Szabad Nógrád, 1950. szeptember (6. évfolyam, 35-39. szám)

1950-09-30 / 39. szám

2 SZABAD NÓGRAD 1950- szeptember 30. Megyénk dolgozói minilen hétfőn békemns&nkat rendeznek Ünnepi levél Alapi István középparaszthoz ünnepel ül most a magyar nép, a békéért íolyó harc nagy és győzelmes ünnepét. Ebből az ünnepből Te is kiveszed a részed. Még nem egészen tud«*' tosan, mert azt kérdezted, hogy én, Alapi István, pásztói középparaszt, hogy ob harcolhatok a békéért? A múltban a nagybirtokosok, a tőkések, egyszóval a háborút csinálok kizsákmányolt rabszolgája voltál.- Heten voltatok testvérek és azon emész­tett a gond. hogy azt a kis házat, amit örököltetek, hogyan osztjátok eL A régi állam úgy ,.támogatott“ Téged, hogy a háborúban elvitte- marháid, a learatott gabonáért kevesebbet adott, mint amennyit Te fizettél a vetőmagért. Aztán jött a háború legborzalmasabb csapása. A lányod megfázott g bun­kerban, két évig minden pénzeteket arra áldoztátok, hogy meggyógyítsátok, de nem sikerült, a háború áldozata lett. Így lehetne még soká sorolni azt a kínlódást, nyomorúságot, ami osztályrész volt idáig, de hiszen Te tudod mind. ezeket a legjobban. Átélted, végigcsináltad a szenvedések hosszú sorát. Amikor 46-ban Pestre mentél, odalelé mégcsak elég volt a pénz, de vissza- íelé csak két kiló zsírért hoztak haza. Örültél a jó Íorírttnak és boldogan lorgattad kezedben, mint az új élet egyik kimagasló eredményét. -Érezted, hogy ez már a Tiéd és kárpótol minden szenvedésedért, ez a béke győzelme a háború lelett. Azóta dolgoztál szorgalmasan, becsületesen Egyre jobban megismerted a Pártot, követted a munkáját. És ez volt az az első lépés, amikor Te is a béke harcosa lettél és beálltál azok közé, akik Sztálin elvtárs vezetésével menetelnek hosszú-hosszú sorokban. Azóta már számtalanszor jelét adtad annak, hogy szereted a békét és harcolsz is érte. Nézzük csak sorba: az egyik fiad a néphadsereg tagja, elküldted őt a Párt hívó szavára, hogy fegy­verrel álljon őrt országunk lelett, A felett a ház lelett, amelyet most, a fel- szabadulás után építtettél újjá, a két ökröd lelett, életed, boldog jövőd lelett. Termény beadási tervedet 230 százalékra teljesítetted. Odaadtad felesleges gabonádat, hogy országunk minél nagyobb készlettel rendelkezzen. 230-szor vágtál oda a háborús uszítok arcába. Nézd, hogy a dolgozó nép állama milyen nagyra becsüli ezt a Te békeharcodat. A terménybegyü/tésben fel­mutatott kiváló eredményedért, a békeharc győzelmes csalójáért oklevéllel tüntettek ki. Aztán elhatároztad, hogy október 22-re. a tanácsválasztásokra befejezed az őszi munkálatokat. A bíborheiét és szöszösbükkönyt már el is vetetted. Hát így harcolsz Te, Alapi István, pásztói középparaszt, a békéért! Ami­kor kimész a határba, az ekével, kapával, amikor a mull évben a tervköl- csönjegyzésnél aláírtad az ívet, ez mind-mind annyit jelent, mint ahogy most a hős koreai nép kint a íronton fegyverrel a kezében védve hazáját, pusztítja a rátörő ellenségeket. Ezekkel mind országunkat erősíted és béke- harcgdat jelenti az is, amikor részt veszel a község társadalmi munkájában és mint a népfrontbizottság tagja, a község dolgozói ügyének intézésével megvalósítod a Párt és a kormány határozatait. Ez a Te békeharcod. Ebben a tudatodban erősítsen Téged az, hogy a vilá­gon milliók és milliók vannak — élükön a szovjet emberekkel —, akik mun­kával, a jobb és több termeléssel odavágnak az imperialista agresszoroknak. Es ha eddig munkáddal, két kezed szorgalmas munkájával voltál a békétábor hű katonája, most bebizonyíthatod újra, hogy még odaadóhban akarsz har­colni a békéért, mert neked kedves a családod, a házad, a földed, a jószágod, mert nem akarod őket újabh-Jnáborúbán elveszíteni. Állj ki a Párt és kormány felhívása mellett és adjál félreérthetetlen választ arra, hogyan harcolj a békéért, amikor újra aláírod az ivet a béke- kölcsön; egy zésről. Így erősítetted a békét, bizonyságot tettél arra, hogy har­cod már tudatos és ez újabb erőt ad a mi nagy béketáborunknak, ami a háborús uszítók terveire méltó válasz és becsületesen elvégzett kötelesség országoddal, családoddal és magaddal szemben! Elvtársi üdvözlettel: BALOGH GYULA. KIK NYERTEK NAGYOBB ÖSSZEGET MEGYÉNKBEN "A salgótarjáni mozihelyiség zsúfolá­sig megtejt hallgatósággal. Salgótar­ján és a környező községek dolgozói béke nagy-aktíva ülést tartottak. Sal­gótarján és környéke keményen felso­rakozik a ■ békétábor mellé. Ezzel a bé- kegyüléssel, amelyen részt vesznek Salgótarján város és a környező köz­ségek iegijarcosabb dolgozói, eleget tesznek a „Megvéd jük a békét‘’-moz- galom Országos Tanácsa felhívásának. Ezen a nagy-aktíva ülésen felkészül­nek a világbéke második kongresszu­sára. A nagy aktíva érdeklődése iga­zolja* hogy hűséges és aktív védelmezői kívánnak lenni a békének. Elszánt ke ménységgel foglalják el helyüket, hogy megbeszéljék békés családi életük és építő munkájjik megvédésének előfel­tételeit. Kazinczi elvtárs, Salgótarján város békehizottságának elnöke, az amerikai imperializmus napirenden megismétlődő háborús provokációiról beszél. Elmond­ja, hogy az amerikai repülőgépek kö­nyörtelenül bombázzák a békés koreai városokat, falvakat. Tömegével döntik romba a kórházakat, iskolákat, tem­plomokat. Embertelen módon ontják az asszonyok és gyermekek életét. Fékevesztett háborús propagandát űz­nek, kegyetlenül üldözik a béke híveit. Bár a hallgatóság előtt ismeretesek a háborús gyújtogatok aljas cseleke­detei, de most, amikor közösen hallják, együttes vélemény alakult ki a hatal­mas tömegből és megvetésük megszáz- szorozódik. A világ dolgozóival együtt számonkérjiik az amerikai elvetemült Banditáktól h védtelen koreai asszonyok és gyer­mekek halálát. Salgótarján és környék­beli dolgozói tudják, hogy a halált- okozó fegyverek csövét az amerikai imperializmus irányítja, tudják, hogy a gyilkos fegyverek'ravaszát az amerikai trösztvezérek, Truman, Acheson, Mor­gan és társai ujiái rántják el és mind­ezt csak azért, hogy megteremtsék _ a profitjuk növekedésének lehetőségét. Amikor a koreai dolgozók felé fordítot­ták fegyvereiket, a magvar munkás­osztály felé is és ezen felül a salgó­tarjáni dolgozók felé fs irányulnak a gyilkos fegyvercsövek. A beszéd után a salgótarjáni,, úttörők küldöttsége üdéoZÖ'm' a b“*nre%yaStr- vát. Az apró útörők arra kérik a béke- bizottság tagjait, hogy' erősen őrköd­jenek a béke felett. ígéretet tettek, hogy jó tanulásukkal ők is harcolnak és harcolni fognak továbbra is a bé­kéért. Ezután Somogyi elvtárs, a békebi­zottság tagja szólalt fel. Elmondotta, hogy az amerikai imperializmus letért a leplezett, háborúi előkészítő politiká­járól és rátért az intervenciós katonai törekvésekre. Mi nem felejtünk és így nem felejtettük el az elmúlt háborút. Nem engedhetjük, hogy a kemény munkával felépített városaink és nvá- raink ismét romba heverjenek. Mi a becsületes munkánk után becsületes, nyugodt életre vágyunk. Nem enged­hetjük, hogy a proíitszerzés lázában szenvedő amerikai kalandorok megza­varják békés családi életünket. Ezékután az üzemek dolgozói egy­másután szólaltak fel. Szalontai Imre, a hideghengermű dolgozója az acél­gyár dolgozóinak nevében versenyre hívta Salgótarján és környéke.ipari üzemeit, hogy munkájuk fokozásával a béketábor erejének megnövekedését szolgái jak. — Mi, acélgyári dolgozók — mond­ta Szalontai elvtárs — vállaljuk, hogy minden hélen hétfőn békeműsíakot rendezünk, a béketáborf aktívan erősítsük. Ebből az alkalombcä a termelés fokozását, a selejt csökkentését, valamint a munka­fegyelem megszilárdítását tűzzük ki magunk elé. Felhívjuk a salgótarjáni és környékbeli üzemeket, hogy csatla­kozzanak felhívásunkhoz és így a ter­melés fokozásával békénk megerősí­tését szolgáljuk. A termelés konkrét emelkedésével válaszolunk a háborús provokátoroknak. Azért választottuk a hétfői napot, hogv az ezen a napon rendszeresén jelentkező lazaságokat felszámoljuk. Az acélgyári felhíváshoz egymásután csatlakoztak a környező ipari üzemek. A salgótarjáni üveggyár nevében So­mogyi elvtárs beszélt s örömmel üdvö­zölte az acélgyári felhívást. _ Ígérjük, hogy a hétfői napokat te rmelés tekintetében felül fogjuk emelni a hét többi napjai fölé. Meg­szüntetjük a hiányzásokat, kiküszöböl­jük a.se’ejtet és mi is felszámoljuk a hétfői napon rendszerint jelentkező la­zaságokat. Sarlós Béla elvtárs, szintén üveg- gvári dolgozó vállalja, hogy november 2-ára, Rákosi elvtárs kiszabadulásának évfordulójára fs betanít „egy segéd­munkást és egy bangai ú*ói. A salgótarjáni tűzhelygyár nevében Kun István öntő tette ígéretet. — Elfogadjuk az acélgyári felhívást. Vállaljuk, hogy az öntödei selejtet 8 százalékról 6 százalékra csökkentjük. valamint a hétfői nap lazaságait fel­számoljuk. A somoskői kőbánya nevében Rubint Istyán jelentette be az acélgyári fel­híváshoz való csatlakozást. Elmondta, hogy fokozott munkával, fognak har­colni a békéért. Az állami viiiamos- művek dolgozói méretet tettek, hogy minden nap egy negyedórával előbb jelennek meg a munkahelyükön és ezt az időt újságolvasással töltik. Vállal-, ták, hogy a hérfői napok lazaságát megszüntetik és a világításnál előállott zavarokat a legrövidebb időn belül helyreállítják. A salgótarjáni vasuta­sok vállalták, hogy három és fél nap­ról három napra szorítják le a kocsi­fordulót. Az erőmű dolgozói ígérik, hogy az üzemek energiaszükségletét biztosítani fogják és fokozottabb éber­séggel látják el a szolgálati beosztásu­kat. Az Építési NV nevében Szabó Pál brigádvezető tett ígéretet. Vállalta, Jiogy brigádja november 2-ra 140 szá­zalékról 160 százalékra emeli termelé­sét. A dolgozó nők részéről Fleszner Józsefné, valamint Gátszegi Jánosné szólaltak fel és mutattak irányt asz- szonyíársaiknak. Felhívták figyelmüket, hogy ne álljanak sorba és ne halmoz­zák az árut. Ne engedjék magukat befolyásolni az ellenségtől, hanem vilá­gosítsák fel azokat is, akiket sikerütt megtéveszteni. Megígérték, hogy még fokozottabban veszik ki részűket az A Kraszuj kerület gyapattermeTói óriási lelkesedéssel fogadták a leg­utóbbi alkalommal is az új szovjet tervkölcsön kibocsátását. A kerület ösz- szes kolhozaiban népes gyűléseket tar­tottak, A kolhozok dolgozói sorra szó­laltak fel és felszólalásaikban vala­mennyien megálhapítoNák, hogy a Szovjetunió mezőgazdasága hatalmas mértékben megnövekedett. E felszólalók ■lemértek-azt A ' kd-tdimás -utat, me­lyet a szovjet állam megtett és amely úton -elértek, a kommunizmus építésé­hez. . Az Ahunbabajev-kolhozban Mirzajev kolhozparaszt ezeket mondotta: — A nagy Honvédő Háború alatt géppisztollyal a kezemben védtem á mi boldog, munkához való jogunkat. £s most a békés építő munkában újbót meggyőződtem az olyan nagyon szere­tett szovjet hatalom törhetetlen erejé­ről. Az én kolhozom is évről érve gaz­dagodik és erősödik. Tudom azt, hogy agitációs munkából, hogv ezzel támo­gatást nyújtsanak azoknak a dolgozók­nak, akik kemény munkájukkal erősí­tik a békét. A Salgótarján és környékbeli üze­mek dolgozót ezen a béke nagy-aktíva ülésen tett fogadalmukat be is 'vált iák, mert tudják, hogy egy emberöltő alatt már két világháborúban ontotta vérét saját elnyomó osztályainak és idegen elnyomóinak érdekében. A tett ígére­tüknek eredményei már a legelső na­pon megmutatkoztak. A somoskői kő­bánya a legelső hétfői napon csúcsteljesítményt ért el. 83 vagon termelést még sohasem tud­lak felmutatni, bár az előirányzatukat mindig magasan túlszárnyalták. Ha­sonlóképpen a tűzhelygyár dolgozói te beváltották fogadalmukat. A selejtet csökkentették • és már az első hétfői napon nem volt hiányzó és nem voit késés az üzemben. Ennek a béke nagy-aktíva ülésnek megvan az eredménye, mert az üze­mek dolgozói harcos kiállásukkal tet­tek hitet a béke megvédése mellett, amit konkrét eredmények követnek. De csatlakoztak az asszonyok is, hogy felvilágosító munkájukkal elősegítsék a termelés fokozását. Csatlakoztak az apró gyermekek, akik fokozott tanulás­sal állanak a béke megvédésének front­ján. Ha így összefogunk, millió és millió magvar dolgozó szilárdan helyt­áll a békeharcban, akkor le tudjuk fogni a hóhérok gyilkos kezét és biz­tosítani tudjuk népünk számára « tar­tós békét most a munkával szerzetet rubeljeim elősegítik a koikozrendszer további fejlődését. Mamalájijev elvtárs brigádvezető aki a „XVIII. pártkongresszus" nevű kol­hoz gyűlésén szólalt fel és kijelentette: — Kötelezem magam, hogy ebben az évben minden hektárról 100 mázsa gya­potot adok, vagyis 14 százalékkal töb­bet,, mint tavaly- . Az állam felemelte a beszoigáitatotii gyapot árát. Egyéni jö­vedelmeink tehát. jelentősen megnöve­kedtek. . Mostj amikor ezekből egyrészt kölcsönadtunk az államnak, ezzel is biztosijuk szeretett hazánk további vi­rágzását. Annak a lelkesedésnek, amely ha-tcd- mába kerítette az új kölcsön kibocsátá­sával a dolgozókat, a munka terüteién is megvolt a hálása. A kolhozok dol­gozói nemcsak felszólalásaikban tettek hitet a Szovjetunió mellett, hanem a munka területén is kimimit&k nagy szeretetüket az állam és a Párt iránt. Megyénk területén számos dolgozó nyert a tervkölesönsorsolás folytán nagyobb összege!. A jelentősebb ősz- szeget nyerők kivonatos névsora a következő: Tízezer forintot nyertek: Jusztin János lakatos, Nagy bálon y szén­osztályozó, Ktihár János revizor. Salgótarján acélgyár és Újhelyi János jegyző, Nógrádsáp­Egy ötezer forintos nyereményt. Pintér Lászlónak, a kisterenyei Mén* kes-bányaüzem dolgozójának húztak ki. Ezer forintot már többen nyer­tek: Pacsmár János, Varga László, Motnig Károly, zagyvapálfalvai bá­nyagépgyár: Sándor Ferenc, pálfalvai üveggyár; Gordos András, Egyházas- gerge; Rampasek Ferenc, Balassagyar­mat MÁV; Bocsó János, Ságújfalu; Toldi János II., Józseflejtős; Harmat Józsefné, Forgácslejtős-, Berkes Sán­dor, Szeberényi József, kisterenyei Tordas-bányaüzem; Susán János, kis- lerenyei Ménkes-bányaüzem: K is gyű - ris József, Gáti-bánya; Kovács B. Pé­ter, Kazár; Balogh István. Miszerfa Kistelek-bánva; Kiss Mátyás, Hegyes Mátyás ifj., a mátranováki Csipkés- bányaüzem dolgozói nyerlek ezer-ezer forintot. ötszáz forintot a következők nyer­tek: Szandai József, Herencsény: Taub László, Egyházasgerge; Szabó Lajos, Ipolytarnóc: Kovács Ferenc, Forgács­lejtős; Hidasi Károly, Bánvaigazgaló- ság; Sulyok Balázs, bányagazdaság; Mocsári Mihály, zagyvapálfalvai há­nyagépgyár: Oravecz András, Ságúj­falu; Vágvölgyi József, Barják József ifj.. Híves Gáspár, József lejtős; Ogu- lin Ferenc, bazsó László, kisterenyei fővölgy-bánvanzeni; Vincze V. Pál, Vizslás: László József, Répás Béla, T. Vanó Géza, Mátranovák; Lázár Jó­zsef, Mizserfalvá: Etesi József, Juhász József IIL, Gátibánya; Ecet József, Kazinci Vilmos, mizserfai Kistelekhá- nya és a mátranováki Csipkésbánya dolgozói közül Nagy János és Bodor M. István nyert 500—500 forintot. Az eddig beérkezett jelentések . szerint a Salgótarjáni Szénbá­nyák NV dolgozni összesen 77.600 forintot nyertek. A SALGÓTARJÁNI ACÉLÁRUGYÁR pártszervezet jól felkészült az őszi oktatási évadra. Az oktatás magas szín­vonala biztosítása érdekében 55 hall­gató részvételével hathetes előadóképző szemináriumot szervezett. A szeminá­rium végetértével ünnepélyes záróvizs­gát rendeztek, ahol a hallgatók számot adtak az eddig végzett munkájukról. Az 55 hallgató közül tíz elvtársat jó ta­nulmányi eredményükért díszoklevéllel, tízet pedig könyvjutalomban részesített a pártvezetésé^. Tőke. amelynek kamatja a béke ItA int hatalmas folyam magával ragadott mindenkit d’A elsöprő lendületével... De a nagy áradás után újra rendes medrébe került, de meggyorsult a folyása, így volt ez a tervkölcsön nyereményeinek első sorsolása idején. Az élet folyása akárcsak a folyó olvadáskor, meggyorsult. A nyerők azért dolgoznak még jobban, mint ahogy eddig tették, hogy így köszönjék meg népi demo­kráciánknak a nyereményt. Akik „nem nyertek", azok azért dolgoznak még jobban, hogy a sorsolás őket iga­zolta. Visszafizeti a nép állama a befizetett összeget. Visszafizeti tízszeresen, húszszorosán, mini az acélgyári Kuhár Jánosnak, a nógrádsúpi Újhelyi Jánosnak, vágy mint ahogy Jusztin Jánosnak a nagybátonyi szénosz- tályzó dolgozójának, és ahogy az ország nagyon sók száz és ezer dolgozójánák tétté. Visszafizeti a dolgozók államé százszoroson, ezerszeresen az új iskolákban, a nagybátonyi és a salgótarjáni munkáslakásokban, a gép­állomásokban és a kultúrházakban. Visszafizeti és már vissza is fizette, és ezután is vissza lógja fizetni az egyre könnyebbé váló életünkön. Megyénk dolgozói a sorsolás folytán csaknem félmillió, pontosan 485 ezer forintot nyertek, ebből Salgótarján városra és a járásra 346 ezer 150 forint esik. 7~\e nézzük meg. hogy mire költik a boldog nyerte- A-A sek a nem éppen jelentéktelen nyereményt. Kuhár János, a legtöbbet nyert acélgyári dolgozót munkahelyén, a rúdvasüzemben találjuk, felszabadulás előtti élete, akárcsak nagyon sok társáé, tele volt küz­delemmel az életért, a fennmaradásért folyó harccal. A felszabadulás utáni élete gyökeresen megváltozott. Lel­kiismeretességével, munkaszeretetével és a szakértelmé­vel kiérdemelte, hoqy a Párt, a munkásosztály magasabb beosztásba helyezze. Revizor lett. A magasabb beosztás­ban többet keresett és így mindig könnyebbé és vidá­mabbá váll a Kuhár-család élete. A tervkölcsön sorsolását nyugodt megelégedéssel ugyan, de feszült érdeklődéssel figyelték. A nyeremény hire leírhatatlan örömet váltott ki a családból. Tízezer íorint óriási jelentőségű egy család életében... Utána megindult a boldog tervezgetés. Hová is tegyük ezt a rengeteg'pénzt? De beszéljen maga Kuhár János, a bol­dog, mindig derüsarcú nyerő. — Beruházkodunk a nyereményből. A lányomnak és az asszonynak télikabátot veszünk. Kitatarozzuk íerenc- telepi lakásunkat is és a nyereményből megcsináljuk az . őszi bevásárlást o — beszéli el örömtől sugárzó arccal. — De nemcsak a mára gondolunk. Mosolygós arca ko­mollyá változik. Koreáról, az amerikai banditák és az angol csatlósaik állati kegyetlenkedéséről beszél. Koreá­ról, ahol asszonyokat és gyermekeket gyilkolnak le. — Minden erőnkkel, minden tudásunkkal harcolunk az el­len, hogy hazánk is az imperialisták bandájának va­dászterülete legyen. Munkánkkal, pénzünkkel, dé ha kell, fegyverrel is harcolunk a hazánkért, oz épülő há­zakért, gz iskolákért, a békéért, — az életért. Ezért írtam 1500 forintért békekölcsönt — kezét nyújtja és derűs arccal mondja—j munkával köszönjük meg Pártunknak és kormányunknak a nyereményt. De munkával harco­lunk a békéért is. i ÍA uzsonyi István, szécsényi tanító így ír a szerkesz­As tőségünkbe küldött levelében a tervkölcsön sorso­lásáról: — A szerencsekerék meghozta az örömet nekünk, szécsényi pedagógusoknak is, mert ketten is részesül­tünk nyereményben a tervkölcsön sorsolásakor. Bár a legkisebb nyereményben részesültünk, örömünk mégsem volt kisebb a nagyobb nyerőkétől. Büszke öröm tölt el mindnyájunkat, amikor visszatekintünk arra a hatalmas fejlődésre, amit a tervkölcsönjegyzésünk megindított. Az ötéves tervben az élet oly lüktető erővel indult meg. hogy nincs egyetlen dolgozni, alkotni akaró ember, aki tétlenségre volna kárhoztatva. Fiaink előtt hivogatólag tárul ki az iskola, a gyárak és az üzemek kapui. Meny­nyivel több tartalma van ma az ifjúság életének, mint ahogy a mienk kezdődött. Nem kell nincstelenséggel és a bizonytalanság rémével küzdeniök. Életünk delén túl foghattunk az ifjúság jövőjének felépítéséhez. Nem hiába vesztegettük el ifjúságunk életét. Megélhettük a felszabadulás az emberibb élet születését. — Nem e nyert összeg váltotta ki belőlem ezeket a gondolatokat, hanem az az általános fejlődés, amit a terv­kölcsön megindított. A íéjlődés mindannyiunk életét szebbé, könnyebbé teszi. 7U yertünk tehát mindannyian: szebb életet, biztosabb A ' jövőt. Ez a tudat kovácsoljon mindnyájunkat eggyé és nem engedjük, hogy eredményeinket bárhonnan is tá­madás érje — fejeződik be Ruzsonyi István, szécsényi tanító levele. Valamennyi boldog nyerő és ,-nem nyerő" első szava a „béke". Béke és a szocializmus építése. Erről beszél­nek és ezért dolgoznak: a békéért, családjukért, az életéit, £s békekölcsönt jegyeznek «►. »— Imái — VÁLASZ A PÁRT ÉS AZ ÁLLAM GONDOSKODÁSÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents