Szabad Nógrád, 1950. szeptember (6. évfolyam, 35-39. szám)

1950-09-02 / 35. szám

SZABAD NOGRA© 1950 szeptember t. A népnevelő tapasztalatcsere megkönnyíti a KY határozatának végrehajtását Pártunk Központi Vezetősége hatá- •Qíataiíiak végrehajtása a Salgótarjáni v'asöntö és Tűzhelygyár népnevelői számára is konkrét feladatokat szab­tak meg E feladatok végrehajtása rőtben létrejött tapasztalatok, ered­mények és hiányosságok megtárgyalá­sára jöttek össze az üzem népneve­iéi. A pártszervezet gondot fordított ír értekezlet előkészítésére, azonban elfelejtette az ellenség munkájának megakadályozását. így történt aztán, rogy a félháromra hirdetett értekezlet csak félnégy után tudott megkezdődni, mert eddig húzódott e! a fizetés, amit más alkalomkor pontosan befejeztek. A népnevelőértetezlet előadója Me­gyeházi Lajqs elvtárs, a megyebizott­ság politikai munkatársa volt. Megye­házi elvtárs joggal állapította rneg be­vezetőjében, hogy sokkal nagyobb éberséget kell tanúsítani az ellenség aknamunká­jával szemben. k Központi Vezetőség határozata i hatalmas fejlődésen ment keresztül a népnevelőmunka az egész pártszer­vezetben A Koreai Héten a dolgozók 69 százaléka tett felajáíáásí, azonban nem letet tigyelmenkivül hagyni, hogv a 31 százalék távoltartotta masát. A Koreai Héten az ön­tödében például az átlagtermelés 136.2-ről löl százalékra emelkedett. Ezenfelül pedig a dolgozók egyénileg ‘fe értek el kitűnő teljesítményt, mint «Idául Godola Kálmán, Nagy Jó­séi né és még sokan a dolgozók kő­ül. A felajánlások forintértékben 280 ezer 300 forintot eredményeztek. ,ek az eredmények javuló felvilágo- te> munka nyomán jöttek létre. A to- "ű>i munkában ad segítséget az itt .rzett tapasztalatoknak kiértékelése s továbbfejlesztése. A fi*pgyárban a Koreai Hét szinte egybeesett az új normák bevezeté- e v el és ezek túlteljesítése első- orban a jó népnevelő munkának, népnevelők személyes példamuta­tásának köszönhető, iozgonyl István elvtárs, népnevelő IZivos «gyén! agitációt folytatott rufjkahelyen gz új normák túltel jesíté- n é.át. F.gyik munkatársa, Zsidai Gyula “táuonklvü'i. kijelentette, hogy az új .».térmákkal nem tudnak elérni 100 szó- jalékot Rocgonyi elvtárs megmagya- s/.t.i. hogy jobb munkamódszerekkel nég tohh -Tedmenyt fog élérni. Zsidai lyuU aVúj normákkal első nap 70, a lá.sodi; nap már 117 százalékot ért > és alóla Is állandóan emelkedik i u-ulése ló példát mutatott lázsala János elvtárs, népnevein i még a normarendezés előtt lrti, hogy vizsgálják felül laza L íráját. Andó Irén elvtársnő mk -helyén rendszeresen folytat pneveWmunkát, sajtófelolvasíst loigozó társainak. zonban népnevelők, mint Ku- Ködmön Katalin, Godó Ist- nem értették meg Pártunk norm ínyünk határozatait. Nem vt- jág'nsítot ák fel róla a dolgozókat. Ezé- icei a- népnevelőkéi, a dolgozók nem is szeretik, nem be nősülik meg, mint a többieket, akiket riunkájukban problé­máikban segítik övi. Ezek a népne­velők nem ismerték fel az ellenséget. Felszínre került az is, hogy nemcsak íz özemben, hanem a lakótelepen is dolgozik az ellenség. Az üzem dolgozói, a pártszervezet segítségével eltávolították Nagy Pált és Bartókot, de befolyásuk a 'akótelepen még érvényesült és fel kell venni ellenük a harcot, népnevelőértekezlet egyik szerve- hiányossága volt, hogy hiányoz- aluröl bejáró dolgozók,- akik pe- £ otthon a klerikális reakció befo­lyása alatt állanak. A kommunista népnevelőknek nem »íhet elfelejteni egy pillanatra sem a reult keserves emlékeit, fel kell idézni ( dolgozói előtt, hogyan éltünk a Horthy-rend zer alatt. A tőkésrend mai szekértőiéit, a jobboldali szociáldemo­kratákat, a bércsalókat, a normalazító- lat ma az üzemben gyűlölik és meg­vetéssel tekintenek rája. Éppen ezért harciasán és bátran kell fellépni az ellenséggel szemben. Ez erősíti tömegkapcsolatainkat és még in­kább meggyőzi a dolgozókat ügyünk helyességéről. A népnevelők komoly érdeklődést ta­núsítottak a beszámoló alatt. Jegyzeteket készítettek magúiénak. Sebő József elvtárs, brigádvezető, aki elsőnek szólalt fel, aláhúzta, hogy mi .agyunk a felelősek mindazért, ami az üzemben, az országban történik. A vezetőségválasztás óta megjavult a munka, azonban még egy hiányosság, hogy nem olvassák el tüzetesen a pártkia lyányokat. Sebő elvtárs el­mond la. hogy ő milyen sokat tanult a szovjet könyvekből és a szovjet agi­Es ő ezt többi asszonytársai­táboroki yl. Viszont a munkaversennyel kapcsola ban helytelen álláspontját mu­tatja, mi: zerint azok a dolgozók, akik a Koreai 1 [éten nem tettek felajánlást, nem véj eznek produktív munkát. Ezt mindjárt, Marczinek István lenieznyíró cáfolta iteg, aki elmondotta, hogy az ő üzemé len, műhelyében ezek a dol­gozók is tettek felajánlást, mert a népn. velők tisztában voltak az­zal, ht gy a produktív munkát végző cplgozók csak úgy tudnak jó eredti ényt elemi, ha idejében odaérkezik az anyag, el van ké­szítve a lomok, tehát minden fel­tétel meg van teremtve a folya- m tos termeléshez. Bandurné dvtársnő, népnevelő, a lakótelepről ott el és elmondotta, hogy az ő n eglátása szerint a cso- portelszámolá, rossz volt, most min­denki annyit kap, amennyit dolgozik és ez így vei helyesen, megmagyaráz! i nak is. Molnár Istvá n elvtárs az öntödéből arra figyelmez ette a népnevelőket, hogv bár Nagy rt és Bertókot eltávo­lították, de még mindig itt vannak a maradványai. A olnár elvtárs beszélt az üzemben az (gyík bizalmival, mert a rémolócsoport rossz munkája miatt másíélórát álltak a dolgozók. A bizal­minak tett volna kötelessége ezt fel­fedni, ő azonban fi jelentette: ha ez így nem jól van, féltsék le. Helyesen köti össze Molnár elvtárs ezt a tényt azzal a jelentőséggel, hogy norma­rendezéskor a népnevelők nem voltak elég harciasak, ner i álltak feladatuk magaslatán. Főleg azok. akik 200. vagy ennél magasabb százalékot értek el, az eltenség uszályába kerültek és úgy gondolkoztak, hi gy a normaren­dezés számukra nem kedvező. Ezt tá­masztja alá az is. hojy az öntödében elterjedt a hír: négy lét múlva leve­szik a normát. A népnevelőknek em ek az értekez­letnek a tapasztalatával kell munkájuk megjavítását végrehajta ii. Eddig a fi­zetés még a régi norma szerint tör­tént, az új fizetés úján komoly „ré­ve vés" indul meg az üzemben, különösen az öntödében. A munkalendület fokozód: aa, az új normák túlteljesítéséért folytatott harc azonban nem mehet a selejt meg­szűntetésének rovására. Júniusban és júliusban magas selejt mu atkozott a gyárban. amiért nem Is tudták e ter­vet teljesíteni. Németh elvtár», vállalat- vezető a népnevelők számára tanulsá­gos példát hozott, fel. Amíg a kátrá­nyos magpadön alig akad olyan, aki túlteljesíti a normáját, többségében csak 80 százalékot érnek el, addig az olajos magjiadon, 3—4 személy kivéte­lével, jóval 100 százalékon felül járnak a termelésben. Ez annak tudható be, hogy a kátrányos ffiagpadorr az ellen­ség, klerikális reakció befolyása alatt állnak, az olajos magpadön viszont a jó munkamódszereket népszerűsítik, lendületes harcot folytatnak a nor­mák megdöntéséért. Lipták János elvtárs arról beszélt, hogy sok időbe kerül, amíg a faluról bejött új dolgozókkal elsajátítják a szakmai fogalmakat. Itt álljon a nép­nevelők előtt az, hogy munkájuk fokmérője hogyan, mi­lyen gyorsan és jól tudják beta­nítani ezeket az új dolgozókat. Politikai és szakmai téren mennyit ad­nák át saját tapasztalatukból. A munka megjavulásához kétségte­lenül hozzájárul ez az értekezlet is. Előmozdítja a Központi Vezetőség ha­tározatainak végrehajtásában előttük álló feladatokat. Hiányossága volt, hogy főleg az aiapszervezeti párftifká- rok, vezetőségi tagok szólaltak fel, a népnevelő elvtársak munkaterületükről nem jöttek elő javaslatokkal, problé­mákkal, új munkamódszerekkel, amely pedig bőven van, csak bátran és me­részen ketl felvetni. A népnevelők az értekezlet tapasztalatainak alapján induljanak harcba a hosszúlejáratú versenyszerződések számának nö­veléséért. Csatlakozva a diósgyőri dolgozók fel­hívásához, minél több dolgozót győz­zenek meg arról, ezzel az üzenren be­lül növelik a tervszerűséget és hozzá­járulnak a munkaverseny kampány­jellegének fokozatos kiküszöböléséhez. A Salgótarjáni Vasöntő és Tűzhely­gyár népnevelő és tapasztalatcsere ér­tekezlete szolgáljon tanulságul a többi üzemeknek is. Használják fel ennek tapasztalatait, okuljanak a hiányossá­gokból és tartsák szemelőtt, hogy az értekezlet a Koreai Hét eredményeinek továbbfejlesztése, az ellenség, a jobb­oldal) szociáldemokraták könyörtelen leleplezése és a hékért való aktív harc jegyében folytatódjék le. Készüljenek fel még alaposabban a* új norma túl- tdjestteséve! és jól dolgozzanak az Öt­éves tervért, a Párt határozatainak maradéktalan megvalósításáért. Az oktatási munka őszi feladatai FELSZABADULÁSUNK óta eltelt öt esztendő óriási fejlődést jelent dol­gozó népünk életében. Országunkban * dolgozó nép vette kezébe az irányí­tást. Tulajdonába vette a munkásosz­tály a gyárakat, bányákat, üzemeket, a dolgozó parasztság a földet. Ezekkel az. eredményekkel párhuza­mosan változott, fejlődött dolgozó népünk politikai öntudata is. A mun­kához való megváltozott viszony fel­ismerését bizonyítják azok az ered­mények, melyeket dolgozóink a ter­melés frontján elérnek. De nem ke- vósbbé a politikai öntudat megnöve­kedését tükrözi vissza az az egységes kiállás a béke ügye mellett, mellyel dolgozóink egyemberkéht írták alá a stockholmi felhívást és kiáltanak „megánj’'-t a háborús gyujtogatóknak és állnak ki a koreai szabadsághar­cosok ügye mellett, ugyanakkor mély megvetéssel és felháborodással vála­szolnak a halálgyáros imeperialisták koreai provokációjára. Megyénk dolgozó parasztságának is egyre nagyobb tömegei ismerik fel a nagyüzemi gazdálkodás előnyét és térnek rá a felfelé vezető egyedüli helyes útra, a kollektiv gazdálko­dásra. Ezek az eredmények,. tények, hűen tükrözik vissza megyénk dolgo­zóinak megnövekedett politikai öntu­datát. Nyilvánvaló, ahhoz, hogy idáig eljussunk, komoly munkát kellett vé- gezái, nem utolsó sorban az ideoló­giai nevelés terén. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK bizonyít­ják, hogy ezen a területen is értünk el komoly eredményeket. Párttagsá­gunk egyre szélesebb tömegei kapcso­lódnak bele a szervezeti oktatásba. A dolgozók megnövekedett tanulás­vágya követelményként veti fel előt­tünk, hogy kiértékeljük eddigi mun­kánkat, feltárjuk ennek hiányosságait, hogy ezeket kiküszöbölve, tovább fo­kozzuk elért eredményeinket, új fel­adatokat oldjunk meg, új győzelme­ket vívjunk ki. Az új győzelmek ki­vívásához elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy tovább fejlesszük dolgo­zóink politikai öntudatát Ebből adódik a feladat: szélesítsük ki és emeljük magasabbra oktatási munkánk politikát színvonalát Köz­vetlen feladat, hogy felmérjük, élőké- szftettük-e eléggé az oklatáa őszi be­indítását A multévi munkának egyik leg­komolyabb hiányossága, hogy az elő­adóknak jelentős réeze nem volt a követelményeknek megfelelően kép­zett, Így szemináriumaink alacsony színvonalon mozogtak, mésszóval-ta­nulni akaró párttagjainknak nem tud­tunk adni annyit, amennyit ök Joggal elvártak tőlünk. EZ ÉVBEN MAR nagyobb súlyt he­lyeztünk az előadók képzésére, rész­A PÁRTTAG©!J FIZETÉSE - A PÁRTTAGNAK A PÁRTHOZ VALÓ VISZONYA A z OSZDMP 1903-ban megtartott II. kongresszusán foglalkoztak az egységes párt programjának és szervezeti szabályzatának kidolgozá­sával. Lenin elvtárs a szervezeti sza­bályzatban a párttag fogalmát úgy határozta 'meg, hogy ,.a Párt tagja az (éhet, aki a Párt programját elismeri, o Pártot anyagilag támogatja és tagja valamelyik saervezetének.‘‘ Az anyagi támogatásnak a szervezeti szabály­zatba való bevételére szükség volt, mert ahhoz, hogy a Párt politikai munkát tudjon végezni, anyagi bázist kellett biztosítani. Rákosi elvtársnak 1926-ban megtar­tott főtárgyalásán az elnök megkér­dezte Rákosi elvtársat, ki fizette ide­utazásának költségeit? Rákosi elvtárs a következőket mondotta: „Van elég magyar kommunista munkás itthon és külföldön, aki szívesen áldoz pénzt..., ae vannak itt Budapesten is éppen elegen kommunisták, munkások, akik pénzzel segítik a Kommunisták Ma­gyarországi Pártját.” A fentiekből világosan látjuk, hogy a tagdíjfizetésnek már akkor első­rendű politikai jelentősége volt. Ma a párttagsági díj fizetése az a konkré­tum, amelyik megmutatja a Párt tag­jainak a Párthoz való viszonyát. Ez természetesen nem jelenti, nem is jelentheti azt, hogy aki legtöbbet fizet, annak a legjobb a viszonya a Párthoz. De jelenti azt, hogy aki párttagdíj fizetésének nem, vagy éppen cssk, hogy eleget tesz, annak a Párthoz való viszonyát meg kel! vizs­gálni. Nézzük meg konkréten, tegy nálunk hogv viszonvlanak párttag­jaink, alapszervezeteink, pártbizottsá­gaink a tagdíj fizetéséhez. partunknak a szocializmus építé. * seben elért sikerei tették lehe­tővé azt, hogy ma már van munka- verseny, vannak élmunkások, sztahá- novisták, munkásújiítók. Munkásosz­tályunk már nem kizsákmányolt többé, mert az áitala termelt értéktöbblet vagy közvetlenül (jutalmazások, üdül­tetések, szociális juttatások), vagy köz­vetve (bölcsődék, napközi otthonok, iskolák, lakások, új üzemek stb.) visszajut a dolgozóknak. Az Acélgyárban, egyik legnagyobb üzemünkben, vannak szép számmal élmunkások, újítók és a termelésben kimagasló eredményt elért dolgozók, akiknek munkájuk alapján elért telje­sítményük után, szép fizetésük van, de ez n©m tükröződik vissza a párt- tagdíj-fizetésnél. Például a Vasöntö­dében Kiss Pál III. elvtárs a koreai hét alatt teljesítményét 264 százalékról 330 százalékra fokozta. Múlt havi fizetése 1353 forint Volt és 3 forintos tagdíjat fizetett. Bányik Mihály elv­társnak 1600 forinton felüli havi jöve­delme van és a kötelező 30 forintos tagdíj helyett csak 33 forintot fizetett. Mándoki Andor, Lizsnyánszki Antal,, Bérezés Henrik elvtársak havi jöve­delme meghaladja a 3000 forintot és a kötelező 120 forint tagdíjon felül semmi, vagy 10—20 forint felajánlást fizetnek csak. Vlcsovszki Gyula elv­társ havi jövedelme az 1500 forintot jóval meghaladja és még a kötelező tagdíját sem fizette meg. Július hó­napban 3 forint, augusztus hónapban 5 forint párttagsági díjat fizetett. Ezekből az adatokból is látjuk, hogy az Acélgyár üzemi pártbizott­ságának még hatalmas munkát kel! kifejteni, hogy a tagdíjfizetés a pro­gresszivitás emelése terén eddigi mu lasztásait pótolja. A pártbizottságnak nem szabad reszortfeladrtnak tekin­teni ezt a kérdést. Meg kel! szívlelni Lenin elvtársnak azt a megállapító sát, hogv: ,,A ió kommunistának min­den munkáját a politikai munka szín­vonalára kell emelni,'’ A megyei pártgazdasági osztály ** egyik munkatársa ott volt a salgótarjáni I. körzet 26-én megtar­tott taggyűlésén. Két elvtársat is ja­vasoltak kizárásra és az indokolásban többek között benne volt, hogy tag­díjai már hónapok óta nem (izeinek. A titkári beszámoló gondosan volt összeállítva, lefektetve konkréten az egyhónapos numkaterv, mindössze az hiányzott be!ó"le, hogy az alapszerve­zet mit kíván tenni annak érdekében, hogy a tagdíjfizetést és a progresszi­vitást megjavítsa. Amikor a pártgazdasági osztály ott lévő munkatársa ezt a hiányossá­got felvetette, a hozzászólások után adott titkári válaszban az elvtárs meg­jegyezte, helyes a hozzászólás, de azt elfelejtette a beszámolójában bejelen­teni, hogy az 1. körzet tagdíjfizetése már 2 hónap óta 100 százalékos. A titkár elvtárs lebecsüli a tagdíjfizetés jelentőségét, reszortkérdésnek tartja, a valóságnak meg nem felelő választ adott, hiszen ha akkor zártak ki két olyan tagot, akik már hónapok óta nem fizettek tagdijat, nem lehetett 100 százalékos a tagdíjfizetés. A ve­zetőséget az alapszervezet állította oda s a vezetőség felelős minden egyes párttagért. Megállapítva ezeket a hiányosságo­kat, amik — csaknem kivétel nélkül — megyénk valamennyi alapszerveze­tére vonatkoznak, elkövetkezendő fel­adataink is adva vannak a tagdíjmun­kánk megjavítása terén. Ezekért a hibákért felelősség terheli a megyei pártgazdasági osztályt is, ahol szintén elhanyagolták ezt az egyik legfonto­sabb po'itikai munkát, de ez nem csökkenti az egyes városi, járási, nagyüzemi pártbizottságoknak, alap- szervezeti vezetőségeknek nem kielé­gítő munkáját. Feladatunk az, hogy a pártbizal­* miak sokkal fokozottabb mun- kábaállftásával a vezetőségek át tud­ják fogni a tagságot, a pártbizottsá­gok pedig a fokozottabb ellenőrzésen és konkrétebb instruá’áson keresztül nyújtsanak segítséget az alapszerve­zetek munkájához. MDP Megyei Pártgazdasági Osztály. ben bennlakásos iskolákon, részben esti előadóképzőn neveljük a régiek közül jól bevált és az új előadókat Megállapíthatjuk, hogy ezek az eló- adóképzök a tavalyihoz viszonyítva is sokkal magasabb színvonalon mo- zognak, biztosítják a szükséges meny- nyiségben és minőségben a vezető kádereket. Rá kell mutatnunk azon­ban a megmutatkozó hibákra is. Visz- szatérően mutatkoznak olyan jelen­ségek, hogy pártszervezeteink vezető­ségei nem ismerve fel az előadókép­zés jelentőségét lélektelenül, bürok­ratikusán kezelték ezt a kérdést. így történhetett meg az, hogy például Kisterenyén már kezdetben nagy le­morzsolódással indult a tanfolyam, s később csak a Kazárról bejáró öt elv­társ vett részt rajta. Megnéztük, mi annak az oka, hogy míg Kazárról hét kilométer távolságról az elvtársak lelkiismeretesen és pontosan be tud­nak járni, addig a helybeli kis- terenyei dolgozók részére mutat­kozik a lemorzsolódás. Megálla­pítottuk, hogy a kisterenyei pártszervezet vezetőségét terheli a felelősség, mert nem beszélték meg ennek jelentőségét a kijelölt hallga­tókkal, csupán „telefonáltak" az elv­társaknak, hogy Indul a tanfolyam, melyre pontosan jelenjenek meg- ílyen „szervezés" mellett természete­sen, nem i6 várhatunk jobb eredmé­nyeket. Hibás ebben a kérdésben a járási bizottság is, mert nem ellen­őrizte, hogy a megadott instrukciót hogyan hajtották végre. Vonjuk le ebből az esetből a kö­vetkeztetést, számoljuk fel munkánk­ban a lélektelen bürokratizmust. Ve­zető kádereink személyesen beszéljék át az elvtársakkal egy-egy feladat elvégzésének jelentőségét, így nem csúszhat be munkánkba hasonló hiba. Nem helytálló a kisterenyei pártvezé- tőségnek az az érvelése, hogy a kiste­renyei dolgozók nem akarnak tanulni. Dolgozóink öntudata megnövekedett nemcsak Kazáron, hanem Kisterenyén és másutt is. Szükséges, hogy foglal­kozzunk személyesen a kérdésekkel. Ez vonatkozik a későbbi feladatokra is. Pártszervezeteinknek sokkal na­gyobb gondot kell fordítani a káde­rek kiválogatására. Nem szabad, hogy előforduljon olyan eset, hogy a párt­iskoláról ki kell zárni elvtársakat pártszerűtlen magatartásuk miatt, mint ez a Jelenleg folyó tanfolyamon két esetben is megtörtént. Pártszer­vezeteink tartsák kötelességüknek, hogy mielőtt egy-egy elvtársat isko­lára küldenek, alaposan vizsgálják meg, hogy az Illető megfelel-e annak a feladatnak az elvégzésére, melyre az iskola befejezése után be akarjuk állítani. Minden esetben kérjük ki a tagság véleményét, taggyűléseken szóljanak lel. Munkatársai mondják el hibáit, hogy azokat le tudja vet­kőzni. Ugyanilyen gondossággal kell megszerveznünk az őszi oktatást. Szigorúan az önköltség elve alap­ján, Jó népnevelő munka segítségével szervezzük meg a politikai tanfolya­mokat. PÁRTSZERVEZETEINKNEK látnlok kell, hogy az 6 jó yagy rossz munká­juktól függ nevelő munkánk sikere, vagy sikertelensége. Fel kell szá­molni az oktatási munka reszort- jellegét. Ezt az egész vezetőség, fel­sőbb szerveknél az egész pártbizottság közös ügyévé kell tenni. Ezért gondosan tanulmányozzák át a Politikai Bizottság 1949 október 20-i határozatát, ennek szellemében javít­suk ki a hibákat és szervezzük az oktatási munkát olyanná, hogy ennek segítségével a marxizmus-leninizmus fegyvereivel felfegyverkezett dolgo­zóink újabb győzelmeket arassanak a termelés, a béke megvédése, a szocia­lizmus építésének frontján. MRÁZIK JÁNOS, megyei oktatási alosztályvezető. Igfizságo« voll a bírnia! megjavítjuk munkánkat A Szabad Nógrád augusztus 25-i szá­mában a salgótarjáni Tűzhelygyár kát­rányos magpad dolgozói felé kritikát gyakorolt. Elvtársak, a kritika igazságos volt, mert valóban a magpad dolgozói min­dig szép eredményt értek e! és a nor­marendezés után te!lesen semmivé vált a versenylendüiet. Valóban lehet, hogy az ellenség egész rövid időre taiajt ta­lált a műhelyben. De ezt a n3gy hibát a műhely dolgozói Jóvá akarják tenni, ami nagyobb és becsületesebb munka, lend' lettel válhat vVóra. ígérik a mag- kés-: íő lányok, tő'. b és Irbb munkával fognak váaszo'ni a do okrát'a ós a nép jobb éle 'ének ellenségeinek, A Sza­bad Nógrád kritikáját magunkévá tasz- zük. He'yescn lett alkalmazva a kritika és így nem romboló, hanem építő lett. Nem hiába mondotta Rákosi e'vtárs: ,A kritika és önkritika a legerősebb fegyver!” Én. mint dolgozó és műhelybizalmi, ígérem hogy több és Jobb felvilágosító munkával fogom segíteni a magkészítő lányok akaratát és munkáját. BOLYŐS ISTVANNé magpadi dolgozó és műheiybízalmt V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents