Szabad Nógrád, 1950. július (6. évfolyam, 26-30. szám)

1950-07-29 / 30. szám

-.1950 július 29. SZABAD NOÓRÁD 3 Az MDP Politikai Bizottságának határozata a szakszervezeti munka egyes kérdéseiről A Politikai Bizottság megvizsgálta a Szakszervezetek Országos Taná­csában és a szakszervezetek felső vezetésében dolgozó kommunisták munkáját és az alábbi határozatot hozta: Dolgozó népünk — népi demokrá­ciánk ellenségei elleni kemény harcban —- sikeresen építi a szocializmust ha­zánkban. A magyar munkásosztály az imperialista reakció és belső szövetsé­gesei elleni harcban népi demokráciánk szilárd, megbízható vezető erejének bi­zonyult. A munkásosztály többségének megváltozott a viszonya a munkához, lelkesíti az a tudat, hogy az ötéves terv végrehajtásával a szocializmust építi, s egyben önmagának, családjának dol­gozik. Ipari termelésünk gyors ütemű növekedése, a dolgozók százezreit fel­ölelő szocialista verseny további széle­sedése, a Sztahánov-mnzgalom létre­jötte és erősödése hazánkban, — mun­kásosztályunk növekvő szocialista ön­tudatát bizonyítja. Az elért sikerek kivívásában, szociá­lis! aiparunk fejlesztésében része volt szakszervezeteinknek is. A szakszerve­zetek bevonták soraikba a munkásosz­tály túlnyomó többségét, eredménye­sen végrehajtották az ipari szervezke­désre való áttérést, segítséget nyújtot­tak a Pártnak a dolgozók nevelése, a tnunkaversenymozgaiom szélesítése, a szocialista bérezés kialakítása, a szo­ciálpolitikai vívmányok fejlesztése terén. Az eredmények meilett azonban a szakszervezetek — s elsősorban a szak­szervezetek felső vezetésének mun­kája — messze elmarad népköztársa­ságunk általános fejlődéséhez és a nö­vekvő feladatokhoz képest. A Szak­szervezetek Országos Tanácsa és az egyes szaksze-vezetek felső vezetői­nek nagyrésze lényegében még min­dig nem értette meg és ennélfogva nem is tudatosította megfelelően, hogy hazánkban a munkásosztály van hatal­mon és a dolgozók munkájának gyü­mölcse nem a kizsákmányoló tőkéseké, hanem a dolgozók összességéé. Nem értették meg, hogy ma hazánkban ak­kor képviselik következetesen a mun­kásosztály érdekpit, ha ingadozás nél­kül harcolnak a _ munkafegyelem meg­szilárdításáért és a termelés állandó fokozásáért, mert ez képezi alapját az életszínvonal további emelésének, nép- köztársaságunk megerősítésének, a . szocializmus sikeres építésének. Beszél­tek ugyan a szakszervezetek új fel­adatairól, de munkájukban nem hajtot­tak végre ennek megfelelő gyökeres fordulatot, sőt egyes elmaradott szak- szervezeti vezetők, de még egyes szak- szervezeti szervek és üzemi bizottsá­gok is nagyjából ugyanazt a gyakorla­tot folytatták mechanikusan tovább — a termelés, a norma, a bér kérdésében —, ami a Horthy-rendszerben a ki- zsákmányolókkai szemben helyes volt, de ma megengedhetetlen és tűrhetetlen, mert a munkásosztály hatalmának gyengítését, a szocialista építés fékezé­sét, az életszínvonal további emelésé­nek lassítását jelenti. A SZOT és a szakszervezetek felső vezetőit komoly felelősség terheli a laza normákért, bér- és normacsalásokért, mert tűrték, sőt leplezték az e téren mutatkozó hi­bákat. Nem biztosították, hogy a ter­melés fokozásának, szocialista iparunk fejlesztésének kérdései kerüljenek az egész szakszervezeti munka középpont jába. A SZOT és a szakszervezetek felső vezetésében doigozó kommunisták elsősorban azért követték el ezeket a súlyos hibákat, mert meglazult á kapcsolatuk a Párttal, sőt sokan el­szakadtak közülük a Párttól, ami első­sorban a következőkben mutatkozott meg: A SZOT és a szakszervezetek Ív felső vezetésében dolgozó kom­munisták nem harcoltak a Párt szi­lárd vezetésének biztosításáért, a Párt politikájának következetes végre­hajtásáért a szakszervezetekben. Szó­ban elismerték a Párt Vezető szere­pét, de gyakorlatban tűrték, mente­gették, sőt egyesek maguk képvisel­ték a Párt vezető szerepének lebecsü­lését, vagy éppen tagadását, a Párt­tól való függetlenedés irányzatát. Tűrték és leplezték, hogy egyes szak- szervezeti vezetők — mint például a JWEMOSZ és Bányász Szakszervezet­nél egészen a közelmúltig — a Pár­tot ismételten félrevezessék, pijrtcüe- nes magatartást tanúsítsanak. A szak- szervezeti vezetőknek a Párthoz való helytelen viszonya gyakran tükröződik a szakszervezetek külső megnyilvánu­lásaiban, a vezetők felszólalásaiban és a szakszervezeti sajtóban. A SZOT és a szakszervezetek kommunista vezetői­nek a Párttól való elszakadottságát mu­tatja az is, hogy nem fogadták meg, csupán formálisan tették magukévá a Párt bírálatait és ismételt figyelmez­tetések után sem változtattak lénye­gében a hibákon. A SZOT és a szakszervezetek felső vezetésében dolgozó kommunisták nem harcoltak következetesen a Párt politikájának végrehajtásáért a maguk területén. Gyakran kitértek a nehéz, vagy az általuk népszerűtlennek vélt feladatok megoldásától, mert lebecsül­ték a munkásosztály politikai fejlett­ségét és a tömegek egyes elmaradott rétegeire vettek irányt. A Párt vezető szerepének alábecsü- lése törvényszerűen oda vezetett, hogy a szakszervezeteken belül az el­lenforradalmi jobboldali szociáldemo­krata befolyásnak adtak teret és mó­dot adtak az ellenségnek arra, hogy a szakszervezeteket megkísérelje a Párttal, az összmunkásság érdekeivel, a szocializmus építésével szembeállí­tani. g\ A SZOT és a szakszervezetek “•felsővezetőiben eltompult a for­radalmi éberség szelleme. A Párt is­mételt és komoly figyelmeztetései el­lenére lebecsülték az ellenség tevé­kenységét a szakszervezeteken belül, nem vették fel vele szemben a har­cot, sőt nem egyszer akaratlanul men­tegették és leplezték a befurakodott ellenség aknamunkáját. Nem vették tekintetbe, hogy a jobboldali szociál­demokraták — hazánk és dolgozó né­pünk esküdt ellenségei, a háborús gyújtogató imperialisták zsoldosai — miután nyílt porondon vereséget szen­vedtek, a szakszervezetek területére húzódtak vissza és igyekeztek beépülni a szakszervezetek üzemi és felsőbb vezető szerveibe. Az éberség hiánya és elbizakodottságuk következtében nem figyeltek fel a pártellenes meg­nyilvánulásokra, a termelés egyes te­rületein mutatkozó kirívó hibákra és nem keresték a súlyos hiányosságok mögött sem az ellenség kezét. A SZOT és a szakszervezetek kommu­nista vezetőit felelősség terheli azért, hogy az ellenség ügynökei helyenként a szakszervezetek égisze alatt fejthet­ték ki romboló, hazaáruló tevékenysé­güket. « A SZOT-ban és a szakszerve- * zetekben dolgozó kommunista vezetők többsége elszakadt a töme­gektől és e'bürokratizáiódott. Megsér­tették azt az alapvető lenini-sztálini tanítást, hogy a szakszervezetek sike­res tevékenységének legfontosabb fel­tétele a munkásosztállyal, a dolgozó tömegekkel való eleven, szilárd kap­csolat, a vezetők és a munkásosztály tömegei közötti kölcsönös bizalom, a tömegek aktív támogatásának bizto­sítása. A szakszervezeti demokrácia gyenge, sőt helyenként visszafejlődőben van. A szakszervezeti vezetésből nagyrészt kirekesztették a pártonkívüü szerve­zett munkásokat és nem adták meg a lehetőséget a széles szakszervezeti tagságnak, hogy ténylegesen bele­folyjon a szakszervezetek vezetésébe. A szakszervezetek és üzemi bizottsá­gok jelentős részét nem demokratiku­san választott szervek irányítják és azok munkájába a termelésben tény­legesen részvevő szakszervezeti tago­kat alig vontak be. Ennek következ­tében a dolgozók nem érzik eléggé magukénak a szakszervezeteket, más­részt az üzemi bizottságok és felsőbb vezetőségek nem éreznek kellő felelős­séget és függést saját tagságukkal szemben. A szakszervezeti vezetők nagyrésze nem értette meg, hogy a szakszerve­zeti munka döntően az üzemekben kell folyjék, s ezért túlméretezett köz­ponti, bürokratikus apparátus kiépíté­sére törekedtek. A helytelen felső ve­zetés következtében az üzemi bizott­ságok javarésze maga is elszakadt a dolgozóktól és a szakszervezeti aktí­vák önzetlen, áldozatkész munkájának fejlesztése helyett, megengedhetetlen mértékben növelték az üzemi bizott­ságok fizetett apparátusát. A szakszervezetek felső vezetői amellett, hogy nem látták világosan a szakszervezetek alapvető feladatait a szocialista építés, az ipari termelés te­rén — ugyanakkor szem elől tévesztet­ték azt is, hogy a szocializmus építésé­nek körülményei között a szakszerve­zeteknek változatlanul törődniök kell a dolgozók közvetlen védelmével. Szak- szervezeteink általában nem nyújtanak eleget közvetlenül saját tagságuknak, elhanyagolják a dolgozók szociális vé­delmét, nem fordítanak kellő gondot a munka körülményeinek és helyi fel­tételeinek javítására, az egészségvéde­lemre, a dolgozók jogos helyi sérelmei­nek orvoslására, a kulturális- és sport­élet fejlesztésére — az adott gazdasági lehetőségek keretein belül. A Párttal és a tömegekkel való kap­csolat meglazulása következtében a szakszervezetek felső vezetésében doi­gozó kommunisták — ahelyett, hogy új, forradalmi szellemet vittek volna a szakszervezetekbe és leküzdötték volna a régi opportunista szociáldemo­krata tradic:ókat — ellenkezőleg, egyre inkább átvették azokat. Gyakran még régi, kipróbált kommunisták, a Párt illegális harcaiban megedzett tagjai is a szociáldemokrata opportunizmus be­folyása alá kerültek, clbürokratizáiód- tak, elpuhultak és elveszítették harcos, az új iránt fogékony, a hibákat meré­szen és időben feltáró forradalmi kom­munista szellemüket. A Politikai Bizottság a SZOT és a szakszervezetek felső vezetésében dol­gozó kommunisták kötelességévé teszi: Gyökeresen számolják fel a 1. szakszervezeti vezetésben, első­sorban saját munkájukban és magatar fásukban az opportunista szociáldemo krata befolyást, a Párttól való elszaka­dottságot. Tekintsék legfőbb feladatuk­nak annak biztosítását, hogy a szak- szervezetek ingadozás nélkül, valóban betöltsék a Párt legfontosabb segítőjé­nek szerepét a termelés, a szocialista ipar fejlesztése terén. Harcoljanak kö­vetkezetesen az ötéves terv végrehaj­tásáért. a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a szo­cialista bérezés, a helyes norma kiala­kításáért — a szocialista munkaverseny. a Sztahánov-mozgalom fellendítéséért és további kiszélesítéséért. A szakszer­vezetek vezető szerveit erősítsék meg szilárd, a Párthoz, a munkásosztályhoz hű, megingathatatlan káderekkel. Lep­lezzék le a szervezett munkásság előtt a háborús gyújtogatok szo’gálatába szegődött jobboldal* szociáldemokrata hazaárulőkat és azok tudatos ügynö­keit és távolítsák el őket a szakszerve­zetekből. Következetesen lépjenek fel minden olyan ellenséges nézettel szem­ben, ami a Párt vezető szerepét tagadja, vagy vitatja és ezen keresztül a mun­kásosztály legfontosabb tömegszerve­zetét a munkásosztály vezérkarával, a proletárdiktatúra vezető erejével, Párttal akarja szembeállítani. Javítsák meg és tegyék rend­2. szeressé a szakszervezetek esz­mei, politikai és kulturális nevelőmun­káját. Fáradhatatlanul, állandóan tuda­tosítsák a dolgozók között a Párt po­litikáját, a konkrét termelési feladato­kat és mozgósítsák a dolgozókat azok végrehajtására. Neveljék a munkás- osztályt a Párt és Rákosi elvtárs iránti rendíthetetlen bizalomra, a Szovjetunió iránti hűségre és szeretetre. Nevelje­nek a Párt és az állam számára új harcosokat, vezetőket a munkásosz­tály soraiból. Fordítsanak nagyobb figyelmet a dolgozók kulturális szín­vonalának emelésére, kultúrotthonok, könyvtárak létesítésére. o Erősítsék a szakszervezetek * * kapcsolatát a dolgozókkal és kü- szöböljék ki a SZOT és a szakszerveze­tek munkájából a bürokratizmust Biztosítsák a szakszervezetekben i belső demokráciát, az alulról jövő kri­tika, kezdeményezések érvényrejutá- sáf, s azt, hogy az alapszervezetektő a SZOT-ig választott szervek demo­kratikusan vezessék a szakszervezet munkát. A szakszervezetek vezeti szerveibe vonják be bátran a párton- kívüli dolgozók legjobb elemeit. Mun­kájuk középpontjába az üzemi és mű- heiyaiapszervezetek, illetve szakszerve­zeti bizottságok, továbbá a bizalm hálózat megszilárdítását, a szak- szervezeti tagság fokozott aktivi­zálását, eleven, üzemi szakszer­vezeti élet kialakítását állítsák, úgy. hogy a szakszervezetek valóban a szocializmus építésének tömegisko­láivá váljanak. Fokozottan törekedje­nek széles szakszervezeti aktiva-háíó- zat kialakítására az önzetlen, áldozat­kész társadalmi munka fejlesztésére és csökkentsék a túlméretezett, elbiirokra- tizálódott fizetett apparátust. Fordítsa­nak fokozott figyelmet a dolgozók szociális és egészségvédelmére, a szakszervezetek szociálpolitikai munká­jának fejlesztésére és biztosítsák, hogy a szakszervezetek bevételeinek javarészét a fenti célokra, valamint a dolgozók kulturális igényeinek kielé­gítésére fordítsák. ^ Tárgyalják meg a szakszervi zeti funkcionáriusokkal és mz gával a szervezett munkássággal, dolgozó tömegekkel a Politikai Bizot ság jelen határozatát, tárják fel bá ran és nyiltan a hibákat és mozgósít­sanak azok kijavítására. Honosítsák ,Mvbh »(ímat1%€Ín h /»«t svfgitßiäh elv « min issterlunties httltérvzttltíí Pártunk útmutatása alapján kor­mányunk határozatot hozott az alap­bérek felemelésére és a normák ren­dezésére. A minisztertanács határo­zata és a dolgozók sokasága rámutat­tak arra, hogy a normák fellazultak és így az a veszély áll fenn, hogy megesszük jövőnket és a termelékeny­ség nem emelkedik az életszínvonallal egyenes arányban. Ml a magunk munkaterületén is megvizsgáltnk Pár­tunknak és kormányunknak ezt a ha­tározatát és megállapítottuk, hogv tel­jesen megfelel és a dolgozó nép érde­keit szolgálja. A Knörr-féket 1948 végén kezdtük el gyártani teljesen tudatlanul és ta­pasztalatlanul. Először naponta négy­öt szekrényt készítettünk, amiből a selejt igen magas, 8#—90 százalékos volt. Később a magszekrény átalakítá­sával és a esatornafatat egyenlő vas­tagságra való hozatalával elértük, hogy tavaly májusban az elkészített darabnak majdnem a felt jó volt és a selejt lecsökkent. Amikor a MÁVAG-ban és Moson- magvurővárott tapasztalatcserét foly­tattunk, bazajövet elértük, hogy az elkészített darabok 50—55 százaléka jó volt. Héttagú Knorr-fék brigádot alakítottunk, amely összeült és Ko­vács főmérnök etvtárs közreműködé­sével elhatároztuk a magtámasznél- ki!U formázást. Ezzel nagymennyiségű Időt takarítottunk meg és a fékesap- ágv készítésén?' ezáltal elértük, hogv a munkának több mint háromnegyed része jó volt. Tapasztalatcserét foly­tattunk a budapesti Telefongyárban its és utána a vezérszelepnél is bevezet­tük a niagtámasznélküli formázást- Itt is elértük a 70—75 százalékos ered­ményt. Amíg azelőtt az elkészített da­rabok alig cgyharmada volt jó. A többszöri újítás, a tapasztalat­csere, valamint munkaszervezés kö­vetkeztében termelésünk állandóan emelkedett. Most 64 komplett Knorr- féket gyártunk le naponta, szemben a kezdett négy-öt darabbal. Ezt az ered­ményt ugyanazzal a niunkerővel értük el. így aztán nálunk is lazává vált a norma, mert ugyanannyi idő alatt sokkal többet termelünk, mint az­előtt. A Knorr-fékcsopert is megér­tene Gerő elvtárs beszédet és ma­gáévá teszi a minisztertanácsnak a normarendezésről és az alapbérek fel­emeléséről szóió határozatát. Ettől a termelésünk nem fog csökkenni, sőt a tapasztalatcserét tovább folytatjuk, szélesítjük a szocialista mnnkaver- senyt, ami a termelés emelkedését hozza magával. Tapasztalatainkat a gyáron belül tovább adjuk munkatár­sainknak. de átadiuk a gyáron kívül is. mint ahogy átadtuk a budapesti MÁVAG dolgozóinak a fékönfvények niagtámasznélküli gyártásánál szer­zett tanasztalatainkat. A nagy üzem ezt az új munkamódszert igen jól Untja hasznosítani. A minisztertanács határozatának vég­rehajtását jobb munkánkkal, lelkes Igyekezetünkkel segítjük elő! KURUCZ ISTVÁN Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár csoportvezetője A határozat megjelenése óta emelkedett a termelésünk A nemrégiben megjelent miniszter­tanácsi határozatot én és munkatár­saim lelkesedéssel, megértéssel ío- gadtuk. Éreztük azt, hogy kormá­nyunk éberen őrködik népgazdasá­gunk életén, erős kézzel számolta lel a laza normákat. Én a kazári bányaüzemnél, mint csillés dolgozom. A Kinga-lejtősakna elsőtelepi szénlejtése nagyobb erőki­fejtést igényel, mint minden más munka. Csapatunk erőt merít abból, hogy látjuk Pártunknak és kormá­nyunknak biztos útmutatását. Ezt a lendületet tükrözi a következő ered­mény. E hónap folyamán az átlagos szénvastagság egy méter volt. Mi négyen dolgozunk egy csoportban és eddigi teljesítményünk ebből a szén- rétegből 12 csille volt. A miniszter- tanács határozata óta a graiikonunk szemmel láthatólag emelkedett és ma már ugyanazon szénréleg mellett 18—20 csillét rakunk meg. A határo­zat jobb munkára, többtermelésre serkentett. Tisztán áll előttem az, hogy a bá­nyászatra vonatkozó normarendezés nem azt a célt szolgálja, hogy a bé­rünket leszorítsa, hanem azt, hogy magasabb órabérekkel, jelentős mér­tékben növeljük termelésünket, üze­münknél bizony sokan vannak olya­nok, akik nem értik meg a normaren­dezés iontosságát. Ebben jelentős mértékben hibát követett el az üzemi bizottság, aki jóformán még maga sem tanulmányozta a minisztertanács határozatát. így nem várhattuk azt, hogy a munkásság körében biztos ta­lajra találjon a határozat. Éppen ezért én a csapaton belül tüzetesen megmagyaráztam a kormány intézkedését. Munkám sikerrel járt, amit a fent említett kitűnő eredmény is bizonyít. A minisztertanács határozata egy újabb lépés a munkához való jó vi­szony megteremtésében. Érzem azt, hogy fokozott jobb munkámmal a ma­gyar dolgozó nép életszínvonalának felemelését segítem. Ígérem, hogy munkaversenyünkön keresztül példát mutatok a minisztertanács rendeleté­nek betartásában­Bozsik Péter, a kazári bánya csillés*. Pártunk idejében és helyesen nyúlt hozzá a normakérdéshez A Bányászati Mélyépítő NV kányási üzemének dolgozói nagy megelégedés­sel és örömmel fogadtuk Miniszter- tanácsunk határozatát. Mi is úgy érez­tük már régen, hogy a munkánknak észszerűbb átszervezésével normáink lazává váltak, s magas teljesítmények elérésével termelékenységünk nem nőtt egyenes arányban, így saját magunkat, népi gazdaságunkat károsítottuk meq. Mondhatjuk talán úgy is, hogy akarat­lanul hátráltattuk szocialista épitésün. két, mert nem ösztökéltük magunkat új és még jobb munkamódszerek meg­szervezésére, mert úgy is eleget keres- tünk. Az alapbérek felemelésével pedig megszüntetjük azt a visszás állapotot, hogy olyan iparágakban, hol könnyebb és veszélytelenebb munkakörülmények között dolgoznak, magasabb bérekhez jussanak. Mi úgy érezzük, hogy Pártunk idejé­ben és helyesen nyúlt tehát e döntö és már régóta tarthatatlan kérdéshez. Mi dolgozók pénzünkért meg is akarunk dolgozni s nagyobb teljesítmények el­érésével, naqyobb termelékenységet aka­runk mutatni. Tudjuk mindnyájan, hogy az ötéves terv hatalmas feladatokat állít elénk, de boldogan vállaljuk, mert magunknak dolgozunk s nem a kizsák­meg és fejlesszék a szakszervezeti mozgalomban a kritika-önkritika for­radalmi fegyverét és tartsák szem előtt, hogy a szocialista építés front­ján elért eredményeik a legjobb fok­mérői annak, hogy mennyire értették meg a Párt bírálatát és javították ki az elkövetett súlyos hibákat. ★ A Politikai Bizottság meg van győ­ződve arról, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az egyes szak- szervezetek felső vezetésében dolgozó mányolóknak. Mi, kányási üzem dolgo­zói Ígérjük, hogy a belső ellenségeink teljes leverése mellett, még naqyobb lelkesedéssel es méq naqyobb gonddal fogjuk munkánkat végezni, hogy még szilárdabbá tehessük népi demokrácián­kat, s Így a világ békeszerető népeinek összefogásai az imperialista rablók s azoknak be'ső csatlósainak, a kleriká­lis reakciónax és a jobboldali szociál­demokratáknak aknamunkája ellen. Harcos elvtársi üdvözlettel köszönt­jük a harcoló szabad hős koreai népet, akik vérüket ontják a betolakodó Im­perialista rablókkal szemben. Eredmé­nyesebb munkánkkal s keresetünk egy százalékával járul nk hozzá hősi har. cukhoz. A magam részéről egy műszak keresetemet, 45 forintot ajánlok fel. Egyben Ígérem, mint népnevelöfelelős s mint az „üzem legjobbja”, hogy dol­gozó elvtársaimmal azon leszek, hoqy szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás út­mutatása s a Minisztertanács határo­zata alapján még naqyobb lendülettel, lelkesedéssel s nagyobb eredményes­séggel fogunk dolgozni az ötéves ter­vünk mielőbbi befejezésén. PÁ5ZTOR ISTVÁN, brigádvezető. kommunisták megértik és magukévá teszik a Párt bírálatát, megfogadják a Párt tanácsait és a munkásosztály le­győzhetetlen ügye iránti forradalmi lelkesedéssel a szakszervezetekben dol­gozó elvtársaink, valamint az egész szervezett munkásság segítségével ki­javítják a hibákat és ezzel jelentősen hozzájárulnak hazánk szocialista fejlő­désének meggyorsításához s végső soron a béketábor erejének növelé­séhez. Budapest, 1950 július 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents