Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)

1950-11-18 / 49. szám

1950 november f8. SZABAD ffóGRAD 5 Jöjjenek hozzánk az ipari dolgozók, segítsék munkánkat- JAVASOLJÁK A PALOTÁS1 TSZCS DOLGOZÓI LEVELÜKBEN Kedves Elvtársakt Mi, a palotást „Patác“ termelőszö­vetkezeti csoport tagjai elhatároztuk, hogy javaslattal fordulunk Pártunk megyebizottsága felé, munkánk, kul­turális életünk fejlődése, a munkás- paraszt szövetség szorosabbá tétele ér­dekében. Nagyon helyesnek tartanánk, ha tpari dolgozótársaink meglátogatnának egy-egy csoportot és a csoportnak se­gítséget nyújtanának. Szükségesnek látnánk ezt azért is, mert az ipari dolgozó elvtársak nagyobb politikai tu­dás-sál rendelkeznek, mint mi, falusi dolgozok. Ezek az elvtársak segítsé­get nyújtanának nekünk politikai tu­dásunk szélesebb alapokra való helye­zésére. Segítenének nekünk abban, hogy munkánk még eredményesebb legyen. Az ipari dolgozó elvtársak szaktu­dásukat átadva segítséget nyújtanának nekünk gazdasági gépeink javításában, ezeknek rendbehozásában. Az ipari efvtársakkal karöltve könnyíteni tud­nánk a nehézségeinken, könnyebben meg tudnánk oldani problémáinkat, Rákosi elvtárs október 27-i best* dében azt mondotta, hogy: „Még min­dég legnagyobb akadályunk a mező­gazdaság gyors fejlesztése terén a maradiság, a konzervatizmas, a ré­gihez való görcsös ragaszkodás." Rákosi elvtárs ezen megállapítása vo­natkozik ránk is. termelőszövetkezeti tagokra. Vannak még köztünk is olya nők. akik görcsösen ragaszkodnak szerzett javaikhoz. Ezeket az ipari elv társakkal együtt jó felvilágosító moh kával meggyőznénk, hogy ez helyte­len álláspont, nagyban gátolja a szo­cialista fejlődésünket. akadályokat gördít országépitő munkánk elé. Az ipari ebtársak nagy segítséget tudnának nyújtani nekünk kulturális életünk fejlesztésében is. Volt ugyan már kultúrcsoportunk, de nem igen mutatott eredményt, meg a munkák következtében nem tudtak ügy dol­gozni. mint keilett volna. Véleményünk szerint ezek az elvtársak, akik járta Sabbak a kulturális élet területén, se­gítenének, ahol még nines kuitúrcso- port. megalakítani. Ahol pedig van, csak nem működik megfelelően, se­gítségükkel felfrissíteni, megszervezni. Mi ugyan látjuk a hibákat, látjuk hot »an javítani való, hol szorul a munka segítségre, de sok területen a magunk erejéből, tudásából megoldani nem tudjuk. Ha az ipari etutármk ilyen területeken segítséget nyújtaná­nak nekünk, sok olyan hiányosság, hiba nyerne orvoslást, aminek követ­keztében talán nem tudunk olyan munkát kifejteni, mint ahogy azt mi szeretnénk. Ex a segítség az ipari elvtársak részéről nagyban hozzájárulna a munkás-paraszt szövetség megerősít*, séhez. Látnák a csoportok tagjai, hogy munkájukban nincsenek egyedül, hogy problémájuk megoldásához segítségei kapnak, látnák és Világosabb lenne előttük az. hogy az ö munkájuk or­szágos érdekeket szolgál. Át « tény, hogy az ipar a mezőgazdaság segítsé­gére siet, megdöntené a falu és város közötti évszázadok óta fennálló mj- las: falat. Mi itt falun is hullottunk a: ipari munkások, bányászok sztahanovista eredményeiről. Mi Is szeretnénk kiváló munkásai lenni szocializmust építő hazánknak, az ipari és bányász elv- társaink példájára. Ehhez volna szük­séges ezeknek az elvtársaknak segítsé­gére, támogatására, munkamódszerük átadására ,y .,, ­Ez a testvéri összefogás, ez a szo­ros kapcsolat, amelyet ezzel még job­ban összefűznénk. csattanóé pofon volna az imperialistáknak. Ezzel még jobban elmélyítenénk azt a ragaszko­dást, ami a falusi dolgozók részéről a városi dolgozók felé megnyilvánul. Eredményesebb munkát tudnánk ki­fejteni a békefront ránk eső szaka­szán, erősebbé tudnánk tenni a béke- tábort. .4 palotád ..Paiócz“ tszcs dolgozói nevében Örgovnnyi János tszcs-elnök. ARA CSAK (swj) müanyfűiélapm gázán aíyen babkévébél esprt&őt péSkámMl mokkái forró leél percek alatt készít az éRESCo univerzális kávé-iea- főző espressokészüiék. Használható: A BÉKE VÉDELME: NAPSUGARAD JÖVŐ JF ötelességemnek tartottam, hogy mint küldött, szívesen vegyek részi « budapesti békegylUésen. ügy is, mint ember, de úgy is, mint az egyház ember*. Van-e szebb munka, mént az áldásos béke megvédéséért kifejtett munka? Amikor elindultam erre a szép útra, mosolygós gyermekek csoportja köszöntött és indított e békés munkára. A béke és az élei mosolya a gyer- mekarcokrm összetartozik. Az étet szépsége ez. Ezt védelmezni szép feladat. Ezért hangzott el valamikor is a. szép és fölemelő mondás: Engedjétek hozzám a kisdedeket. Most is ezt akarjuk. Most is, amikor a békét védeni kell, hogy el ne tűnjön a gyermekarcokról a mosoly és az élet igenlése. A boldog ás békés emberi élet alapja a mosoly az ártatlan gyermek­arcon. A békegyűlésre vezető egész utunk diadalát voft. Az állomásokon nagy lelkesedéssel köszöntöttek. Hiszen annak a megvédésére indultunk, ami mind­nyájunknak a legdrágább, a béke megvédésére. Mindenki óhajtva óhajtja a békét. Különösen azok, akik nagyon sokat vaszítetíek a háború borzalmai által. Akiknek békés, boldog életét feldúlta » háború kegyetlensége. Egy szorongó gyermekház irta te a' sorokat, aki édes­apját veszítette el a háborúban, aki a friss sírhantnál hullaija ‘könnyeit, hogy védjük meg a békét, hogy ne domboruljanak áj sírhalhtok, hogy gyermek- társainak ne tegyen ilyen kegyetlen veszteségben része. ' Ez a lélek hatotta át a nagygyűlésen elhangzott beszédeket is. Mind a háború borzalmaitól irtózott, mind az áldásthozó békét gjuijtoltd. Diadalmas tomboláé köttetett minden békebeszédet. Mindenkinek a szí­véhez nőtt a béke ugye. . -;' Szép oott hallani az alkotó munka terén beállott.■ szép eredményekről Épül az ország. Soha nem látott épülő munka hevében forr at egész ország, A munkához is béke kelt. Az elhangzott számarányok támasztották alá a békés munka hatalmas arányait. Ezt a szép munkát meg kell védeni. Ehhez béke kelt. Kém engedheti meg ez emberiség egy újabb háború pusztítását. Férfiak, nők, ifjak és idősebbek ajkáról a béke védelmének és forró vágyának szavai, hangzottak el. Üdvözletek is jöttek a nagygyűléshez. Az országból és külföldről. Mind ezt a lelkületet sugározta, ÜnneptS csoportok ás jöttek üdvözölni a békés munka kongresszusát. Gyermekek, Ifjak, a nép- mdsereg katonái. A gyermekek, mint az élet várományosai, akiknek arcán ott sugárzott a békés életöröm mosolya. Az ifjak, akik féltik boldog ifjúságu­kat. A harcra megedzett néphadsereg fiai, akiknek nem céljuk a háború, ha­nem azért vannak fegyverben, hogy a boldog élet alapját, a békét őrizzék fegyvereikkel. Az édesanyák szive nőtt össze ezekkel a kemény fiaikkal, akikre büszkék. A honvédek felhangzott harsonája is a béke záloga volt. Az egyház is szépen képviselve volt a békegylUésen, Nagyszámú papi csoport veti részi. Az elhangzott beszédekben szépen domborodott ki az evan­géliumi szettem. Csak akkor járunk igazán az evangélium ét járt, ha a béke útján járunk. Csak egyetlen harc métló a hivő emberhez: a békéért való harc. Ez dicsőséges harc. Hát lesz-e háború? Eredményes-e tlym békegyűlés vagy egyáltalában a béke szent ügyéért folytatott harc szerte az egész világon? Háború nem lesz. Nagyon szépen fejtette ezt ki a budapesti békenagy- gytilésen Obrazcov, a Szovjetunió küldötte. Hivatásánál fogva sokat foglalkozik a gyermekekkel, A gyermekarcok mosolyának védője. A barátságnak a postása. Féltő gonddal őrzi a gyermek­arcok mosolyát és életigenlését. Szépen ecsetelte beszédében, hogy milyen szép volt az. ég, a, föld, a mezők, az erdők, amikor ideszállt repülőgépével. Milyen szép volt, amikor a látóhatáron feltűnt a szép, aranyos nap és megvilágította dt, egész földet. Milyen gyönyörű volt akkor a főid. Milyen szép a föld akkor, amikor békés emberek raknak rajta... Milyen jó volt látni a mezőket, wncfyekén már ott van a vetés, a következő aratás. Milyen jó tütni a békés erdőket, folyóká t, tava­kat, falvakat, városokat. Minden az emberért van. Az ég, a föld,1 a víz, mind az emberért. Milyen boldog tehet az ember, ha soha nem tesz háború. De vonnak a vMágon szörnyű emberek, akiket tsem’ is ‘t^héi emberek­nek nevezni, Kevesen vannak, nagyon gonoszak, nem akarják, hogy á főidőn élet legyen. Nem akarják, hogy az égen a nap süssön, nem akarják, hogy kenyér és szőlő legyen. Ad akarják, hogy az égből bombák hulljanak, azt akarják, hogy fekete legyen a főid, hogy összeomoljanak a házak és meghal­janak az emberek. S mindezt csak azért, hogy sok pénzűk legyen. De ezek a nagyon kevesen vannak. Ök maguk nem akarnak menni a háborúba. Másokat akarnak Óda küldeni. Nincs erejük, nem keif tőlük félni, az igazság sokkal erősebb, a béketábor sokkal hatalmasabb. Azért, mert erősek vagyunk, mert hatalmunk nagyobb és velünk 'az igazság, még Ipvábh keH harcolnunk, még jobban meg kell erősítenünk a békéért 'ottlő 'non hitét. Fel keil szabadítanunk azoknak az embereknek a szivét, akikben még féíe.em van. Fel kelt nyitnunk azoknak a szemét, akiknek még zárva vyti. Ezf min­denkinek meg kell tennie. Mindenkinek küzdeni keil a békéért. Meg is fogadtuk Obrazcov szavait. Meggyőződésünk, hogy nem lesz háború, mert harcolunk ellene. Meggyőződésünk, hogy többen varinak a bé­kés etpberek s ezt a tábort még tovább fokozzuk. Mindnyájan küzdünk a békéért. Azt akarjuk, hogy az égeti továbbra is süssön a nap. Azt akarjuk, hogy áldó sugarait hintse az egész földre, azt akarjuk, hogy békés, boldog, napsugaras legyén az ember élete. Azt akarjuk, hogy a boldog, mosolygós gyermekarcokról ne tűnjön el d mosoly és a bo’­dogság. Bart« Rafael plébános, Sigújíalu. MICSIK IMRE PARASZTKÜLDÖTT LEVELE RÁKOSI ELVTÁRSHOZ Drága Rákosi elvtársi Nőm is tudom, hogyan köszönjem meg azl a boldog életet, -amelyet né­kem a népi demokrácia biztosított. Én, aki a múlt rendszerben fiatal gyermekk orunitót kezdve egészen a fetezabadulásig cse léd sorsban tenget­tem életemet és mindenből kisemmi­zett dolgozó voltam. A felszabadulás után hét hóid juttatott földön magam gazdája lettem. Az igazi nagy öröm ez év nyarán ért. Kikerülhettem a Szovjetunióba és tanulmányozhattam a világ legfejlettebb szocialista mező- gazdaságát. öt1 héten keresztül annak az országnak uehettem vendége, amely­nek köszönhetjük felszabadulásunkat. Az életem igazi értelmét a Szovjet­unióban eltöltött napok adták meg. Ott vált «Jöttém teljesen világossá a haza,szeretet fogalma is. A szovjet dolgozóik)!ó| tanultam meg. mit jeleni a hazaszeretet és mi kelt ahhoz, hogy a hazaszeretet egységessé kovácsoljon össze egy nemzetek Hallottam a dol­gozó parasztok beszédét, tanulmáayoz. tam munkájukat és felejthetetlen em­lékként vésődött szívembe az a lán­goló szeretet, ahogy a szovjet nép a nagy Sztálinról és a Bolsevik Párt­ról beszél. Saját magam tapasztalt a ni a szovjet nép más népek iránt való szereidét Felejthetetlen számomra mtittidiaz, ahogy bennünket, kis ország küidöfteit; fogadott, Szerelnék néhány sorban köszönetét mondani azért a testvéri szereiéiért, ahogy engem és a többi paraszttársaimat neveltek, taní­tottak arra: szocialista értelemben rtni a munka, mi az emberi megbecsülés, mi az emberi élet célja és értelme. Már hónapok lettek e! azóta, hogy mi kint jártunk a Szovjetunióban, de gondolatban állandóan most is járom ü*bekÜMftán sík terű letét és csodál­kozom azon, hogy ezt a kietlen pusz­taságot hogyan formálta és alakította át a* élenjárd szovjet tudomány és a dolgozó nép. Még mindig hallom Spo- rov elvtársivák, a tombovj kerület me­gyei tanácsa alelnökiének szavát, amit a íe-nin-kolhozban mondott: „Ti, elv­társiak Hátiatok bennünket, szovjet em­bereket kint a mezőkön, gépeinken, a jószág molten, mindenféle munkában és családi tűzhelyeinknél. Láttátok, hogyan élünk és miért élünk. Ezt mondjátok el ha hazaérlek, se többet, •se kevesebbet.“ És én megfogadtam Sporov elvtárs minden szavát. Haza­érkezésem után első . dolgom volt, hogy belépjek a községünkben már meglévő csoportba. Segítettem a párt- szervezetnek a csoporttagók beszerve­zésében. Községünk becsületes dol­gozói bizalommal fordultak feléin .és érdeklődtek a Szovjetunióban látottak­ról. És én ugyanolyan türelemmel és szeretettel mondtam el a látottakat, mint amilyen szeretett el nekünk a szovjet dolgozók magyarázták. Kitartó és szívós felvilágosító mun­kámnak, amelyet a pártszervezettel karöltve végeztem, meg is lett az ered­ménye. 25 tagról öl tagra szaporítottuk fel a csoport tagságát, amely szám állandóan fölfelé ível. , A csoporton belül megindítottuk a vízcsatorna épí­tését. A műszáki munkálatokat mér he is fejeztük. Drága Rákosii elvtárs, bizony el keli hogy mondjam, nem egyszer elfogott a keserűség, amikor láttam azt, hogy a kulákság miilyen alijas és hazug rá­galmakat beszél a Szovjetunióról, népi demokráciánkról és mirólunk, paraszt- küldöttekről!. Ez az elkeseredés azon­ban nálam felszámolódott. Én, aki beszélgettem a szovjet kolhozok dol­gozóival, megtanultam tőlük azt. hogy nem szabad egy pillanatra sem meg- hátráilni a nehézségek előtt és bátran felvettem a harcot minden aljas pro­pagandával szemben. . És én Ígérem, szeretett Rákosi elv- társ, hogy mindazért, hogy én tanul- mányozihal'taiü a szovjet dolgozók éle­tét és megismerhettem törhetetlen ere. jüket, ahogy védelmezik a vilégbékét, én szabad ország dolgozója ígérem, hogy egy pillanatra sert fogok meg- hátráhni az ellenség előtt', mert tu­dom azt, hogy az ellenségeink ismét rabszolgttsorsiba akarják taszítani az egész világ népét, a békét védelmező Szovjetuniót és bennünket, magyaro­kat ii®. MICSIK ■ IMRE Nagyoroszi. Miért lépt*ti be a Pitriba ? Október 27-én a rádión keresztül hallgattam Rákosi elvtárs beszédét. Rákosi elvtárs beszédében többek között ezeket mondotta: „Előtérbe keit újra állítani a tagfelvételt, Pártunk növelésének kérdését". Ez bennem is mégérlelte újra azt a gondolatot, hogy kérjem felvételemet a Pártba. Ezután a btesiéd után rá­eszméltem. hogy nekem is a Pártban van a helyem, nekem is a Pártban kell dolgoznom, mert a Párt a dolgo­zók érdekeit képviseli és minden lé­pésével a dolgozók életszínvonalá­nak emelésén dolgozik. Ezt én is és minden dolgozó paraszttársam sa­ját életének javulásén"' észlelheti. Nem dolgozunk már a kóláknak, a földesűrnak, nem zsákmányolnak ki, mint a múltban. A Párt a békéért harcol, mert nem akarja, hogy a dolgozó népet még- egyszer vágóhídra hajtsák, mint tet­ték már kétízben. A Párt minden ember békés építő munkáját bizto­sítja, biztosítja azt, hogy békében élhessünk, dolgozhassunk. A Párt védi a mi és gyermekeink boldog jövőjét. A Párt nyitotta meg gyerme­keink előtt az iskola kapuit, az egyetem és a tudás minden forrásá­nak fellegvárait. Lehetővé tette, hogy gyermekeink ma már ott tanulhat­nak, ahol ezelőtt csak az úri bitan­gok, léhűtők gyermekei lopták unal­mukban a napot. Megnyílt gyerme­keink előtt a munka minden terüle­te. Ez az és még sok minden, amit adott és még fog adni nekünk a. Ma­gyar bolgozók Pártja. Ezeket átgondolva, most már nem­csak gondolkodtam azon,; hogy be­lépjek a Pártba, hanem kértem is fel­vételemet. A jövőben én is a Párt­ban szeretnék harcolni, jobb munkát kifejteni, szeretném megismerni a ta­nuláson keresztül a Párt, aíapélveit, tanulni, szeretnék, hogy. , én is még aktívabb harcosa lehessek a békének. Tudom, hogy a Párt erősödése is égy csapás az imperialista háborús uszí- tók fejére, akik most azzal akarják akadályozni munkánkat, ' hogy meg­tagadták a békeküldöttektől a belé­pési engedélyt Angliába. De mi nem rettenünk vissza, hanem kétszeres erővel dolgozunk. Megmutatjuk, hogy ilyen cselekményekkel. nem, tejrik meg a magyar dolgozók építő .vá­gyát, munkakedvét, nem ütnek rést a szorosan összefonódott munkás-pa­raszt szövetség egységén. Ezért kérem minden dolgozó pa­raszttársamat, legyen aktiv harcosa Pártunk vezetésével a békének, tö­mörüljön a Párt soraiba, még szoro­sabban összefonódva üssünk nagyo­kat az aljas háborús uszítok táborára. JUHÁSZ ANDRÁS, hatholdas dolgozó paraszt. Palotás. Az elmúlt héten tartotta alakuló ülését a megyei tanács Az elmúlt héten Balassagyarmaton székházának nagytermében tartotta a megyei tanács alakuló ülését. Ez az ü'és visszatükrözte mindazt a lelkese­dést, 'amit az október 22-1 tanácsválasz­tás. A város zászlódíszben volt, a salgótarjáni bányászzenekar pattogó indulókat játszott, a megjelent tanács­tagok a mígve dolgozóinak képvisele­tében melegen éltették a nagy Szovjet­uniót és a .dicső Sztálint, az alkotó béke legfőbb Őrét. A megnyitó beszédet Gyárfás János elvtárs, a megyei Pártbizottság titkára mondta. Beszédében kihangsúlyozta, hogy a megalakult tanács akkor fog jól dolgozni, ha munkájával szorosan felzárkózik a békét védelmező nagy Szovjetunió mögé. A kormány képviseletében Oczel Já­nos elvtárs szólt a megyei tanácshoz. Rámutatott feladatára és sok sikert kí­vánt munkájához, amihez a kormány nevében a legszélesebb támogatást biz­tosította. A megyéi tanács megalakulásának napja történelmi pillanat a dolgozó nép életében. Soraiban munkások és- parasz­tok, valamint a néphez hu értelmiség foglalja el helyét. Hogy a dolgozó nép bizalommal tekint feléje, mutatja a-vá- lasztás napja, de mutatja az alakuló ülés napja is. amikor a munkások, pa­rasztok. értelmiségiek, kispolgárok, a dolgozó nép mindén rétege oly nagy szeretettel üdvözölte. A tanácshoz való ragaszkodást fejezték ki az asszonyok és az ifjúság küldöttei is, akik örömük­nek kifejezéseképpen virágokkal üdvö­zölték s tanács alakuló- ülését. A megyei tanácsnak, de megvénk minden helyi, járási és városi tanácsé­nak soha nem szabad megfeledkezni arról, a nép mennyire szereti őkét. Ezért odaadó munkával tartoznak a népnek. Legyenek a békének élharcosai. Könyörtelenül leplezzék le a nép ellen­ségeit. Ha így fognak dolgozni, a nép­ben lévő szeretet és ragaszkodás soha nem fog megszűnni és a tanácsokkal a. közigazgáiásbán .bejött ... űt, szellem 'virágozta tni fogja Hegyéníiet.'

Next

/
Thumbnails
Contents