Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)

1950-03-10 / 10. szám

4 SZABAD NÖGRÄD 1950 március 10. Rákosi eivtárs referátuma, a Köz­ponti Vezetőség február 10-i határozata fordulópontot jelent Pártunk fejlődésé­ben. A pártmunka minőségi fejleszté­sének olyan új szakaszát nyitja meg, melynek eredményeképpen Pártunk ereje, vezetőszerepe, a dolgozó töme­gekkel való elszakíthatatlan kapcsolata még jobban szilárdul, jelentékenyen megnövekszik. A Központi Vezetőség határozatának végrehajtása egyet jelent azzal, hogy erősítjük és általánossá tesszük a párt­szerű kritikát és önkritikát, a párton- beliili demokráciát, megjavítjuk, maga­sabb színvonalra emeljük a tömegek között folyó rendszeres, szívós politikai felvilágosító, nevelő munkát. A népnevelő munka, a pártagitáció, közvetlen, mindennapos kapcsolatot jelenti a dolgozó tömegekkel. Döntő előfeltételét teremti meg annak, hogy Pártunk valóban betölthesse élcsapat szerepét, a munkásosztálynak, dolgozó népünknek, egész nemzetünknek harc- edzett, öntudatos forradalmi vezetője lehessen. Sztálin elvtárs a helyes bolsevik vezetésről szólva, három feltételről beszélt: „Először: meg kell találni a kérdés helyes megoldását, a helyes megoldást pedig lehetetlen megtalálni a tömeg tapasztalatának számbavétele nélkül mert a tömeg próbálja ki saját bőrén vezetésünk eredményeit; másodszor: meg kell szervezni a helyes döntés végrehajtását, ami azonban lehetetlen a tömegek részéről jövő közvetlen segítség nélkül; harmadszor: meg kell szervezni a döntés végrehajtásának el­lenőrzését, ami megint csak lehetetlen a tömegek részéről jövő közvetlen segítség nélkül.” A vezetésnek mindhárom sztálini alapfeltétele csakis a tömegekkel való közvetlen kapcsolat állandó, tudatos erősítése útján valósítható meg. Olyan feladat ez, amelyet a dolgozók milliói között folytatott politikai felvilágosító és nevelő munka megjavításával, ma­gasszínvonalú propaganda- és agitációs tevékenységünkkel tudunk csak bizto­sítani. Központi Vezetőségünk határozatá­nak végrehajtása népnevelő munkánk területén azt jelenti, hogy az eddiginél szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a tömegekkel, kiküszöböljük a sablonos­ságot, a mechanikus vonásokat agitá- ciónkból, konkréttá, harcossá tesszük azt, ugyanakkor növeljük készségün­ket, hogy a tömegek szavát meghall­gassuk, hogy a vezetők tapasztalatát kiegészítsük „a pártbeli tömegek ta­pasztalatával, a munkásosztály tapasz­talatával, a dolgozók tapasztalatával, az úgynevezett „kisemberek“ tapasztala­tával.” Tanítanunk kell tehát a töme­geket és ugyanakkor tanulni is kell tőlük. Nem új, ismeretlen feladat ez számunkra. Tanítani és nevelni töme­geket —a marxista-leninista párt ál­landó kötelessége. „Csak magunkat ámítanék, szemün­ket hunynék be óriási feladataink előtt, leszűkítenénk ezeket a feladato­kat, — hogyha elfelejtenénk a különb­séget az élcsapat és az élcsapat felé vonzódó tömegek között, hogyha el- felejtenők az élcsapatnak azt az ál­landó kötelességét, hogy mindszélesebb és szélesebb réteget emeljünk fel erre az élcsapat színvonalra.” Hogyan nevelje és tanítsa a Párt a tömegeket? Egész párttevékenységünk, minden egyes párttagunk tevékenysége ezt a célt kell szolgálja. Minden egyes kommunistának — elsősorban a kommunista népnevelő­nek — el kell sajátítania azt a képes­séget, hogy megmagyarázza a Párt célkitűzését és határozatait, a Párt politikáját, hogy ennek szellemében nevelje a dolgozókat, mozgósítsa né­pünket a Párt és kormány határozatai­nak végrehajtására. Minden egyes kommunistának — elsősorban a kommunista népnevelőnek — el kell sajátítania azt a képességet, hogy felfigyeljen a tömegek hangjára, alkotó kezdeményezéseire, hogy meg­lássa az. újat a dolgozók hétköznapi munkájában, közvetítse a tömegek hangú!étát, véleményét, tapasztalatait ERŐSÍTSÜK NÉPNEVELŐMUNKÁNK HARCOS KRITIKAI JELLEGÉT! a vezetés, a Párt felé. Legyen a kom­munista népnevelő a saját munka- területén öntudatos vezetője a dolgo­zóknak, olyan vezető, aki egyesíti a vezetés és a vezetettek tapasztalatait, olyan vezető, aki nem meghátrál hanem úrrá lesz a nehézségeken. Az egyszerű emberek, elsősorban a kom­munista párttag, a kommunista nép­nevelő munkáján, magatartásán kérész tül ismerik és Ítélik meg magát a Pártot is. A kommunista népnevelő a Pártot képviseli. Egész magatartása, egész tevékenysége Rákosi elvtárs tani tásából kell kiinduljon: „A kommu­nista öntudatos, odaadó, szerény munkása pártjának, osztályának, egész dolgozó népének.” Jellemzője a szó és tett azonossága. Szavainak meggyőző erejét a példamutatás meggyőző erejé­vel támasztja alá, élenjár a termelés­ben, megszemélyesítője az újtípusú, a kommunista ember magatartásának. A népnevelő nem parancsolgatással, — hanem mindenekelőtt meggyőzéssel, nem sablonos, általánosságban mozgó üres szólamok hangoztatásával — ha­nem a legkézenfekvőbb helyi, sajátos, konkrét példák és a példamutatás ere­jével vezeti és mozgósítja a dolgozó­kat a szocializmus építésére. A kommunista népnevelő és a töme­gek kapcsolatát u kölcsönös bizalom jellemzi. Ez a feltétele annak, hogy Rákosi elvtárs útmutatását követve, „mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegekbe”, az a feltétele annak, hogy a kommunista népnevelő a dolgozók szeretetének, megbecsülésének közép­pontjában álljon, tekintélye és becsü­lete legyen a dolgozók előtt, akik hall­gatnak rá és önként követik útmuta­tásait. A népnevelő munka tekintélyét, a kommunista népnevelők tekintélyét, a dolgozók feléjük irányuló bizalmát elsősorban és alapvetően az biztosítja, hogy egész magatartásukat és tevé­kenységüket a pártszerű kritika és ön­kritika szelleme hatja át. Olyan embe­rek legyenek az üzemek és falvak nép­nevelői, akikhez minden dolgozó tel­jes bizalommal fordul, akikről tudják; hogy minden helyzetben, minden kö­rülmények között és mindenkivel szem­ben kommunista szenvedélyességgel és pártszerűséggel harcolnak az igaz ügyért. A kommunista népnevelő nem rejti véka alá véleményét. Keményen fellép a hanyag, vagy felelőtlenül termelő munkással szemben, aki dolgozó tár­sait, a munkásosztályt károsítja meg. Kipellengérezi a hamis önteltséget, a politikai és szakmai képzés iránti kö­zömbösséget, a kényelmesség, vagy liberalizmus megnyivánulásait. Lelep­lezi és gúny tárgyává teszi a maradi- ságot, a régihez való csökönyös ra­gaszkodást, de ugyanilyen kíméletlen élességgel harcol a bürokratizmus, a végrehajtás és vezetés hibái ellen. Személyekre való tekintet nélkül kí­méletlen bírálat tárgyává teszi — felfelé és lefelé egyaránt — a munka minden hiányosságát, mindazt, ami hátráltatja, gyengíti a Párt, a szocia­lizmus építésének munkáját. Példát mutat a kritika-önkritika fegyverének pártszerű alkalmazásában, nem fél le­leplezni és kíméletlen bírálat tárgyává tenni saját gyengeségeit. Hibáinak nyílt feltárásával és kiküszöbölésével kritikára és önkritikára neveli a dol­gozókat. A kommunista népnevelő egész tevé­kenységét a dolgozó nép, a haza, a Párt, a Szovjetunió iránti szeretet és az ellenség gyűlölete hatja át. Szen­vedélyesen harcol a nép ellenségei és minden ellenséges befolyás, a burzsoá nacionalizmus, sovinizmus, antiszemi­tizmus, szovjeteilenesség, a kispolgári ingadozás, a pártszerűtlenség, a gon­dolkozásban meglévő burzsoá marad­ványok ellen. Harcol minden ellen, ami régi, de épp ilyen szenvedélves- séggel harcol az újért, a haladóért. F.el. TUZEP N.V. hiteiakciJjXra GONOOP A teli TÜZELŐRE,HA RÉ&ZT VESZEL A tüzelőanyag-* hitelakció ban/ színre hozza és felkarolja a dolgozók kezdeményezéseit, a pozitív példák sokaságával erősíti és segíti elő fejlő­désünket, mintaképül állítja a terme­lésben élenjárókat, ismerteti és általá­nosítja az új munkamódszereket, a Szovjetunió élenjáró tapasztalatainak alkalmazásával és elterjesztésével fel­szabadítja a termelésben, a techniká­ban és az emberekben lévő rejtett tar­talékokat. A kommunista népnevelő példaképe a szovjet agitátor, aid magatartásával példázza, nevelőmunkájával elősegíti a dolgozók öntudatának szüntelen emelé­sét, az újtípusú ember kialakítását. Vájjon megfelelnek-e ezeknek a kö­vetelményeknek a mi népnevelőink? Eleget tud-e tenni népnevelőmunkánk mai szívonalán a Központi Vezetőség határozata által Pártunk és ezen belül a politikai felvilágosító munka elé tű­zött feladatoknak? Megközelítik-e kel­lőképpen névnevelőink öntudatban, munkamódszerükben és magtartásuk­ban a SzK(b)P . agitátorait? Kétség­telen, hogv komoly hiányosságaink vannak ezen a téren, hogy jelentős fel­adatok állnak előttünk ilyen vonatko­zásban is. Erre utalt Rákosi elvtárs referátuma is, a Központi Vezetőség határozata, mely nyíltan feltárta mun­kánk hiányosságait. Kétségtelen azon­ban az is, hogy rendelkezünk azokkal az erőforrásokkal, birtokában vagyunk azoknak az előfeltételeknek amelyek pártmunkánknak ezen a területén is le­hetővé teszik, hogy méginkább megkö­zelítsük mintaképünket, a Bolsevik Pártot, a bolsevik agitátorokat. A Központi Vezetőség határozata, Rákosi elvtárs útmutatása kezünkbe adta a munka sikeres megjavításának fegyverét. Megjelölte munkánk tovább­fejlesztésének döntő láncszemét, a pártszerű, kommunista kritika és önkri­tikát, amelynek megragadásával ke­zünkben tartjuk az egész láncot, ki tudjuk mozdítani a jelenlegi helyzeté­ből, újabb, magasabb színvonalra tud­juk emelni a népnevelő munkát, meg­tudjuk erősíteni Pártunknak a széles dolgozó tömegekkel való kapcsolatát. Sztálin elvtárs azt mondotta: „Az ön­bírálatra éppolyan szükségünk van, mint a levegőre vagy a vízre." A kritika­önkritika pártagitációnknak is éltető eleme, az a fegyver, amely előre!" a jt ja fejlődésünket, egyik talpköve Pártunk­nak, alapkérdése népnevelőmunkánk to­vábbfejlesztésének. A nénevelőmunka harcos, kritikai jel­legének kialakítása új forrásokat tár fel. Felszabadítja és kifejleszti a dolgo­zók kezdeményezését, aktív közremű­ködését a szocializmus építésében. Elő­segíti, hogy egész párttagságunk és ezen túlmenőiig a tömegek ügyévé váljék a bírálat, fejleszteni a munkás- osztály egész népünk éberségét. „Más az — mondotta Sztálin elv­társ —r amikor tíz-húsz vezető^ elv­társ figyel és vesz észre fogyatékos­ságokat, munkánkban, a munkás­tömegek pedig nem akarnak, vagy nem tudnak sem látni, sem észre venni fogyatékosságokat. Ebben az esetben minden lehetőség megvan arra, hogy biztosan elnézünk valamit, nem veszünk észre mindent. Es más az, amikor tiz-húsz vezető elvtárssal együtt a munkások százezrei és mil­liói figyelnek és együtt veszik észre munkánk fogyatékosságait, tárják fel hibáinkat, gyűrkőznek neki az építés közös ügyének és jelölik meg ügyünk megjavításának útját.“ Agitációs munkánk egész területén meg kell tehát erősítenünk a kritika és önkritika bolsevik fegyverének alkalma­zását. Szóbeli és írásos agitációban, az emberről emberre menő felvilágosító munkában, a csoportos beszélgetésnél és újságolvasásnál; a faliújságban és a sajtóban egyaránt tág tere nyílik a politikai, felvilágosító és nevelő munka széleskörű kifejlesztésének: A kommu­nista agitátor szóban s írásban, szem­léltető agitációs módszerekkel és a sajtó számára adott tudósításokkal és levelekkel egyaránt kell szolgája a fel- világosító és nevelő munka megerősíté­sét, Pártunk törnegkapcsolatainak to­vábbi megszilárdítását, a dolgozók mozgósítását a szocializmus építésének feladataira. A pártagitáció minden munkása kö­vesse ezen a téren is a Szovjetunió példáját, kövesse a bolsevik agitátoro­kat, segítse elő Pártunk győzelmét, az agitációs munka színvonalának emelé­sét, erősítse meg a politikai, felvilágo­sító munka harcos, kritika jellegét. Láng István, MDP Központi Vezetőség Agitációs Osztálya helyettes vezetője. Jó taggyűlés után új élet ‘mm diktatúra marad Drég elypalánkon és Ősagár do it a kritika elfojtása miatt Pénteken tartotta a Déli-bánya akna­üzemi pártszervezete a taggyűlését. Ez a taggyűlés külsőben és belsőben el­tér az eddigi taggyűlésektől. Ma töb­ben gyülekeznek és a gyűlés kezdete előtt a tagság Rákosi elvtárs beszédét vitatja meg. Ismerik Rákosi elvtárs beszédét az üzem . dolgozói és most annak szellemében akarják kijavítani a hibákat. A beszéd alapján van bő­ven megtárgyalni való és meg is tár­gyalják. László elvtárs, a párttitkár tartja meg beszámolóját. Őszintén, kommu­nista módon beszél az eredményekről és hibákról egyarárjt. A bánya a sztálini műszakon is és előtte is megállta a helyét az üze­mek közötti versenyben. Most is élen járnak a termelésben és a brigádok száma is szaporodott. De nemcsak az eredményekről be­szélt László elvtárs, hanem nyíltan és keményen beszélt a hibákról is. Sokáig nem vettük észre a párton- kívülieket. Lebecsültük a párton- kívüliek jelentőségét és nem fog­lalkoztunk velük eléggé. A tömeg­szervezeteknek nem adtunk kellő segítséget, így azok nem segít­hettek a munkánkban. Az oktatásnál a mennyiségi okta­tásra helyeztük a fősúlyt. Ezért tör­ténhetett meg, hogy a 90 induló közül csak 45 maradt. A pártonbelüli de­mokráciát nem vettük semmibe. A tagságot nem vontuk be egyes kérdé­sek megoldásába és azokról csak utó­lag értesültek. Funkcióváltozásnál sem kérdeztük meg őket és ezért történt meg az, hogy a Párton kívül folytattak suttogó propagandát. Hibák voltak a pártiskolára való küldésnél is. Igaz, hogy ez nem csupán csak a mi hibánk, mert a Járási Bizottság és a Megyei Bizottság is későn értesített minket és ezért nem vitathattuk meg, hogy ki érdemli meg a pártiskolára való küldést. Hibák voltak azonban a tagság ré­széről is. A taggyűlésen nem szólal­tak fel, a pártnap után pedig csopor­tokban beszélgettek •ló iittzzáw;eúlás«»k László elvtárs beszámolója után lelkesen jelentkeztek a hozzászólásra az elvtársak. Forgó Elemér a kritika és önkritika fontosságáról beszélt és helyesen álla­pította meg, hogy „további eredmények elérése érdekében szükség van a kri­tikára és önkritikára". Nem törődik a vezetőség a faliújsággal sem. A faliújságba a vezetőség tagjai még nem írtak cikkeket. Varga András elvtárs a szakszerve­zeti vezetők felé mond kritikát. Hibáz­tatja őket, hogy keveset látogatják a bányát és nem állnak a versenyszer­vezés élén. Szükséges — mondotta —, hogy többet látogassák a bányát, mert így minden bajról tudomást szereznek. Gubán Ábel elvtárs a vezetőséget a pártonkívüliekkel folytatott rossz poli­tikája miatt kritizálja. A taggyűlés jól sikerült. A felszólaló elvtársak helyesen alkalmazták a kri­tikát és önkritikát. Felszólalásaikból kitűnik, hogy a fennálló hibákat kikü­szöbölik, ami által erőssé teszik a Pártot. A titkár az asztalt veri Az elmúlt héten Drégelypalánkon is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a taggyűlésnek. A taggyűlésre siető elv­társak mindannyian érezték, hogv ez a taggyűlés különbözik a többitől. Meg is jelent a tagság 80 százaléka, hogy megvitassák Rákosi elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elmon­dott beszédét. Figyelmesen hallgatták az előadót. A Párt titkára tartja be­számolóját és szerinte önkritikát gya­korol a vezetőség nevében végzett munkájuk fölött. A kritika azonban úgy hangzik, hogy minden jó munka a titkár elvtársé. Elkövet mindent azért, hogy meg­egyezhessenek a faluban, a békesség kedvéért mindent megtesz, még azt is, hogy a megbüntetett papot védelmébe vette. A hibákért, amik a pártszervezetnél fennállnak, a népnevelők felelősek, mert nem végezték el munkájukat. A hozzászólásoknál egy elvtársnő hibáztatja a vezetőséget, mert mellő­zik a nők munkáját. Több hozzászóló akad a faluban lévő honvédség, rend­őrség és értelmiség részéről, de a falu dolgozó parasztjai közül egy sem szó­lalt fel. Ki mert volna felszólalni, ami­kor a titkár elvtárs a női felszólaló­nak adott válaszában az asztalt verte és azt mondotta: „no, majd most a nők jognak dolgozni, majd meglátjuk, hogy megy a munka". „Dolgozzunk és ne kritizáljunk", ezekkel a szavakkal fejezte be „önkritikáját“ a drégelypa- lánki pártszervezet titkára. A partszervezet elnöke sem tett túl a titkáron. Nem gyakorolt kritikát sem a vezetőség, sem a maga nevében, hanem még azt mondotta, hogy köny- nyebb a járási titkárságnak lefelé, mint az alapszervezetnek felfelé kriti­zálni. A pártszervezet taggyűlésén egészséges kritika a női felszólalón kívül nem hangzott el. A titkár és az elnök viselkedése, akik ledorongolták a.,fe.l?z9^1ókaf, elhallgattatták az alul­ról jovo helyes kezdeményezést. Az «.«tagtirilí faggyúié* A most folyó taggyűlésekre jellemző, hogy a tagság a szokottnál nagyobb számban jön. Most eljönnek a taggyű­lésre még azok is, akik ritkán vesznek részt taggyűlésen. A jó pártvezetőség mindent elköve­tett azért, hogy a taggyűlés jól sike­rüljön es a Központi Vezetőség hatá­rozatát minél szélesebb tagság köré­ben vitathassa meg. A titkár a lakásán alszik ösagárdon nem ez a helyzet. A tag­gyűlést este hatkor kellene kezdeni Azért „kellene“, mert amikor a Járá Bizottság kiküldötte megérkezett, pártszervezetben egy lélek sem volt. titkár sem. Hol lehet? Megnézem a la­kásán — gondolja a Járási Bizottság kiküldötte. Elindult a titkár megkere­sésére, aki éppen a lakásán feküdt. A Járási Bizottság kiküldötte feléb­resztette és tudomására hozta, hogy ma taggyűlés van. Tudja azt nagyon jól az ősagárdi pártszervezet titkára, de mivel a járási értekezleten a kis- királyoskodásért kritikát kapott, amit nem tudott elviselni — lemondott. A lemondását a jegyzőnek küldte el. A Központi Vezetőség határozatát is a jegyzőnek küldte. A iné* önkritika A Járási Bizottság kiküldötte a jegyzőtől elhozta a Központi Vezetőség határozatát, hogy a taggyűlésen felol­vashassa. Este félhét. Megkezdődött a tag­gyűlés. A résztvevők száma hat. A járási kiküldött, Koczka elvtárs, a ha­tározatot felolvassa. Olvasás közben állandóan hangoztatja, gyakoroljanak önkritikát. A tagság nem hajlandó. Este fél tíz. Megjelenik a megyebi­zottság kiküldötte, a határozatot még olvassa Koczka elvtárs. A tagság még mindig nem gyakorolt önkritikát. A hosszú idő alatt egyesek álmosak let­tek és a padra hajolva alszanak. Mindenki óhaját javasolja Hajdú eivtárs, a. megyebizottság kiküldötte — fejezzék be a taggyűlést. A javaslatot „egyhangúlag“ elfogadták és a tag­gyűlést befejezték. A taggyűlés után elmondották, miért nem gyakoroltak önkritikát. A titkár kiskirály volt 18 hold . föld tulajdoso- sa. A Pártot csak személyes ügyeinek rendezésére használta. A szegénypa­rasztokat , elnyömta és a kulákkal ba­rátkozott. Az a középparaszt, aki szí­vesebben társul á kulákkal, mint a sze­gényparaszttal a kulák ellen. Érthető, miéit nem akarta a Központi Vezető­ség határozatát ismertetni. Az ős­agárdi titkár azok közé tartozik, akikre Rákosi elvtárs azt mondta: „kímélet- lenül fel kelt venni a harcot — s ki kell irtanunk, mint a gyomot pártszer­vezeteink élekéből." A Baromfitenyésztő Nemzeti Vállalat balassagyarmati keltetőáilomásánái na­poscsibe vásárolható 1.60 forintos ár­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents