Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)

1950-03-24 / 12. szám

4 SZABAD NOGRAD 1950 március 24. Párímnnka tapasztalatai -k Fejlesszük a népneveié munkát Rákosi eivtárs beszéde Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülésén új felada.ok végrehajtását jelölte meg számunkra. „A népi de­mokrácia sikerei elsősorban Pártunk s.kerei is ... Mindenért, ami ebben az országban polit.kai, gazdasági, kul- turá.is téren történ k, m. ve gyünk a felelősek." — mondotta Rákosi elv­társ, amikor Pártunk helyzetéről be­szélt, Pártunk és a tömeg.k közötti kapcsolat megerősítését, a pártdemo­krácia, a kritika és önkritika fejleszté­sét állította elénk, mint olyan felada­tokat, amelyek jövő fejlődésünk rugói. Pártunk további építése, erősílése nem­csak a kommunisták belső ügye, ha­nem az egész dolgozó nép, az egész ország alapvető érdeke. Ennek tuda­tosítása, a párttagság és a dolgozó tömegek további széleskörű aktivizá­lása vár népnevelőinkre. Dolgozó népünk felszabadulásunk ötödik évfordulójának megünneplésére készül és a munka minden területén történő lelkes felajánlások a Párthoz való ragaszkodást, de elsősorban a Szovjetunióhoz való hűséget bizo­nyítják. Apri.-is negyediké megünnep­lése újabb győzelme lesz a béketáber- nak. Népnevelőink feladata ezen a té­ren, hogy tudatosítsák azt a hatalmas történelmi korszakot, amelyben élünk, hogy az első sorokban küzdjenek poli­tikai és gazdasági sikereink további biztosítása érdekében a dolgozók ön­tudatának fejlesztéséért. Megyénk területén a népnevelő munka ezideig egy bizonyos fokig el volt ha­nyagolva. Nem mindenütt értették meg a szívós, kitartó személyes agitáció jelentőségét és a könnyebbik ellenál­lás oldalára a röpgyűlések, üzemi gyűlések tartására tértek át. A növek­vő feladatok megkövetelik, hogy agi- tációnknak ezt a hiányosságát felszá­moljuk. Népnevelőink, akik az osztály­harc területén az első sorokban foly­tatják a harcot, akik közvetlen az el­lenséggel csatároznak, fokozzák éber­ségüket. „A reakció veresége óta Pár­tunk lényegében monopólisztikus hely­zetbe jutott, aki törtető és karrierista, az igyekszik a Pártunkba bejutni, mert ez az uralkodó Párt és természetesen igyekszik Pártunkba bejutni az ellen­ség is." A népnevelők lássák meg az ellenséget a termelésben. Tárják fel az ellenség szándékait, leplezzék le azo­kat és eszmei színvonaluk állandó emelésével igyekezzenek minél na­gyobb önállóságra, éleslátásra szert tenni. Varga Károly elvtárs, aki a dej- tár.i József Attilla termelőcsoportban népnevelő, azonnal felismerte a kulá- kok szándékait, amikor a tavaszi munkálatok, vagy a Sztalinyec-traklor ellen agitáltak. A kulákok arról beszéltek, hogy a község mellett lévő vizes területre még lóval sem lehet rámenni. Amikor pedig a Szlálinyec-traktor felszántotta, Varga elvtárs felismerte ennek politikai jelen­tőségét és leleolezte a k'ilákokat a falu dolgozó parasztsága előtt, nem várta a „fe'sőbb utasítást”. Rákosi elvtárs beszéde bátrabbakká tette az embereket. Ma már többen szólalnak fel a gyűléseken és minősé­gileg is emelkedett a felszólalások szín­vonala. A do’gozóknak ezt a növekvő aktivitását a népnevelők tovább fokoz­hatják, ha konkrét példák fe hozásával a helyi tapasztalatokra és esemé­nyekre, az életre támaszkodnak. Egy- egy népnevelőhöz meghatározott cso­port tartozzon. így megismeri azokat a dolgozókat, akikkel foglalkozik. Helytelen az a felfogás, hogy a nép­nevelő saját munkahelyén, saját kör­nyezetében nem tud jól dolgozni és eredményt elérni. Ha megnézzük Balogh elvtársat, aki az acé gyári sod­ronyüzemben, mint sztahánovista és népnevelő dolgozik, eszünkbe kell jut­ni Rákosi elvtárs szavainak: „Erezze magát minden kommunista vezető fele­lősnek azért a gazdasági területért, amelyet reá bíztak és gondoskodjon róla, hogy ezen a területen a legjobb eredményeket érje el." Az a népnevelő tehát, aki magatartásával, munkájával és minden cselekedetével példakép a dolgozók előtt, az jó munkát tud kifej­teni és megcáfolhatja „senki sem pró­féta saját hazájában” elvet, amelyet a reakció oly szívesen ad a kevésbbé ön­tudatos dolgozók szájába. Természetesen, ha a népnevelőnek meghatározott területe és csoportja van, ez helyes, de nem jelenti azt. hogv ezen túlmerően már nem kell felvilágosító munkát végeznie. BercczM Mihá'vré elvtá-snő. a szenti’ri cn"sz- tai Dimitrov termelőcsoport párttitkára ezzel kapcsolatban azt mondja: „akár kerékpáron, gyalog, kocsin utazom, vagy bárhol vagyok, minden alkalmai megragadok Pártunk politikájának is­mertetésére, dolgozó társaink felvi á- gosíbisára". A népnevelő állandóan képezze ma­gát. Tanulni és tanítani, ezt tartsa szeme előtt. Csak így tud határozottan szembeszállni az el.enséggeí, pon os és félreérthetetlen választ adni a dolgo­zók kérdéseire. A népnevelő munka­helyén, csoportja keretében szervezze meg a rendszeres újságfelolvasást, a különböző vitákat filmekről, színdara­bokból, vagy egy-egy könyvről. A cso­portjában felmerülő problémákat azon­nal vegye észre, akár politikai, szak­mai, vagy egyébb kérdések is azok. Jó példa erre Kovács elvtársnő, aki a gépgyári magkészítő műhelyben dol­gozott. Felvilágosító munkája során látta, hogy az egyik munkatársa a for­mák készítését nem elég szakszerűen végzi. Azonnal odament és tüzetesen megmagyarázta, megmutatta a helyes készítési módot. A pártszervezet titkára, mint leghű­ségesebb munkatársait, kezelje a nép­nevelőket. Állandó kapcsolatot tartson fenn velük. Az üveggyárban páldául a párttitkár még egyetlen egy nép­nevelőértekezleten sem vett részt, ami­vel nemcsak munkájukat becsü.i le, de nem adja meg előre az irányítást, a szempontokat a népnevelők számára. A népnevelők az az ezer szál, amel yel Pártunk kapcsolatot tart a tömegekkel. Ha tehát a párttitkár kapcsolata gyenge a népnevelőkhöz, akkor a pártszerve­zet viszonya a dolgozókhoz előbb- utóbb meglazul. Helytelen a népnevelők és a pártbi­zalmiak munkáját azonosítani és szá­mukra az instrukciókat egy értekezlet keretében megadni. A pártbizalmiak Pártunkon belül egy-egy csoportnak vezetői, összefogói, míg a népnevelők az egész dolgozó nép — párttagok és pártonkívüliek — előtt beszélnek Pár­tunk politikájáról. A Vasötvözetgyár- ban, ahol csak pártbizalmiak vannak, leszűkítik a pártmunka hatáskörét és még alkalmasabbá teszik a helyzetet a Pártnak a tömegektől való elszaka­dásra. A népnevelő-felelős aki a maga területén a népnevelőket összefogja, állandóan legyen kapcso­latban a hozzátartozó elvtársakkal. Ez a biztosítéka annak, hegy a népnevelő­munka azon a területen harmonikus lesz és az egyes népnevelők nem sza­kadnak el egymástól. A jól összedol­gozó népnevelőgárda tagjai mind g tudatában vannak munkájuk felelősssé- gének. Tudják, hogy milyen feladatot bíz rájuk időről-időre a Párt. Nem két­séges, hogy ott, ahol jó a politikai felvilágosító munka, ott a termelésben is élenjárnak. Április negyedikének megünneplésére készülve, ékesen bizo­nyították be ezt a szorospataki nép­nevelők. Rendszeres tervszerű munkát folytainak, kicserélik tapasztalataikat, megbeszélik az eredményeket és hibá­kat. Szorospatak ma a felajánlások te­rén az egész megyében élen jár. Az egyre szélesedő és erősödő nép­nevelőmunka nagyszerű fejlesztését szolgálja a népnevelő tapasztalatcsere. A salgótarjáni üveggyár népnevelői az acélgyár és a pálfalvai üveggyár nép­nevelőivel folytattak már tapasztalat- cserét és ennek a mozgalomnak to­vábbi terjedése jó hatással lesz egész megyénkben a népnevelő munkára. Az azonban, hogy a jövőben Pár­tunk sokkal nagyobb súlyt helyez a politikai felvilágosító munkára, hogy a népnevelőhálózat kibővül és megerősö­dik, nem jelenti azt, hogy a népnevelő- munka valamiféle reszortfeladat. Attól eltekintve, hogy a népnevelők felvilá­gosító munkát végeznek, minden kom. mun stának kö’.eíessége, elsőrendű fel­adata a legszélesebb néprétegek előtt megismertetni n Párt irányvonalát. Legjobb példakép erre a mi tanítónk, Rákosi elvtárs, aki minden alkalmat megragadott erre a célra. Akár gyű­lést tartott, akár az ellenforradalmi osztálybíróság előtt állt, nem tévesz­tette szem elöl, hogy kommunista és Pártját, népét szolgálja, amikor utat mutat a célhoz és leleplezi munkánk ellenségeit. Az előttünk álló feladatok végre­hajtását fogja megkönnyíteni a nép­nevelőmunka megjavítása, a széleskörű pártaktívára való eredményes támasz­kodás. Ebben a munkáikban is példa­képül kell állton előttünk a bolsevik agitátorok felkészü'ts’ge, példamutató életmódja és szerénysége. A földműves szövetkezeteit választmányi ülése elé Salgótarjáni Finuzíniiáz márc. 21-23. Fehér homály „ 25 27. Párttagsági könyv „ 28 30 Express sze*elem Párttagsági könyv A 30 éves szovjet film ünnepén mutatták be ezt a nemek szovjet xilmet, amely 15 évvel ezelőtt Készült ugyan, de számunkra teljesen ak­tuális. Szinte megdöbbentő az a t5r- énelmi megismétlődés, amf a film­ben előttünk lepereg. A cselekmény a Szovjetunió má. sodilik ötéves érvének idején játszó­dik le, amikor a szovjet dolgozók sikeresen építik a szocializmust ha­zájukban, de az „ötödik hadoszlop” eszeveszett gyűlölettel „dolgozik” Pjatákov bandája, romboló tevékeny­sége; végei ahogy csak lehet, gá­tolja a szocializmust épftő szovjet dolgozók példátlan hösieíségü mun­káját. Amikor az ellenség — film­ben a gyilkoló és szabotáló kulák — gyalázatos rombolását látjuk önkén­telenül is a Vogeler, Geiger banda pu ztl ácára gondolunk. A film figyelmeztet: fokozzuk éberségünket, mert az ellenség eredményeinket látva még ádázabb gyűlölettel támad. De bemutatja az is, hogy az ellen­ség támadása nem csupán az. ipari termelés szabóid,’ ágéban merül ki, hanem győzelmeink szervezőjét, Pár. funk egysigét és erejét 'akarja alá­ásni. A film jelentősége időszerűsége szinte felmérhet© len napjainkban, amikor ez éberség fokozása állandó és egyik legfontosabb kötelességünk. A „Párttagsági könyv” arra tanít, hogy még fokozottabban védjük ered­ményeinket a békénkre törö imperia­listáik és kémeik ellen. Felhívja figyelmünket arra is, hogy úgy vi­gyázzunk párttagsági könyvünkre, mint a szemünk világára . Földművesszövetkezeteink; idei első választmányi ülése március 19-én ü! össze. A válaszimár.yi ülés a kritika és önkritika fegyverével, élve, kiérté­keli az elmúlt időszak munkájának eredményeit és hiányosságait és ki­tűzi a földművesszövetkezetek eljö­vendő feladatait. Földművesszövetkezeteink eddig el­ért eredményeiket Pártunk a Magyar Dolgozók Pártja helves szövetkezeti útmutatásainak és irányításának kö­szönheti, amelyen keresztül a dolgozó parasztság széles tömegei megismer­hették a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit. Földművesszövetkezeti mozgal­munk hatalmas eredménye, hogy me­gyénkben a tagtoborzási kampány következtében körülbe’üi 33 ezer föld­művesszövetkezeti tag van. Ezt az eredményt nagy mértékben elősegí­tette a falusi törrrgszervezetek, a DEFOSZ, az MNDSZ és az EPOSZ jó felvilágosító munkája is, amit a dolgozó parasztság körében kifejtet­ték. Nagy eredmény az is, hogy 34 földművesszövetkezetnél van termelő­szövetkezeti csoport, amelvnek meg­alakításában igen nagy része van. a íöldművesszövetkezet vezetőségének és tagságának, amit az is mutat, hogy a megyében 86 földművesszö­vetkezeti vezetőnk tagja a TSZCS- nek és a TSZCS tagjai 90 százalék­ban a földművesszövetkezet tagjai so­rából kerülnek ki. Földmüvesszövetkezeteink 1950. ja­nuárjában a népi ellenőrzés terén is nagy eredményt értek el. Az évvégi leltározásban felügyelőbizottságaink első ízben végeztek komoly, aktiv munkát. Földművesszövetkezeti mozgalmunk nagy eredménye, hogv a földműves- szövetkezetek a Párt segítségével harcos mozgalmi tömegszervezetté tudtak kiépülni. így sikerült osztály- harcos lendülettel a falusi kizsákmá- nyolókat, a kulákokat teljesen eltávo­lítani a földművesszövetkezetek veze­tőségéből és nagyrészt a tagságból is. Eredményeink mellett azonban szá­mos hiányosság is van. így elsősor­ban a jobb és baloldali elhajlásokról kell beszélni. Sok földművesszövetke­zeti vezetőségi tag és alkalmazott nem veszi figyelembe Pártunk veze­tői és irányitói, ellenőrző szerepét, a földművesszövetkezeti mozgalomban. Hiányosságunk továbbá az is. hegy a .’öldművesszövetkczetek legnagyobb része nem a termelést tekinti első­rendű feladatának és még nem tette magáévá azt az igazságot, hogy' nin-. csen jó földművesszövetkezet, jól mű­ködő termelőszövetkezeti csoport nél­kül. Nagy hiányosság az is, hogy igen kevés helyen történt meg idáig az ügyvezető elnökön keresztül a földművesszövetkezeteknél az egysé­ges vezetés. Ezért sok fölómfívrsszö- vetkezetnél az igazgatóság és ügyve­zető egymáshoz való viszonya nem ki­elégítő. Eredményeink és hiányosságaink kiértékelése után le kell rögzítenünk azokat a feladatokat, amelyeket föld­művesszövetkezeteinknek az elkövetke­zendő időszakban meg kel! oldaniuk. Az első feladat, hogv a munka terv­szerű biztosítása érdekében a földmíí- vesszövetkezetek 19 “0. évi terveit meghatározott határidőre frl kel] bon­tani és a reszortfeielőcökre kiosztani. Csak ígv teljesítheti minden szövetke­zet gazdasági tervét, amelyen keresz­tül bekaocsolódik öt:ves tervünk gazdálkodásába A földmüvesszövet- kezetek tagságának nagy feladata lesz az is, hogv teljes egészében eltávolít­sák a soraikban még esetleg megbúvó kizsákmányoló és kulák elemeket. Természetesen ezt csak a helyi párt- szervezetek segítségével és támogatá­sával tudják elvégezni. A népi ellenőrzést széles alapokra kell fektetni és azokat az eredménye­ket, amelyeket az évvégi leltározásnál elértek a felügyelőbizottságok, tovább kell fejleszteni. Az eljövendő időszak egyik legfontosabb feladata földmű­vesszövetkezeteink számára a minisz­tertanács növénytermelés fejlesztésére vonatkozó határozatának végrehaj­tása. Ezért szükséges, hogy a vetőmag és műtrágya szétosztása határidőben megtörténjék és a földművesszövelke- zetek a termelési szerződésekről pon­tos nyilvántartást vezessenek. Az egységes vezetést ügyvezető el­nökök beállításával minden fölóniíi- vessszövetkezeinél meg kell valósítani és irányt kell venni az egyéni fele­lősség biztosítására. Ebben a szellemben ülnek össze március 26-án megyénk dolgozó pa­rasztjainak legjobbjai. llllllllllllflllillIIIIIIIIIIIIIlllllI!lllllflllllllllilllllllll!llIllllIIIIIIill1ll!tll1l1Hlllll!lllill||||||lll||llllIllllill|||]|!l|||||I!ilUilll||ll||t||||||||||[||||||||l!llllllll||lllU|l,IIIIIIII,l|||||ll„)lP cA „{^ijazelem Qúllaqa“ Novája, — Vj-utcának hívják ezt az utcát a Sztalinogorszk melletti Uzlovája bányásztelepén. Illik rá e név. Uj és ragyogó itt minden Znátnája, — Tudós-utcának is hívják. Ez a név is kifejezi a pom­pás házsor jellegét. Ismert sztahá­novista vájárok laknak, e csinos há­zakban, akik méltán megérdemlik a tudós elnevezést. Közülük sokat is­mernek, mind a Szovjetunióban, mind a környező országokban. Az egyik legszebb, legcsinosabb házban Iván Alekszejevics Filimonov lakik családjával Ö róla, a körzet legjobb vájárjáról, a „Lenin-rend" tulajdonosáról, a ,,Szocialista Munka Hőséről“, Filimonovszkája-uitcának is szokták mondani, Uzlovájának ezt a gyönyörű házsorát. Filimonov résztvett a legutóbb Magyarországon megtartott újító kongresszuson, ked­ves megnyerő modorával a magyar dolgozók mindörökre szívükbe zár­ták. Filimonovval sok helyen lehet ta­lálkozni, lenn a tárnában munkaköz­ben, munkatársai. tanítványai kö­rében, akik ma már éppen olyan munkarajongók, az újnak éppoly lelkes kutatói, mint ő maga. Abban a percben, amikor egyik nagyszerű teljesítménye után kedves mosolyával állt társai között, hatá­rozottságából mintha egy percre ki­zökkent volna- Zavaron gyűrögette öreg bányászsapkáját­— Hát szóval sikerijlt, — mon­dotta —, hála érte mindnyájatok­nak. hogy Sztálin elvtársnak adott sztahánovista szavunkat betartottuk Munkája után szobáiában tanul­gat. vagy éppen családjával foglal­kozik. A látogatók, akik most éppen elmentek hozzá, dolgozószobájában találták, amint legidősebb fia, Borisz éppen egy szigorú mattot készített elő apja számára. Sakkoztak. Fili- monnvnak az egyik kedvenc szóra­kozása a zenén kívül. Szinte min­den alkalommal ott lehet látni őt a bányász összejöveteleken, amint a rádiót, illetve a rádióban szereplő zenekart nagy hévvel együttvezényli a karmesterrel. A vendégek megzavarták a vége felé közeledő sakkpartit és meg­mentették ezzel a nevezetes atyát a csúfos vereségtől Elbeszélgettek- Iván Aieirszejevics a tevékeny, mozgékony emberek szokásával fel- felállott és a szobában sétálgató*!> még a másik szobába is átment- Egyszeresük izgatott hangot hallhat­tak a látogatók. — Blednih elvtárs, jöjjön csak be! Sztyepán Fedoszejevios Blednih, a bányabizottság elnöke felállt és átment a másik szobába. — Talán gyerünk ki a tornácra, innen az ablakból nem látni tisz­tán, — hallatszott Blednih hangja. Kimentek a ház elé s csak jó- néhány perc múlva tértek vissza a dolgozószobába. Nagyon el voltak merülve a témába, melynek érteimét csak lassan lehetett kibogozni egy- egy elejtett szóból — Hát érted eztf — kérdezte Iván Alekszejevics. — Már csak azért sem értem, mert ma külön érdeklődtem és azt a választ kaptam, hogy minden a legnagyobb rendben van a szaka­szon, sőt úgy hallottam, hogy várat­lanul jól haladtak előre. — De akkor miért sötét az akna­torony? Miért nem gyújtották fél a csillagot f Valaminek íennie kell — szinte kétségbeesetten mondta Filimonov. Félig-meddig most már tisztázó­dott, hogy miről is beszélnek. Az aknatorony tetején nem égett a vö­rös csillag, vagy ahogy itt nevezik: — o „győzelem csillaga“. Ez bán­totta e kiváló bányászt, mert nem dísznek szerelték ezt a csillagot a torony tetejére, jó magasra Uzlo­vája dolgozói azt tartották, hogy csillaguk fénye belátszik a fővá­rosba. ők mindig maguk előtt lát­ják a Kreml sohasem kialva vörös csillagát, joggal feltételezhetik, hogy a Kremlből is szeretettel és féltő gonddal figyelik győzelmi csillagu­kat. Most pedig sötétség van az akna­torony tetején- Filimonov összehúzza szemöldökét — fci dolgozhat rosszul- ki lassította az üteme*, kinek n&m szívügye nálunk a mi bányánk dol­ga?! Ezt lehetett leolvasni arcáról- A telefonhoz lépett és gyorsan tár- csázott. — Vegyenok beszél ? •. Hango­sabban! — biztatta a másik oldalon jelentkezőt- — Mi van?! A választ nem lehet hallani, csak Filimonov arcát figyelik a vendé­gek. Micsoda? Semmi f — vág a drót végén beszélő Vegyenok sza­vába az erélyes Füimonov. — Hát neked csak tudni kell! Megint egy kis szünet, az izga­tott bányász arcán a ráncok elsi­mít Inak. — Hogy te nem kapcsoltad ki?- • De nem ég! ... Nekem ne mondd, mi itt látjuk, hogy nem ég- — Jól van, már éppen le akartunk menni Blednihhel együtt a bányába Na, szervusz, alaposan megijedtünk, de csináltassátok meg mindjárt, — szólt Filimonov és visszatette a telefon­hallgatót. Az arca most már ragyo­gott az örömtől. — Nincs semmi hiba — mondta nevetve Blednihnek —. csak a kap­csolóval történt valami kis baj, azért maradt sötéten a csillag. Nem tudom, hogy az éjjel meg tudják-e csinálni, mert sok a munkájuk. De 120-as színvonalon vagyunk! — mondta és büszke öröm ült az ar­cára i Amíg Blednih és Filimonov közös ügyeikről beszélgettek, a harmadik látogató elgondolkozott. Ki ez a Fi­limonov ? ... Egy bányász, de nem akármilyen Szovjet bányász! Egyike a legjobbaknak, aki a Szovjetunió­ban dolgozik, szereti a bányát és bányásztársait, de őt is tiszteli és szereti mindenki. Nem azért név- szerű, hogy mellén csillog a hősnek kijáró vörös csillag, hanem azért> rp-ert évtizedes harcával kivívta az általános megbecsülést. A sztálini ötéves tervek túlteljesítésén, a Nagy Honvédő Háború hősies magatartá­sán keresztül vezetett Filimonov útja a mai megbecsülésig, a méltán megérdemelt országos hírnévig. A kezdeményezők között minden alkalommal ott van Filimonov ő ne volna?! Hiszem vérig sértve érezné magát akkor, ha egy műszakban 20 vagonnál kevesebb szenet tudna ki­adni Blednih és Filimonov örömteli mo­sollyal beszélgettek még mindig a bánya ügyeiről. De már későre járt az idő és a látogatók búcsúzkod ni kezdtek. Filimonov kikisérte a vendégeket, barátságos kézfogással, széles mo­sollyal vett tőlük búcsút. Blednihhel még külön egymásra mosolyogtak, majd lassan elváltak. A sötét éjszakában akkor újra kinyúlt a csillag, az aknatorony te­tején és messze világi*. hirdeti a m/őzelmet és a szeretetet a világ dolgozóinak

Next

/
Thumbnails
Contents