Szabad Nógrád, 1950. július (6. évfolyam, 26-30. szám)

1950-07-22 / 29. szám

1950 július 22.

SZABAD NÖGRÁD

$

Harcot a régi gondolkodásmód ellen

Kiss Istvánnészakított a múlttal

Palotás község „Palóc" ter- meiőcsoportjának egyik tagja Kiss Istvánné, ilyenformán ír szerkesztőségünkhöz életükről jövő terveikről:

„A múltban sehogyan sem tudtuk megtalálni számításunkat a földmívelésnél. Az egyéni gazdálkodás megközelítőleg sem hasonlítható össze a társas gazdálkodással. Én megláttam az egyéni gazdálkodás elavult, maradi létét és amint lehetőség adódott, szövetkezetbe léptem. Tudtam, hogy ez a termelési forma, minden tekintetben kielégítőbb az egyéni gazdálkodástól. Nem is csalód tam a csoportban. Itt minden lehetőség biztosítva van a jobb és több termelés érdekében. A csoportba való belépésem, életem legfontosabb lépésének tartom. Ezzel a lépéssel, hátammö- gött hagytam mindazt, ami régi, ami gátolt a fejlődésben. Ügy érzem az életem felújult.

Az első közös termésünkből szeretnék az életemnek új alapot teremteni. Üj életemhez új alapra van szükség. Tervbevettük a családdal, hogy az első betakarításból, szobaberendezést fogunk venni, . mert erre nem volt módunk évtizedek alatt,. Aztán szeretnénk lepad- lóztatni a szobát, mert ez így egészségesebb. Ruhát is be tudunk szerezni télire, de telik rádióra is. Ezelőtt még csak gondolni sem mertem arra, hogy valaha rádió is lesz a házunkban. ,

Még csak az első ez a betakarítás, de máris új életet tudunk kezdeni. Az életszínvonal szinte kézzelfoghatóan emelkedik a felszabadulás óta. Az eredmények meglátszanak abban, hogy növekedik a baromfiállományunk, tehenészetünk, szaporodnak anyadisznóink, lovaink és házimarháink. Most, hogy csoporttag vagyok, tisztábban látom a földmunkások előtt álló lehetőségeket. Az a tény, hogy már az első betakarítás ilyen sokat nyújtott, nagyon biztató részemre. Hát még mi lesz akkor, majd ha nálunk is olyan gépekkel lesz ellátva a mezőgazdaság, mint a Szovjetunióban. Mi is sztali- nyeccel, kombájnnal dolgozunk, még többet, jobbat termelünk és még jobban élünk. Bepótoljuk az évtizedek alatt elmulasztottakat.

Amit eddig elértünk, ezért is hálás vagyok a Pártnak, mert emberi életet biztosított a számunkra. Igyekezetemmel meg fogom hálálni mindazt, amit értünk tettek, hogy az emberi fejlődés gátját ledöntötték előttünk és irányt mutattak a fel- emelkedésre.

A régit, az elavultat, a maradit félre dobni a fejlődés út iából, és minden eszközzel a haladás szolgálatába állni, ez a mi jelszavunk-"

így hangzik Kiss Istvánné véleménye, aki a közös gazdálkodásban való részvételével, már meglátta azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítékai lesznek, a dolgozó parasztok határtalan fejlődésének. Meglátta, hogy a régi termelési forma, csak egy töredékét nyújtotta annak, amit a közös gazdálkodós nyújt, hogy bátran kell haladni azon az új úton, amin a Szovjetunió kolhozparasztjai győzelmesen menetelnek.

Két irányfmutató beszéd

A napokban jelent meg Rákosi elvtársnak a sztahánovis

k*- ták első országos tanácskozásán és a Dolgozó Ifjúság Szövetsége 'első kongresszusán elmondott két beszéde fűzet alakban. A két beszéd hatalmas eredményeket mér fel, de még nagyobb távlatok képét vetíti elénk. Azt mondja Rákosi elvtárs „amit eddig elértünk — túlzás nélkül mondhatjuk — csigatempó ahhoz képest, ami még előttünk áll."

Beszédeiben Rákosi elvtárs nem véletlenül legfontosabb feladatnak a régi, tőkés időkből örökölt szokások és előítéle lek elleni harcot jelöli meg. „A régi, az ócska, a megszokot veszedelmes gátnak, szörnyű léknek bizonyult és nem egyszer ez az egyik legveszedelmesebb ellenségünk." Azonban az hogy a főtüzet a régi gondolkodás, a régi szokások és szabályok ellen irányítjuk, népi demokráciánk hatalmas megerősödését bizonyítja. A szocializmus megvalósításának a legna gyobb, a legnehezebb, legtöbb időt, türelmet igénylő feladata, az emberek megváltoztatása, az új szocialista tudatnak a hazához, a munkához, az emberekhez való új viszonynak a kialakítása. Pártunk most az eddigieknél is sokkal erőteljesebben, tudatosabban láthat neki, ennek a roppant feladatnak a megvalósításához, éppen sikereink, győzelmeink következtében.

Megyénkben is számtalan jele van az ellenség által is táplált maradiságnak, régimódi gondolkodásnak. Harcot kell hirdetünk ezek ellen a felfogások ellen és ebben a harcban, amint. Rákosi elvtárs is mondotta, az ifjúságnak kell élen járnia. Ebben a harcban előtérben áll a jobboldali szociáldemokraták leleplezése, akik mindég ragaszkodtak a rosszhoz, az ellenséghez és éltetői voltak az elmaradott gondolkodásnak. Sztahánovístáinkra és ifjúinkra nagy feladat vár ebben a munkában. Járjanak élen, ragadják magukkal a dolgozó népei a maradiság leküzdésében, az újszerűség, a bátor kezdeményezés és megvalósítás munkájában.

Távolítsuk el a fejlődésünket gátló laza normákat

Mint az acélgyári főműhely ifjúmunkása nap, mint nap olvasom a Szabad Népet és az ab ban megjelenő' cikkeket, amelyek a laza normákról szóllanak.

Többek között nemcsak olvastam, hanem én saját magam is érzem, hogy normám elavult, vagyis gátlójává vált a fejlődésemnek. Engem is hátráltat abban a munkában, amit végzek, mert ha nem volna ilyen laza a normám, sokkal többet tudnék elkészíteni az egyes munkadarabokból. Jelen pillanatban állag 200 százalékot érek el és úgy érzem, ha nem volna ilyen laza a normám, tovább tudnám fo' kozni.

Én már két hónappal ezelőtt rendeztettem a normámat, ami saját kérésemre történt. Éreztem, hogy egyes munkadarabokat rövidebb idő alatt tudok elvégezni, mint amennyi egy-egy munkadarabra van megszabva.

Például a 20-as anyagból, amelyből 10-es próbapálcát gyártok, egy óra volt adva ennek a megmunkálására és azt vállaltam, hogy háromnegyed óra alatt végzem el. De ugyanígy a 34-es anyagnál, amelyből 10-es próbapálcát gyártok és erre a munkadarab megmunkálására 2 óra volt adva, 1 órát ajánlottam

fel és azóta 1 óra alatt végzem el ezt a munkadarabot. De érzem, hogy még így is sok idő van szabva ezen munkadarabok megmunkálására.

Most pedig ugyanott állok, mint 2 hónappal ezelőtt. Most szintén érzem, hogy gátol munkámban az, hogy laza normával dolgozom és érzem azt, hogy nagyobb ambícióm volna munkám elvégzésére, ha nem volna ilyen laza normám. Én saját magam látom, hogy a salgótarjáni Acélárugyárban, hol én is dolgozom, sok olyan munkahely van, ahol laza normával dolgoznak és ez a laza norma pedig gátolja a mi dolgozóinknak a fejlődését, épp úgy, mint ahogy engem gátol a fejlődésemben az én munkahelyemen való laza norma.

Ha nem volna ilyen laza normánk, termelésünket jobban tudnánk fokozni és gyorsabban haladnánk a népi demokrácia útján a szocializmus felé. De kell itt beszélni arról is, amit Rákosi elvtárs mondott, hogy megesz- szük jövőnket és itt elsősorban a mi jövőnkre, az ifjak jövőjére kell gondolnunk.

RIGÓ ANTAL acélgyári ifjúmunkás.

Bányáiénál jobban érvényesüljön a kritika, ne rejtsék el a hibákat

A Salgótarjáni Szénbányák NV-néí általános jelenség,, hogy az üzemek hiányosságait elhallgatják, vagy nem akarják azt felszínre hozn'. Megtörtént a nagybátonyi körzet bányaüzemeinél, . hogy az üzem hiányosságait valósággal ki kelteit könyörögni. A nagybátonyi körzet vezetőjénél, de egyenként a bányaüzemeknél is, :lyen jelek mutatkoznak. Ebből azt következtetjük, hogy az üzemek hiányosságait nem ismerik az arra illetékesek, vagy az áll fenn,

hogy a hibákat hagyják tovább fejlődni, terjed«'.

Rákosi elvtárs nem erre tani tott bennünket, hanem a kritika alkalmazásával előbbre vinni népgazdaságunk fejlődését. Magatartásunkat sürgősen meg kell szüntetni ésjaz üzemek hiányosságát ^ annalt felfedezése után napv’lágra hozni. Vetkőzzük le a múlt rendszer bűnös hagyatékait, mert a hibák felszínre hozása után semmi más nem történhet, mint hogy azokat ki kel! javítani;

Lipták elvtárs nem akarja a szocializmust építem

| A KISTERENYEI KÖRZET |

bányaüzeménél dolgozik Lipták Dezső élmunkás, aki a termelésben szép eredményeket ér fel. Ha megnézzük azonban az egész tevékenységét, megállapíthatjuk:, hogy jó munkájának értékét alaposan lerontja mara- disága, ami általánosságban megmutatkozik Lipták elvtársnál.

Lipták. elvtárs benne Van ugyan a Pártban, de tevékenykedése megközelítően sem kielégítő. Azzal, hogy a Pártba beállt, mar magára vállata a párttagsággal járó kötelezettségeket, amelyeket szevezeti szabályzatunk előír. Nem képezi magát, nem olvas pártsajtót, de nem olvas semmiféle irodalmat sem. Szóval, csak formailag tagja a Pártnak.

— Én már eleget tudok — gondolja magában.

Márpedig nem nehéz megállapítani, hogy ez másképpen áll, nempedig úgy, ahogyan ezt Lipták elvtárs gondolja. Ez meg is mutatkozik gondolkozás) módján és nem könnyű megállapítani elmaradottságát.

Munkája, társadalmunk szempontjából, értékileg meghatványozódna, ha megismerkedne azzal, hogy a mai társadalom erkölcsi élete mennyire megváltozott a múlttal szemben. Lipták elvtárs persze ezt nem ismeri és burkolddzva, elkülönülten él a közösségtől. A dolgozók állaiha nem közömbös vele szemben, mert jó munkájáért már két ízben jutalmazta meg. De ő közömbös a dolgozók államával szemben.

Hogy munkatapasztalatainak gyakorlati átadására - mód legyen, kérték, alakítson brigádot. így a vele egy brigádban

dolgozók megismerhetnék munkamódszerét és teljesítményeit a brigád tagjai is fejleszteni tudnák. Ilyenformán a dolgozó nép érdekeit szolgálná a megkívánt munkaközösségben és erősítené a béketábort. Lipták elvtárs hallani sem akar a brigád alakításáról. Lehet, hogy félt attól, hogy mások is annyit termelnek majd, mint ő és ezzel elöbbreviszik népgazdaságunkat, ami most minden becsületes dolgozó feladata, mert így az életszínvonal tervszerű emelkedését is biztosítani tudjuk. Lipták elvtárs mégsem ezt teszi. Elzárkózik, beburkolódzik, neki valószínűleg más céljai

vannak. Ezt azonban nem akar ja mások tudomására hozni.

tasssT’ÄS:

küldték az üzemtől, de Lipták elvtárs oda sem ment el. Nem tartotta érdemesnek vagy talán félt, hogy el kell mondani a gyakorlati tapasztalatait. így hát helyesebbnek látta, teljesen visszavonulni és minden közösségi érdeket szolgáló megmozdulást mellőzni.

Hiba, hogy nem veszi észre Lipták elvfárs, hogy az ö gondolkodása elavult, maradiságra vall, ami súlyos, kerékkötője fejlődésünknek és nem szolgálja az újtípusú ember kialakulását.

A rónabányai vezetők lebecsülik az ifjúság erejét- szolgálják a múltat

A maradiság, a régihez, az elavulthoz való ragaszkodás nemcsak a munkához való változatlan . viszonyban, „először én, azán mégegyszer én” kapi talista elvben nyer kifejezést hanem egyik legsúlyosabb, jövőnk szempontjából is igen ve szbóeirm-s formában — az

ifjúság ereiének lebecsülésében

is" jeleíitkezik. Rónabányán például úgy gondolják a telepi pártszervezetet vezető elv társak, hogy az ifjúság elég erős próbáljon megállni a. saját lábán, ahelyett, hogy segítenék, tapasztalatukat átadnák, a legkisebb támogatást is megtagad ják az ifjúmunkásoktól.

Pedig eddigi munkájukká azt igazolták, hogy érdemesek a figyelemre, érdemesek az idősebbek támoga'ására. 32 tagja 16 fiú és 16 leány tagja van a 'rónabányái ifjúsági szervezet nek. 32 lell-ces, élni akaró fiatal, csak éppen foglalkozni kellene velük. Tanítani, nevelni kellene őket, még jobb termelésre ösztökélni — ez a feladat. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének megalakulása előtt ők is munkával készültek az egység megteremtésére. De a kongresszus előtti lelkes munkát a kongresz szus után, nemhogy fokozták volna, hanem az teljesen elhalványult. Villányi János elvtárs.

Szigorú intézkedéseket népünk ellenségei a bér- és OTS-csalók ellen

a DISZ titkára, abban látja szervezeti élet romlásának okát, hogy az ifjúmunkások el vannak foglalva a nyári táborozás előkészüieteivei. 34 úttörő és 11 útlörővezető DISZ-tag készül kéthetes táborozásra. A táboro- .őshöz szükséges pénzt a lakó telepi dolgozók támogatásával teremtették elő. Két előadást is (ártották, ami közel ezer forint bevétellel zárult. A táborozni készülők édesanyái készítették süteményt, amit az előadás alkalmával ugyancsak ők vásárol lak meg. Kétségkívül ez is lefoglalja az ifjúmunkásokat, de nem ez a hibák egyedüli gyö kere. A hibát mindenek előtt a vezetőségben kel! keresni.

Rákosi elvtárs már számtalan szór felhívta figyelmünket az ifjúság fokozott munkábaállítá- sára, de a rónabányai

vezetők mitsem törődnek

ezzel. A SZÍT, majd ezt ltöve- tően a DISZ éli a maga életét a vezetőség legkisebb támogatása nélkül. Nagy József elvtárs. a lakótelepi pártszerveze titkára ugyan látja, hogy hibák vannak az ifjúság szervezeti életében, de mindez a.mai napig csak puszta megállapítás. Arra még nem futott erejükből, hogy hozzá fogjanak a hibák kijavításához. A közöny, a maradiság, az ifjúság erejének fel nem ismerése az a körülmény, mely visszatartja a rónabánya! pártszervezetet, hogy irányítsa, helyes irányba terelje az ifjúság munkáját.

A salgótarjáni erőmű ácsműhelyében dolgozik Molnár György ács, akit a vállalat vezetősége azzal bízott meg, hogy magának, valamint a vele dolgozó Ürmösi András és Földi Sándor munkatársainak az elvégzendő munkához normaidőt utalványozzon.

Megbízatása az volt, hogy előre tüntesse fel a munkautalványon az elvégzendő ácsmunkáknak általa megszabott idejét. Mégsem ezt tette. Nem írta fel szabott időt, hanem a munka befejezése után kalkulálta s arány- a munkautalványra az előre meg- talanul nagyobb százalékot számoltatott el, mint a végzett munkájuk volt. A normabizottság figyelmeztése ellenére három hónapon keresztül csalták mindhárman a dolgozó népet. A kivizsgálás után megállapították, hogy Molnár György 960, Ürmösi András 1004, Földi Sándor 560 forinttal károsította meg az üzemet.

Azonban ném helyes, hogy a dolgozók államának tudatos megkárosítóit ném ítélik el eléggé a vezetők és nem fejezik ki azt a megvetést, amivel az üzem dolgozói velük szemben viseltetnek.

Meglátszik a múlt rendszei bűnös gondolkodása Boros Margiten és Ka-módi Jánosnén is, aki a salgótarjáni gépgyár nik- kelező üzemében dolgoztak. Boros Margit és Kamódi Jánosné mint betegek távolmaradtak az

üzemtől. Távollétükben az üzem betéglálógató! kint voltak meglátogatni a a betegeket, de azokat nem találták otthon. Mint kiderült, Boros Margit és Kamódi Jánosné betegsége nem volt megindokolt, mert betegidejük alatt az acélgyári kórházba jártak mosni.

A rhegállapítás szerint a nevezettek üzemi munkabeosztása könnyebb a mosásnál., így tehát céljuk a dolgozó nép megkárosításához vezetett, vagyis olyan betegpénzt akartak felvenni, ami őket nem illette. Az üzemi Fegyelmi Bizottság Boros Mar- gitot azonnali hatállyal elbocsátotta, mivel viselkedésük teljesen ellentétben áll a szocialista munkaerkölccsel.

Pedig megvan a jói szervezeti élei minden „technikai” feltétele. Rendes helyiségük (amit csak nagy ritkán használnak), gyönyörű háromszáznyolcvan kötetes könyvtáruk (amit nem olvasnak), rádiójuk (amit nem hallgatnak), asztalitenisz, röplabda, kosárlabda felszéré.'ésük van (amit nem használnak), csak éppen az nincs, áki élne ezekkel a lehetőségekkel.

A párt vezetőségnek és az ifjúság vezetőinek meg kell szívlelni a nagy proletárvezérnek, az ifjúság nagy barátjának, Lenin eivtársnak

az ifjúság feladatairól

mondott beszédét: „A munkát igen hosszú időre állítottuk be. A jövő társadalmat, amely felé. törekszünk, azt a társadalmat, amelyben csak dolgozók lesznek majd, amelyben nem szabad lenni semmiféle különbségnek — ezt a társadalmat soká kell építenünk,. AU a jövő társadalomnak csak az alapjait rakjuk le, de felépíteni nektek keli majd, amikor felnö'tete.k. Most pedig erőtökhöz mérten dolgozzatok, ne vállaljatok erőtöket felülmúló munkát és az idősebbek vezetése alatt dolgozzatok''. A rónabányái DISZ szervezetnek is az idősebbek, a tapasztaltabbak, a Párt vezetése alatt kel! dolgozni.

Akik »»jjút péaizükkc‘1 »ent iakarékoskndnak

Nagyarányú lakóház-építkezés indult meg Salgótarjánban A vásártéren két hatalmas lakóház építéséhez már hozzá is fogtak. Mindez örömmel es megelégedéssel tölti el az építkezés mellett elhaladó. dolgozókat — hiszen az ő pénzükből és az ő számukra készül.

De az már nem csal mosolyt arcukra, hogy a dolgozó nép vagyonával nem megfelelően gazdálkodnak az építkezésnél dolgozók. Dobálják, hajigálják téglát. A felületes munkával szétdobált téglák összetörnek, téglarakások eldőlnek, ami

szintén téglatöréssel jár és a saját pénzük pocsékolásával.

Még egy nagyon komoly hiba az építkezésnél: csak a ház alaprajzának kimérése után „jött rá” Szentpéteri János mérnök, aki már 20 éve mérnök Salgótarjánban, hogy a kirajzolt ház alatt bánya van. Tehát változtatni kell a terven, így aztán a ház oda kerül, ahová a téglát rakták, ami szükségessé teszi körülbelül 40 ezer tégla odébbrakását. Ez semmi esetre sem járul hozzá az építkezés önköltségének csökkentéséhez.