Szabad Nógrád, 1950. július (6. évfolyam, 26-30. szám)

1950-07-15 / 28. szám

4 SZABAD NOGRAD 1930 július 15 Megjelent A Szovjetunió Kommunista ^Ijolwevik) Pártja politikai iskoláinak oktatási anyaga Példaképünk a Bolsevik Párt, okta­tási tapasztalatai igen jelentősek szá­ntunkra.. Pártunk 1949 szeptember 20-i határozata kiemeli, hogy felada­tainkat .........csak olyan, a Párthoz h ű, s ügyünk győzelmében biztos ká­derekkel főhet megoldani, akiknek eszmei-politikai és szakmai felkészült­sége. a szocializmus építése minden akadályán győzedelmeskedik". Most magyar nyelven megjelent a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja 1949—1950. évi alapfokú isko­láinak oktatási anyaga. Az oktatási füzetek anyaga és módszere hosszú évek alapján alakult ki. Tömören, összefüggően tárgyalja a kérdéseket Lenin és Sztálin tanításai alapján. Ez a köny, a párttörténet tanulásá­nak méltó segédkönyve, de ezen túl­menően a pártoktatás bármily formá­jában résztvevő elvtársainknak kitűnő támasza lesz. HÍREK m ■ ■ ■! Vas Leó János és Kiss Imre, a vízválasztói vasötvözctgvár tisztító munkásai június 15-én befejezték öt­éves tervüknek első évi részét. — A HELYI BERUHÁZÁSOK előkészí­tésére és kivitelezésére „Nóqrádmeqyai Beruházási Vállalat“’ alakult saiqótar- táni székhellyel. — EZ $V NYARAN megyénk terü­letén már 57 községben indult men az étkeztetéses nyári napközi otthon, ahol 1900 gyermek részesül gondozásban és napi háromszori étkeztetésben. Marxista Ismeretek Kiskönyvtára 197, n. Csemyavszkij J: A Párt felépítésének lenini terve A brosúra Lenin és Sztálinnak a Párt szervezeti felépítésével kapcsola­tos tevékenységével, a pártépítés marxi lenini alapelveivel foglalkozik. Elemzi azokat a körülményeket, ame­lyek között Lenin a szétszórt, szerve­zetlen marxista körökből kikovácsolta az erős, hatalmas, szervezett Bolse­vik Pártot. A mi Pártunkban is, alapvető kér­dés, hogy mennyire tudjuk mindjob­ban érvényre juttatni a lenini párt­építés elveit. Rákosi elvtárs február 10-i beszédében erről beszélt és ez a füzet hozzásegíti pártszervezeteinket ahhoz, hogy mind erősebbé, harco­sabbá tegyük Pártunkat és ezzel a népi demokráciát. — A KOMÄROMMEGYEI népmű- velésügvi központ „Müveit Nép” ter­jesztési versenyre hívta ki Nógrád megye Népmíívelésügyi Igazgatóságát. A versenyfelhívás nyomán lelkes munka indult meg. — A salgótarjáni járás új főjegy­ző'je Pálmai József lett, aki idáig a pásztói járás főjegyzője yolt. A pász­tói járás főjegyzőjévé Cser Gyulát nevezték ki. Dokumentációs fényképgyüjtemény a Nógrádmegyei Múzeumban A dolgozók igényei indították a múzeumot arra, hogy a megye terüle­tén a magyar munkásosztálynak és a dolgo'zó parasztságnak a szocializmus felépítéséért folytatott harcáról és annak hatalmas eredményeiről doku­mentációs fényképgyüjteményt létesít­sen. A múzeumnak ez a munkája a tavaszi hónapokban vette kezdetét, amikor a hároméves terv eredményeit vette számba és vándorkiállítás for­májában állította megyénk dolgozói elé. Most az aratásról, a behordásról, a cséplésről és a beszolgáltatásról ké­szülnek felvételek. Ezeknek egy kis része a „Villám Faliújságban" meg­jelenik. Nagyobbrésze pedig a mú­zeumban augusztus 20-án megnyíló „Nógrád megye egyéni és kollek­tív gazdálkodásának termésered­ményei" című idó'szaki kiállítás keretében ke­rül bemutatásra. A KISTELEKI BÁNYAÜZEM jú­nius hónapban 2.2 vagonnal teljesí­tette túl előirányzatát. Tervbe vették, hogy az üzemben bevezetik a mcleg- csákány-rendszert, ami a termelés to­vábbi emelkedését Fogja eredmé­nyezni. MARGIT-TARÓ BANYAÜZEMBEN a termelésben Oravec János 138.2, Su­san János 135.7, Bravec Ferenc 126.3, Tornryák Mihály 127.6 és Tornyák Ist­ván 135.5 százalékos eredménnyel jár­nak az élen. A NAGYBATONYI-KÖRZET június havi előirányzatát 107.9 százalékra teljesítette. A NAGYBÁRKÁNYI PARTSZER­VEZET és ifjúság ■ aratóbrigádja lel­kes munkával végezték ei mintegy két és fél hold aratását. Megnyílt az erdőtarcsai napköziotthon A legnagyobb nyári dologidő falun az aratás és a begyűjtés ideje. Ilyenkor falun minden épkézláb em­ber künn a határban dolgozik, a kora- rcqgeli óráktól az est beálltáig. Míg a falu apraja-nagyja a mezőn szorgosko­dik, addig a leqapróbbak felügyelet nélkül vannak egész nap. És ez nem egy esetben súlyos következményekkel járt. így volt ez a múltban. És ma? Szerte az országban a nap­közi otthonok nyílnak meg és szakkép­zett nevelők ügyelnek a mezőgazdasági munkát végző dolgozók gyermekeire. Iqy van ez Erdőtarcsán is. A tszcs, az újqazdák és feleségeik örömére, az el­múlt héten megnyílt az erdőtarcsai napközi otthon. Nagyon örülnek a dol­gozó parasztok ennek a segítségnek, mert tudják, hogy milyen akadályozója a munkának az, ha gyermekei léte bizonytalanságba forog. A falu paraszt, jai elhatározták, hogy a minisztertanács határozata szellemében a határidő előtt elvégzik az aratási, cséplési és ter- ménybegyüjtési munkákat. így köszöni meg népi demokráciánk segítségét, hogy míg ők a mezőn dolgoznak, addig apró gyermekeikre szakképzett nevelő üqyel. GALBÁCS GÉZA Erdőtarcsa Nyári táborban az úttörők A nyári vakáció ideje alatt nagy len­dülettel folyik az úttöröjiv nyara.ltaiá.sa. A balassagyarmati úttörők 59 fővel már hétfőn útnak indultak Szolnokra, hogy tíznapos táborozásban vegyenek részt. A baglyasaljai úttörők ötvenen vesznek részt az egyhetes csillebérci táborozásban. A balassagyarmati paj­tások hazatérte után az acélgyári út­törők fiú-, majd lánycsapata vesz részt 50:—50 fővel egyhetes, Szolnoki táborozásban. A zagyvarónái úttörő­csapat 45 taggal a közeljövőben indul Debrecenbe, ahol a debreceniek viszo­nozzák a zagyvarónai úttörők tavalyi vendéglátását. A salgóbányai úttörők is napokon belül útra kelnek nyári táborozásra. — Szalmatercs-pusztán idős Kakuk Ferenc 78 éves dolgozó paraszt kezdte meg elsőnek az aratási munkát és el­sőnek be is fejezte. — Szécsény nagyközség paraszt­sága a minisztertanács határozata alapján egy-két hét leforgása alatt 1200 holdról aratta le a gabonát. — Oláh Pál szécsénvi kőműves az állami gazdaság iskolabirtokán vállalt aratást. Egy nap alatt 2116 négyszög­ölet aratott le. A pálhegy dűlőben kéi nap alatt 3700 négyszögölet teljesí­tett. — A nagylócí termelőcsoport ara­tási munkájának befejezéséhez , sikere­sen hozzájárult a szécsényi honvédség és a helybeli tanítókar. BEFEJEZŐDÖTT a zaqyvapá|falvai bá­nyatelepi pártszervezetben az oktatási évad. Az alap- és haladófokú szeminá­rium hallgatói a záróvizsgán tettek ta­núbizonyságot komoly politikai fejlődé­sükről. 53 hallgató kapott a szeminá­rium sikeres elvégzését igazoló bizo­nyítványt, akik valamennyien az őszi oktatási évadban is részt vesznek. A szeminárium érdekessége, hogy a legidősebb hallgató életkora megha­ladja a 70 évet. A záróvizsga befeje­zése után az alap- és haladófokú szemi­nárium hallgatói nagyszerű kultúrmű­sorral szórakoztatták a bányatelepi dol­gozókat. Tükörrel nézve Az elmúlt szombat délután Ürge néni felkötötte jejkendöjét, amivel templomba szokott járni, zsebredugta olvasóját és a házi szenteltvíztartónál meglocsolta kezét, pircát és ruháját.- Aztán sárii kereszteket hányva magá- elindult a Szabadság-tér felé. Út­jaiban kikerülte a fekete macskákat és erősen szorongatta a szoknya mad­zagját, miközben a másik kezével a szoknyaráncok közé rejtőzött zsebében az olvasóját morzsolgatta. Mert bizony vigyázni kell a jólét léleknek. Hamar megkísérti az ördög. Ezt mondta a szentéletií remete is fa­lopás, azaz rőzseszedegetrs közben, mialatt kis kézifűrészével segített az áldott lélek néhány karvaslagságú fa­csemetét kimetélni. az erdőből. Még az öreg szakállába is beleakadt a rő- zsecsotnú. Egy gyerek szaladt neki Ürge néni­nek. — No a fene essen a pofájába, ép­pen neki szalad az ember lányának, disznó! Mi az anyja kínjának jön az ilyen a világra és minek szabad a.z ilyennek a járdán kos'ajtani? Bezzeg, mikor a boldogult férjeura büszkén viselte a szép zöld kakastollat, nem mert az ilyesféle népség lemerész­kedni a főutcára. De most, mikor ilyeg „szörnyűségek" előfordulhatnak, amit éppen most megy megnézni ... Ajaj! Rossz, gonosz lett a világ! * Kokas szaktárs dühösen ráncolta fakó homlokát. Nem ment a munka. Azaz nem úgy ment, ahogy ö sze­rette vonta. Míg a szomszéd gép mel­lett halomba gyűlt össze a kész áru, az övé alig látszott egy kis kupacnak. Igaz, sokat ellógott, de sehogy sem tudta kifogni, hogy a szomszéd gép mellől akkor mozdulna el Virágh Ja­nos, amikor ó, Kokas szeretné.. Es ha mégis eltávozik, hogy új anyagot hoz­zon, mindig itt cselleng valaki. Pont olyan, aki nincs benne a pakliban. Mert ha olyan lenne csak itt, egy-ket­tőre nagy halommá emelkedne Kokas előtt is a kész munka. Hogy hogyan? Hát egyszerűen úgy, hogy az ö gépe alá rejtett selejtjet áthordanák a szta- hánovisták kész munkája közé és on­nan egy csomót idehoznának. Úgy is csak estefelé számolják össze az egé­szet. Most azonban már dél is elmúlt és veszedelmesen közeledik a műszak vége. Már a harmadik hete így sike­rült 200 százalék fölé emelkedni és ő is sztahanovista lehet, mint a többi három a míihelyrészben. ' De nagyon óvatosnak kell lenni, mert már több­ször kiabálták rá, hogy normacsaló, jobboldali szociáldemokrata. Erre be­felé büszke, de kifelé, allot tehet, il­letve, ahol kell, mellét döngeti és osz- tályhüségét hangoztatja. Kissé félő, hogy rejtegetett kétszínűségét már tú­lontúl ismerik a gyárban. A fene egye meg,, dugába dől a terve, pedig az a .Virágh már sok selejtet termel három hét óta és ha így mehet, elveszti a cí­mét és nagy fizetését. Csak jönne már valaki, aki a paklihoz tartozik! Már ión is az almcster. Szólni kell a délutáni programról a szobornál. Siet is Kokas után, meg a többinek is szól, a haveroknak, akikkel alig vár­ják a műszak végét, hogy ott lehesse­nek. * Felkötött karú munkás siet a koló­nia elölt és csatlakozik néhány asz- szonyhoz. — Juli néni, hatotta? — kérdi egyik öregasszonyt, —- Hallottam hát, , én is odamegyek, Sipeki szomszéd. — Az a Sipcki,.aki már hatodszor beteg két esztendő óta. Hol a keze jáj, hol a lába, hot a hasa, hol a feje, hol meg valami rozsdás szegbe ül és a seb sajnos, vagy hála isten, nagyon lassan gyógyul. Segít egy kis sósav, meg mi egyéb nem begyógyulni, hanem tovább húzni a bajt, meg a táppénzt. * Az utcán feltűnik egy 19. század­beli „úri dáma'’.. A Szabadság-tér felé szaporázza lépteit. Egy régi értelmi­ségi főtisztviselő loholó léptekkel éri be és „kisziihanddal" köszönti a ki­jent öreg papagályt. — Szörnyű világot élünk! — álla­pítják meg suttogó beszélgetés köz­ben. — Maga sem tud többet? — só­hajtja a vén dáma és hozzá leszi —, szegény papok. Még ezt a kis kenye­rüket is elveszik a kommunisták. ★ A rendház mögötti, sétányon egy kövér, egy sovány barát . sétál. Az öregebb megnézi az óráját. ■— Minden elő van készítve? — kérdi. A sovány alázatosan bólogat. — No most — folytatja az öreg pap — persze n,em történik semmi. Ne fe­lejtsd el, hogy a: emberek megsúgják majd egymásnak, hogy azért nem tör­tént semmi, mert az egyik kommunis­tának megsúgta az ördög, hogy ha mégis lesz a dologból valami, elnyeli őket a föld. A fiatal pap alázatosan meghajol és menne, de az öreg még vissza tartja. — Várj. csak! Az ördög ... no hát! Kézenfekvő. Az a kommunistákat védi, de ágy, hogy nekünk segít. Hiszen A BÉRCSALÓK ÉS A TÁPPÉNZCSALÓK DOLGOZÓ NÉPÜNK ELLENSÉGEI D olgozó népünk Pártunk vezeté­sével hatalmas politikai és gazdasági eredményeket ért el. Hiszen a szocializmus alapkövének lerakásá­nál tartunk s mind szélesebb és szele­sebb néplömegeket bal ál ennek a ha­talmas és nagyszerű munkának a pá- thosza. Dolgozó népünk minden igyeke­zetével, odaadó, hősies munkájával az üzemekben, a földeken az aratással lendíti előre népgazdaságunk fejlődé­sét. Jó! tudja dolgozó népünk, hogy a munkánk eredménye a miénk, hogy amilyen mértékben növekszik nép­gazdaságunk ereje, olyan, mértékben növekszik függetlenségünk biztosításá­nak feltétele. De világos az is, hogy csak úgy tu­dunk helytállni a béke frontján, ha állandóan fokozzuk termelésünket, ha szakadatlanul növeljük belső erőnket, ha politikailag és az építő munkában is olyan helytállással dolgozunk, ahogy azt nagy Pártunk elvárja tőlünk. Ilyen gondolatok jegyében dolgozik és har­col a termelés és a béke front ján, min­den rendű és rangú ellenségünk ellen dolgozó népünk. Azok az eredmények, amelyeket el­értünk és elérünk —- mind-mind sú­lyos csapást jelentenek ellenségeinkre, a klerikális reakcióra, a jobboldali szociáldemokratákra és kulákokra és megbízóikra, a nyugati imperialistákra. Amikor mi a klerikális reakció ellen harcolunk, vagy' a munka termelé­kenységéért küzdünk, vagy az aratási munkák idejében való elvégzését tűz­zük napirendre, azzal egy-cgy súlyos csapást mérünk ellenségeinkre. De az ellenség viszont éppen ezért ott árt dolgozó népünknek, ahol tud. Igyekszik az osztáilyharc kiéleződött viszonyai között minden lehetőséget felhasználni, hogy ártson és aknamun­kájában gátolja fejlődésünket, építé­sünket. A bércsalók ellenségei dolgozó rt népünknek, hiszen ezek meg­lopják munkatársaikat, meglopják a nép vagyonát. Az üzemben a béTcsalás, a megnem dolgozott időért, vagy da­rabért felvett pénz az üzem dol­gozóinak pénze s azt a pénzt az üzem fejlesztésétől a munkakörülmények korszerűbbé tételétől .és végül is nép­gazdaságunktól lopják el­A bércsalás mögött mindág az ellen­ség keze rejtőzik, a jobboldali szociál­demokraták és a klerikális reakció keze. Éppen ezért fontos, hogy üzemi pártszervezeteink ne csak leleplezzék a bércsalókaf, falusi pártszervezeteink ne csak kipellengérezzék az aratást sza- botálókat, kuiákőkat és hivatali párt- szervezeteink a Lélektelen, munkaidejü­ket elcsavargókat, hanem mindig ke­ressék meg az ellenség kezét, mert az működik közre. A táppénzcsalók éppen így ellensé­gei dolgozó népünk építő munkájának. Olyan egyének, akik nem betegek, ki­íratják magukat keresőképtelennek és dologi)éikül,' léha módon veszik fe! népünk pénzét, éppen olyan károkat okoznak, mint a bércsalók, a ketjő ko­mi teremtettük vagy mi a fene! No, eredj, ha sikerül, kapsz egy új rózsa­füzért. Es dupla vacsorát estére, * — Mi lesz itt? — kérdi egy tájéko­zatlan arrajáró és azonnal megkapja a felvilágosítást. . — Esküvő. — Milyen esküvő? — Hát kommunisták esküsznek. — Mire? — kérdi az illető és át- meiegszik a szíve. Föltekint a szo­borra, majd a főtér felé lesve, fel­ágaskodik.. Hallani véli a lelkesítő in­dulókat cs örül, hogy éltetheti veze­tőinket, akiknek a boldog, vidám éle­iét köszönheti. De nem jut tovább gondolatával, mert hárman is hozzá­hajolnak és suttogják. —- A templom helyett itt esketik a kommunistákat. Es aki először eskü­szik itt, az kap ezer forintot. De nem mernek itt esküdni, mert elsüllyed... Az érdeklődő gyári munkásnak le­esik a: álla, aztán elönti a düh. Majd szembefordul a hazug gazem­berekkel és lehordja őket. Aztán sze­retné elkiáltani, hogy micsoda hülye ez az egész iársaság, akit az ellenség így ei tud butítani, hülyére tud csi­nálni — de belesajdul a szíve. Hi­szen van iit sok rendes dolgozó is. Az ellenség keze már ismét rombol. Éberség. Itt segíteni kell. Es népne­velő munkába jog. Egy-kettőre kiürül a tér.. Az ellen­ség gyorsan elíszkol. A többi, a be­csapottak, a még sajnos becsaphatok, a féirevezethetők, kissé szégyenkezve hazamennek. Pedig csak egy kommunista nép­nevelő jelent, meg. Hát ha még mind­nyájan sorompóba állnának! Egy­kettőre eloszlatta a butaság köde és itt álina mindenki előtt az ellenség pőrén, minden aljasságával. zölt nincs különbség. De a táppénz- csalásban az OTT orvosok is súlyos mulasztásokat követnek el. C serhátszentivánon Sándor Zoltán ácsol múlt hó 16-ára írta ki a főorvos. 2.(K)0 Ft után kapta a táp­pénzt, napi 48.—- Fl-ot. Munkaközben trágyahordással elfoglalva találta a fe­lülvizsgáló bizottság. A bizottság kérdé­sére kijelentette, hogy csak nem fog pénteken munkába állni, amikor mind­járt itt a hét vége. Továbbá azt mond­ta, hogy ő egyébként is beteg. De betegsége mindenesetre a nehéz trá- gyavilOázásban nem akadályozta. A szomszédok elbeszélése szerint kb. 5 hold földjét megművelte mint táppén­zes beteg, napi 48.— FI táppénzen. Vagy Sóshartyánban Búcsú János, a salgólartjáni Acélárugyár dolgozója, aki 1950. január 1-től betegállomány­ban volt „súlyos szívbajjal“, azonban amikor a bizottság lakásán meg akar­ta nézni, kiderült, hogy Búcsú János nem otthon fekszik a lakásán,, ha­nem a kocsmában tartózkodik. Majd később kocsmai verekedésben vett részt és a verekedés során kidobták a kocsmából. Nyilván üt néni súlyos szívbajról volt szó, hanem gyalázatos táppénzcsalásról, mert „súlyos szív­bajjal" néni lehet kocsmai verekedé­seket rendezni, ami egyébként is jel­lemző arra, aki ezt teszi. De Búcsú János acélgyári munkás január 1-től július 3-ig táppénzen élt. És Lőrincz Kálmán litkei lakost, aki szintén az Acélárugyárban dolgozik, az ellenőrzés során szintén nem talál­ták otthon, hanem a házhelyén ács- munkálatokkal foglalkozott, ami egyébként is igen nehéz munka. A kéreghajakat nyeste a gerendákról- Világos, hogy ez sem volt beteg, mert aki ácsmunkát tud végezni, gerendát tud hántolni, az nem beteg­Lendvai József bordarepedéssel gyógy kezelteti magát, felveszi a táp­pénzt, de emellett a határban kapál. Bordarepedéssel kapálni, az csak hát­ráltatja a gyógyulást, hosszabb ideig .biztosítja" a dolgozó nép nyakán való élősködést. Mi ez, ha nem becsapása dolgozó népünknek, és hogy ilyesmik megtörténhetnek, abban igen nagy­mértékben hibásak az üzemi szociál­politikai felelősök, sőt. az üzemi Szakszervezeti Bizottságok. De hibásak az orvosok, akik akarva-akaratlanul, vagy felületes munkájukkal elősegítik népünk ellenségeinek aknamunkajal ezen a területen. Sokkal fokozottabban kell üzemi szo­ciálpolitikai bizottságainknak és az OTT üzemi pártszervezetének figye­lemmel kísérni a táppénzcsaíókat, de az orvosok munkáját is. A salgótarjáni OTT segélyezési cso­portjának egyes beosztottjai szintén elősegítik a bércsalás kifinomult mó­don történő alkalmazását. Ezek viszont a beteg dolgozók rovására történnek. Július 4-én két kőbányában dolgozó beteg másfél órát várakozott a táp­pénzre s már háromszor szóltak, hogy végre fizessék ki a táppénzüket, de nem történt semmi. Végül egy elvtárs arra m.cnt, akinek élpanaszkodiák, hogy másfél órája várnak a pénztár ablakánál és nem kapják meg a táppénzsegélyt. Amint az elvtárs belép a segélyezés­be, hogy megreklamálja a két dolgozó táppénzét, tátja, hogy az egyéni-lap ke­zelő, Kimpián Elemér, székében hátradőlve, lábát keresztbefonva, ciga­rettázva iil. Az ilyen embernek semmi keresnivalója az ÓTI-ban. Egyesek a segélyezési tisztviselők közül ebédidőre hivatkozva nem foglalkoztak a beteg dolgozók táppénzének kifizetésével. Nem volt aki aláírja a segélyezésben a kifizetésre kerülő pénzösszegeket utalvá­nyozás céljából. Az OTT üzemi pártszervezetének tit­kára már több esetben rámutatott arra, hogy a segélyezési csoport beosztottjai­nak a munkához való viszonya igen gyenge és a Pártszervezel állandó fel- világosító munkája sem hoáí a meg a kellő eredményt. Mert az a felfogásuk egyes OTT-tisztviselőkhek, hogy Nem­zeti Vállalatnál úgyis el tudnak helyez­kedni, ha itt a munkához vak) rossz viszonyuk folytán hátrány érné őket. Mi ez. ha nem a bércsalás kifino­mult formája? Hiszen nem dolgoznak S órát olyan lendülettel és becsülettel a beteg dolgozók gyors ellátása érde­kében, ahogy azt kellene, hanem unot­tan, közömbösen „eítöltik“ a nyolc órái, s elmennek haza, mint aki jó! végezte dolgát, a beteg dolgozók sze­rencsétlenségére. Az ilyen tisztviselő, aki így káro- ^ sít ja szocialista építésünket, nem igen kerül be a magyar népgazda­ság szocialista szektorába dolgozni. Bátran és kíméletlenül leplezzük le a bér- és táppénzcsahikal és fedjük fel emögött a dolgozó nép ellenségeit, a jobboldali szociáldemokratákat, a kleri­kális reakciót és a kulákság aknamun­káját. F. F. STüACKJÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents