Szabad Nógrád, 1950. február (6. évfolyam, 5-8. szám)
1950-02-10 / 6. szám
4 SZABAD NOGRAD 1950 február 10. Két előadás — egy tanulság R“ Az elmúlt szombaton és vasárnap két színműelőadást láthattak Salgótarján dolgozói Az egyiket a Salgótarjáni Tárna rendezte- Színre terült a Szeresd a bányászt ©perett. Az előadás érdekessége, hogy a darab helybeli szerzők müve és mint a színlap is közölte: ősbemutató keretében ismerkedhetett meg vele a közönség. Az előadás előtt elmondott üdvözlő beszéd szerint a darab bányászproblémákkal foglalkozik, a bányászok küzdelmes életéről szól. éppen ezért a darabbal, mind szín- műirodalrnunk egyik új alkotásával kell foglalkoznunk. Nagy feladatot és felelősséget jelent ma színdarabot írni a szocialista munka hőseiről és ugyanolyan nagy felelősséget jelent ma munkásszínházat játszani, a dolgozók művelésében, az újtipusú ember kialakításában résztvállalni. A „Szeresd a bányászt’’ című operett szereplői valóban bányászok- Meséje a következő: Adva van egy bányász, bizonyos Máté Andris nevű, aki éjjel-nappal a kantinban fetreng részegen, hol őt rúgják ki, hol ő rúg ki onnan valakit. Közben azonban arra is van ideje, hogy belebolonduljon a szép Godó Piroskába- A szerelem annyira elhatalmasodik rajta, hogy anyját is megveri, sőt az öccsét is képes volna legyilkolni, mert azt hiszi, hogy Jancsi és Piroska között van valami. Ezt egyébként az egész közönség tudja, csak a két naiv szerelmes tétovázik két felvonáson keresztük A darab főszereplője egyébként az öccs, Máté Jani, aki fejébe veszi, hogy megjavítja korhely és izgága bátyját, ezt a bányászba oltott falurosszát. Ez teljes mértékben sikerül is, mert a harmadik felvonásban egy utolsó vad részegeskedést követő katzen- jammer alkalmával megjön a nagy erkölcsi felemelkedés: Máté András rendes ember lesz. Jani is elnyeri méltó jutalmát, Piroska kezét- Nagy kérdés: miért kell ehhez Máté Jancsinak ü. b- titkárnak lenni f )ajtuk kívül még több bányász is szerepel a darabban. Ezek közül három összesen sem csinált egyebet, mint két napi munkabért kitevő előlegért ravaszkodik a vadonatúj íehénszegélyű cipőbe, remekbeszabott kétsoros zakóba öltözött bányaírnok előtt. Kell az előleg, mert ennek a három bányásznak — az operett szerint — egyéb gondja sincs, mint biztosítani a másnapi mulatozás anyagi alapjait. A következő három bányász — az újonnan felavatott vájárok — az egész második felvonást végigdülöngélik részegen. A bányamester ifjúkori emlékein ömleny- Az az idő — nyilván ,,régi jó idő' —- jár eszébe, amikor egy egész hordó sört megivott annyi idő alatt, ameddig a zenekar eljátszott egy polkát- Lényeges alakja a mesének Lakatos bácsi, aki a bevezető részben a szocializmus építéséről szónokol, de egyébként házsártos felesége elől menekül, hogy zavartalanul leszívhassa magát. Ennyi is elég annak bizonyítására, a ,,Szeresd a bányászt“ főszereplője az alkohol, amely általában öl, butít és nyomorba dönt, ebben a darabban azonban a bányászélet szerves része, a bányászok minden gondolatának középpontja. A darab elítéli ugyan Máté Andris részegeskedését, de mégis „sikerül" neki rokonszenvessé tenni a kisebb mértékben részeges- kedő bányászokat, k/jáskor írtak már színdarabot 1 1 részegeskedő bányászokról. Valamikor — azokban az időkben, amelyet a bányamester idéz emlékeiben — divat volt részeges munkásokról írni, mert az volt a hivatalos vélemény, hogy a bányászokkal együtt az egész magyar munkás- osztály egy mérhetetlen pálinkás butik, a magyar munkás azért éhes, ezért nyomorog, azért lázong, mert elissza a keresetét, ahelyett, hogy megbecsülné magát és józan, rendes, jó magyar hazafi módjára békében hagyná magát kizsákmányolni- Valamikor divat volt az ilyen darab, de ma már más problémái vannak a magyar bányászoknak■ Nem tudni, hány salgótarjáni bányász Ismert magára ebben a darabban, de egy pillanatra sem vitás, hogy az a kép, amelyet ez az operett rajzolt a magyar bányászról, lealacsonyító, meghamisított képe annak az öntudatos, felvilágosodott bányásznak, aki megnyerte a széncsatát, a hároméves tervet diadalra vitte és aki — amíg saját színpadán gúnyrajzot csinálnak róla — a föld mélyén az ötéves terv győzelméért harcolt sztahanovista munkamódszereket tet nuí, hogy ezt a győzelmet minél előbb elérje. Ilyen újfajta bányásszal nem találkozunk a színoadon- Az ü- b. titkár lenne az? Ilyen munkásvezetőt még sohasem láttunk. Hiába mondják a ráadásként odacsapott bevezető képben a vezércikkszerűen ható nagy mondatokat az ü. b. titkár nemes hivatásáról, ebből a darabban semmit, sem láttunk| áttunk helyette egy vérbeli •“ Courts Mahler figurát, egy szoknya körül keringő rosszul sikerült bonvivánt- Hol van ebből az ü- b. titkárból az 1945—46-os évek harcos, fáradhatatlan, öntudatos munkásvezetője, aki harcra vezeti munkatársait a széncsatában f Olyan ü. b. titkár, aki magára ismerne ebben a figurában, bizonyára nincs is. mert ha volna, saját munkatársai fosztanák meg ettől a megtiszteltetéstől- — Majd Máté Jani elintézi —- mondják a darabban a bányászok. Igaz, hogy Máté Jani semmit sem intéz el, de ha mégis intézne valamit, úgy gondoljuk, azt sem Máté Jani, hanem a Párt, a munkásosztály élcsapata harcolná ki. Nem, egyáltalán nem hiányoljuk azt, hogy a Párt szerepét elmosták ebben a giccses operettben: ha a Pártot is beleszőtték volna ebbe a mesébe, az a Párt kicsúfolása lett volna. Nem tudjuk, minek köszönheti ez a darab színrejövetelét Arról viszont, megvagyunk győződve, hogy a darab tehetséges színjátszói, a kiváló zenekar tagjai hozzájuk sokkal közelebb álló és szebb feladatot is meg tudtak volna oldani. Olyat is, amilyennel az acélgyári kultúrgár- disták előadásán, a Szabin nőit elrablása című zenés vígjáték bemutatóján láttunk. Az acélgyári színjátszók újabb szép sikerrel gazdagították eddig is tartalmas működésüket. A Tartuffe, a Lear király, a Moszkvai jellem, az Éjjeli menedékhely, Sca- pen csinyjei, Kényeskedök, Nők iskolája után a Szabin nők elrablása című szatirikus vígjáték bemutatása biztató jele annak, hogy az Acélgyár kultúrmunkásai Lenin elvtárs tanítása alapján az írói munkát a pro- letármunka szerves részévé teszikkjJaga az előadás mind játékban, • * mind kiállításban és rendezésben sikerrel pótolja azt, hogy Salgótarjánban nincs állandó színház. Egyes alakítások, mint a Szíremen Rudolf brassói borkeresKedője, Kovács Gyula alakítása vagy Köny- nyű Gizi cselédlány figurája igazi színházi élményt jelentett. A többiek is felülemelkedtek a szokványos műkedvelői mértéken, a szórakozott tanár, a ripacs színigazgató, de a darab minden szereplője megérdemli a legőszintébb elismerést. Ez az előadás valóban szórakoztatott és azzail, hogy a bemutatott darab mondanivalóját hűen visszaadta: nevelt is. A besavanyodott kisvárost fel bolygató vándorszíntársulat alapjaiban megrendíti a tanár száraz és eseménytelen családi életét és a darab ebben a bonyodalomban — mint ahogy a csepp vízben benne van a tenger — bemutatja az ósdi, merev és álszemérmes kispolgári életmód visszásságait. Megérdemelt nagy sikert aratott a „Szabin nők elrablása’’ bemutatása. Az acélgyári kultúrmunkások nyugodtan indulhatnak el vele Borsodnádasdra. ott is méltóképpen fogják képviselni azt a munkásszinjátszá-st, amely megtalálta új útjait, új feladatait. Külön elismerés illeti a díszleteket, világítástechnika berendezéseket készítő műszaki brigádot. 1/ ét előadást láttunk Salgótar- jánban. A kettőből egy tanulságot vonhatunk: az a közönség, amely a ..Szeresd a bányászt'* előadásánál is hálás tapssal fogadta az itt-ott felcsillanó humort és ötletet és amely végig élvezte, sorozatos nyiltszíni tapssal jutalmazta az acélgyáriak lelkes előadását: megérdemli az áldozatkész, céltudatos fáradozást. Szomjasak a salgótarjáni dolgozók arra a kultúrára, amely megszépíti munkás életüket, tartalmat és célt ad, számukra. Ezt a szomjúságot nem giccses operettel, hanem a szocialista kultúrát, szocialista realizmust sugárzó művészi alkotásokkal kell kielégíteni. Úgy, ahogyan Lenin elvtárs tanította: az írói munkát a proletármunka szerves részévé kell tennünk és ez csak úgy sikerül, ha az irodalom, a művészet nevelő szépségeit elvisszük a munkásszínpadokra, a kultúra otthonaiba, ha a kulturális front réseinek betömésével megteremtjük a munkáskultúra új, szilárd arcvonalát• (M—G) Iroda és lakásbútorok nagy választékban Bútorértékesítő NV Salgótarján, Rákóczi-út 53. Telefon 36. Szülni értekezlet a salgótarjáni Közgazdasági Gimnáziumban Az első tanulmányi félév után szülői értekezletet tartottak a Közgazda- sági Gimnázium tanulóinak szülei. A szülői értekezleten az iskola igazgatója beszámolt az ötéves terv iskolapolitikai vonatkozásairól és a tanulmányi színvonal emelkedéséről. A nagy figyelemmel hallgatott előadás után a Közgazdasági Gimnázium Szülői Munkaközössége 3 hónapos munkatervet készített. A munkatervben szerepel a lemorzsolódás megakadályozása, a kollégiumnak gyúrógép beszerzése. A tanulószobák segítése érdekében hetenként egy ízben segítséget nyújtanak a pedagógusoknak a felügyeletben. A tanulószobák otthonosabbá tételété 50 forintot szavaztak meg és a messzelakó gyermekek számára havi 40 forint költséggel a hideg időben forró teát adnak. A Szülői Munkaközösség vállalta, hogy kultúrgárdát alakít és műsoros estét adnak. Ezenkívül a Szülők Iskolájának heti előadásait mindig pontosan látogatják és megakadályozzák a lemorzsolódást. A lengyel dolgozók üdvözlete Salgótarján szénmedence bányászainak A lengyel és magyar rádió kölcsönös megállapodása értelmében szórakoztató műsort adnak a két ország dolgozóinak. Február 6-án, a Petőfi- rádión keresztül a lengyel bányászok harcos üdvözletüket küldték a salgótarjáni iparmedence bányászainak. Külön kiemelték Oláh Ferenc, Kovács Vilmos, Sulyok Alsó Lászlót és a termelésben élenjáró bányászokat, Munkamódszer átadási értekezlet az állami gazdaságuk dolgnzói részére Február 12-én az állami gazdaságok nógrádmegyei központjában, Salgótarjánban, tartják meg a nógrádi gazdaságok dolgozói részére a munkamódszerátadási értekezletet. Az értekezleten minden gazdaságunkból a legjobb dolgozók, a legnagyobb eredményeket elérő egyéni versenyzők és újítók vesznek részt, hogy kicseréljék a termelés terén szerzett jól bevált tapasztalataikat, újításaikat és ezzel a testvér- gadaságok munkaját megkönnyitsék— Február 3-án 30 ta-gű katona- kuit,úrgárcfe 1 vendégszerepelt Sajgó, bányán. Mozgalmi dalokkal és sain- darnbrésstletekkel szórakoztatták a nagyszámú közönséget A „Volo- lcalamszfki országútiból játszattak részletekét- A közönség nagy tetszéssel fogadta a honvéd baj társak vendégszwreplését. A „Kispolgárok" Salgótarjánban Maxim Gorkij, a világirodalom óriása, számtalan alkotásával bizonyította be, hogy alig van nála nagyobb mestere az irodalomnak, a realista emberábrázolásnak. A nagy iró egyik legnagyobb és leghíresebb műve, a „Kispolgárok" című színmű, amely az 1905-ös forradalmat megelőző évek orosz társadalmának vakítóan éles ábrázolása. Kispolgárokról szól a darab, akik tehetetlenül vergődnek szűk és reménytelen börtönükben, saját társadalmukban. Egyetlen család életén keresztül bemutatja Gorkij az emberi önzésnek, a kispolgári merevségnek, ez emberi kicsinyességnek olyan széles skáláját, amely szinte tapintható közelségbe hozza a romlást, bomlást, sivárságot árasztó akkori társadalom képét. A darab minden alakja kispolgár, Nil, a mozdonyvezető kivételével, akiről biztosan tudjuk, az új világ harcosa lesz és szinte érezzük, ennek a tiszta, világos és egyszerű embernek nem is lehet más választása, mint az elkövetkező forradalomban harcolni a szabadságért, a tiszta, nemes emberi életért. Tyetyerev, a részeges templomi énekes, a gyermekesen naív madárárus, vagy Jelena, a nagyvilági özvegy, — szintén kispolgárok, de ők már keresik — bár nem találják — a kivezető utat. Egyik az alkoholhoz menekül. a másik az erdei madárkákhoi búvik, a harmadik az élet élvezésében keresi az utat, — hiába, a. körből nincs menekvés. Az a levegő, amelyet a kispolgár családjának élete áraszt, beteg és rothadt. Apa és fia, lánya ellenségként állnak egymással szemben, de ebben az ellensége kedésben nincs semmi a haladás Iránti vágyból, mindannyian menthetetlenül kispolgárok. Gorkij darabja az első perctől az utolsóig lenyűgözi az embert, néha úgy érezni, ezt már nem lehet tovább nézni, ki kell menni a friss levegőre:■ Soha nem felejthető színházi élményt jelent Gorkij-szinmüvet nézni, de különösképpen nagy élmény a ,,Kispolgárok" című hatalmas alkotás előadása. A Bányász-színház tehetséges fiatal művészekből toborzott társulata most Salgótarjánba érkezett és a „Kispolgárok" című Gorkij-darab bemutatásával újból elnyerte a közönség megérdemelt tetszését. A színház együttese végig nem ernyedö lendülettel viszi sikerre a darabot és — bár ez igen nagy dicséret — meg kell állapítanunk, hogy az előadás mindenben méltó volt a nagy Gorkij alkotásához. Örömmel üdvözöljük a Bá* nyász-szinház együttesét Salgótarjánban és örömmel üdvözöljük műsorukon a nagy író, Gorkij alkotását. Sztálingrádi csata Á világtörténelem legnagyobb csatájának, a sztálingrádi csatának hatalmas filmjét mutatja be hat napon keresztül a salgótarjáni Apolló Mozgó. Sztálingrád — jelkép. Jelképe a szovjet nép legyőzhetetlen erejének, a szovjet ember győzniakarásának és győzni tudásának. De ugyanakkor jelképe az ellenség sorsának is — mert egy a sorsa annak, aki kezet mer emelni a szocialista haza ellen. Sztálingrád jelképe a háborúnak és jelképe a békés alkotó munkának. A náci hadvezetőség 246 hadosztályát mozgósította Sztálingrád elfogalásáért. A gépesített náci banda rommá lőtte a hősi várost. De a város védői Sztálin elvtárs vezetésével állták az ellenség rohamát. A harc, ami 5 hónapig tartott, nem törte meg a város hős védőinek erejét, mert a hazaszeretet megacélozta, még erősebbé tette őket. A szeretett város, melyet ezer gonddal építettek fel, rommá lőve, füstölögve hever a sztálingrádi győzők előtt. Gyönyörű lakások, amiben gondtalan életüket élték, most közel negyedmillió ember sírhantja. Ezóta lett Sztálingrád jelkép — jelképe a háborúnak és jelképe a békének. De figyel, meztet is! Sztálingrád — háború, milliók pusztulása. Az ellenség pusztulása. De a fölszabadult Sztálingrád élni akar. A nagy város ma újra, úgy mint régen, az alkotás lázában él. Építi azt, amit a fasizmus, a háború elpusztított. Most újra feléledőben van a fasizmus szele. Vannak, akik melegedni akarnak Sztálingrád és a többi lerombolt, leégett város tüzénél. De Sztálingrád figyelmeztet. A Szovjetunió ma erősebb, mint történelme folyamán bármikor, ma már nenf áll egyedül, az egész világon nőnek és legyőzhetetlen né hatalmasodnak a béke erői. A szovjet nép ma már a kommunizmust építi Sztálin elvtárs vezetésével, » sztálingrádi Nagy Honvédő Háború diadalmas hadvezére újabb győzelmekre vezeti a magyar nép mintaképét, a hős szovjet népet. Hat napig tartja műsorán a filme® az Apolló Mozi, hogy minden salgótarjáni dolgozó megnézhesse. Már most felhívjuk az üzemi kultúrfeleiös elvtársak figyelmét, hogy szervezzék meg a „Sztálingrádi csata" című film csoportos látogatását. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiiiiiiiiiiuiiuiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiimiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiniiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiuiiiiiuiiiiif A PÓTLÁMPA Reselnyíkov, aki a korovinói erdészeti állomáson mechanikusként dolgozott, diplomáciai jellegű megbízatással jött Berjozovkába. Koroyinó a Volga balpartján, távol a vasútvonaltól feküdt. Az ide irányított műszaki felszerelés Berjozovkába futott be, innen továbbították Korovinóba. Berjo- zovkán is épp olyan állomás kezdte meg működését: a védő erdősavakat ültetik majd. A korovinói igazgató tartott attól, hogy a szomszédok — akiknek címére érkezik a felszerelés — ravaszkodni jognak és ezért küldte el Reselnyikovot. Védelmezze saját állomása érdekeit. Ötödik napja üldögélt már Berjozov- kában és a berendezés, amely megérkezése előtt végeláthatatlan folyamként ömlött ide. egyszerre elakadt, egyszerűen nem jött, nem volt látható. Korovino képviselője nem rég múlt 20 esztendős és mint e korosztály minden képviselője, ha diplomáciai jellegű megbízatást teljesít, igyekezett minél tartózkodóbban viselkedni. De érezte, hogy ez a szerep rósz- szül áll neki. Valahogy mindig azt sejtette, hogy berjozovkaiák a háta mögött összekacsintanak és kinevetik ... Végre telefonáltak a pályaudvarról: megérkezett az állomás számára a rakomány. Traktorok, tehergépkocsik, ültetőgépek. Elkövetkezett Gvozgyev, oz állomás még nem létező javítóműhelyének vezetője számára is az idő. Intézkedett, hogy rakjanak szánokra üzemanyagot az érkezett gépek szükségleteire, ő pedig Pavel lljiccsel, az állomás mérnökével és Reselnyikovval, az igazgatói „huzatossal" indutt a pályaudvarra, így nevezték a pohyvatetejü, nyitott oldalú személyautót. Reselnyíkov a kocsiban tartózkodóan és óvatosan várta a berjozov- kaiak részéről megnyilvánuló ravaszságot. Gvozgyev sötétbarna, sáláni (Elbeszélés.) irta: BORISZ BJEDNIl. szeme egyáltalán nem keltett bizalmat a korovinói mechanikusban. Pavel Iljics is nyugtalanította: a mérnök a pályaudvarra vezető úton egyetlen egyszer sem fordult hátra, világos, hogy ő is valamit tervez a korovinói állomás ellen. — A szentnek is maga jelé hajlik a keze! — jutott eszébe Reselnyikovnak. mivel búcsúztatta a korovinói állomás igazgatója. A pályaudvaron már kirakták a szállítmányt. Az egyelőre tétlen ültetőgépek. traktorok és teherautók könyörgően néztek fényszóróikkal, mintha csak azt kérnék, szabadítsák már meg őket innen. Az új gépek láttán felragyogott a soff örök ás traktorvezetők szeme. Hiszen ezek nem is traktorok, hanem gyorsvonati hálókocsiki Még üvoz- gyeore is mély benyomást gyakoroltak. — Technika! — mondta, hangjába mély tisztelet vegyült és szeméből egy pillanatra eltűnt a szokott sátáni kifejezés. Később, amikor a rakodóról az útra vezették a teherautókat és traktoronai, Gvozgyev így szólt Reselnyikovhoz: — Nos, gyerünk, osszuk el! A traktorok és ültetőgépek körül nem volt semmi vita. — A teherautókkal, úgy gondolom — ajánlotta Gvozgyev elfogulatlan hangon —, minthogy a korovinói állomás a Volga balpartján van, kapja a kocsik baloldalán álló részét. Mi. jobboldaliak, vegyük a jobboldal részt. Csakhogy Reselnyíkov, aki egy pillanatra sem felejtette el a korpvnói igazgató megjegyzését a szentről, akinek maga jelé hajlik a keze, rögtön éberré vált Gvozgyev ravaszkodó aján latára. .Most kezdődik tehát!" — gondolta és minden erejét összeszedte a kibontakozó küzdelemhez. Mert, miközben a kirakodás megtörténi, Reselnyíkov megvizsgálta valamennyi teherautót. Az egyiken hiányzott a pótlámpa üveg — nyilván útközben tört el — s e hiánnyal ékeskedő gépkocsi most ott állt, éppen a legszélső volt balról. S a korovinói mechanikus szilárdan eltökélte, nem fogadja el a teherautót, amelynek pótlámpáján eltört <’z üveg. Gvozgyev akkor valamit óvatosan súgott a mérnök fülébe. „így vagyunk tehát!" — vett mély lélekzetet Reselnyíkov. Mindenesetre, egymaga volt itt a berjozovkaiak között. .,Legrosszabb esetben sorsot húzunk" — gondolta most már kétség- beesetten és elhatározta, ha a berjo- zovkaiak erőszakoskodnának — hiszen kihasználhatják helyzetüket —,, még ma jelentést tesz Sztálingrádban a Területi Igazgatóságon. Pável Iljics még csak ekkor tolta el magától a fülére tapadó Gvozgyevet és hangosan mondta: — A pótlámpára nekik is épp olyan szükségük van, mint nekünk! Csak válasszanak ők! — Helyes — mondta eltökélten Re- selnyikov. Majd nyomban hirtelen elhallgatottr Elszégyelte magát. Eszébe jutottak a mérnök tegnapi szavai arról, hogy az ö tiszta ügyüknek elejétől végig tisztának kell maradnia. S szegyei te magát — gyanakvása és a hatnapos berjozovkai tétlenkedése miatt, amikor annyi komoly dolog lenne Korovino- ban. — Igen — mondta kiegyenesedve éti mosolyogva nézett Pável Iljics szemébe. — Veszem tehát a balról álló autókat! Gvozgyev szélesre tárta karját és a közelben álló úgy látták, hogy a ja* vítámühely főnöke elpirul.
