Szabad Nógrád, 1950. szeptember (6. évfolyam, 35-39. szám)

1950-09-23 / 38. szám

1050 s^plejnljer 23. ^■I■HÍHII I llifrll?—« SZABAD NOGRAD A tervkölcsönsorsolás újabb biztosíték, hogy dolgozóink építhetnek a Párt szavára A legközelebbi sorsolás 1951 áprilisában lesz Amilyen lelkesedéssel szavazott dolgozó népünk a tervköleaön jegy- zésjcor népi deníokréciánkra, új or­szágot építő ötéves tervünk beindí­tására, olyan érdeklődéssel, boldog megelégedéssel fordul most népünk . figyelnie a tetvkölcsönkötvények ki­sorsolása és a nyeremények kifize- tése felé. Már napok óta másról sem lehetett hallani, csak a tervkőlcsönről, mely ezer és ezer új munkaalkalmat terem­tett. melyből a munkáslakások szá­zait. ezreit építettük fel, melyből a tiribasi bányaüzem dolgozói részére modern 200 személye« fürdőt készí­tettünk, és amiből megerősítettük néphadseregünket, amely megvédi az ellenség elleni szüntelen harc köz­ben született eredményeinket, meg­védi a munkásosztály hatalmát az új háborút kirobbantani akaró amerikai- angol imperialista banditák ellen. Mint a legizgalmasabb futballmeccs közvetítését, úgy hallgatták a rádió közleményeit, olyan érdeklődéssel olvasták az újságok hasábjain a boldog nyerők számait. Egy-egy nyeremény híre szinte percek alatt szétterjedt a falvak parasztjai, az üzemek és hivatalok dolgozói között, Azok, akik közvetlenül is visszanyer­ték befizetett pénzüket, azok talán nem is ezért voltak olyan kimondha­tatlanul boldogak, hogy nyertek — bár ez sem akármilyen esemény , hanem azért, hogy most újabb csapást mértünk azokra az ellenségeinkre, akik szerették volna elhitetni a dolgozókkal, hogy az állam nem fizeti vissza a befizetett összeget. Csapás ez azokra is, akik egy hónappal ez­előtt — hogy zavart keltsenek a dolgozók között — féláron akarták eladni, mint „értéktelen" papírt kötvényeiket. Azok, akik „nem nyertek“, azok i« boldogak. Mert — Abróczi Sándor, a nagybátonyi Kossuth-táró dolgozója szavaival élve — „ez a sorsolás olyan sorsolás, hogy mindenki csak nyerhet rajta. Én például, mint ahogy nagyon sok fthmkástársám, gyönyörű új lakást nyertem. Kétszobás, fürdő­szobásat1'. a A nyeremények kifizetésének első napján -— szeptember 18-án , már a korareggeir'orákban. a boldog nye­rők nagy serege kereste fel a nyere­ményeket kifizető salgótarjáni 'taka­rékpénztárat. A hivatalos nyeremény- jegyzéket még nem küldték le Buda­pestről, így csak délben kezdhetik meg a nyeremények kifizetését. De a nyerők csa.k sokasodnak. Pélfelé már közel 50-ien várják türelmetlenül a nyeremények kifizetését. Közben beszélgetnek: „Mint ahogy már ezer­szer, bebizonyosodott és ahogy a sor­solás is igázolja, a Párt szavára, mint a kősziklára lehet építeni, Hiába volt az ellenség . al jas aknamunka ja. A Párt mindig; Betartja az ígéretét"—- mondja az egyik boldog nyerő. Dél után néhány perccel, megkez­dődik a nyeremények kifizetése. Az izgalom tetőfokára hág. Mindenki első akar lenni. „Én előbb jöttem, az enyémet tessék kiadni.'' mond­ják innen is, onnan is. Gyorsan, szinte percek alatt történik a kifizetés. Bol­dogan; kipirult arccal veszik birto­kukba a ropogós százasokat. Kicsiny József, a salgótarjáni szénbányák rakíárnoka, lervköl- csönjegyzéskor 800 forintot jegy­zett, most 700 forintot fizetnek kezébe. -- -; *•' Kicsiny elvtárs ötömmel újságolja; „A nyereményből beruházkodunk. Cipőt, ruhát veszek a családnak." Serfőzö Béla a karancskeszi rendőrőrs szakaszvezetöje nevetve mondja el, hogy milyen sok vitája volt a feleségével, amikor a jegy­zett kölcsön részleteit vonták. A feleségem mindig azt mon­dogatta, hogy úgy leszünk ezzel a kötvénnyel is, mint az erdélyi- és a Szent István-kölcsönnel: nemhogy nyernénk, még azt sem adják vissza, amit befizettünk. Hát visszaadják. Meglepem az asszonyt a nyeremény­ből. a legszebb anyagból ruhát veszek neki — mondja búcsúzóul. A nyerőik valamennyien boldogak, de talán a legboldogabb Kovács Pálné, ka- rapcsaljal bányász felesége. 1000 forintot nyertek! A férje 400 fo­rintot jegyzett és most f8bb mint kétszeresét, 840 forintot számol­nak a kezébe. örömtől sugárzó arccal beszélj el, hogy eladó lányuknak kinézték már a hűtőit. 3000 forintos lesz. Három hónapos részletre vettük. A nyere­ményből egy egész hónapi részletet kifizethetünk, anélkül, hogy a csa­lád megérezné,. Délután 4 óráig tartott az első nap a nyeremények kifizetése. Rövjd 4 óra alatt sok tízezer forintot fizettek ki a boldog nyerők között. A tervkölcsönnyeremónyek sorso­lása a dolgozók új állásfoglalását váltotta ki népi demokráciánk mel­lett. i Németh László, a salgótarjáni tűzhelygyár dolgozója, mikor meg­tudta, hegy, 300 forintot nyert, ki­jelentette, hogy a tervköicsön- Jegyzést illetően teljesen nyugodt volt és a nyereményt jutalomnak tekinti. Dolgozóink nagy többsége a munka frontján elért nagy sikerekkel az új norma túlteljesítésével köszöntik a tervkötcsön sorsolását, A tiribesi bá­nyaüzem három dolgozója, Gondos István. Tórák András és Bolyos Fe­renc teljesítette ezévi tervét. PiÓ6Í Pál, Romhányi István, Kisspál László, Nagy József, Rács Gáspár, Lőrinc? János, Andó Sápdpr és Bencze Jó­zsef vájárok szeptember 30-ára vál­lalták, hogy befejezik, az ötéves terv első évének reájuk eső .részét. Telefonjelentések számolnak be ar­ról, hogy Nó-grádeápon Újhelyi János körjegyző, aki 500 forintot jegyzett, most 200 forin­tos kötvényével tízezer forintot nyert. A községben Komor János tanító 1000 forint boldog nyertese, ezenkívül még öt dolgozó paraszt nyert. Az acélgyárban Kuhár János, a rú3vasüzem revizora szintén tíz­ezer forintot nyert. Nem. akart hinni a szemének H4ri Gyula, rétsági vízvezeték­szerelő sem, amikor táviratban értesítették arról, hogy kötvénye megnyerte az egyik 50 ezer forin­tos nyereményt. Hári Gyula, fiatal, 22 éves, most nő­sült és a nyeremény után új bútor, úi ruhák fogják hirdetni otthonában népi demokráciánk igazságát. Megyénk dolgozóinak életében nem mindennapos esemény volt a terv- kölcsön sorsolása, amiről levelek so­kaságában számoltak be lapunknak. Bíztam: .... R ákosi Mátyás bölcs vezetésében ^ 1949-ben, amikor az Acélárugyárban a tervkölcsönt jegyezlek a dolgozók, én sem akartam kimaradni és én is 600 forintot jegyeztettem. Sok olyan üres beszédet hallottam, hogy nem fogom látni a pénzemet. De én bíztam a de. mokráciában és Rákosi Mátyás bölcs vezérünkben és itt a példa. Olvastam a Szabad Népet és látom, hoqy a terv- kölcsön-húzások benne vannak. Ahogy nézem a kihúzott számokat, egyszer csak látom, hogy egy kétszáz­forintos kötvényemét kihúzták ezer forinttal. Olyan örömöm lett, hoqy le sem tudom írni! Hét méq amikor hazamentem, mondom a feleségemnek. Először el sem hitte, csak amikor meg­mutattam az újságot és látta, hogy igaz hogy nyertem, oly boldog volt, éjfélig el sem tudott aludni örömében, ű is azt mondta; jobb helyre nem tehettük volna a pénzünket, Fehérneműket vá­sárol a feleségem magának és nekem a nyert pénzen, ígérem hogy az ötéves terv reám eső részét hálából az elő­irányzaton felül fogom teljesíteni. nyemeczki József az acélárugyár telefonkezelője „MINDJÁRT AZ ELSŐ NAPON KIHÚZTÁK A KÖTVÉNYEM” A tervkölesönjegyzésnél 450 forin. tot jegyeztem. Tudtam azt, hegy ezzel a* összeggel a magyar nép államát, a Magyar Népköztársaságot seqhem és hozzájárulok az ország építéséhez. A mostani nyereménysorsolásnál iz. qatottan vártam, vájjon az én kötvé­nyem nyer-e? Mindjárt az első napon kihúzták az 1175-ös sorozat 9 es szá­mú kötvényemet IÖSO forint nyere­ménnyel. Nagyon boldog voltam és el­határoztam, hogy bevásárolok a nye- reményből, hogy hazug Most már világosan látom, az ellenség híreszteléseire, rágalmaira cáfolt rá az a tény is, hogy én nyertem. Úgy, mint mindig, most is építhetünk Pártunk szavára, amely a nyeremény kötvény-kölcsön jegyzéskor kijelentette, hogy: „a pénzét mindenki visszakapja”, örülök, hogy nyertem és bízom abban, hogy a következő sorso­láskor újra nyerni fogok. KRENACS HERMINA, á salgótarjáni üveggyár dolgozója. ,,Ha nem is húzták ki a kötvényemet, mégis nyertem” Űj hidak épülnek, állnak már a murtkásbázak százai, ezrei. ■ Űj gyá­rak nőnek ki a földből. A vízválasz­tói vasötvözetgyár tervkölcsönjegyzöi is hozzájárultak ehhez az új élethez, az új élet lüktető kezdeményezésé­hez. Felelősségünk tudatában je­gyeztük kölespniinket, hogy még szi­lárdabbá tegyük a munkásosztály ha­talmát, a békefront magyar szakaszát. De tervkölcsönjegyzésünk az egyéni boldogulás lehetőségét is szolgálja. A befizetett összeg százszorosán, ezerszeresen térül vissza. Űj építke­zések ezrein és állandóan javuló, szépülő életünkön keresztül. Én ugyan „nem nyertem", de mégis va­lamennyien nyertünk, BODOR GYULA, a Vasöíyözetgyár dogozó ja. A Párt szavában, mint eddig, a jövőben is bízni fogok A hála érzésével fordulok levelem­mel Pártunkhoz- Nem hallgathatom el azt az örömet, amely az egész dolgozó nép öröme is. Vasárnap este együtt volt az egész család és figyeltük az újságot, talán mi is nyertünk a tervköicsönkötvé- nyünkkel. Amikor végignéztük a szá­mokat, feltűnt egv szám: 0545 —-0, nvert 500 forintot. Hiszen ez az én számom — villant át rajtam a gondo­lat és leírhatatlan öröm fogott el. Pil­lanatok alatt véglgondoltam az eltelt időt, amióta a kölcsönt jegveztiik. Rá­jöttem, hogy nemcsak most nyertem, legelsősorban megnyertem egy harcot az osztályommal együtt a reakció el­len. Mi mindent beszéltek és suttog­tak? Hogy már többé nem látjuk a pénzünket és még sok mindent. Most bebizonyíthatom spját magamon ke­resztül, hogy a kommunisták az igazat mondják és hogy a Párt szavára, mini eddig is, mindenkor építeni lehet. Jól jött ez a kis pénz. Ugyanis készültem a kislányomnak kabátot venni télire, így még sokkal könnyebb lesz meg­venni. Bizony örült Is a kislányom. A pálfalvai üveggyárban dolgozom a húzó gépüzemben, Gyárunk életében is sok változást hozott a terv. Eddig is láthattuk, hogv a tervkölcsönt jó helyre adtuk- 450 forintot jegyeztem és szí máris visszakaptam. Rajtam kívül mások Is nyertek a gyári dolgozók kö­zül. De az iiveggyári dolgozók vala­mennyien nyerlek, mert a gyárunk és a lakótelep mindig valamivel gyarapo­dik. Kaptunk egy új deszkahasítógépet, új garázs épül, saiakszállító pálya, gvermek játszótér. DISZ sportpálya és Sok minden egyéb. Mindezt a terv adta és még fog adni sok minden mást. Adhat, mert a tervet Pártunk, Rákosi elvtársunk ve­zetésével a dolgozó nép meg fogja valósítani. Ebből a munkából a jövőben még fokozottabban ki fogom venni a részemet és a Párt szavában, mint ed­dig, mindig bízni fogok. CSONGRÁDI LÁSZLÓ II., a pálfalvi üveggyár dolgozója A minisztertanács határozata az új normák megváltoztatásának tilalmáról A minisztertanács megállapítja, hogy a dolgozók megértették és magukévá tették a minisztertanács 1950 július 20-i „Az iparban és bányászatban foglalkoz­tatott munkások alapbérének felemelé­séről és a normák rendezéséről" szóló határozatát. Ezt bizonyítja, hogy a mi­nisztertanácsi határozat végrehajtása nyomán újabb lendületnek indult a munkaverseny. Az újító- és észszeríí- sítö-mozgalom szélesedett, a rendezett normákat általában teljesítik és egyre nagyobb számban túlteljesítik. Népgazdaságunk fejlődésének további biztosítása, az ellenség kártevő munká­jának és rémhírterjesztésének leleple­zése, a normák fellazításának megaka­dályozása, valamint a munkaverseny és a Sztaháncv-mozgalom továbbfejlesz­tése érdekében a minisztertanács elha­tározza: 1. A minisztertanács 1950 július 20-i határozata alapján megállapított nor­mákat megváltoztatni nem szabad. 2. Uj normákat csak ott kell meg­állapítani, ahol új munka van és olyan munkára, amelynek műszaki és szerve­zési feltételei megváltoztak, s csak abban a mértékben, amelyben ezek a változások a munka elvégzéséhez szükséges időt módosítják. 3. Az újítók normáit az újítás be­vezetésétől számított 6 hónapig, az újí­tást önként átvevőkét az újítás átvéte­létől számított 3 hónapig megváltoz­tatni nem szabad. 4. Az elvégzett munkáért Járó bért ki kell fizetni. A teljesítmények elszá­molásánál felső határt alkalmazni nem szabad. 5. A normalazítók és bér csalók a szacializmus építésének akadályozói, a nép ellenségei, ezért ellenük a törvény teljes szigorával kell eljárni. 6. A dolgozók érdeke megköveteli, hogy maguk is a legerétyesebben har­coljanak a normalazítók és bércsalók ellen, j A minisztertanács felkéri a szakszervezeteket, hogy szervezzék meg a normák társadalmi ellenőrzését. 7. Az illetékes miniszterek köteles­sége, hogy a) biztosítsák a normák betartását, b) biztosítsák a normák teljesítésé­nek és túlteljesítésének, a munkaver­seny továbbfejlesztésének anyagi és műszaki feltételeit. Szocialista munkaverseny üzemeinkben Rákosi elvtárs kiszabadulásának tizedik évfordulójára Az Óbudai Hajógyár kezdeményezé­sére az üzemek egész sora vállalja, hogy szocialista munkaversennyel ünnepli Rákosi elvtársnak a faiszták börtönéből történő kiszabaduiáea 10-ik évfordulóját A salgótarjáni Acéláru dolgozói az alábbi táviratot küldték Rákosi elvtársnak: „A salgótarjáni Acélárugyár dolgozói lelkeshangulalú röpgyíílésen foglalkoz­tak Rákosi elvíársunknak a Szovjetunió segítségévei történt kiszabadulása tíz­éves évfordulójával. Az Acélárugyár dolgozói tudják és átérzik ennek a napnak jelentőségét, hiszen tudjuk, mit jelent számunkra a mi drága Rákosi elv- társunk. Ennek tudatában csatlakozunk a Ganz Hajógyár felhívásához felaján­lásainkkal. Az acélöntődé vállalja, hogy előirányzatát !C4 százalékra, évi tervét november másodikára teljesíti. A gazdasági szerárugyár felajánlja, hogy termelési tervének november 15-ig terjedő előirányzatát november másodikára teljesíti. A sodronytizein vállalja, hogy olyan segítséget ad, hogy a vasgátíetermciő-üzem november 30-a helyett november másodikén megindul­hasson. A szeggyár november másodi- .........._B. ._ t_____ . k án inár december elsejei tervét fogja I megrövidítése a termelésben közel 36 teljesíteni. A hideghengermű vállalja, | ezer forint többletet jelent hogv évi tervét november másodikára teljesíti. A főműhely vállalja no­vember kettőig a szénbunker-kötél- pálya munkáinak befejezését, az izzító­kemence felszerelését, 25 lágyítőüst el­készítését. A salgótarjáni acélárugyár dolgozói egyemberként sorakoznak fel Rákosi elvtárs mögé.’’ A salgótarjáni Üveggyárban az év­forduló emlékére az egyes és ke'tes számú fazekas-, valamint a kettes számú kádmedence, valamint az ehhez kapcsolt feldolgozóüzemek dolgozói felajánlották, hogy ezévi termelési tervüket az évfor­duló napjára november másodi­kára, értékben 100 százalékban teljesítik. Egyben azt is elhatározták, hogy vá1- lalati viszonylatban ezévi tervüket de­cember 21-re teljesítik. A Vasöivözetgyár dolgozói az üzemben most folyó négynapos generáljavító munkát három nap alatt elvégzik, ezzel 586 munkaórát és 1465 forintot takarítanak meg. A javítás egynapos A JÓ TERVFELBONTÁS ELŐSEGÍTI A VERSENYT A Szabad Nép augusztus 29-1 számá­ban megjelent „Egy vállalatvezető le­vele a varsenyszervező munkáról” című újságcikk elolvasása után elgondolkod­tam azon, hogy a versenyszervezés ná­lunk a salgótarjáni Acélárugyár acél- és vasöntödéjében hogyan valósult meg. IVIár a verseny elindulása, illetve annak megszervezése nehéz volt. A műszaki értelmiség egy-két tagja nem kapcsoló- do'ci be oly komolyan, ahogyan kellett volna. A felvilágosító munka sem folyt úgy, hoqy a dolgozóknak a versenyzés nagy jelentősége tudatosítva lett voina. Ennek következtében adódott, hogy az acélöntődében az egyéni hosszúlejáratú versenyszerződésnél a vasöntödéi ver- senyszerződósekhez viszonyítva lemara­dások vo tak, A vasöntödében a népne­velők szép munkát fejtettek ki, még az új normarendezés előtt. Rámutattak a versenyzés jelentőségére, hoqy nemcsak a dolgozó nép ügyét szolgálják, hanem többet is fognak keresni, ami által jobb lesz a meqélhetőségük is és elősegítik az ötéves terv első évi tervének gyor­sabb befejezését és túlteljesítését. Töb­be? tudunk termelni és így fcqjuk gya­rapítani, építeni és erősíteni a szocia­lizmust. Az eredmények meg is mutat­koztak. A Koreai Héten az üzem 75 szá­zaléka versenyzett. A Koreai Hét után pedig hosszúlejáratú eqyéni verseny­szerződést kötöttek. A vasöntödében a dolgozók 80 százaléka. A vasöntöde! dolgozók megértették Pártunk célkitű­zéseit s tudták, hogy az új norma meg­Vízhatlan ruhát kaptak a kányási-bányaüzem dolgozói Az előrehaladott munka során vize­nyőssé vált a bányaépítők munkahelye és így lehetetlenné vált, hogy a báJ nvászok az otthonról hozott élelmet a' bányában fogyasszák el. Igv történt.' hogy a dolgozók ki járkáltak a bányából,, hogy elfogyasszák reggeli-, .lüket, illetve uzsonnájukat. Ez a ki­ás bejárkálás. természetesen nagy idő- veszteséget jelentett, ami károsan érez­tette is hatását a dolgozók termelését illetően. Ez a kiesés a bánya dolgozói­nál havonta sokezer forintra rúgott és ezért az öntudatos dolgozók javasla­tára az üzem vezetősége biztosította a védőruhát s így ezután már nem kell kijönnlök a bányából, miáltal folyama­tossá vált a munka. A vízhatlan ruhák bevezetése után lényegesen emelkedett a bányászok termelése. állapítása után még fokozottabb erővel kell' dolgozniok. Ehhez hozzájárult a jó tervfelbontás. A tervet személyekre bcn.oituk fel. Tíz napra irányoztuk és irányítjuk munkájukat, melyet kiadtunk minden egyes dolgozónak. Ebből már előre látták hogy mit kell termelniük. A munkamenetét jó! megszerveztük, amelynek szép eredményei meg is mu­tatkoztak. A normarendezés után a vasöntödében a Kossuth-forigád vállalta normájának 5 százalékkal való túltel­jesítését, melyet 112 százalékra teljesí­tettek. A brigád négy tagja, névsze- rint Hirsbrlch József, Müller Rezső, Bulik Kálmán és Szabó István formázok vállalták új normájuk 15 százalékkal való túlteljesítését, melyet először 143 százalékra, majd 149 százalékra, 151 — 162 százalékra és legutóbb 186 száza­lékra teljesítettek. Nagy eredményt ért el Kiss Pál vasöntödéi öntvénytisztító is, aki új normáját 330 százalékra tel­jesítette. Az eredményeket látták az acélöntődéi dolgozók is, akik szintén be­kapcsolódtak a hosszúlejáratú ver­senybe. A látottak után a népnevelők itt is elérték, kissé ugyan késve, hogy az üzem 80 százalékos verseny szerző­dési eredményt mutathat fel. A verseny­zés fokozását tűzték ki népnevelőink és műszaki értelmiségünk. Naponként je­lentjük és értékeljük ki, a bérelszá­molókkal karöltve a két üzem kimagasló eredményeit, amelyet falitáblákon is hir­detünk. Ismertetjük továbbá dolgozóink­kal a kimagasló eredményeket, vala­mint a lemaradásokat is. Rámutatunk a hibákra, megvitatjuk a problémákat és azon dolgozunk mi, tervfelbontók, versenyfalelösök és műszaki értelmisé­giek, hogy minél jobban fokozzuk a tor. melésünket. A lemaradásokat és a nem­teljesítéseket a szégyentáblára írjuk fel, hogy dolgozóink lássák, kik azok a dol­gozók, aki hátul járnak a termelésben, és akik nem iparkodnak a termelésük­kel az új normákat túlteljesíteni, ön­költségcsökkentés terén is szép eredmé­nyeket értünk el. Pintér Kálmán acél­öntődéi művezető, újító javaslatára meg­szerveztük a formázási homok csök­kentése érdekében a blaska-rendszert. Az így elért megtakarítás havonta az öntödénkben 6790 forintot tesz ki. BÉRÉNY! ISTVÁN salgótarjáni Acélárugyár vasöntödéi tervfelbontó.

Next

/
Thumbnails
Contents