Szabad Nógrád, 1950. november (6. évfolyam, 47-52. szám)

1950-11-11 / 48. szám

1950 november fl. SZABAD NOGRAD s Rákosi elvtárs beszédével iadu Iß unah új csatába a Kossuthotárói bú ni/ász ok Nemzetgazdaságunk egyre több sze net fogyaszt. Itt a megyében is több szón kell a világításhoz, több gép mű köd ÍV, szaporodnak a villanyvilágítást háilózailiba bekapcsolt falvak szamai. Szénbányászatunk pedig az előtt helyzet előtt áll — ha nem változta tunk rajta —, hogy nem tudja teljesí leni az igényeket. „Annyira hozzászok tunk ahhoz, hogy a bányászok népi demokráciánk legszilárdabb oszlopaij hogy egy kicsit meg is feledkeztünk róluk“ — mondotta Rákosi elvtárs Központi Vezetőség legutóbbi ülésén. Kossuth-táró nemcsak a nagybálo nyi, de az egész medence legjobb bá nyái közé tartozik. Eddig is érlek el kimagasló eredményeket. Mar 42 dolgozó fejezte be ezévi ter­vét és újabb 7 dolgozó néhány napon belül felzárkózik mögéjük. A dolgo­zóiknak több minit a fele felbontott terv alapján dolgozik, munkamódszer- átadással, egyéni- és brigádversennyel növelik a teljesítményt. Az elért ered menyeket hetenként ismertetik. Az üzem dolgozói november 7-re termelé­sük 10 vagonnal való felemelését vál­lalták. A hosszúlejáratú versenyszerző­désekben olyan felajánlások vannak, min* Futó Jánosé, aki jövő év április 4-re befejezi az ötéves terv második évét vagy Sólyom Istváné, aki május else­jére akarja ugyanezt elérni. Futó Já­nos jobb munkaszervezéssel, gondos el ők észül eltel november 7-én normáját 160-ról 250 százalékra vállalta tet­emeim. Ezek az eredmények jó munkáról beszélnek. Azonban Rákosi elvtárs be­széde alapján olyan hiányosságok jöt­tek felszínre, «melyek kiküszöbölése nélkül a Kossuth-táró nem adhat több szenet országunknak. Ezeknek a hi­báknak egyik következménye, annak ellenére, hogy a tervet túlteljesítették, hogy a múlt hónapban mégis lemarad­lak. A Szovjetunió segítő keze korszerű és nagyteljesítményű szovjet réselőgépet juttatott a Kossuth-táró- nak. Amíg az üzem dolgozói egy új frontfejtés megindításának előkészüle­tein dolgozlak, a gépet javításba vilték és az kihatással volt a termelés csök­kenésére. Azonban hiba volna azt hinni, hogy az üzem termelésének nö­vekedése vagy csökkenése csupán a léselőgép munkájától függ. A Kossuth-lám dolgozói és vezetői eddig elért eredményeiket úgy szapo­ríthatják újabb eredményekkel és úgy állhatnak csatasorba Rákosi elvtárs hívó szavára, ha a munkafegyelmei szilárdabbá teszik. Sok az üzemben az igazolatlan mulasztás, főleg szombaton és hétfőn, illetve a fizetések utáni napon. Nem lehet elégséges az, hogy a jövőben a notórius mulasztókat megbüntetik, ha­nem nevelő, felvilágosító munkán ke­resztül kell fejleszteni a dolgozók ön­tudatát A népii demokrácia munkás- szál'lító autót adott bányászainknak, tehát fokozottabban felelősek azért, hogy pontosan jelenjenek meg munka­helyükön, Akik mulasztást, hanyagsá­got, nemtörődömséget mutatnak a nép államával szemben, azokat röpgyűlé- sen, a faliújságon ki kell pellengé- rezmi, nyilvánosság elé keli vinni, hogy ezen keresztül mivel károsítják meg saját dolgozó társaikat, de magukat is. Itt kell rátérni Rákosi elvtársnak arra a megállapítására, hogy: „mióta a munkásmozgalom létezik, a burzsoá­zia világszerte irányt vett arra, hogy lehetőség szerint megvásárolja a mun­kásmozgalom vezetőit“. Ezekből kerül­tek ki aztán a munkásosztály árulói, a jobboldalt szoedemek. Miről panasz­kodnak a Kossuth-táró vezetői? Arról, hogy a dolgozók passzívak és keve­sebben szólalnak fel saját, vagy a ter­melés érdekében. Mi megírtuk még a nyáron az üzemben dolgozó Szukán Ágostonról, hogyan agitál a népi demo­krácia elten, ugyanakkor jói keres, személyi vagyona egyre gyarapszik, de mint a dolgozók ellensége, most is azt a hírt terjeszti társai között: „Ne szól­jatok semmit, mert úgy jártok, mint én“. Persze Pártunk és kormányunk nemcsak meghallgatja, de elvárja dolgozóink bírálatát, és munkájában a dolgozók kritikájá­nak értékes részét felhasználja. A pártszervezet ezt alaposan magyarázza meg a Kossuth-táró bányászainak, az ellenséget pedig szüntelenül leplezze le, mulassa be arculatát. A műszaki vezetés még lendülete­sebbé, mozgékonyabbá, a dolgozókkal szorosabbá téve munkáját, igen szép eredményeket érhet el az új széncsa­tában. Az olyan kiváló dolgozókat, min! Sólyom István és Futó Jánois vájáro­kat közvetlenül is vonják be a mű­szaki vezetésbe. Fül 6 elviárs még a mait hónap 13-án érkezett haza az ajkai Jolán-aknábau és Padragi-akná­ban tett tapasztalatcseréről. Itt látta, hogyan valósítják meg a kamarás- rendszerű fejtést, ahol 9 szeneié bá nyászra egy csillés jut, akt a nagy­szerű munkaszervezés következtében 120—160 csillét könnyűszerrel továb­bít, Jolán-aknán a frontfejtésen 14 bá­nyászra jut egy csillés. Sehol sem volt csiliebiány. Hiányosság, hogy Futó eüvlárs még nem mondta el tapaszta­latait sem a dolgozóknak, sem az üzemvezetőségnek. Mind a két dolgo zót most tüntették ki sztahanovista oklevéllel. A vezetés felfrissítéséi ezeknek a dolgozóknak szakmai to­vábbképzését eredményezi, ha egy-egy fontosabb kérdés kitárgyaSásánál és megoldásánál bevonják őket az üzem­vezetői értekezletre. A bányaigazgató­ság találja meg rá a módját, hogy megfelelő jármű álljon a rendelkezé­sükre ezeken a napokon, tekintetlel, hogy ők a Karancs-vőlgyből járnak a bányába. 1 Ez azért is fontos, mert hamarosan megindul az új frontfejtés és amint Kiispál elviárs, az ott dolgozó csapat vezetője mondja: „Ha megindul a termelés annyi lesz a szén, hogy a bányában lévő összes csille kevés lesz az elszállítására“. Furcsáin hangzik, de volt olyan idő, amikor a réselőgép mellől kézzel hajtott drótkötélpályán szállították el a szenet. Ha azt akarja majd az üzemvezetőség, hogy a résélő­gép ki legyen használva, más munka­helyről kell elvonni a dolgozókat, ami lényegesen drágítja a termelést. A köz­ponti igazgatóságot terheli a felelősség azért, hogy a régóta beígért és esedékes 100 darab új csillét nem szállította le, valamint azért is, bogy egy állványos fúrógép összegével még a múlt év jú­niusában meg leihe 1 le a* üzemet, ugyanakkor csak most, november 3-án szállították le. Amint Rákosi eltvtárs mondotta, kor­mányunk egész sor rendszabályt foga­natosított a bányászok helyzetének megjavítására, tehát eme'ükedelt a kere­tet, új gépeket kaplak a bányák, javuk a termelés. E incite 11 azonban új bá­nyászokra van szükség. Nagybáíony- ban most vájártanuló-iskola működik, azonkívül délutáni szakoktatás is fo­lyik, ezen azonban csak azok vehetnek részt, akik 300 műszaknál többet töl­töttek lent a bányában. Addig is azon­ban szakmai oktatásit kell rendszeresi- leró részűkre. Rákosi elviárs beszéde óta tizenhárom új dolgozói veitek fel a bányához, akikből öt nő. Az üzem­nél már régebben dolgozó Tóbi Irén és Nagy Erzsébet, akik munkájukkal megbecsülést érdemeltek ki, keressék fel ezeket a dolgozókat, különösen a nőiket. Mondják el, hogyan érlék el eredményeikéi, úgy beszélgessenek ve­lük, hogy ezek az új, faluról' jött fia­tal lányok megkedveljék, megszeressék a bányát, élethivatásuknak tekintsék. Tapasztalható a női dolgozókkal szem­ben bizonyosfokú tartózkodás, idegen­kedés. Számolják fel magukban az üzem bányászai ezt a magatartást és elvtársi, munkatársi segítséget adva, fejlesszék a női dolgozók szaktudását. A Kossuth-táró dolgozói számára tehát Rákosi elviárs beszéde új ered­mények felé vezető utat mutatott. Is­merjék fel és küszöböljék ki hibáju­kat, általánosítsák, terjesszék el a leg­jobb tapasztalatokat, hogy továbbra is biztosílsák maguknak a medence lobbi bányái között elfoglalt jó helyü­ket. B.—O­HARC A TERV TÚLTELJESÍTÉSÉÉRT A somoskői György-brigád távirata Rákosi elvtársnak A Somoskői Kőbánya dolgozói vaja­mennyien kivették részüket a november 7-i munkafelajánlásokból és ugyanúgy, mint más vállalásuk alkalmával, most sem maradt el sz eredmény. Murka- vásatásukat mindannyian teljesítették, mert meggyőződésük, hogy minden eszközzel támogatják a békét, a szo­cializmus építését. A kőbánya György kőváigó-brigádja vállalta, hogy novem­ber 7-ne 150 százalékról 195 száza­lékra emeli teljesítményét A brigád dolgozói tu dalában voltak annak, hogy vállalásuk nagy, de eleget teltek válla­lás u Írnak. A munka befejezése alkalmával azon ma! kiértékelték teljesítésüket és örö­tárenak, a következő szöveggel: ,Jj Somoskői Kőbánya György kő­vágó-brigádja november 7-re, a Nagy Ok'óberi Szocialista Forradalom évfor­dulójára telt vállalását teljesítette, 150 százalékról 195 százalékra tett fel­ajánlásainkat 205 százalékra fokoztuk, ebből az alkalomból harcos üdvözletün­ket küldjük, a mi üzemünk ünnepi gyűléséről és ígérjük, hogy úgy. mint eddig, továbbá is fokozzuk a termelési és a termelés fokozásával harcolunk a béke megvédéséértI Szabadsági Id. György Péter, Matuska István, tnkus István" műkben táviratot intéztek Rákosi elv 3000 forint értékű megtakarítás az Acélgyárban Az Acélgyárban Tótok Ferenc fő­műhelyi szerelőbrigád és Pál György csőszerelő csoportja november 7-re 240 méter cső lefektetését vállalták. Vállalásukat november 2-re befejezték, ezzel 130 százalékos teljesítést értek el. Munkájukat úgy észszerűsítették, hogy a peremeket nem préseltették, ha­nem hegyeztették, nem készítettek T- elágazásokat, hanem helyette láng­vágóval égették ki a leágazások helyeit. Dudás Gvula fömiílvelyi kőműves-bri­gádja izzító kemence elkészítését vál­lalta, amelyre 750 óra volt előirányozva. A munkálatokat 3 nappal előbb fejez­ték be, azonkívül közel 3000 forint ér­tékű samotot takarítottak meg. Az üzemben november 6-án fejezték be ezévi tervüket Ocsovai László. Ml- ha'.ik Lajos csiszoló és Parádi Lajos Kézikovács. A Tűzhelygyárban a gépformázók kétgépes rendszerre térnek át A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhely­gyár dolgozói október 31-én kiértékel­ték a november 7-re tett felajánlásuk addigi teljesítését. A kulcsműhelyben a Több termeléssel, felvilágosító munkával harcolunk továbbra is a békéért Negjénkből Rigó Antal ifjúmunkás megy a Vílágbékekongresszu^ra Két napig tartó tanácskozás után, november 5-én véget ért Budapesten a Magyar Békekongresszus. A kongresszuson kettőezer küldött vett részt származásra, foglalkozásra, vallási hovátartozásra való tekintet nél­kül — kettőezer aktív békeharcos. Köztük világhírű művészek, tudósok, egyetemi tanárok, írók, országos hírű sztahanovisták, papok, püspökök, né­pünk büszkeségei, a magyar néphadse­reg tisztjei, honvédéi. Kettőezren, a kilencmilliónyi magyar nép küldöttei. Jeten voltak a kongresszuson a kül­földi országok képviselői is. Felszaba­dítónk és legjobb barátunk, a dicső­séges Szovjetunió, Sztálin népének test­véri üdvözletét, a 200 milliót szovjet nép, a béketábor vezetőerejének üd­vözletét két világhírű nagyság, Pudov­kin és Obrazcov elvtársak tolmácsol­ták. Ott voltak a testvéri népi demo­kráciák, a román, bolgár és a lengyel nép küldöttei, az 500 milliós Kína ét a hazája szabadságáért harcoló hőt koreai nép diplomáciai testületének képviselői. Ott voltak a kapitalista országok békeharcosai, a 15 millió béke­aláírást gyűjtő francia nép igazi kép­viselői, az osztrák, a finn és az an­gol békeharcosok követei. Az imperialista bérenc Tito is az olasz nép nyakán élősködő De Gas- peri újból leleplezték önmagukat. A csavargó Titó az albán nép, De Gas­per i az olasz nép igazi képviselőinek beutazásának megakadályozásával bi­zonyította a világ népei előtt, hogy hű szolgája gazdáinak, az amerikai is az angol imperialistáknak. A tanácskozáson 60 küldött képviselte megyénk dolgozóit A kétezer békekűldött azért gyűlt össze a Sportcsarnokban tanácskozás­ra. hogy kiértékelje a béke megszilár­dítása érdekében a magyar népnek ddig végzett munkáját, hogy meg- zabja a békeharc magyar szakaszá­nak további teendőit és hogy megvá­lassza a magyar nép küldötteit q no­vember 13-tól 19-ig She/fieldben tar­tandó 11. Világbékekongressszusra. A kongresszuson a békeharc eddig végzett munkájáról szólva Andies Er­zsébet elvlársnö, a „Megvédjük a bé­két“-mozgalom Országos Tanácsának elnöke előadásában a többi közölt eze­ket mondotta: ,,A Stockholmban elin­dított altírási mozgalom eredményeit Prágában lezajlott elnökségi ülés összegezte. Jelenleg 82 országban, kö­rülbelül félmrlliárd ember írta alá a stockholmi felhívást. Ennek ellenébe a békemozgalom kereteit nem tartjuk elégségesnek. Ahhoz, hogy a békemoz­galom meg tudja akadályozni egy áj világháború kitöréséi, még sokkal ha­talmasabbá kell válnia. A Világbéke- kongresszus munkájába be kell kap­csolni azokat is, akik valamilyen ok­nál fogva nem Írták alá a stockholmi kiáltványt.“ Ezután Darvas József vallás- és köz­oktatásügyi miniszter a békeharc fel­adatairól beszélt. Az imperialisták gyengeségét jelző provokációkról szól­va kijelentette: „Csalódtak azok, akik azt hitték, hogy az imperialista pro­vokációk megfélemlítik a béke híveit. Az imperialista agresszió nem a fé­lelmet. hanem az elszántságot, az ál­dozatkészséget ébreszti a szabadság­szerető. békeszerető népekben, a mi népünkben is. — Azt kelt egyre jobban tudatosítani a béke minden hívével; a háborút meg lehet akadályozni, de ehhez minden ember részéről kü­lön-külön is, egész népűnk részéről együttesen is, a még nagyobb felelős­ségvállalás. még megfeszitettebb mun­ka, még több áldozatkészség szüksé­ges. — Erősnek kelt tenni, hogy meg­védjük a békéi. Ehhez szükséges, hogy erősítsük békénk, hazánk védelmező­jét: néphadseregünket, szeressük ezt a hadsereget, mint a szemünk világát s tegyünk meg mindent az erősítésére, mert ez a mi erős karunk, földünk, otthonunk, családunk oltalmazója.“ Andics Erzsébet elvtársnő és Dar­vas József beszámolója után a kon­gresszus résztvevőinek csaknem egy­negyede jelentkezett felszólalásra, min­denki el akarta mondani, hogy miért harcol, édes hazánkért, a békéért és hogy harcol érte. Dr. Palló Imre, Kos- suth-díjas operaénekes így beszélt: „A háború a művészet és a kultúra teg- szörnyűbb pusztítója. A béke a mű­vészetek értelme. Ezért mint művész, kívánom és követelem a békét.“ Szabó Mária, ajkacsingcrvölgyi vá­jár-tanuló ezeket mondta: ..Mi. bányá­szok tudjuk, hogy a békekongresz- szussal is még jobban megerősítjük a béketábort. A békekongresszus tiszte­letére mi jobb termelési eredményeket ajánlottunk fel. Mi, a vájár-iskola hall­gatói résztvettünk m 90 órás szabad­ságharcos kiképzésen és most híradós és motoros kiképzésen veszünk részt, és tanulásunkkal harcolunk a békéért.“ Máté János hetényegyházi római kato­likus lelkész így beszélt: „Mi, a béke papjai, minden erőnkkel azon leszünk, hogy az állammal kötött egyezmény . betűit a gyakorlati életben érvényre jutlassuk. Tudjuk, hogy ezzel is a bé két erősítjük" A nógradmegyei küldöttek részéről Rigó Antal, a salgótarjáni acélárugyár ifjúmunkás sztahanovista esztergályo­sa szólalt fel. Elmondta, hogy munká­val harcol Nógrád megye dolgozó népe a béke biztosításáért. Felszólalásában elmondta, hogy továbbra is munkával, a felvilágosító munka fokozásával har­colunk az emberiség boldogságáért, a békéért. Vállalom — mondotta a to­vábbiakban —, hogy május elsejére, a világ dolgozóinak nagy ünnepére be­fejezem 1951. évi tervem teám eső ré­szét. A számos felszólalás után a kon­gresszus megválasztotta a magyar nép képviselőit a sheffieldi II. Világbéke- kongresszusra. örömmel és büszke­séggel tölt el bennünket, nógrádmeggti dolgozókat az a tudat, hogy a har­minctagú küldöttségben Rigó Antal, az acélárugyár dolgozója, hallatja majd Nógrád megye dolgozóinak messze hangzó szavát, hogy: Megvédjük, min­den áron megvédjük a békét! A küldöttek megválasztása atnn • kongresszus határozatot fogadott el, ami megszabja, hogy a magyar küldöt­tek a sheffieldi II. Világbékckongresz- szuson „Követeljék a stockholmi béke- felhívás hét és negyedmillió magyar aláírója, a: egész magyar nép nevében, az atomfegyver betiltását, mert az atomfegyver az agresszió és az embe­rek tömeges tegyilkolásának fegyvere. Követeljék mindennemű fegyver csök­kentését és hathatós ellenőrzését. Kö­veteljék a fegyveres imperialista ag­resszió elítélését, a Korea elleni irtó­zatos, vérlázító támadás megbélyegzé­sét, az ártatlanok ezreit pusztító ter­rorbombázások azonnali megszünteté­sét, az intervenciós csapatok kivonását Koreából.“ Végetér a két napig tartó tanácsko­zás. A kongresszus megszabta a ma- l gyár nép feladatát a békéért folyó harcban. Hazafelé jövet a küldöttek a vonat ablakából füstölgő gyárkémé­nyeket, zöldelő vetéseket látnak. Bozó István ötholdas salgótarjáni paraszt a mélyszántás november 7-i teljesíté­sé röl. Ondrék István bányász ifjúmun­kás még több szén termeléséről. Guth József né őrhalmi tanítónő bátor ifjú békeharcos neveléséről beszél. A bé­kéről, a béke megvédéséről — az élet­ről. TÚRÁI LAJOS vállalt 130 helyett 135 százalékot, • a „Dimitrov” sajtoló-brigád a vállalt 123 beívelt 139.3 százalékot ért el. Ez idő alatt az öntödei átlagteljesítmény 100.3-ról 106.3 százalékra emelkedett, az öntödében a kéziformázó brigád 130 helyett 180 százalékot ért el. A tűzhely­szerelő brigádok november 7-re 2 da­rab tűzhely elkészítését vállalták és most már ott tartanak, hogy naponta egy tűzhellyel készítenek többet. Az üzemvezetőség a szakmunkás- hiány leküzdésére tervet dolgozott ki. Igv a gépformázóknál újabb női munka­erőket állítanak be, a párban dolgozó gépekről az egyik jó szakmunkás gépformázót egv másik, műnk áshiány rrriatt átló formázó gép párra helyezik át. A szekrények le- és felrakására se­gédmunkást állítanak be. Amíg eddig egy pár gépen két szakmunkás dolgo­zott, a jövőben ez megoszlik és min­den pár gépre csak egy szakmunkás esik. Ez tehát a kétgépes rendszer be­vezetését jelenti. Minden új gépfor­mázót a termelőmunkába való állítás előtt a formázásra és öntésre tan­műhelyben oktatják ki Tízezer forint iíjítáeok megjutalmazására A Zagyvapálfalvai Bányagépgyár dolgozói az ötéves terv eddigi idejében már bebizonyították, hogy újításukkal a kitűzött tervük sikeres megvalósítá­sát kívánják biztosítani. Az üzem területén eddig 71 újítást alkalmaztak, ezeknek az újításoknak az évi megtakarítása 133.141.22 forint. A megtakarított összegen felül az újítá­sok legnagyobb része a fizikai munka megkönnyítését eredményezi. Ezekre az újításokra eddig közel 10.000 forint jutalomdíjat fizettek ki. TIHIIIES-AKNA ÉLENJÁRÓ DOLGOZÓI A nagybátonyi körzet Tiribes-akna bányaüzeménél az október 31-i kiér­tékelés szerint az ötéves terv első évét kiválóan • teljesítettek: K spál László vájár, tervíeljesrtésévei 1951 IV. 23-náá tart, Torok András vájár 1951 IV. 6-nál, Berecz Andris 1951 IV. 6 nál, Bolyós Ferenc vájár 1951 III. 30-náI, Lőrincz János 1951 III. 30-nil, Romhányi András vájár 1951 Hl. 23-nál, Diósi Pál vájár 1951 Hl. 28-nál, Mikula Kálmán csillés 1951 Hl. 16-rtál, Gondos István vájár 1951 III. 17-nél, Lőrincz János csillés 1951 III. 18-nál, Mustó István vájár 1951 III. 11-rél, Fodor H. János segédvájár 1951 Hl. 10-nél. Ifj. Batax András vájár 1951 III. 7-néí, Garti Pál vájár 1951 III. 2-nél, Romhányi István vájár pedig 1951 III. 1 -nél tart. „November 7-e“ a salgótarjáni mozi új neve November 7-én a salgótarjáni várost tanács lelkes hangulatú díszközgyűlésén a többek között foglalkoztak — töb­bek kérésére—a tarjám Apoüó-mozgő nevének megváltoztatásával is. A köz­gyűlés egyhangúlag „November 7-e" nevet adta a volt Apolió-mozgónak.

Next

/
Thumbnails
Contents