Szabad Nógrád, 1950. augusztus (6. évfolyam, 31-34. szám)
1950-08-19 / 33. szám
4 SZABAD NOGRAD 1950 augusztus 19. Az egész falu elolvassa Lánszki Pál leveleit Felsőpetényben í LASSAN ,már * negyedik hete, — ______hogy parasztkuldottemk a nagy Szovjetunióban, a szocializmus országában tartózkodnak. Lelkesen, kitartóan végzik tanulmányaikat, hogy hazaérve felhasználják tapasztalataikat, előbbrevigyék a szocializmus építésének dicső munkáját. Felelősség- teljes feladat vár a küldöttekre, akikre büszkén tekint a Párt. büszkén gondol a dolgozó nép. Meg kell mutatni, hogy a tapasztalatcsere fegyver a dolgozók kezében, mellyel harcol — mégpedig eredményesen — az életszínvonal emeléséért és egy fejlettebb, boldogabb élet kialakításáért. Ez a célkitűzés lebegett a küldöttek előtt, mikor vonaljuk kigördült a Keleti pályaudvarról. Kérések, megbízások tömegével indult el Lánsiki Pál felsőpetényi dolgozó paraszt is, aki példaadó munkájával érdemelte ki azt a nagy kitüntetést, hogy képviselje a község dolgozó parasztságát, tolmácsolja kérésüket. Nagy ünnep volt ez Felsőpetényben. Mindenki azt beszélte, hogy Lánszki Pali külföldre megy, tanulmányútra, kimegy a Szovjetunióba. Nem is csoda, hiszen ilyen még nem volt mióta élek — mondja Simon Pálné, aki éppen a búcsúztatásra megy. A községházán gyűltek össze, hogy olyan eredményes, jó munkát kívánjanak neki, amilyennel kiérdemelte azt, hogy parasztküldö't legyen. Mindenkinek volt néhány kérdése, megoldatlan problémája. Ez az alkalom volt az, hogy kiöntsék magukból azt, ami már régóta kétes gondot okozott. | LÁNSZKI ELVTARS | ali£ Jejg^t* „Szeretném, ha a szovjet nők szervezeti életéről érdeklődne, hogy ezzel is tökéle.esebbé, eredményesebbé tegyük munkánkat“ — mondja Gyurkovics István. Most mindenki egyszerre akarna szólni, annyi ötlet jutott eszébe: Lánszki elvtárs, én a kolhozok életéről, célkitűzéseiről, eredményeiről szeretnék hallani. Milyen intézmények segítik az öregeket, milyen a helyzetük — érdeklődik élénken Simon Pálné. Én az itteni mélyfúró, dolgozók kérését tolmácsolom — emelkedik szólásra Baksa Sándor elvtárs. — Hacsak egy lehetőség van figyeld meg munkamódszerüket, milyen gépekkel dolgoznak. Nagyot segítesz, ha választ fogsz adni. Lánszki elvtárs areán sugárzott a boldogság, alig tudott szólni, nem győzött jegyezni. Minden szem rajta függött, mindenki megelégedett volt. Lánszki elvtárs elutazott. Azóta megváltozott az élet náluk. Felesége, aki eddig férjére támaszkodva dolgozott, most mindent önállóan végez. Minden gond reá hárul. Beszélték is a faluban, mi lesz Zsuzskával, nem bírja egyedül a munkát. Zsuzska tettekkel felelt a sopánkodóknak. A hátralévő aratást és cséplést dolgozó társai segítségével szépen elvégezne. A terménybeadásnál szomszédjuk, Miklián János önként segített Lánszki elvtársnőnek. Segített, mert tudta, hogy eny- nyivel tartozik egy olyan asszonynak, kinek férje az ő érdekükben‘dolgozik. „„7Dr,, I megérkezett az első le- KOZBEN |vé|* ]gaz hogy kveIet kaptál Zsuzska? — kérdezi a kerítésre dőlve Simonná. „No aztán mit ír a Pali?“ — mutasd csak, már alig győztem kivárni. „Ä napokban Gorkijban voltunk — olvassa —. amelyen a legendás Volga folyik keresztül. Mikor megláttam a mi Budapestünk jutott eszembe. Vidámság, megelégedettség uralkodik az egész városban." „Te Zsuzsi milyen boldog is a te urad.” Közben odajön Antus Jánosné, Dobos András és a többiek és figyelmesen hallgatják a levelet. „Meglátogattuk a Kosztroma nevű várost, amely hatalmas állattenyésztő telepéről híres. Büszke lennék — írja —, ha nálunk ilyen fejlett állattenyésztés folyna, m:nt amit ott láttunk.“ Majd leírja a továbbiakban Moszkva szépségeit, éle hűen festi Lenin elvtárs mauzóleumát. A csodálkozás hangja szólal meg a kö- rülállókból. Alig múlik el néhánv nap, a postás boldogan hozza az újabb levelet, még hozzá kettőt. Az egyiket a DEFOSZ-ba írja, de éppen olyan érdeklődéssel fogadják, mint a többit. — Andris gyere a DEFOSZ-ba, megnézzük, mit írt Lánszki , el.víárs — kiált az egyik udvarba az öreg Jóska bácsi, aki éppen odatart. I MEGELÉGEDETTEN Avassak, <____ szinte olyan m ohón, mintha minden sort szét akarnának szedni. „No éppen jókor jön ez” — mondja a nagybajuszos János bácsi. „A kolhozok éledéről már régen akartam bővebben hallani. No meg most éppen időszerű. Nálunk most van alakulóban a tszcs és bizony már nemcsak a levelet, hanem magát Lánszki elvtársat is alig várjuk. Öreá vár a feladat, hogy a Szovjetunióban szerzett tapasztalatai alapján szervezze, megerősítse csoportunkat." — Majd meglátjuk, hogy mit szólnak akkor az idegerjkedők, a tszcs ellenségei, mert bizony vannak ilyenek is nálunk — szólal meg egy női hang a sarokból, majd tovább olvassák a sorokat. Lánszki elvtárs sokszor írja azt, ha hazaérkezünk mindenről bővebben fogok beszélni, eleget teszek minden eddigi kérésnek. Igazi ünnep lesz az a nap, mi-kor küldöttjük gazdag élményekkel, tapasztalatokkal hazatér és új utakra segíti Felsőpeiénv dolgozóit. — Jenőfi — Rákosi elvtárs életéből tanulnak Pásztón A községházán, a pártszervezet és az MNDSZ helyisége előtti kivilágított téren nagy a sürgés-forgás. Asszonyok, lányok, a pásztói MNDSZ-szer- vezet tagjai szorgoskodnak. Díszítik helyiségüket. A piros papírból kivágott betűkkel üdvözlő szavakat írnak a falra. Lassan elkészülnek az asszonyok és a lányok a díszítéssel. Csakhamar megtelik a tágas, szépen dekorált helyiség. A pado-kon fejkendős parasztasszonyok, a pásztói termelőcsoport dolgozói és egyénileg dolgozó parasztok feleségei ülnek. Közel százan vannak már, mikor megkezdődik a Rákosi-per olvasókör. Mindenki figyel, nehogy egy -szó is úgy elmenjen fülük mellett, amit ne értenének meg. Tárkányi Jánosné, a helyi szervezet ügyvezetője olvas fel népünk szeretett vezére életének részleteiből. Ez a második előadás. Az előadó arról beszél, hogy amikor megbukott a Magyar Tanácsköztársaság, Rákosi elvtárs a Szovjetunióba megy, majd később onnan újra visszatér, hogy szervezze a „hárommillió koldus" népének szabadság-harcát Horthy fasiszta diktatúrája ellen. Szervezi a földalatti mozgalmat, a munkásosztály élcsapatát, a Kommunista Pártot és eközben felfigyeltek Horthy vérszopói Rákosi elvtársnak a munkásosztály felszabadításáért folytatott munkájára. Árulás folytán elfogják, börtönbe vetik, majd mindent megtesznek, hogy megfosszák a magyar munkásosztályt egyik legjobb fiától. Ekkor olyan példátlan gaztettet követ el a Horthy- fasizmus, amit Hitler — lehet, hogy Horthy példája nyomán — C6ak kilenc évvel később. 1933-ban merészelt- megtenpi: példátlan kommunista-ellenes hajszába fogott, üldözi a munkás- osztály legjobb fiait, a kommunistákat, kik bátor harcukat vívják a földesurak, gyárosok és hű kiszolgálóik, a jobboldali szociáldemokraták és a százezerholdas főpapok Magyarországa ellen. Ezelőtt az osztálybiróság előtt mondotta Rákosi elvtárs: „ ... egyéni sorsomtól lüggetienül, az az elv, amelyért harcoltam, diadalmaskodni fog.'” Beíejezödik az előadás. A hallgatóság, amely eddig úgy figyelt, mintha a legizgalmasabb szovjet filmet nézte volna végig, nagy lélekzetet vesz- Valamennyiükre mély hatással van a kommunista ember kristálytiszta jelleme. rendíthetetlen bátorsága. Nehezen indul a beszélgetés. Az első hozzászóló megtöri a csendet; Röldes San’ dómé az ellenség gyalázatos árulásáról beszél. A fejkendős parasztasszo- nvok keze ökölbe szorul, mikor a történelmi megismétlődésre, a hazaáruló Rajk gyalázatos árulására gondolnak, akinek az volt a célja, hogy meggyilkolja a népünk szabadságáért harcoló legjobb katonát. Földesné asszonytárs ezután felhívja a hallgatóságot Vas6 Zoltán elvtárs „16 év fegyházban" című könyvére, melyben Vass elvtárs részletesen leírja Rákosi elvtárs elfogatását. A következő hozzászóló Hercz Gézá- né, aki így beszél: — Nagy hatással volt Rákosi elvtárs szilárd helytállása a nemzetközi munkásosztályra is. Bátorságával, elvi meggyőződésével, nemcsak a belföldi mozgalomnak, hanem minden kapitalista elnyomás alatt szenvedő nép munkásosztályának adott hatalmas lendületet. Rákosi elvtárs azért volt ilyen tántoríthatatlan, mert igaz ügyért, a munkásosztály felszabadításáért harcolt Amiért Rákosi elvtárs szenvedett és harcolt, C6ak a Szovjetunió győzelmes harcai nyomán válhatott valósággá. A megszerzett szabadságot megvédjük mindenáron — mondotta befejezésül Hercz Gézáné, de ez a vélemény mindannyiimk véleménye volt. Megvédjük minden áron. Erre tanít bennünket Rákosi elvtárs példája. ^Megálljt kiáltunk u háborút kívánók felé 99 A Jeatolikus papok augusztus 1-én tartott országos értekezlete megmutatta, hogy az alsópapság határozottan azon az állásponton van, hogy minden körülmények között csatlakozik a világbéke nagy mozgalmához. A néphez hűen kívánja szolgálni államát és elítéli mindazokat, akik akadályozzák az állam és az egyház között folyó tárgyalásoknak kimenetelét Dr. Hinel Pál, Somoskőújfalu plébánosa, a megyei békevédelmi bizottság elnöke a lefolyt országos értekezletről a következőket írja: Bizalmatlanság és gyanakvás előzte, mint minden új megmozdulást, ezt az értekezletet is. Mi pedig, akik részt vettünk azon, azt mondhatjuk, már régen kellett volna, csakhogy végre idáig eljutottunk! Nem egy új eretnekség keletkezett, amit 35 hitehagyott pap indított el, hanem egészséges és haladószellemű állásfoglalása az egész országból összejött, népével együttélő és vele összeforrt alsó-, illetve dolgozó papságnak. Jobban sikerült, mini gondoltuk, állapíthatjuk meg. Elvi síkon nagyjelentőségű volt a papság állásfoglalása, mely egyben gyakorlati magatartását is meghatározza. Előadók és hozzászólók egyaránt kihangsúlyozták hűségüket hitelvi kérdésekben a római katolikus anyaszeníegyházhoz, de egyben azt is, hogy a politikában élni kíván a papság az alkotmányban biztosított jogaival és ebben saját meggyőződését fogja követni. Nem az elméletek elefántcsont- tornyából szemléli az eseményeket, hanem a haladó élet realitásában éíve akar maga is haladni. Teljes tisztelettel adózik a felettes egyházi hatóságoknál:, de nem tud hinni azoknak minden téren való csalat- kozhatatlanságában. Határozati javaslata! az értekezletnek az előadók, hozzászólók állásfoglalásából születtek meg. 1. Akarjuk az egyház és az állam közötti sürgős megegyezést. A püspöki kar és a népkormány között megindult tárgyalásokat a maguk részéről egész erejükkel segíteni kívánják. A kormányzat részéről ezt a megegyezési szándékot bizonyítja Darvas miniszter tevőleges jelenléte az értekezleten. Ugyanezt hangoztatták a papság szónokai is, az egyház részéről- ,,Tárgyalások folynak, de olyan vontatottan, hogy állandóan tartanunk kell egy Verolino megjelenésétől, alii a mostani labilis helyzetet is felbonthatja, amikor pedig, mint Csehszlovákiában, a magyar katolikus papságnak erre a mozgalmára történelmi felelősség hárul.“ Barbusse: SZTÁLINRÓL £ a tiszta és ragyogó ember (amint ezt elég alkalmunk volt látni) nagyon egyszerűen él. Csak azért nem könnyű vele találkozni, mert folyton dolgozik. «Ha az ember meglátogatja, Kreml egyik termében, összevissza három-négy emberre! találkozik a lépcső alján és az előszobákban... rendszeresen hajnali négy órakor fekszik le... egyetlen titkára van, Proszkrjbüsev elvtárs. Nem azt írja alá, ami' mások fogalmaznak: azok csak az anyagot szolgádat jók, mindent ó maga végez, úgy nevet mint egy kisgyermek. Mikor a Gorkij-jubileum záróünnepélyét tartották a moszkvai nagy operában, a felvonásközben összegyűlt néhány vezető személyiség az egyik páholy mögött: hatalmas zenebonát csaptak, mindnyájan torkuk-szakad’.ából nevettek. Sztálin volt ott, meg Ordzsonikidze, Bubnov, Molotov, Varas,ilov, Kaganovics. Történeteket meséltek a polgárháború idejéből, mulatságos jelenetekre emlékeztek vissza: „Emléhszel-e még, amikor leestél a lóról...” — „Hogyne emlékezném a csúf jószágra, nem tudom mi ütött belé...“ — Homéroszi kacaj, túláradó jókedv resz- kettette meg a kis termek faburkolatéit — az újjáépítés nagy munkásainak rövid, felfrissítő kikapcsolódása. Aki úgy nevet, mint egy kisgyermek, az szereti a gyermekeket. Sztálinnak hárem gyermeke van, egy nagy, laseka és két kicsi: a 14 éves Vaszilij és a 8 éves Szvjet- lána. Felesége, Nagyezsda Allilujeva, múlt évben halt meg, földi emléke már csak egy szép nemesen népies arc s egy fehérmárvány kar, amely a novogyevicsi temető sírlapjáról nyúlik elő. Féligmeddig örökbefogadta Artyom Szergejevet, akinek apja baleset következtében halt meg 1921-ben. Atyai gondját viseli Dzsaperidze két lányának, aki! az angolok lőttek agyon Bakuban. Es hány más ilyen gyermek van! Még mindig magam előtt látom Arnold Kaplan és Borisz Goldstein, a két kis zongora- és hegedűművész elragadtatott arcát, mikor elmesélték nekem, hogy fogadta őket Sztá in a Consérvatoire- ben aratott diadaluk után. Még háromezer rubélt is adóit nekik és ezt mondta egyiküknek: „Vájjon most, hogy tőkés lettél, fogsz-e nekem köszönni az utcán?" J^enin és Sztálin vidámságához hozzátartozik, szinte azonos jelenség azzal, iróniájuk. Gyuemjún Bednúj mond el erről egy jellemző történetet: „Az 1917-es júniusi napok előestéjén Sztálin és én együtt voltunk a Pravda szerkesztőségében. Szól a telefon: a kronstadti tengerészek érdeklődnek Sztálinnál: Puskával, vagy puska nélkül menjünk ki a tüntetésre. Mit fog vájjon válaszolni, gondoltam magamban feszült dolgotok, elvtársak, t ceruzánkatTerfigyelemmel. „Puskával? Ez a ti Mi írók, mindig magunkkal hordjuk mészetes — írja Bednúj, — hogy erre a tengerészek is mind „ceruzájukkal" vonultak fel:“ De tud hangfogót is használni. Mikor egyik válaszára Emil Ludwig így kiált fel: „Nem is sejti, mennyire igaza van!’’ Sztálin kedvesen csak így válaszol: „Ki tudja, tatán mégis sejtem egy kissé." Mikor viszont ugyanaz az író felteszi neki a kérdést: „Gondolja, hogy Önt össze lehet téveszteni Nagy Péterrel?" Sztálin a gúny minden árnyalata nélkül így felel: „A történelmi összehasonlítások mindég sántítanak, ez azonban egyenesen képtelenség." Nem használ fel minden kínálkozó alkalmat, hogy az emberek ostobaságán nevessen. Az eredmény mindég ugyanaz: sohasem igyekszik tündökölni, egyéniségét előtérbe helyezni. Szlúlin sok fontos könyvet írt. amelyek a marxista irodalom klasszikus értékei közé tartoznak. De ha megkérdezik tőle, minek tartja magát, ezt válaszolja: „Csak Lenin egyik tanítványa vagyok, egyetlen becsvágyam az, hogy hűséges tanítványa legyek.” Érdekes megfigyelni, hogy amikor Sztálin beszámolót tart az irányítása alatt végzett munkáról, milyen következetesen Lenin érdemének tulajdonít minden elért eredményt, ámbár saj>ít magának oroszlánrésze volt a munkában — nem valósíthatja meg a leninizmust az, aki maga nJm alkotó. Näjuk ez a szó: tanítvány, felmagasztaló — mindamellett a szovjet emberek ezzel a szóval háttérbe szorítják a maguk egyéni szerepét, hogy beleolvadjanak a közösségbe. \ ♦ A szovjet ember hite a szocialista rendszernek szól s a tömegek, mely e rendben megtestesül: a munkának, a termelőerők viharos növekedésének. „A munka — mondja Sztálin — becsület, dicsőség, érdem és hősiesség dolga.” JJa Sztálin hisz a tömegben, ennek fordítottja is igaz. Az új Oroszországban lépten-nyomon ünnepük Sztálint, de ez az ünneplés bizalomból ered és a tömegek mélyéből fakad. Ez az ember, akinek arca Marx és Lenin közé ékelődve emelkedik. ki a vörös plakátokról, minden és mindenki iránt érdeklődik: ez az ember alkotott mindent, ami van és meg fogja teremteni, ami lesz. Mint megmentő jött és a jövőben is ez lesz a szerepe. Bárki légy, szükséged van erre az emberre — sorsod legjobb része ennek az embernek a kezében nyugszik, aki mindenki felett őrködik és mindenkiért dolgozik. Az egész világé ez az ember, akinek feje a tudósra, arca a munkásra, ruhája az egyszerű katonára emlékeztet. „Meg akarunk egyezni, akarjuk* hogy a béke az egyház és az állam között létrejöjjön és ha igaz, hogy ebből az államnak előnye származik, legalább olyan igaz, hogy ebből a megegyezésből az egyháznak is előnye származik“ (Balogh I ). A magam részéről hozzáteszem, hogy kívánatosnak tartanám, ha a tárgyalásokon az alsópapság is képviseletet kapna. Hiszen jórészt eddig is rólunk volt szó, de nélkülünk. A 2. pontban kimondja a határozat: A papság és a dolgozó nép közötti bizalom helyreállítása érdekében kifejezzük hűségünket a Magyar Népköztársaság iránt. Ezt annál is inkább kötelességünknek • tekintjük, mert a népi demokrácia legfőbb céljának g magyar nép szociális felszabadítását is hirdeti, amit a papság is vall keresztény hite szerint, „Legfőbb érlek az ember Nem siratjuk vissza1 a múlt szociális igazságtalanságait. Darvas József miniszter megállapította, hogy úgy a mozgalom elindítóinak nyilatkozatai, mint az elhangzott felszólalások egyforma erővel hangsúlyozták mind az egyházhoz, mind az államhoz való hűségülcet. Ezt természetesnek tartja. Mi nem követeltük és nem is fogjuk követelni — mondojta _a katolikus e gyház egyetlen papjától sem. hogy hűtlen legyen az egyházhoz, vallásos meggyőződéséhez. Mi azt valljuk, hogy a nép államához és az egyházhoz való hűség teljesen összefér. Ismerjük és mindég tudni fogjuk kötelességünket, mely bennünket, mint felszentelt papokat terhei- De ugyanakkor állampolgárai vagyunk az édes magyar hazának. Kötelességünket mindkét minőségben maradéktalanul akarjuk és fogjuk is elvégezni — mondotta dr. Széchy Antal megnyitó beszédében. A 3. és 4. pontban a határozat a világbéke nagy kérdésével foglalkozik. Fenntartás nélkül támogatjuk a magyar nép békeharcát és ebből tevékenyen ki akarjuk venni részünket. szemünk előtt tartva Krisztus urunk hegyi beszédének e mondatát: „Boldogok a békeeségesek, mert ők Isten fiainak hivatnak “ Mivel a tartós béke megvédése egyaránt érdeke az egyháznak és államnak, elítéljük az imperialisták háborús uszításait és a keresztény humanizmus nevében tiltakozunk az atombombának propagálása és használata ellen. A határozat természetesen azok részéről, akik maguk is szenvedő alanyai voltak már két világháborúnak. elsirattunk sokmilliós halálos áldozatát, láttuk nyomorultjait, árváit, felmérhetetlen anyagi pusztítását. olvastuk az atombomba rémségeit Nagaszaki és Hirosimáról, mi megálljt kiáltunk a háborút kívánók felé azzal a ' figyelmeztetéssel, aki fegyverrel támad, maga is fegyver által vész el. Ezért határozta el az értekezlet és valósította meg a Katolikus Papok Országos Békebizottságának megalakítását. Az 5- pontban az értekezlet résztvevői kívánatosnak tartják az állam és egyház megbékélése, a dolgozó nép és a papság együttműködése érdekében, hogy a néphez hű papságot és szerzeteseket az államhatalom támogassa munkájában. Darvas miniszter kijelentette: „Dolgozó népünk nevében, Népköz- társaságunk nevében ígérhetem, hogy ott állunk a mozgalom mellett, ha kell védelemmel, ha kell segítséggel isy A fentiekben röviden, kivonat- szérűén ismertettem az értekezlet anyagát. De bárki is mondta el az itt leírtakat, valamennyien úgy érezzük, hogy mi is így akartuk, mi is így mondtuk volna el. Hisszük, hogy paptestvéreink közül mindig többen értik meg az új idők szavait és csatlakoznak mozgalmunkhoz. A magyar dolgozó nép megértését és támogatását kérjük, közös munkánkhoz. Dr. Hinel Pál plébános A REJTETT TARTALÉKOK FELTÁRÁSÁVAL A NEHÉZIPAR TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉÉRT. Az ostrovai dolgozók elhatározták, hogy feltárják a rejtett munkaerőtartalékokat. A krnovi textilkombinátban már le is folytatták a munkafelülvizsgálatokat, és ennek eredményeképpen a munkaerő jelentős része fe'szabadult és így majd a nehézipar rendelkezésére áll. Hasonló eredményre jutottak a bohu- mini üzemeknél is, ahol különösen az irodaszemélyzetnél mutatkozott felesleg.
