Szabad Nógrád, 1950. február (6. évfolyam, 5-8. szám)

1950-02-10 / 6. szám

4 SZABAD NOGRAD 1950 február 10. Két előadás — egy tanulság R“ Az elmúlt szombaton és vasár­nap két színműelőadást láthattak Salgótarján dolgozói Az egyiket a Salgótarjáni Tárna rendezte- Színre terült a Szeresd a bányászt ©perett. Az előadás érdekessége, hogy a darab helybeli szerzők müve és mint a színlap is közölte: ősbe­mutató keretében ismerkedhetett meg vele a közönség. Az előadás előtt elmondott üd­vözlő beszéd szerint a darab bányászproblémákkal foglalkozik, a bányászok küzdelmes életéről szól. éppen ezért a darabbal, mind szín- műirodalrnunk egyik új alkotásával kell foglalkoznunk. Nagy feladatot és felelősséget jelent ma színdarabot írni a szocialista munka hőseiről és ugyanolyan nagy felelősséget jelent ma munkásszínházat játszani, a dol­gozók művelésében, az újtipusú ember kialakításában résztvállalni. A „Szeresd a bányászt’’ című ope­rett szereplői valóban bányászok- Meséje a következő: Adva van egy bányász, bizonyos Máté Andris nevű, aki éjjel-nappal a kantinban fetreng részegen, hol őt rúgják ki, hol ő rúg ki onnan valakit. Közben azon­ban arra is van ideje, hogy bele­bolonduljon a szép Godó Piroskába- A szerelem annyira elhatalmasodik rajta, hogy anyját is megveri, sőt az öccsét is képes volna legyilkolni, mert azt hiszi, hogy Jancsi és Pi­roska között van valami. Ezt egyéb­ként az egész közönség tudja, csak a két naiv szerelmes tétovázik két felvonáson keresztük A darab fősze­replője egyébként az öccs, Máté Jani, aki fejébe veszi, hogy megja­vítja korhely és izgága bátyját, ezt a bányászba oltott falurosszát. Ez teljes mértékben sikerül is, mert a harmadik felvonásban egy utolsó vad részegeskedést követő katzen- jammer alkalmával megjön a nagy erkölcsi felemelkedés: Máté András rendes ember lesz. Jani is elnyeri méltó jutalmát, Piroska kezét- Nagy kérdés: miért kell ehhez Máté Jan­csinak ü. b- titkárnak lenni f )ajtuk kívül még több bányász is szerepel a darabban. Ezek közül három összesen sem csinált egyebet, mint két napi munkabért kitevő előlegért ravaszkodik a vado­natúj íehénszegélyű cipőbe, remek­beszabott kétsoros zakóba öltözött bányaírnok előtt. Kell az előleg, mert ennek a három bányásznak — az operett szerint — egyéb gondja sincs, mint biztosítani a másnapi mulatozás anyagi alapjait. A követ­kező három bányász — az újonnan felavatott vájárok — az egész má­sodik felvonást végigdülöngélik ré­szegen. A bányamester ifjúkori em­lékein ömleny- Az az idő — nyilván ,,régi jó idő' —- jár eszébe, amikor egy egész hordó sört megivott annyi idő alatt, ameddig a zenekar elját­szott egy polkát- Lényeges alakja a mesének Lakatos bácsi, aki a beve­zető részben a szocializmus építésé­ről szónokol, de egyébként házsártos felesége elől menekül, hogy zavar­talanul leszívhassa magát. Ennyi is elég annak bizonyítására, a ,,Szeresd a bányászt“ főszereplője az alkohol, amely általában öl, butít és nyo­morba dönt, ebben a darabban azon­ban a bányászélet szerves része, a bányászok minden gondolatának kö­zéppontja. A darab elítéli ugyan Máté Andris részegeskedését, de mégis „sikerül" neki rokonszenvessé tenni a kisebb mértékben részeges- kedő bányászokat, k/jáskor írtak már színdarabot 1 1 részegeskedő bányászokról. Valamikor — azokban az időkben, amelyet a bányamester idéz emlé­keiben — divat volt részeges mun­kásokról írni, mert az volt a hiva­talos vélemény, hogy a bányászok­kal együtt az egész magyar munkás- osztály egy mérhetetlen pálinkás butik, a magyar munkás azért éhes, ezért nyomorog, azért lázong, mert elissza a keresetét, ahelyett, hogy megbecsülné magát és józan, ren­des, jó magyar hazafi módjára béké­ben hagyná magát kizsákmányolni- Valamikor divat volt az ilyen da­rab, de ma már más problémái van­nak a magyar bányászoknak■ Nem tudni, hány salgótarjáni bányász Ismert magára ebben a darabban, de egy pillanatra sem vitás, hogy az a kép, amelyet ez az operett rajzolt a magyar bányászról, lealacsonyító, meghamisított képe annak az öntu­datos, felvilágosodott bányásznak, aki megnyerte a széncsatát, a há­roméves tervet diadalra vitte és aki — amíg saját színpadán gúnyrajzot csinálnak róla — a föld mélyén az ötéves terv győzelméért harcolt sztahanovista munkamódszereket tet nuí, hogy ezt a győzelmet minél előbb elérje. Ilyen újfajta bányásszal nem ta­lálkozunk a színoadon- Az ü- b. tit­kár lenne az? Ilyen munkásvezetőt még sohasem láttunk. Hiába mond­ják a ráadásként odacsapott beve­zető képben a vezércikkszerűen ható nagy mondatokat az ü. b. titkár ne­mes hivatásáról, ebből a darabban semmit, sem láttunk­| áttunk helyette egy vérbeli •“ Courts Mahler figurát, egy szoknya körül keringő rosszul sike­rült bonvivánt- Hol van ebből az ü- b. titkárból az 1945—46-os évek harcos, fáradhatatlan, öntudatos munkásvezetője, aki harcra vezeti munkatársait a széncsatában f Olyan ü. b. titkár, aki magára ismerne ebben a figurában, bizonyára nincs is. mert ha volna, saját munkatársai fosztanák meg ettől a megtisztelte­téstől- — Majd Máté Jani elintézi —- mondják a darabban a bányászok. Igaz, hogy Máté Jani semmit sem intéz el, de ha mégis intézne vala­mit, úgy gondoljuk, azt sem Máté Jani, hanem a Párt, a munkásosz­tály élcsapata harcolná ki. Nem, egyáltalán nem hiányoljuk azt, hogy a Párt szerepét elmosták ebben a giccses operettben: ha a Pártot is beleszőtték volna ebbe a mesébe, az a Párt kicsúfolása lett volna. Nem tudjuk, minek köszönheti ez a darab színrejövetelét Arról vi­szont, megvagyunk győződve, hogy a darab tehetséges színjátszói, a ki­váló zenekar tagjai hozzájuk sokkal közelebb álló és szebb feladatot is meg tudtak volna oldani. Olyat is, amilyennel az acélgyári kultúrgár- disták előadásán, a Szabin nőit elrablása című zenés vígjáték bemutatóján láttunk. Az acélgyári színjátszók újabb szép sikerrel gazdagították eddig is tartalmas működésüket. A Tartuffe, a Lear király, a Moszkvai jellem, az Éjjeli menedékhely, Sca- pen csinyjei, Kényeskedök, Nők is­kolája után a Szabin nők elrablása című szatirikus vígjáték bemutatása biztató jele annak, hogy az Acélgyár kultúrmunkásai Lenin elvtárs taní­tása alapján az írói munkát a pro- letármunka szerves részévé teszik­kjJaga az előadás mind játékban, • * mind kiállításban és rende­zésben sikerrel pótolja azt, hogy Salgótarjánban nincs állandó szín­ház. Egyes alakítások, mint a Szíre­men Rudolf brassói borkeresKedője, Kovács Gyula alakítása vagy Köny- nyű Gizi cselédlány figurája igazi színházi élményt jelentett. A töb­biek is felülemelkedtek a szokvá­nyos műkedvelői mértéken, a szóra­kozott tanár, a ripacs színigazgató, de a darab minden szereplője meg­érdemli a legőszintébb elismerést. Ez az előadás valóban szórakoztatott és azzail, hogy a bemutatott darab mon­danivalóját hűen visszaadta: nevelt is. A besavanyodott kisvárost fel bolygató vándorszíntársulat alapjai­ban megrendíti a tanár száraz és eseménytelen családi életét és a darab ebben a bonyodalomban — mint ahogy a csepp vízben benne van a tenger — bemutatja az ósdi, merev és álszemérmes kispolgári életmód visszásságait. Megérdemelt nagy sikert aratott a „Szabin nők elrablása’’ bemutatása. Az acélgyári kultúrmunkások nyugodtan indul­hatnak el vele Borsodnádasdra. ott is méltóképpen fogják képviselni azt a munkásszinjátszá-st, amely megta­lálta új útjait, új feladatait. Külön elismerés illeti a díszleteket, világí­tástechnika berendezéseket készítő műszaki brigádot. 1/ ét előadást láttunk Salgótar- jánban. A kettőből egy ta­nulságot vonhatunk: az a közönség, amely a ..Szeresd a bányászt'* elő­adásánál is hálás tapssal fogadta az itt-ott felcsillanó humort és ötletet és amely végig élvezte, sorozatos nyiltszíni tapssal jutalmazta az acél­gyáriak lelkes előadását: megér­demli az áldozatkész, céltudatos fá­radozást. Szomjasak a salgótarjáni dolgozók arra a kultúrára, amely megszépíti munkás életüket, tartal­mat és célt ad, számukra. Ezt a szomjúságot nem giccses operettel, hanem a szocialista kultúrát, szocia­lista realizmust sugárzó művészi alkotásokkal kell kielégíteni. Úgy, ahogyan Lenin elvtárs tanította: az írói munkát a proletármunka szer­ves részévé kell tennünk és ez csak úgy sikerül, ha az irodalom, a mű­vészet nevelő szépségeit elvisszük a munkásszínpadokra, a kultúra ott­honaiba, ha a kulturális front rései­nek betömésével megteremtjük a munkáskultúra új, szilárd arcvo­nalát• (M—G) Iroda és lakásbútorok nagy választékban Bútorértékesítő NV Salgótarján, Rákóczi-út 53. Telefon 36. Szülni értekezlet a salgótarjáni Közgazdasági Gimnáziumban Az első tanulmányi félév után szü­lői értekezletet tartottak a Közgazda- sági Gimnázium tanulóinak szülei. A szülői értekezleten az iskola igaz­gatója beszámolt az ötéves terv is­kolapolitikai vonatkozásairól és a ta­nulmányi színvonal emelkedéséről. A nagy figyelemmel hallgatott előadás után a Közgazdasági Gimnázium Szülői Munkaközössége 3 hónapos munkatervet készített. A munkaterv­ben szerepel a lemorzsolódás meg­akadályozása, a kollégiumnak gyúró­gép beszerzése. A tanulószobák segí­tése érdekében hetenként egy ízben segítséget nyújtanak a pedagógusok­nak a felügyeletben. A tanulószobák otthonosabbá tételété 50 forintot sza­vaztak meg és a messzelakó gyerme­kek számára havi 40 forint költséggel a hideg időben forró teát adnak. A Szülői Munkaközösség vállalta, hogy kultúrgárdát alakít és műsoros estét adnak. Ezenkívül a Szülők Isko­lájának heti előadásait mindig ponto­san látogatják és megakadályozzák a lemorzsolódást. A lengyel dolgozók üdvözlete Salgótarján szénmedence bányászainak A lengyel és magyar rádió kölcsö­nös megállapodása értelmében szóra­koztató műsort adnak a két ország dolgozóinak. Február 6-án, a Petőfi- rádión keresztül a lengyel bányászok harcos üdvözletüket küldték a salgó­tarjáni iparmedence bányászainak. Külön kiemelték Oláh Ferenc, Kovács Vilmos, Sulyok Alsó Lászlót és a ter­melésben élenjáró bányászokat, Munkamódszer átadási értekezlet az állami gazdaságuk dolgnzói részére Február 12-én az állami gazdaságok nógrádmegyei központjában, Salgótar­jánban, tartják meg a nógrádi gazda­ságok dolgozói részére a munkamód­szerátadási értekezletet. Az értekezle­ten minden gazdaságunkból a legjobb dolgozók, a legnagyobb eredményeket elérő egyéni versenyzők és újítók vesz­nek részt, hogy kicseréljék a termelés terén szerzett jól bevált tapasztalatai­kat, újításaikat és ezzel a testvér- gadaságok munkaját megkönnyitsék­— Február 3-án 30 ta-gű katona- kuit,úrgárcfe 1 vendégszerepelt Sajgó, bányán. Mozgalmi dalokkal és sain- darnbrésstletekkel szórakoztatták a nagyszámú közönséget A „Volo- lcalamszfki országútiból játszattak részletekét- A közönség nagy tet­széssel fogadta a honvéd baj társak vendégszwreplését. A „Kispolgárok" Salgótarjánban Maxim Gorkij, a világirodalom óriása, számtalan alkotásával bizonyí­totta be, hogy alig van nála nagyobb mestere az irodalomnak, a realista emberábrázolásnak. A nagy iró egyik legnagyobb és leghíresebb műve, a „Kispolgárok" című színmű, amely az 1905-ös forradalmat megelőző évek orosz társadalmának vakítóan éles áb­rázolása. Kispolgárokról szól a darab, akik tehetetlenül vergődnek szűk és reménytelen börtönükben, saját társa­dalmukban. Egyetlen család életén ke­resztül bemutatja Gorkij az emberi ön­zésnek, a kispolgári merevségnek, ez emberi kicsinyességnek olyan széles skáláját, amely szinte tapintható kö­zelségbe hozza a romlást, bomlást, si­várságot árasztó akkori társadalom ké­pét. A darab minden alakja kispolgár, Nil, a mozdonyvezető kivételével, aki­ről biztosan tudjuk, az új világ har­cosa lesz és szinte érezzük, ennek a tiszta, világos és egyszerű embernek nem is lehet más választása, mint az elkövetkező forradalomban harcolni a szabadságért, a tiszta, nemes emberi életért. Tyetyerev, a részeges temp­lomi énekes, a gyermekesen naív ma­dárárus, vagy Jelena, a nagyvilági özvegy, — szintén kispolgárok, de ők már keresik — bár nem találják — a kivezető utat. Egyik az alkoholhoz me­nekül. a másik az erdei madárkákhoi búvik, a harmadik az élet élvezésében keresi az utat, — hiába, a. körből nincs menekvés. Az a levegő, amelyet a kispolgár családjának élete áraszt, beteg és rothadt. Apa és fia, lánya ellenségként állnak egymással szem­ben, de ebben az ellensége kedésben nincs semmi a haladás Iránti vágyból, mindannyian menthetetlenül kispolgá­rok. Gorkij darabja az első perctől az utolsóig lenyűgözi az embert, néha úgy érezni, ezt már nem lehet tovább nézni, ki kell menni a friss levegőre:■ Soha nem felejthető színházi élményt jelent Gorkij-szinmüvet nézni, de kü­lönösképpen nagy élmény a ,,Kispol­gárok" című hatalmas alkotás elő­adása. A Bányász-színház tehetséges fiatal művészekből toborzott társulata most Salgótarjánba érkezett és a „Kispolgárok" című Gorkij-darab be­mutatásával újból elnyerte a közönség megérdemelt tetszését. A színház együttese végig nem ernyedö lendület­tel viszi sikerre a darabot és — bár ez igen nagy dicséret — meg kell ál­lapítanunk, hogy az előadás minden­ben méltó volt a nagy Gorkij alkotá­sához. Örömmel üdvözöljük a Bá* nyász-szinház együttesét Salgótarján­ban és örömmel üdvözöljük műsoru­kon a nagy író, Gorkij alkotását. Sztálingrádi csata Á világtörténelem legnagyobb csa­tájának, a sztálingrádi csatának hatal­mas filmjét mutatja be hat napon ke­resztül a salgótarjáni Apolló Mozgó. Sztálingrád — jelkép. Jelképe a szovjet nép legyőzhetetlen erejének, a szovjet ember győzniakarásának és győzni tudásának. De ugyanakkor jel­képe az ellenség sorsának is — mert egy a sorsa annak, aki kezet mer emelni a szocialista haza ellen. Sztálingrád jelképe a háborúnak és jelképe a békés alkotó munkának. A náci hadvezetőség 246 hadosztályát mozgósította Sztálingrád elfogalásáért. A gépesített náci banda rommá lőtte a hősi várost. De a város védői Sztá­lin elvtárs vezetésével állták az ellen­ség rohamát. A harc, ami 5 hónapig tartott, nem törte meg a város hős vé­dőinek erejét, mert a hazaszeretet megacélozta, még erősebbé tette őket. A szeretett város, melyet ezer gond­dal építettek fel, rommá lőve, füstö­lögve hever a sztálingrádi győzők előtt. Gyönyörű lakások, amiben gond­talan életüket élték, most közel ne­gyedmillió ember sírhantja. Ezóta lett Sztálingrád jelkép — jelképe a hábo­rúnak és jelképe a békének. De figyel, meztet is! Sztálingrád — háború, mil­liók pusztulása. Az ellenség pusztu­lása. De a fölszabadult Sztálingrád élni akar. A nagy város ma újra, úgy mint régen, az alkotás lázában él. Építi azt, amit a fasizmus, a háború elpusztított. Most újra feléledőben van a fasiz­mus szele. Vannak, akik melegedni akarnak Sztálingrád és a többi lerom­bolt, leégett város tüzénél. De Sztá­lingrád figyelmeztet. A Szovjetunió ma erősebb, mint történelme folyamán bár­mikor, ma már nenf áll egyedül, az egész világon nőnek és legyőzhetet­len né hatalmasodnak a béke erői. A szovjet nép ma már a kommunizmust építi Sztálin elvtárs vezetésével, » sztálingrádi Nagy Honvédő Háború diadalmas hadvezére újabb győzel­mekre vezeti a magyar nép mintaké­pét, a hős szovjet népet. Hat napig tartja műsorán a filme® az Apolló Mozi, hogy minden salgó­tarjáni dolgozó megnézhesse. Már most felhívjuk az üzemi kultúrfeleiös elvtársak figyelmét, hogy szervezzék meg a „Sztálingrádi csata" című film csoportos látogatását. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiiiiiiiiiiuiiuiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiimiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiniiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiuiiiiiuiiiiif A PÓTLÁMPA Reselnyíkov, aki a korovinói erdé­szeti állomáson mechanikusként dolgo­zott, diplomáciai jellegű megbízatás­sal jött Berjozovkába. Koroyinó a Volga balpartján, távol a vasútvonal­tól feküdt. Az ide irányított műszaki felszerelés Berjozovkába futott be, in­nen továbbították Korovinóba. Berjo- zovkán is épp olyan állomás kezdte meg működését: a védő erdősavakat ültetik majd. A korovinói igazgató tartott attól, hogy a szomszédok — akiknek címére érkezik a felszerelés — ravaszkodni jognak és ezért küldte el Reselnyikovot. Védelmezze saját állo­mása érdekeit. Ötödik napja üldögélt már Berjozov- kában és a berendezés, amely megér­kezése előtt végeláthatatlan folyam­ként ömlött ide. egyszerre elakadt, egyszerűen nem jött, nem volt lát­ható. Korovino képviselője nem rég múlt 20 esztendős és mint e korosz­tály minden képviselője, ha diplomá­ciai jellegű megbízatást teljesít, igye­kezett minél tartózkodóbban viselked­ni. De érezte, hogy ez a szerep rósz- szül áll neki. Valahogy mindig azt sejtette, hogy berjozovkaiák a háta mögött összekacsintanak és kinevetik ... Végre telefonáltak a pályaudvar­ról: megérkezett az állomás számára a rakomány. Traktorok, tehergépko­csik, ültetőgépek. Elkövetkezett Gvozgyev, oz állomás még nem létező javítóműhelyének ve­zetője számára is az idő. Intézkedett, hogy rakjanak szánokra üzemanyagot az érkezett gépek szükségleteire, ő pe­dig Pavel lljiccsel, az állomás mérnö­kével és Reselnyikovval, az igazgatói „huzatossal" indutt a pályaudvarra, így nevezték a pohyvatetejü, nyitott oldalú személyautót. Reselnyíkov a kocsiban tartózko­dóan és óvatosan várta a berjozov- kaiak részéről megnyilvánuló ravasz­ságot. Gvozgyev sötétbarna, sáláni (Elbeszélés.) irta: BORISZ BJEDNIl. szeme egyáltalán nem keltett bizal­mat a korovinói mechanikusban. Pa­vel Iljics is nyugtalanította: a mérnök a pályaudvarra vezető úton egyetlen egyszer sem fordult hátra, világos, hogy ő is valamit tervez a korovinói állomás ellen. — A szentnek is maga jelé hajlik a keze! — jutott eszébe Reselnyikovnak. mivel búcsúztatta a korovinói állomás igazgatója. A pályaudvaron már kirakták a szál­lítmányt. Az egyelőre tétlen ültetőgé­pek. traktorok és teherautók könyör­gően néztek fényszóróikkal, mintha csak azt kérnék, szabadítsák már meg őket innen. Az új gépek láttán felragyogott a soff örök ás traktorvezetők szeme. Hi­szen ezek nem is traktorok, hanem gyorsvonati hálókocsiki Még üvoz- gyeore is mély benyomást gyakoroltak. — Technika! — mondta, hangjába mély tisztelet vegyült és szeméből egy pillanatra eltűnt a szokott sátáni ki­fejezés. Később, amikor a rakodóról az útra vezették a teherautókat és traktoronai, Gvozgyev így szólt Reselnyikovhoz: — Nos, gyerünk, osszuk el! A traktorok és ültetőgépek körül nem volt semmi vita. — A teherautókkal, úgy gondolom — ajánlotta Gvozgyev elfogulatlan hangon —, minthogy a korovinói ál­lomás a Volga balpartján van, kapja a kocsik baloldalán álló részét. Mi. jobboldaliak, vegyük a jobboldal részt. Csakhogy Reselnyíkov, aki egy pil­lanatra sem felejtette el a korpvnói igazgató megjegyzését a szentről, aki­nek maga jelé hajlik a keze, rögtön éberré vált Gvozgyev ravaszkodó aján latára. .Most kezdődik tehát!" — gon­dolta és minden erejét összeszedte a kibontakozó küzdelemhez. Mert, miközben a kirakodás megtör­téni, Reselnyíkov megvizsgálta vala­mennyi teherautót. Az egyiken hiány­zott a pótlámpa üveg — nyilván út­közben tört el — s e hiánnyal ékes­kedő gépkocsi most ott állt, éppen a legszélső volt balról. S a korovinói mechanikus szilárdan eltökélte, nem fogadja el a teherau­tót, amelynek pótlámpáján eltört <’z üveg. Gvozgyev akkor valamit óvato­san súgott a mérnök fülébe. „így vagyunk tehát!" — vett mély lélekzetet Reselnyíkov. Mindenesetre, egymaga volt itt a berjozovkaiak kö­zött. .,Legrosszabb esetben sorsot hú­zunk" — gondolta most már kétség- beesetten és elhatározta, ha a berjo- zovkaiak erőszakoskodnának — hiszen kihasználhatják helyzetüket —,, még ma jelentést tesz Sztálingrádban a Területi Igazgatóságon. Pável Iljics még csak ekkor tolta el magától a fülére tapadó Gvozgyevet és hangosan mondta: — A pótlámpára nekik is épp olyan szükségük van, mint nekünk! Csak válasszanak ők! — Helyes — mondta eltökélten Re- selnyikov. Majd nyomban hirtelen elhallgatottr Elszégyelte magát. Eszébe jutottak a mérnök tegnapi szavai arról, hogy az ö tiszta ügyüknek elejétől végig tisztának kell maradnia. S szegyei te magát — gyanakvása és a hatnapos berjozovkai tétlenkedése miatt, amikor annyi komoly dolog lenne Korovino- ban. — Igen — mondta kiegyenesedve éti mosolyogva nézett Pável Iljics sze­mébe. — Veszem tehát a balról álló autókat! Gvozgyev szélesre tárta karját és a közelben álló úgy látták, hogy a ja* vítámühely főnöke elpirul.

Next

/
Thumbnails
Contents