Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)
1950-03-17 / 11. szám
2 SZABAD NOGRAD 1950 március 17. Az amerikai, francia, olasz dolgozók harca a mi ügyünk is NÉGY HÉTEN KERESZTÜL tartott a 600.000 amerikai bányász sztrájkja, amely ellen felvonult a monopóliumok diktatúrájának egész apparátusa, alaposan alkalmazva a Truman választási hazugságaiban eltörlésre ígért Taft-Hartley törvényt. Mindössze néhány napja csak annak is, hogy az egész világ elemi erővel viharzó békemozgalrnának küldötteit az amerikai „demokrácia" urai nem engedték amerikai földre lépni. Szerdán éjjel a „rothadtak koalíciója”, a francia nép húsán és vérén kövérre hízott francia burzsoázia, Amerika dróton rángatott, nagy sebbel-lobbal összetákolt „francia” kormánya az úgyne vezett demokratikus köztársaság na gvobb dicsőségére megszavaztatta a francia munkásosztály harcát gúzsba- kötni akaró sztrájkellenes törvényt. S talán éppen azokban az órákban utasították ki francia földről a beteg Williamsot is, a békéért, életéért küzdő ifjúság millióinak egyik harcosát. Az olasz parlament most tárgyalta azt a még fasiszták által hozott törvényt, amely 1950-ben is jogot ás lehetőséget ad a rendőrségnek a nép gyilkolására. S szinte a fasiszta törvényjavaslat tárgyalásának kellő alátámasztására Scelba pribékjei olasz parasztokat gyilkolnak San Agostino völgyében. E HÍREK, amelyeket különleges csoportosítás nélkül a mindennapok világpolitikai eseményeiből zúdít felénk a sajtó, a rádió — az imperialista agresszió, a fasizmus eszközeinek fokozódó használatát jelzik. De vájjon arányban áll-e az imperializmus kegyetlen erőfeszítése, a hallatlan mértékben megnövekedett ' terror azokkal az „eredményekkel”, amelyeket elértek? Vájjon sikerült-e nekik a kapitalista diktatúra nyomásával megtörni a harcoló milliók' ellenállását? Ha túl a nyugati sajtó és rádió mindent elködösíteni akaró, rágalmakban és gyalázkodásban őrjöngő hangorkánján, nézzük az imperialista politikát, kétségtelenül megfigyelhető rajta a kapkodás, az idegesség minden jele. Persze, rosszul ismerné a kapitalizmust az, aki azt hinné, hogy a népi megmozdulások esetleges hiánya, a népek valamifajta gyengesége megszüntetné a kapitalista agressziót. De az imperializmus ma szinte napról- napra növekvő erőszaka, a fasiszta lomtárból felújított minden terroreszköz újbóli és fokozódó kipróbálása mégis azt mutatja, hogy az imperialisták félnek. Félnek a dolgozó népek millióitól! Félnek attól, hogy a népek ereje véglegesen tönkrezúzza egy elkövetkezendő háborúba vetett összes reményeiket. Félnek attól, hogy a népek megakadályozzák magát a háborút. Paul Robeson szavaival azt is mondhatnánk: félnek a békétől. Ezért a növekvő terror, a demokratikus álarc végleges sutbadobása, a nyílt erőszak fitogtatása, a porondraállított fasizmus. S HA A VILÁGPOLITIKA eseményeit, az agresszió dühöngéseivel szemben a másik oldalt, a népek megmozdulásait nézzük, látnunk kell: az imperialistáknak alapos okuk van a félelemre. A délolaszországi nagybirtokosoktól kezdve, Franciaország városain át, az amerikai bányákig győzelmes harcát vívja a munkásosztály vezette nép. Ezek a harcok megszűntek többé egyszerű bérharcok lenni, — hiszen az olasz paraszt, a francia munkás minden megmozdulása az Európát rabszolgaságba ' hajtani akaró amerikai imperializmus, a háborús politikáját lobogtató kapitalista világ arcába vágott csapás. Mert vájjon, hogy csak egy példát ragadjunk ki a sok közül: miért hozatott Bidault kivételes törvényeket a francia munkás- osztály ellen? Csak a francia burzsoázia érdekei forognak kockán a sztrájkok következtében? Nem. A francia lakájkormány amerikai parancsra szavaztatta meg a törvényeket. Amerikai gazdáiknak fűződnek elsőrendű érdekei ahhoz, hogy a nemzeti harc élén álló munkásosztály ösz- szezúzásának kísérletével, provokációk alkalmazásával, De Gaulle fasizmusának nyeregbesegítésével szilárd, háborús bázissá tegye a maga számára Franciaország földjét. A francia, az olasz nép megmozdulásai tehát hatalmas összetevői, segítői annak a békeküzdelemnek, amely ma világméretekben folyik. S mert ez így van, ismét kiderül és ez egyre világosabb lesz: az imperialisták gazda nélkül csinálják számadásaikat. Azt hiszik, hogy az agresszió eszközeivel, a munkásosztály harcával szemben azelőtt részleges eredményeket elért megosztási politikájával, a szaWárok támogatásával és egyebekkel . véglegesen lokalizálni tudják a tüzet, amely a nagvnehezen összetákolt háborús épü létükét fenyegeti. Azt hiszik, hogy ha a békekövetek előtt becsukják az amerikai kapukat, ha kivételes törvényeket hoznak, ezzel véglegesen megtörik a népek ellenállását. Az események mutatják, mennyire tévednek. SZINTE UGYANABBAN AZ ÓRÁBAN, amikor a kétnapos parlamenti harc vége felé Duclos elvtárs, a francia nemzetgyűlésben Bidault szemébe vágta a francia proletariátus vádló szavait: „ ... a dolgozó francia nép megvalósítja egységét Ön ellen, az Ön fasiszta törvényei ellen és végülis a becsületes Franciaország győzedelmeskedik a rothadtak koalíciója felett’' — szinte e drámai szavakkal egyidő- ben, a rabszolgatörvény megszavazásának pillanatában mélyült el a sztrájkmozgalom, amelyben ma már több mint egymillió ‘ munkás vesz részt. S vájjon, amikor az olasz parlamentben a rendőrség fasiszta provokációt fasiszta törvényekkel támasztották alá, és újra sorfüzek dördültek az olasz mezőkön — mindjárt megállóit az olasz parasztok földfoglaló mozgalma is? Nem. A földfoglalás folyik tovább. S talán a burzsoázia fegyverekbe menekült rémülete megoldás az imperializmus számára? A vietnami szennyes háború ellen lázadó katonák mozgalma, a dokkmunkások egész Franciaország szimpátiájától kísért bojkott-sztrájkja nem figvelmez- tető-e a kapitalista urak felé: a fegyverek visszafelé is elsülhetnek? S hogy az amerikai imperializmus a saját há- zatáján sem teljesértékű úr többé, arra talán elegendő bizonyíték a Taft- Hartley törvényt üres papírronggyá változtató, győzelmes amerikai bányászsztrájk is. Azt hisszük, olyan ember is kevés akad, aki a béke győzelmes marsát lebecsülné azért, mert a békeköveteket nem engedték Amerika földjére lépni. MIT BIZONYÍTANAK a dolgozó nép millióinak fokozódó győztes harcai, az eredmények, a kemény küzdelmek árán kivívott sikerek? Bizonyítják esősorban azt, hogy a népek harca a békéért, az életért nem kilátástalan. De bizonyítanak a harcok mást is. Akár az olasz parasztok küzdelmét, akár a francia nép kibontakozó akcióegységét nézzük — lobogót, a győzelmes harcok lobogóját mindenütt a munkásosztály kezében látjuk. A munkásosztály teremti meg a nép egységét, veszi vállára a nemzeti függetlenségért folytatott harc nem kis terheit. De honnan veszi a francia, olasz munkásosztály az erőt a nagy küzdelemhez? A választ a ma eseményei világosan megadják. A válasz ott cseng Duclos elvtárs szavaiban: „Mint Franciaország igazi érdekeinek állhatatos védelmezői, a proletár internacionalizmus szellemében kell cselekednünk elméleti és szervezeti vonalon egyaránt: meg kell erősítenünk sorainkat, magasra kell tartanunk az egység zászlaját, hogy győzelemre vigyük a nemzeti fiiogeilenségért, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért vívott harcot”. A válasz ott van az Olasz Kommunista Párt jelentésében: 2,359.000-re emelkedett a Pártba és az ifjúsági szervezetekbe tömörült kommunisták száma. A válasz: Nyugat munkásosztálya harcát a proletár nemzetköziség, az igazi patriotizmus szellemében nevelt kommunisták vezetik. A válasz a kommunizmus diadala, amely a Szovjetunió győzelmes országának harcai nyomán ma már a nagy kínai nép győzelmében,, az európai és távolkeleti népi demokráciák szocializmust építő sikereiben szinte óráról-órára lemérhető. Ez ad végső soron hitet, kitartást, erőt és biztatást Nyugat munkásosztályának, harcát vezető kommunista pártjának. NAGY HIBA VOLNA azt hiuni, hogy a francia, az olasz nép. Nyugat dogozóinak küdelme némiképp is független a mi harcunktól. Hiba volna azt hinni, hogy az imperialisták most már nem képesek háborút kirobbantani. A francia, az olasz munkásosztály megteszi kötelességét. De e győzelmes harcaik egyre erőteljesebbé válása nagy mértékben tőlünk függ. Ahogyan szilárdul a Szovjetunióval való barátságunk, testvéri szövetségünk, amilyen mértékben segítjük még szilárdabb tömbbé kovácsolni saját országunk, népünk erősítésével is a béke frontját, ahogyan a Szovjetunió vezette hatalmas tábor csapásokat tud osztani az imperialistákra, úgy erősítjük a francia, az olasz, s a többi népek munkásosztályai által vezetett forradalmi harcát közös ügyünkért, a békéért. Nyugat munkásosztálya visz- szavág, de az ütés ereje tőlünk is függ. Ezt kell agyunkba vésni és mindannyiunknak megtanulni akkor, ha mondjuk a hős Francia Kommunista Párt által vezetett győzelmes harcokról hallunk. De agyunkba vésni e nagy tanulságot — nem elég. Szívünkbe kell vésni, fiogy tudjunk szenvedélyesen küzdeni saját hazánk fel- emelkedéséért, a terv győzelmiéiért, a termelésben, az élet minden frontján való helytállásért, a Párt mutatta úton a Pártért, népünkért. Ennyivel tartozunk mi a francia munkásosztálynak, a népek nagy ügyének, a békének. A népi demokráciák hírei LENGYELORSZÁG A „Brzeszcie”-l!ánya mepyerte az újjáépítés csatáját Kaszyca megtanulta, hogy a párt- szervezet vezetőjének az egész üzem életével foglalkoznia kell. Gyakran leszállt a tárnába, beszélt a vájárokkal a zuhanyozóban, a bérfizetésnél, a kultúrteremben is. Kutatta, miért marad vissza a bányában a termelés? Néhány idősebb bányász kifogásolta a multévi helytelen műszaki vezetést: egyre szűkül a fejtési front szélessége. A bányászok frontnak nevezik a föld mélyében feltárt szénréteg felületét, amelyen haladva a szenet leválasztják a tömbről. Az előkészítő front munkálatai új szénmezők feltárása érdekében folynak, az érintetlen rétegek kincseinek, felszínre hozataláért. Ez az előkészítés rendkívül fontos és magától értetődik, ha ezt valahol elhanyagolják és a munkát csak az adott napi termelési feladatokra állítják be, a mulasztások egy szép napon könyörtelenül éreztetik hatásukat... Az elmúlt esztendő mulasztásai már a tervelőirányzatot is veszélyeztették. Kaszyca párttitkár nem tudott ebbe belenyugodni. Lelkesen hozzálátott, hogy megkeresse a hibát és megállapította ,hogy az új járatok építését azért hanyagolták el, mert nem ad annyi szenet, mint maga a fejtés és ezért nem vonzotta a bányászokat. Ez az egyik hibaforrás. Kaszyca ezután ellenőrizte a terveket. Kiderült, hogy nem teljesek, másfél évvel ezelőtt vizsgálták felül utoljára a Központi Szénipari Igazgatóság szakértői. A párttitkár megállapította, állandó és mélyrehatóbb ellenőrzést kell gyakorolni, hogy az elmúlt esztendő mulasztásait 1950-ben be tudják hozni. Tapasztalta azt is, hogy sokan húzódoznak az elkövetett hibák beismerésétől. Olyan bizottság is járt a bányában, amely mindent rendbenlevőnek talált. Pedig a tervteljesítéssel baj volt. Kaszyca a vajdasági párbizottsághoz fordult. Újabb vizsgálat. Végül üzemi konferencián tárgyalták meg a bánya helyzetét, a munkásság, a Párt és a szakszervezetek képviselői jelenlétében. Ezen az értekezleten győzött Kaszyca. Egyszerűen a tényekre hivatkozott. A szakértők igazat adtak neki és elhatározták az új járat megnyitását. Újításokat vezettek be. Ez volt az első győzelem. A januári tervteljesítés eredményei már megmutatkoztak. A „Brzeszcze”- bánya 25 százalékkal túlteljesítette az előirányzatot. Kaszycza s múnkástársai további eredményekért harcolnak és lelkesen szolgálják a szocializmus építésének ügyét. A Kínai Népköztársaságban már az elmúlt év őszén több mint. 18.400 kilométernyi vasútvonal volt üzemben. A Charbin—Csangcsun—Mukden vasútvonal építkezéseinek befejezése napján ünnepi gyűlést tartottak. E-Jan-Jao, a vasutasok brigádvezetöje akkor a következőket mondotta: — A szovjet tudósok jellegzetessége abban nyivánul meg, hogy munkájuk szervesen összekapcsolódik az élettel, a szocialista építés gyakorlatával. A nagy sztálini útmutatások tudományunk dogozóit új, merész tettekre serkentik, mutatják részünkre a hatalmas sikerek és felfedezések felé vezető utat. Eladó egy jókarban lévő „Maha gó,ni” zongora. Kos«u h_utca 4. Nemzetivel szemben. As ÖBttikflvi sciegt^ktsisf«>rt>n.<rÍ4t határozata : Kiszélesíteni az egyéni versenyt, emelni a szakmai színvonalat* biztosi tani az öntödék, rendjét! A konferencián elhangzott felszólalások I hánovista öntője határozati javaslatot után Rétfalvi András, a MAVAG szta-1 terjesztett a konferencia részvevői elé. A HATÁROZATI JAVASLAT ÍGY SZOL: „Mi, az Országos Öntödei Selejt-konferencia részvevői, a hatalmas Szovjetunió élenjáró öntöde-iparának tapasztalatait felhasználva, Pártunk sze- 1 retett és bölcs vezérének, Rákosi Mátyás elvtársnak vezetésével a nehéz- y ipari minisztérium rendeletének szellemében harcot indítunk az öntödei selejt | ellen. Ezért elhatározzuk a következőket: 1. Mi, öntödei dolgozók, megfogadjuk, hogy Pártunk irányvonalának Í megfelelően versenymozgalmunkat az egyéni verseny vonalán továbbfejleszt- Jük. A sztahanovista munkamódszerek alkalmazásával a termelés mennyiségi fokozásán túlmenően a minőség javítására és a seiejt csökkentésére fektetjük a fősúiyt. 2. Öntödéinkben a szovjet Vorosin-mozgalom példájára mozgalmat indítunk az öntödei rend és tisztaság megteremtésére, hogy ezzel is csökkentsük | az öntödei selejtlehetőségeket. 3. Tudjuk, hogy a szakmai színvonal emelése csökkenti a selejtet, ezért elhatározzuk, hogy minden lehetőséget megragadunk szakmai tudásunk enie- I lésére. Résztvesziink a szakmai tanfolyamokon és behatóan tanulmányozzuk az öntödékre vonatkozó szovjet és magyar szakirodalmat. 4. Tapasztalatainkat átadjuk kevésbé képzett öntötársainknak és azon leszünk, hogy az ifjúmunkás öntőket minél előbb megtanítsuk a bonyolultabb öntvények készítésére is. 5. A miniszteri rendelet értelmében havonta megtartandó selejt-értekez- leteken szigorú önkritikával feltárjuk a setejtokozó hibaforrásokat és teljes szaktudásunk alkalmazásával igyekszünk azokat kiküszöbölni. 6. A konferencia kimondja, hogy az „Öntöde” című szaklapon keresztül az egyes öntödékben teltért nagyobb jelentőségű selejtokokat és azok kiküszö- bölési módozatait öntőink hozzák nyilvánosságra. 7. öntödéinkben még fokozottabb mértékben megszilárdítjuk a munkaI fegyelmet és még szorosabbra fűzzük a kapcsolatot az értelmiségi és fizikai dolgozók között. 8. Hazánk felszabadulásának 5. évfordulójára, április 4-re a konferencia részvevői felajánlják, hogy e határozat 2. pontját április 4-ig megvalósítják és I ” következetesen harcolnak, hogy öntödéinkben a selejtet döntő módon csökkentsék. 9. A konferencia felkéri az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet, hogy a selejtes hengerfej-öntvények kérdésével kapcsolatban tíz napon belül hívjon össze egy munkabizottságot. A bizottság a nehézipari minisztérium öntödei osztályának adjon jelentést a selejtokokról és megszüntetésük lehetőségeiről. 10. A konferencia résztvevői vállalják, hogy munkahelyükre visszatérve a konferencián szerzett tapasztalatokat ismertetik és tudatosítják dolgozó társaikkal és munkájukat a konferencián szerzett tapasztalatok szellemében folytatják tovább.” Hogyan fogadták a salgótarjáni diákok a Szabad Ifjúságot és az egységes ifjúsági szövetség megteremtésének hírét Már hetekkel a lap megjelenése előtt lázban égett a város két iskolája. Az osztályokban faliújságokon dolgozták jel, hogy milyennek képzelik az egységes lapot, mit várnak tőle. A hangulat nagyon jó volt. Azt mutatta, hogy a diákok megértették a lap jelentőségét, a Rákosi elvtársnak írott levelek is ezt mutatják. Megérezték, hogy az új, egységes lappal új fejezet kezdődik a magyar ifjúság életében. Ilyen körülmények között a lap megrendelése 100 százalékos lett. Tanáraink is legnagyobb részben megrendelték a Szabad Ifjúságot. Hogy mennyire várták a Szabad Ifjúság megjelenését, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amikor kézhezkapták a diákok, mindenki leült a helyére és néma csendbe olvasni kezdte. A diákok látják azt Is, hogy mi a legfontosabb feladatuk. Amikor a faliújságokban azt írták, hogy nekünk a tanulásban nagy segítséget nyújt, megismerteti velünk a munkás- és parasztifjúság életét és problémáit, érezték, hogy a lap az első lépés az egységes ifjúsági szövetség megtermté- séhez. Nekünk tanulmányi eredményünk fokozásával kell kiérdemelnünk, hogy tagjai lehessünk a Szövetségnek. Ezt írták számos levélben, és egyben felajánlásokat is tettek. Tisztán látták azt, hogy a munkásfiatafok a munka, padok mellett dolgoznak az egységért, többet termelnek, a sztahanovisták tömegeit adják, akkor nekik is fokozottabb mértékben kell tanulni. Valóban megértették azt, hogy óriási változások mennek végbe, átérezték a feladatok nagyságát, azonban úgy látszik, hogy csupán fellobbanó láng volt az egész, mert idáig nem azt mutatják, hogy élik is ,amit mondanak. Valamiféle önteltség vett a diákokon erőt. Azt hitték, hogy ha megrendelik a lapot, akkor már meg is tettek mindent. Nem látták a legfontos- sabbat, hogy amit beszédben mondanak, azt végre is kell hajtani. Nem használták fel azt a segítséget, amit a Szabad Ifjúság ad nekik a tanulásban. Természetesen nem lehet általánosítani.. De nagyobb részben ez a helyzet. „Akkor lesz értékes a lelkesedés, ha ezt átvisszük a tanulás frontjára is. Akkor, ha 'ünnepi feladatnak tekintik a diákok a tanulás kérdését. Akkor, ha azt a lelkesedést,« amit az egységes lap és az egységes ifjúsági szövetség megteremtésének híre kiváltott, arra használják, hogy a maguk frontján megállják a helyüket.“ Sipos Elemér a Diákszövetség városi titkárai •Jelesttés újításai* a hányaüs&meknél Rákosi elvtárs szavai megyénk üzemeiben visszhangra talált- Egyre több- azoknak a munkásoknak a szár ma, akik újításokat vezetnek be a munkahelyükön, hogy ezzel is bebizonyítsák a demokrácia iránt való szeretetüket. Ezek a dolgozók szakítottak a régi elavult munkamódszerekkel, újításokat végeznek, amivel munkát, időt és anyagot takarítanak meg. Február hónapban -kifizetett újítási jutalomdíjak a zagyvapálfal- vai központi műhelyben, a kistelek; üzemnél, Újlak és a nagybátonyi üzemnél azokat a dolgozókat jual- mazták, akik újításokat vezettek be munkahelyükön. Lantos Lajos lakatos az autószelopkiemelö szerszám készítésénél vezetett be újítást, melyért 145 forintot kapott. Zstymond Jóssef villanyszerelő motortekercselö sablont készített. Jutalomdíja 286 forint, László Sándor esztergályos esztergapadjára dupla késtartót szerkesztek Újításáért 423 forintot kapott. Rutár István lakaos szivafíyú- szelep-fészekmaróí készített. Jutalma 157 forint. Sky ta Ferenc présgépen trapóvasmag-presen lehúzót javasolt, 100 forint jutalomban részesült. A kisteleki üzemnél Gordos József kovács a csillagfogóra védőlemezt szerkesztett- Jutalma 50 forint- Újlaki üzemnél Sriffel József ácsmester körfűrészhez védőlemezt szerkesztett. Újításáért 50 forint jutalomban részesült. t
