Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)
1950-11-04 / 47. szám
SZABAD NOGRAD 1950 november 4. Pártmunka tapasztalatai it A pártoktatási évad beindításához A FORRADALOM ADTA VISSZA RÁKOSI ELVTÁRSAT 1948 márciusában Pártunk szeretett vezére, Rákosi elvtárs „A következő láncszem" című cikkében felhívta; párt- szervezeteink figyelmét a tanulás — a marxizmus-ieninizmus elsajátításának jelentőségére. Megállapította: „Ha nem tudjuk az elméleti színvonalat emelni, akkor megtorpanunk, fejlődésünk megakad, komoly hibákat fogunk elkövetni. S meri azt akarjuk, hogy Pártunk továbbra is az élen járjon, hogy az eddiginél is fokozottabban szolgálja a magyar nép boldogulásának, leiemelkedésének ügyét, elmélet unitét, ezt a biztos iránytűt fejlesztenünk kell. Ez most az a lenini láncszem, amelyet iei- ies erővel kell megragadnunk." Rákosi elvtársnak ez a megállapítása komoly lökést adott propaganda munkánknak. Párttagságunk nagy tömegei felismerték, hogy az előttünk álló feladatok — a szocializmus felépítésének feladatai — kötelezően szükségszerűvé teszik minden pár.tag számára, hogy bekapcsolódjanak a szervezett pártoktatásba, hogy növeljék marxi-lenini tudá. sokat. Felismerték pártaktivámk, hogy csak ennek a hatalmas fegyvernek — a marxi-lenini elméletnek — birtokában vagyunk képesek a további feladatok megvalósítására. Ez időtől kezdye pártszemináriumainkon és a különböző oktatási tormában tanuló elvtársak száma ugrásszerűen emelkedett. Ez a nagyméretű mennyiségi emelkedés azt eredményezte, hagy pártszervezeteink nem tudtak kellő mennyiségben megfelelő színvonalú eiöadót beállítani, s így. a mennyiségi emelkedés mellett nem emelkedett megfelelő mértékben oktatási munkánk elméleti • színvonala. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a már némi képzettséggel rendelkező elvtársaink nem igyekeztek, hogy képzettség ükét tovább növeljék, másrészt, hogy a még tőlük fejletlenebb elvtársaknak tovább adják. Erre mutat rá Pártunk Politikai Bizottságának muitévi október 20-i határozata, mely ismételten. ráirányítja a Párt figyelmét az elméleti színvonal emelésének foniosságára. Ez a határozat rámutat arra, hogy a kétségtelenül nagy eredmények melleit vannak még komoly hiányosságok, lemaradások is. Ez abban rtyifváiiur itíeír, bojjv' pártmunkásaink, sőt vezető kádereink egv része i6 lebecsüli az elmélet jelentőségét és lesüllyed a szűklátókörű gyakorlat színvonalára. Az ilyen eiv- társak képtelenek a Párt elvi politikájának helyes alkalmazására és a mindennapi ügyek 'intézésére, közben szeltük elő! íéveszúkj a szocializmus építésének hatalmas .távlatát. Látnunk kell azt, hogy az a kommunista, aki elhanyagolja elméleti képzését, nem tudja munkáját jól elvégezni, elvesz a mindennapi teendőkben. Az ilyen elvtársnak éppen a legfontosabb feladatok elvégzésére „nem jut ideje”, munkája kapkodó, rendszertelen és apoütikus lesz. Sztálin elvtárs ezzel kapcsolatosan a következőket mondja: „Vaktában. tapogatózva végzett munka az osztályrésze a szűkkörö gyakorlati munkásoknak, ha nem tanulmányozzák a lenintzmust, nem törekszenek a leninizmus elsajátítására, ha nem kapcsolják össze gyakorlati munkáinkat a szükséges elméleti képzéssel.’’ A fenti megállapítások vonatkoznak megyénkre is. Nálunk is — amellett, hogy az utóbbi két évben ezen a területen jelentős változás mutatkozik oktatási munkánkban — találkozunk níyan jelenségekkel, hogy középkádereink lebecsülik ennek a munkának jelentőségét, kampányfeladatok miatt háttérbe szorítják az oktatást. Ez mutatkozott meg a legutóbbi feladatok — a békeköksönjegyzés és a tanácsválasztások végrehajtása során. Ezeket a feladatokat szervezeteink nem kapcsolták össze az oktatási évad beindításának előkészítésével, s ígv még ma is számos olyan szervezhetünk van, amely még az anyagot sem rendelte meg — vagy párttagságunknak csak kis százalékát vonta be az oktatásba. Itt meg kell említenünk a szé- csénvi járás községeit, ahol 3—4 község, illetve szervezet kivételével, teljesen rábízták az oktatás szervezését a spontanításra. s így előfordult például IpcSytarnócon az, hogy október 15-én még a pártiitkár elvtársnőnek „nem volt tudomása” arról, hogy anyagot kell rendelni és még nem is gondolkoztak azon. hogy a község dolgozóinak tanulási vágyát kielégítsék. De ugyanez elmondható kisebb-nagyobb mértékben a járás többi községeiről is. Nem fordítottak kellő gondo't a szocialista szektorok (gépállomások, állami gazdaságok, tszcs) dolgozóinak nevelésére sem. Ugyanezt elmondhatnánk a rétsági járásról i6, ahol például olyan ns.gy községben, mint Diósjenő, október 22-ig még nem szervezték meg a párttagság politikai nevelését. De komoiy hibák mutatkoznak egyes bányász-páríszervezeleinknél is. így például a kisterenyei pártszervezet titkárának.. Krajlik elvtársnak, vagy a •nagybátonvi szervezet titkárának, Sípos elvtársnak az a véleménye, hogy a bányászok oktatásának kérdését nem leltet megoldani, meri üzemeikben igen sok vidéki munkás jár be dolgozni és ezek a vidéki munkások a bányából kijőve sietnek haza és ígv oktatásukat nem lehet megoldani. Ezekre a nehéz- .egekre való hivatkozással nem szervezték meg megfelelően a kolonizált bányászok oktatását sem. Így' fordult elő az. hogy! a Nagybáíonyhoz tartozó Tiribes- aknán, -ahol 167 párttag dolgozik, csak kilenc eíviársat vontak be az oktatásba. Természetesen ezek a hiányosságok nem jelentik azt, itogv ez általános lenne. Azoknál a szervezeteknél, ahol az oktatási munkát nem reszortkérdésként kezelik, hanem jelentőségének megfelelően, maga a párttitkár eivtárs vette kezébe a- munka irányítását, megmutatkoznak az eredmények is, mint például a zagyvapálMvi üveggyárrá! Szarvas Pál titkár elvtárs a legjobb vezetőségi tagok segítségévei; emberről-emberre menő felvilágosító munkával szervezték meg az oktatási munkát. Kitűnt még ebben a munkában Bodnár eivtárs, aki mint. vezetőségi tag, vezetője volt a brigádnak, roeív az oktatási munkát szervezte. Jó munkát végeztek az eivtánsak a központi építkezésnél. aho! már a párttagságnak több mint 60 százalékát szervezték be az oktatásba, itt azonban hiba az. hogy emellett nem fordítottak elég gondot a vidéki építkezésekre — minek következtében vidéken ez a munka vontatottabban mégy. Felszínre jötiek a Jiibák a 28-án és 30-án megtartott előadót értekezleteken is. Az elvtársak hozzászólásaikban elmondták az elmúlt év jó és rossz tapasztalatait. így például elmondták rz elvtársak azt,, hogy az elmullévi oktatás kezdetén Taron a szeminárium megindulásánál 5—6 elvtárs igen ,^k-_ Rákosi elvtárs valahányszor hozzánk szól, olyan, mint amikor a szerető édesapa figyelmezteti gyermekét, hogy vigyázz, fiam, elesel. Rákosi elvtárs október 27-i beszéde ilyen figyelmeztető felhívás volt. Felhívta a figyelmünket. ha azt akarjuk, hogy még erősebb legyen szeretett hazánk, ha azt akarjuk, hogy még több munkás- lakást építsünk, akkor még több .szenet kell termelnünk, még tovább keil javítanunk üzemen belő1! a politikai nevelőm untát, az ifjúság legjobbjai^ kell a bányászok közé bevonni. Rákosi élvtárs mintha csak közlünk lenne. látja a mi problémáinkat. Látja, ha továbbra is elhanyagoljuk a/, ifjúság bevonását a bányai munkába, ha nem javítjuk tovább és még fokozottabban a neretlő.munkát, különösen a párlonkívüliek felé, akkor saját jólétünk, további fejlődésünk gállójává leszünk. Mint a Gáti-bánya dolgozója és népnevelője, saját üzemünk példájából tudom, ha politikailag foglalkozunk a dolgozókkal, akkor ez kedve- zőleg hat a termelésre is. A párlonkí- vüli dolgozóknak kis részét már eztiv volt — ió felkészültségről tett ta- íanuságot. Ezeket az clvfársakat szét- oszto'iták tanulócsoportokba, ami azt eredményezte, hogy az egész szeminárium színvonala felemelkedett. De elmondta a pásztói értekezleten Gregor elvtárs azt i6, liogy mennyire hiányzott az ellenőrzés a felsőbb pártszerv részéről, például az őáltala vezetett szemináriumot egész évben senki nem ellenőrizte s így senkitől nem kapott segítséget munkájában. Feladatunk —■ és minden pártszervezet feladata — az, hogy taggyűlésen értékeljék ki az eddig elvégzett munkát, tárják fel bátran a hiányosságokat, hogy ezeket ki tudjuk javítani Pártszervezeteinknek november 6-ig, az alap- és középfokú politikai iskolák beindításáig az eddiginél is jóvai nagyobb gonddal kel! előkészíteni a munkát és a továbbiakban is az eddiginél nagyobb gonddal kell törödniök a szervezetben ftílyó oktatással, a propagandisták (oktatók) pedig átérezve párt- megbízatásuk fontosságát, munkájukat alaposabban, magasabb eszmei színvonalon kell, hogv végezzék. A hallgatók gondoljanak arra, amit Rákosi eivtárs a műit évben a Párt- íuiskola megnyitásán mondott: „A régi szocialista munkásmozgalmi káderek a szó szoros értelmében arcuk verejtékével, börtönökben, keserves munkával szerezték meg azt a tudást, mely képessé tette őket a győzelem kivívására. Az új nemzedéknek már sokkal könnyebb a dolga, mert a győzelmes proletárdiktatúra tehetőséget nyűit nekik arra. hogy ezt áz elméletei és gyakorlatot sokkal kedvezőbb viszonyok között a lehető legjobban elsajátítsák. Etjének ezzel az alkalommal, használók ki ezt a lehetőséget, amelyet o Párt önöknek nyújt. sajátítsák ci a tnarxista-lenirJsía elméletei, annyira, c. mennyi re csal: ezt a főiskolán meg. tehet tanulni. Az akadályok, a nehézségek elhárítására adjon erői az a tudat, hogy a marxi-lenini eővéiet, amelyet itt cl-ajéttitanak, a népi demokrácia és a szocializmus építésének továbbvitelét és győzelmét fogja biztosi- iám." Mrázik János, MDP Megye bizottság. Aqit.-Prop. (fertály politikai munkatársa« , idáig is bevontuk a társadalmi munkába, de a jövőben, mint ahogy nagy vezérünk is felhívta figyelmünket, még fokozottabban ezt az utat kell járnunk. A békekölcsönjegyzési munkába, a tanácsválasztási előkészületekbe is bevontunk egy jó pár párton- kívülit is és annak nagy része nagyszerűen megállta heti vét, hogy azokat fel is vesszük Pártunk tagjel öltjeinek sorába. Kishalt László, Nagy Lajos, < Susás István és Szegedi Sándor pár- tonik ívüK népnevelők tagjelölt felvételi kérelmét már Tel is terjesztettük a felsőbb pártszervek fellé. És ezek a dob gőzök nem csak a társadalmi munka ból veszik ki részüket, hanem a termelésben is élen járnak. Most, hogy Rákost eivtárs külön felhívta figyelmünket a széntermelés fokozására, vállalom, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a magyar és a Békeviiágkongresszus tiszteletére e<térem, hogy december 31-ére befejezem az 1951-es év első negyedévénél« előirányzatát. Kollár István t. a Gáti-bányaüzem népnevelője. Tíz esztendővel ezelőtt, 1940 október 30-án szabadította ki a Szovjetunió a fasizmus börtönéből Rákosi Mátyás elvtársat, a magvar dolgozó nép szeretett vezérét. Üt évvel később egész népünk számára hozta c! a szabadságot a felszabadító Vörös Hadsereg, visszaadta az országot, a földet, a gyárat azoknak, akiknek verejtékén épült, akik annak jogos iu’ajdonosai. A magyar nép Rákosi eivtárs kiszabadulásának 10. évfordulóját a Szovjetunió iránti hála és szeretet napjává ietla termelésének emelésével, ezen keresztül a Szovjetunió vezette' béketábor erősítésével. Ezért határozták el a nógrádkövesdi kőbánya dolgozói, hogy legméltóbban ógv ünnepelhetnek, ha ezévi tervüket november 15-re befejezik. A Szovjetunió másfél évtizeden keresztül harcolt Rákosi Mátyás életéért és szabadságáért. Tiltakozó szava mind az első, mind a második perben meg akadályozta, hogv a Horthv-fasiszták halálra ítéljék Rákosi elvtársat. A másfélévtizedes harc betetőzéséként 1940 október 30-án a Szovjetunió hatalma* tekintélve és ereje megnyitotta a börtön ajtaját, arra kényszerítette a Teleki-kormányt,, hogy szabadon engedje Rákosi Mátyást. „Az egész Ytíág' dolgozó népe lelkes örömmel fogadta a hírt — irta tíz esztendővel ezelőtt Gerő Ernő az L'i Hangban —, hogy Rákosi Mátyás több mint 15 évi fogság után kiszabadult... A szovjet kormány szabadította ki.” Vas Zoltán elvtárs, Rákosi Mátyás küzdő fácsa „Tizenhat év (egyházban” című könyvében így emlékezik meg a kiszabadulás történetéről: „A szovjet követség épülete előtt autó várakozott. Ahogy elmentünk melfetíe, az autóból valaki nevemet kiáltotta... A hang az övé volt. A Szovjetunió konzuljával, a Szovjetunió védelme alatt az „élet. fogytiglanra ítélt” Rákosi ott ült az autóban.” A fasizmus .elleni harc bátor és kér- ieíheteden katonája visszanyerte szabadságát, A Szovjetunióban pedig ottNőháliy i nap választ el bennünket az őszi oktatási éved beindulásától. Párttmvk további erősítése, ötéves tervünk sikeres befejezése, a szocializmus sikeres megvalósítása szempontjából igen fontos jelentőséggel bír párttagságunk ideológiai továbbképzése, párttagságunk bevonása az oktatásba. Az alap- és középfokú iskolákon nevelődnek ki a bátor, harcos népnevelők, pártmunkások százai. Minél képzettebbek népnevelőink, pártmunkásaink minél tisztábban látják a feladatokat. annál eredményesebben tudják megértetni; a dolgozókkal Pártunk politikáját, annál eredményesebben tudják mozgósítani a tömegeket az előttünk álló feladatok végrehajtásár«. Ha kiértékeljük és számba vesszük a tavalyi oktatási évad eredményeit és hiányosságait és összehasonlítjuk az idei oktatási évad megszervezésével, előkészítésével, megállapítható, hogy ezen a téren komoly fejlődés mutatkozik a tavalyival' szemben. A tavalyi oktatási évad megszervezését a bürokratizmus jellemezte. Az oktatásba utasításszerűen vonták be a hallgatókat. vagy csak egyszerűen felírták nevüket anélkül, hogy az elvtárssal beszéltek volna. Úgyszólván csaknem teljes egészében mellőzték az egyéni honra talált, ahoi teljes erejével és tudásával dolgozott tovább a magyar nép felvilágosításán és felszabadításán. A Pravda így irt 1940 novemberében: „A magyar munkásmozgalom ismeri vezére. Rákosi Mátyás elvtárs, aki 15 évig volt börtönben, a Szovjetunió kormánya és a magyar kormány közötti tárgyalások eredményeként kiszabadult és megérkezett a Szovjetunióba.” Mint jó barátot és bolsevik harcostársat ölelték magukhoz Rákosi elvtársat a szovjet dolgozók. Útja egészen Moszkváig diadalát vo.it. Rákosi elvtárs Kievbe érkezése után ezeket mondotta a lelkes fogadtatáskor: „A börtönben ülve állandóan a nagy Szov jetunióra gondoltam, a hős szovjet népre, arnelv építi ragyogó jövőjét. Tudtam, hogv gondolnak rám, gondoskodnak rólam, hittem szabadulásomban... Nincs szó, mellyel kifejezhetném há'ámat a szovjet kormánynak, a Bolsevik Pártnak, a nagy Sztálinnak.” Rákosi elvtárs november 6-án. az Októberi Forradalom előestéjén érkezett meg Moszkvába, a Szovjetunió fővárosába. A lelkes fogadtatásról ezeket írta a Pravda: „A pe.rrcnt orosz-és magyarnyelvű üdvözlő feliratok díszítették. A várakozók kezében óriási őszi virágcsokrok. Az üzemek, gyárak és tanintézetek küldöttségei zászlókkal érkeztek ... Rákosi Mátyás és Vas Zoltán kiszállnak a perronra. öröm- teljes kiáltásokkal, ölelésekkel, csókokkal üdvözli!« őket. Minden oldalról kezek nyúlnak feléjük, virágokkal árasztják c! őket.” Másnap, november 7-én, a Vörös-tér egvik emelvényéről nézte végig Rákosi elvtárs a Vörös Hadsereg díszmer,etet, Moszkva dolgozó népének színpompás felvonu'ását. Az Októberi Forradalom szabadította öt ki, az Októberi Forradalom szülöttje, a Szovjetunió adta vissza szeretett Rákosi eivtársunkat. A magyar nép szívből jövő hálája, szere* tete száll a szovjet kormány és a nagy Sztálin felé ezen a napon. meggyőzés módszerét, nem magyarázták meg az elvlársakitak. hogy miért fontos az ideológiai képzésének továbbfejlesztése. Ez a rossz szervezés és bürokratizmus azt eredményezte, hogy a hallgatóik egyrtszc közvetlen a beinduláskor, egyrésze pediglen menetközben lemorzsolódott. Igen komoly fel- világosító munkán keresztül sikerült megakadályozni a nagyobbfokó lemorzsolódást. Amikor felkerestük és beszéltünk azokkal az elvtársakkai. akik a szemináriumokon nem jelentek meg és megkérdeztük, hogy miért hanyagolja e! továbbképzését, és ha már jelentkezett a szemináriumi oktatásban való részvétedre, miért nem jár — a válasz az volt, hogy ö nem jelentkezett, vele nem beszélt senki erről a kérdésről, őt csak egyszerűen felírták és erről ő semmit sem tudott. A másik döntő hiányossága a tavalyi évadnak az volt, hogy a hallgatók részére nem állt elegendő és megfelelő helyiség rendelkezésre és nem egy szemináriumi helyiség volt olyan, ahol a hallgatók egv széken ketten ültek, de üllek különböző helyeken, papírkosár szélén, asztalsarkán sfb. ilyen körülmények között a hallgatók egészségesen tanulni nem tudtak és ez a tény is okozója volt részben a lemorzsolódásnak. Ezeket a hiányosságokat a pártbizottság felé felvetettük cs ezt a pártbizottsággal megbeszélve, irányi vettünk a hiányosságoknak a kijavítására. Elleniéiben a tavalyi bürokratikus utasításszerű jelöléssel szemben, az idén az oktatásba bevont elvtársakat az önkéntesség elvének szigorú betartásával vontuk be. Megbeszéltük az elvtársakkal, hogy milyen fontossággá1! bír ideológiai képzésünk továbbfejlesztése, Pártunk további erősödése szempontjából, milyen segítséget jelent mindennapi munkánk elvégzésében és a békéért vívott harcban. A szemináriumi helyiségeknek a kérdését úgy oldottuk meg,' hogy a szemináriumokat két napon bonyolítjuk le. Az egyik nap az alapfokú, a másik nap a középfokú politikai iskolák hallgatói részére. A hibáknak felismerése és kijavítása lehetővé teszi azt. liogy az oktatásban eddig fennállt hiányosságok kiküszöbölődjenek és ezen keresztül minden területen meg tudjuk valósítani a rcánkháruiló feladatokat. VARGA ELEMÉR a salgótarjáni Acélárugyár acélöntődé alapszervezeté. nek titkára Jevgenyij Dohnatovszkij: LESZ-E HÁBORÚ? Boldog Holnap hitem alapelve. Hiszek benne szenvedélyesen. Vasárnap a zöldben járva-kelve Kis leánykám vállamra veszem. Sebesült kezem nem könnyű szerrel Tartja kincsem, mégis valahogy Megbirkózom a kedves teherrel. — Nefélj csöppöm, te csak bizakodj. Lám, a nép közt az a pletyka járja — S szertefoszlik tőle a ború — Hogy leány most sok jön a világra, S ez mutatja: nem lesz háború. Mégis újból véres háborúra Készülődik a ködös Nyugat És anyáink féltve nézik újra S büszkeséggel szöszke fiukat. Fenyeget-e háború veszélye? Újra haddal törnek ellenünk? Honát védve ismét harcra kél-e Annyi lelkes ifjú emberünk? Másznak-e a régiek nyomában Idegenből tankok, mint csigák. Hogy a Kommünt építők honában Később épüljön az új világ? Válaszunk csak egy minderre: nem! Egy kérdésre mint ezerre: nem! Kell, hogy hazánk fényben növekedjen Munkánk ellen akárki szegül, Lesz-e ismét háború, csak egyen, önerőnkön múlik egyedül. Országunk legyőzhetetlen vára, Dicső Szovjet Hadsereg, te vagy, A jövő tündöklő szemhatára, Mit korunk a gyermekekre hagy. Szent nekünk és boldogság a munka, Nem kívánunk mi vért ontani, De ha bérenc hordájuk nyakunkra Küldik a Wall-Street bolondjai, A pribékek háborúja s vesztük Egy órában, egy percben fogan! Tartalékos tiszt tesz erre esküt, Kinek vállán kicsi lánya van. GÁSPÁR ENDRE fordítása Ha nevelj ifik a dolgozókat, eififielkedik a termelés A laikák kijavításával índsnIiaMk , az új oktatási évadnak
