarnak és építeni a rombolás helyett. Sok nyelven beszéltek, de egy célért harcoltak: a békéért. A koreai küldött is arról beszélt, amiről a szovjet, angol és az amerikai küldött, hogy békében akarnak élni, de csapásra csapással felelnek. A kongresszus háromezer küldötte az öt világrészt képviselte, rokonszenvéről biztosította a hős koreai népet és mindazokat az országokat, akik igazságos harcukat vívják az új világháború kirobban tásán mesterkedő imperialista támadók ellen. A kongresszus óriási tanulság volt valamennyiünk számára. Az emberiség gonosztevői, az amerikai imperialisták Auswitz-cé akarják változtatni az egész világot. Minden épeszű ember, akár katolikus, akár kommunista tegyen, tiltakozó szavát emeli fel az amerikai imperialisták világhódító politikájával szemben. Harcoljunk mi is, magyar dolgozók még fokozottabban és eltökéltebben a békéért. Töltsön el valamennyiünket az a tudat, hogy igaz ügyért harcolunk és harcunk az egész világon győzelemmel fog végződni. Éljen a szabadság! Éljen az élet! Rigó Antal a II. Világbékckongresszus küldötte. „Felhívunk minden dolgozó parasztot .* teljesítse hazafias kötelességétV‘ Mi, a balassagyarmati járás dolgozó parasztjai íeihivási&al fordulunk megyénk összes járásainak és városainak becsületes parasztságához. Úgy érezzük, hogy az egyre élesedő nemzetközi helyzetben magunk és gyermekeink békéjének biztosítása, családi otthonunk védelme megköveteli tőlünk, hogy hallassuk hangunkat, hogy a terménybeadási kötelezettségnek teljesítésével, a szerződéskötés és a mélyszántás idejében való elvégzésével tegyünk eleget hazafias kötelességeinknek. „Az emberiséget háború fenyegeti, a háború egyaránt fenyeget gyermekeket, nőket és férfiakat'“, olvastuk a II. Világbékckongresszus határozatából. Mi még nem felejtettük el az elmúlt világháború borzalmait, amely csak nyomort, szenvedést, árvák és hadiözvegyek tízezreit hagyta maga után. Nincsen járásunknak egyetlen községe sem, amelyből kenyérkereső édesapák és fiatal leventék ne adták volna életüket az urak háborújáért. Minden községünkben hadiözvegyek és hadiárvák figyelmeztetnek arra, hogy mit várhat népünk egy harmadik világháborútól. Az amerikai imperialisták, az anya és csecsemőgyilkosok, a Koreában kirobbantott véres háborút a mi egyre szépülő hazánkra is ki akar ják terjeszteni. Mi békében akarunk élni és dolgozni. Azt akarjuk, hogy az életerőtől sugárzó arcú cvernie- keink békében élhessenek és tanulhassanak. Ezért felhívunk benneteket, hogy a munka, a termelés frontján harcoljatok a békéért és álljatok a békeharcosok első soraiba. Mi vállaljuk, hogy járásunk terüle. téli a burgonya, kukorica és a szálastakarmány begyűjtését a világ dolgozóinak forrón szeretett vezére, Sztálin elvtárs születésnapjára, december 21-re befejezzük. Felhívunk megyénk területén minden becsületes dolgozó parasztot, pártállásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, hogy csatlakozzon felhívásunkhoz. Teljesít, sék hazánk és népünk iránti hazafias kötelességüket, védjék meg a békét. A balassagyarmati járás dolgozó parasztjai nevében: MDP Járási Pártbizottság. Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Déli-bánya bányászainak levele megyénk dolgozó parasztságához! Kedves Elvtársak! Dolgozó parasztok! Ti is tudtok róla, hogy népünk vezére, Rákosi elvtárs szólt a bányászokhoz, hogy több szén kell az országnak. Meg Is fogtuk a munka végét. Már november 7-én úgy dolgoztunk, hogy minél több szene legyen az országnak. De nem elégedtünk meg ezzel az eredménnyel. Tovább fokoztuk teljesítményeinket. November 26-án, az országos bányá.szértekczlct tiszteletére napi előirányzatunkat 278.4 százalékra teljesítettük. Tudjá- tok-c, hogy miért végeztünk ilyen teljesítményi? Azért, mert mi azt akarjuk, hogy a ti gyerekeitek, akik az iskolába, óvodába járnak, mindig meleg szobában tanulhassanak. Ne érezzék a tél hidegét. Nektek jó meleg legyen a lakásotok. Azt akarjuk, hogy a gyárak, ami nektek a cipőt, a ruhái, az ekét, traktort és nem tudjuk elmondani mi mást gyárt, elegendő szenei kapjon. Azonban nem feledkeztünk meg arról sem, hogy ha mi a bányából több szenet adunk, erősítjük vele békénket. Azt meg ti is tudjátok, hogy milyen veszélyben van a béke. Elvtársak! Barátaink! Ml nagyon szereljük a békét és ■ béke megvédéséért minden áldozatot meghozunk. Kérünk benneteket, hogy egy emberként csatlakozzatok a balassagyarmati járás dolgozó parasztságának felhívásához. Az őszi mélyszántással, a szerződéskötésekkel, de különösen a terménybeadás gyors teljesítésével tegyelek Heget hazafias kötelességeteknek. Nálatok ezeknek a munkáknak az elvégzése olyan feladat a béke érdekében, mint nálunk a lübb szén adása az országnak. Legyünk egyek a harcban. Ti a földeken, mi a bánya mélyén. Kövessétek a balassagyarmati járás dolgozó parasztjainak felhívását. December 21-én — a világbéke legnagyobb harcosának, nagy felszabadítónknak — Sztálin elvtársnak a születésnapját ünnepeljétek azzal, hogy 100 százalékig teljesítitek a termény-beadást. A munkás és a dolgozó parasztság szövetségének nevében előre a béke harcos megvédéséért! Déli-bánya dolgozói nevében: Tajti István párttitkár, Simon István szakszervezeti titkár. Marus Ferenc Gyula, a legmagasabb teljesítmény! elért csapat vezetője,
