Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)

1950-11-18 / 49. szám

Feladatok megyénkben a tag- és tagjelölt felvételi munkában Nagvbárkány és a salgótarjáni járás vezet a mélyszántásban A kisterenyei bányászok termeléséről VI. évfolyam, 49. szám. Ara 50 fillér 1950 november 18 A GYŐZELMES VARSÓ A békemozgalom hullámai már olyan magasra csaptak, hogy az im­perialisták félelmükben és elkesere­dett dühükben félreérthetetlen, min­den mellébeszélést és köntörfalazást leleplező módon ,,a kommunista ve­szély terjedésének megakadályo­zása" álnév alatt hajszát indítottak a béke hívei ellen. A béke hívei moz­galmának erősödése láttán és ta­pasztalva a II. Békevilágkongresszus iránti hatalmas érdeklődést, az Attlee- kormány brutális rendőrmódszerek­kel, fasiszta intézkedésekkel igyeke­zett meggátoftii a kongresszus mun­káját. Az angol kormány a békekon­gresszusra küldött delegátusok csu­pán elenyésző részének adta meg a beutazási engedélyt. Kitiltották a nemzetközi békemozgalom olyan ve­zetőit, mint Ehrenburg, Tyihonov, Joliot-Curie, Argon, Pietro Nenni, vagy Plojhár atya. Micsoda eszeveszett kapkodása ez az imperialista tábornak. Truman, a főrendező, újra kiosztotta a szerepeket, amiben igen kétesértékü feladatot kapott Attlee, az úgynevezett angol „munkáspárti" kormány miniszter- elnöke. Az a szerep jutott rá, hogy betöltse a béke hívei ellen rendezett hajszában a főcsendőr szerepét. Attlee sutba vetve minden emberies­séget, tisztességet és nem törődve a népek felháborodásával, megkezdte feladata végrehajtását. Milyen ténye­ket sorol fel a Béke Hívei Világkon­gresszusa Állandó Bizottságának köz­leménye az angol kormány durva, népellenes lépéseiről? Az angol kor­mány belügyminisztériuma akkor je­lentette be, hogy megtiltotta a kül­döttek nagy többségének a beutazást, amikor azok már útrakeltek. 400 ké­relemből. amelyet a Nagy-Britaniába való belépésre beadtak, majdnem 200-at visszautasítottak. önkényesen felfüggesztették a légi különjáratokat és mint hétpróbás bű­nösöket, gengsztereket követték min­den lépésükben a béke élharcosait. Ezek a brutális intézkedések, ezek B fasiszta terrormódszerek részei an­nak az általános politikának, amelyet az egyre mélyebb válságba sodródó imperialisták követnek. Miről szóno­kolnak ők? Arról, hogy a béke hívei elleni gyalázatos merénylet azért szükséges, hogy „megakadályozzák a kommunizmus terjedését". Ezt ők mondják! És miről beszélnek a té­nyek? A munkanélkül tengődő angol dolgozók, a megaláztatásoknak, a meg­vetésnek kitett amerikai néger, a gu­mibottól megsérült francia munkás, de különösen az amerikai terrorbom­bázóktól szenvedő Korea hős népe, világos, mindenki számára érthető té­nyekkel szolgáltak arról, hogy a béke hívei ellen folytatott alja6 me­rénylet nem más, mint a világ vala­mennyi becsületes dolgozója, kom­munisták és nem kommunisták ellen foganatosított fasiszta intézkedések. Az imperialisták számára mindenki gyanús, mindenki a kommunistákkal érez együtt; ha úgy tetszik ép­pen kommunista, mert becsületes munkából él, mert szereti a hazáját, az otthonát, gyermekét és nem akarja azt feláldozni egy esztelen rabló­politika háborújában. A felháborodás a világ népei között a békemozgalom­mal együtt nő. Amint Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség legutóbbi ülé­sén, elemezve a nemzetközi helyze­tet, megállapította: „Az amerikai im­perialisták ezzel a felháborodással szemben úqy akarnak védekezni, hogy világhódító terveik egy részét, .mint a kommunizmus terjedésének meggátlását állítják be, másrészt a Nemzetek Szervezete mögé bújnak". De vájjon, meg lehet-e akadályozni a békemozgalmat? Lehet-e vasárnap után újra szombatot csinálni? Nem, nem lehet! Mert attól a néhány em­bertől kezdve, akik megszerkesztet­ték a kommunista kiáltványt, a mai napig a becsületes emberek tábora 800 millióra nőtt és Sztálin elvtárs­nak, a béke első harcosának ma nem­csak a Szovjetunióban, vagy a népi demokratikus országokban, a hős Kí­nában van katonája, hanem Párizsban, Newyorkban, az olasz .földeken és mindenütt az egész világon. Nem vitás, hogy a kommunisták a békeharc vezetői, mert ők a legfel­világosultabb katonái az imperializ­mus elleni küzdelemnek, mert ők szeretik legjobban hazájukat, dolgozó népüket és az egész világ békéjét. „A kommunizmus és a dolgozó nép elválaszthatatlan egymástól. Éppen ezért, amint a népet nem lehet meg­semmisíteni, nem lehet megsemmisí­teni a kommunizmust sem. A nép, a kapitalista társadalomban elíoglalt helyzeténél fogva, kérlelhetetlen el­lensége az imperialistáknak, akik a népeknek szenvedést és , a rablóhá­ború harcmezőin tömeges pusztulást hoznak. A népek nem akarnak hábo­rút és egyre világosabban tudatosul bennük, milyen borzalmas szakadékba akarják taszítani őket a háborús uszítók." — állapította meg Bulga- nyin elvtárs, a Moszkvai Szovjet no­vember 6-án tartott ünnepi ülésén. Ezt kell tudomásul venni azoknak az „uraknak", akik azt gondolták, hogy megtagadva a delegátusok be­utazását Angliába, egyszerre elvág­ták az imperialista táboron belül a békemozgalmat. Rég tudott dolog, hogy a békemozgalom nem jár vízummal és nincs az a rendőrkordon, amelyet a határra állítva, meg lehetne akadályozni diadalmas terjedését. Maga az imperialista sajtó is kény­szeredetten, némi rosszallással emlé­kezik meg az angol kormánynak az intézkedéséről. A Sunday Express vezércikkében szégyenkezve kom­mentálja Attlee eljárását: „A kor­mány siralmas baklövést követett el". A Daily Express így ír: „Attleenek egyáltalán nincs oka örülni, hogy kormányának sikerült megtorpedóznia a shelfieldi kongresszust", majd rá­mutat arra, hogy ez igen ros6z elha­tározás volt. A francia jobboldali Páris Presse kénytelen megállapítani, hogy az angol kormány rendőri in­tézkedései meggyőző érvet .szállíta­nak a béke hívei ozámára, akik ezen­túl joggal állíthatják: azért akadá­lyozták meg a küldötteket abban, hogy beszéljenek, mert féltek az igazságtól és könnyen állíthatják, hogy azért üldözik a békeharcosokat, mert az angol kormány a háborút akarja. Az ördög nem fél úgy a tömjén­füsttől, mint ahogy az imperialista urak félnek a béke híveinek messze- hangzó szavától. Az angol kormány súlyos nemzetközi helyzetben azt a felelősséget merte magára venni, hogy gyakorlatilag megtiltotta a II. Békevilágkongresszus megtartását brit területen. Ez a határozat kifejezi az angol kormány félelmét, amelyet örökké nyugtalanít az a körülmény, hogy az angol nép egyre nagyobb érdeklődés«*! figyeli a békeharcot, sőt, ezen túl, aktívan kiveszi belőle a részét. No persze, félelem ide, félelem oda, a II. Békeyilágkongresszust mégis megtartjuk és az imperialista urak­nak — Attleenek, a főcsendőrnek —, bármennyire Í6 félnek tőle, tudomásul kell venniök, hogy a kongresszus Varsóban is eredményes munkát fog végezni, sőt ezt az eredményes mun­kát minősíthetetlen, durva magatar­tásával maga az angol kormány, az imperialisták, a háborús uszitók tá­bora is elősegítette. A mi dolgos népünk megismerte a szabadság. és a béke jelentőségét és élni is tudott vele. A mi felháboro­dásunk és megvetésünk az imperia­listákkal szemben újabb termelési győzelmekben nyilvánulnak meg. Nemcsak azt kell tudomásul venni a trumanoknak. achesonoknak és att- leeknek, hogy Varsóban a világ né­peinek küldöttei .szabadon fogják ki­fejteni véleményüket, összevetve ter­veiket, megvalósítva a népek meg­egyezését a béke védelmében, hanem mellékeljük még azt is, hogy me­gyénk bányászai november 7-én 1075 vagonnal adtak több szenet, hogy egymásután fejezik be ötéves tervük első évének előirányzatait megyénk dolgozói és üzemei, hogy a szocializmus építésének és a béke megvédésének egysévé« akarata olyan magas fokot ért el, ami az imperialistáknak komoly vereséget jelent, nekünk pedig további erőt ad még nagyobb győzelmek és sikerek eléréséhez. Ezzgl üdvözöljük, egyben jó munkát kívánva a Varsóban csütörtökön ösz- szeült II. Békevilágkongresszusnak. föös&öntjük november 7 hőseit* biínfjússok at a November 7-e megyénk szénbányái­nak termelésében kiemelkedő ünnep­ként foglal helyet. Az Októberi Szocia­lista Forradalom 33. ér/fordulóját ter­meléssel ünneplő bányászaink igazolták Rákosi elvtársnak azt a mondását, hegy a „bányászok népi demokráciánk leg­szilárdabb oszlopai.1' Bányászaink, akik ismerték Rákosi elvtárs beszédét, már november 7-ét megelőző napokban hatalmas lendület­tel, a felvilágosító munka fokozásával, a műszaki feltételek megteremtésével készültek november 7-r.ek megünnep­lésére. A forradalmi műszak iránti lel­kesedést és a megfelelő előkészítést bizonyítja az a tény is, hogy november 7-én még azok a dolgozó bányászok is munkába állottak, akik különben fize­tett szabadságukat töltötték és ennek eredményeként bányász dolgozóink egy emberként jelentkeztek munkára. Hős bányászaink határtalan lelkese­dése magával ragadta bányáink műszaki dolgozóinak döntő többségét és ezek fáradtságot nem kímélve, már az elő­készítő munkálatoknál is, de különösen november 7-én éjt nappallá téve dol­goztak, hogy megteremtsék a soha ed­dig nem tapasztalt magas termelés mű­szaki előfeltételeit. A határtalan lelkesedés és verseny­szellem áthatotta november 7-én a szén­falnál dolgozó bányászainkat, bányáink kiszolgáló személyzetét, valamint bá­nyáink vezérkarát, a műszaki dolgozó­kat, akiknek egységes akarata soha nem látott termelési eredményben bon­takozott ki és büszkén jelenthettük szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs felé, hogy a salgótarjáni szénbányák dolgozói az Októberi Forradalom 33. évfordulójára 617 vagonos előirányza­tukat 1.074.9 vagonra teljesítették. Bányászaink ezzel ismét bebizonyí­tották, hogy soha el nem múló hálával és szeretette! fordulnak felszabadítónk, a dicső Szovjetunió felé, hogy a nóg- rádmegyci szénmedence bányászai odaadó harcosai a béke nagy ügyének. A nógrádmegyei pártbizoitság eb­ből az alkalomból köszönti hős bányá­szainkat. Arra kér m'nden bányászt, ne elégedjen meg az eddig elért ered­ményekkel. Fokozza további teljesítmé­nyét, tartsa szemelőtí, hogy az egész megye dolgozó népe figyeli munkáját és példát vesz hősies teljesítményeik­ből. Ezt bizonyították azok a le'kes üdvözlések, amik szerte a szénmeden- ceben megnyilvánultak november 7-én. A megye dolgozói a bányák előtt szo­rongva várták a kiszálló bányászokat, énekszóval, virágcsokorral és baráti kézszorításokkal halmozták cl őket. Bányász elvtársaink! Vájárok! Se­gédvájárok! Csillések! Segédmunkások! Műszaki értelmiségiek! Rákosi elvtárs beszédének minden egyes mondata tör­vény legyen előttetek. Tegyétek lehe­tővé példás munkátokkal, hogy me­gyénk ifjúsága a Ti példáitokon lelke­sedve, minél nagyobb számmal jelent­kezzen a bányákba munkára. Kom­munista bányászaink! Pártszervezeteink megerősítése érdekében neveljétek az ifjúságot és a legjobbaknak a munká­ját úgy irányítsátok, hogy méltók le­gyenek Pártunk tagjeiüli jelnek sorai közé. Emeljétek a bányászokhoz mél­tóan elméleti tud ástok at, minél többen jelentkezzetek politikai iskolák hallga­tására. Fel bányák mélyen dolgozó hősök, új csatákra! Harcoljatok a szénterme­lés további fokozásával a béke további megszilárdításáért, ötéves tervünk első évének időé ölti sikeres befejezéséért, hazánk felvirágoztatásáért. Magyar Dolgozók Pártja Nógrádmegyei Pártbizottsága. ,Mi, a hideghengermű dolgozni, úgy hogy 5—10 százalékkal emeljük termelésünket" Megyénk tiltakozása az angol kormány intézkedése ellen A felháborodás és a t if fák ozás hullá­ma vonult végig egész Nógrád me­gyén, amikoF a dolgozók értesültek arról, hogy a Sheffield! békekongresz- szus küldötteinek nagyrészét nem en gedték be brit teriiietre. Most a kon­gresszust Varsóban tart ják meg, ahol 130 ország 1700 küldöttel képviselteti magát. Az egész világ dolgozói Varsó felé fordultak, ahoW csütörtökön nyílt meg a kongresszus. A lengyel dolgozók feldíszítették Varsót és kimagasló ter­melési eredményeket érnek el a kon­gresszus tiszteletére. A Nógrádmegyei Béketanács me­gyénk valamennyi dolgozója nevében hangoztatta az Országos Békctanács- hez küldött táviratában: „Az angol imperialisták féltek attól, hogy a magyar fcéketábor küldöttei nda kiáltják, hogy nekünk vannak eredmé­nyeink. amelyeket meqvédünk az impe­rialisták barbár támadásával szemben, meri nekünk van erős néphadseregünk, amely bátran és keményen őrt áll a békéért. Nógrád megye béke-tábora mélységes megvetését küldi az angol és amerikai imperialisták felé és azzal válaszolunk. hogy eqyséqeoen felsora­kozunk a béke harcos védelmére. Béke. őrséget állunk a munkapadoknál, a bányákban a több és a jobb termelés­sel, a mezőgazdasági munkák időbeni el­végzésével, a takarmánygabona begyiij. tésével.” Amikor az acélárugyár hideghtn germíí dolgozói értesültek az angol kormány durva fellépéséről, válaszul murkafelajániásí teltek. Gál János. Ko­nya István, Jakus Barna tízszázalékos, Galbács József pedig termelésük öt- százalékos emelését vállalták november 17-re. A hideghengermű békebizott­sága a következő táviratot küldte Rá­kosi elvtársnak: ..Drága Rákosi elvtárs! Mélységes felháborodással olvastuk a Szabad Nép­ben, hogy az angol kormány fasiszta magatartást tanúsítva, a magyar bé- keküidöttek 17 tagjától megtagadta a beutazási engedélyt. Most. amikor az imperialisták ezt az aljas provokációt elkövették a béke ellen, mi, a hideg- hengermű dolgozói közül 17-on, ügy válaszolunk, hogy november 17-re ter­melésünket 5—10 százalékkal íól-meljük és továbbra is tartan* fogjuk. Egyben felkérünk minden becsületes dolgozót, aki a béké1: kívánja és harcol érte, hogy a béketábor egysége kifejezése képpen csatlakozzon fe'ajánlásúnkhcz.” A somoskői kőbánya dolgozói kedden délben üzemi röpgvűlést tartottak, ahon­nét táviratot küldtek az Országos Bckebizottspgnak. A táviratban elítél­ték az angol kormány magatartását és elhatározták, hogv 16-tól 25-ig béke- I műszakot tartanak és tpbbtermeléssel bizonyít ják be, hogy minden erővel vé­dik a békét. Az érsekvadkerti dolgozó paraszlok véleményét fejezi ki a. békebizottság határozata, amelyben leszögezi: „Mi. é-sekvadkerti dolgozó parasz­tok, ipari dolgozók, asszonyok és ifjak megingathatatlanul állunk a hatalmas béketábor mellett és azon vagyunk, hogy munkánk idöelőtti elvégzésével mutassuk meg békeakaratunkat.” Szőliősi Irén, a salgótarjáni Tűzhely­gyár ifjúmunkása a II. Magvar Béke- kongresszus küldötte a következőket írja a levelében az imperialisták újabb provokációjáról: Bármit is tesznek az imperialisták a béke hangja eljut a Kn is egyike voltam azoknak a küldötteknek, aki Pártom cs dolgozó­társaim bizalmából részese lehettem a budapesti II. Országos Rékekon gresszusnak. Láttam és hallottam azt a hatalmas lelkesedést, amellyel az ország minden részéből Összegyűlt küldőitek kivTdaszlották maguk közül azokat a legjobbakat, számszerint 33 főt, »kik legméttóbhiiak bizonyultak arra, hogy a lí. Békevüágkongresz- szuson kinyilvánítsák a magyar dol­gozók százezreinek békeakaratát- Tudták ezt a körülményt a nyugati imperialisták is. Tudták azt, hogy azok a küldöttek, akik jelölve lettek a békekongressztisra, elmondják ott, a világ összes képviselői elölt, hogy itt Magyarországon mi a békét, a de­mokráciát építjük. Ezt a békét, ezt a demokráciát szerettük volna elmon­dani az angol dolgozóknak is. De ezt a nyugati imperialisták nem akar­ták. Nem akarták, hogy elmond­ják azt a hatalmas békés alkotó mun­viíág összes népéhez kát, ami inináiunk folyik. N'em akar­ták, hogy elmondják nekik. hogy amig náluk tankokat, repülőgépeket cs atombombákat gyártanak, addig nálunk az üzemekben munkafelujáli- lásokkal, többtermeléssel harcolunk a béke megvédéséért- Bármit is tesznek azonban Truman és lakájai, Varsóból az igazság és a béke hangja eijnt a világ összes népéhez és a világ ii.sz- szes dolgozójához. A küldöttek még inkább tudják, hogy fciadatuk meg­növekedőit. En, aki részvevője voltam a budapesti kongresszusnak, egész biztosan tudom, hogy küldötteink ele­get tesznek annak a hatalmas kitün­tető feladatnak, amellyel őket az or­szág, a magyar dolgozó nép megbízta. Bármilyen provokációt akarnak az imperialisták elkövetni, a béketábor úgyis legyőzhetetlen marad, Elljen a srsbndsag! Éljen a béke! Szőliősi Irén a salgótarjáni Tűzhelygyár clmunkás dolgozója. A koreai néphadsereg kemény ellentámadása váratlan csapást jelent az amerikai hódítókra Sanghájból jelenti a TASZSZ: A Venguibao című lap a koreai hely­zetről a következőket írja: Váratlan csapásként érte az amerikai imperia­listákat a koreai néphadsereg hősies ellentámadása és a kínai önkéntesek hősies részvétele a koreai hadműve­letekben. Annak, hogy az amerikai küldött­ség képviselője a Biztonsági Tanács­ban a Kínai Népköztársaság meghí­vása mellett szavazott, az a célja, hogy újabb összeesküvést szervezhes­senek, időt neyrjenek további agresszió előkészítésére és hogy be­csapják az amerikai és kínai népet. Az összkínai Demokratikus Nő- szövetség nyilatkozatot adott ki, amelyben csatlakozik a kínai demo kratikus pártok nemrégiben tett együttes nyilatkozatához. „Az amerikai agresszorok mondja többek közt a nyilatkozat — be akarnak törni északkeleti halá­rainkon és nálunk is gyilkolni akar­ják az asszonyokat és gyermekeket, mint Koreában teszik. Mi, kínai nők, gazdag tapasztala­tokat szereztünk az amerikai impe­rialisták és Csang Kai Sek útonállói ellen viselt háborúban. Elhatároztuk, hogy még elszánlabh küzdelmet foly­tatunk hazánk megoltálmazására, szomszédunk megsegítésére és az amerikai imperialisták által fenyege­tett világbéke megvédésére," Pekingi és csangcsuni munkások és diákok nemhadviselö csoportokat szerveznek Koreában végzendő ön­kéntes szolgálatokra. Az Összkínai Szakszervezeti Szövetség számos munkása is mozgalmat indított ha­sonló céllal.

Next

/
Thumbnails
Contents