Szabad Nógrád, 1950. július (6. évfolyam, 26-30. szám)

1950-07-22 / 29. szám

Küzöfljjülk « Minisztertanács határozatát ßt'fjijitfi iönue>fgaa»«»afffMf«nta*má m begyűjtési versenyt llarrot a régi gondolkodásmód *‘Hen VI. évfolyam 29. szám, Aia 50 fillér 1950 július 22 wmmimmMmsmsrmB Az ötéves terv és it munkásosztály felelőssége A hároméves terv győzelme után Pártunk az ötéves terv megvalósítására vezeti népünket. Az ötéves terv első fél­éve új munka hőstetteket hozott létre, a Terv megvalósításának új hősei szü­lte liek, élmunkások, sztahanovisták, a izakma legjobb dolgozói- A munkás- jszlály hatalmas erővel és lendülettel nutatott utat a dolgozó parasztságnak es a néphez hit értelmiségnek is a jö­vőért, a szocializmusért folytatott mun­kában. Számtalan nehézséget leküzdve, 'megbirkózva az ellenség állal emelt mesterséges akadályokkal, haladtak lőre. A Terv teljesítésével és lülleljc- ílésével fejezte ki munkásosztályunk ugaszkodását és hűségét a Párthoz és i kormányhoz, amelynek bölcs vezetése iddigi eredményeink és további gyűzel- neink biztosítéka. Megyénkben egész sor bizonyítéka •an a munkásosztályunk hűségének és intudaíának. A vízválasztói Vasötvö- -etgyárbau Vas Leó és Kiss Imre már úniiis tő-én befejezték az ötéves terv iső évét. Gordos, László szorospataki vájár október 30-i tervének teljesíté­sénél jár, ugyanígy Vas József is. A kisteleki bányászok bevezetik a meleg- •sákáhy-rendszert, hogy még több sze­let tudjanak adni az országnak, az öt­vös tervnek. Ötéves tervünk biztató jövőt tár elénk és ezért érdemes minden áldo­zatot, erőfeszítést meghozni. Csak a 11)0 milliós pótbcruházási keretből gesz sor új dolgot kap megyénk. Mog- avul Salgótarján vízellátása, kenyér- várat kap a város. JDiósjenőn kullúr- :iáz épült és nemrég nyílt meg az rdőturcsai. és nagybátonyi napközi itthon. Egymillió forintot fordítunk it- és járdaépítésre, korszerűsödik asútvonaltuik is az ötéves tervben, imellelt rengeteg új lakás, gép, szer- zám, a faluba bevezetett villany, kul- úrházak, új megyeháza jelzik, hogy ,oha olyan országot formáló tervet még nem valósított meg a magyar nép, mint amilyen az ötéves terv. Egy új, ipari jellegű ország alapjait rakjuk le, a melyben a beruházásokkal egyidőben állandóan és folyamatosán nő a dol­gozók életszínvonala, javul a megélhe­tés, sőt, minden eddigieket felülmúló magaslatra emelkedik. Előttünk áll az ötéves terv még igen nagy része és az első félév azt mu­latja, hogy bár hatalmasak voltak erő­feszítéseink és sikereket' könyvelhe­tünk el, de felütötte fejét az a veszély, hogy ezek az eredmények elvakulttá, ,elbizakodotlá teszik dolgozó népünket. Munkásosztályunk, de elsősorban a kommunisták, a Párt tagjai felelősség­gel tartoznak az ország és a nemzet­közi proletariátus előtt azért, hogy ezt az ötéves tenet győzelemre visszük, hogy ezzel is erősítsük a béke nemzetközi frontját és súlyos csapást mérjünk a háborúra uszító imperialistákra és csatlósaikra. Márpedig a tények azt mu­latják, hogy ez nincs minden vonalon biztosítva, sőt az a veszély mutatkozik, hogy már most megesszük azt a bor­jút, amelynek csak jövőre kellene te­jet adni. Biztató jővőnknek, a szo­cializmust építő ötéves tervnek ez az időelőtti felélése és elherdálása ko­moly veszélyt rejt magában és. Rákosi e ív társ figyelmeztetett bennünket arra, hogy azoknak, „akik már most 1950- ben követelik a: általános üdvösségei". meg a ,,boldogság szürcsölését“, eszébe kell juttatni az öt esztendeje megtett utat.“ Az ellenség, amely néhány esztendő­vel ezelőtt még arról beszélt, hogy éhen veszünk, megbukik a hároméves terv, hogy volna itt étet és bőség, ha amerikai kölcsönt vennénk fel. Persze munkásosztályunk hősies erőfeszítése bebizonyította, hogy a .Szovjetuniótól kapott szabadságot nem adjuk el, ha­nem azt felhasználjuk a magunk és a világ dolgozóinak üdvére. Csak termé­szetes, hogy amikor négy - öl év után a felszabadult magyar nép, ellenség és barát által elismert eredményt ért el, amikor hét hónappal élőbb fejezte be a hároméves tervei, az ellenség is kény­telen volt változtatni taktikáján. Látva felemelkedésünk nagyságút, becsmé­relni kezdte eredményeinket és arról beszélt, hogy még csak idáig vagyunk hogy ilyen alacsony uz életszínvonal- Azt szeretnék, ha tovább' nyújtóznánk, T*':’vt ameddig á takarónk ér, meg­ennénk a jövőnket és ezzel az ellenség szekerét tolnánk. Pártunk, amely mindig éberen, az ötéves terv célkitűzéseit szemelőll tartva, őrködik a dolgozó nép érdekei felett, most is idejében felhívta figyel­münket erre a veszélyre és május 31-i határozatában leszögezi, hogy ha a mu­tatkozó eredményeken betűt lévő hibá­kat és hiángosságokat a legrövidebb időn belül nem küszöböljük ki. eddig elért eredményeinket és előrehaladá­sunkat tesszük kockára. A Part. hatá­rozata a magyar munkásosztály és elsősorban a kommunisták felé veti fel, hogy a szocializmus építése, a béke védelme komoly erőfeszítéseket, áldo­zatkészséget, harcedzettséget, fegyel­met követel. De megköveteli azt is, hogy kérlelhetetlenül és az ezen a té­ren mutatkozó elnézés és megalkuvás felszámolásával! leplezzük lie a bér- és OTI-csalókat, a jobboldali szociáldemo­kratákat és a klerikális reakció szekér- tolóit, akik valamennyien dolgozó né­pünk ádáz ellenségei. A tények bebi­zonyítják, hogy akik a legjobban agi­tálnak eddigi eredményeink ellen, akik még többet szeretnének maguknak, harácsolni, azok, bű kiszolgálói voltak a Horthy-fasizmusnak és most is az ame­rikai imperialistákban van minden re­ménységük. Így a pálfalvi központi műhelyben Eszenyi Pál vagy Földi József, aki most több idő alatt akarta elkészíteni azt a tengelyt, amit mun­kába kiadtak neki, mint a múltban. Vragy a pálfalvi üveggyár bérfelelőse, aki uszít a darabbérezés ellen, közben saját vagyonút szeretné növelni. Győri János a larjáni üveggyárban; aki nagy setejttel dolgozott, állandóan beteges­kedett, közben vadászhatni és mula­tozni járt. Kiderült róla, hogy a Volks­bund szervezője és irányítója volt, együttműködött a nácikkal. Nem kü­lönb tőlük Szukán Ágoston nagybá- lonyi jobboldali szociáldemokrata sem, aki kevesli az életszínvonal emel­kedését, ugyanakkor a felszabadulás óta már vagyont harácsolt magának. Munkásosztályunk. elsősorban a kommunisták érezzék át felelősségüket az üzem vezetésében és irányílásában. Ötéves tervünk megköveteli, hogy fel­számoljuk az olyan lazaságokat, mint amilyen az acélgyári tervfegyelemben mutatkozik, vagy a salgótarjáni vásár­térén, az új lakások építkezésénél, ahol a dobálásiól összetörik a tégla és az épülő ház helyére raktak mintegy 40 ezer téglát, amit most újra át kell ’rakni. Az ellenséggel való együttműkö­dést jelenti az ilyen hibák eltűrése, vagy a felettük való megalkuvás. Az ellenségnek való segítséget jelenti az is, ha nem leplezzük le a darabbér ellen uszitókat, ha nem világosítjuk fel ke­vésbé öntudatos munkatársunkat arról, hogy a szocializmus építése nem kép­zelhető el áldozatkészség, harcedzetl- ség és fegyelem nélkül. A dolgozó nép, a munkásosztály, de elsősorban a kommunisták felelősek azért, ami ebben az országban történt. Mi. a szo­cializmust a'karjnk felépíteni, ezért alkotta meg Pártunk az ötéves tervet- Az ötéves terv hatalmas célkitűzéseket állít elénk. A szocialista társadalom építésének törvényszerűsége pedig megköveteli, hogy a társadalmi össz­termékek egy részét új beruházásokra fordítsuk, erősítsük országunkat, hon­védelmünket az-iparban és a mezőgaz­daságban új, korszerű gépeket alkal­mazzunk, emeljük .kulturális életünket. Ezentúl pedig a bérezésben érvénye­sítsük a „mindenki munkája szerint“ elveti Ez a bérezési rendszer biztosí­téka annak, hogy a termelékenység ál­landóan emelkedjék, amivel megte­remtjük az anyagi alapot az előbb említett feltételek végrehajtásához. Szívós küzdelmet kell folytatni a régi világból reánk maradt elavult gon­dolkodási módok ellen, amelyek még ma is élnek munkásosztályunk világ- szemléletében és amelyek a legtöbb esetben kerékkötői szocialista építé­sünknek. Amikor Molnár István elv- társ,- sztahánovista vas- és fémcsiszoló hozzánk írt levelében' követeli a laza normájának megszüntetését, akkor nemcsak a kommunista felelősséget véti fel az ötéves terv megvalósítása terén, de harcot indít az ellen a régi, maradi és ötéves tervünk győzelmeit veszé­lyeztető felfogás elljen, hogy ezeknek a normádnak, amelyekkel most dol­gozunk, örökérvényüeknek és meg­Dél-Korea fele a néphadsereg győzelmesen nyomul tovább előre A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság néphadseregének főparancsnok­sága július 15-én közölte, hogy a nép­hadsereg alakulatai valamennyi fron­ton folytatták támadásukat, fölszaba­dították Keszan és Enphun helysége­ket. Az amerikai légierő támadást in­tézett Vunszan városa ellen, a tá­madó gépek közül kettőt lelőttek. A még fel nem szabadított vidéken ál­landóan erősödik a partizánmoz­galom. A partizánalakuiatok egyre kemé­nyebben támadják az ellenséget a Taezsontól keletre fekvő területen Sangcsu és Kimosunk vidékén. A par­tizánokat a helybeli lakosság is tá­mogatja, különösen az ifjúság. A felszabadító észak-koreai had­sereg gyors előnyomulása következtében Taezsonban állandó riadó. készültség varr és a kormány már elhagyta a várost A néphadsereg egységei átkeltek a K inufoiyón és már csak néhány kilométerre vannak Taezsontól. A visszavonuló amerikai tüzérség nagyrészét bekerítették és megszakí­tották az összeköttetést az amerikai és a déikoreai csapatok között. Az amerikai sajtó minden vonalon kénytelen elismerni az északkoreai csapatok erkölcsi fölényét és megtör­hetetlen támadó szellemét. Beismerik hogy az amerikai tankelhárító fegy­verek csődöt mondtak. Az amerikai katonák kiképzése oly fogyatékos, bátorságuk olyan ala­csony, hogy mihelyt a csata kezd kissé felmelegedni, azonnal ott hagyják hadállásukat és megfuta­modnak. Nap mint nap jönnek a csalódások, a vereségek, amelyek súlyos csapá­sokat mérnek az amerikaiak büszke­ségére. Az eddigi hadműveletek eredménye képpen Dél-Korea fele felszabadult az imperialisták rabságából. és a legutóbbi jelentések szerint a koreai néphadsereg csapatai áttörték az imperialisták fő védelmi vonalait, hogy hátbatámadják az amerikai állá­sokat. Taezsonnáb A phöngjangi rádióban közölték 114 amerikai hadifogoly nyilatkozatát, akik kijelentették: „mikor elindultunk Dél-Koreába azt mondták nekünk, hogy Korea segítségére megyünk a „béke és a szabadság megvédése cél­jából." Világosan megértettük, hogy az amerikai kormány Koreában fegy­veres beavatkozást hajt végre." Nu­gent, az amerikai hadsereg 24-ik ez­redének kapitánya felhívással fordult az amerikai katonákhoz, amelyben rá­mutat, hogy az amerikai hadsereg túl gyenge az igazságos háborút vívó koreai nép­pel szemben és Amerika sorsát to­vább nem szabad háborús gyujto- gatókra bízni. Azok a katonák, akiket a frontra kül­denek, tagadják meg a partraszállást. Az egész világon hatalmas tiltakozó mozgalom hullámzik végig az amerikai imperia­listák koreai intervenciójával kapcso­latban. Budapest népe az elmúlt szombaton hatalmas méretű tiltakozó gyűlésre vonult a Sportcsarnokba. Losonczy Géza elvtárs, a nagygyűlés szónoka kijelentette; — A Korea elleni fegyveres be­avatkozással megnőtt a háborús ve­szély, de ugyanakkor a Korea elleni fegyveres beavatkozás hozzájárult a béke erőinek növekedéséhez is, azál­tal, hogy végkép lerántja az álarcot az imperialista háborús gyujiogatók- ról. — Ha az amerikai háborús gyújto­gatok megpróbálnák a háború tüzcsó- váját a mi házunk tetejére vetni, ak­kor ne legyen kétségük: az egész ma- magyar nép ugyanúgy egyemberkénl ugorna talpra, mint a koreai nép! Kvan O-Dik Korea magyarországi követe, felszólalásában hangsúlyozta: „A hazája szabadságáért, békééiért, egységéért és függetlenségéért talpra állt koreai nép feltétlenjil megsem­misíti Li-Szin-Man áruló klikkjét és kikergeti az undorító agresszorokat, az amerikai imperialistákat. A hozzászólásokban Péter János ti­szántúli református püspök felhívta az egyház embereit, hogy tettekkel is álljanak Korea ügye mellé, a béke megvédésére. Pányi Ferencné sztaháno vista munkásnő javasolta, hogy haladék nélkül küldjünk orvosi segítséget, orvosokat, ápolónőket, gyógyszert, kórházi felszerelést Koreába. Ígé­retet tett, hogv 195I-ik évi ter­vét ez év augusztus 1-ig teljesíti. Dr. Horváth Ricbárd, cisztercita szerzetes, a bóke6zeret.ő keresztény tő • megek nevében szólalt fel, és tilta­kozott egy kis nép függetlenségére törő támadás ellen. — Ugyanakkor ki kell mondanom, hogy van egy harc, amely jogos és dicsőséges, ez a békéért íolyó harc- Ez a harc a mi harcunk is. Ebben az igazságos és dicsőséges harcban mindnyájan egyek vagyunk, pártál­lásra és vallásos meggyőződésre való tekintet nélkül. Ebben a harcban ve­letek menetelünk mi, népünkhöz hűsé­ges katolikus papok, népünktől sem­miféle hatalom sem szakíthat el ben­nünket. Somlai Artúr színművész, a magyar színésztársadalom nevében fejezte ki tiltakozását és követeli, hogy az ame­rikai imperialisták azonnal vonják vissza csapataikat Koreából. A felszólalások után a béketanács nagygyűlése határozati javaslatot fo­gadott el és táviratot küldtek Kim Ir-Szen elvtársnak. Ebben a hatalmas tiltakozó moz­galomban, a békéért folyó harcban megyénk dolgozói is együtt menetelnek hazánk és az egész világ haladó emberiségével. A megyei tanács titkársága, békebizott­sága is kifejezte testvéri együttérzé sét a szabadságáért harcoló hős koreai néppel és a béke-naggyülést* üdvö zölve ígéretet tett, hogy minden erő­vel támogatni fogja ennek határoza­tait. A zagyvai-rakodó dolgozói üzemi gyűlést tartottak, ahol követelték „el a kezekkel Koreától." Forgács lejtős­akna dolgozói táviratban fejezték ki tiltakozásukat az amerikai imperia­listák beavatkozása ellen. 5Az együttérzés és a segítés gya­korlati megnyilvánulása fejeződött ki, Kotrocó Berec István nádujfalusi párt­A „Megvédjük a békét“-mozgalom Országos Tanácsa a napokban fel­hívással fordult a magyar néphez. Kéri, hogy mindenki erejéhez mérten támo­gassa ezt az országos gyűjtést, amely a hős koreai nép megsegítésére irá­nyul. A felhíváshoz telkesen csatlakoz­nak az. üzemek, bányák dolgozói. A jobbágyi Kőzetfeltáró Nemzeti Vál­lalat havidíjas dolgozói harcos szoli­daritásukat nyilvánították akkor, ami­kor havi keresetük" egyszázalékát fel­ajánlották a szabadságáért küzdő koreai néji megsegítésére­I titkár lettében is, aki Csipkés bánya­üzemnél dolgozik. Hogy a szénter­melésből ne essen ki, búzáját meg- állásnélkül 48 órán keresztül aratta, mondván, hogy ezzel is segítette a koreai nép harcát és a mi ügyünket is. Ballon József elvtárs, mátranováki sztahanovista vájár így ír hozzánk a koreai üggyel kapcsolatban* A koreai nép szabadságáért, becsüle­téért és az életéért harcol az imperia­listák ellen. Nem a dollárokért, hanem az emberi becsületért és a világ dol­gozóiért és azok békéjéért harcolnak. Mi, magyar dolgozók, akiknek a Szov­jetunió Vörös Hadserege hozta el a sza­badságot, megfeledkezünk arról, hogy nekünk kötelezettségeink vannak és hogy nem mindegy nekünk, hogy há­ború lesz-e, avagy béke, az egész vilá­gon. Nekünk figyelemmel kel! kísérni a koreai dolgozók ellen irányult táma­dást. Mi, magyar dolgozók, akik békében építjük országunkat, nem feledhetjük el az öt évvel ezelőtt pusztító hitieri fasiszta háborút, amelynek nyomai,még ma is láthatók országunk területén. Hiszen még el sem felejtettük azt, hogy mennyi gyermek maradt árván és mennyi özvegy anyát és rokkantat ha­gyott hátra, akikre ma is fájón nézünk. Ezeket nekünk nem lehet tétlenül nézni. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy az imperialisták fasiszta módra gyil­kolják Koreában munkástestvércinket. Gondoljunk vissza azokra az időkre, amikor még mi Fis a kapitalisták kezé­ben , voltunk, hogy milyen nehéz volt, hogy fájt, amikor igazságtalanul, aljas módon bántak el veiünk. Mi, magyar dolgozók azzal tudunk felelni ezekre az aljas tettekre, hogy összefogunk és dolgozunk. Termelésün­ket nap, mint nap fokozzuk, igyekezünk azon lenni, hogy leleplezzük azokat az elemeket, akik a klerikális reakció által vagy a kapitalista ügynökök által akar­ják termelésünk fokozását akadályozni, népi demokráciánk fejlődését gátolni, avagy Pártunk tisztaságát akarják holmi rágalmakkal beszennyezni. Az amerikai kapitalisták mindont el­követnek, hogy az ő uralmukat még egy bizonyos ideig fenn tudják tartani. Igyekeznek a Szovjetuniót szidni, rágal­mazni, holott mi, népi demokratikus ál­lamok dolgozói tudjuk jól, hogy a Szov­jetunió számunkra elhozza azt a sza­badságot, amit mi oly régen vártunk, amely szabadságért Dózsa, Petőfi vív­tak nehéz küzdelmeket, a nép jogaiért. Sosem feledjük el elvtársak azt, hogy ebben a harcban nem vagyunk egyedül. Ebben a harcban vezet bennünket a Párt és szeretett vezérünk, Rákosi elv­társ. Vezet a világbéke őre, a nagy Szovjetunió és annak bölcs vezére, Sztálin elvtárs. Krizsámk Jánosné elvtársnő, a pásztói termelőcsoport dolgozója így vélekedik az amerikai imperia­lizmus koreai provokációjáról: — Tisztán látom azt az aljas tervet, amit az imperialista háborús gyújtogatok maguk elé tűztek. De bármilyen mód­szert próbálnak alkalmain! a. hős ko­reai nép ellen, támadásuk visszaverődik a koreai nép és a világ dolgozóinak el­szánt ellenállásán. A koreai nép elleni merénylet — merénylet a világ békéje el­len. Ezért van az, hogy szerte a világon mindenütt felemelik tiltakozó szavukat a békeszerető embere^ százmilliói. Mi, a pásztói tormelőcsoport dolgozói, még jobb munkával, a cséplés időelőtti telje­sítésével tiltakozunk az amerikai halál­gyárosok koreai támadása ellen. Korea népe győzni fog, mert az igazságért harcol és harcát támogatja az egész világ békeszerető népe! A felajánlott összeg ezerötszáz forint» A jobbágyi Kőzetfeltáró NV dolgozói, megértve a kiküldendő tábori kórház jelentőségét, segítségére sietett a hős koreai népnek. ★ Pártunk felhívja megyénk dolgozóit, hogy indítsanak gyűjtési mozgalmat a hős koreai nép megsegítésére. Az MNDSZ megyebizottsága megyénk dolgozó asszonyai felé fordul, hogy anyagi támogatásukkal tegyék lehe­tővé: a kórházvonat minél előbb ki­jusson Koreába. A jobbágyi dolgozók 1500 forintot gyűjtöttek váltó z tat ha la Itannak kell lenniök. Akkor egyben arra mutat, hogy a laza normák veszélyeztetik jövőnket, jó ta- lajl adnak az ellenség működésére és mindent, amit idáig a munkásosztály és a dolgozó nép a tnúga verítékével és fáradságával felépített,' romba- döntheti. A mi felelősségünk nemcsak a laza normák felszámolásáig, ötéves tervünk győzelméig és ezzel szocializmusunk felépítéséig terjed ki, hanem ennél sok­kal messzebb. A mi országunk része annak a hatalmas béketábornak, ame­lyet a Szovjetunió vezet, amelynek ke­retében a szabadságot szerető koreai nép győzedelmeskedik az amerikai im­perializmus beavatkozása felett. A vi­lág munkásosztálya elvárja tőlünk, hogy felelősségünket még jobban érez­zük át, hogy tudatában tegyünk, az a jövő, amelyet' mi magunknak építünk; győzelmet jelent a béketábor, a világ haladó erői számára!

Next

/
Thumbnails
Contents