Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)
1950-11-26 / 51. szám
'k KÜLÖNKIADÁS Előre a Rákosi-műszak sikeréért, adjunk még több szenet a bányészértekezlet tiszteletére! 'A A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a szénbányászat fejlesztéséről i. Széntermelésünk az ötéves terv első évében jelentősen emelkedett és ma nagyobb, mint bármikor korábban. Ennek ellenére az utóbbi hónapokban a szénbányászat termelése nem elégíti ki gyors ütemben fejlődő népgazdaságunk igényeit. A széntermelés fejlődésének elmaradása népgazdaságunk általános fejlődési üteme mögött veszélyezteti az ipar és a közlekedés zavartalan fejlődését, az életszínvonal emelkedését. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítja, hogy a népgazdaságunk rendelkezésére álló eszközökkel a szénbányászat fejlődésének viszonylagos lemaradását fel lehet és fel is kell számolni s ezért úgy határoz, hogy 1951-ben. 1950-hez képest, 20 százalékkal kell a széntermelést növelni. Ennek érdekében meg kell gyorsítani a szénbányászat gépesítését,' biztosítani kell a termelőmunka jobb megszervezését, meg kell javítani a bányák irányítását a vállfátok és a nehézipari minisztérium részéről, biztosítani kell a szénbányászat munkaerő- szükségletét, szilárddá kell tenni a munkafegyelmet, szigorú takarékosságot kell érvényesíteni a szén felhasználásának minden területén és olyan kedvezményeket kell juttatni a szénbányászatban foglalkoztatottaknak, hogy azok kifejezzék a szénbányászoknak kijáró megbecsülést. E célok elérésére a minisztertanács és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége a következő határozatokat hozza: II. 1. A bányászok nehéz és veszélyes munkájának megkönnyítése és a bányászok fokozott biztonsága érdekében, továbbá a bányászati munka termelékenységének emelésére: a) A nehézipari miniszter és az Országos Tervhivatal elnöke biztosítsák a bányagépgyártás fejlesztésének meggyorsítását. Ennek érdekében a bányagépgyártásná! jelenleg fennálló késede'met sürgősen fel kell számolni; a bányagépek gyártásának tervét 1951. évre az 1950-es háromszorosát meghaladó mértékben kell megállapítani és rá kell térni a korszerű munkamódszerek alkalmazását biztosító új géptípusok, mindenekelőtt réseiő és íejtőgépek sorozatgyártására. b) Az Országos Tervhivatal elnöke a nehézipari miniszterrel együtt állapítson meg 1951-re olyan beruházási keretet a szénbányászat számára, amely az 1951. évi megnÖvekedett szénigényeknek megfelelő széntermelés biztosításán túlmenően a folyamatban levő nagy bányászati beruházások (Komló, Petőfi-bánya, Várpalota) végrehajtásának meggyorsítását is lehetővé teszi; c) a nehézipari miniszter a bányaüzemi munka biztonságának fokozása érdekében dolgozzon ki új szabályzatot az üzemegészségügyre, a bánya- mentésügyre és a biztonsági berendezésekre vonatkozólag és tegye a bányarendészet elsőrendű feladatává ezek fokozott ellenőrzését. 2. A nehézipari miniszter a szénbányászat irányításának megjavítása, a termelés emelése, a munka jobb megszervezése, a meglévő berendezések fokozottabb kihasználása és az önköltség csökkentése érdekében: a) gondoskodjék a gazdaságosság fokozása érdekében az egyes aknák önálló elszámolási üzemegységekké való kiépítésével, a vezetők hatáskörének megfelelő kiszélesítésével, az egyéni kezdeményezés és a vezetők egyéni felelősségének legmesszebbmenő érvényesítéséről. b) A műszaki vezetést vigye közelebb a termeléshez. A műszaki irányításnak az eddiginél több kezdeményezés lehetőségét kell biztosítani és elsőrangú feladatává a munka jobb megszervezését, a munkamódszerek rendszeres fejlesztését kell tenni. A mérnököket és bányatechnikusokat a lehetőséghez' képest mentesíteni kell a jelenleg őket terhelő, túlméretezett adminisztrációs munkától, hogy idejük döntő részét a bányában tölthessék. c) Gondoskodjék a közvetlenül szénen dolgozók számának emeléséről azzal, hogy a ma külszínen dolgozók egy részét földalatti munkára irányítsa. Biztosítsa, hogy a váiárok mindenütt ténylegesen széntermelési, illetve egyéb vájár szakmunkát végezzenek. d) Fordítson különös gondot az új munkamódszerek (pl. frontfejtési rendszer, szalagszállítás stb.) elterjesztésére, a szovjet szénbányászat tapasztalatainak széleskörű felhasználására. a meglévő gépek legjobb kihasználására. Gondoskodjék az új munkamódszerek bevezetése érdekében komplex-brigádok szervezéséről, a legjobb műszaki és szakmunkás káderekből. 3 A szénbányászat növekvő munka- eröszükségletének biztosítása érdekében: a) Az illetékes miniszterek gondoskodjanak arról, hogy mindazok az állami vállalatoknál és intézményeknél alkalmazott dolgozók, akik a szénbányászat körében akarnak elhelyezkedni, különösen a korábban bányászati területen foglalkoztatott munkások, erre engedélyt kapjanak és részükre az áthelyezést meggyorsítsák. b) A nehézipari miniszter biztosítson a szénbányászatban szakképzettségüknek megfelelő munkahelyet azoknak a bányamérnököknek és bányatechnikusoknak, akik ma más területen dolgoznak, s az illetékes miniszterek nyújtsanak segítséget az érintetteknek a bányákba vaió áthelyezésénél. c) A nehézipari miniszter a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnökével vizsgálja felül a szénbányászati szakmunkásképzés rendszerét Gondoskodjanak a kiképzés időtartamának leszállításáról, részben szakosított munkások kiképzésével elővájásra, fejtésre és fenntartásra. d) A nehézipari miniszter és az Országos Tervhivatal elnöke dolgozza ki a szénbányászati műszaki és szakmunkáskáderek képzésének ötéves tervét. ISI. A szénnel való takarékos gazdálkodás érdekében: a) Az Országos Tervhivatal elnöke öt százalékkal csökkentse a termelés és közlekedés minden terén a nagy- fogyasztók rendelkezésére bocsátott szénmennyiséget. Gondoskodjék az illetékes miniszterekkel együtt a széngazdálkodás egész területén szigorú szénfngyasztási normák kidolgozásáról, azok kötelező betartásáról és a korszerűtlen, nagyfogyasztású kazánok fokozatos átalakításáról gazdaságos fűtésűekre. b) A nehézipari miniszter gondoskodjék arról, hogy a széntermelés mennél egyenletesebb legyen egész éven át, valamint az érdekelt miniszterekkel együtt arról, hogy a kereskedelem és egves nagyfogyasztók tavasszal és nyálon megfelelő szénkészleteket képezzenek. c) Az áramtakarékosság érdekében az Országos Tervhivatal elnöke az illetékes miniszterekkel együtt gondoskodjék szigorú normák kidolgozásáról és kötelező előírásáról az elektromos- áram-fogyasztásban. Dolgozzanak ki olyan rendszabályokat, amelyek az áramszolgáltatás egyenletesebb igény- bevétele útján biztosítják a csúcsterhelés csökkentését. Minden üzemben dolgozzanak ki helyi módszereket a szén- és áramfogyasztás csökkentésére. IV. Annak érdekében, hogy a bányászok bérében, a nekik juttatott kedvezményekben és egyéb területeken is kifejezésre jusson a nehéz bányászati munka kiemelkedő népgazdasági jelentőségének megbecsülése s ugyanakkor a széntermelés fokozására: a) azoknak a földalatt dolgozó munkásoknak, akiknek egész hónapban nincs igazolatlan műszakjuk, az alábbiak szerinti teljesítményjutalmat kei! adni: A földalatti vájárok, segédvájárok és csapaícsillések, ha havi teljesítményük 110 és 130 százalék között van, a 100 százalékon felüli teljesítményért járó bér után 50 százalék, 130 és 160 százalék közötti teljesítménynél a 100 százalékon felüli teljesítményért járó bér után 75 százalék, ennél magasabb teljesítménynél a 100 százalék feletti teljesítményért járó bér után 100 százalék jutalmat kapnak. A földalatti szállítószemélyzet jutalma: 70%— 80%-os leterhelésnél a prémium 30%-a, 80%— 90%-Os leterhelésnél a prémium 45%-a, 90% —100%-os leterhelésnél a prémium 75%-a, 100% feletti leterhelésnél a prémium 100%-a, a földalatti gépjavító és karbantartó személyzet jutalma — attól függően, hogy üzemrészének teljesítménye naponta 10 vagon alatt, 10 és 30 vagon közt, vagy 30 vagon felett van — a termelési terv teljesítése esetén 3, 6, illetve 9 százalék, a túlteljesítés minden százaléka pedig 1, 1.1, illetve 1.2 százalék, b) Azokat a földalatt dolgozó szénbányászokat, akiknek egész évsei át igazolatlan müszakmulasztásuk nincs, minden évben egyösszegben kifizetett hűség-jutalomban keli részesíteni. Egy igazolatlan műszakmulasztás esetén a jutalom fele fizethető ki, két igazolatlan mulasztás esetén jutalom nem jár. A jutalom nagysága a földalatti pótlékkal növelt évi alapkeresetnek: vájároknál, segédvájároknál, csapat- csilléseknél 1950 január 1-től számított 1— 2 évi szolgálat után 5%-a, 2— 5 évi szolgálat után 10%-a, 5—10 évi szolgálat után 15%-a, 10 éven felüli szolgálat után 20%-a. A vájárképesítéssel rendelkezők ezen felül a jutalom 10 százalékát kapják. A többieknél a földalatti pótlékkal növelt évi alapkeresetnek 1950 január 1-től számított 1— 2 évi szolgálat után 3%-a, 2— 5 évi szolgálat után 6%-a, 5—10 évi szolgálat után 10%-a, 10 éven felüli szolgáiul után 15%-aA hűségjutalmat először 1950. évre vonatkozólag 1950 december 31-én kell kifizetni. c) A földalatti munkán dolgozó munkásokat és műszakiakat munkaruhával és lábbelivel kell ellátni. Ha egy éven át igazolatlan műszakjuk nem volt, ez az ellátás díjtalan, egy igazolatlan műszakmulasztás esetén 50 százalékot, két mulasztás esetén teljes árat kell fizetni. d) A 30 százalékos földalatti pótlékot ki kel1 terjeszteni mindazokra a műszaki munkavállalókra, akik havi munkaidejüknek legalább kétharmadrészét földalatti munkában, illetve bányajárásban töltötték. e) A bányavállalatok, üzemek, üzemrészek vezetői és műszaki munkavállalói jutalmát, az eddigi rendszertől eltérően, a következőképpen kell megállapítani: Az üzemrészen alkalmazottak jutalma — attól függően, hogy az üzemrész teljesítménye naponta 10 vagon alatt, 10 és 30 vagon közt, vagy 30 vagon felett van — a termelési terv teljesítése esetén havi fizetésük 3, 6, illetve 9 százaléka, a túlteljesítés minden százalékáért pedig 1.2, 1.3, illetve 1.4 százalék; a bányaüzemek vezető műszaki munkavállalóinál a jutalom — attól függően, hogy az üzem napi teljesítménye 30 vagon alatt, 30 és 60 vagon közt, vagy 60 vagon felett van — a termelési terv teljesítése esetén 9, 12, illetve 15 százalék, a túlteljesítés minden százalékáért pedig 1.5, 1.8, illetve 2 százalék; a bányavállalatok igazgatóinak és vezető alkalmazottainak jutalmát a legnagyobb üzemek vezető műszaki al- kalmazottainál érvényes kulcsok alapján kell megállapítanif) A nehézipari miniszter gondoskodjék arról, hogy a vállalatok vezetői az igazolatlanul mulasztókkal szemben szigorúan alkalmazzák a fegyelmi szabályzat rendelkezéseit- Az igazolatlanul mulasztott munkanapokat le kell vonni a szabadságidőből. g) A földművelésügyi miniszter tegye lehetővé, hogy a bányászok kisebb-nagyobb földjeiknek a kert területét meghaladó részét az államnak kedvező feltételek mellett eladhassák, vagy bérbeadhassák. h) 1951 március 31-ig 1200 bányászlakást, valamint 1000 személy elhelyezésére legényszállást kell építeni és ezekben a termelésben, a munkafegyelem terén legjobban kiváló bányászokat kell elhelyezni. 1951 végéig további 2000 lakást és 2000 személy elhelyezésére szolgáló legényszállást kell építeni. Fokozottan támogatni kell a bányászok lakásépítő szövetkezeteit és a földjüket eladó bányászüzemi dolgozók részére a bányatelepeken való letelepülésük érdekében házépítési hitelakciót kell szervezni. A bányaüzemi lakásokat azok számára kell biztosítani, akik ténylegesen a szénbányászatban dolgoznak. i) A közlekedés- és postaügyi miniszter nyújtson segítséget a bányavállalatok igazgatóinak a bányászok szállításának megszervezésében. j) A bányászok jogosultak a régmúlt harcos hagyományait és a bányászmunka megbecsülését kifejezésre juttató díszegyenruha viselésére. Az egyenruhaviselés szabályzatát és a különböző munkaköröknek (vájár, segédvájár stb.) megfelelő rendfokozatok feltüntetésének módját a nehézipari miniszter állapítsa meg. k) A Magyar Népköztársaság Érdemérmének aranyfokozatát kapja meg az a vájár; ezüstfokozatát kapja meg az a segédvájár és csapatcsillés; bronzfokozatát kapja meg az a földalatti dolgozó, aki 1945. április 4-től, vagy későbbi időponttól számítva 5 éven át egyhelyben, vagy üzemi érdekből áthelyezve a szénbányászatban dolgozott. A Magyar Népköztársaság Érdemérmének magasabb fokozatával, illetve Érdemrendjének különböző fokozataival kell kitüntetni azokat a bányászati dolgozókat, akik 1945 április 4-étőI vagy későbbi időponttól számítva megszakítás nélkül 10 évet vagy ennek többszörösét a szénbányászatban dolgoztak. 1. Minden év szeptemberének első vasárnapját az egész ország a „bányászok napjak-ként ünnepeli meg, a bányászat országos jelentőségének elismerésekép és annak emlékére, hogy 1919-ben szeptember 6-án dördült el a csendőrsortűz a tatabányai bányászokra. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége felhívja a szénbányászat minden dolgozóját a termelési, termelékenységi és önköltségcsökkentési tervek teljesítésére és túlteljesítésére. Járuljanak ehhez hozzá a szénbányászok öntudatos szocialista fegyelemmel, a munkanap 480 percének teljes kihasználásával, odaadó, lelkes munkával, műszaki tudásuk állandó fejlesztésével, szervezési és műszaki újításokkal, minden egyes bányásznak a munkaversenyben való részvételével, a szta- hánovista munkamódszerek elsajátításával és továbbadásával. Járuljanak ehhez hozzá a szénbányászati üzemek és vállalatok vezetői . és műszaki alkalmazottal a bányákban folyó munka minél tökéletesebb megszervezésével, a termelés állandó növekedése feltételeinek biztosításával, komplex-brigádok szervezésével, a munkafegyelem, bérfegyelem és pénzügyi fegyelem szigorú betartásával, a takarékosság következetes érvényesítésével, az egyszemélyi felelős vezetés megszilárdításával. Legyen tudatában a szénbányászat minden kétkezi és értelmiségi dolgozója annak, hogy ezzel a munkával hozzájárul ötéves tervünk sikeréhez, építi a szocialista Magyarországot, erősíti a magyar népi demokrácia 'államát és gazdaságát és a világ békeszerető népeinek hatalmas táborát. Budapest, 1950 november 22. RÁKOSI MÁTYÁS s. k. DOBI ISTVÁN s. k. a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke Vegyetek részt a legszebb küzdelemben, amelyet a jövőjében bizakodó emberiség vív A Béke Hívei ll.Világkongresszusának kiáltványa a világ népeihez Az emberiséget háború fenyegeti. A háború egyaránt fenyeget gyermekeiket, nőket, férfiakat. Az ENSZ nem váltja valóra a népek reményét, nem biztosítja a békét és a nyugalmat. Az emberek élete és az emberiség minden vívmánya veszélybe került. A népek nem adják fel a reményt, hogy az ENSZ visszatér azokhoz az elvekhez, amelyeknek alapján létrehozták, azért, hogy biztosítsa a nemzetek szabadságát, béké jét és egymás kölcsönös megbecsülését. A világ népei önmagukra, saját jóakaratukra és eltökéltségükre építik reményeiket. Minden lelkiismeretes és komoly ember tudja: aki azt meri állítani, hogy a háború elkerülhetetlen — rágalmazza az emberiséget. Ti, akikhez a Béke Hívei II. Világ- kongresszusára nyolcvan államból érkezett kétezer küldött ezt a kiáltványt intézi, ne feledjétek el. hogy a békeharc a ti küzdelmetek. Gondoljatok arra, hogy az emberek százmilliói egyesültek és ezek kezüket nyújtják felétek. Ezek az emberek arra kérnek benneteket, vegyetek részt a legszebb küzdelemben, amelyet a jövőjében bizakodó emberiség vív. A békét nem elég kívánni. A békét ki kell harcolni. Követeljük egységes akarattal, hogy vessenek véget a koreai háborúnak, amely az egész világot lángba bonthatja. Szálljunk szembe azzal kísérlettel, hogy Németországban és Japánban új háborús tűzfészkeket teremtsenek. A stockholmi felhívást aláíró ötszázmillió öntudatos emberrel együtt követeljük az atomfegyver betiltását, az általános leszerelést és ez intézkedések végrehajtásának ellenőrzését. A szigorú ellenőrzés, az általános leszerelés és az atomfegyver megsemmisítése lehetséges — csak akarni kell. Olyan törvényt kell kikényszeríteni, ameiy megtilt ja a háborús propagandát. Követeljétek a parlamentektől, a kormányoktól és az ENSZ közgyűlésétől, hogy fogadják el a H. Békevilágkoii- gresszuson a béke biztosítására kidolgozott javaslatokat. A béke politikai erői, a szabad népek szavai elég hatalmasak ahhoz, hogy kikényszerítsék az öt nagyhatalom képviselőinek értekezletét. A II. Békevilágkongresszus példátlan erővel bizonyította be, hogy az öt földrész emberei, a köztük fennálló felfogásbeli különbség ellenére, meg tudják érteni egymást, el tudják űzni a háború rémét és fenn tudják tartani a békét. Kövessék a kormányok ezeknek az embereknek a példáját, ezzel megmentik a békét!
